Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-13 / 36. szám

Csütörtök, 1984. február 13. 3 SOMOGYI NÉPLAP ÍGY HAMAR MEGY «Mi Gép morzsolja az öreglaki Állami Gazdaság vasadi üzemegységének tíz vagon ku­koricáját. Ahogyan a pártbizottság főelőadója Int/a A pártoktatás „első félidejének“ tapasztalatai a kaposvári járásban A napokban számoltak be a tanultakról a kaposvári járás marxizmus—leninizmus kö­zépfok^ iskolájának hallgatói. A pártoktatásban — sport­nyelven szólva — most van az »első félidő«. A tanulságokat kb. egy hónapja megtárgyalta a járási párt-végrehajtóbizott­ság. Az első félidő tapasztala­tairól beszélgettünk Farkas Dezső elvtárssal, a Kaposvári Járási Pártbizottság ágit.-prop. főelőadójával. — A kaposvári járást a párt­oktatás eredményességé; il­letően a legjobbak között tartják számon. Minek kö­szönhető, hogy az indulást jó folytatás követte, a tan­folyamok hallgatóinak lét­. száma nem csökkent, ha­Téli napok Csokonyavisontán A mostoha gyógyfürdő A CSOKONYAVISONTAI GYÓGYFÜRDŐ KÉPE gye­rekkoromban rögződött az emlékezetembe. Forró vizet gőzölögtető árok, néhány ütött-kopott fabódé, és egy sátor, ahol fröccsöt és márcot mértek... Ahol valamikor a sátor állt, azon a helyen most egy föld­művesszövetkezeti étkezde­italbolt szerénykedik, homlok­zatánál fémvázas tetőszerke­zet — nyáron kerthelyiség, télen néhány ernyős asztalt »óv« az időjárás viszontagsá­gaitól. Azóta 25x10 méteres nyitott medencét is építettek és néhány téglaépületet: ba­zár, fényképész, büfé ... Különben minden a régi. Szegényes, szürke kis gyógy­fürdő a esokonyavisontai. A »fedett« medence külső­leg pontosan olyan, mint egy elszegényedett egykori kispa- raszt düledező pajtája. A deszkafal tenyérnyi repedé­sein szökik a gőz, a tetőn cfiónyi lyukak tömkellege. Si­vár, szomorú épület. — Ezt a faházat még a MAORT-osok emelték ■— mondja Gáspár József, a für­dő gondnoka —, amikor az 1940-es évek elején olajat kerestek Csokonyavisonta ha­tárában. A kocsimosó színből lett később a fedett medence. PEDIG A VÍZ, a hetvenöt fokos forró víz itt buzog gaz­dagon a fürdő sarkában; ki­váló gyógyhatású. A görge- tegi 2. számú MAORT fúró­csoportja olaj után kutatva meleg vízre bukkant. Akkor még nem tulajdonítottak kü­lönösebb jelentőséget a víz­nek, hagyták elfolyni, csak a munkások mosakodtak meg az árokban esténként, dolguk vé­geztével. — A télen-nyáron szabad­ban dolgozó emberek észre­vették, hogy reumás végtag­jaiknak jót tesz a víz. Aztán a falusiak is fölfigyeltek az árokra, kitisztították, a község pedig ideállított egy embert, hogy szedje a belépődíjat. így lett gyógyfürdő a me­zei árokból. Hét éve, 1957 tavaszán a községi tanács átadta azfmsz- nek a gyógyfürdőt. —- Ötvenhat augusztusában kerültem ide — emlékszik Gáspár József. — 1957. július 27-én jött az első teherautó, téglát hozott. Reménykedtünk, hogy végre fejlődik a fürdő, de csak étkezdét építettek. 1958-ban elkészült a nyitott medence és harminc öltöző — semmi más. Csokonyavisontát tavaly csaknem hetvenezer fürdőző kereste föl, 222 000 forintot jö­vedelmeztek a belépőjegyek. A magyarokon kívül németek, franciák, csehek, románok, amerikaiak, lengyelek jöttek. Az egyik német vendég meg­kérdezte, kaphatnának-e tel­ket a sátorozáshoz, ha jövőre ismét eljönnének egy na­gyobb autós csoporttal. Mert szálloda — nincs. KIVÁLÓ GYÓGYVÍZ, kül­földön is híres — mégsem be­csültük eddig. — Sok utánjárással sikerült az fmsz-től ismét a tanács ke­zelésébe venni a fürdőt — mondja Nagy István, a tanács elnöke — Január elsejétől a községé a gyógyfürdő; alakí­tottunk egy bizottságot, meg­határoztuk a legsürgősebb fej­lesztési feladatokat. A kinti medencéhez kétoldalról félte­tőt emelünk, mert a forró vízben nyáron lehetetlen a tűző nap' miatt néhány perc­nél tovább maradni. Előre­gyártott elemekből új fedett fürdőt építünk, a medence környékét lebetonozzuk, zu­hanyozókat, öltözőket is kívá­nunk létesíteni. A községi tanács tárgyalt már néhány nagyobb üzem­mel és termelőszövetkezettel; javasolta, hogy adnak in­gyen telket, építsenek a fürdő környékére víkendházakat. Tervezik a villany bevezeté­sét, mert bármennyire fur­csán hangzik (hetven méterre húzódik a fürdő bejáratától a villanyvezeték!), esténként petróleumlámpa világít a gondnok szobájában ... A mostoha gyógyfürdő két kárba veszett évtized után talán-talán édes gyermeke lesz Csokonyavisontáriak. Per­sze, hogy korszerű gyógyfür­dő legyen — több medencével, öltözőkkel, szállodával, ví~ kenűházakkal — ez a csoko- nyavisontaiak akarásán, lel­kesedésén, szorgalmán kívül a megye és az állam segítségé­től is függ. NINCS SZÁNDÉKOMBAN a híres magyar gyógyfürdők­re utalni, annyit azért megje­gyeznék: a esokonyavisontai víz összetétele legalább any- nyira jó gyógyhatású, mint a hévízi, a harkányi, a hajdú- szoboszlói. Jól mondta Gáspár József gondnok: — A csokonyai víznek nem propaganda kell, hanem fej­lesztés ... Vincze Jenő nem emelkedett? — Ha vannak eredmé­nyeink, azokat mindenekelőtt annak köszörűiétj ük — kezdte válaszát Farkas ‘ elvtárs —, hogy a járási pártbizottságon mindenki személyes felelőssé­get érzett az oktatásért, vagy­is sikerült az egész kollektíva ügyévé tenni ezt a munkát. Nagy gondot fordítottunk a szervezésre. Mivel járásunk 74 községet számlál, egy munka­társunk kizárólagos feladatává a pártoktatás irányítását tet­tük. Persze egymaga nem győz­né a munkát. Ezért már tavaly júniusban részletesen megbe­széltük oktatási tervünket a 16 tagú oktatási bizottsággal. Majd körzetenként is alakítot­tunk 4—-5 tagból álló bizottsá­got. Ezekbe a legfelkészültebb elvtársakat vontuk be, olyano­kat, akik képesek segíteni a tanfolyamok vezetőinek is. Ve­lük és a pártszervezetekkel együtt választottuk ki a pro­pagandistákat. Nagy figyelmet fordítottunk a hallgatók kivá­logatására is. Elítéljük azt a nézetet, hogy a párttagokat nem kell győzögetni, elég, ha a taggyűlés kötelezi őket a pártoktatásban való részvétel­re mondván, hogy ez a Szerve­zeti Szabályzatban kötelességük. rögzített —■ S megértették ezt a községi pártvezetőségek? — A legtöbb helyen igen. összeírták a számba jöhető embereket, s ezeket a pártve­zetőségi tagok keresték föl. Ám akadt egy-két pártszerve­zet — mint például a göllei —, ahol mechanikusan értelmez­ték a Szervezeti Szabályzatot, s nem is akarták elismerni, hogy hibáztak, amikor helyte­lenítettük eljárásukat. Párttagságunknak mintegy 70 százaléka jelentkezett ideoló­giai továbbképzésre, kb. 10 százalékuk pedig általános is­kolában, technikumban, gim­náziumban, egyetemen tanul. Ez az arány nem rossz, még­sem hagyhátjuk szó nélkül, hogy akadnak olyanok, akik még nem érzik szükségét a továbbképzésnek. Rájuk türel­mes meggyőzéssel kell hat­nunk. — Milyen adatokkal jelle­mezhetnénk a pártoktatást? ■— Az előző évihez képest némileg kevesebb tanfolyamot szerveztünk, a jelszó az volt: inkább kevesebbet, de jobbat. Járásunk 74 községében 144 politikai iskolát alakítottunk, ezeken 2673 párttag és párton- kívüli vesz részt. Az előző évi 2,2 százalékkal szemben 14 százalékra emelkedett a nők aránya a hallgatók között, de még ezt sem tartjuk kielégítő­nek. Egy évvel ezelőtt 60,5, most 69,8 százalék a tsz-tagok aránya. Emelkedett a pártok­tatásban részt vevő pártonld- vüliek száma is. Terveinket lényegében sikerült megvaló­sítani. — Mint hallottuk, eddig nem volt lemorzsolódás. Milyen tapasztalataik van­nak erről, s mivel magya­rázzák ezt a tényt? — Talán egy példát monda­nék el. Egyik kis községünk­ben, Patalomban, ahol régeb­ben 16—17 hallgatónál többet nem lehetett összehozni, most az Időszerű kérdések tanfolya­mára 33 tsz-tag — köztük 16 nő — jelentkezett. Azóta olyan nagy érdeklődés nyilvánult meg iránta, hogy »év közben« kilencen kérték a pártvezető­séget, hadd vehessenek részt ők is »ezeken a kellemes vita­esteken«. Baksa Sándor ta­nácselnök úgy vezeti az1 isko­lát, hogy mindenkinek módja van elmondani véleményét a szóban forgó témáról, s a Vé­gén utat tör magának a leghe­lyesebb álláspont. A patalomi példa nem egyedülálló. A propagandisták többsége lelkiismeretesen, ötletesen lát­ja el feladatát. Gondosan fel­készülnek az előadásokra ás a vitavezetésre, helyes, határo­zott magyarázatot adnak a té­ves nézetekre. Persze akad egy-két olyan propagandistánk is, aki kényelmességből nem készül, s unalmasan vezeti a foglalkozást, brosúrából olvas fel. Az ilyen elvtársakat idejé­ben figyelmeztetjük, s rávezet­jük őket a helyes módszerre. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy már az első foglalkozáson megjelent a hallgatók zöme, s azóta is szorgalommal látogat­ják a szemináriumokat. Pártoktatásunk hatékonysá­gát az is bizonyítja, hogy a hallgatók egy-egy téma meg­beszélésekor az elméletet he­lyesen kapcsolják össze a helyi ismeretekkel. Sok helyütt al­kalmaznak szemléltetőeszkö­zöket. Kaposújlakon például minden foglalkozáson vetíte­nek a témához illő filmet. Eze­ket Kovács Gábor elvtárs, a propagandista választja és hozza ki a filmraktárból. — Milyen tanulságok von­hatók le az eddigi tapaszta- latokból? A QYÁR MEG AZ ÖREQEK TV égyen jöttek el a talál- kozóra. Freilics György, Stáyer Imre, Henézi Ferenc és Haraga János. Négyen együtt 276 évesek. Ebből 125 eszten­dőt töltöttek a barcsi fűrész­üzemben. Egymás mellett ülnek. Szél­ről a veterán Gyuri bácsi. Ö a gyár legöregebb nyugdíjasa. Kiabálni kell a fülébe, de így keveset ért. Felül porcelánfe­hér a fogsora, alul a csupasz íny vörösük. Jobbára hallgat. Zömök, jó kötésű ember, sen­ki sem gondolná, hogy négy éve' megkezdte a kilencedik ixet. Valaha segédmunkás volt a csarnokban. Fia szakmunkás- vizsgát tett, most raktáros. Mellette öregnek tetszik Imre bácsi. Pedig majd két évtized van közöttük. A sovány arcélű, szelíd szemű Imre bácsi vö­röskatona volt A fehérterror elől Jugoszláviába menekült, és tíz évet töltött emigrációba. Amikor hazajött, Henézi sze­rezte be a gyárba. Három gye­reke keresi most itt a boldo­gulást A legidősebb, Imre, előrajzoló szakmunkás. János körfűrészes, középiskolát vé­gez levelező tagozaton. Mária a parkettüzemben válogató. Feri bácsi munkavezető volt. Szálfa termet, rakoncátlan, deres üstök, tompa fényű, mozdulatlan szempár. Erejéről még ma is sokat mesélnek. Itt az üemben vakult meg csak­nem teljesen, csak nagyon ke­veset lát. Későn nősült, tőle nem vette át senki sem a sta­fétabotot. János bácsi a legfrissebb nyugdíjas. Bal keze csonka. Négy ujját leszelte a fűrész. Élettársa is a gyár nyugdíjasa. Leánya a parkettában dolgo­zik. Velük szemben ül Szabó Já­nos igazgató és' Pandur Ferenc művezető, szb-titkár. Ahogy az öregek mondják: Jani és Fi- rinc. Mert az ő idejükben Jani és Firinc apja törzsmunkás volt a gyárban. A két vezető pedig suttyó legény. Pandur bácsi örök nyugovóra tért. Szabó bácsi kórházi ágyon várja a gyógyulást. A szálfa- termetű Henézi keményen rám dörren: — Na, maga jól elkésett... TJ árom éve, egy langyme- 11 leg tavaszi napon ígé­retet vettek tőlem, hogy eljö­vök. Beszélgetni az életükről, a gyárról. Lent, a Dráva fod­ros szegélyén dolgozott a nyugdíjasbrigád. Vidámak vol­tak, kötekedők. Azóta keve­sebben vannak. Aki először meghívott, már nincs közöt­tük. Az egész brigád elkísérte utolsó útjára. Arról szeretnék beszélni ve­lük, milyennek látják a meg­fiatalodott gyárat. Mi a véle­ményük a vezetésről? Hogyan látja a gyökér a su­dár törzset, a friss hajtásokat? Messze kanyarodunk. Elő­jön a múlt. — Köpködő — mondja az egyik. — Az mi? — Ma már semmi. A mi időnkben az volt a munka- közvetítő. A legtöbben onnan kerültünk ide szükségmunkás­nak ... kíváncsi, mit jelentett akkor ide bekerülni. A válasz: Létbizonytalanságot. Min­dig kirúgtak valakit... Henézi fölemeli a kezét: — így volt. Amikor har­mincháromban kezdtem rosz- szul látni, kitették a szűrömet. A nyugdíjalap fizetésénél is csibészek voltak, öt kocsi ap­rófa volt a havi bérem... M it kapott akkor a mun­kás? Haraga eddig hallgatott. — Katonaládát, ha bevonult, és koporsót, ha elvonult... Tudom, én csináltam mind­egyiket ... — Ma? — Kiváncsi vagyok, számon tartják-e a változást. — Munkaruhát, védőitalt — így Stáyer. r— Három forintért ebédet az üzemi konyhán — folytatja Haraga. — És az öltözőt meg a für­dőt ki kapta? — vág közbe He­nézi. A fizetés meg legalább öt­ven százalékkal több, mint akkor... — A gyárat kihagytuk. Kap­tunk egy új gyárat is. Mi van itt régi? ... Stáyer szólt. így mondta: kaptjink. — Az akkori gépesítés meg a mai?. Ezt csak mi tudjuk ... Megint elkanyarodunk. Egyikük közbeveti, hogy mun­kásigazgatót is kapott a gyár. — Derék ez a Jani. Jó veze tő... De hogyan lett »Janiból« jó vezető? — Közülünk, a mi »tükénk­Közbeszólok. Arra vagyok bői« nőtt ki. Mellettünk tró­gerolt. Ismeri a munkástem­pót. Belül is az maradt, ami volt... — Meg aztán mérnök a Ja­ni. Elvégezte az egyetemet... Szabó elvtárs kényelmetle­nül feszeng a sok dicséret hallatán. Mi változott még? Mindegyik egyszerre akar válaszolni. Pandur Ferenc Gyuri bácsinak is tolmácsolta a kérdést. —• Maradjunk a lényegesnél, mert ha mindent el akarunk mondani, estig se végzünk. — Itt vannak mindjárt a cigányok — kezdi Haraga. — A harmincas években százöt­ven munkása volt a gyárnak. Abból két cigány. Most, ha jól tudom, ötvenketten vannak. Zömmel törzsmunkások. És ami a fő, már asszonyok is akadnak közöttük. Ha húsz éve ezt jósolta volna valaki, bolondnak nézik. — És az öltözködés — veszi át a szót Imre bácsi. — Álljon ki a gyárkapuba, és nézze majd meg a hazatartókat. A legtöbbet tisztviselőnek meg vezetőnek képzeli az ember Csak a kezük árulja el őket, XT éső délutánba hajlik az idő. Kopognak az ajtón. A titkárnő hivatalos látogató­kat jelent be. Budapestről jöt­tek exportügyben. Elbúcsúznak az öregek. He­nézi Feri bácsi még oda áll az igazgató elé. — Hallod, Janikám, én ezen­túl nem tegezlek. Mégiscsak illetlenség. Felnőttél már, ki­jár a nagyobb tisztelet... Németh Sándor — A gyakorlat igazolta mód­szereink, munkánk helyessé­gét. Igazolta elvi álláspontun­kat és határozottságunk he­lyességét is. A középfokú is­koláról például eltanácsoltuk azokat, akik ímmel-ámmal fogtak hozzá a tanuláshoz. Az eredmény: a 75 jelentkező kö­zül 69 szorgalmasan, fegyel­mezetten vesz részt a foglalko- "N zásokon. Helyes volt társadal- ' mi alapokra helyeznünk az ellenőrzést; az oktatási bizott­ság és az agit.-prop. mellett működő társadalmi osztály se­gítsége nélkül nem juthatnánk el minden községbe. A legnép­szerűbb oktatási forma, az Időszerű kérdések tanfolyama alkalmas arra, hogy minél több emberrel szerettessük meg a politikai ismeretszer­zést, viszont azt a tanulságot is levontuk, hogy a jövőben jobban meg kell választanunk, hol indítunk magasabb elő­képzettséget kívánó politikai iskolákat. V. J. Az ÉM Építőipari Szállítási Vállalat pécsi szállítási üzemegysége pécsi munkahelyekre fölvesz vagon- és gépkocsi­rakodókat. Szállást, étkezést biztosi- tank. Tanácsigazolás szükséges. Útiköltséget nem térítünk. Jelentkezés: PÉCS, Megyeri n. 50. (425«)

Next

/
Thumbnails
Contents