Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-16 / 39. szám

SOMOGYI NÉPLAP Gergely Sándor: M agas, kövérkés fiatal­ember, a vidéki nagy­város egyik napilapjá­nak szerkesztője, sebes léptek­kel loholt a temető magas kő­kerítése mellett a bejárat fe­lé, ahol bundában s egyked­vűen ácsorgóit a kapus. — Melyik részben temetik Kocsis Kálmánt? — kérdezte a sietéstől kifulladva a szer­kesztő. — Alázatos szolgája ... Ko­csis Kálmánt nem temetünk jelentem alássan, csak néhai Kocsis Kálmánt — tréfált a termetes temetőőr. — Miért nem felel? — szólt rá a szerkesztő a nevetgélő emberre. — Azt kérdeztem, merre temetik Kocsis Kálmán kubikost? — Igenis, nagyságos szer­kesztő úr. Nem is csudálom, hogy el tetszett jönni. Mert Va­lami nagy cécó lesz itt. Csak úgy dől ide a sok nép, meg a sok rendőr. Azt mondják, cu- culista beszél a sírnál. De ezt nem szabad. Azér ömlik ide a sok rendőr, hogy ne engedje. Várt. S várt a szerkesztő úr is. Erre halkan megkérdezte: — Igaz? Azt beszélik a né­pek, tiszt volt az a Kocsis Kálmán a vörösöknél, és a csendőrök azért taposták meg, igaz? A bőbeszédű ember most már egészen megzavarodott. Vigyázzba állt s ijedten pró­bálta kiigazítani szavait: — Nem lehet az igaz kérem — mondta meggondolt, lassú sza­vakkal — Nem csinálnak ilyet a csendőrök. — Megmondja, valahára, melyik parcellán temetik? — szólt rá a szerkesztő. — Igenis, nagyságos szer­kesztő úr. — A. kapus benézett a sírkertbe, már felemelte a karját, hogy az irányt mutas­sa. aztán mást gondolva; — Nézze meg csak ezt a kerék­nyomat — mondta. — Ezen tessék menni. Ha siet, még utoléri a kis kézikocsit, azon szekerezik utolsó útján az a Kocsis. A szerkesztő szó nélkül otthagyta a megszep­pent embert és ment befelé az úton, a friss kerék­nyomon. — Ketten húzzák a kisko­csit — dünnyögte maga elé a keréknyomok között látszó bemélyedéseket vizsgálva. — De hol az a teméntelen nép, akiről a kapus beszélt? A sötétszürke felhők mélyen leereszkedtek a néptelennek tetsző temető fölé. — Ahá! Értem — nyugodott meg tekintete a síremlékekkel teletűzdelt temető szélső sza­kaszán. — A sírok között szó­ródtak szét. Tíz perces rohanás után las­sított. Előtte, a közelben, sze­kér kenetlen kereke visított. A főút élesen fordult, s a ka­nyarban feltűnt a kis kocsi, amely sokkal rövidebb volt a rája helyezett gyalulatlan deszka-koporsónál. Mélyen elő­re dűlve, két gubás, csizmás, süveges ember húzta. Amint a szerkesztő tovasietett mellet­tük, az egyik vontató felemel­te verejtékes arcát. Nagyállú, lógó bajuszú fiatal ember volt. A szerkesztőt mintha szíven ütötte volna valaki... Mert néhai Kocsis Kálmán ifjúi má­sa vetette feléje fürkésző sze­mét. A temető hátsó kerítéséhez közel frissen ásott sír kihányt kis homokdombja mellett kar­dos, pisztoly-táskás, fekete kö­penyes, rózsásra borotvált rendőrtiszt fogadta tisztelegve a szerkesztőt. — Miért nem szólt, hogy ki­jön? — kérdezte kezet nyújt­va. — Nem kellett volna eny- nyire sietni. Megvártuk volna. Csupa izzadtság lett a roha­nástól. — Jó fogyókúra az izzadás — tréfált a szerkesztő. A kézi szekér a sír elé ért. A rúd mellől fel­magasodott a két von­tató. A szerkesztő ismerte ap­jukat. Alig egy hete beszélt ve­le a folyómenti gátépítésnél. Ilyen lehetett Kocsis Kálmán fiatal korában, mint ez a két huszonöt év körüli, verejtékben fürdő, sovány, szokatlanul ma­gas és rongyos ember. — Ikrek — mondta a rend­őrtiszt. — Nézze csak, még a rongyaik is egyformák. A sírok között szétszórtan várakozó nép összetömörült, közelebb húzódott s tömör fa­Miért késnek az ismeretterjesztő rövidfilmek? Senki sem tagadhatja a szemléltető rövidfilmek rendkí­vüli fontosságát az ismeretterjesztésben. Az emberek meg­szerették és szívesen látogatják azokat az előadásokat, ame­lyeken filmet is láthatnak. A megyei filmtár több, mint 800 ismeretterjesztő rövid­film közül a kérelmek sorrendjében juttatja el rendeltetési helyükre a szemléltető filmeket. Sokszor, sajnos, csak eljut­tatná őket, mivel a forgalmat különböző okok, körülmények gátolják. Kik és hogyan akadályozzák a megyei filmtár munkáját? A filmtárban általában minden kópiából csupán egy áll rendelkezésre. Ezeknek a forgalmazási ideje három nap. Visz- szaérkezés után a filmeket tüzetesen átnézik, százalékolják, te­kercselik, s ha szükséges, javítják. Ilyenkor derül ki, hogy sokszor a vetítőgép kezelői vetítés közben nem ügyelnek kel­lőképpen: hanyagságuk miatt a film karcolódik; sok ezer fo­rintos kár keletkezik, és a kópiák idő előtt használhatatlanok lesznek. Egyesek nem jelölik meg az ismeretterjesztő előadás té­máját sem. «-Valamilyen« filmet kérnek; illetve nem tün­tetik fel cím szerint a szükséges filmeket. Így a filmtár nem tudhatja, hogy a kiküldendő filmet nem vetítettók-e már a községben. A legtöbb probléma a forgalmazásból adódik. Igen gyak­ran csak az előadás előtt egy-két nappal kérik a filmeket. A művelődésügyi osztály január 27-én érkező levelében január 28—29—30—31-re igényelt 10 filmet a fonyódi járás közsé­geibe. Mások gondatlanul kezelik, elcserélik a filmtekercsek dobozait és a film okmányait tartalmazó kartonokat; nem tüntetik fel, hogy hányszor vetítették le a filmet. A községekben ritkán tartják be a 24 órás vetítési időt. A balatonfenyvesi általános iskolából 53 nap, a zámárdi er­dőgazdaságból pedig több, mint egy hónap után kerültek vissza a filmek — többszöri sürgetés után. A Kutasi Állami Gazdaságba:? előfordult, hogy egy tekercs film még 4 hó­napig «pihent« egy gépkocsi ülése alatt. Szöllősgyörökön no­vember 9., az öreglaki általános iskolában december 17. óta máig sem küldték vissza a kölcsönzött filmeket. Jóllehet a játszási idő csak egy nap és a 139/1961. MM. sz. utasítás sze­rint a filmtár minden további napra a kölcsönzési díjjal azonos késedelmi díjat köteles felszámolni. Helyes lenne, ha a megyei tanács művelődésügyi osztálya utasítaná az illetékes járási szerveket a késedelmi díjak kifi­zetésére. A hanyagságot, gondatlanságot csak következetes szigorúsággal lehet megszüntetni. W. K. lat vont a friss homokdomb, a mély sírgödör, a koporsós sze­kér, a két Kocsis fiú, a rendőr­tiszt meg a szerkesztő kqjré. Fekete ruhás tiszteletes for­ma ember sietett ki a tömeg­ből. A koporsó mellé állt, elő­vette kis imakönyvét és bele­lapozott, De hangosan rászólt az egyik Kocsis fiú. — Meghagyta apánk — a szerkesztő összerezzent, mert a fiú hangja messzeszállt, mintha csak néhai Kocsis Kál­mán szatfa dörgött volna. — Keményen meghagyta, hogy pap nélkül temessük, ha eljön az ideje. — Várt, tán vissza­megy helyére a pap. De mert az még mindig a koporsó mel­lett tétovázott, rákiáltott. — Nem érti? Nem köll az imája! — Nem tilthatja meg — mél­tatlankodott a pap. — Jogom van imát mondani. — Van — felelte a fiú. — Csak ném most és nem itt. A pap segítséget várón né­zett a rendőrfogalmazóra. A tiszt csak a vállát vonogatta: arra nem volt utasítása, hogy papot erőszakoljon az árvákra. A tiszteletes, mint aki enged az erőszaknak, becsukta ima­könyvét, biccentett a rendőr­tisztnek meg a szerkesztőnek és sietve eltűnt a tömegben. Apró köhintések hallatszot­tak. Mintha a sok ember izga­tottan készült volna valamire. A rendőrfogalmazó a derékszí­ját igazgatta. A szerkesztő kö­rülnézelődött. Lábujjhegyre ágaskodott. Az emberfal elfog­ta a kilátást, de hátul, a tö­meg között, mintha fegyverre tűzött szuronyok villantak vol­na... H ó szitált s elolvadt a nedves földön, de a kabátokat egyre in­kább megfehérítette. A szerkesztővel szemben ki­dudorodott az emberfal. Né- hányan elhagyták helyüket s félreálltak. A nyíláson kopott télikabátba öltözött, zsíros ka- lapú, csontos arcú, öregedő munkás lépett a tisztásra, a friss, sáros földhányás tetejé­re. Ott kihúzta magát, mint a szónok, aki beszélni készül. Nagyra is nyitotta a száját, de hang nem jött ki rajta, csak nagyot nyelt, felemelte jobb­ját, aztán hurutos hangon kiáltotta: — Drága elvtársaim ... A tömeg, tán ezer ember, várakozott a körben, nagyot szusszant. A szónok lassan kör­befordult, mintha minden gyá­szolónak a szemébe akart vol­na nézni. Szemléjében a rend­őrtiszten állapodott meg. — Az építőmunkás szakszer­vezet helyi titkára — súgta a tiszt a szerkesztőnek. — Ismerem... — felelte ide­gesen a szerkesztő. A titkár, bár ősz hajáról már sűrűn csöpögött a hóié, csak nézte mereven a kardos, pisztolyos tisztet, aki a néma szemveréstől megzavarodva, előbb magas gallérjához nyúlt, aztán kihúzta magát, s pisz­tolytáskájára ejtette jobbját, így maradt még akkor is, ami­kor a néma szónok már lelépett a homokdombról, a koporsó elé állt, ahol meghajolt, olyan mélyre bukva, hogy homloka szinte a földet érintette. Oda­rohanó emberek fogták fel a hangosan zokogó s tántorgó öreget, és a gyászolók közé tá­mogatták. N agy fejű, széles vállú, vastag nyakú fiatal­ember állt most a földhányásra. Levette a sapká­ját. Dús barna haja szinte ágaskodni kezdett. — Vasgyári munkás — súgta a tiszt. — Tudom. A főbizalmi. — Elvtársak! — szólalt meg olyan erővel és olyan csengő hangon a vasas, mint amikor kalapács csap az üllőre. A nép vastag körfala meg­mozdult, s közelebb húzódott. A szónok válla megemelke­dett, melle fújtatott, szája ki­nyílt s erős fogsora kivillant. A gyászolók kissé előrehajol­tak, szinte ugrásra készen vár­ták a sáros homokdombról fe­léjük készülő riadót. De a fiatal munkás száját sem hagyta el újabb szó. Sze­me már csak a rendőrtisztre szúrt. A fogalmazó jobb keze, amely eddig a pisztolytáská­hoz nőtt, hirtelen balra nyúlt, kardja markolatára, s arasz­nyira ki is rántotta tokjából a pengét. De izgatottságát lefé­kezve, hirtelen hátatfordított a legénynek, s a szemverés így csak a tarkóját érte. A széles vállú, vastag nya­kú vasas lelépett a homokbuc­káról. A koporsó előtt kife­szült, mint tábornoka előtt a közlegény. Ajka hangtalanul mozgott. Hosszú-hosszú pilla­natokig szoborként állt, aztán mintha vezényszóra tenné, ol­dalt fordult, s a katonai dísz­meneteknél használatos léptek­kel vonult el a tisztásról. A gyászolók gyűrűjéből most egy kubikos lépett ki. Vele is a múlt héten, a gátépítésnél beszélt a szerkesztő. Akkor is fáradtnak látszott. Hiszen már két éjszaka és két nap tár­gyalt ő, Kocsis Kálmán meg néhány másik kubikos megbí­zott a megyei urakkal, a kör­nyező uradalmak intézőivel, s a szakszervezet embereivel Bérkövetelésekről volt szó. Az életminimumnak legalább a felét szerették volna elérni. A kubikos halálsápad- tan állt a földhányá­son, leemelte elnyűtt toronysüvegét. Ezüst színbe hajló, tömör fakó haja fölött párafelhő támadt — Az eszme — szólalt meg halkan. Tán csak az elülső sorban hallhatták. De már emelte a fejét és elkiáltotta magát olyan erővel, hegy arca beletorzult — Az eszme, amelynek győzelméért Kál­mán, Kocsis Kálmán a vérét hullajtottá, amiért bármikor az életét is adta volna..., s amely miatt megölték, győz, győzni fog! A rendőrtiszt magasra emel Szabados János: SZÜhET A dörgés elzúgott. Pillana- — Nono... — a tiszt töp- tokra csudálkozva pislogtak rengve nézegette csizmája or­egymásra az emberek. De újra *’4t' Jobb lett volna betilta- „ , . .. ni a nyilvános temetést — felcsengett a magányos acél- mondta. — Nem olyan régen, még csak hat éve volt a prole­tárdiktatúra. Meg ha elgondo­hang; Mert majd eljön a nap, mikor s lekötött kezét-iábitbMnyújtja.’ lom> ez a nóta se olyan jám- Aki ellene volt, az a íűbe harap, bor. A fütyköshöz fohászkod- Mert a bunkó a földre lesújtja. ni. — Nóta bolondság... — Nono, szerkesztő uram. Utána újra zúgott a kórus. Tán húsz ember énekelt. Volt, akinek tátott száján búsan, Nem szeretném, ha ezek a ron- ^eietbw«rü?vlvólnrl^rn® másokén komoran’ s dühödten gyosok még egyszer a markuk­szállt ki az ordítás. ba vennék és két kézre fognák A szerkesztő összerezzent A azt a megimádott bunkót. __A meget körülvevő rendőrök vi­gyázzba vágták magukat Csizmáik puffanása idáig hal­latszott. A fogalmazó karja a zsebkendője után nyúlt Előbb sapkájához emelte a tenyerét, levegőben tétovázott, de ha- a szem^t, utána hosszan a kezet nyújtott a szerkesztőnek, elégítetlenül. Mert a kubikos szemüveget torolgette. Aztán a újra tisztelgett a felsorakozott nem beszélt többet. A sáros mellére szorította mindkét ke- rendőrszakasz élére sietett, s halomról a koporsó elé botor- zét. Mert belülről, mintha tép- elvonult velük, kált, megkapaszkodott a szé- marcangolta volna valami. A sír négy sarkára feszesen, ián" vizSTnsz^Stfaz’ eml A göröngyök hullása meg- mint valami őrszem, egy-egy berfal mögé. szűnt A gyászolok tömör fala ember állt. Egyikük a kclnu­A Knrcic testvérek kötelet szétszakadozott s elhátrált a vesek ősz hajú titkára volt fektettek a stt sSjára ráhe- sírtól. A háztető-forma sír- A sír előtt búcsúzkodva vo lyezték a koporsót és óvato- dombot hamarosan már csak nultak el a gyászolók. Aki már san a gödör mélyére eresztet- harminc-negyven ember állta meghajolt a fejfa előtt, meg- ték. Utána, ahogy a kubikos körül- Az e^ik Kocsis-fiú állt, szembe az őrség egyik munkán megszokták, vaslapát- most a Ws szekérről barnára tagjával^ s helyet cserélt vele. jukkái egyenletesen apjuk ko- ««tett kemény lécet emelt le. A fejfa előtt elhúzódó sor A léc fejére szegezett fekete végére odatelepedett a szer- pléhtáblán fehér betűk sora- kesztő is. koztak. A sírdomb mellé asszony A fejfát a sírdomb elé szúr- állt az őrségre. A szerkesztő ta az egyik iker. Aztán lapát- megismerte: a hóka kubikos juk nyelével a földbe verték, felesége... Fekete foltokkal A maradék gyászolók sorba tarkított vállkendőjét meghúz- rendezkedve járultak a sír elé, ta a derekén. Válla meg-meg- s szemüket a fejfa betűire vet- rándult a visszafojtott zoko- ve, mélyen meghajtották ma- gástól. gukat. — Mozogjon! — szólt a szer­— ' Hogy hajlonganak — kesztőre az utána következő a mormogta a fogalmazó. — sorban. Nem is magyarok ezek!... El- A szerkesztő betűzni kezdte > a fejfa tábláján a felírást: Ko­A szerkesztő vörösen a csis Kálmán zászlóalj-parancs­dühtől fordult a tiszt nok glt négy évet__ fe lé, de a fogalmazó . . . . ..... . _ ,.. . irogatoan a kis táblá­mar ™e| szerkesz_ C h.oz nyúlt, ellágyulton O lyan meglepetessze- t- ú ? _ kérdezte barátkozva. olvasta újra a betu­rűen csapkodta meg _ N írok _ íelelte a két amelyek világgá kiáltják: — j—i—a — ember, talpig ember, az első szerkesztő. — Nem is volt----­p orsójára hajították a kiemelt földet. « Sokan kérték tőlük a lapá­tot, hadd adnák meg ők is a szokásos végtisztességet a ha­lottnak: néhány röggel járul­va örök nyughelyének megte­remtéséhez. De a két Kocsis fiú nem adta ki a kezéből a szerszámot. A lazuló embergyűrűből vá­ratlanul s csengő énekhang szökkent a magasba. A sírtól elhátráló emberek megtorpan- fa-zottak tak. A messzebb állók a nya­kukat nyújtogatták, A rendőr­tiszt lábujjhegyre emelkedett, s így figyelt körbe-körbe. lyan meglepetéssze­rűen az énekszó az elt^ú sült embereket, hogy pillana- szándékomban. Csak meg munkáshaza fegyveres katoná­tokig mindenki a mélyen alá- akartam nézni egy proletár-te- hanyatló felhőket nézte, mint- metést. ha onnan csengene a dal. Látom, nem sok öröme ja volt a meggyilkolt kubikos. Élt négy évet Négy, emberhez méltó évet... Odakünn Orosz­országban, az ember boldog A gyászolók nagyrésze még volt benne.’ Ilyen hülye nótát holnapiak oníva vérét S soha nem hallotta a furcsa énekelni. Temetőben a bún- ^egöUék itthon mint dallamú éneket: kőhöz fohászkodni! De mi más más, sok szegényt, annyi mert na­a paraszt robotja alól, ha kidől ut|n Rekedhetnének? Bunkó gyobb darab kenyeret szánt Bíz nem hagy 6 fiának mást u Bunkóért! nevetett. ue osztálybelijeinek hátra, egyszer... — mondta elgon- ................ C sak viseld az Igát, míg eljeí doikozva. _ Amikor az a ko- A szerkesztő mögött valaki ^•átra! szos, hóka kubikos az eszme- felmordult: Mikor bunkóval állhatsz a gátra. Siessen. Megmozdult, s az őrségen álló kubikos asszonyhoz lé­pett. — Kérem — mondta. — Át­ről ordítozott, már inteni Amikor idáig ért az énekes akartam legényeimnek. Sze- szava, a szerkesztő mar meg- , , , , . ismerte a fiatal vasas-bizalmi rencsere abba hagyta a szája- kalapács-csengésű hangját. S lást az a rongyos. De rende- szava mellé váratlanul s ro- zek én az ipsével olyan kis pogva-dörögve kórus szegő- négyszemközti tárgyalást, venném a helyét, dött. hogy egész életére megemlege- — Ne álljon meg! Menjen! Hej, te btmkőcska, te drága. _ ti. — szólt rá halkan az asszony, uei, te eleven ía giro es görcsös — Nem kell komolyan ven •- Ne maradjon annyi ideig Xe drága! segíts most! ni — mondta a szerkesztő. közöttünk, mert baja eshet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents