Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-11 / 34. szám

Kedd, 1961. február 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP Falusi téli tanfolyamok Negyedik éve rendezik meg ismét megyénkben a falusi té­li tanfolyamokat. Az előadás- sorozatok hasznát a múlt évi tapasztalatok is bizonyítják: a falu népe érdeklődik, és öröm­mel vesz részt ezeken a talál­kozásokon, sokat tanul, új módszerekkel ismerkedik, és könnyebben tájékozódik a vi­lág eseményeiről. Propagan­distáink éppen e téli tanfo­lyamok kapcsán jutnak el azokhoz az emberekhez is akik nem vesznek részt sem­miféle szervezett oktatásban, s az ismeretterjesztő rendez­vények látogatása sem vált még igényükké, szükségletük­ké. A tanfolyamok előkészítése­ként a múlt héten mintegy hetven propagandista hallgat­ta meg Balatonföldváron a megyei pártbizottság szervezte előadássorozatot. Egy hétig neves szakemberek, képzett előadók látogattak Földvárra, s szinte nem győztek vála­szolni az előkészítő tanfolyam hallgatóinak kérdéseire. Az idei tanfolyamok külön­böznek a korábbiaktól. Ez meglátszik már az előkészí­tésben is, hisz a tavalyi egy­napos tájékoztatással szemben most egy héten át tanulnak, konzultálnak a propagandis­ták. Tavaly még budapesti, megyei, járási előadók járták íalvainkat, most viszont csak­nem mindannyiukat a járási pártbizottságok választották ki helyi emberekből. Ennek hasz­na már előre látható, hisz az előadók tíz-tizenöt napot töl­tenek a községekben, és szé­les körű helyismeret birtoká­ban a legfontosabb feladatok­ra hívhatják föl a figyelmet. Változik az idén a téli tan­folyamok téma terve is. Java­részt mezőgazdasági szakkér­désekről, módszerekről az anyagi érdekeltség elvének helyes alkalmazásáról, az ál­lattenyésztés fejlődésének irányáról, a mezőgazdasági termelés növeléséről hallanak majd előadásokat az ér­deklődők. Ennek megfelelően az előadók főleg mező- gazdasági szakemberek, mérnökök, agronómusok, akiknek személye, felkészült- is biztosíték arra, hogy a hallgatók megismerkedhetnek a legfejlettebb módszerekkel, s nem közismert sokszor hal­lott általánosságokkal fogad­ják őket. \ Már a földvári előkészítőn is érezhető volt a várakozás, hisz olyan kiváló szakemberek tartottak előadást, konzultá­ciót, mint dr. Láng Géza, a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola professzora; Fehér Gyula, dr. Nemeth Lajos a Földművelésügyi Miniszté­riumból. Dr. Guba Sándor, a mezőgazdasági technikum igazgatója, a. Központi Bizott­ság és a megyei pártbizottság képviselői is elmondták ta­pasztalataikat. A propagandisták egy hét alatt tizenegy előadást hall­gattak meg, s ők február 10 és március 1 között megren­dezett téli tanfolyamokon hét­nyolc előadást tartanak ezek­ből a témakörökből. A töb bit a községek igényeinek és érdeklődésének megfelelően választják ki. A téli tanfolya­moknak más haszna is van. A propagandisták ott tartóz­kodnak a községekben, beszél, getnek a párttagokkal, a párt- szervezet vezetőségével, igye­keznek tájékozódni a ter­melőszövetkezet munkájáról, gondjairól, kapcsolatot te­remtenek a pedagógusokkal, és általában segítik a falu ve­zetőit a legfontosabb felada­taik megoldásában. A téli tanfolyamok formája nem kötött. A hallgatók kö­zött — az eddigi tapasztala­tok szerint — megtaláljuk majd a községek vezetőit is. A témák azonban olyanok, hogy nagyobb tömegvonzásra lehet számítani hisz minden falusi embert érdeklő, új hasznos kísérletekről, tapasztalatokról lesz szó. A falusi téli tanfolyamok amellett, hogy általános tá­jékoztatást nyújtanak a me­zőgazdaság legégetőbb prob­lémáiról, és áttekintő képet adnak a nemzetközi helyzet­ről, közelebb hozzák majd a falusi lakosságot az ismeret- tei'jesztő előadásokhoz és a szervezett oktatáshoz is. hisz látókörük bővül, s ezzel együtt igényük is növekedik. J. B. a tanácskozáson Az oktatási reform végre­hajtásának tapasztalatait, az oktató-nevelő munka időszerű tennivalóit vitatták meg me­gyénk pedagógusai tanácskozáson. a pénteki A tavaszra készül a Vetőmagtermeltető és Vállalat Örömmel tapasztalják el­lenőrzésük közben a Kaposvá­ri Vetőmagtermeltető és Ellá­tó Vállalat körzeti felügyelői és a járási tanácsok szakem­berei, hogy jól telel az ősz­szel prizmázott burgonya. A több millió forint értékű ter­mény tehát eddig még átvé­szelte az időjárás viszontagsá­gait. A télnek azonban még nincs vége, és a vállalatnak is megannyi tennivalója van hátra a tavasz beköszöntése előtt. Megyeszerte befejezéshez közeledik a vetőmagvak ter­meltetésére vonatkozó szerző­déskötések. Csupán néhány növényfajtából, pl. csillagfürt­ből és vörösheréből szerződ­tek kevesebbet az előirány­zottnál. A lemaradás a vörös­herénél a legszembetűnőbb: kétezer hold hiányzik. Pe­dig ennek • termeléséből ket­tős haszna származik a ter­melőszövetkezetnek. hi­szen az elcsépelt vetőmag ér­tékesítésén kívül értékes és ta­ál­nagy mennyiségű szálas karmánnyal gyarapíthatja latállománya eleségét a közös gazdaság. A korai vetésű növények zömének a magját már kiszál­lította a vállalat a termelő- szövetkezetekbe. így a borsó, a lencse és a kerti vetemé- nyek magja majd annak ide­jén azonnal rendelkezésre áll, késedelem nélkül el lehet vet­ni. A lepsényi, a monori, a szombathelyi, a nagykanizsai és más tisztítótelepekről, aho­va annak idején szállították, most fémzárolva érkeznek a vetőmagvak. A vermelt dugványok — sárgarépa, tarlórépa, zeller stb. — telelése az eddigi ta­pasztalatok szerint kielégítő, és megvan a remény arra, hogy a tárolt dugványanyag csaknem teljes egészében ki­ültethető lesz. Ezeknek a nö­vényeknek a második, tehát magfogásos évében a dugvány kiültetéséért 500 forintot fi­zet holdanként a vállalat. A KGST szabványügyi intézetének • 1 j// / r rr | jelentősegéről Moszkva. A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa 1962-ben meg­tartott 16. ülésének határo­zata értelmében Moszkvában megalakult a KGST szabvány- ügyi intézete. Ennek jelentő­ségéről nyilatkozott most a sajtó képviselőinek Nyikolaj Jevsztyusin, az intézet igaz­gatója, s egyebek között a kö­vetkezőket mondotta: — Ennek a nemzetközi tu­dományos intézménynek nagy jelentősége van a szocialista országok termelési szakosodá­sa és kooperációja szempont­jából. Feladata az — hangsú­lyozta —, hogy a testvéri or­szágok gyártmányai kölcsönö­sen cserélhetők legyenek a termelésben és az üzemelte­tésben. kitűnő minőségűek le­gyenek, és gyártásuk a KGST- tagállamok és a külső piac szükségleteit teljesen kielégítő mennyiségben történjék. Eh­hez a gyártmányok egységesí­tésére, más szóval egységes KGST-szabványokra van szükség. Mint Nyikolaj Jevsztyusin közölte, az intézet arra hivar tott, hogy a tagállamok vala­mennyi iparága számára elvé­gezze a legfontosabb szab­ványügyi kutatásokat. (MTI) Cseterki Lajos elvtárs, a Központi Bizottság titkára a többi között a következőket mondotta fel­szólalásában: — Ügy ér­zem — mon­dotta —, a pe­dagógusok meg­becsülésének kérdését szí­vében min­den felszólaló idehozta a do­bogóra. Azt hi­szem, egyet ér­tünk abban, hogy a mi tár­sadalmunk az elmúlt tizen­kilenc eszten­dő alatt meg­változtatta a pedagógusok helyzetét, em­beri méltóság­ra emelte a pedagógust. Az utóbbi idő­ben vala­hányszor együtt vagyunk tanítóinkkal, tanárainkkal, napirendre ke­rül a fizetés kérdése. Pár­tunk Központi Bizottsága is­meri a pedagógusok anyagi helyzetét, és tudatában van, hogy ha a nemzeti jövedelem elosztása lehetővé teszi, napi­rendre keli tűzni ezt a kér­dést. De nem lenne helyes ígéretekkel dobálózhi. Ma, 1964 tavasza elején ott tar­tunk, hogy az igények isme­retesek előttünk. Csetérki elvtárs a továb­biakban emlékeztetett a me­gyei párt-vb beszámolójára és megállapította: — A mi pártunk harcostár­sának tekinti a pedagóguso­kat. Mi adott alapot ehhez az értékeléshez? Mindazok, akik itt együtt ülünk, az elmúlt tizenkilenc esztendőben együtt harcoltunk. A felszabadulás után közvetlenül népünk ezer­éves perét fejeztük be a föld­osztással, s parasztságunk ol­dalán minden községben ott állt a pedagógus. Napirendre került az ipar, majd később a mezőgazdaság szocialista át­szervezése. Az elvtársak gaz­dag tapasztalatukkal bizonyít­hatják, hogy a párt érezhette minden becsületes pedagógus segítségét. A mai vitában a legfonto­sabb a szocialista iskola és a szocialista nevelés kérdése volt. Törvénybe iktattuk az új iskolareformot, kidolgoz­tuk az új, szocialista iskola alapelveit. Azóta elmúlt né­hány év, most a végrehajtás időszakában vagyunk. A cél világos. Mindenekelőtt ki kell alakítanunk az iskola és az- élet szoros kapcsolatát. Az élvtársak többsége falun dol­gozik, ezért ezt a témát ra­gadom ki. A falun élők hely­zete megváltozott, a szocialis­ta nagyüzem bekerült az is­kola falai közé. Azonban nem tártuk ki eléggé sem az ajtót, sem az ablakot: az iskolák­ban folyó nevelőmunka ezt a Változást még nem tükrözi vissza. Tehát egész oktató-ne­velő munkánkat hozzá kell igazítani a falu megváltozott életéhez. A szocialista nagy­üzemi termelés magával hozta gépi technikát. Hogyan tük­röződik ez az iskolákban? A technikai oktatás főijük, de ez az oktatás tükrözi-e azt a változást, amelyet az egységes paraszti osztály kialakítása jelent? Tükrözi-e a változást az ifjú paraszti gyermekek szívében, mert hiszen az élet­tel való kapcsolatot mélyebb értelemben ez jelenti. A nevelési tervvel a kom­munista erkölcsi neveléshez adtunk segédeszközöket. Kiss elvtárs ezt úgy fogalmazta meg, hogy itt a nevelési terv, amely mindenkinek gondot okoz. Nem szabad eltúlozni ezt a dolgot. A nevelési terv eszköz, s nem szabad össze­téveszteni a céllal. Az oktató­nevelő munka és a nevelési terv ugyanannak a célnak ket­tős eszköze, össze kell gyűj­teni a legjobb tapasztalatokat minden iskolában, és általá­nosítani kell őket. Az iskolareform törvény, célkitűzései nyomán jelentő­sen haladunk előre. Az élet azt igazolja, hogy a pedagó­gusok és a nép együttes erő­feszítéssel gyorsabban viszi előre a fejlődést. Üj iskolatí­pusokat kell megvalósítanunk, s ehhez — mint a felszólaló fiatal elvtársnő mondotta —■ pedagóguslelkesedésre van szükség, hisz nagyon szép fel­adatokat valósít meg a ma pedagógusa. Az iskolareform célkitűzéseinek megvalósításá­hoz sok sikert kívánok — fe­jezte be hozzászólását Cseter- ki elvtárs. DR. KISS LÄSZLÖ, a Marcali Általános Iskola igazgatója elmondotta, hogy több éves útkeresés után az idei tanév az első, amikor a nevelési terv alkalmazásával helyére sikerült tenni — meg­nyugtató módon — az ok­tató-nevelő munkát. De érde­mes azon gondolkodni, hogy mit hagytunk figyelmen kí­vül. Rámutatott arra, hogy a mi iskoláink nagy létszámúak, következésképpen egyelőre csak tömegnevelés folyhat bennük. Viszont kötelesség, hogy az adott körülmények között keressük meg a leg­jobb nevelési módszereket. A félévi értekezlet körül kiala­kult tantestületi vita példájá­ra hivatkozva elmondotta, e pillanatban problémát okoz az, hogy milyen legyen az ok­tatás és a nevelés viszonya. A nevelőnek többet kell ad­nia, mint amennyit a tan­terv előír. Az idén jöttünk rá, hogy az oktatómunka tervezé­se még mindig a levegőben lóg. Felvetődik a kérdés, ki­nek tervezünk. Azért terve­zünk-e, hogy az adott oktatá­si intézmény meg tudja olda­ni feladatait, vagy azért-e, hogy legyen mit jelenteni? Nyilvánvalóan más adottsá­gokkal rendelkezik egy hu- szonöíös létszámú osztály, mint egy negyvenes létszámú tanulóközösség. Nem mind­egy, hogy milyen áron és mi­lyen eredménnyel valósítjuk meg a tantervet! A pedagógusok munkájának értékelésével kapcsolatban egyetértek azzal, amit Németh Ívtárs mondott. Legyen a pe- rgógusok munkájának egyet- n mércéje a nevelőtevé- nj'ség — mondotta befeje­zésül dr. Kiss László. VARGA SZABÓ SÁNDOR, a Nagyberki la igazgatója Általános Isko- felszólalásának bevezetőjében elmondotta: Büszkék vagyunk pártunknak arra a bizalmára, amely a pedagógust harcostársnak is­meri el. Teljes szívvel rá akarunk szolgálni erre a bi­zalomra, s mind eredménye­sebben kívánjuk folytatni az oktatási reform megvalósítá­sának munkáját. Mindannyian tudjuk, hogy a nevelés társa­dalmi ügy. Sok szó esett már erről a kollektív felelősség­ről, de legtöbbször általában. Konkrét elemzést nem sike­rült eddig még hallani arról, hogy a pedagóguson kívül a társadalom mennyivel és mi­ben segít megvalósítani a reformot. A pedagógus gya­korta úgy érzi magát, mint Kömíves Kelemen. Nevelési munkájának friss eredményeit az iskolán kívül leomlasztják, rombolják. — Beszélt a szol­gálati lakások problémájáról, a szakosító pedagógusok ta­nulmányi szabadságolásának nehéz körülményeiről, arról, hogy a község vezetői nem mindenben harcostársai a pe­dagógusoknak. Ha egy falu­ban nem sikerül megindítani a felnőttoktatást, abban min­dig nagy szerepük van az olyan vezető embereknek, akik maguk is elzárkóznak a tanulás elől. SELMECZI MIKLÓS, a Nagyatádi Általános Iskola igazgatója felszólalásában hangsúlyozta, hogy a társada­lom igényei megnövekedtek az iskolával szemben. Az iskola meg kell hogy feleljen a kö­vetelményeknek akkor is, ha személyi, tárgyi, anyagi felté­teleink ugrásszerűen nem vál­toznak. Jó tantervre van szük­ség. Jelenlegi terveinkről majd a gyakorlat mondja el, mit érnek. Jók a tankönyvek, vi­szont nem bővelkedünk a tár­gyi, személyi feltételekben. A távoli célok szépek, de nekünk 3—i éven belül megvalósítha­tó tervekre van szükségünk és nyugodt munkastílusra. Őszin­teségre és teljes odaadásra. A pedagógusok szakmai, ideológiai felkészültségéről szólva Selmeczi Miklós elmon­dotta, hogy a továbbképzés ér­vényben levő formája és tar­talma nem felel meg rendel­tetésének. A felszólaló sür­gette a szakmai továbbképzés jobb megszervezését, valamint azt, hogy a jövőben arányosan osszák el a társadalmi mun­kát. Az oktató-nevelő munka sikere, a reform megvalósítá­sának eredményessége függ at­tól is, hogy a pedagógusok idejüket, erejüket, hozzáérté­süket mennyire tudják iskolai tevékenységükre koncentrálni. ÄZSUTH GYULA balatonszárszói pedagógus: — Móricz Zsigmond azt mondotta — kezdte hozzászó­lását —, hogy három betegsé­ge van az emberiségnek: a szegénység, a betegség és a tu­datlanság. Mi, pedagógusok a tudatlanság felszámolását vá­lasztottuk hivatásul. 25—30 év­vel ezelőtt az volt az öröm számunkra, ha Kiss Mariska új cipőt kapott Ma az 1800 lakosú községben van lemez­játszó, magnetofon, televízió, zongora; klubdélutánokat tar­tunk. Mindez örömmel tölt el bennünket. De vannak gond­jaink is. Mindenekelőtt jó tan­könyveket kérünk. Tudjuk, hogy most folyik a tantervi vi­ta, nem lehetne ezt egy kicsit gyorsabban? Örömmel vettük tudomásul az iskolatelevízió bevezetését. Az a kérésünk, hogy minél előbb kapcsolják be az iskolatelevízió műsorába a felnőttoktatást is. Különösén a fizika és a kémia tanításá­ban segíthetne sokat a televí­zió. Egy másik kérésünket is tolmácsolom. Adjunk a neve­lők kezébe központi tanmene­tet. Merevnek tartom a minisz­tériumnak azt az álláspontját, hogy ez a megoldás uniformi­zálást jelentene. Ne kívánjuk! azt a pedagógusoktól, hogy szeptemberben éjfélig dolgoz­zanak a tanmeneten. RÓZSAVÖLGYI SANDORNÉ Lakóesa — Nagyon szépek a tantervi feladatok — mondotta —, de hol oldjuk meg? Nincs helyi­ségünk, még az úttörő-foglal­kozásokat sem tudjuk megtar­tani. A 239 tanuló három is­kolában, három tanteremben tanul, s a ltultúrháznál bérel­tünk egy szobát. Még nincs vc- g'e az órának, de kint már to­pognak a következő osztály ta­nulói. Három éve mondták, építenek iskolát. Telek volt, építési anyag van — a hó alatt —, pénz nincs. Hetven bejáró számára napközit építettünk, de csak huszonötén veszik igénybe. Bejáró tanulóink egy hónapot iiiányoztak, az autó­busz ritkán közlekedik, visz- szaíelé sokszor nem viszi el a gyerekeket. Ezek a mi legfőbb gondjaink, s ilyen körülmé­nyek között nem tudjuk telje­síteni az iskolareform célkitű­zéseit. Ügy tudjuk, a megyei tanács vb nemsokára tárgyal­ja a lakócsai iskola helyzetét. Kérjük, hogy oldják meg gondjainkat. HAUSZ GYULA a tabi gimnázium igazgatója bevezetőben arról beszélt, hogy általánossá válik a középisko­lai oktatás. Ezzel párhuzamo­san egyre képzettebb, korsze­rű műveltséggel rendelkező embereket kell adnunk a tár­sadalomnak. E kettős feladat összeegyeztetése nehéz, apró­lékos munkát igényel a peda­gógusoktól. A tabi gimnázium mellett működő mezőgazdasági gép­szerelő szakközépiskolával együtt a . megyének három szakközépiskolája van. Fel­merül a kérdés, lehet-e egysé­gesen irányítani a különböző tárcákhoz tartozó szakközép- iskolákat, Az országban minél több szakközépiskola lesz — márpedig középfokú oktatá­sunk perspektívája ez — an­nál súlyosabbakká válnak az irányítás problémái. A másik gond ... Tanulóink a szakkö­zépiskolában ugyanazt az is­meretanyagot kapják négy éven keresztül — a tankönj'- vek is azonosak —, mint azok a tanulók, akik a különböző technikumokba járnak. Mind a növendékek, mind pedig a szü­lők részéről egyre többször hangzik el a kérdés: négy évet kell eltölteni a szakközépisko­lában, és aki ezt elvégzi, csak szakmunkás lesz, ha a techni­kumot végzi el, technikusi ké­pesítést kap. Befejezésül arról beszélt, hogy tapasztalata sze­rint a szakközépiskolákba ed­dig zömmel a gyengébb tanu­lók jelentkeztek. A beiskolá­zás munkájában a jövőben fi­gyelnünk kell arra, hogy szak­középiskoláinkba ne csak gyenge tanulóanyagot irányít­sanak. PAKSI JUDIT Gölle Paksi elvtársnő köszönetét mondott Rózsavölgyi Sándor- nénak azért, amit a képesítés nélküli nevelők munkájáról el­mondott. — Második éve tanítok Göl- lében képesítés nélküli neve­lőként. Egy lényegesen jobb fizetésű állást hagytam ott, amikor két évvel ezelőtt kö­zölték velem, hogy Göllében taníthatok. Nagyon nehéz volt. De mert régóta vonzott ez a pálya, és mert az iskolában tett első lépéseimet ném egye­dül kellett megtennem, sike­rült megbirkózni a tanítás fel­adatával. Az idén főiskolára iratkoztam be, és külön öröm számomra, hogy a felső tago­zaton taníthatok. A tanácskozás Németh Fe­renc elvtárs zárszavával feje­ződött be.

Next

/
Thumbnails
Contents