Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-25 / 46. szám
Kedd, 1964. február 25. s SOMOGYI NÉPLAP Somogy megye cigány lakosságának hely sete Csaknem három év telt el az MSZMOP Politikai Bizottsága 1961. júniusi határozatának megjelenése óta. A határozat végrehajtásának eddigi eredményeit és tapasztalatait a közelmúltban együttes ülésen tárgyalta meg a megyei párt- bizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az ösz- szegezést egész megyére kiterjedő vizsgálódás. előzte meg. Ennek célja kettős volt: megállapítani, honnan meddig jutottunk el megyénk cigánylakossága élet- és lakáskörülményeinek megjavítása terén, majd pedig: mik azok a tennivalók, amelyeknek elvégzésével közelebb jutunk a cigányprobléma végleges megoldásához. Még csak a kezdeti lépéseket tettük meg Hazánk cigánylakosságának lélekszáma a legutóbbi nép- számlálás adatai szerint kétszázezerre tehető. Megyénk községeiben vagy a velük határos erdőségekben elhelyezkedő településeken 2907 cigánycsalád 14 257 tagja él. 1959-ben még 154 cigánytelepünk volt. örvendetes, hogy az ilyen telepek száma az utóbbi években csökkent; jelenleg 123 a községektől távol eső cigánytelepek száma. Az MSZMP Politikai Bizottságának említett határozata adott erőteljes lendületet a cigánytelepek felszámolásának. 1962- ben ezertizenhatan települtek be községeinkbe. Állami lakást utaltak ki százharminc családnak, ötven család OTP-, húsz pedig egyéb kölcsönből látott hozzá a lakásépítéshez. Tehát az elmúlt 3—4 év alatt emelkedett öt-hatezerre azoknak a száma, akik becsületesen végzett munkájukkal, igyekezetükkel, az állam és a társadalom segítségével maguk mögött hagyták az évszázados elmaradottság, kivetett- ség minden jegyével teljes cigány életformát. Ha azt vesszük alapul, hogy megyénk cigánylakosságának lélekszáma meghaladja a ti- zennégyezret, és ebből hatezren kerültek az elmúlt két évben saját erejükből és a társadalom segítségével többé- kevésbé elfogadható élet- és lakáskörülmények közé, akkor a legkisebb mértékben sem lehetünk elégedettek. A cigánykérdés megoldásának irama eddig meglehetősen hullámzó volt. A cigánylakosság problémáival való foglalkozásunkat a kampányszerűség jellemezte, a merev hivatali szemléletmód és — mert még ilyen jelenségekkel is találkozhatunk — a közönyösséggel rokon cselekvési képtelenség. Hangsúlyozni kell, hogy a kampányszerűségen kívül említett gátló körülményeket az alsó fokú vezetés szemléletbeli korlátozottsága, előítéletekből táplálkozó megkötöttsége konzerválta. Nemritkán állami, gazdasági vezetőkkel kell vitába szállnunk szélsőséges álláspontjuk miatt. Gondolunk itt azokra a községi vezető emberekre, akik a közvélemény egy részének nyomására ellenállnak a faluba való betelepítés tervének végrehajtásától, vagy azokra a gazdasági vezetőkre, akik nem szívesen adnak munkát cigány dolgozóknak, holott nem, vagy alig győződtek meg ezeknek az embereknek alkalmazhatóságáról, nevelhetőségéről. Csak telepíteni — fából vaskarika! Két és fél évvel ezelőtt élénk helyeslés, egyetértés fogadta a Politikai Bizottság júniusi határozatát. Általában megértettük, hogy a cigánylakosság munkába állítása, állandó lakhelyre való telepítéAz ÉM 22. sz. ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT keres NYUGDÍJAS kőműves, fics, áll vám o zó. festő-máz 16, villanyszerelő, valamin* épületlakatos szakmunkásokat TELJES MUNKAIDŐVEL dnníntúli és b dapesti rannVahelyeire. . Jelentkezés Bp. V., Irányi u. 17. sz. munkaerő- gazdálkodás (1336) se, egészségügyi ellátottságának kiterjedt és aprólékos fel- világosító munkával kezdődő megjavítása, a cigánygyermekek beiskolázása, az analfabetizmus megszüntetése szükségszerűen került a szocializmus építésének napirendjére. Szükségszerűen, társadalmi, gazdasági,. kulturális fejlődésünk programjának fontos alkotórészeként. A haladás irányának távlatait világosan látó emberek tekintélyes többsége ezért fogadta egyetértéssel a határozatot. Ezért foglaltatik benne az egyetértésben a tettrekész- ség is. Ez utóbbi jegyében készültek el a megyei, majd a járási intézkedési tervek, amelyek ha 1961—62-ben nélkülözték is a teljes átgondoltságot, alapot adtak a Politikai Bizottság határozatának végrehajtásához. Kezdeti eredményeink nyilvánvalóan nem jöhettek volna létre az intézkedési tervek nélkül; nem csökkent volna ilyen mértékben a cigánytelepülések száma; nem beszélhetnénk arról, hogy megyénk cigánylakosságának több mint ötven százaléka dolgozik részben állandó, részben alkalmi munkavállalóként. De nem mondhatnánk el azt sem, hogy az 1963—64. tanévben a tanköteles cigány- tanulóknak már 91 százalékát iskoláztuk be. Az intézkedési tervek és teljesítésük szándéka híján aligha mondhatnánk el ma, hogy lényeges javulás állt be a cigánylakosság egészségügyi ellátottságában a Vöröskereszt és más egészségügyi intézmények céltudatos tevékenysége eredményeként. Az intézkedési tervek azonban módosításra szorulnak, mert már elavultak. Mi bizonyítja ezt? Munkánk kezdetén nem egy községünk vezetői úgy fogták fel telepítési tennivalójukat, hogy a falutól távol eső cigánytelepet átköltöztették közvetlenül a falu alá, nem számolva azzál, hogy az ily módon végrehajtott telepítés — szándékában bármilyen jó is — nem vet véget a cigányság elkülönülésének. Nem teremt gyökeresen új, tehát minden vonatkozásban formáló, neve-, lő hatású környezetet. A tapasztalatok arra mutatnak (példáért sem kell túlságosan messzire menni, csak a szent- jakabi cigánytelepre), hogy helytelen dolog tömegével telepíteni cigánylakosságunkat. És még helytelenebb a városon, községen kívülre palántáim a régiek helyett új telepeket Az intézkedési tervek nem foglalkoztak azokkal a nevelési feladatokkal sem, amelyeknek kiiktatásával elképzelhetetlen cigánylakosságunk munkához kötése, elképzelhetetlen a közlekedés, a cigánysággal szemben meglevő előítéletek teljes megszüntetése. És még egy igen vaskos hibát őriznek a módosításra váró intézkedési tervek: a júniusi határozat megjelenése utáni lázas sietségünkben megfeledkezni látszottunk arról, hogy csak telepíteni: fából vaskarika. Mindenekelőtt állandó munkaalkalmat kell teremtenünk cigánylakosságunk számára. Az ŐTP- és egyéb kölcsönnel való lakásépítés lehetőségeivel csak azok élhetnek, akik több éve állnak állandó munkaviszonyban. Az állami lakáskiutalás előnyeit is azok a cigánycsaládok élvezhetik, amelyek semmi körülmények között nem élnék már a régi életformát. Tehát dolgozó emberré váltak, akiket társadalmunk nemcsak készségesen befogad, hanem meg is becsül. Érdemes foglalkozni cigány- lakosságunkkal Fontos feladatot határozott meg ezekben az intézkedési tervekben a tanköteles cigánytanulók beiskolázása. Néhány évvel ezelőtt még alig jutottunk túl a beiskolázáson, ugyanis mind az iskolák nevelői, mind a községek társadalmi, állami, tömegszervezeti vezetői elkönyvelték legtöbbször a kezdeti sikert, de vajmi keveset tettek azért, hogy az általános iskolákba beírt cigánytanulók ne morzsolódjanak le. A közelmúltban megindult körzetesítés ismét új problémákat vetett föl. Mi legyen a sorsa azoknak a cigánytanulóknak, akik felső tagozatosokká váltak? Azok a cigánycsaládok, amelyekben a bő gyermekáldás miatt csak az apa dolgozik, s van a csalódnak két felső tagozatos gyermeke, alig vagy egyáltalán nem kapnak segítséget gyermekeik. iskoláztatásához. Noha a körülmények ismeretében, a júniusi határozat irányelveinek szellemében az idő itt is változtatást parancsolt volna. Nem kevés községünkben az állami, a gazdasági, a társadalmi vezető szervek ellenállását tapasztalhattuk még a közelmúltban is a cigánylakosság problémáival való foglalkozással szemben. Nagybajomban és Nemesdéden például maguk a községi vezetők szálltak harcba a faluba beköltözni szándékozó cigánycsaládokkal, engedve a falu lakossága közhangulatának! Ma is tapasztalható még, hogy üzemek, vállalatok, állami gazdaságok vagy éppen termelőszövetkezetek csupán alacsony bérezésű munkakörökben alkalmazzák cigánydolgozóikat, problémáikkal, nevelésükkel nem foglalkoznak, s az első alkalommal, amikor átszervezés miatt fölöslegessé válik néhány dolgos kéz, elsőként a cigányokra esik a választás. Időszerű kimondani, hogy aki vagy amelyik társadalmi, állami, gazdasági szerv nem megfelelő módon foglalkozik a hatáskörébe tartozó vagy a gyakorlatában előforduló cigányproblémákkal, az akarva- akaratlan hátráltatja a Politi- Icai Bizottság 1961. júniusi határozatának végrehajtását! S itt meg kell azt is jegyeznünk, hogy ezúttal nemcsak az intézkedési tervek korszerűsítéséről, konkrét feladatokat tartalmazó módosításáról van szó, hanem arról is, hogy erőteljesebb politikai nevelőmunkára van szükség. Tarthatatlan az az állapot, hogy némely gazdasági vagy községi tanácsi vezetők csak ímmel-ámmal mutatnak hajlandóságot a Politikai Bizottság határozatának végrehajtására. Az elmondottak ellenére lényeges az a változás, amely 1961 óta végbement megyénk cigánylakossága élet- és lakás- viszonyainak javulásában. Tíztizenöt évvel ezelőtt nem lehetett volna ilyen egyértelműen megállapítani a fejlődést, azt hogy a munkaképes cigánylakosságnak több mint ötven százaléka dolgozó emberré vált. De mert ez tény, keményen kell felelősségre vonni azokat a közigazgatási, gazdasági vezetőket a jövőben, akik nem restellik azt hangoztatni, hogy a cigánylakossággal foglalkozni »nem érdemes«. Érdemes! Jó példát mutat erre a Barcsi Fűrészüzem, a textilművek vagy a Köztisztasági Vállalat. Ezekben az üzemekben nemcsak munkát adnak a cigány dolgozók kezébe, hanem érdeklődést tanúsítanak egyéni problémáik, gondjaik iránt is. lorodcs, érdeklődés, türelem Korábban a cigánykérdés majdnem kizárólag rendőrségi ügy volt. E téren talán a legszembetűnőbb a változás. Igaz, a rendőrség változatlanul sokat foglalkozott a cigánytelepek lakóival, ám a rendőrség körzeti megbízottjai valóságos nevelőivé lettek a településeknek. Fontos dolog ez? Megítélésünk szerint rendkívül fontos, és alapvető változást jelent, mért a körzeti megbízottak esetenkénti megjelenését cigánytelepüléseinken nem. a félelem köszönti, hanem a bizalom, és a tisztelet. Tíz-tizenöt évvél ezelőtt még elképzelhetetlen volt például az olyan eset, amelynek öreglakon lehettünk szem- és fül- tanúi. A rendőrség körzeti megbízottja azzal a kéréssel toppant be a községi tanácshoz, hogy' tüzelőt kellene juttatni a telepieknek, nehogy a kemény tél és a szükség falopásra kényszerítse őket. Ügy véljük, ehhez nem kell kommentár ... Kommentálhatnánk viszont jó néhány községi vezető magatartását. Ugyanis csekély kivétellel csak akkor jelennek meg a telepeken, amikor a tanács éppen tárgyalni készü’ . a cigánylakosság helyzetéről, vagy még akkor sem! A Csurgói Járási Tanács például még egyszer sem tárgyalt önálló napirendként a cigánylakosság helyzetéről. Helytelen ez a gyakorlat! Törődés, érdeklődés, türelem — ezekre a tulajdonságokra van szükség az érdektelenség, türelmetlenség helyett a fokozatos előrehaladás, az előítéletek teljes leküzdése céljából. A Politikai Bizottság 1981. júniusi határozata végrehajtásának eddigi eredményei és tapasztalatai megszabják feladatainkat, meghatározzák a cigányprobléma végleges megoldásának ütemét. Mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy munkánk további szakaszából ki kell iktatnunk a kampányszerűséggel járó kapkodást. Okos, perspektívájukban hosz- szú időre érvényes megoldást nyújtó intézkedési tervekre van szükség. De nem nélkülözhetjük a társadalom segítségét sem. Miért? Mert cigánylakosságunk elkülönülésének megszüntetése komplex társadalmi feladat, a párt-, az állami, a társadalmi és a gazdasági szervek közös munkája. Lényeges dolog, hogy cigánylakosságunk a jövőben ne elkülönülten telepedjen le, hanem a községekben, a faluközösségekben találjon állandó lakhelyet. Támogatást az építkezni kívánóknak A külső cigánytelepek megszüntetése ily módon a jövőben nem történhet úgy, hogy a falu végére telepednek le a cigánycsaládok. Előreláthatóan nem lesz problémamentes a telepítés. A községek többségében ugyanis nincs elegendő házhely; az OTP-nek értékesítés céljából mindössze 1330 telket adtak át tanácsaink. Rájuk vár kisajátítással, kártalanítással a telekbiztosítás munkája, hasonlóképpen az is, hogy a községfejlesztési alapokból nyújtsanak jelentékeny támogatást azoknak a dolgozó cigánycsaládoknak, amelyek építkezni kívánnak. Hasznos dolog lenne, ha a járási tanácsok a korábban elkészült intézkedési tervek módosításakor, illetve még az előtt megfontolnák a széttelepítést a marcali járás tapasztalatai alapján. Mi ennek a lényege? Olyan községekbe telepíteni egy-egy cigánycsaládot, ahol a termelőszövetkezet, az állami gazdaság, az erdőgazdaság munkaalkalmat tud teremteni. Vannak a megyének olyan községei, arpelyek földrajzi fekvésüknél fogva alkalmatlanok voltak arra, hogy közelükben cigánytelepek létesüljenek. A széttelepítésben ezeket a községeket kell számba venni. Természetes, hogy az ily módon megoldódó telepítés munkájában nem szabad előfordulniuk adminisztratív intézkedéseknek. A járási tanácsok dolga lesz pontos adatokat tartalmazó fölmérést készíteni a területükön élő cigánylakosság lélekszámáról, és ennek alapján kidolgozni 1964. december 31-ig a perspektivikus telepítési, házhelybiztosítási terveket. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez idő szerint a legszorgalmasabban dolgozó családfenntartók is csak küzdelmesen képesek eltartani családjukat. Mint már említettük, a, sokgyermekesség miatt a nők munkába állítása egyelőre megoldhatatlan feladatnak látszik. Óvodai és napközis férőhelyünk kevés, így csak a családfő keresetéből él a legtöbb cigánycsalád. Egy főre az átlagkeresetből 200 forint jut! Ez nem több a létminimumnál! Aki nagy családot tart el, szakmunkásképesítés hiányában alacsony bérezésű munkakörben kénytelen dolgozni, emberfölötti erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy építkezhessen. Az arra érdemeseknek, akik a munkában példaszerűen állják meg helyüket, meg kell adni minden állami, társadalmi segítséget. Hogyan? A járási tanácsok a jövőben az elöregedett épületek bontási anyagát minimális áron juttassák az építkezni kívánó cigánycsaládoknak, s mivel e segítség sem minden, arra van szükség, hogy állami és erdő- gazdaságok, termelőszövetkezetek, vállalatok vezetőig nyújtsanak maximális segítséget cigány dolgozóiknak fuvarral, szakmunkával. Szórványosan találkoztunk már ilyen értelmű tennikészséggel. A továbbjutás végett most arra van szükség, hogy általánossá és társadalmibbá váljon a dolgozó cigányok iránt tanúsított vagy tanúsíto,ndó segíteni akarás. Nagyon sokat tehetnek a cigánylakosság munkába állítása terén állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink a vállalatok, ipari üzemek mellett. Jelenleg 4—600 főt foglalkoztatnak állandó munkásként az állami gazdaságok, a megye termelőszövetkezeteiben majdnem négyszáz tsz- és valamivel több mint kétszáz bedolgozó termelőszövetkezeti tag van. A cigánydolgozók képesek beleilleszkedni a termelőüzemek életébe. Az előbb említett »reménytelenség« talaja vesztett értékítélet már. Mindig ott panaszolják a cigánydolgozók munkaerkölcsének lazaságát, az állhatatlan- ságot, ahol szeretik mellékesként kezelni az embert, ahol nem futja sem öntudatból, sem emberszeretetből arra, hogy megkedveltessék a cigány dolgozókkal az üzemet, a vállalatot a munkán keresztül. Általánosan igaz. hogy munkabeosztásuknál és bérezésüknél fogva a cigány dolgo-' zók a legtöbb helyen hátrányos helyzetben vannak. Olyan állapot ez, amin szintén változtatni kell. Hasonlóképpen változtatnia kell a szakszervezetnek is a cigánydolgozókkal való foglalkozás eddigi gyakorlatán. Szakmai képzés, beiskolázás Ott, ahol a munkáltató nem érzi feladatának és kötelességének, hogy a becsületes munkát végzők szakmai képzését előmozdítsa, természetes következmény a cigány dolgozók elvándorlása. A megyében még csak nagyon kevés olyan üzem van, ahol gondolnak arra, hogy a szakmai továbbképzés lehetősége bárki számára biztosítva van. Következésképpen helytelen kihagyni a cigány dolgozókat a szervezett oktatás nyújtotta önképzés lehetőségéből. Talán a legnagyobb gondunk a tanköteles cigánygyermekek beiskolázása, ezen túlmenően pedig segítése, hogy nehéz családi körülményeik ellenére se maradjanak el az iskolából, tanulmányaikat ne hagyják abba. Ha azt tekintjük, hogy évekkel ezelőtt alig boldogultunk a beiskolázás feladatával, és emlékeztetünk arra, hogy a folyó tanévben a tanköteleseknek már 91 százaléka beiratkozott az általános iskolába, akkor méltán örülhetünk ennek az eredménynek. Vállalnunk kell azonban a még nehezebb, a bonyolultabb munkát is, egyrészt a százszázalékos beiskolázást, másrészt azt, hogy lassan leszámoljunk a lemorzsolódás vagy a túlkorosság problémáival. Ez a fontos küdelam nem szorítkozhat csupán a~ iskola falai közé. Ismerve a cigánycsaládok zömének ne héz anyagi körülményeit, a meggyőzésen túl hathatós támogatást kell nyújtani a sok- gyermekes családoknak. Félreértés ne essék, nem közada kozással! De a nőtanácsok, a szülői munkaközösségek, a KISZ-szer vezetek rendezvényeik bevételéből roppant nagy segítséget nyújthatnának, ha ellátnák tanszerekkel, tankönyvekkel a cigány tanulókat, s rendszeresen törődné- i'zlc, ■foglalkoznának, a beiskolázott cigánygyermekek problémáival. Társadalmi feladat ez? A szó legszorosabb és legnemesebb értelmében az! A másik dolog... term:I"szövetkezeteink. mindeddig nem vagy zsák alig adták tatújaiét annak, hogy a tisztességesen végzett munka fejében kapott megbecsülésen kívül készek a segítésre ott, ahol erre szükség van. Említettük már, milyen súlyos gond és anyagi megterhelés, ha egy cigánycsaládnak egy-két, esetleg három gyermeke is a körzeti iskolába jár. Az autóbusz- vagy vonatkölt- ség is sokra megy, azt pedig nem lehet kívánni, hogy a községektől amúgy is messze lakó tanulók gyalogszerrel járjanak a szomszédos faluba vagy a még távolabb levő körzeti iskolába! Egy kevés jó szándékkal termelőszövetkezeteink jelentősen könny Ehetnének a cigány tsz-tagok gyermekeinek iskolába szállításával a szülök terhein. Továbblépve ... Időszerű volna már, ha a termelőszövetkezetek társadalmi ösztöndíjjal jó tanulmányi előmenetelű cigánygyermekeket is küldenének szak- középiskolába, vagy szerződtetnének szakmunkástanulónak, ahol erre lehetőség van. A megye cigánylakossága helyzetének vizsgálatában jelentős fejezetet alkot az egészségügyi ellátottság alakulása. A Vöröskereszt megyei szervezetének mozgékony aktívahálózata ma már életerős és tevékeny alakulatnak számít egy-egy cigánytelepünkön. Nem kis munkát jelentett a vöröskeresztes állomások létrehozása, a tisztasági mozgalom meghonosítása, az egészségügyi felvilágosítás folyamatossá tétele olyképpen, hogy az említett szervezetek hivatásból való közeledését már igények fogadják. Mindezektől függetlenül egészségügyi téren is sok még a tennivalónk. . Megyénk 123 cigánytelepe közül 43-nak nincs ’ ivóvize, illetve kútja. A községi tanácsoknak kell gondoskodniuk a szükségletnek megfelelően és a lehetőségekhez mérten Kö- FA-alapjukból az ivóvízellátásról. Tenni kell ezt akkor is, és annak ellenére is, ha ezeket a telepeket meg kívánjuk szüntetni néhány éven belül, és lakóikat be akarjuk telepíteni községeinkbe. Az ismertetett tennivalók nagyjából jól példázzák,, hogy a Politikai Bizottság 1961. júniusi határozata végrehajtásának most következik a legjelentékenyebb szakasza. Van mire alapoznunk további munkánkat, mert eddig elért eredményeink nem lebecsülendőek. De megyénk cigánylakossága helyzetének teljes megváltoztatása a határozat irányelveinek szellemében még reánk vár. László Ibolya CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ Du. 3 órakor: Lili bárónő. Munkácsy ifjúsági bérlet. VÖRÖS CSILLLAG FIMSZINHAZ Gitár és szerelem. Csehszlovák fi'.m. 14 éven alul nem ajánlott. Előad í sok kezdete 5, 7 órakor. (Febr. 26 ig.) SZ^BYD nr-JÜSAG FILMSZÍNHÁZ A lány és az államügyész. Szélesvásznú nyugatnémet film. Csak 18 éven felülieknek! Előadások kezdete 4, 6, 8 órakor. (Febr. 26-ig.)
