Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-02 / 27. szám
Téli költés Újsághír: Az olasz banárunonopólium elnökét följelentették, hogy a kereskedőket előre tájékoztatta az állam árpolitikájáról. Az elnök nyilatkozott, és elmondotta, hogy a kereszténydemokrata pénzügyminiszter néhány képviselőtársával együtt szervezte az állam kárára elkövetett csalást Megvesztegető banántröszt Olaszországban MINTANAGYPAPA Életem 120. évében meglátogatott két újságíró azzal a kéréssel, hogy adjak nekik egy kis interjút. Megkérdezték tőlem, hogy eddigi életem során mi gyakorolta rám a legnagyobb hatást. Közöltem velük, az, hogy amikor Klanovicéban bőröndökkel megrakodva olyan gyorsvonatra akartam felszállni, amely ott nem állt meg. Elmondották nekem, hogy ez nemigen érdekelné az olvasókat, olyan mintanagypapát keresnek, aki például soha nem szitkozódott, harcolt a monarchia ellen, ledöntötte a Mária Terézia-szobrot, a földrengéskor összes fogait elveszítette, unokáitól aranyfogsort kapott ajándékba, szóval ilyen és hasonlókra lenne szükségük, ami amellett, hogy olvastatja magát, igen jótékonyan hat az olvasók erkölcsére. — Beszélhetek őszintén? — kérdeztem. Bólintottak. — Soha nem döntöttem le szobrokat, s fogam miatt sem volt földrengés — mondottam. — Nem találtam fel kerülőekét, sem új Pitagorasz- tételt, ugyanolyan egyszerűen éltem, mint önök. — Azért mondjon csak valamit — biziatgattak kenetteljesen —, majd mi azután átpofozzuk. Nem volt csodagyermek? Milyen kalandja volt az iskolában? —i Az iskolában gyakran rajtakaptak, amint a pad alatt indiántörténeteket olvastam — mondottam, s ők valamit írtak. Jegyzetfüzekor be pillantottam, és a következőket olvastam: »Az iskolában a tanító meg nem értése üldözte, mivel betiltott külföldi szerzőket olvasott.» — Az érettségi bankett után ittas állapotban »kardot az áruló mellébe» — kiabáltam, s ordítottam, amikor a rendőr a csendháborításjjiiatt pénzbüntetést rótt ki rám. — A munkámban, sajnos, uraim, szintén nem tűntem ki — kíméltem magam. A híva£ tatba késve jártam, s emiatt nehézségeim voltak fölötte- seimmel. Jegyzetükben a következőket olvastam: »Kitartóan és fáradhatatlanul harcolt a munkaidő csökkentéséért, s ezért munkaadói zaklatták.» — De rendörökkel soha semmi dolgom nem volt — figyelmeztettem őket. — Csupán egyszer vezettek elő* amikor Budejovicéba első osztályú kocsin utaztam, jóllehet III. osztályra szólt a jegyem, de nagy volt a tülekedés. Ezt így módosították: »Az osztályharc áldozata lett, de ez nem törte meg elszántságát abban, hogy az osztály nélküli társadalomért harcoljon, amelyben mindenkinek meglenne a maga helye.-» Amikor az egészet elolvastam, rájöttem, hogy nagyon viharos életem volt, és remek példány lett belőlem az olvasókönyvek számára. Ez any- nyira felizgatott, hogy le kellett feküdnöm, de ha még belehalok is, azzal a kellemes tudattal csukom le szememet, hogy emlékem jó kezekben van. Achille Gregor Színes televízióPontosabban: a színesített televízió az, ami fölkeltette érdeklődésemet. Egyik ismerősömnél láttam ezt az újítást. A képernyő elé bárom színben játszó üveglapot helyeztek: felül kékes, középen piros, alul pedig zöld. Ily módon a vasárnapi verset előadó művész zöld könyvben, piros kézzel, kék gondolatokkal lapozott... A drámai színész fájdalmában így fakadt ki: >*ö, tekintsenek gondokban megőszült fejemre!« A. színesítés következtében ezt én úgy értelmeztem: ó, tekintsenek gondokban megkékült fejemre! A kamera épDen egyik köztiszteletben és sötét ruhában álló írónkat mutatta, mikor a család hatéves kisfia megkérdezte: — Anyu, esc a bácsi bohóc? — Dehogy bohóc, kisfiam. író! — Akkor miért zöld az egyik nadrágszára, a másik meg piros? Ezt hallva nekem is eszembe jutott néhány hasznos javaslat a színesítéssel kapcsolatban. Gyártsunk többfajta előtét üveget. Mégpedig: L. Az irigyeknek melegen ajánlom a sárga színt. Méghozzá az epesárga változatot. 2. Bírósági tárgyalások közvetítéséhez hosszában csíkos előtét üveget javaslok. 3. Ha olyan személy áll a kamera előtt, akinek baj van a lelkiismeretével, akkor előnyös az egyszínű fekete üveglap. A tökéletes hatást a készülék kikapcsolásával is elérhetjük. 4. Labdarúgó-közvetítéskor a szín $- nalra utaló szürae szín a legcélszerűbb. Ha a kamera a közönséget is mutatja, akkor a szürkét a paprikavörössel tanácsos fölcserélni. 5. A kritikusoknak nem javaslok semmilyen színt, legalább nincs mit kritizálniuk. Javaslataim elfogadásának még egy nagy előnye: így biztosan ^színes« lesz a műsor! T. L Művészet, ól Salvador Dalit nem hagyják nyugodni — a legyek. Ez a körülmény annál furcsább, hiszen ilyenkor télen nemigen lehet legyet találni. A divatos párizsi szürrealista festőnek éppen ez okoz most nagy gondot. Dalinak ugyanis sürgősen legyekre volna szüksége. Sok-sok légyre'. Maga sem tudja, mennyire, de már megbízott néhány embert, hogy szerezzenek neki legyeket. Hogy miért van szüksége legyekre? Azért, mert el akarja készíteni — Homérosz portréját. Hogy mi az összefüggés a kettő között? Normális szemmel nézve természetesen semmi. Dalit azonban a műfaj válsága gyötri. Már régóta nem használ ecsetet, sőt hűtlen lett a kefékhez is, amelyekkel az utóbbi időben »alkotásait» mázolta. Egyszer azután megpillantott egy legyet, amint egy fehér papírlapon mászott. A légy, mint ismeretes, piszkos nyomokat hagy maga után. Mi lenne— merült fel Salvador Daliban a zseniális ötlet —, ha egyszerre sok ezer légy lepné el a jókora vásznat? Azon aztán bőven lenne nyom! Mindjárt el is készítette a legújabb »művészeti receptet»: a vásznat be kell szórni porcukorral, arra rászállnak a legyek, otthagyják nyomaikat, most már csak ki kell húzni festékkel az egészet, és... készen van Homérosz portréja. Gyors, egyszerű és szenzációs módszer. A festőben fel sem ötlik, hogy ez gusztustalan és visszataszító eljárás: tapasztalatból tudja, hogy furcsábbnál furcsább elmeszüleményeit mindig úgy tálalhatja föl némely nyugati »mű- pártolóknak», mint a legújabb »művészeti irányzat» megtestesülését. Dali egyébként kiállítást akar rendezni az Egyesült Államokban legújabb »alkotásaiból». Ott bizonyára megértik és értékelik eredeti »művészetét»!... > • » • • • » A POSTÁSOK DICSÉRETE A régi Egyiptomban emlékművet emeltek a levélhordóknak. A postásokat egyébként sok országban igen nagy becsben tartották. Görögországban például törvény mondta ki sérthetetlenségüket. A postát kézbesítő futárok megtámadását szigorúan, sokszor halállal büntették. A postások akkoriban fürge lábukkal szerezték maguknak a megbecsülést. Egyikük például egyetlen napon körülbelül 200 kilométert futott be! Ö vitte Athénba a hírt Dáriusz perzsa király támadásáról. Szélsebesen vágtatott a macedóniaiakhoz, hogy siessenek hazája segítségére. Az inka futárok rendkívüli megbízhatóságukról és gyorsaságukról voltak ismertek. A rájuk bízott szigorúan titokban tartott közléseket szóban adták át a címzettnek. A fecsegésért halál járt. Az inkák postaállomásai egymástól 5 kilométeres távolságban működtek. Békeidőben a kis szalmatetős »posta- hivatalban-« , négy, háborús időben nyolc levélhordó tartózkodott. Nappali és éjszakai műszakokban teljesítettek szolgálatot. Nappal füstoszloppal, éjjel fényjelzéssel tudatták, hogy közeleg a posta. A »leveleket-« a futárok meg sem állva, egyetlen perc vesztegetése nélkül kézbesítették. Mexikóban a postások »egyenruhája-« a hozott hír tartalmától függően változott. A fehér öv a ruhán és a vörös szalag a fejfedőn győzelmet, a fedetlen fej pedig vereséget jelentett. A levélhordó táskát csak később vezették be. Kezdetben a futár bot végére tűzött batyuban szállította a leveleket. A kínai postások lámpát és esernyőt hordtak maguknál. A futár jelölteknek szigorú vizsgán kellett átesniük, hogy elég megbízhatóak-e, nem tűnnek-e el a postával, nem dobják-e el egyszerűen, nem félnek-e az »éjszakai kísértetektől-« vagy a vadállatoktól. Csak a legbecsületesebbek, a legbátrabbak és a legellenál- lóbbak nyerhették el a levélhordó harangot. Az indiai kézbesítők kereplőkkel közlekedtek a kígyók és vadállatok elriasztására. A postások fölszerelése igen különböző volt. Északon sohasem válhattak meg a hócipőktől és a sílécektől. A tengerek mentén elképzelhetetlenek voltak csónak vagy övre erősített úszóhólyag nélkül. Franciaország mocsaras homokos területein gólyalábakon jártak. A levélhordóknak egyéb kötelezettségeik is voltak. Az inkáknál például halszállításra is használták őket. Az inka birodalom fővárosa, Suzco ugyanis négyszáz kilométerre volt a tengerparttól, s a királyi konyhát állandóan friss tengeri hallal kellett ellátni. Bővítik a Szuezi-csatornát Az utóbbi óvekben nagy lépésekkel haladtak előre a Szuezi-csa- torna kiszélesítésének és kimélyítésének munkálatai. Ma már 70 000 tonnás tengerjárók közlekedhetnek a 165 kilométer hosszú csatornán a Földközi- és a Vörös-tenger között. A korszerűsítéssel a csatorna szélességét és mélységét az eredetinek kétszeresére fokozzák, hogy a világ legnagyobb tartály- hajói is akadálytalanul közlekedhessenek. Az átépítési munkálatok közben a csatorna forgalma szüntelenül emelkedik. 1955-br^i még 14 666 hajó haladt át, és összesen 32 millió font csatornahasználati díjat szedtek be. A múlt évben 18 518 hajó kapta meg az áthaladási engedélyt, és 52,6 millió fontot tettek ki a csatornahasználati díjak. A Szuezl-csatoma révkalauzai ma már szinte kizárólag egyiptomiak^ Megrövidül a vasáti sínliáíózat, megkeményedett a töltötolltinta Az idei hideg januárban hőmérő nélkül is könnyen megállapíthatták a természetet ismerő emberek, hogy a hőmérséklet mínusz 10 fok alá szállt, mert csak az ennél alacsonyabb hőmérsékletnél áll ellen a hó az ember lépteinek, s részecskéi ilyenkor nem olvadnak, inkább csikorogva összetömörülnek. Nemcsak a hó, hanem valamennyi szabadban levő tárgy összébb húzódott, sőt némelyik még alakját is megváltoztatta, amit a mérnökök egész gárdája élénk figyelemmel kísért. A vasúti vágányok mentén a fémrészecskék szapora pattogása jelezte, hogy a sínek elmozdultak nyugalmi helyzetükből, s napokig egyre zsugorodnak. Ez az összehúzódás látszólag nem nagy, méterenként mindössze fél milliméter, az ország 12 000 kilométernyi sínpárján azonban összesen hat kilométernyi rés keletkezett, ennyivel lett rövi- debb a MÁV sínhálózata. Ez azonban csak átmeneti hiány, mert a fölmelegedéssel a rések eltűnnek, az újra kitáguló sínek összeérnek majd egymással. Más helyeken a jég feszítő ereje okozott meglepetéseket a fizikában járatlan embereknek. A szabadban elhelyezett üvegekben a sör mindösz- sze mínusz 8 fokig tűrte a hideget, utána a »folyékony kenyér» kőkeményévé jegesedett, és az üveg falát áttörve követelt utat magának. A bor valamivel tovább tartotta magát az üvegben, de mínusz 10 foknál a kadarka is sok helyütt széttörte a palackot. A leggyorsabban viszonylag a töltőtolltinta reagált a hidegre; az egyik rosszul szigetelt szállítmány mínusz 5 fokon jéggé változott, s csak hosszas melengetés után tudták a tintát kiönteni az üvegből.
