Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-28 / 49. szám
Péntek, 1964. február 28. 3 SOMOGYI NÉPLAP odább... O' gyetlen utas szállt le a vonatról az állomáson. Egy ünneplőbe öltözött, éleme- dett korú férfi. A lábán fényes csizma, a fején kucsma. Kis táskát szorongatott a kezében. Megállt az állomás előtt, és fürkészően körülnézett. Felcsillant a szeme, amikor a raktárépület mögött megpillantott egy kocsit. A lovak pokróccal voltak letakarva, és az oldalközből egy mosógép meg egy fürdőkád látszott ki. — No — gondolta magában az idegen —, szép pénzt kaptak itt az emberek zárszámadáskor ... A kocsist sehol se látta. A lovak lógatták nagy fejüket, orrukból párafelhő gomolygott elő. — Merre visz az útja, szomszéd? — kiáltotta felé egy nyakigláb ember a várótejem ajtajából. — Látom, nagyon nézelődik, biztosan valami kocsit keres. — Igaza van, azt keresek — mondta az ünneplő ruhás örömmel, mert a kérdező kezében ostort vett észre. — A faluba mennék, és ha be vinne, nagyon szépen megköszönném. Persze, ha mindenképpen arra megy... — Arra hát, csak üljön fel a deszkára, mindjárt megyünk. Elintézem ezt a fuvarlevelet — mondta a kocsis, és meglobogtatta a kezében levő papírt. Indultak is hamarosan. Pokróccal betakarták a lábukat, a kucsmát ráhúzták a fülükre, és egy ideig nem szóltak semmit. A kocsis szólalt meg először. — En nem a faluban lakom — kezdte —, hanem a pusztán. De végigmegyek a fel un, mert a rövidebbik út járhatatlan, csinálják rajta a hidat. Maga hova igyekszik? — A faluba megyek... izé... pénzért jöttem. A részesedésemért. Mert a múlt év első felében én is tagja voltam ennek a szövetkezeinek. — Vagy úgy! — húzta fel szemöldökét a kocsis. — En meg az ősszel költöztem ide a pusztára, s mindjárt be is léptem a tsz-be. Helyben dolgozhatok, a pusztai üzemegységben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy megbántam a belépést ... — és hátrabökött a kocsifenék felé. — Ezek itt hátul elárulnának — mondta. — Szóval még mindig olyan jó itt a tsz? — Hogy jó-e? Hát nem tudja, hogy öt forinttal több jutott most is egységenként, mint amennyit terveztek? — Ezt bizony nem tudtam — bökte ki a fekete ruhás. — így van ez, nekem elhiheti — bizonygatta a kocsis. Majd megkérdezte: — Maga miért hagyta itt a falut? — A gyerekeim már régóta a városban laknak, aztán hogy a múlt év tavaszán meghalt a feleségem, magukhoz hívtak. A nyáron költöztem el... TIT allgattak. A kocsis a lo- vakat biztatta, szomszédja meg a határt nézte. Lassan döcögött a kocsi a fagyos úton. A falu első házainál megkérdezte a kocsis: — Hol álljak meg? — Majd szólok én, ha .odaérünk ... — Az irodához? — Nem ... Csak menjen ... És továbbdöcögött a kocsi. Az utca rövid volt, s nemsokára elérték az utolsó házat. A kocsis csodálkozva nézett utasára, hogy az még most sem akart leszállni. v — Kiérünk a faluból — mondta, hogy valamiképpen a leszállásra terelje a figyelmet. — Majd egy házzal odább álljon meg — bólintott az ünneplőbe öltözött ember. — Hiszen ott a szövetkezet tehénistállója van! — hökkent meg a kocsis. — Csakugyan? — mosolygott az utas. — Éppen oda igyekszem ... Merthogy én is ebben az istállóban dolgoztam több mint három évig. Állatgondozó voltam — mondta, miközben lekászálódott a kocsiról. És mert a kocsis nagyon elcsodálkozott ezen a kijelentésen, még hozzátette: — A részesedés megvár a tsz-irodán, ezért ide jöttem előbb, erre voltam leginkább kíváncsi. Így van ez, ha az ember qzeme megszokta a jószágot, no és hát a szíve is ide húzza ... Tl/T egemelte a kucsmáját, ■L’-*- megköszönte a fuvart, és a kiskapu felé indult. A kocsis nem indította el mindjárt a lovakat, egy ideig utasa után nézett. Látta, amint benyitott a keréknyomokkal keresztül- kasul szabdalt udvarba, és a Bodri, az éjjeliőr kutyája farkcsóválva, örvendezve ug- rándozta körül. Régi ismerősként üdvözölte a messziről jött embert, akinek első útja hazaérkezése után ide vezetett, az istállóhoz. Hernesz Ferenc A vetésterület 90 százalékára elegendő hibrid kukoricát adnak ki A tavaszi vetőmagakció országszerte jó ütemben halad: a tavasza kalászosokra, illetve a hibridkukorica-vetőmagvakra bejelentett igényeket az idén teljesen ki tudják elégíteni. A vetőmagvak tisztítása, fémzárolása már a télen befejeződött, s most a tavasz közeled- tén meggyorsították a kiszállítást is. A tavaszi árpa és a zab vetőmagját már csaknem mindenütt megkapták a megyék. A hibridkukorica-vetőmag kiszállítási határideje március 31. A megyék többsége azonban máris megkapta az igényelt mennyiség 30—50 százalékát. Noha még van idő a vetésig, ajánlatos gyorsítani a kukoricakiszállítás ütemét, s a kiszállításokkal egy időben megkezdeni a kiosztást is. Az előirányzat szerint az idei tavaszon kiosztásra kerülő kereken 2200 vagon hibridku korica-vetőmag a szemeskuko- rica-termesztésre kijelölt terület 90 százalékára lesz elegei dő. (MTI) Megyei néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat indul A CUKRÁSZTANULÓ — Mi ez a barna itt a ? — Csokoládé. — Mit lehet csinálni csokoládéból? — Bevonatot, csokoládét, de még négert is ... — Szereti az édességet? — Nagyon ... — Jók a fogai? — Nem. Csak négy jó, a többi rossz ... — Hány kilót hízott, mióta cukrásztanuló? — Nem hízok, mert állandóan fogyasztok... Ugyanis sportolok... — Sót és ecetet használnak-e? — Igen. Sót mindenbe teszünk. Ecetet pedig minden vajas tésztába és a cukorfőzéshez is, kristályosodás ellen. — Főzni tud-e, és mi a kedvenc étele? — Egyet tudok főzni, mákos tésztát, azt is azért, mert a kedvencem... Jellemző, hogy ez is tészta ... — Ha megnősül, vállalja-e a vasárnapi süteményt? — Nehezen... A vasárnap lesz a szabadnapom, akkor ((úttisztítást,-fertőtlenítést Tállal a Pécsi Tempó Kaz, Pécs, Szabadság u. 40. Telefon 25-11. . (101294) Hőszigetelő, bádogos szakmunkásokat és segédmunkásokat KERESÜNK fölvételre dunám- túli munkáinkhoz. Lakást és ellátást térítés ellenében biztosítu/nk. Jelentkezés írásban vagy azemélyesen az ÉM Gyárkémény-, Kazán-, Kemenceépítő, Hő- és Savszigetelő Vállalatnál, Budapest, VIII., Kállai Éva u. 20., IV. emelet, munkaerőgazdálkodás. pihenni szeretnék .. . Nem mondom, azért lehet, hogy segítek, ha az asszony gyöngén áll ezzel a tudománnyal. — Ki a legfontosabb ember a világon? — Csakis a cukrász. De nemcsak a legfontosabb, hanem a legédesebb is. — Miért? Mi lenne a világgal cukrászok nélkül? — Megállna a forgás. Édesség nélkül nem lehet élni... — Miért lett cukrásztanuló? — Azért, mert nagyon szeretem az édességet, meg ez a szakma a családban hagyomány ... — A lányok még nem kérték arra, hogy vigyen nekik valami édességet? — Dehogynem ... Innen az üzemből nem lehet, de otthon is szoktam eukrászkodni, s abból néha kapnak ... — Hogyan vizsgáznak? — Van gyakorlat meg elmélet. Mindegyikből vizsgázunk. A gyakorlati tételek a sütemények... Mondjuk az indiánéi- is egy tétel. — Ha valakire megharagszik, mit kíván neki? — Most pillanatnyilag nem haragszom senkire. De ha f A Somogy megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya és a Rippl-Rónai Múzeum a XII. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat részeként meghirdette az 1963—64. évi megyei néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatot. A pályázaton önkéntes gyűjtők és gyűjtőcsoportok (szakkörök, úttörőcsapatok, művészeti csoportok stb.) szabadon választott néprajzi és nyelvjárás tárgyú, illetve eredeti helyszíni gyűjtést tartalmazó pályamunkákkal vehetnek részt. A szabadon választott témák felölelhetik a mggye népi (anyagi, szellemi és társadalmi) kultúrájának (pl. népi gazdálkodás, technika; népi díszítőművészet, irodalmi és történeti néphagyományok, munkásfolklór, nyelvjárási anyag stb.) bármely tágabb vagy szűkebb tárgykörét. A pályázat ifjúsági tagozatának részvevői — tanulók, ifjúsági szakkörök és munkaközösségek — az ajánlott pályázati tételek jegyzékében külön megjelölt témákat dolgozhatnak fel. A pályázat nagydíja 2000— 2500 forint. Ezenkívül több 1500—2000 forint értékű I—VI. fokozatú díjat is kiosztanak. A pályamunkákat 1964, április 15-ig kell beküldeni a Rippl-Rónai Múzeumba. Az ajánlott pályatételeket és a pályázati felhívás részletes szövegét a megye középiskoláiban, a körzeti általános iskolákban, a járási művelődési házakban és a járási könyvtárakban tanulmányozhatják az érdeklődők. Szövetkezeteink egy része megkezdte a fejtrágyázást Megyénk egész területéről elhúzódott a hótakaró, szabaddá váltak a vetések. A kedvező, enyhe időjárást termelőszövetkezeteink egy része igyekszik kihasználni. Jó néhány helyen megkezdték az őszi kenyérgabonák fejtrágyázását. A marcali járásban Somogy Sámsonban 350, Nikién 200, Nagy- szakácsiban 320, Marcaliban 380 holdon már elvégezték ezt a munkát. Hozzáfogtak a fejtrágyázáshoz a csurgói járásban, Iharosberényben, Berzen- cén és Somogyudvarhelyen is. Az időjárás alkalmas a műtrágya kiszórására. A vetések szépek, jók, megfelelően fejlettek. A tél nem okozott különösebb bajt. Rendkívül fontos, hogy kenyérgabonáinkra most még jobban, megkülönböztetett gonddal vigyázzunk! Mivel a föld még fagyott, a megfelelő talajélet nem indulhatott meg. Súlyos károk származhatnak abból, ha nem adjuk meg a növénynek a szükséges tápanyagot. Igen lényeges, hogy termelőszövetkezeteink — a nagyon meredek táblák kivételével — mindenütt hozzálássanak a fejtrágyázás meggyorsításához. Követésre méltó a csurgói Zrínyi Tsz példája: ebben a gazdaságban vasárnap is gép szórta a műtrágyát. A SZÖVÉS MŰVÉSZEI négy A Pécsi Háziipari Szövetkezetnek huszonkét tagja szorgoskodik Lakócsán. Szövéssel foglalkoznak. Messze híres ez a népművészet, hiszen a lakócsai asszonyok munkáit Hollandiától Japánig szinte mindenfelé exportálják. Alig győznek eleget tenni a sok megrendelésnek* Az első negyedévben negyedévben pL 1000 futókát, 300 párnát, 50 térítőt és 20 lakőcsal garnitúrát kértek tőlük. Dolgoznak is szorgalmasan — mindennap lekerül a szövőszékekről egy-egy futóka, Siogy a messze idegenbe is elvigye a lakócsai népművészek hírét... A régi rokka is segítőtárs. Kovacsics fonalat csévéz vele. Istvánná Borbás Istvánné Kovacsics Istvánné segítségével szövésre készt»' ti elő a szövőszéket. Bámulatos fürgeséggel fűzik egymásba a szálakat. A szövetkezet legfiatalabb tagja, a 20 éves Bunyevácz Józsefné gyönyörű futókát sző. előfordulna, feltétlenül egy kiadós gyomorrontást kívánnék neki. — Mi a legmelegebb? — A fagylalt, amikor főzik. — A leghidegebb? — A fagylalt... ... Fénykép helyett: Ifj. Lestyán Ferenc cukrásztanuló a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat cukrászüzemében dolgozik. Fehér köpenyt és csíkos kötényt visel. Szemüveges, oldalt fésült hajú fiatalember. A kezével még sok baj van, nagyra nőtt, nem tudja hova rakni. Jobb híján ügyetlenül lógatja most, és lehet, hogy azért nem ült le a riport időtartamára, mert nem tudott volna mit kezdeni vele. A munkatársak szerint csak olyankor ügyetlen, ha nem csinál semmit. Ferenc nem szereti a sós tésztákat, az édességek közül a krémest nem. Látja, hogy ezt is föl- jegyzem, erre azt mondja: — Akkor nem is mondok többet, ha mindent fölír ... S. Nagy Gabriella ALKONYODIK. A csökölyi VII. Pártkongresszus Termelőszövetkezet Irodájából hazafelé készülődnek az emberek, amikor az ajtón egy jól megtermett, borostás arcú, ősz halántékú férfi lép be. Különösebb elintéznivalója nincs, csak hát erre járt, és gondolta, benéz egy kicsit. Csöndesen a szekrénynek támaszkodik, és várja, hogy rákerüljön a sor. Az első pillanatban távolról jött embernek gondolom. Sáros csizmája, a fülére húzott sapka legalábbis erre enged következtetni, de a vállig érő, rézveretes juhászbot árulkodik. — Farkas József, a juhászunk — mutatja be Csorba Elek agronómus. Három éve terelgeti, gondozza a tsz nyáját. Most 300 anyajuh és 185 bárány van a keze alatt, de lehet, hogy mire visszatér az akolhoz, már több lesz ... Most ellenek a birkák. — Hol vannak az állatok? — Kint az akolban. Tavaly készült. Téglából építették a A CSOKOLYI JUH ASZ falakat, a tetőre meg szalmát raktak. Most már jó az elhelyezésük. A múlt télen még rossz volt, mert a padlás csak a nyáron készült el — mondja a juhász. Kérdezni akarom tőle, hogyan lett juhász, de megelőz. A bojtárkoráról kezd mesélni. Meg arról, hogyan került ide. — A Kutasi Állami Gazdaságba jártam dolgozni, s amikor a tsz megvette a birkákat, én is beléptem. Juhásztanfolyamra is elküldték. MOST NAGYON SOK MUNKÁJA VAN, az elleté- tések idején nem lehet egyedül hagyni az állatokat. — Már egy hónapja kint élek az akolnál. Csak esténként jövök be egy kis elemózsiáért, amikor már az éjjeliőr is kint van. Ilyenkor felpakol szalonnával, kolbásszal, meg nyers ember, legyen meg a fölszerelése is, nem igaz? Jóízűen nevet. Majd komolyra fordítja a szót. Segí- krumplit is visz. Azt mondja,; tő társáról, a lompos puliról ha kint süti meg, jobb ízű — Én csak azt tudom mondani, hogy az menjen el juhásznak, aki szereti a birkákat. Mert nem lehet ám azokat ütni, dobni! Szívvel kell bánni velük. — MIVEL FOGLALKOZIK kint egész nap? — Az első elléssel már ki lehet menni egy kicsit. Kella járás az állatoknak. Mert különben megeszi őket az akol. Meg aztán körmölni is kell őket, nehogy lesátuljanak. — Erre is jó ez a bot — mondja. — Az ember csak utánanyúl, és megfogja a lábát, nem kell futkosni. — Hol lehet ilyen botot venni? — Ezt Pestről hoztam. Ha beszél. — Az államtól kaptam, már betanítva. Csak inteni kell neki, s tudja a kötelességét. Ha terelem a birkákat, én megyek előttük, a kutya pedig- utánuk. Nem maradhat el egy sem. — Milyen a gyapjú? — Tavaly 3,20 kilót nyírtunk, az idén több lesz. — És a bárányok? — Szépek, vannak hármas ikrek is. Azokat nézné meg, olyan elevenek, hogy csak no... PIPÁRA GYŰJT, jókora füstkarikákat ereszt, aztán búcsúzik. Kezébe veszi a somfanyelű juhászbotot és elindul. Sietni kell az állatokhoz, , , , , mert sose tudni, mikor lesz lesz pénzem veszek subát is : újabb szaporulat... meg szeles karimaju juhaszkalapot. Ha már juhász az i Xercza Imre
