Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-07 / 31. szám

Péntek, 1964. február 7. 3 SOMOGYI NÉPLAP Megtartotta idei első ülését a csurgói Járási Tanács (Tudósítónktól.) A napokban tartotta meg idei első ülését a Csurgói Já­rási Tanács. Király Ferenc vb-elnök elemezte a végrehaj­tó bizottság múlt évi munká­ját Megállapította, hogy a vb gazdaságszervező munkájának eredményességét mutatja a já­rás állattenyésztésének és nö­vénytermelésének fejlődése. A továbbiakban az oktató-nevelő és népművelési munkát, a szakigazgatási ágak tevékeny­ségét értékelte a vb-elnök. Az ülésen jóváhagyták a gyékényesi tanács államhatal­mi és tömegszervező tevékeny­ségét, majd elfogadták a Csurgói Járási Népi Ellenőrzé­si Bizottság első félévi munka­tervét. Az ülésen felszólalt dr. Kas­sai János, a megyei tanács vb- titkára. Bertalan József, a já­rási pártbizottság első titkára. Kontra István tanácstag azt indítványozta, hogy az ipari, építésügyi, munkaügyi, keres­kedelmi állandó bizottság mel­lé szervezzenek közlekedés­balesetvédelmi szakbizottságot. Javaslatát a járási tanács el­fogadta. Nem ismétlődik meg a múlt téli tíízifaliiány Folyamatos a munka a dél-somogyi erdőkben A keménynek indult tél megenyhült, s az erdei mun­káknak most jobban kedvez az időjárás. Németh Vilmos, a Dél-somogyi Állami Erdőgaz­daság igazgatója elmondotta, hogy október 1-től január 31-ig százezer köbméter fát — ipari és tűzifát — termeltek ki a gazdaság erdeiben, kétszer annyit, mint a múlt év azonos időszakában. Tizenkét erdé­szetben ötven motoros fűrész dönti és szabdalja a fákat, ké­zi kitermelés a tavalyinál ki­sebb területen folyik. A mo­torkezelők és favágók rendsze­resen kapnak védőitalt. A múlt télen súlyos közle­kedési nehézségeket okozott a hó: az erdei utakon nagyon ne­héz volt szállítani a tűzifát, körülményesen jutott el a tü­zelő a TÜZÉP-telepekre. Most kevesebb a gond a szállítással. A gazdaság kétezer tonnával túlteljesítette az október 1-től január 31-ig terjedő szállítási tervét. Budapestre és másho­va is került a somogyi tüzelő­ből. Kaposvárra a közeli erdé­szetekből szállítanak. A város tüzelőellátásának zavartalan­ságát elősegíti az AKÖV is, gépkocsijaira mindig számít­hat a gazdaság. Korántsem ilyen megnyug­tató az ipari fa, a rönk és a bányafa elszállítása a barcsi, a szombathelyi és más feldol­gozóüzembe. A vasúton való szállítást a vagonhiány késlel­teti. A gazdaság ötszázzal ke­vesebb vagont kapott, mint amennyit igényelt Emiatt mintegy tízezer köbméter ipa­ri fát még nem juttathattak el rendeltetési helyére. Egy tehén 45 utóda Látogatók jártak a balaton- őszödi Vörös Csillag Tsz mar­haistállójában. Feltűnt nekik, hogy Vörös Mihály állatgondo­zó az egyik öreg tehénnek többször is visz abrakot. Meg­tudták, hogy a Heléna nagyon megérdemli a jobb ellátást. Fejtábláján olvasható, hogy 1949 a születési éve. Azt meg a tehenész mondta el, hogy. növendéküszőként vásárolta a tsz annak idején. S a Helénát fölnevelték, s azóta minden esztendőben üszőborjút ellett. Utódainak és azok leszárma­zottjainak száma negyvenöt. Egy fél istállóra való tehén­család! A kisebbek másutt vannak, a Helénával egy födél alatt él 13 leszármazottja — ezek is tehenek már. ■^«-be­tűvel kezdődő nevet nem is találtak valamennyiüknek, így a Helyes és a Hermina után Angela következik a »családi« névsorban. A tejelésben rekordernek most már ugyan nem számít az öreg tehén, mégis megkülön­böztetett módon viselik gond­ját. Féltőén vigyáztak rá ta­valy is, amikor megbetegedett. Csontlágyulása miatt nem bírt lábraállni. Az istállóban az ál­latorvos nem segíthetett rajta, beutalta hát a Kaposvári Ál­latkórházba. Onnan két hónap múltán felgyógyultan távozott. És most megint alatta van a kisborjú: üsző ez is, mint vala­mennyi testvére. Ezért visz hát többször ab­rakot a tehenész, a Helénának, a szövetkezet legrégibb, leg­öregebb és leghasznosabb te­henének. S talán megérdemel­ne még több pótlást is ... K. J. Több mint hétezer holddal növekszik az öntözött terület megyénkben Huszonegy új öntözőberendezés — Megkezdik a legelők rendszeres öntözését is A múlt év eredményei azt mutatják, hogy az aszályos időjárás ellenére is jó termést takarítottak be a termelőszö­vetkezetek az öntözött terüle­tekről, mert a legnagyobb szá­razságban is megfelelő meny- nyiségű vizet kaptak a növé­nyek. Ebben az évben huszonegy új öntözőberendezés kezdi meg működését. Nyolcat olyan ter­melőszövetkezetben állítanak munkába, ahol eddig még nem volt öntözéses gazdálkodás. Az új öntözőberendezések felállí­tásával több mint 2000 holddal növekszik az öntözött terüle­tek nagysága, és eléri a 7300 holdat. Ebben az évben kezdik meg először — több mint ezer holdon — a termelőszövetke­zetek a legelők rendszeres ön­tözését is. Az öntözött területek növelé­sével párhuzamosan a patakok­ra, árkokra vízkiviteli helyeket, ahol pedig nincs egész évben biztosítva az öntözéshez szük­séges víz, a hóié és az esővíz felfogására víztárolókat építe­nek. Vízkiviteli hely épül az idén SegesdeA és Somodoron, víztárolót pedig a kaposvári 1 Latinka Termelőszövetkezet­ben, Kercseligeten és Kutason készítenek. A b^blsrmelés nagy jövedelmet jelent a term iSszijíelkezeieiineli, a termelőszövetkezeti tagoknak MAGAS FÖLVÁSÁRLÁSI ÁRON értéke­sítési szerződést köthet 1664. évi termésű ét­kezési száraz babra a földművesszövetke­zet helyi fölvásárlójánál. ARAK: Speciál babfajták • (cukor, fürj, lapos stb.) 650,— Ft/q Szokvány fehér bab 550,— Ft/q Tsz-tagok részére mázsánként 100 forintos előleget ad a földművesszövetkezet (4255) _________________________ H AT NAP LAKODALOM Újsághír: »A buzsáki Mun­ka Harcosa Termelőszövetke­zet 150 tagja pihen a télen az Egyesült Izzó íonyódi üdülő­jében.« — Azért itt sem. szabad mindent Nem szabad például reggel ötkor fölkelni. — A fiatalokra maradtak. Munkájukról kérdezem őket — Nehéz volt, de megérte. Régi emberek vagyunk mi már, de ez az első eset, hogy ilyenben lehet részünk. Megtudom, hogy 360 mun- kaegységet sze­reztek a múlt évben. — Több is lett volna, ha a feleségem nem betegszik meg — mondja Szá- vity János. Nagy készü­lődés előzte meg ezt az utat. Akik el­jöttek otthon­ról, mindent a legnagyobb rendben akar­tak hagyni. A fogatosok —1 Várdai Lajos, Blazics János, Baranyai Már­ton, Mezriczki Gyula és Mez­riczki János — egy fordulóval többet mentek Az elnök és a gondnok a jövőt tervezi. közülük nem egy már hajnali háromkor talpon volt, hogy rendbe tegye a jószágot, mi­előtt indulni kell az állomásra. A fogatosok a szobába invi­tálnak bennünket. A demi- zsonból bor kerül az asztalra. — Hát, Gyuri bátyám ' — mondják az elnöknek —, erre inni kell. Ilyen helyen még nem voltunk. Most van rá alkalom, otthon úgyis gyakran le kell tenni a munka miatt. Az ebédlőben zene mellett kanalazzák a levest. A tv kép­ernyőjén kékesen vibrál a mo­noszkóp. A piros-zöld-sárga neoncsövek ünnepélyes színbe öltöztetik az ebédlőt. Arra gon­dolok, hogy több ez, mint hét­köznapi ebéd. Akik itt vannak* Szivity János és felesége a megérkezés után. a szokottnál, s Zánki Jeremiás, az Egyesült Izzó íonyódi üdülőjének gond­noka mondja ezt az újonnan érkezett ötvenegy tsz-tagnak. — Azt szeretném kérni, hogy hét óra után ébredjenek, ne zavarják azokat, akik pihenni akarnak. Kellemes hangulatot áraszt a színes neonokkal világított ebédlő. A gondnok szavai jutottak eszembe. Amikor az első cso­port elment, váltig' fogadkoz- tak, hogy jövőre két hétre jön­nek vissza. Ügy dolgoznak majd, hogy legyen pénze a tsz-nek erre is. A társalgóban már minden­ki megtalálta a maga szórako­zását. Keményen koppan a sakkbábú, peregnek a kártya­lapok. A férfiak teljesen ma­guk mögött hagyták az ottho­ni gondokat. A nők azért csak előveszik a horgolni- meg a hímeznivalót. Amikor azt kér­dem tőlük, nem volna-e helye­sebb pihenni, Pasztusics Já­nosáé így válaszol: — Nem vagyunk ám mi olyan lusták, szeretünk dol­gozni. Fölteszi csontkeretes szem­üvegét, s belefeledkezik a munkába. Észre sem veszi a körülöttük nyüzsgő embereket. — Van könyvtár is. Aki ol­vasni akar, kölcsönözhet — mondja a gondnok. Bébi Györgyné és Ivanovics Józsefné azt állítja, hogy a hat nap alatt minden könyvet kiolvasna. — Ez lehetetlen. — De mi nagyon szeretünk ám olvasni — mondják. — életükben talán először érzik* mit jelent a munka utáni pi­henés kellemes, meghitt kör­nyezetben. Ebéd után tetőfok­ra hág a jókedv. Még a szán­kók is előkerülnek, s a gond­ban megöregedett emberek bút-bajt feledve siklanak a havas domboldalon ... Hogyan vélekednek az üdü­lésről azok, akik már eltöltői­tek hat napot Fonyódon? A választ Buzsákon kapom mess — Hatvannégy évet megértem, rte ilyen jól még nem éreztem ma­gam sehol — mondja Haizer Re- zsőné. — A fiam, aki Fajszon er­dész, amikor megtudta, hogy hova kerültem üdülni, azt írta, feltétle­nül menjek el, mert erről neki is be. kell számolnom. Azért volt egy nagy baj is. __ 9 — Nagyon-nagyon rövid volt. Hamar vége szakadt annak a jó világnak. Mielőtt még kérdezhetnék vala- mit, közbevág. — Na, én megyek, mert sírnak a malacok . . . Igyekezni kell a do­loggal, hogy jövőre is oda kerül­jek ... A major közepén, a szánkó ülé­séről meséli élményeit Budai Lász­ló fogatos. — Józsi bá’ az olyan volt, hogy le a kalappal ... — újságolta Mi- séta József üzemegységvezcíJnek. — A búcsúbál meg reggel hatig tartott. öregje-apraja, mindenki táncolt. — Szóval jól éreztétek magato­kat. — Egy másik hat napot már nem is lehetne kibírni. — Miért? — Csak tizenkettőt vagy húszat. — Pedig a mostaniak is vittek magukkal még élelmet is — mon­dom. — Mi is vittünk, de a látogató kocsitól hazaküidtük. Azt mondta, ho^y nasryon sok­szor elmesélte már a történeteket. Mostanában gyakran megállítják as üdülőket Buzsákon. — Én mindig azt mondom: mi baja lehet az embernek, amikor reggel mindjárt jó erős pálinka varia? El-elkezdi a történteket, már • ki tudja, hány^d^or, de a leghosz- szabban mín,T?e a búcsúetnél ;dőz. Ez volt a í^vnavvobb é^ménv '■zámukra. Az elnök javasol ia, hogv kérdezzük mer Lenen ve Jó­sefet. A7*. mondia, ő volt a legvi­dámabb. Fiatal, nzMtos kedvű ern- gyanítok a név »^ö^öft, s he- ’v?tte d^res hfl»ú férf?v**l t^lálko- ■om. Csak 1-pr az üdülőt, máris kezdi a történetet — Hű, az nvolt! . . . •Tudja, na won sok lakodalomban "oltaru már h’vatatns a. faluban, sehol sem. tudtak rábeszélni a *^ncra. Ott azonban nagyon kmö­map'?«, ^rdo»r»es bniinatn* p, történeteket, "««y a hat nán varázsa Wt vipnak. a. e-o^dfok r-»inden "ooorttsak a-t. mo«,.yc7«ret- •'Am. ha 07. a nőn i-ir^a-íjom hnne.n boey f'1 ——ink raj­ta, azt tartják, az r~ — Jó lesz az, keltünk mi már eleget korán — válaszol­ja valahonnan az asztalok kö­zül egy erős íérfihang; »Az üdülés a jó munka ju­talma« — olvasom a beutaló- jegyeken. Miseta György tsz- elnöktől megtudom, hogy a legszorgalmasabban dolgozó 150 tsz-tagot üdültetik a télen. Az arcokat figyelem. Vala­mennyin ott a meglepetés. Lát­szik rajtuk, hogy nem számí­tottak ennyi mindenre, s talán azért is csomagolták a bő­röndbe a fehérnemű mellé a hazait is. Míg a vendégek az üdülőben ismerkednek, az elnök és a gondnok a jövőt tervezi. Nem­csak azzal törődnek, hogy a Szánkózás a domboldalon. — Nagyon szép itt minden — ez az első szavuk. — Boldog­ság itt lenni — teszik hozzá. Az üdülőben is készül a buzsá- ki hímzés hat nap alatt jól érezzék ma­gukat a tagok, szeretnék kö­zelebb hozni egymáshoz a ter­melőszövetkezetet és a válla­latot is. Ismerjék meg a bu- zsákiak az Egyesült Izzót, a pestiek pedig a buzsákiakat. A modern bútorokkal be­rendezett, kényelmes szobák, a csempézett fürdők, a piros sző­nyeggel terített folyosók, a pi­henésre csábító süppedő fote- ok, a hangulatos játékszobák és a társalgó, a földig érő füg­gönyök, a tv-vel fölszerelt ebédlő, a kopár fákon túl ezüs­tösen csillogó, mozdulatlan Balaton mind-mind mesébe il­lő valóság. Nincs az az ember, akit ez a kellemes környezet jókedvre ne derítene. Találomra nyitunk be az egyik szobába, Szávity János és felesége az új környezettel ismerkedik. — Az otthoni gondok?... Élménybeszámoló Buzsákon. Kercza Imre

Next

/
Thumbnails
Contents