Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-25 / 46. szám

Kedd. 1964. fp4.-”4r 25. 3 80M0GYI NÉPLAP Átadták a KISZ jutalmát az ifjúsági mezőgazdasági termelési versenyek legjobbjainak Mint már beszámoltunk ró­la, a megyei KISZ-bizottságon átnyújtották a KISZ KB és a megyei bizottság jutalmait azoknak a fiataloknak, akik az országos és a megyei ifjú­sági mezőgazdasági termelési versenyekben kiemelkedő eredményt értek el. Az ifjúsági növénytermesz­tő munkacsapatok versenyé­ben országos második helye­zett Ándrasek Mária -ifjúsági brigádja (Lábodi Állami Gaz­daság). A brigádot oklevéllel és 3000 forinttal jutalmazták. A gépesített silókukorica-be- takarító brigádok versenyében országos harmadik helyezett Jánosházi József munkacsapa­ta (Balatonnagybereki Állami Gazdaság). A 21 tagú brigádot emléklappal és 2000 forinttal jutalmazták. A baromfitenyésztő munka­csapatok versenyében Faragó Mária nagykorpádi munkacsa­pata országos második helye­zést ért el. A brigád oklevelet és 4000 forintot kapott. Az ifjú traktorosok verse­nyében országos első helyezett Ónodi György, a Balatonújhe- lyi Állami Gazdaság traktoro­sa, aki Sz—100 gépével 5120 normálholdat teljesített El­nyerte a KISZ KB verseny­zászlaját és 2000 forintot ka­pott. Emléklappal és ezer forint pénzjutalommal fejezte ki el­ismerését a KISZ Horváth Ist­vánnak, a Nagybaráti Állami Gazdaság traktorosának, aki U—28-as gépével 2220 normál­holdat teljesített, és az egy műszakos Univerzál traktorok versenyében országos harma­dik helyezést ért el. A két műszakos nehéztrak- íorok versenyében kiemelkedő teljesítményt, országos első he­lyezést ért el a lábodi Pintér László és Kozma Imre. Telje­sítményük 8144 normálhold. Megkapták a KISZ KB ver­senyzászlaját, és 4000 forint pénzjutalomban részesültek. Az ifjú traktorosok verse­nyében országos második he­lyezése jutalmául Kővári Ele­mér, a Marcali Gépállomás traktorosa oklevelet és 1500 forintot kapott. Átadták az 1963. évi me­gyei mezőgazdasági ifjúsági termelési versenyekben helye­zést elért munkacsapatok ju­talmait is. A tsz-ek növénytermesztő ifjúsági brigádjainak verse­nyében a barcsi Vörös Csillag Tsz 15 tagú munkacsapata a KISZ KB versenyzászlaját, a megyei KISZ-bizottság okleve­lét és 1200 forint jutalmát kap­ta. A második helyezett sza- bási Béke Tsz 15 tagú ifjúsági munkacsapata 1000 forintot kapott. 800 forinttal és okle­véllel jutalmazták a holládi Dél-Balaton Tsz Szabó Dénes- né vezette brigádját. A termelőszövetkezetek ker­tészei ifjúsági munkacsapatai- nák versenyében legjobb ered­ményt elért balatonszabadi November 7. Tsz 19 tagú ifjú­sági munkacsapata oklevelet, versenyzászlót és 1200 forintot kapott. A mezőcsokonyai Űj Erő Tsz brigádját oklevéllel és ezer forinttal, a harmadik he­lyezettet, a kéthelyi Aranyka­lász Tsz ifjúsági munkacsapa­tát oklevéllel és 800 forinttal jutalmazták. Műszak közben egy műszakival A FIATAL MŰSZAKIAK KÖZÉ SZÁMIT a Kaposvári Ruhaüzemben Bocskt£■ Lajos, a C műszak vezetője. Éveinek száma mindössze harmincket­tő, az üzemben eltöltött idő alapján azonban már az »öre­gek« közé tartozik. Tizennégy esztendeje dolgozik itt. Azt mondják róla, hogy ő az egyik legjobb művezető, szalagja mindig az elsők között van. Mi a titka a jó munkájá­nak? Erélyes ember és a brigádja-M egtorpedóztuk ezt a mostani jutalma­zást ... Az igazság­talanságot, ugye, nem hagy­hatjuk? Itt a Faipari Vállalat­nál van egy versenyzászló, ne­gyedévenként kapja meg a leg­jobb brigád az ezer forint ju­talommal együtt. Ügy volt, hogy az egyik brigád megkap­ja ... Hogyan? Hát azt beszá­mították-e, hogy egyik embe- írük részegen jött be dolgozni, aztán egész nap aludt? Utána­néztünk — és ez hiányzott a hibapontokból... Nem is kap­ták meg a versenyzászlót, most újraértékelik a munkát. A dologból fegyelmi lesz... Miért tagadta le a művezető, nem igaz? Á, nem!... Bennünket iga- aán nem az ezer forint bán­tott ... Negyvenhetén vagyunk a brigádban, mennyi jutott egyre? Huszonegy forint. A múltkor is színházba mentünk el rajta — még nem is volt elég... Szóval nem a pénz... Osak hát a jutalom, az jelké­pes is, és nem lehet, hogy ne a legjobbak kapják. A jutalomról még eszembe jutott valami... 1961 áprilisá­ban kaptuk meg az SZMT-nek »A megye legjobb szocialista brigádja« című vándorzászla­ját. Itt volt nálunk egy évig. Nem akarok anyagiaskodni, de köztudomású volt, hogy ahhoz pénzjutalom is jár... Hát mi nem kaptunk érte semmit. Egy év múlva meg nem merték el­kérni tőlünk, úgy lopták el... Valami sofőr jött érte... Ö reg brigád a mienk... Sok-sok éve együtt vagyunk már... 1960. január elsején lettünk szocia­FÓLDí7kÜV£SSZÖVEI KEZET/ Konyhakerti, virág- és gazdasági magvak (köl*»a, napraforgó, baltacim) kerti szerszámok, valamint növényvédő szerek, állati tápszerek bő választékban kaphatók a Kaposvár és Y dóké Körzeti Földművesszövetkezet vetőmagboltjáhan, •Kaposvár, \4y F.ndre utca 15. az. Megrendeléseket postán, utánvéttel szállítunk. (3011) lista brigád ... Azóta a ne­gyedéves vándorzászló négy­szer volt nálunk, nyolc kiváló dolgozónk van ... Itt van például Józsi bácsi. Bartics József... Univerzális ember... Mit mondjak róla? Ha sürgős a munka, itt marad akár éjfélig is és megcsinálja. Az egész vállalatnál köztiszte­letben áll. A vállalat alapítói között van. Negyvenöt év kö­rüli, mégis mindenki Józsi bá­csinak szólítja, még jómagam is, pedig nem sokkal idősebb nálam. Olyan ember ő, aki még soha nem. mondta azt, hogy te Józsi vagy Jancsi, Feri, hanem azt mondja: Józsikám, Jancsi­kám ... És van még egy jó tulajdonsága: nagyon nyugodt természetű ember... Vagy Bor Antal. Asztalos volt a szakmája, itt betanított segédmunkásként kezdte. Ma már bármelyik géphez oda le­het állítani. Ez az ember ma­ga a megtestesült szorgalom. Bor meg Szabó olyan munkát is elvégez, amihez segédmun­ka kellene. Ök sosem állnak az üres gép mellett... Kovács József I. és Elekes István... Ha sürgős munka van, meg kell őket ugrasztani egy kicsit, de amit kiadnak a kezükből, azt meg lehet nézni. D e nem is nagyon lehet ám neveket kiemelni, hiszen felsorolhatnám az egész Petőfi-brigádot. Jó brigád a mienk... Baj senki­vel sincs, munkáját mindenki elvégzi. Közösen határozunk, s mindenki aláveti magát ezek­nek a határozatoknak. A fia­talokkal sincs baj. Nincs is sok fiatal... Tiszteletlenkedni nem is mernek — van olyan, aki a fiam lehetne... Most van hat új brigádtagunk, ők még nem szocialista brigádtagok. Csak hat hónap múlva lehet­nek azok, s ahogy én látom, lesznek is... Az új munkáso­kat szemmel tartjuk... Az ember minden nap nem ér oda, de Pécsi szaktárs, Bartics Jó­zsi bácsi meg Lucza gyakran áll oda melléjük, s megmutat­nak egy-egy fogást... Sokan vagyunk, még sincs széthúzás. Ezt mondta már az első hónap után Druzsin Imre... Ma a szalagfűrésznél dolgozik, a he- verőkhöz szabja le a bógnikat Ö is azt mondta, hogy egyből oeletalált a közösségbe, mert jó. itt az összetartás... Talán nem dicsekvés, ha el­mondok egy esetet. Egyik bri­gádtársunk, Bodó László ép­pen katona volt, amikor össze­dőlt a háza... A brigád csi­nálta meg... Sokan jönnek hozzám egészen személyes és családi problémákkal is, taná­csot kérnek. Ne, erről inkább ne beszéljünk... Ez magán­ügy, ugye? Társadalmi munka. Ezreken felül volt a brigád óraszáma minden évben. Az üzem bekerítését is mi java­soltuk, meg is csináltuk, az erre szánt pénzből meg televí­zió lett. A gépekkel nem lehet dicse­kedni ... meg az anyaggal sem. A gépek bizony meglehe­tősen korszerűtlenek. Voltam Pesten tapasztalatcserén. Ha olyan gépekkel dolgozhatnánk, akkor. nem is tudok elég nagyot mondani. Aztán az anyag... Ezzel sokat küszkö­dünk. Itt van az egyik fölté­tel: a minőségi munka — mi azt végzünk, de a meós azt mondja, hogy nem. Persze rossz anyagból hogyan csinál­junk mi jó anyagot? A vizes fát hiába szárítjuk ki, a szárí­tástól megreped. H a már a pontoknál tartunk, mindegyik egyformán nehéz... A politikai oktatás meg a kol­lektív művelődés, szórakozás látszik a legkönnyebbnek. Igen ám, de negyvenhetén va­gyunk, s a negyvenhét ember három műszakban dolgozik: van, aki csak délelőtt, vannak, akik délelőtt és délután, aztán vannak három műszakosak is. Most tessék együtt menni mo­ziba, színházba! Az előbb fo­gadtam Somogyi művezetővel, azt mondta, összeszedi az er$- bereket. Mindet úgysem tud­ja... Részletekben majd si­kerül mégis »közösen« menni moziba. Bent van ez is a válla­lásban. Teljesíteni fogjuk ... Tíz pontban fogtuk össze az idei vállalásokat: 100 százalék fölött lesz a termelésünk; ne­gyedévenként nagytakarítást tartunk a műhelyekben; közö­sen elvégezzük a munkás aka­démiát; segítünk a brigádta- gok építkezéseinél; baleset- mentességre törekszünk; mun­kafegyelem-megsértés nem lesz; anyagtakarékosság 0,5 százalék; negyedévenként egy újítást adunk be (ez persze több lesz, tavaly is 15 újítá­sunk volt, nyolcat elfogadtak, és most van kísérlet alatt négy. Már az idén is bevezettünk egyet, az éjjeliszekrény-tetőket és a tükörtetőket már géppel füleljük le. Egy . másikról ép­pen máma is beszéltünk... Hogy mi az? Nem lehet még elmondani... Titok...) Az önköltség egyszázalékos csök­kentését is vállaltuk, és azt, hogy az új munkásokat is szo­cialista brigádtaggá neveljük... Így nagyon rövidnek és ke­vésnek látszik... Pedig sok munka lesz vele. Hány órát vagyok én bent naponta? Panaszkodjak? Nem. Bartics Józsi bácsi '!meg So­mogyi, a művezetőm ma reg­gel hatra jött... És itt marad­nak hatig vagy nyolcig..- * # * M agas, jól megtermett ember Szabó József, a Petőfi-brigád veze­tője. Hatalmas karjai az első pillanatban ijesztőek, és még a férfiemberek sem gondolná­nak szívesen arra, hogy össze­szólalkozzanak vele. De aztán ha megnézi a gépeket és a kü­lönböző deszkákat, a hatalmas fadarabokat az ember, akkor tudja, hogy ezek a kezek csak a munkára, az emelhető, a megmozdítható, formálható anyagok számára termettek, s hozzászoktak ahhoz is, hogy a brigádnapló szálkás betűit ró­ják, s gondosan aláhúzzák, be­keretezzék piros ceruzával... Az egyik brigádtag, Istváno- vics László azt mondta róla: — Erélyes ember. Ami a szí­vén, az a száján. Nyílt és egye­nes. S. Nagy Gabriella Bocska Lajost a munka megszervezése foglalkoztat­ja a legtöbbet. — A szalag munkájának jó megszervezéséhez az szüksé­ges, hogy az ember elmélyed­jen benne, alaposan elemezze az előző nap tapasztalatait — mondja. — Csakis így veheti elejét a hibáknak. Elsősorban arra törekszem mindig, hogy biztosítsam a munkához szük­séges föltételeket. Kiszámí­tom nemcsak azt, hogy az öl­tönyök mikor érnek hozzánk a másik teremből, hanem a részműveletek idejét is. Ami­kor az öltöny a szalagunkra kerül, már tudom, mennyi időt vesz el tőlünk, s azt is, hogy egy-egy fazonnál me­lyek az úgynevezett nehéz műveletek, hova kell nagyobb erőt összpontosítani. A MŰVEZETŐ NEM HAGYHATJA FIGYELMEN KÍVÜL, hogy a gépeket em­berek irányítják. Az embe­rek pedig éreznek, gondolkoz­nak, örülnek, bánkódnak. Ar­ra törekszik Bocska Lajos, hogy megértse a munkásokat, s ha módja van, segítsen problémáik megoldásában. Rájött, hogy szép szóval gyakran előbb ér el ered­ményt, mint szigorral. Ezt egy példával igyekezett meg­világítani. — Egy időben sok selejtet gyártottunk. A belső vissza­vetés 34 százalék volt. Arra kértem a dolgozókat, igye­kezzenek javítani a minősé­gen. Kérésemet teljesítették: 23 százalékra csökkent az igazításra visszaadott öltö­nyök száma. Hozzáteszi, hogy a türel­mes magatartást nem szabad összetéveszteni az olcsó nép­szerűségre való törekvéssel. — Ha kell, skigorú vagyok — jegyzi meg. — A minap pél­dául, amikor fehér öltönyö­ket készítettünk, mondtam a dolgozóknak, ne vigyenek ételt a ruha közelébe, s ne rúzsozzanak. Néhányan nem fogadtak szót. Megbüntettem őket. Tudom, hogy meghara­gudtak rám, de nem törődöm vele. Haragot azonban soha­sem tartok azokkal, akiket meg kell fegyelmezni. Bocska elvtárs tapasztalatai szerint a dolgozóknak és a művezető tud legjobban a kedvükben járni, aki megfe­lelő munkafeltételeket bizto­sít nekik. Így tudniillik töb­bet keresnek. A termelést, a kereset növelését igyekszik előmozdítani azzal is, hogy állandóan tanítja a varrónő­ket. Az a jó, ha nemcsak egy- kettő, hanem sok műveletet elsajátítanak. Így a nehezebb, a jobban fizetett munkát is el tudják végezni. Ö pedig, ha a termelés érdeke úgy kí­vánja, könnyen átcsoportosít­hatja őket. BOCSKA LAJOS, annak ellenére, hogy szalagja min­dig az elsők között van, nincs megelégedve. Sokkal jobb eredményeket érhetne el a szalag és az üzem is — mondja —, ha a műszaki ve­zetők még több gondot fordí­tanának a termelésre. A tech­nológiai osztálytól azt kéri, hogy jobban biztosítsa a ter­melés folyamatosságát. Jó lenne az is, ha a laborató­rium és a szabászat kevesebb hibával dolgozna. Ugyancsak jó munkát kér a karbantartó részleg dolgozóitól. Sajnos, nem javítják ki a hibákat. A terem falán lóg egy füzetecs- ke. A munkások ebbe szok­ták bejegyezni, ha a gépek, berendezések meghibásodnak. Sok bejegyzésre még választ sem adtak a karbantartók. Gyorsabban kellene fölfigyel­niük az észrevételekre. Cél­szerű lenne, ha a gépeket, berendezéseket műszak után tennék rendbe, mert akkor nem akadályoznák a terme­lést. Az üzem vezetőitől azt várja, hogy tartózkodjanak még többet a dolgozók között. Bocska elvtárs jó szándék­kal, őszintén vetette föl a fogyatékosságokat. Ügy érez­te, hogy ha megszüntetik a hibákat, az üzem, amely az utóbbi években igen elisme- résreméltóan fejlődött, s jó hírnevet szerzett magának, még gyorsabban hajthatja végre feladatait. Minden sza­vából az üzem féltése, a mun­kahely iránti ragaszkodás csendült ki. A beszélgetés ele­jén azt mondta, hogy a gyár neki nem a második, hanem az első otthona. Az otthonát pedig az ember igyekszik mi­nél szebbé, jobbá formálni. Szegedi Nándor EGYRE NAGYOBB FELADATOK ELŐTT Az Allatforgalmi Vállalat gondjairól A lakosság hússal való za­vartalan ellátása egyre na­gyobb feladatokat ró az Ál­latforgalmi Vállalat dolgozói­ra. Tavaly például csaknem háromszor annyi sertést és másfélszer annyi szarvasmar­hát vásároltak föl, mint az 1950-es években. A megnöve­kedett feladatok gyakran te­remtenek nehéz helyzetet, különösen télen. A felvásár­lóknak, a gépkocsivezetőknek a legnagyobb hidegben, hófú­vásban is menniük kell. Mert az áru nem maradhat az át­vevőhelyen. A múlt esztendő nehézsé­geit már maguk mögött tud­ják. Felvásárolták a 16 000 süldőt, a több mint 40 000 szarvasmarhát, idejében el­szállították a 125 600 hízott sertést is. Az 1964. év min­den eddiginél nagyobb fel­adatokat ró a felvásárló ap­parátusra, tudniillik a hízó­felvásárláson kívül az ő dol­guk lesz a tenyészállat-szer­ződéskötés és -felvásárlás is. Nehezíti a feladatok megol­dását az aszályos esztendő következtében jelentkező ab­rakhiány is. Ezekkel a feladatokkal alig­ha tudnak egyedül megbir­kózni a felvásárlók. Ahhoz, hogy a tenyészegyedeket is és a hízóállatokat is folyamato­san eljuttassák rendeltetési helyükre» az kell, hogy tá­mogassák őket munkájukban. Az utóbb: években sok bosz- szúságot okozott a vagon­hiány. A vasút néha csak akkor je­lezte, hogy nem tud vagont adni, amikor már megkezdő­dött a felvásárlás. Hátráltatja a munkát az is, amit Ambrus József felvásárló így fogalma­zott meg: — Batéban nem áll meg a gyorsteher. A délelőtt felvá­sárolt állatok estig a vasút­állomáson vannak, s csak ak­kor viszi el egy másik teher­vonat Dombóvárra, és ott töltik az éjszakát. A szállít­mány csak másnap indul el Budapest felé. Súly veszteséggel is jár ez a hosszú huzavona, s végső so­ron a népgazdaság látja kárát. Az idei megnövekedett fel­adatok nagy erőpróba, elé ál­lították az Allatforgalmi Vál­lalatot. Ebben az évben még több hús kell közfogyasztásra. Az állattenyésztés fejlesztése céljából viszont csaknem két­ezer hizlalásra szerződött nö­vendékmarhát kell átadni to- vábbtenyésztésre. Ez a meny- nyiség kiesik a felvásárlásból — legalábbis egyelőre. Mi hát a tennivaló? A vállalat vezetőinek véle­ménye szerint az állatforgal­mi csak úgy teljesítheti hó­napról hónapra felvásárlási tervét, ha a kirendeltségek munkatársai sertésekkel tud­ják pótolni a kieső szarvas- marhát. Ehhez viszont már a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok segítsége kell. Csak akkor lehet zök­kenőmentes a lakosság hús­ellátása, ha termelő gazda­ságok minél rövidebbre szo­rítják a hizlalás idejét. Néhány termelőszövetkezet­ben már szép eredményeket értek el ezen a téren. A bar­csi, a ráksi, a . kaposmérői és a kapospulai termelőszövetke­zetben a hizlalás: idő nem éri el a nyolc hónapot. A többi gazdaságban is arra kell tö­rekedni, hogy ezt az időt mi­nél rövidebbre csökkentsék. Ehhez megfelelő el apót ad­nak a különféle "ehérjedú* keveréktakarmánvok. Kercza Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents