Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-23 / 45. szám
RIDEG SÁNDOR: / 1 / / ^^%^A^A**AAAA*>>>»M^A«.A^..»,^rinnfni|W1JW|JLrLr N em mondom, hogy a Le sem kellett rajzolnom, úgy lyiségbe. El is jött mindenki, lem észrevétlenül, mint a ni történetem ideje- készítettem el egy-két kézi- akiben egy kis kíváncsiság pafüst. Két perc alatt egyedü idejé- készítettem el egy-két kézi- akiben egy kis kíváncsiság pafüst. Két perc alatt egyedül . t bf1 valami nagy szerszám segítségévek Ventilá- volt. maradtam, és ott álltam kétbecsulete volt a munkasember- tor torma szerkezet kerepelt Ott volt többek között az ségbeesve a gépem mellett nek, de ammt mondani szók- benne, és a kintornához hason- osztályvezető, a vegyészmér- Ügy éreztem, örök adósság ma- tak. aki akart, dolgozhatott. lított. Mindenképpen alkalmas- nők, négy felügyelő, az igazga- radt utánam, ha el nem búj- Magam a legváltozatosabb nak látszott arra, hogy élet- tóságtól egy hivatalnok és né- dosok vagy föl nem akasztom munkákat vállaltam, mivel ép- fogytig megéljek belőle. Kipró- hány kisebb személyiség. Ma- magamat pen ez idő tájban jöttem fel báltam a szomszédaim előtt, gam le sem vetettem bejáróru- Pestre s nem volt ismeretsé- Kitűnően működött. Semmi hámat. Szentül hittem, hogy gém, azonkívül nem akartam akadályát sem láttam annak, nem porolok zsákot többé az huzamosabb ideig dolgozni hogy nyilvánosság elé lépjek életben. E' l kkora fölsülése egyetlen aranycsi- nálónak sem leheolyan helyen, ahol keveset fi- ’ ’ Rámfogták, hogy bolondzettek, vagy gorombán bán- "a akartam tenni a gyárost... tak az emberrel. Ezért a fog- "z, udvaron ujjal mutogattak lalkozásomat szinte naponként ream: változtattam. _ — Ez az az ember! — mond Húztam kocsit, fejtem tehe- ***’ net, cipeltem halottat, éjjelen- vv\%rís! Ettől kezdve minden nap ként egy péknél kenyeret da- történt körülöttem valami botgasztottam; máshol hurkabelet / rány. Munkatársaim olyan buzmostam, majd tormát árusítót- ^- ~jjfr~yií IV3^ vt §ón emlegették a találmányom, tam, a kőművesek mellett la- / \\ A mint valami igazi világszabatyakot kevertem, részt vettem ® / &L \j\ V/ ÖV ' \ dalmat, olyannyira, hogy kényegy szegény család kilakolta- ■ j j \ \ télén voltam erélyesebben föltásában, és számtalan egyéb ■ 'Jt j lépni ellenük. Súlyosbította dolgot műveltem. S a végén helyzetemet az, hogy a morcott álltam a szénapiac közepén <'.£%&• Sri' fi képű munkavezetőm kezdettől a többi rongyos ember kö- 1/1 ■ I fogva nem szívelt. Ha szembe zött, bután és reménytelenül, Íj . )\ \ V xn\* találkozott velem a műhelymint aki semmihez sem ért a íf i V i ®~—' ! ben, olyan megdöbbent képpel világon. 1 *5» / yt\. j nézett rám, mintha megettem Sokára virradt rám a szeren- ff \>Jf j Ar J —I volna a vacsoráját. Túlságosan cse napja, amikor már min- ,/jr / mozgékony embernek tartott, dent meguntam, munkát és J __s attól félt, hogy egy napon m unkanélküliséget egyaránt: \\\\ f' íí\JtA eszembe jut elfoglalni a hivabejutottam egy csokoládégyár- \ V», 'fM- tálát. ba zsákporolónak. Poroltam a S. |\ ■ tj li.' Ö * ' Először csendes üldözést zsákot délelőtt, délután száz- myA ,f Jvv , ~ 1 /i kezdett ellenem: naponta ötés ezerszámra. Az orrom és ^gsarijBh )f ször-hatszor megállt a hátam a fülem telerakódott kakóval ll\ ír mögött és ott pipálgatott félés mindenféle szemétporral, a II órákig. S amikor minderre érszemem beragadt, a hajam jelthj zéketlen maradtam, összedönösszegubancolódott tőle, s tögette a műhelyemben ma-, utóbb az agyvelőm is belepte: gasra polcolt bálákat, és újra álmomban is zsákot poroltam, poroltatta velem Erre már bálákkal birkóztam. Reggelen- bennem is fölforrt az indulat, ként csuromvizesen, elpiszko- ............................ , , de nem ugrottam neki rögtön, lódva ébredtem föl, mintha vele. De hogy lek ne támadjon A marvanykad helyen, ahol különben sem tudtam soha egész éjszaka dolgoztam volna. a szerencsémben, először is a zsákot razogatm szoktam, pUSZ^a kézzel verekedni. hozzáláttam közvéleményt sze- ott állt a gepem, es en a szer- rezni magamnak. kezet csodálatos egyszerűségét A gyárban minden elérhető magyaráztam az egybegyűlt embert meggyőztem gépem uralmak. Ügy beszéltem ve- rendkívüliségéről. Órákig be- lük önérzetesen, mint egyen- szélgettem a portással minden- rangú emberek szoktak be- dulhatnék meg a zsákporolás- féle technikai kérdésekről. Ál- szélni egymás között. tAT> a rá 1 érHekphen kész let- mása szerint neki is volt előkészületben valami találmáKésőbb már aludni sem tudtam.. Olyan zavaros szemmel jártam a világban, mint valami próféta. Gondolkodtam, té- pelődtem, hogy miként szabaA tói? A cél érdekében kész lettem volna a vallásalapítástól kezdve a miskárolásig mindenre. poroló egyetlen fölszerelése mindössze egy hervadt seprő volt, amivel sepergetni szoktam. A gyáros nászajándékul kaphatta tizenöt évvel ezelőtt. Ilyen ronda szerszámot csak végső esetekben vesz kézbe G ondolkozásom közben lassankint kii taiaaiin- üe amikor az első zsákot be- _ _______ v ^ ^ n ya. A távcső látókörzetét eresztett,eD) a szájába, még egy rendes munkásember. ElSTJä«“1' “ **« «Ä aar.tÄit S „mikor'egy «KtSÄTfÄ ■.!>«»■« Negyedóra rülöttem. A gépen minden el- kértem a munkakönyvemet és ben lassanKim ki- ö amiKor egy munkavezető A^f^rácsavlrodotrf iSé- Negyedóra alakult képzeletem- is érdeklődni kezdett nálam * T hajtóvala 'evlí^a dob fa mentem hamílff vt ben egy csodálatos gepezet találmányom felöl, donto le- megr dt benne. Szét kellett fem maTammTl aTorolóetee terve. Nagyot mondok, de va- pesre szántam el magam. Be- szednem az egészet t m 'öl a p. ®logepe ló igaz: föltaláltam a zsákpo- szállítottam a gépet a gyarba, roló gépet. Tökéletesebb vala- s a kora délelőtti órákban min- A dirib-darabokra azonban mit még el lehetne valahogy den számottevő főbb embert már senki sem volt kíváncsi', képzelni, de szebbet — soha! összehívtam a zsákporolp he- Az urak úgy eltűntek melloXXX30000C00CC Kultúrkincseink a nagyvilágban Szinte már közhellyé vált ez a mondás: »kis ország vagyunk«. Még a tízmilliót sem éri el hazánk lakosságának a száma. Éppen ezért olyan rendkívül nagy jelentőségű az a számadat, amit Bass Tibor, a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat főosztályvezetője mondott. — 2,5 millió könyvet exportáltunk 1963-ban különböző szocialista és kapitalista országokba. Ez csupán egy szám. Talán sokaknak nem mond serrimit. De ha elgondoljuk, hogy az exporttervünk évről évre emelkedik, 1960-hoz viszonyítva 20 százalékkal nőtt a forgalmunk, akkor azt hiszem mindenki nagyra értékeli. — Mi a Kultúra Küikereskedel- mi Vállalat fő feladata? — Ezt egy szóval nem lehet meghatározni. De röviden úgy tudnám összefoglalni, hogy a mi vállalatunk kettős feladatot lát el. Elsősorban a külföldön élő magyar közönség igényeit igyekszik kielégíteni. Ezek a kint élő honfitársaink nagy örömmel olvassák a klasszikus és a mai magyar irodalom alkotásait. Másik fontos feladatunk, a magyar irodalmi és zenei kultúrkincsek megismertetése a nagyvilággal. — Mint említette nagy szám- ban vásárolnak könyveket nyugati könyvmegrendelők is. Hogy alakult, ki a nyugati könyvpiac? — Nem volt olyan könnyű az elismerést kiharcolni. Hazánk nemzetközi tekintélye az elmúlt években megszilárdult, a 20 százalékos forgalomemelkedés is erről tanúskodik. — Milyen árucikltekKel foglalkozik még a váil.lUi'. Rony^ veken kívül? — Elsősorban hanglemez és zenemű tartozik a profilunkba. A magyar zene, — Liszt, Bartók, Kodály — keresett és megbecsült az egész világon. De a' cigányzenei felvételek is eljutnak Japántól Kanadáig. Ötvenöt országgal állunk kereskedelmi kapcsolatban, a világ legnagyobb könyv- és zenemű kiadó vállalataival. Kereskedünk sok hírneves hanglemezgyárral. Érdekes módszerük, hogy a híres zeneszerzők műveinek zenekari felvételét lehetőleg szülőhazájukból rendelik meg. Lisztet, Bartókot tőlünk, de Mozart lemezeket az osztrákoktól vásárolnak. — Milyen tételekben szállítanak? — Bármilyen furcsán hangzik, de mi, ha a vevő úgy óhajtja, akár egy darab könyvet is eladunk. Számtalanszor; érkezik távoli országokból hozzánk kérés. Olykor szinte megoldhatatlan nehézségeket okoz-< nak a különféle igények. Ré-J gén nem forgalmazott regényt,; egy folyóirat évekkel ezelőtti^ példányát kérik. Sokszor ré-< gén elfeledett hanglemezt sze-£ retnének tőlünk vásárolni. Természetesen a lehetőségek-í hez mérten igyekszünk kielé-( gíteni valamennyi ügyfelünk; kívánságát. — Milyen jelentős sikereket ér-(j tek el a magyar könyvek Rül< földön, s íróink közül kik legkeresettebbek? met is, bár erős volt bennem a szándék, hogy otthagyom valamelyik mellékutcában. Otthon beállítottam a gépet az udvar hátsó részébe, ahol a mellékhelyiségek voltak. Ugyanott lakott egy magam formájú szegény ember a pincelakók fajtájából, neki ajándékoztam a gépet, hogy tüzelje fők A szegény embernek meg volt egy nagy csapat szegény gyereke, egyik kisebb, másik nagyobb... A gyerekek fogták a gépet és anélkül, hogy tudtam volna, elmentek vele koldulni. Zenei hangon nem szólt ugyan a gépezet, de azért hét-nyolc pengőt meg egy viselt öltönyt mindennap összekerepeltek vele. Azelőtt kenyérre se igen telt nekik, és most egyszerre elkezdtek pörköltet meg pampuskát enni. _Nem vagyok irigy természetű ember, de igen megsértődtem, amikor megtudtam a dolgot. A gépet minden magyarázat nélkül visszavittem a szobámba. A szegény ember — [persze — utánam jött, kért ku- nyerált, hogy ne haragudjak. Mire vessük a hangsúlyt? — Tudományos könyveink; világszerte elismertek. Erdekes: megemlíteni, hogy dr. Komá-1 romi László orvosprofesszorXne tegyem szerencsétlenné, ad- Agysebészet című művét köte-Öjam vissza neki a gépet, majd lező tantárgynak vezették beXmegfizeti> mert ha megjavít- két amerikai egyetemen. Aö , , , .. matematikai szakkönyveink,O atJa valamelyik hangszeruztermészetesen angol fordítás-Xletben, páratlan szép szerszám ban, rendkívül népszerűek ésOjenne belőle, higgyem el... és elterjedtek a távoli Japánban.g;gy tovbbb A szépirodalom klasszikusa _ ., képviselői mellett ma élőg T T Jra visszaajandekoznagyjainkat is világszerte el-Q U í?m . , a a ?ep , ismerik és kedvelik. Illyésg Gondoltam, pénzzel Gyula verseit, Németh Lászlcöúgy sem tudna kárpótolni erdrámáit, Tamási Áron regé azokért az illúziókért, aminyeit igen nagy számmal vásá-i rolják meg mind keleten,] mind nyugaton — fejezte ba Nyilatkozatát Bass Tibor. két beleöltem — hát legyen vele boldog ... Ezzel aztán végképpen megszabadultam a találmányokkal járó gondoktól. Azóta sem avatkozom bele Regős IstvánOa technika fejlődésébe. A beszéd hanglejtéséhez, dallamához hasonlóan, a hangsúly is olyan eleme a nyelvnek, amely írásban jelöletlen és jelölhetet- 1 e n. Ezért sokan hajlandók volnának azt hinni: nincs is szerepe a gondolatközlésben, hiszen lám: író-olvasó tevékenységünk közben jól megvagyunk nélküle. Igaz, ami igaz: a hangsúly jelöletlensége valóban ritkán okoz zavart az írásos gondolatközlésben. De miért? Azért, mert az ember hangsúlyozva ír, s az olvasó is hangsúlyozva olvas; azaz író vagy olvasó tevékenységük során mindkettőjüknek fülében cseng egy kicsit a szavak hangsúlya is. Ha ezt a mondatot látom: »Tavasszal a fák kizöldülnek«, okvetlenül három, erejükben némileg növekvő, de tulajdonképpen egyenrangú hangsúllyal olvasom (a hangsúlyos szótagot dőlt szedéssel jelölve: »Tavasszal a fák kizöldülnek«). Ha viszont ez van leírva: »A fák tavasszal, zöldülnek ki«, önkéntelenül és csak úgy hangsúlyozom magamban, hogy az első szóé gyengébb, a másodiké kétszer akkora erejű, a többire meg nem is esik nyomaték (az erősebb hangsúlyt kövér betűvel jelezve: »A fák tavasszal zöldülnek ki«). De ezért nem ritka eset, hogy leírt mondataink többféleképpen érthetők, illetőleg értelmezhetők. Csak ezt a példát vegyük: »A lány nevetett, a fiú haját igazgatta«, amely értelmezhető így is: »A lány nevetett, a fiú haját igazgatta« (s akkor a lány igazgatta a fiú haját), de így is: »A lány nevetett, a fiú haját igazgatta«, s akkor ^ fiú a cselekvő a második részben, ő igazgatta a haját ' (csak még mindig nem tudtuk meg: a magáét-e vagy a lányét!). Lám: a hangsúlyozás része az értelmezésnek, s ezért a többféleképpen is hangsúlyozható mondatokban jelentős szerepe van. Pedig mondatainknak tekintélyes része nem csupán egyféleképpen hangozhat el. Csak a legegyszerűbbek közül egyet: »A gyermek játszik:«; »A pyermek játszik«; »A gyermek játszik«: az első változatban két egyforma hangsúly van, a másodikban a második elem hangereje kétszerese az elsőnek, a harmadikban az első erősen hangsúlyos, a második egyáltalában nem... Az elmondottakból annyit máris láthatunk, hogy: 1. vannak a szóban hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok; 2. a hangsúlyos szótagok hangereje sem egyforma, van gyengébb és erősebb hangsúly; 3. nem minden szónak van hangsúlyos szótagja, vannak hangsúlytalanul kiejtett szavak is. — De tegyük hozzá ehhez: a hangsúly nem egyszerűen hangerő, hanem felemelt hangerő a környezetéhez viszonyítva, s így az, hogy egy szótag vagy szó hang- súlytalan, nem azt jelenti, hogy annak nincsen hangereje, csak azt, hogy azon nincsen kiemelő, azaz felemelt hangerő. Valamikor az elemiben még sokan tanultuk úgy a szabályt: »a magyar nyelvben minden szónak az eleje hangsúlyos«. Hát ez persze nem így van. (Íme. ezt a mondatot például így ejtjük ki: »Hát ez persze nem így van«, nem pedig így: ■Hát ez persze nem így van«; próbálnánk csak hangsúlyozni minden szó elejét!). — Ebben annyi az igazság, hogy a magyar szónak — ha hangsúlyos — akkor mindig az első szótagja hordja a hangsúlyt. Nos: ezért furcsa a köznyelvet beszélők számára, hogy a nyelvjárások jó részében az összetett szónak mindkét részét külön-külön hangsúllyal halljuk (pl. ekegerendely, faligarúd stb.); hiszen az összetett szó már egyetlen egységes szónak számít, s ezért csak az elején viselhet hangsúlyt (azaz: ekegerendely, taliga- rúd stb.). A szónak tehát — ha hangsúlyos — az első szótagján van felemelt nyomaték. De mikor h a n g- súlyos a szó, s mikor nem? Erre az elemiben azt tanultuk annak idején: »Azt hangsúlyozom, amit ki akarok emelni«. Ezek szerint az teljesen a beszélő kedvé tői függene, hogy hova vet hangsúlyt; hova nem. Ha így volna, akkor korábbi példamondatunkban («-A gyermek játszik«) bárki bármikor bármelyik hangsúlyozási változatot választhatná a három lehetséges közül. Márpedig ez sem így van. Ha azt kérdik tőlem: »Ki játszik odakint?«, arra csak ezt a változatot felelhetem: »A gyermek játszik.« Ha azt kérdik: »Mit csinál a gyermek?«, válaszul csak ez a forma jó rá: »A gyermek, játszik.« Mert az egyik helyzetben a kérdés magában foglalta, hogy játszik, azt már nem kellett hangsúlyoznom, csak amit újonnan hozzátettem: hogy ezt a gyermek végzi. A másik helyzetben fordítva: ott a gyermek szó szerepelt a kérdésben, ezért lett kisebb hangsúlyú (ha nem elöl állna a mondatban, teljesen hangsúlytalan is volna: »Játszik a gyermek«; esetleg el is maradna), viszont erősen kiemelt itt a játszik ige, mert az a mondatban az új. — S mikor használható a harmadik lehetőség? Csak akkor, ha még sem a gyermekről, sem a játszásról nem volt szó, ha tehát mind a két rész új. (Mikor pl. felsorolom, ki mit csinál: »A nagymama olvas, a mama főz a gyermek játszik.) Vagyis: nem azt hangsúlyozom, amit akarok, hanem azt, amit az érthetőség érdekében hangsúlyoznom kell. Hangsúlyoznom kell az újat, amit most teszek hozzá az eddigiekhez; hang- súlytalanul hagyom (vagy esetleg ritmikai okokból gyengébben hangsúlyozom) azt, amiről nemrégiben már beszéltünk. És persze hangsúlytalan az is, amiről nem beszéltünk ugyan, de ami természetes, kiemelést nem igénylő körülmény; amit az általános emberi tapasztalat vagy az éppen fennálló helyzet eleve ismertté tesz. »Hol kosztolsz?« — kérdem valakitől, hangsúly nélkül a második szón, még ha nem beszéltünk is róla. Miért is hangsúlyoznám, hiszen természetes, hogy szokott kosztolni: minden ember kosztol valahol, különben éhen halna. A természetes dolgot nem emelem ki, csak azt, ami objektíve fontos, mert hiszen érdeklődésem tárgya: hogy ezt a kosztolást hol végzi. Hangozhat azért így is a kérdés: »Hol kosztolsz?« Igen, de nem akármikor. Csak ha a kosztolsz valamivel ellentétben vagy párhuzamban áll. Például: »Tudom, hogy itt laksz. De hol kosztolsz?« — A második fontos szabály tehát: hangsúlyos az is, ami valamilyen párhuzam vagy ellentétpár tagja. S végül: miért nem egyforma erősségűek a hangsúlyok? Miért kellett legalábbis kétféleképpen jelölnünk őket? — Mert a hangsúlyok nagy része csak egy- egy rövidebb részt fog össze (a következő hangsúlyig tartó rövidke szakaszt): ehhez kisebb nyomaték is elég. Más részük viszont erősebb, nagyobb súlyú, mert a mondanivaló, a mondat lényegét emeli a többi rész fölé. (Például: »Az őskori növényzet csak a földben alakulhatott szénné«.) Ugye, szinte könnyebb néha helyesen alkalmazni á nyelv törvényéit, mint kibogozni és megérteni őket! Dr. Deme László kandidátus, az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.
