Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-12 / 35. szám

Szerda, 1964. február 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP BEÉRETT A VETÉS Körültekintőbb témaválasztást Meghívót kaptam a minap szülőfalumból. Zárszámadó közgyűlésre hívtak. Alul a pe­csét: Üj Élet Tsz Darány. Az évek elszakítottak, de az em­lékek ezer 'szállal kötnek. Mi van velük? Mire jutottak? Tanúja voltam, amikor hitet tettek az ígéretes új mellett. Sokan közülük félénken, bá­tortalanul. Emlékszem a sza­vakra. Az alvég és a kisutca forrongására. — Külön, csak külön, mi szegények voltunk. Nem kö­zösködünk! ... A kisutca három-négy hol­das lakói vélekedtek így. És kötötték magukat az alvég kö­zépparasztjai is. — Maradjunk külön. Itt a föld, és az a lényeg ... Tavasz volt. Életet sarjasz- tó, friss napsütés. De belül a szívekben rideg kétség és gya­nakvás. — Csak akkor, ha Flór! már aláírt... Tízszer, hússzor, harminc­szor, ki tudja, hányszor hang­zott el a kijelentés? És Flóri aláírt. A másik végen: — Ha Keserű megy . De Keserű konok volt: — 'Nem. Én megtaláltam a számításomat. Ki tud nekem ilyen életet biztosítani? Elment hozzá a járási párt­titkár. Tapasztalt, komoly em­ber. És megtört a jég. Aláírt Keserű is. A titkár tollával írt alá. Amikor összecsavarta a tollat, a párttitkár ezt mondta neki: »Ha négy év múlva azt mondja, hogy megbánta a be­lépést, elhozom ezt a tollat, hogy törje össze...« Ki emlékszik erre a napra? A konok Keserű Józsefből elnök lett. Holczinger Flóri bá­csiból először kocsis, aztán ál­lattenyésztő. A közös munka első napjai­ban újra otthon jártam. A ho­mokbánya alatti szedresben ta­lálkoztam össze Flóri bácsi­val. Ingujjra vetkőzve hajtot­ta a lovakat. Széles, csontos arcán sugárzott a jókedv. Fel­ültem mellé a bakra, egész úton beszélgettünk. Végül a leszállás után megkérdeztem: — Bátyám szerint mi lesz? Pipára gyújtott, és egy ideig szótlanul eregette a füstöt. Nagy kezében szinte elveszett a feketére ldégett pipa. Már azt hittem, nem is válaszol. — No, nézd csak, te okosí­tod az embereket, és most mégis tőlem kérsz választ? ... Egypár szippantás után még ennyit tett hozzá: — Dolgozunk, fiam, és ez a fontos... Keserű Jóskáról gyakran hallottam. Az első közgyűlésen oda állt az emberek elé, és keményen, katonásan beszédet tartott: »Emberek, maguk mindannyian tudják, hogy én mindig megfogtam a munka nehezebbik végét. Most is megfogom, és a két kezemmel is dolgozom maguk mellett. Az ÉM Építőipari Szállítási Vállalat pécsi szállítási üzemegysége pécsi munkahelyekre fölvesz vagon- és gépkocsi­rakodókat. Szállást, étkezést biztosí­tunk. Tanáesigazolás szüksége«. Útiköltséget nem térítünk. Jelentkezés: PÉCS, Megyeri n. 50. (4258) Ugyanúgy, ahogy azelőtt. Ha engem választottak családfő­nek, kötelességemnek tartom, hogy szigorú legyek.« Ott, akkor még nem, de ké­sőbb támadtak viharok emiatt. Jóska komolyan gondolta, amit mondott. Még jobban dol­gozott, mint egyéni korában, és nem tűrte meg a fegyelme­zetlenséget. Kezdetben kia­bált. Egyszer aratás idején né­hány ráérősen sörözgető tagot kizavart a kocsmából. — Szemetek vagytok. Amíg a falu a határban izzad, addig ti lógtok. Nem szégyellitek ma­gatokat! ... Már-már verekedéssé fajult a szóváltás, de az italozók meggondolták magukat. Nem az elnöktől féltek, hanem Ke­serűtől. A mokány, kemény­kötésű paraszttól. És Keserű Jóska ellen gyűl­tek a panaszolt Akár a járás­tól, akár a megyétől jöttek a faluba, néhányan mindig pa­naszkodtak rá. Azt mondták, hogy karrierista, hogy durva, hogy személyi kultuszt teremt maga körül, mindent maga csinál. Vád vád után. Már pen­getni kezdték, hogy elhúzzák majd a nótáját. Leváltják, és azután kiabáljon. A pártmun­kások sokszor megmosták a fe­jét. Egyszer még az újságban is megbírálták. Akkoriban ta­lálkoztam újra Flóri bátyám­mal. Faggattam erről is. Csak mosolygott. — Jegyezd meg, fiam, hogy még a legjobb családban is vannak nézeteltérések.. Időt kell hagyni Jóskának. Paraszt. Benne van a földszeretet. Meg­lásd, lehiggad majd ... Nem tudom, hogy ki védte meg. Úgy vélem, a munkája. Mert dolgozott. Nappal a ha­tárban, este az irodában. Vagy talán megsejtette valaki, hogy ez a lobogó szemű fiatalember belebetegedne, hä valami nem úgy menne, ahogy kell? Kitől lehetne választ kérni erre a kérdésre? És ki tartja még számon mindezt? Háromszáz parasztcsalád, sorsfordulatának íratlan történelmét? Ünneplőbe öltözött, derűs arcú emberek sokasága. Fent az emelvényen az elnök érdes hangon beszéL Jegyzem a sza­vait. — Elérkezett az az idő, ami­kor számot vethetünk egy fá­radsággal tele, de eredmények­ben gazdag esztendő munkájá­val. Ez a számvetés, amelyet most tartunk, olyan, eredmé­nyekben gazdag évről tanús­kodik, ami végképp meggyőz­het mindenkit arról, hogy szá­munkra az egyedüli járható, helyes út a termelőszövetke­zeti gazdálkodás útja. Kerese­tünk ebben az évben elérte, sőt nem egy esetben túl is ha­ladta némely volt középpa­raszti gazdaságok tiszta jöve­delmét ... Arról beszél, amit négy éve nem hitt el. Példákkal bizo­nyít. Egy a sok közül: Szári József évi tiszta jövedelme meghaladta a 70 000 forintot. Ketten dolgoznak a családból. Az egyik hozzászóló kiegészí­ti: — A mi brigádunkban havi átlagban kétezer-hatszáz fo­rintot kerestek a kocsisok. Az asszonyok ezernyolcszazat ötvenöt forintot ér egy mun­kaegység. Négy év után ti­zenegymillió forint a közös vagyon. Két szép új istálló, központi irodaház, nagyszerű baromfifarm, géppark. Eddig 25 fiatalember jött haza a vas­útról, a pécsi és a szigetvári gyárakból. Most hat új tagot vettek föl, egy egyéni gazdát és öt volt ipari munkást. Köz­tük Pintér Endrét. A vasutat hagyta ott. Atlétatermetű, azt mondják, hogy ő a falu leg­erősebb embere. Ha nem a tu­lajdon fülemmel hallom, nem hiszem el, hogy hazajött. zanak eL Feláll egy reszketeg öreg. — Nyugodtan halok meg. Jó úton van a falu... , Két mondat. Egy 86 éves volt középparaszt mondta. Ko­ra reggel üzent a tanácselnök­nek, hogy menjenek érte, ve­zessék ide, mert részt akar venni a közgyűlésen. Most érzem, hogy ünnep ez a nap. A második asztalnál egy kéz emelkedik a magasba. Hol­czinger Flóri bácsi kér szót. — Csak annyit kérek, hogy váltsanak le. Tegyünk erre a posztra igazi szakembert... Visszamegyek kocsisnak... A beálló hosszú csönd iga­zolja: ezt nem várta senki. Keserű Jóska válaszol. Eddig kemény volt, most egyszerre olyan meghatott. Furcsán vib­rál a hangja... — Flóri bátyámban mindig jobban bíztam, mint magam­ban. Soha senkit nem sértett meg... És mégis mindig el­érte, amit akart... A szívével dolgozott... Most látom, hogy könnyek peregnek az elnök arcán. A konok, kemény Keserű sír. És a teremben szem nem marad szárazon. A járási küldöttek szemében is ott' csillog valami. Mi ez? — Miért? — kérdezem pár órával utóbb Flóri bátyámat. — Felnőttünk, fiam. Eddig elég volt az én tudásom. Most már többre van szükség. Ez mindnyájunk érdeke... Szűkszavú a válasz. Aki mondta, nem szeret beszélni. Ahhoz mégis elég, hogy meg­értsem: nemcsak az életben, hanem a szívekben is beérett Gondolatok egy ankét után Ankétot rendezett a közel­múltban a nagyatádi járás egyik községében . a KISZ- alapszervezet a Magyar Ifjú­ság Közvéleménykutató Szol­gálatától kapott kérdőív alap­ján. A kérdőív erkölcsi prob­lémákkal kapcsolatban kutatja a fiatalok véleményét. »-Meg­próbálunk bátran kérdezni, ha­sonló bátorságot kérünk Öntől is« — írják. A község pedagógusai hely­telenítették ezt az ankétot. Es igazuk volt! A részvevők fele — húsz-huszonöt fiatal — 14—16 éves volt. Válaszoltak ők is a kérdésekre, jóllehet a felnőttek is csak alapos megfontolás után adhattak, volna választ rá­juk. Az íven ugyanis ilyen kér­dések olvashatók: »Döntőnek tartja-e a házasságkötés előtt a menyasszony ártatlanságát? (Igen—nem.) Indokolja meg vá­laszát. Hány gyermeket tervez családjába? Hányadik rande­vún tartja ildomosnak a csók­váltást?« és hasonlók. Az ankét bizony ferde vá­gányra siklott. Érthető is, hi­szen a kérdések nem 14—16 éves fiataloknak szóltak. So­kan nevettek, ízléstelenkedíek és csemegéztek a Magyar If­júság közvéleménykutató igye­kezetén. Igazuk van a helyi pedagógusoknak, nem lett vol­na szabad megrendezni így ezt az ankétot. Viszont ők is fele­lősek, mert sokat tehettek vol­na azért, hogy helyes mederbe terelődjön a beszélgetés. Az erkölcsi problémákkal foglalkozó ankétok helyesek — de nem gyerekek részére! D. S. A műfráqyGszórók megrendelésével kapcsolatban — félreértés miatt — helytelen megállapí­tás került a »Készüljünk a tavaszi mezőgazdasági mun­kákra« című tegnapi tudósí­tásunkba. Az AGROKER-től kapott legújabb tájék'oztatás alapján közöljük, hogy a vál­lalatnak jelenleg nincs rak­táron műtrögyaszórója. Ilyen munkagépre a tsz-ek úgy te­hetnek szert, ha a gépállo­mástól igényelnek szerződés­re. (Szerk.) a vetés. Németh Sándor Téli napok Csokonyavisontán Végig a hosszú községen Bírálatok, javaslatok hang­Csokonyavisontára — nem kis büszkeséggel a hangjában azt mondta egy »bennszü­lött«: — A mienknél hosszabb községet nem talál az ember az országban, akármerre jár! Jogos-e a büszkeség vagy sem, kár vitatni. Egy hosszú séta a vasárnapi Csokonyavi­sontán meggyőzőbb érvekkel szolgál minden vitánáL Mert mit hallok mindjárt az első emberektől, akikkel találko­zom? — Tudja-e* mi lesz a köz­ség neve, ha majd Rinyaújla- kot is Csokonyavisontához csatolják? Nem, ugye? Hát VICSORI... __... ? — Visonta, CSOkonya. RI- nyaújlak! A többiek nevetnek én pe­dig már értem a tréfás »rö­vidítést«. Az »ikerközségben« járva útón-útfélen hallom, mennyi gondot, bosszúságot okoz a csokonyavisontaiaknak, hogy övék az ország — talán — leghosszabb községe. Az alsó faluvégtől a felsőig pontosan hét kilométer és nyolcszáz méter a távolság, s hiába jó a járda — a tanács több mint egymillió forintot köl­tött a községfejlesztési alap­ból az utóbbi néhány évben járdaépítésre —, gyalogosan fárasztó megtenni az utat. — Mi nem is panaszkod­nánk — mondja egy asszony —, de a gyerekek! Iskolába menet és vissza néhány apró­ság nyolc-tíz kilométert is gyalogol. Csokonyavisontán nincs autóbusz* pedig egy kihelye­zett kocsi biztosan nagy for­galmat bonyolítana le, ha in­gajáratban közlekedne a für­dőtől Csokonyavisonta-alsóig. Ha majd egyszer megkapják az autóbuszt a esokonyavison- taiak, biztosan elfelejtik a »Vicsori«-.tréfát is, hiszen az autóbusz talán »összebékíte- né« az időnként egymásra »vi­csorgó« csokonyaiakat és vi- sontaiakat, és több mint két ' évtized után valóban eggyé válna az ikérközség. Autóbusz- szál hangulatosabbak lennének a vasárnapok is: többen jár­nának moziba; szívesebben lá­togatnák a fiatalok a KISZ rendezvényeit; pezsgőbbé — mondjam azt —, fiatalosabbá válna a község élete. így? A gépállomási művelődési házban csönd van; délutánra két előadást ígér a mozi pla­kátja. A kétszáz személyt be­fogadó teremben szombaton este a Hazafias Népfront tar­tott falugyűlést, itt választot­ták újjá a községi népfrontbi­zottságot is. Kedves műsorral léptek föl a gyűlés előtt az út­törők, majd Gáspár József, a Hazafias Népfront községi el­nöke lépett az asztalhoz. Be­számolt a bizottság négyéves munkájáról, a falu fejlődésé­ről, s többek között elmondot­ta, hogy 1959-től 1963. decem­ber 31-ig 1981840 forintot használt fel a tanács Csoko- nyavisonta szépítésére a köz­ségfejlesztési alapból. Sokat fejlődött a község az utóbbi években, de — mint már korábban beszámoltam róla — az igények is hétmér- földes csizmát öltöttek. Meg­szokták a csokonyavisontaiak, hogy eszpresszójuk van, ahol egy kávé vagy egy üveg sör mellett barátságosabban telik a vasárnap délelőtt vagy az este, mint a kocsmákban. De azt, hogy a presszón, a mozin és az időnkénti rendezvénye­ken kívül üresek, unalmasak a vasárnapok, nem szokták meg, pontosabban — unják... Vidáman füstölgő kéményű, takaros házak, kevés ember a csaknem nyolc kilométer hosz- szú főutcán — ilyen Csoko- nyavisonta vasárnapi képe. A felső falu végtől földút visz a vasúti síneken túlra, a híres csokonyavisontai gyógyfürdő­höz. A kép, ami a látogatót fo­gadja, szomorú, a tervek, ami­ket a fürdőről hall — szépek. De erről majd legköze­lebb ... Vineze Jenő A FONYÖDI ÉPÍTŐIPARI KTSZ-NEK az idén majdnem 40 százalékkal kell több mun­kát végeznie a lakosság szá­mára, mint tavaly. A megnö­vekedett feladatokat a ktsz csak úgy teljesítheti, ha jól felkészül rájuk, biztosítja az építkezés meggyorsításának föltételeit. A ktsz vezetősége, tagsága a legutóbbi -közgyűlésen meg­tárgyalta, mit kell tenniük, hogy mindjobban kielégítsék a lakosság igényeit. Elemezték, mi okozta azt, hogy a múlt évben csak 88,2 százalékra teljesítették a szolgáltatás tervét. Most igyekeznek elejét ven­ni a tavalyi hibák megismét­lődésének. A lakossággal és a közületekkel a korábbinál ele­venebb kapcsolatot építettek ki, hogy a kapacitásnak minél nagyobb részét már január­ban lekössék. Ez sikerült is. Így lehetővé válik, hogy terv­szerűbben dolgozzanak, mint az előző évben. Megszilárdí­tották a munkafegyelmet is — hogy csak néhány intézkedést említsünk azok közül, amelye­ket a tavalyi hibákból okulva tettek a termelés meggyorsítá­sára. NOHA A KTSZ TAGSÁGA szervezettebben és felelősség­teljesebben látott munkához ebben az évben, mint a múlt esztendőben, mégsem lehet biztosra venni, hogy az idén eredményesebb munkát fog­nak végezni, mint tavaly. Amikor ugyanis a ktsz veze­tőivel és tagjaival beszélget­tünk, úgy láttuk, hogy a jó munkának még több, elenged­hetetlenül fontos feltétele nincs biztosítva. Például rendkívül rossz az anyagellá­tás. Rosszabb, mint az előző évben volt, pedig már akkor is gyakran száz kilométereket kellett megtenni egy kis ne­hezen összekönyörgött anya­gért. Ám ha mégis sikerül anyagot szerezniük, nem tud­ják mivel elhozni, mert nincs elég szállítóeszközük. Kérdés az is, hogyan felel­nek meg a követelményeknek a nyári hónapokban. Ugyan­is ekkor dolgoztatnának leg­többen a ktsz-szel. — Lehetne nyáron is gyor­sítani a munkát, és ki tud­nánk elégíteni minden igényt — mondja a ktsz egyik tag­ja —, ha már januáriján és februárban elkészítenénk a lakásokhoz mindazt, ami a mi körülményeink között előre gyártható. Nyáron csak föl­szerelnék őket, s ezzel nagy­mértékben meggyorsíthatnánk az építkezést. Ha sikerülne megvalósítani ezt az elképze­lést, akkor az év elején — amikor az a legnagyobb gon­dunk, hogyan foglalkoztassuk az embereket —, jobban tud­nánk munkát adni a tagság­nak. — Van egy másik gond is — kapcsolódott a beszélgetés­be valaki. — Tavaly sok ba­junk volt az anyagki vételiek Nálunk az a gyakorlat, hogy csak annyi anyagot vehetünk ki a raktárból, amennyit a költségvetésben előírtak. Ha például egy épületben húsz darab víztelenítő főcsap kell, csak húszat vihetünk ma­gunkkal. Ám ha kettő vélet­lenül eltörik, akkor az egyik embernek el kell mennie két főcsapért. Emiatt gyakran fél napra is leáll a munka. Ezek az elfecsérelt órák nagy idő- veszteséget jelentenek. S azt mondják, ezen nem lehet vál­toztatni. AZ EMLÍTETT PROBLÉ­MÁKAT megbeszéltük a KISZÖV vezetőivel. Azt mond­ták, hogy az anyagellátás megjavítását nem tudják elő­mozdítani. Gépkocsit sem ad­hatnak. Annak azonban, hogy a ktsz előre gyártson eleme­ket, nincs akadálya, ha meg­jelöli, hogy mely lakóházak­hoz készíti őket. Mivel kapa­citásuk 80 százalékát már le­kötötték, megnevezhetik, hogy mihez gyártanak előre eleme­ket, s a bank ad hitelt. Az anyagkivétellel járó bürokrá­ciáról azt mondták a KISZÖV- nél, a szabályok nem írják elő; hogy indokolt estben ’ ki­sebb alkatrészekből ne 'vigye­nek magukkal tartalékot a munkások. Azt tapasztaltuk, hogy a fo- nyódi ktsz semmi jónak sem elrontója. így remélhető, hogy hamarosan megszervezi a ki­sebb épületelemek (csatornák stb.) előre gyártását, s lehe­tővé teszi, hogy tartalék al­katrészeket is vigyenek ma­gukkal a ktsz tagjai, amikor dolgozni indulnak. így két kérdőjellel kevesebb lesz az idei program margóján. A má­sik kettő azonban — az anyag- ellátásra és a szállítóeszköz beszerzésére vonatkozó — kérdőjel marad. De talán nem sokáig. Bízunk ugyanis ab­ban, hogy az illetékes minisz­tériumok mindent megtesznek azért, hogy az építőanyagot gyártó üzemek fokozzák a ter­melést. PERSZE SZÜKSÉG VAN ARRA IS, hogy a közvetítő kereskedelmi vállalatok szer­vezetté tegyék a szállítást, s hogy egy olyan, kiemelt he­lyen dolgozó szövetkezet, mint a Fonyódi Építőipari Ktsz, a saját pénzéért kapjon leg­alább egy használt tehergép­kocsit. Építőanyag és szállító- eszköz nélkül képtelen kielé­gíteni a lakosság igényeit. El kell utasítaniuk a megrende­lőket, félbemaradnak a lakó­házak, bármilyen nagy szor­galommal készítették is elő az idei munkát. Szegedi Nándor Látogassa meg a fáid művesszövetkezeti bútorboltokat a következő helyeken: BARCS, CSURGÓ, BALATONBOGLÁR, IGAL, MARCALI, NAGYATÁD, SIÓFOK, TAB. Modern és hagyományos konyhabútorok, hálószoba­bútorok, lakószobák garnitúrában és egyes darabok­ban kaphatók. OTP hitelakcióra is megvásárolhatók! (4254)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents