Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-08 / 32. szám

MADÁRETETŐK <■; j.AZ MSZMP MEGVEt RIZ.ÖTTS AGÄPS' A' WCG V £ I T A N A£S' LAPJ Á n Fővárosi7' hétvége Sántoson BESZÉDTÉMA A VONA­TON és a leszállók között is, amint haladunk befelé a fa­luba vezető sötét, jeges úton. »Magyarnóta-estet rendez a Kaposvári Körzeti Földmű­vesszövetkezet a sántosi mű­velődési otthonban este 7 óra­kor.« Ritka esemény ez ott, ahol évente egyszer-kétszer ha esik ilyen szerencse: fővá­rosi művész, rádióénekes lép a közönség elé. A kivilágított művelődési otthon hátsó traktusában — eredetileg klubhelyiségnek szánták a tervezők — barát­ságos a meleg. Asztalok, szé­kek. A kályha mellett tízen- tizenketten beszélgetnek. Ke­zükben sörösüveg. A sör savanyú és jéghideg. Mellettem egy magas, prém- kucsmás férfi hároméves for­ma szöszi kislánnyal. A kucs- más az üveget lenyújtja a ki­csinek. — Iszol? A kis szöszi megrázza a fe­jét Inkább a csokinál marad. MEGVÁLTOM a jegyem, s ahogy belépek a terembe, meglepő kép fogad. Még csak fél hét, de a széksorok már zsúfoltak. Itt hideg van, nem úgy, mint a söntésben hátul. Majd »beleheljük«, akik itt ülünk nagykabátban, nagy­kendőben, kalapban. Vagyunk olyan százötvenen. Hét óra után bevonulnak a zenészek. Két hegedűs, egy nagybőgős és egy tangóhar- monikás (!). Eszembe jut, hogy hány és hány műkedve­lő népi tánccsoportot elma­rasztalnak a kulturális szem­lén, mert nem népi zenére, csak tangóharmonikára tán­col! A »népi« zenekar közben hangol és minden bejelentés nélkül játszani kezd. Érzelgős műdalok, »Sorrentói emlék«, csárdások váltakoznak, majd operettkeringők és »Magyar táncok« Lehár, illetve Brahms után szabadon ... Nyolc óra felé a közönség kezdi elveszteni a türelmét. — Tavaly is így volt. Meg­szokhattuk. Falun meg merik ezt csinálni... — hallom a szomszédomtól. Fél kilencre jár, amikor végre a műsorközlő beszalad a színpadra, és jó estét kí­ván. Középmagas, barna fia­talember szmokingban. Erő­sen hangsúlyozott »e«-vel be­szél, »pestiesen«. Néhány ré­gi vicc után rájövök, hogy nemcsak a stílus, hanem a poének, a humoreszkek is ha­misítatlan pesti »exportcik­kek«. De ügyesen, hatásosan tálalja őket, nevetnek raj­tuk. A művésznő ismerős a rá­dióból. Szép régi magyar nép­dalok csokrát nyújtja át be­köszöntőül. A műdalokat szí­vesebben fogadja a közönség. Ezek közismertek, ezek »ma» gyár« nóták... A konferan­szié, majd ismét a művésznő lép a színpadra. A közönség jól szórakozik. Tapsplnak, ne­vetnek. A bejelentett 15 perces szü­net — »amely 20 percig fog tartani« — több mint fél órá­AZ IGAZI TUDÁS: ELŐRELÁTÁS T D. Mengyelejev — születésének 130. évfordulójáról “ * február-8-án emlékezik meg a világ — a legna­gyobb, az előrelátó tudósok közé tartozik; periódusos rend­szerében azoknak az elemeknek a helyét is kijelölte, ame­lyeket csak sokkal később fedeztek föl. A tobolszki iskolaigazgató fia 23 éves korában magán­tanárként tartott előadásokat a pétervári egyetemen. Kül­földi tanulmányai után ugyanitt katedrát kapott. Akadémiai tagságát elgáncsolták, az egyetemről is távoznia kellett, mert. vállalkozott arra, hogy a diákforrongások idején az ifjúság kérvényét átadja Gyeljanov gróf közoktatásügyi miniszter­nek. Mengyelejev ekkor már világhírű tekintély, számos kül­földi egyetem és intézet tiszteletbeli tagja, szívesen látott előadója. Hazájában maradt, annak felvirágzásáért küzdött a ter­mészetében gyökerező szenvedélyes hűséggel, az emberiség történetében szinte páratlan sokoldalú érdeklődéssel és tu­dással. Vitatták: fizikus volt vagy kémikus? De mi mindennel foglalkozott még emellett! Mechanikával, csillagászattal, ál­lat- és növénytannal, agronómiával, meteorológiával, hajó­zási és tüzérségi technikával, festészettel, pedagógiával. So­ha nem maradt a felszínen, hanem saját szavai szerint min­dig »a szem elől rejtett lényeget« kereste. A természetet egységes egészként igyekezett megismerni; kutatta a jelenségek összefüggését, s ahol törvényszerűséget észlelt, rögtön azt vizsgálta, hogyan lehetne azt az ember ja­vára hasznosítani. T gy jutott legnagyobb, a tudomány történetében örök- re maradandó fölfedezéséhez, az elemek periódusos rendszeréhez. Észrevette, hogy az atomsúly növekvő sorrend­jébe rakott elemek tulajdonságai megszabott rend — perió­dus — szerint ismétlődnek. Akkor még csak mintegy hatvan elemről tudtak, ma már száznál többet ismerünk. Mengye- lejevnek nemcsak ahhoz volt bátorsága, hogy rendszere alap­ján helyesbítse a tévesen ismert atomsúlyokat, hanem a még fölfedezésre váró elemek helyét is merészen kijelölte. Halála után sok évtizeddel sorra fedezték föl a »hiány­zó«, valóságban meglevő, csak még ismeretlen elemeket, ahogy Mengyelejev megállapította tulajdonságaikat és sor­rendjüket. Az elemek a világegyetem építőkövei; egységes és törvényszerű összefüggésüket Mengyelejev látta meg, későb­bi koroknak nyújtva útbaigazítást arról, ami a maga és kor- társai számára még »elrejtőzött a szem elől«. Nem riadt vissza a maga korában túlságosan merésznek látszó elképzelésektől. A cári Oroszország elmaradott ipari viszonyai között hirdette, hogy a szenet a föld alatt kell el­égetni, így hőenergiáját csővezetékeken át, célszerűbben hasznosíthatjuk. Mert »fűteni részvényekkel is lehet« — mondotta megvető oldalpillantással a tőkés mohóságra. Fél évszázad múltán napjainkban érkezett el az ideje, hogy a tudósok foglalkozni kezdenek a szén elgázosításának nehéz, de nagyszerű távlatú problémájával. TVF agy személyes bátorság kellett ahhoz, amire Mengye- ’ lejev 1387-ben vállalkozott. Minden előképzés, tré­ning nélkül, egy léggömb zárt kosarában felszállt a magas levegőrétegekbe, és értékes megfigyelésekkel gazdagította a meteorológiát. Beszámolójában azt írta, hogy »az oroszok fogják meghódítani a légióceánt«. Az igazi tudás — előrelátás. Az első szputnylk és az el­ső űrhajós szovjet földről indult a világűr meghódítására. Gyévé? István ig elhúzódik, de senki sem zúgolódik miatta. Megszokták ezt is. Szórakoznak. Ki tud­ja, mikor lesz ismét »főváro­si műsor? SZÜNET UTÁN a művész­nő cigányjelmezt ölt, és ci­gánydalokat énekel. Stilizál- tan, de mivel divat és nagyon hatásos ilyen dalokat előadni, így is nagy sikert arat. Vagy talán nem mindenkinél? Egy idősebb bácsi ül előttem, megérdeklődöm, neki hogy tetszik ez. — Látta volna tavaly a szennaiakat itt! Az igen! Az igazi népi volt... És micsoda jó zenekarral jöttek! Nem ilyen harmonikás ... Pedig már-már úgy érez­tem, hogy rajtam kívül sen­kit sem zavar a népzenészek stílustalan, bizonytalankodó kísérete. Nem ártott volna próbát tartani az énekesekkel! A hangulat néhány gyors ci­gánydal után emelkedik. Többször visszatapsolják a művésznőt, s az újabb »tré­fás« cigánydalokkal szórakoz­tatja a hálás publikumot. El­énekel egy strófát a bíró ki­múlt lováról, amelynek »hú­sát úgyis megeszik a cigá­nyok«, és egy másikat is ar­ról, hogy miért nem érdemes elmenniük dolgozni... Vas­taps. Valahogy disszonánsnak, lehangolónak érzem ezt a tapsot, ezt a kacagást. Csak­úgy, mint amikor a falusi kisbírót majmoló befejező konferansz sületlenségeit hall gatom. És itt már mintha gyérebb, erőtlenebb is volna a taps meg a nevetés ... VÉGE A MŰSORNAK. »Jó kis marhaság volt«!. .. Ilyen véleményeket hallok. A fia talok már a bálhoz készü­lődnek, s bizonyára nem sok jut eszükbe erről a nótaestről, amit különösebb cél nélkül rendeztek meg, legföljebb hangulatot adott a táncmulat­sághoz ... Mi azonban meg­kérdeznénk: Vajon a rende­zőknek, a kiközvetítőknek mindegy, hogy mi van a mű­sorban? Másképpen, színvonalasab­ban nem lehetne? Wallinger Endre Ezeknek az öreglaki kislányoknak szépen fütyülnek majd a tavasszal és a nyáron az énekes madarak, hogy jneg- hálálják a róluk való gondoskodást. Az Öreglaki Általá­nos Iskola fiataljai ugyanis maguk készítette odúkat és etetőket raktak ki az iskola környékét ellepő cinkéknek és a többi madárnak. Továbbképzésen vettek részt a tabi járás látási tűzoltóparancsnokai (Tudósítónktól.) A tabi járás valamennyi községében megtartották az esedékes tűzoltótestületi veze­tőségválasztó közgyűléseket decemberben és januárban. Csaknem ugyanebben az idő­szakban rendezték meg a pa­rancsnokok elméleti tovább­képzését. A foglalkozásokon a tűzoltó parancsnokok beszá­moltak arról, hogyan hajtották végre a tűzrendészeti felada­tokat, s hányadán állnak a tűzoltók oktatásával. A járás­nak csaknem minden lakóhá­zában elvégezték a téli tűz­rendészeti felülvizsgálatot. Vi­szont hiányosság tapasztalható a téli kiképzésben. Jóllehet március elsejéig be kell fejez­ni a foglalkozásokat, Gamáson például eddig még egyetlen előadást sem tartottak. Szó esett arról is, hogy a ta­nácsok vezetői nem ügyelnek kellően a tűzrendészeti előírá­sok megtartására, a fölszerelé­sek megóvására. Andocson, Nágocson, Somogyacsán, Tor­vajon, Zalán és Gamáson pél­dául — a községi vezetők hozzájárulásával — nemegy­szer hosszú ideig az építkezé­seknél használták a lajtokat. Somogyacsán a lajtot a télre is kint hagyták, és csak a járási tűzvédelmi hatóság intézkedé­sére szállították be a szertárba. Az eddiginél sokkal több gondot kell fordítani a tűzvé­delmi rendszabályok megtar­tására, a fölszerelések megóvá­sára. Névadó ünnepség Miklósiban (Tudósítónktól.) A közelmúltban rendezték meg Miklósiban az első névadó ünnep­séget. Btíksi János, a Tabi Járási Rendőrkapitányság munkatársa gyermekének a Tünde nevet ad­ták. Mntegy hetven érdeklődő je­lent meg a bensőséges ünnepségen.. Az úttörők és a kisdobosok mű­sorral kedveskedtek. Az anya­könyvezés után a névadó szülők —• Nieder István és felesége — fo­gadalmat tettek az újszülöttnek szocialista szellemben történő nevelésére. Luncz Sándorné, a köz­ség tanács elnöke és Karácsony András, ?. járási rendőrkapitánya sá# vezetője köszöntötte az újszü­löttet, illetve a szülőket, a névadó szülőket és a vendegeket. \ kis Tündét rengeteg ajándékkal hal­mozták el. Az ünnepségnek ked­ves pillanata volt, mikor a kis­dobosok tiszteletbeli kisdobossá választották a kslányt, és meg­ajándékozták egy kék nyakkendő­vel. Ők már csak hírből ismerik... »Beszélhetsz, tudja rólad mindenki, hogy kutyánál is kutyább előtted a szegény ...« Rozika mondja ezt, Szedeli Farkas kanász lánya. S akinek mondja, az Kati, Rab Antal felesége. A történetet, amely­ben á párbeszéd elhangzik, Sásdi Sándor írta le Nyolc hold föld című háromfelvoná- sosában. Régi történet, az író az 1930. évet jelölte meg az esemény időpontjaként. A ma is élő, idősebb parasztnemze­dék akkori világa tárulkozik elő pár órára a publikum előtt, hogy aztán ki-ki elgon­dolkodjon a látottakon és hal­lottakon, s megállapítsa: igen, így volt. Hány és hány fiatal­nak a szerelmét tette tönkre a vagyoni érdek; érzéseket és életeket áldoztak fel azért, hogy sértetlen maradjon a föld, az imádott bálvány... A zalai fiatalok készülnek a Nyolc hold föld bemutatására, most tanulják a szerepeket. A két Irén: Hucskó Irén és Pu- tyera Irén formálja meg Sásdi Sándor Rozikáját és Katiját. Ök már csak hírből ismerik azt a kort, amikor a most álta­luk színpadra vitt történet nem is számított rendkívüli eseménynek. A két Irén szülei tsz-tagok. Építkeztek, bútort és rádiót vásároltak az utóbbi években. A fiatalok szórakozni járnak esténként a falu kul­túrtermébe, és gyakori látoga­tói a tabi művelődési háznak is. Vőlegény? Az még nincs. De ha arra kerül a sor, ahhoz mennek férjhez, akit igazán szeretnek. Ezt így tartják rendjénvalónak, a dolog leg­természetesebb elintézésének. Bezzeg, azok a régi Rozikák meg Katik!... Mintha ném is volna igaz, hogy ők nem így éltek, tervezgettek annak ide­jén. A különbséget igazán majd csak a Nyolc hold föld idősebb nézői érzékelik, akik tudják, milyen volt a múltbeli Rozikák és Katik sorsa, és lát­ják, hogyan élnek napjaink Irénkéi, a szövetkezeti parasz­tok gyermekei. H. F. n slsjrojs; ok Még időjós is lehet! Kavarta, fújta a szél a ha­vat, s ebben a hóförgetegben taxira várakoztam. Egyszer csak észrevettem, hogy az úttest túlsó szélénél megáll egy fiatalember — a ruhá­jára tapadt hótól hóemberre emlékeztetett —, fölemelte fejét, s az eget kémlelve úgy, hogy én is tisztán hallottam, ezt a korszakalkotó megálla­pítást tette: — Valami nagyon esik! Tisztelet az időjósoknak, én magamban ennyit fűztem hozzá: — Ez a reményteljes fia­talember még meteorológus lesz! ... — vra — A londoni Arthur Harri­son biztosító vállalat néhány hónappal ezelőtt újfajta biztosítást vezetett be. A férjeket biztosítja a nyara­lásra utazó feleségek hűt­lensége esetére. Minél fia­talabb az asszony, annál na­gyobb a biztosítási összeg. Hír szerint az Arthur Harrison cég máris a csőd szélére került. * * * Üjabb hazugságversenyről kaptunk hírt. Ä nemes ver­sengés első díját Richard Bariin New York-i lakos kapta, s a díjjal együtt a cí­met: az Egyesült Államok legnagyobb hazugja. Richard. Bariin ezzel a lódítással pá­lyázott; »Olyan kevés hal van erre mifelénk a folyó­ban, hogy még a legnagyobb hazugok sem fogtak sem­mit.« A második díjat egy wa­shingtoni férfi nyerte el, aki azt állította, olyan zord felé­jük a tél, hogy kénytelenek bebújni a jégszekrénybe — melegedni. John Zapeuk charleston! versenyző, harmadik díjas pályázata így hangzik: »Re­mélem, pályázatom idejében megérkezik, annak ellenére, hogy mifelénk olyan lassan jár a posta, hogy a levélhor­dók északi oldalán moha ?iő.« Ideál Két szépség beszélget az ideális férfiról: — Olyan férjet szeretnék, aki annyira intelligens, hogy sokat keres, és annyira os­toba, hogy nekem adja ... » » » \ A megértés hiánya A lelkes szurkoló felesége ezekke] a szavakkal fordult az ökölvívó-mérkőzést fe­szülten figyelő férjéhez: — Nem értem, miért örülsz annyira annak, hogy azt az ökölvívót kiütötték. Mondd, nem személyes jó ismerősödről van szó? A legnagyobb kínszenvedés Az orvos a pácienshez: — Mi okozza önnek a leg­nagyobb bajt? — A férjem, de ide a má­jam miatt jöttem. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izotlsága és a Somogy megyei Tanács lapja. * Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Yrállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőLnél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári tizemébe«! Kaposvár, Latinka Sándor utca C

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents