Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-22 / 44. szám
Különös vallomás AZ ms'zmp MEGYEI RlZOTTSAGA és a megyei tanacs L^PJA .1 Ahol már tavasz van A Siófoki Községgazdálkodási Vállalat kertészetében 800 cserép ciklámen, 400 jácint, 200 tulipán, 300 kála és 2030 cserép primula virágzik. JleD &Uk Suonübéi NEM MA, a harminca- években kezdődik a történet. Jauko Karanko Suomiból, a tavak, erdők és dombok országából az Alföldre került. A finn ifjút magyar szóra fogták. Jauko megismerkedett hazánkkal. Cseretársa ugyanakkor Finnországot járta, Karanko anyanyelvét ízlelgette. A barátság szálai örökre egymáshoz kapcsolták a két fiatalembert. Teltek, múltak az évek. Jauko Karanko Családot alapított. Feleségét, gyermekeit is megtanította magyarul, beléjük oltotta a magyar táj, a magyar irodalom szeretetét, őket is elhozta hazánkba. Jauko Karanko a tizenkétezer lakosú Lempaala- ben él, az ottani gimnázium igazgatója. Lánya, Outi két évvel ezelőtt végzett Helsinkiben, finn—latin szakos tanár. Outi három év alatt tökéletesen megtanult magya- ruL Szinte alig lehet észrevenni, hogy nem itt született. Mint ösztöndíjas kétszer járt a közelmúltban Magyar-' országon. S itt kapcsolódik a történetbe egy kaposvári lány. Kecskeméti Katalin, a Munkácsy Mihály Gimnázium tanulója 1962-ben Gyulán töltötte vakációját a nagybácsijánál. A rokonuk volt Jauko Karanko cseretársa, mi sem természetesebb hát, hogy a hazánkba érkező ösztöndíjas Outi meglátogatta édesapja kedves ismerősét. Kati gyorsan megbarátkozott Outival. Meghívta a fehér bőrű, szőke hajú, kék szemű finn lányt, hogy jöjjön el egyszer Kaposvárra. A KECSKEMÉTI CSALÄD Kati révén levelezni kezdett Karankóékkal. Mentek a beszámolók Lemuäälä-be, jöttek a levelek Finnországból. Aztán tavaly ősszel Outi Karanko megint eljött hazánkba a Kulturális Kapcsolatok Intézete vendégeként A magyar irodalmat és néprajzot tanulmányozta. Outi elhatározta, hogy finn nyelven tolmácsolja Móra Ferenc, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsig- mond, Gárdonyi Géza művét. A fiatal műfordító most dolgozik első átültetésein. Őszi látogatásakor két napot töltött Kaposváron, Kecskemétiék Május 1. utcai otthonában. Az 503. sz. Helyiipari Iskolában tanító Kecskeméti Sándor számtalan fényképet készített Outiról, a kedves finn vendégről. Az egyiken karjalai népviseletben, a másikon civilben látható. Itt egyedül, ott a Kecskeméti család tagjainak a körében. A képekből Karankó- éknak is küldtek, Outi január 23-án írott képeslapjá- lan köszönte meg a kedves í jándékot. — Sajnos, nagyon rövid ideig volt nálunk Outi — sajnálkozik Kecskeméti Sándorné. — Magnóra énekelt finn népdalokat... De megígérhette velünk, hogy nem játsszuk le másnak — mondja Kati. A harmadikos Sanyi veszi át a szót; — A nővérem a Munká- csyba jár, én meg a Táncsicsba. Megkérdeztük az iskolában, eivihetjük-e látogatóba finn vendégünket. Mind a két helyen megengedték. A TÁNCSICSBAN finn énekkel fogadta a II/e a vendéget. Outi Karanko latinórát hallgatott, megnézte a gimnázium könyvtárát. Nagyon tetszettek neki a régi latin nyelvű kiadványok. Elcsodálkozott rajta, hogy milyen zsúfoltak áz osztályok. A Munkácsy Mihály Gimnáziumban egy történelem- és egy magyarórán volt bent. Különösen érdekelte a Kosztolányi Dezsőről tanultak ösz- szefoglalása a IV/b-ben. A lányok kérésére elmondott egy finn verset. Aztán eljött a búcsúzás ideje. Outi továbbutazott. A levelek változatlanul jöttek Suomiból, mentek Finnországba. Krasznai Lajos, a Táncsics Mihály Gimnázium tanára a nyáron két hetet töltött Finnországban. Tanítványa révén Lempäälä-be is eljutott, meglátogatta Jauko Karankóékat. — Sajnos, nagyon keveset beszélhettem a gimnázium igazgatójával, éppen jubileumot ünnepeltek, s azzal volt elfoglalva. Különben a család a legmesszebbmenőkig támogatja a Finnországba látogató magyarokát. Jólesett a kedvességük — mondta Krasznai Lajos. A magyar—irodalom szakos tanár Karankóékkal is levelez. A múltkor egy Kosztolá- nyi-kötettel lepte meg finn ismerőseit. Krasznai Lajos egy levélre a legbüszkébb: — A SUOMEN TEINILIIT- TO, a finn gimnazisták országos szövetsége januárban meghívta a Táncsics Gimnázium tanulóig és tanárait Finnországba. A műsort ösz- szeállítottuk, már csak a minisztérium engedélye szükséges, s az irodalmi színpad elindulhat Helsinkibe, Tamperébe és Lempäälä-be. Jauko Karanko igazgató biztosan szeretettel fogadja majd a ' kaposvári diákokat. S viszonzásul, hogy olyan kedvesek voltak a lányához — magyar énekkel köszönti a távoli Suomit járó barátokat. Lajos Géza Ciccsek a tanácsházán Szándékosan nem árulom el, melyik tanácsházán láttam a giccseket, mivel ilyenekkel még mindig sokfelé találkozunk. A látott »alkotások« meghökkentőéit. Nyárfával körülvett, virágos folyóparton őzikék legelésznek, és a vízen hatalmas — az őzeknél is nagyobb — hattyúk úsznak. A virágos, zöld pázsit a nyárra, a fák levelei már az őszre emlékeztetnek. (Valószínűleg huzamosabb ideig készült a »remekmű«!) Mit részletezzem, a többi kép is hasonló. A legszomorúbb az egészben, hogy ezeket a képeket minden nap sokan látják. Ebben a teremben van ugyanis a községi könyvtár is. Akarva- akaratlan is ránéznek az emberek, s míg egyfelől kultúrát visznek magukkal, másfelől lépten-nyomon találkoznak ezekkel az ízlésromboló giccsekkel. Sehogy sem helyeselhető ez a kettősség, s most már igazán itt a legfőbb ideje annak, hogy eltűnjenek a falakról az úszkáló hattyúk, a dombtetőn ácsorgó szarvas- bikák és társaik. Igen sok értékes, művészi reprodukció áll rendelkezésre, cseréljék ki velük a giccseket! — ds — Ruhája olajosán fénylik. Szeme karikás. Apró, vézna ember. Csak a keze nagy. Alázatosan kopog, belép, meghajol. A nevét nem értem pontosan, Látja az arcomon. Segít. — Ismeri az ügyünket. Én vagyok a gyilkos asszon/ férje. . Hellyel kínálom. Szabadkozik, nem akarja bepiszkítani a széket. Egypár hónapja írtam róluk. A börtöncellában hallgattam az asszony vallomását. A gyilkosét, aki földhöz vágta gyermekét, és őrjöngve megtaposta. Jártam a faluban. Az ügyésszel bekopogtunk a szomszédokhoz. Kevés jót hallottam róluk. Bűnösnek találtam a férjet is. Azt írtam, hogy neki is a vádlottak padján volna a helye. Kit akar most? Miért jött? A bíróság már elítélte az asz- szonyt. Ám nem értettem egyet az ítélettel. Szerintem egy másfél éves kisfiú kegyetlen meggyilkolásáért enyhe büntetés a hatévi börtön. Amíg gondolatban idáig érek, némán hallgat. Megvárja, hogy én szóljak. — Hát tessék. Még csupa alázat. — Maga engem is be akart záratni. Azt írta az újságban, hogy én is oka vagyok... Megakad. Váltogatja a lábát Nagy halinacsizmát visel. — Tudja, honnan jövök? — Nem. — Az ügyészségről. És tudja, miért jöttem magához? — Nem. — Zárasson be engem is, bűnös vagyok. Mert ha én a sarkamra állok, és rendesen viselkedek, Jancsika élne. Akkor nincs gyilkosság. Érti ezt? Persze, hogy érti, hiszen megírta! Legyint. — Ha nem csukát be, én magamra gyújtom a házat, az jobb lesz? Elhallgat. Majd így folytatja: — Már nem a gazdaságban dolgozom. Átmentem a vasúthoz. Így könnyebben utazok a gyerekekhez. Tegnap voltam a kislánynál. Aranyos, jószívű teremtés a gondozónő. Szidtam ott magát, mint a bokrot. De az megvédte. Tulajdonképpen ezért jöttem most. Járjon közbe, hogy csukjanak le ... Leejti a cigarettát. Ez teszi gyanússá. — Miért akar börtönbe menni? — Ott a helyem ... — Ivott, mielőtt ide jött? Meglepődik. — Ittam. — Mennyit? — öt korsóval... Muszáj volt. Most talán valóban szégyel- li magát, úgy összehajlik a széken, hogy csak a háta közepét látom. — Tudom, hogy nem lett volna szabad... Olyan vagyok, mint a veszett kutya ... Mit ér az én életem? Sokat vonnak le a gyerekekre ... Azt a kis szőlőt is beszámították... Ha egyszer arra jár, jöjjön majd ki, kóstolja meg a termést ... Végre tiszta a kép. Sűrű bocsánatkérések után távozik. Németh Sándor Új színfolt Kaposváron MODERN CSEMEGEÁRUHÁZ A SZÉCHENYI TÉREN A kaposváriak állandó érdeklődésétől kísérve készült el a Széchenyi téren az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat új önkiszolgáló csemegeüzlete. Tegnap reggel nyitották meg a bolfot, és már az első órában bebizonyosodott, hogy sokkal gyorsabban megy a vásárlás, mint a hagyományos berendezésű üzletben. A nagy, világos áruház a kor követelményeinek megfelelően épült. A vevőknek nem kell sorban állniuk a pultok előtt, s a két pénztárnál is gyorsan végeznek. A hentesáruk, a félkész ételek, a cukrászsütemények és néhány más fogyasztási cikk kivételével a vásárlók mindent saját maguk vehetnek le a gondolákról, polcokról. Külön hűtővitrinben található a csomagolt zsír, a tejföl, a vaj, a dobozos sajt és a mirelit áru is. Az első tapasztalatok néhány fegyelmezetlenséget is rögzítenek: sokan teljesen indokolatlanul idegenkednek a bolti kosarak használatától. Pedig a kosár kötelező még akkor is, ha valaki csak egy duplára ugrik be az üzletbe. (Hátha eszébe jut, hogy mást is vesz.) Egyébként presszókávén kívül semmit sem lehet fogyasztani a csemegeáruházban. Az új üzlet első vendégei között ott láttuk .Tóth Jánost, az ÉKV megbízott igazgatóját is. Nyilatkozatot kértünk tőle, hogy várható-e a közeljövőben a városi üzlethálózat további bővítése. — Anyagi lehetőségeink korlátozottak, ezért nem sok változásról szólhatok. Az első félévben mindössze egyetlen új boltot nyitunk — ha sikerül dűlőre jutnunk a városi tanáccsal —, a színházzal szemben. Ez kávé-, tea-, gyarmatáru-, csemegeüzlet lesz — mondotta. GÓL! íyinnnrrör-‘ri*“*'“***‘*"**M***,**#i T •j-S £:S0ߣ OH Biztos recept Egy régi művészeti bizottság egyik munkatársa így szólt az ismert íróhoz: — Mondja, miért nem akar írni maga darabokat? Mégiscsak hírnév, pénz... — De hiszen én prózaíró vagyok — felelte az író. — Nem tudok drámát írni. — Akarja, hogy megtanítsam magát darabokat írni? Hiszen ez igen egyszerű: balra kell írni, aki beszél, jobbra pedig azt, amit mond... • * * Dedikálás P. G. Wodehóuse a következő dedikációval látta el az egyik könyvét: »Feleségemnek és lányomnak, akiknek az értékes tanácsai és segítsége nélkül ez a könyv fele annyi idő alatt elkészült volna.« * * • A világ teremtése A jogász, az orvos, az építész és. a tisztviselő azon vitakoznak, hogy melyik szakma volt az első: — Világos, hogy a jogász! Az ember nem tudott volna meglenni még a legegyszerűbb jogszabályok nélkül sem Erre az orvos. — Képtelenség! Hogyan születtek volna meg az első emberek orvos nélkül?! Építész: — Kedveseim! Ádám és Éva előtt márkel- ' lett lenni építésznek ahhoz, hogy abban a természetes káoszban valamilyen rendet teremtsen! — S mi a véleményetek, ki teremtette meg a káoszt? — kiáltott fel a tisztviselő. • * * Vallomás — Hallom, hogy megnősültél. Szerelemből? — Képzeld, annyira szeretem, hogy még csak nem is gondoltam arra a tartásdíjra, amelyet majd fizetnem kell érte. * * * A „legendás“ svéd becsületről A svéd fiatalok között elharapódzott egy új »-játék-«, ami a kereskedőknek valóságos vagyonba kerül. Ebédszünetben a gyerekek kimennek az iskolából, és a közeli nagy önkiszolgáló boltokban »versenylopást« rendeznek. A versenyt az nyeri meg, aki elsőnek tér vissza az iskolába pontosan két svéd korona értékű zsákmánnyal. Amióta Svédországban elszaporodtak az amerikai mintára működő önkiszolgáló áruházak, az áruházi tolvajok száma a sokszorosára emelkedett. A múlt évben 8000 áruházi tolvajt kaptak el. A bűnözésnek ez a válfaja évente több mint 60 millió korona kárt okoz a svéd üzlettulajdonosoknak. »Konzervatív« becslések szerint egyedül Stockholmban évi 35 millió korona értékű árut lopnak el. Az idén több mint 1500 tizenkilenc éven aluli fiatalt helyeztek vád alá tolvajlá- sért. A közoktatási hatóságok most elrendelték, hogy az ország minden iskolájában a tanároknak rendszeresen foglalkozniuk kell a tolvajlások problémájával. Az angolok időnként nemcsak Londonban, a Wembley-stadionban lőnek gólokat és öngólokat, hanem — Kelet-Afrikában is. Ezt a tényt bizonyítja ez a Kenyában készült fölvétel. Eszerint szabályos angol és fehér katonák nagy ügybuzgalommal fogdossák össze a nem angol és nem fehér kenyai »lázadók«-at. Az angol és fehér katonák sport- szeretetét és ügybuzgalmát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a nem angol és nem fehér »lázadókat« egy futballkapu hálójába gyűjtögetik. A kép zamatát a következő tények szolgáltatják: A hálóba »lőtt« négerek a saját hazájukban vannak, az angolok nem. Egy kapu — öt »lázadó« — komoly ez? Hány kapura lenne szükségük az angoloknak, ha valamennyi »lázadót« a hálóba akarnák lőni? És: mennyit ér mindezek után azoknak az angol politikusoknak a szavalása, akik »tiszteletben« tartják a népek szabadságát? Bizony, a mellékelt kép ékes bizonyítéka annak hogy az angol politika ezúttal megint szabályos — öngólt lőtt. Vajon meddig tűri ezt a brit gentlemanlike? És a kenyai nép tü- reimeT Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei bizottsága és a Somogy megyei Tanáé* lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, es nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőlnél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, tatinka Sándor utca 6.
