Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-12 / 35. szám

SomogyiMéplap Áz- MSZMP MEGYEI flITOtTSÁGA LS A MEGYE) TANÁCS L/VPJA Életmentő asszony Megrendezték a kereskedelmi tanulók vetélkedőjét A toponári Varga Margit képviseli Somogyot az országos versenyen ELŐSZÖR CSAK A FA­LUBELIEK kérdezték meg Varga Lajosnétól: — Margit, hogy is mentetted meg annak a Patakinénak az életét? S a vései fiatalasszony — ki tudja, hányadszor — elmond­ta az életmentés történetét. Böhönyén volt a női szabó­nál. Amikor minden dolgát el­intézte, elindult haza. Jó dara­bot ment a kerékpárral, ami­kor meglátja, hogy valaki fek­szik az út szélén, rajta a mo­tor. Először azt hitte a bukó­sisakos, bőrcsizmás alakról, hogy részeg. Leszállt a kerék­párról, leállította a még ber­regő motort s feltámasztotta. Levette a bukósisakot és az arcvédőt az ismeretlenről. Azonnal észrevette, hogy rú- zsos a szája — tehát nő, A se­besült jajgatott, habos vér jött a száján. — Jaj, a napköziben vannak a gyerekek! — nyögte. Nagy kabátját a szerencsét­lenül járt asszonyra terítette. Fölpattant a kerékpárra, s visszament Böhönyére. A gyógyszertárban kötszert, vat­tát, leszorítót és ragtapaszt vá­sárolt. Innen a postára sietett, telefonált a mentőknek. — Hogy hívják a sérültet? — kérdezte az ügyeletes. — Nem tudom, kérem, ott fekszik az árokparton, nagyon súlyos. Siessenek! Olyan gyorsan hajtotta a ke­rékpárt, ahogy csak bírta, sze­retett volna minél előbb a be­tegnél lenni. Végre odaért. Az út szélén talált egy deszkát. A törött jobb kéz alá csúsztatta, s körültekerte pólyával. A mo­tor az egyik lábát is összezúz­ta. A csont átszúrta a csizmát. Megpróbálta lehúzni á lábbe­lit. Nem lehetett, az asszony nagyon jajgatott. A szerszá- mósdobozból elővette a feszí­tővasat, s olló hiányában az­zal repesztette föl a szűk nad­rágot. Aztán bekötözte térdig a lábát. Az asszony közben el­mondta, hogy Iharosberénybe igyekezett az anyósához. Meg­szédült, s felborult a motorral. Fél óra múlva megérkeztek a mentők. Megköszönték, Jiogy elsősegélyben részesítette a be­teget, aztán elszirénáztak Mar­caliba. VÉSÉN még mindig em­legetik ezt az esetet meg a másikat is. Egy nagykanizsai férfi elvesztette pénzzel és irattal megtömött aktatáská­ját. Varga Lajosné megtalálta s visszaadta. Ezzel nem min­denki értett egyet a faluban. Néhányan meg is mondták Gábor Vendel bácsinak, Varga Lajosné édesapjának: — Nagy szamár volt a lá­nyod, hogy visszaadta azt a tenger pénzt! Vendel bácsi se maradt adó­suk. — Na és, ha te hagyod el? — vágott vissza. Erre elhallgattak a Margi- tot leszamarazók. Pataki Róbert, a szerencsét­lenül járt asszony férje fölhív­ta a vései tanácsot, s kérte, hogy küldjenek el Varga La- josnéért, szeretne vele beszél­ni. — Jöjjön be a kórházba, szeretnénk személyesen meg­köszönni, amit tett — mondta Pataki Róbert a vései élet­mentőnek. Vargáné csak januárban mehetett el Marcaliba, na­gyon rossz volt az út, nem járt rendszeresen az autóbusz. Na­gyon készülődött a kórházba, s nem csalódott, olyan jó volt találkozni a megmentett asz- szonnyaL Varga Lajosné általános is­kolás kora óta jár a Vöröske­reszt tanfolyamaira. Budapest­ről hozat egészségügyi könyve­ket, esténként ezeket bújja. Ha a szomszédban valaki meg­vágja az ujját, csak átszalad: — Majd segít a Margit! A novemberi életmentés után egy elsősegélynyújtó do­bozzal lepte meg Vargánét a Vöröskereszt. A hozzá tartozó naplóban szaporodnak a be­jegyzések, többször történik valami baleset a József Attila utcában. VARGANÉ Már KIS­LÁNYKORÁBAN arról áb­rándozott, hogy valamilyen egészségügyi pályát választ. Édesanyja korai halála meg­akadályozta ebben. Rászakadt a háztartás minden gondja, két évvel ezelőtt meg férjhez ment. A tanfolyamokról azon­ban nem marad el. Legutóbb a járási egészségügyi vizsgán szerepelt kiválóan. Ami oda­haza beszédtéma volt, Marca­liban tananyag. A szóbeli vizs­gán megkérdezték, hogyan ré­szesítette elsősegélyben a hu­szonkilenc éves, háromgyer­mekes Pataki Róbertnét. Var­ga Lajosné kitűnően felelt. A vizsgán és az életben is. Lajos Géza (Tudósítónktól.) Munkaversenyben vannak a Kaposvári Kereskedelmi Ta­nulóképző Iskola diákjai. A tanulók a harmadik év első felének befejezése után vetél­kedőn döntik el, hogy kit il­let az ezüstjelvény s a vele járó »Kiváló tanuló« oklevél. Csak azok vehetnek részt a vetélkedőn, akik kitűnő vagy jeles eredményt értek el az elméleti és a gyakorlati mun­kában. A közelmúltban két élelmi­szer, két cipőszakos és három húsipari kereskedelmi tanuló állt a bizottság elé, hogy be­bizonyítsa rátermettségét, tu­dását. Az élelmiszerszakmá­ban Varga Margit, a kaposvá­ri földművesszövetkezet topo­nári élelmiszerboltjának és Berki József, az Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalatnak a tanulója tett bizonyságot jó felkészültségéről. Az elsőbb­séget és az ezüst jelvényt, a »Kiváló tanuló« oklevelet Varga Margit toponári tanuló nyerte. A hónap végén ő vesz részt az országos versenyen Budapesten. Ha ott is sikerül helyezést elérnie, akkor aranyj el vényt, fél évvel ko­rábban szakmunkás-bizonyít­ványt, »Kiváló tanuló« okle­velet, pénzjutalmat és kéthe­tes magyarországi vagy kül­földi üdülést kaphat jutal­mul. Varga Margit az országos versenyig a kaposvári cseme­geboltban dolgozik, itt gyűjt újabb ismereteket, szerez na­gyobb gyakorlatot. A. KÖRÖSHEGYT PATTKÄBÄN A hajdani dugadölt gyógyszerár helyett ma már korszerű pata­ka laboratórium és raktár van Kőröshegyen. A gyógyszerész, Bessenyei I.ászló kora reggeltől késő estig a környék lakóinak szolgálatában áll. Igazában nem is reggeltől estig, hanem reg­geltől reggelig, hisz gyakran fordul elő, hogy éjszaka is föl- csengetik. r Bánié sző helyeit mßßbßcsiilßsi ! Harminc kereskedelmi társadalmi ellenőr tanácskozott a napokban Barcson. Grósz József, a járási tanács kereske­delmi felügyelője és Keczeli Lajos, az Állami Kereskedel­mi Felügyelőség munkatársa tájékoztatta őket feladataik­ról, s elmondották azt is, hogy milyen segítséget várnak tőlük a jövőben. Ám az egyik társadalmi ellenőr ezeket mondotta: • — Szívesen dolgozunk, segítünk. De falunkban is meg másutt is azt tapasztalom, hogy a vendéglők, az élelmiszer­es vegyesboltok vezetőinek egy része ellenünk hangolja a közvéleményt. Azt hangoztatják, semmi közünk a munká­jukhoz, törődjünk a saját dolgunkkal, ne üssük bele min­denbe az orrunkat... Fontos munkát végeznek a kereskedelmi társadalmi el­lenőrök. Az ÁKF munkatársai, a vállalatok és a földmű­vesszövetkezetek ellenőrei ugyanis nem lehetnek ott minde­nütt, és csak ritkán jutnak el egy-egy kisebb faluba. Nem arról van szó, mintha azt tételeznénk föl, hogy a kereske­delmi dolgozók többsége mindent elkövet a jogtalan ha­szonszerzésre. De a társadalmi ellenőröknek nem is csak az árdrágítás, a súlycsonkítás, a vendégek és a vásárlók be­csapásának megakadályozása a feladatuk, hanem az is, hogy segítsenek magasabbra emelni a kereskedelem a vendéglátás színvonalát. Csak azok igyekeznek a társadal­mi ellenőrök munkáját megnehezíteni, akadályozni, akiknek valami miatt félnivalójuk van. A kereskedelem társadalmi ellenőrei önzetlenül, nagy felelősséggel végzik közérdekű munkájukat, s ezért nem ás- kálódást, bántó szót, hanem köszönetét, elismerést érde­melnek. S nemcsak a vendégek és a vásárlók, hanem a kereskedelmi dolgozók részéről is! Sz. L. 112 szeretkezett lakás épül az idén Kaposváron 112 szövetkezeti lakást épí­tenek Kaposváron az idén. Valamennyit az északnyugati városrészben, és másfél szo­bából, étkezőhelyiségből fog­nak állni. A lakások 80 százalékát üzemeknek, vállalatoknak, in­tézményeknek adják. Ezek ve­zetői bírálják el, hogy me- ’yik dolgozóé legyen a lakás. \. lakásszövetkezeti szervező rizottság, amelynek többek között az a feladata, hogy el­döntse, melyik vállalat meny­nyi szövetkezeti lakást kap­jon, hamarosan megkezdi mű­ködését. Ahhoz, hogy a bi zottság alapos és gyors mun­kát végezhessen, az szüksé­ges, hogy valamennyi válla­lat és intézmény kellő idő­ben beküldje igényét a városi tanácshoz. Egyéni kérelmeket ne vesznek figyelembe. 'FuifaHfr&s is a s&aUtan$6tfya(n A művelődési ház előadótermében már akkora volt a füst, hogy a feldobott sztaniolpapír megállt a levegőben. Az elő­adó — egy híres eperkutató — késett, ez azonban nem za­varta a szaktanfo­lyam hallgatóit. Ki­használva a várat­lan szabad időt, tré- cseltek. Furfangos János bácsi is ott szorongott közöttük. Az öregnek eddig híréfc-hamvát sem lehetett látni a to­vábbképzőn, nem is jelentkezett rá. A Boldogan Mosolyog a Rét Tsz tagsága ugyancsak ritkán látta őt dologidőben. Húzta a derekát a görcs, kerülgette az isiász, ha munkára szólították. A sír szélét emlegette ilyenkor, s a nagy kaszásról beszélt, aki már reá feni a szer­számát. Persze mindez csak lárifári volt, hiszen a háztájiban senki­nek sem termett olyan szép kukoricá­ja meg paprikája, mint neki. Kutyaba­ja sem volt Furfan­gosnak, ha otthon szorgoskodhatott reg­geltől napestig. Közben megérke­zett a híres kutató. Szálas Antal tsz-el­nök annak rendje és módja szerint kö­szöntötte az igen tisztelt vendéget, majd így folytatta: — Nagy öröm, hogy ilyen nagy hírű elő­adó érkezett hoz­zánk, és annak is örülök, hogy Furfan­gos János bátyánkat szintén köszönthe­tem. Remélem, hogy jobb útra térésének első jele, hogy el­jött közénk ő is — fejezte be mondóká- ját. Mindenki tapsolt, még a híres kutató Ls, majd egyszerű szavakkal nagy dol­gokat magyarázott meg az eper termesz­tés rejtelmeiről. Az előadás után Furfangos a tsz-el- nök társaságában ment haza. Sokat be­szélgettek az úton a közös gondjairól, a munkaerőhiányról és egyebekről. Furfan­gos kapujában így búcsúzott az elnök: — Akkor a követ­kező előadáson is találkozunk! Igaz-e, János bátyám! — Én bizony nem megyek többet oda. Ma is csak azért voltam ott, mert az idén epret akarok termeszteni —» a háztájiban. — fi — Alku öt malacra A brigádvezető tavaly ka­pott akciós kocát. Jól sike­rült az első elles, meghagy­ta hát továbbra is anya­disznónak. Az újabb mala­cozás ideje éppen a legke­ményebb téli napokra esett. A háztáji ól hideg, huza­tos, megfagynának benne a kis állatok. Szólt hát az elnöknek, en­gedje meg, hogy a hasas kocát bevihesse a meleg marhaistállóba. Ott meg a tehenészt kérte meg, vigyáz­zon rá. Néhány nap múlva megszülettek a malacok. — Hány van? — érdeklő­dött a brigadéros. — Tíz, de csak ötöt mondj a feleségednek, Jancsi. — Ötöt? Hát a többivel mi lesz, Miska? — Azokat megtartom ma­gamnak — felelte tréfásan a tehenész. Ami a huncutságot illeti, azéri egyiküknek sem kell a szomszédba mennie.' Ennek a felezési szándéknak, az öt malac letagadásának van is alapja. Mert hogyan is ad­ta el Jancsi a kiselejtezett anyadisznót? Este az átadás napján, amikor hazaért kissé rózsás hangulatban, kérdezte a fe­lesége: — Hány kiló lett? Határozottan rávágta: — Kétszázhuszonegy. — De hiszen már két hét­tel ezelőtt kétszáznegyvenet nyomott, s azóta még hízott is — így az asszony. — Búgott, azért vontak le belőle annyit — találta ki hirtelen a brigadéros. Felesége az első hallásra el is hitte ezt a mesét, de aztán rájött a lódításra. — Zsebpénzed több van, mint mikor elmentél, és úgy látom, hogy közben ittál is — következtetett az asz- szony. Vége a mellébeszélésnek, kitudódott a valóság. Ivásra, cimborákra meg tartalék zsebpénznek kellett a kü­lönbözet. Hát ezért mondja Miska most, hogy azt az öt mala­cot is próbálja meg Jancsi otthon elszámolni — külön­bözeiként... K. L A tenger fenekeit an§7iráfi flotta ini^&kesége Súlyos hajószerencsétlenség a Tasman-tengeren Canberra (MTI). A háború óta a legsúlyo­sabb veszteség érte hétfőn éj­jel az ausztrál haditengeré­szeti flottát. A Tasman-ten- Minden valószínűség szerint geren hadgyakorlat közben összeütközött a 19 000 tonnás Melbourne repülőgép-anya­hajó, a flotta zászlóshajója és a 2800 tonnás Voyager, az ausztrál haditengerészet leg­modernebb torpedóromboló-| ja. A repülőgép-anyahajó parancsnoki híd tájékán de rékba kapta a torpedórombo­lót, az ettől kettévált, s egyil| fele azonnal, a másik rész pedig három óra múlva e süllyedt. A szerencsétlenséget ki­vető pillanatokban a legény­ség nagy része a tengerbe ve­tette magát. Az eddigi jelen­tések szériát a 319 főnyi legénységből 234-et sikerült megmen­teni. Nyolcvanötnek a sor­sa ismeretlen. életét vesztette V. H. Stevens, a hajó kapitánya, aki az ösz- szeütközéskor a parancsnoki hídon tartózkodott. Nagy vesz­teség érte a Voyager tiszti állományát is, mert a Mel­bourne kettészelte a torpedó­romboló tiszti kabinjait. A mentésben több repülő­gép. 15 helikopter és számos hajó vett részt. A Voyager le­génységének egyik életben ma­radt tagja megmentébe után elmondotta, hogy hajóján csak az árboclámpák égtek. Az összeütközéskor a hatalmas rázkódástól eszméletét vesz­tette, majd mikor később ma­gához tért, látta, hogy a hajó oldalára billent. Minden úszott az olajtól. A matrózok két­ségbeesetten kapaszkodtak a mentőövekbe és a faalkatré­szekbe. Végül Is a Melbourne egyik mentőcsónakján őt és többi társát elszállították a hajóról. Néhány perc múlva a torpedóromboló felborult és elsüllyedt. , A súlyos hajószerencsétlen­ségről az első hivatalos nyi­latkozatot Menzies ausztrál miniszterelnök adta. Menzies csupán súlyos embervesztesé­gekről beszélt, s kijelentette, hogy békeidőben Ausztráliában még sohasem történt ilyen nagyarányú hajókatasztró­fa. Bejelentette, hogy haladékta­lanul alapos ■ vizsgálatot indí­tanak. w '.SOfítOM Vesszőparipát, bolondériát is jelent a nyugati hír- ügynökségek szenzációs tu­dósításaiban gyakran sze­replő hobby szó. Ha valaki összegyűjt százezer gombot, gyufaszálat, esetleg gem­kapcsot, az már hobby, a hírügynökségnek pedig szto­ri. Ha egy pár a felhők fe­lett, repülőgépen fogad örök hűséget, az hobby is meg sztori is. Valamikor azt mondták, hogy a házassá­gok az égben köttetnek. Egy olasz barlangkutató pár be­bizonyította az ellenkező­jét: a Triest közelében levő óriásbarlangban mondta ki az igent. Százharmincnégy méter mélységben. A tisz­teletre méltó két olasz fity- tyet hányt a merev szoká­soknak. Laura Gregori menyasszonyi ruha és fá­tyol helyett kezeslábast, gu­micsizmát és -speciális védő­sisakot viselt. A hírügynök­ség jelentése mélyen hall­gat róla, hogy a barlangban töltötte-e a nászéjszakát az ifjú pár. Laura Gregori öl­tözéke — legalábbis szerin­tünk — nem illett az alka­lomhoz. Vagy ki tudja? Minden hobbyt mi sem is­merhetünk. Széplélek (Balogh Bertalan rajza) * * * Megbetegszik a vidéki ál­talános iskola énektanára. Nincs, aki helyettesítse. Az igazgató megkérdezi a ta­nári kar tagjaitól, nem tud­ná-e valamelyikük átvenni az énektanítást. A köztu­dottan botfülű számlán— fizika szakos tanárnak is fölteszi a kérdést: — No, Bandi, nem pró­bálnád meg? — Hát ha más nem vál­lalja — csap bele az igaz­gató tenyerébe. Majd hoz­záteszi: — De nem lesz baj, ha mindig részegen megyek az órára? — Ne bolondozz, Bandi! — hökken meg a direktor. — Aztán ugyan miért? — Hja, barátom, valami­nek ki kell nyomnia a han­got! Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Laimka S. u. 2. Telefon 15-lb. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítől.nél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda Ipari Vállait kaposvári üzemében Kaposvé- Latinka Sándor utca I.

Next

/
Thumbnails
Contents