Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-16 / 39. szám

Postaküldemény Parányi kihágás — Itt tessék aláírni. Vállalati kocsi Fogorvosnál — Miért van úgy felháborodva, hi­szen gyönyörű koronát készítettem! •SAZGATfl A tapintatos utas A jó akaratú ember — Fogadjunk, Irénke, az öreg nem is sejti, hogy már egy órája trécselek magával. — Azt hiszed, így olcsóbb? »»«»MWWWMMMöWttttOMMWWöMM« Mesét írok napok óta, ami nem is olyan kis dolog! Épp­úgy megvannak ennek is a szabályai, akár a sakknak. El kell igazodnunk a különböző királyfiak kronológiájában, mert nyilvánvaló képtelenség, hogy teszem azt, az első ki­rályfi hódítja meg a királykis­asszonyt, vagy hogy a harma­dik gonosz és málészájú. Az előfordulhat, hogy vala­kinek kiszúrják a szemét, de az nem maradhat egész életé­ben vak, mert oda az igazság. Varázslat is történhetik, de varázsige és föltétel teljesítése nélkül mit sem ér az egész. Csak olyan koca mesemondás lesz az! Én már meglehetősen ott­hon vagyok a királyok viselt dolgaiban, de még így sem olyan könnyű az élete egy me­semondónak. Hogy jártam most is! Írom a mesét. Senkinek ki­fogása nem lehetett a történet ellen. Egy kopasz *■fiúról van benne szó, akit elzavartak ha­zulról, és elment világot pró­bálni. (Járni a világot egy egy­szerű ember is járhatja, de minden valamirevaló mese­hősnek bizony próbálni kell!) Na már most, senki se irigyel­je azt a szegényt, amiért vé­gül is révbe jut, mert közben annyi mindenen megy keresz­tül, hogy ahelyett inkább szí­vesen vállalttá az ember a bér- elszámolást a tatarozó válla­latnál. Mondom, így gabalyodik a örténet, és rendkívül meg va­gyok elégedve a dolgok folyá­sával. Na, most ki nem szereti az elismerést? Azt bizony mind­annyian. Ehhez azonban kö­zönség kell! De honnan ve­gyem őket?! Volna ugyan ket­tő, az egyik nyolcéves, a má­sik tizenegy, a legjobb szakér­tői korban vannak tehát, de ezek túlságosan is a rokonság­ba tartoznak, és nincs rútabb dolog, mint a családi hivalko­dás. Még kinn a világban csak elnagyképűsködik az ember, de idehaza_ sehogy se ajánla­tos ezt művelni, különösképp, ha szülőanyjuk is beleavatko­zik. Kis miskulanciák azért es­hetnek. Az ember maga elé mormog, és megcsóválja a fe- jet. Ehhez még aggodalmas abrazat is szükségeltetik. Egyszerre megjelenik a na­gyobbik: — Mi a baj, édesapám? Nem segíthetek? — Még csak az hiányzik! Bújj vissza a leckédbe! (Mert onnan hümmögtem ki, ami nem is olyan nehéz, mint egy tapasztalatlan vélné. Vissza- lökdösni nehezebb.) Mit írsz? — Egy mesét. — Elolvashatnám? (Bekap­ta a horgot!) — Még nem kész. Amúgy sem tudod elolvasni, mert hi­básan gépeltem: — Ó, én kiegészítem. — Mars vissza a leckédhez! Hogy az ördögbe!... — Ha végeztem, akkor meg­nézhetem? — kérdi remény­kedve. — Ha jaj! De mennyire — mondom magamban, de azután fanyalgó ábrázatot vágok, ami egyáltalában nem szép tőlem, és azt mondom: — Hát ha nincs jobb dolgÖd. Nincs neki. Mint egy gőzgép mászik bele a tanulásba, és negyedóra múlva ott van a nyakamon. Kezébe veszi az írást és belemerül. Aggódva figyelem. Most dől el a mese sorsa. Ha a szakér­tőnek nem tetszik, a sarokba vághatom kétnapi munkámat. De nincs okom aggodalomra. A gyerek nagyon jó olvasó, az ábrázatán meglátszik minden Az első oldalon keresztül eléggé komor, el is vagyok miatta keseredve, majd földe­rül, maga elé kuncog, elko- morodik, megkönnyebbül, szó­val nincs semmi baj. — De jó kis mese! — mond­ja vidáman. — Biztosan, te kölyök1 — kérdem még mindig aggódva. — Jobb, mint amit a könyv­ben,tegnap olvastam. Végleg megnyugszom. Bele­merülök hát a mese további részébe, és két óra múlva be­fejezem. Na, kölyök, most ámulsz ezen a pompás befeje­zésen! Jön a mese végéért. Az előb­bi jelenet: vidám, elkomoro- dik, megkönnyebbül, majd el­képed. Ez utóbbi nem illett a tervembe. Elképedni tilos! — Hát ezt nem lehet! Ez nem jó! Azt írod, hogy polgir* mester lett belőle. — Na és?! Már annyi mesé­ben lett valakiből király, illő, hogy egyszer ne legyen. Pol­gármester lesz és punktum. — öcsi! Édesapa nem akar­ja, hogy király legyen belőle! A kicsi is nekikönyököl, vé­gigolvassa a mesét, és nekem támad: — Édesapa, ez nem szép tő­led! Miért ne lehetne az • sze­gény király?! — Nem értitek ti, szörnyete­gek, hogy nem kell mindenki­nek királynak lenni?! A pol­gármesterség ugyanolyan szép foglalkozás. — Az nem ér semmit! Ez nem egy komoly mese. A ko­moly mesében igenis, király­nak kell lennie! — Ez nem lesz! Ki hallott már olyat, hogy kopasz ember király legyen. Ez pedig kopasz, mint a dinnye! — Akkor növeszd meg a fut- ját! — Azt ugyan nem teszem! (Hm, van is benne valami, is­merem el lelkem mélyén.) — Akkor szólj az öregasz- szonynak, aki már előbb is se­gített rajta. Növessze meg a haját, és legyen király! — Jó ez a mese így is! — mondom jóval bizonytalanab­bul. — Jól van, ha azt akarod, hogy senkinek se tessék, akkor hagyd meg így! — Biztos, hogy senkinek se tetszik? — Biztos, édesapa, biztos —*■ erősítik mindketten. őszintén sajnálom, de enged­nem kellett a közízlésnek. Le­hetett volna belőle kopaszon polgármester. Most pedig nőni fog a haja, s az öregasszony varázsitalt ad neki, és nem se­gíthet rajta senki, király lesz belőle... Szöllosy Károly Cs-atná a vse-frUmd&tt Ülök a presszóban, előttem gőzölgő fe­kete (a pincér sze­rint dupla), és el­szántan nézem zseb­kendőmet. Pontosab­ban a zsebkendőn le­vő három tekintélyes csomót... Régi jó szokása*az embernek, ha nem akar valamit elfe­lejteni, vagy azt akarja, hogy az a valami később is eszébe jusson, cso­mót köt szebkendő- jére. Hogy miért pont a zsebkendőjé­re, ezt nem érbem. De visszatérek a tárgyra. Ülök, és fi­gyelem a zsebken­dőn a csomókat, amelyeket azért kö­töttem, hogy el ne felejtsek valamit. S mégis elfelejtettem. No, mindegy. Kötök rá egy negyedik cso­mót abból a célból, hogy majd eszembe jusson az előbbi há­rom rejtélyes csomó­nak a megfejtése; hogy el ne felejtsem azt megfejteni, amit elfelejtettem. Ez egy kissé bonyolult, de nem baj — vessek magamra, hogy ilyen feledékeny vagyok. Megnyugodva, mint aki jól végezte dol­gát, teszem vissza helyére a zsebken­dőt, és hozzál 'tok a kávé elfogyasztásá­hoz. Jaj, ez az átkozott influenza! Hol a zsebkendőim? Gyor­san előveszem, de aztán megállapítom, hogy már használha­tatlan. Pedig tiszta, hiszen nemrég vet­tem magamhoz, de a rajta levő négy görcs nem hagy annyi helyet, hogy rendeltetésszerűen használjam. Ezután két zsebkendőt hor­dok magamnál (hogy el ne felejtsem, jó lenne csomót kötni, de nincs hová), az egyiket használom, a másikról pedig valamire mindig em­lékszem. Csomó, csomó ... De hiszen megvan! Telefonálni akartam az egyik kislány­nak! A győzelem biztos tudatában előveszem a zséBkendőt, de az­tán kétségbeesetten, szomorúan bámulok rá: A négy görcs kö­zül vajon melyik je­lenti a telefoná­lást?!... *- ti — Miért nem nőnek a fák az égig? A régi dal szerint a jegenyefák nem nőnek az égig. Ezt a nóta nélkül is tudja min­denki. De hogy való­jában meddig nőnek, arra nehezebb a vá­lasz. A pontos maxi­mumokat az erdészek, botanikusok sem tud­ják meghatározni. Ma­gyarország legmaga­sabb fáját nem tart­ják nyilván, elég ne­héz is volna ezt ki­választani a több száz­millió fa közül. Az átlagos és a ki­emelkedő méretek azért ismeretesek. Tudják például azt is — főként a nagy mennyiségű elszenese­dett fatömegből kö­vetkeztetnek rá —, hogy a földtörténet korábbi szakaszaiban a fák sokkal maga­sabbak voltak, mint most. A ma"'varázat: a nagyobb vulkanikus tevékenység következ­tében több volt a le­vegőben a széndioxid, ami — a legújabb kí­sérletek tanúsága sze­rint is ' — serkentőleg hat a fa növekedéséi. Közömért azután — legalábbis szakembe­rek köbében —. hogy a magányosan álló *ák alacsonyabbak, mint az erdőben levők. Itt ugyanis minél magia- sab^r*-* M-jceU n^oi« ah­hoz. b«"v a sgf'msz'5-: dós fák lombia ne fogia e1 a De ez a ►»•mir»él ma­?C pl ~ eret A kOr­lát'vm4* ^ind a ná­lunk fŐWyptr és Tr»?nd a méteres magasság már igen jó átlagnak szá­mít Ha nem lehet is tel­jes biztonsággal meg­állapítani, de a »-re­korderek« minden va­lószínűség szerint a jávorkút! és az újhu­tai lucfenyvesek 35— 40 méteres tűlevelű örökzöldjeikkel. Rög­tön utánuk következik az ország déli részén a vétyemi bükkös, az ország legszebb bükk- erdeje, ahol a 130 éves fák átlagos magassá­ga 33 méter. Nemigen maradnak el ettől a sárvári tölgyes »-ba­nyafái« sem, amelyek állítólag betöltötték már hatszázadik esz­tendejüket is. A magasság azonban elsősorban nem a ko­ron múlik — bár a fa egész élete folya­mán állandóan növek­szik —, hanem legin­kább a termőhelvi adottságokon. Az er­dészek ezen az égTi*J- lati és a talajviszonvo- kat értik, amelyek kö­zül a legfontosabb a fa rendelkezésére álló vízmennyiség. Általá­nos tapasztalat pél­dául, hogy a síkvidéki erdők lombozatának teteje csaknem telje­sen e*ryenle+es. mivel a fák is majdnem egy­forma magasak, a dombos vidékeken vi­szont a lombozat szin* te távolról sem «■hullámzik« annvira, mint maga a térén. A völ^ekben ugyan­is. ahová lezúdul az esővíz és vele a ter- *r»őtal*»1 felső rétege-xin-ifobhr*» nőnek a fák, mint n. hegy- és domboldalakon. _______________»I------­------------------------li- — _ _ _ _ »mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm mm m m m i* ■ m m m m •» m o m m mm •••» m m m m m * i m » m m mm mmmmmmmmmmmrnmmommmmmmm r m m mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmrnmms • mmammmmmmmmmmmmmrnmmmmmmmomm -“nmmwmammmmmommm mm mmmmmmmmmt mmmmmammmmrmmwimmmmmmrnmmmmm tmmmmmammmmmmmmmmmmammmrnmm* tmmmmmmmmmi »••••« ■ •••••«•••ti w.v.v.v.v. »-Hieroglifák« nagy variációja ta­lálható a vasúti kocsikon. Ezek a titokzatos számok, jelek azonban csak az avatatlannak mondanak keveset vagy éppenséggel semmit; a vagon egész »személyleírását« megkaphatja az, aki Ismeri ezek­nek nyitját. Az egyik vagon olda­lán ez olvasható: Kaüyy 271 020; az oldalfal egyik szögletében ott büszkélkedik három betű: RIV, míg a másik oldalon: MC betűket vesz észre az érdeklődő. A szak­értő gyorsan közit a megfejtést: a nagy K betű azt jelzi, hogy a va­gon nyitott kocsi (a nagy G betű a fedett kocsi jelzésére szolgál, a nagy S betű az úgynevezett platós kocsik »anyakönyvezésére«). A kis a betű közli, hogy a vasúti jármű négytengelyes, forgóvázas, a kis ü betű arról tudósít, hogy önürí- téses. Egy Ids y arról tanúskodik, hogy a vagon 30 tonnás, és ha még egy kis y van mellette, akkor 60 tonna súlyú terméket szállíthat (kis v betű — 50 tonnával, mellette egy kis y viszont igazolja, hogy a vagon 80 tonnás, a z betű értéke 20 tonna). Joggal viseli büszkén a vagon a RIV jelzést, inert ez a három nagy­betű »útlevelet« ad neki egész Eu­rópában. Bizonyítja ugyanis, hogy műszakilag megfelel a nemzetközi előírásoknak, amiket a Regola- mento Intemazdonale Veieoli, a Nemzetközi Teherkocsi Szabályzat rögzít. A nagy MC pedig azt mu­tatja, hogy a szocialista országok vasútjaira is bármikor, bárhol bát­ran átléphet a vagon. Egy másik kocsi jele: Gjmk. Azt már tudjuk, hogy a G betűjelet a fedett kocsik kapják. A kis .1 = léghűtéses, a kis m — mélyhűté- ses, tehát a benne levő áru mínusz' 20 fokon is tartható. A kis k betű 271020 viszont még kompforgalomsa is kiállítja a vagon »útlevelét«. A jelek sokféleségében a vasutas — persze csak a valóban szakkép­zett — gyorsan eligazodhat, s még azt is tudja, hogy a nagy E azt jelzi, hogy a vagon eltérő nyom­közű vonalakra is képes átmenni, ha a határállomáson a kerék-pár­jait kicserélik. P jelzés ritkán ta­lálható, mert az azt közli: a kocsi privát, »maszek«. A betűk tehát minden műszaki jellemzőről szá­mot adnak, s mindez azért kell, hogy a MÁV szállítási vezetői jól gazdálkodhassanak a kocsiparkkal. Viszont minden vagonnak más és más a száma. Érdekes a helyzet a személyko­csiknál is. Az egyik személykocsi oldalán ez áll: ABa 2501, RIC. . A nagy A betű igazolja, hogy a ko­csiban I. osztályú fülkék találha­tók, a nagy B betű pedig azt, hogy másodosztályú fülkék is vannak benne. C nincs, mert nincs már harmadosztály. A kis a itt is a négy tengelyt mutatja, a RIC = Regolamento Internationale Car- roze, a Nemzetközi Személykocsi Szabályzatnak megfelelő. Néhány különleges jel: D = kalauzkocsi, F = mozgóposta, WLR = étkező- kocsi. Ez abból származik, hogy el­ső ízben a Wagon Lits társaság ad­ta az étkezőkocslkat, s ennek em­lékét őrzik is. A mozdonyokról is mindent megtudhatunk. 424 192 , ez azt lelzd, hogy a gőzmozdonv négye?átlós, tehát négy keré^-nár kap vontatódról, a mozdony többi kérésé c«w»k sűlvt tart. A 24-es szá m a ten «etvn á<? h^t^rát is­merteti, a 102 nedjg azt igazodj0 hogy a sorozatból ez a 192. Az M a motoros mozdony iele, a V a vil­lamos mozdonyé. Tehát ezek a 1°- lek nem is olyan titr»kzato^á,r csak érteni kell a nyelvükön. A „szemérmes" Hold Victor Albert Ballay ausztráliai fizikus azt állítja, hogy maga a Hold hiúsította meg a Ranger—8. rakéta televíziófölvételeit. Tudjuk, hogy a költők gyakran »szemér­mesnek« mondják a Holdat, de Bailey szerint nem annyira a »sze­mérem«, mint inkább az elektro­mosság okozhatta a Ranger-fölve- telek kudarcát. A Ranger—6. űrhajó, mielőtt a Holdba becsapódott, nem tudta közvetíteni a tervezett televízióföl­vételeket. Minden műszer kitűnően működött odáig, a Földről irányí­tott hat kamera mégsem teljesítet­te a parancsot. Az űrhajózási szakértők egyelőre nem tudják megadni ennek az okát. Bailey föl­vetése szerint a magyarázat ez le­het, hogy a Hold különleges ha­tással van a földi dolgokra. így például — mint Bailey mondotta — Ausztráliában megfigyelték, hogy bizonyos összefüggések mutatkoz­nak á holdperiódusok és a földi esőzés vagy havazás között; össze­függés mutatkozik továbbá a Hold tevékenvsége és a Föld közelében előforduló apró meteorok, vala­mint a geomágneses viharok kö­zött is. Mindez —* Bailey felfogása szerint — azzal magyarázható, hogy a Holdnak igen erős elektro­mos töltése és ennek következté­ben messzire kiható elekt-ostati- kus mezője van. Ez a mező okoz­hatta a zavart a Ranger kamerái­nak működésében. Ólomeső A kaliforniai technológiai inté­zet közleménye szerint az északi félteke tengereinek vizébe a csa oadékkal évente félmillió tonn-' ólom kerül. Az ólom legjelentő­sebb ▼'észé a gépkocsik gázkmufo- gőiá.bói jut a csapadék révén a tengerbe. Több labda, mint gól A szurkolóknak évek óta nagy gond a hajdanában világ­hírű magyar labda­rúgás hanyatló for­mája. Megnyugta­tásukra közölte a kereskedelem, hogy futball-labdaihiány semmi esetre sem okozója a — remél­jük — átmeneti visszaesésnek. Évi labdafogyasztásunk ugyanis »világszín­vonalon*< áll. A csa­patok mintegy 20 000, az iskolák 2—3000 s a katonák is mintegy 3000 lab­dát rúgnak szét évenként. Ebben a mennyiségben nin­csen benne a nagy sportegyesületek sa­ját labdatermelése, ami egyesületen­ként 100—150 focit tesz ki. Íratlan szabály, hogy a nagy csapa­tok minden bajnoki mérkőzésen új lab­dával játszanak, s az időjárástól füg­gően egy-egy mécs­esén 2—3 új labdát is »megkezdenek«. A labdán tehát nem múlik az eredmény, hiszen több az új labda, mint a gól. Ha csak a múli idényt vesszük ala­pul, kitűnik, hogy például a Honvéd Sportegyesület mű­helyében 150 új meccslabdát készí­tettek, az első csa­pat viszont az egész idényben mindössze 30 gólt rúgott. Jóllehet labdarú­gósportunk hírneve az utóbbi években külföldön egy kissé megkopott, labdáink népszerűsége még mindig változatlan. Az ÁRTEX Külke­reskedelmi Vállalat alig győzi kielégíte­ni a külföldi meg­rendeléseket. A múlt évben is mintegy 130 000 — a FIFA előírásainak megfe­lelő — futball-lab­dát exportált a vi­lág minden részébe. Igen sok első osztá­lyú külföldi csapat, válogatott tizenegy játszik magyar lab­dával. Svájcban, Norvégiában 5000— 5000, Dániában 20 000 magyar lab­dával rúgták a gó­lokat. A szovjet vá­logatott, az angol, a nyugatnémet és a holland csapatok többsége magyar labdával fut ki • pályára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents