Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-20 / 42. szám

Csütörtök, 1964. február 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP Célunk, hogy a fiatalokat megtanítsak logikusan gondolkodni, vitatkozni Beszélgetés Varga Sándor elvtárssal a KlSZ-ohtatás tapasztalatairól Négy hónapja kezdődött meg a politikai oktatás a KISZ- aiapszervezetekben. Az eddi­gi tapasztalatokról beszélget­tünk Varga Sándor elvtárssal, a megyei KISZ-bizottság agit­prop. titkárával. — Megyénkben 338 alapszer­vezetben indult politikai ok­tatás — mondotta Varga ely- társ. — A Világ térképe előtt című tananyagot (az I. és a II. évfolyamon), a Társadalmi is­meretek és a Mezőgazdasági ismeretek tanfolyamát 10 600 fiatal hallgatja a megyében, a falusi és üzemi' KISZ-isták nyolcvan százaléka. Sok fiatal állami oktatásban vagy szak­munkásképzésben vesz részt; látogatottak a filmszemináriu­mok, az ifjúsági akadémiák előadásai, pártoktatásban pe­dig 1014 fiatalt tartunk nyil­ván. — Melyik oktatási forma a legnépszerűbb? — A Társadalmi ismeretek tanfolyama, mert ez foglalko­zik leginkább a fiatalságot közvetlenül érintő kérdések­kel, mint a modernség, a ba­rátság, a szerelem, a magán­élet erkölcse, a hazafiság stb. A tanfolyam foglalkozásait 3837 fiatal látogatja. — Aktívak a foglalkozá­sok? — A politikai foglalkozások feladata, hogy ifjúságunkat megtanítsák logikusan gondol­kodni, vitatkozni, fölkeltsék érdeklődésüket a kor legfonto­sabb gazdasági, politikai és kulturális kérdései iránt. Ezt a hivatását betölti a KISZ-ok- tatás, annak ellenére, hogy néhány alapszervezetben tü­relmetlenséget tapasztaltunk a propagandisták részéről. Töb­ben már az első foglalkozáso­kon százszázalékos aktivitást vártak. A fiatalok érdeklődési körére jellemző, hogy legin­kább a mezőgazdaság fejlődé­sének távlatairól, a két világ- rendszer közötti békés ver­senyről, a békemozgalom je­lentőségéről, a modernségről, és a kommunista társadalom építéséről kérdeznek. — Elégedettek-e az okta­tás színvonalával? janak, amelyek neves előadó­művészek tolmácsolásában a tananyaggal kapcsolatos ver­seket juttatják, el a fiatalok­hoz. Sajnos, sok alapszervezet nem élt ezzel a lehetőséggel­— Milyen feladatokat kell még megoldani a politikai oktatással1 kapcsolatban? — A legfontosabb, hogy mindenütt sikeresen fejezzék be az oktatást. A KlSZ-bizott- ságok mellett működő oktatá­si bizottságoknak fokozniuk kell a módszertani és tartalmi segítségnyújtást, a propagan­dista-konferenciákon tartsa­nak előadást az időszerű poli­tikai kérdésekről, és ezt az elő­adók hasznosítsák is munká­jukban. A jól fejlődő fiatalo­kat javasolják pártoktatásra. Az utolsó foglalkozást tegyék ünnepélyessé, ' rendezzenek műsort vagy szellemi vetélke­dőt a tanult anyagból. — A szervezeten kívüliek milyen arányban vesznek részt a politikai oktatásban? — Nehéz ezt pontosan meg­állapítani. Gyakran előfordul, hogy az állandó hallgatókon kívül is sokan fölkeresik a iog- lalkozást.Ez helyes dolog. Pél­daként említhetném a Finom- mechanikai Vállalatot, az at- talai alapszervezetet, és a vá­rosi KISZ-bizottság rendezvé­nyeit, előadásait, szemináriu­mait a kaposvári Ifjúsági Ház­ban. — Mikor kezdődnek meg az 1984—65. oktatási év elő­készületei? — A közelmúltban jelent meg a KISZ központi bizottsá­gának határozata a jövő évi oktatásról. A propagandisták már most érdeklődjenek a fia­taloktól, hogy az ősztől milyen oktatási formában kívánnak részt venni, a határozat ugyan­is három új forma bevezetését közli. A Politikai alapismeret tek és a Nemzetközi kérdések tanfolyama mellett rendkívül érdekesnek ígérkezik a Farum, ahol a magasabb előképzett­séggel rendelkező fiatalok gya­rapíthatják majd politikai tu­dásukat. Tervezzük, hogy a — Hogy jó-e vagy rossz-e a szeminárium, az mindig a pro­pagandista felkészültségétől, lelkiismeretességétől függ. Pro­pagandistáink többsége lelkiis­meretes, a foglalkozások az alapszervezetek zömében szí­nesek, érdekesek, színvonala­sak. Felhasználják a szemlél­tetőeszközöket, térképeket, grafikonokat. Másutt diafilmet vagy keskenyfilmet vetítenek, magnetofont használnak. Könyvekről, szemelvényekből idéznek, végignézik a televízió rokon tartalmú előadásait. Le­hetőséget nyújtott a KISZ ar­ra is, hogy az alapszervezetek olyan hanglemezeket vásárol­nyáron kétszáz propagandistát képezünk ki jobb feltételekkel és alaposabban, mint eddig — fejezte be nyilatkozatát Var­ga elvtárs. Nincs árvízveszély Jelentős mennyiségű eső hullott az utóbbi napokban, s a Kapos meg a malomárok vízszimtje roha­mosan megemelkedett. Érdeklődé­sünkre a városi tanács illetékesei elmondották, hogy nincs árvízve­szély Kaposváron,, azonban min­den eshetőségre ííffi&észülve állan­dóan figyelik a Äapos vízszintjé- nek emelkedését. Ha nagyobb eső­zés nem lesz, az árhullám különö­sebb veszély nélkül elvonuL Háztáji gazdaságok, figyelem! Mindazok a termelők, akik törleszíéses üszőt igényelnek, jelentsék be igényüket az Állatforgalmi Vállalat körzeti felvásárlójánál vagy a területileg illetékes kiren deltségen. Az üsző fogadásához szükséges MEGÁLLAPODÁST ugyancsak a vállalat felvásárlóinál és kirendeltségein lehet megkötni. . A megkötött megállapodások alapján az igényeit üszők kiadásáról az igénylések sorrendjében gondoskodik az Állatforgalmi Vállalat. Tájékoztatásul közöljük, hogy fentiek értelmében 1964. január 1-e óta az Állatforgalmi Vállalat a Tenyészállat­forgalmi Gazdasági Iroda helyett folyamatosan bonyolít­ja a törlesztéses üszőakciót, így kérjük az érdekelt ter­melőket, hogy a már megkötött és érvényben levő meg­állapodások, valamint újabb igényük ügyében vállala­tunkhoz forduljanak. (4289) Cégit Jöhetnek kritikák ledo­rongoló, fejbe csapó, gyil­koló értékelések, film mégis van. Magyar. S nemcsak van, létezik, ha­nem vetítik is. Nem is akárhol, hanem a szóra­kozásra, a művészi igény kielégítésére fenntartott helyen: a filmszínházak­ban. A Pacsirta című új ma­gyar filmalkotás (ez igen!) minden x-ik nézője in­gyenes belépőt kap a film készítőivel és szerep­lőivel történő beszélgetésre — olvastam egyik napila­punkban. Szép dolog. Férfias bá­torság, kiállás. (A film női szereplői részéről is.) Vállalják a kockázatot, nem riadnak vissza a né­zők szavainak és kezei­nek súlyától. .4 Néző megnézte a filmet, ők megnézik a Nézőt. Érde­mes, mert minden bi­zonnyal nem akármilyen embereket látnak majd. Ahogy én elképzelem: rendíthetetlenül bátor, semmi sem ingathatja meg. A Nézőt. Még ez a film sem. Persze nem teljesen, használhatatlanok az ilyen »cégérek«. Több dolgot bizonyítanak. Van­nak filmesek, akiknek művei valamilyen kiegé­szítéssel talán vetíthetők néhány hétig. És ez rossz. »Pótlék« nélkül nem le­hetne? Vannak emberek — nagyon naivak —, akik azt hiszik, hogy valami­lyen csellel el lehet te­relni az évek alatt kiala­kult borúfelhőt a magyar filmgyártás egéről. És ez még rosszabb. Talán ne­hezebb, de egyenesebb lenne jó filmet készíteni. Volt erre példa az utób­bi tíz esztendőben is! — ti — ___ XJ állottád, hogy a So­u mogy megyei Építő­ipari Vállalatnál a tavaly adott kétszáznegyven fegyel­minek több mint a felét alkal­mazottak, műszakiak, admi­nisztratív dolgozók kapták? — kérdezte tőlem a minap egyik ismerősöm. — Hallottam — válaszoltam egykedvűen. — Na és téged ez nem há­borít fel? Szerintem az építő­iparban nagyrészt azért van­nak súlyos problémák, mert a műszakiak, az alkalmazottak nem dolgoznak lelkiismerete­sen. Szinte kipirosodott a méreg­től. Próbáltam csitítani: — Légy tárgyilagosabb — mondtam. — Hogyhogy tárgyilago­sabb? — horkant fel. — Vedd figyelembe a körül­ményeket, mielőtt ítéletet mondsz. Ne gondolj most arra, hogy az új lakást, amelybe nemrég költöztél be, egyhóna­pi késéssel adták át rendelte­tésének. A harag nem jó ta­nácsadó. — Á, te is a liberalizmus talajára csúsztál — vágott vissza.— Azt az elvet vallód, hogy el kell némi a mérnökök, a technikusod és az alkalma­zottak hibáit, baklövéseit. Te még ennyi fegyelmit sem ad­tál volna. Pedig véleményem szerint ez is kevés. Sokkal több, súlyosabb büntetést kel­lett volna kiszabni az alkal­mazottakra, csak hát amit le­hetett, elkentek. Akkor foly­tatták le a vizsgálatot, amikor már nem lesietett elhallgatni az ügyet. — Először is — mondtam — az, hogy ennyi fegyelmi ügy volt az alkalmazottaknál, azt bizonyítja, hogy a vállalát ve­zetősége nem tisztelte se a mérnöki, se a technikusi cí­met, s ha szükségesnek látta, fegyelmi büntetést szabott ki rájuk is. Másodszor: azt, hogy nemcsak akkor indítottak fe­gyelmit, amikor már nem le­hetett elkenni az ügyet, bizo­nyítja az a mintegy ötven olyan fegyelmi eljárás, amely­nek folytán bebizonyosodott, Fegyelmi hogy az alkalmazott vétlen: úgy is mondhatnám, ötven esetben túlzottan szigorú volt a vállalat. — Jó néhány alkalmzottat kártérítésre köteleztek. A fo- nyódi gimnázium építésének irányítóját háromezer forintra bírságolták. A balatonföldvári strandkerítés építésének veze­tőjét hatszáz forint megfizeté­sére kötelezték, és folytathat­nám a sort. — Én állítom, hogy az épí­tőipari vállalat alkalmazottai­nak többsége nem rossz szán­dékú ember, nem kell tőlük megválni. Hogy mégis ilyen sok fegyelmit kellett indítani, annak az az oka, hogy az épít­kezés késéséért, a minőségi hi­bákért általában nem a mun­kást, hanem a műszakit, a mű­vezetőt vagy a technikust, te­hát az alkalmazottakat vonják felelősségre. Az egyszemélyi felelősséget nemcsak az üzem­ben, hanem az építkezéseknél is érvényesíteni kell. — Szerinted tehát a műsza­kiak, alkalmazottak a munka mártírjai, rajtuk csattan az ostor, bárki követte is el a hi­-N bát. Ez már csak így van, sőt így kell lennie a jövőben is. ém, barátom! Nem törvényszerű, hogy a műszakiak, alkalmazottak fe­gyelmit kapjanak. Ennek bizo­nyítására hadd mondjak el valamit. Van két művezető is­merősöm. Az egyik már ka­pott fegyelmit, a másik még nein, noha a legtöbbször ne­hezebb munkát irányít, mint az első. Sokáig nem tudtam, mi az oka ennek. Egyszer meg­figyeltem mindkettőjük mun­káját. Megállapítottam, hogy a fegyelmivel sújtott művezető nagyon népszerű volt a mun­kások között, főként azért, mert nem szólt a lógás miatt, elnézte a hibákat. Az építke­zéssel ezúttal is elkésett. Utó­lag már nem lehetett megálla­pítani, melyik munkás követ­te el a hibát, így őt vették elő. Fegyelmit kapott. A másik nem volt olyan népszerű em­ber. Sokszor ellenőrizte be­osztottait, felelősségre vonta a későn jövőket, s kijavíttatta a hibát azokkal, akik elkövet­ték. Tanította, nevelte a mun­kásokat. Az épületet kiváló minőségben, határidő előtt tíz nappal adta át rendeltetésé­nek. Mondanom sem kell, hogy nem növelte az alkalmazottak fegyelmijének számát. ___ rr ehát azt akarod mon­d ani, hogy az a mű­szaki, aki a népszerűséget haj- hássza, nem követeli meg a jó munkát, s a legtöbbször mások hanyagságáért kapja a büntetést? — Igen. Megbüntetik, noha nem közvetlenül bűnös. Csak gyenge, elnéző volt, féltette népszerűségét. Az ilyen alkal­mazottakra nem lehet azt mondani, hogy rossz szándé- kúak. Te nyugodt lelkiismeret­tel kitetted volna a szűrét an­nak a műszakinak, aki már fegyelmit kapott? Ugye, hogy nem. Helyes tehát, hogy az építőipari vállalat nem küldi el a hibázó alkalmazottakat, hanem felelősségre vonja, ne­veli őket, hogy olyanokká vál­janak, mint az, aki tanította beosztottait, s jól irányította az építkezést. Az emberekben lehet és érdemes bízni. Azt hi­szem, hogy az idén az alkal­mazottak is kevesebb fegyel­mivel zárják az évet, jól szer­vezik meg a munkát, helyesen irányítják beosztottaikat. Ta­nultak a múlt évből. — Bár neked lenne igazad — mondta ismerősöm —, aztán kezet nyújtott és elbúcsúzott. A sarkon kalapot emelt az egyik mérnöknek, aki az építő­ipari vállalatnál dolgozik. Az­tán utánanézett. Tekintetében nem láttam már az előző haragot és bi­zalmatlanságot. Szegedi Nándor A FALUSZÉLI HÁZAK- NÁL hátrafordul a fu­varos, Cser József: — Mégiscsak szánkó kellett volna ... Szekérrel nehezen kapaszkodunk át a dombokon. Ezek a dombok úgy ölelik körül a zselicségi községeket, hogy fentről nézve alpesi fa­lucskához hasonlít Zselickis- íalud, Patca, Szenna, Szilvás- szentmárton. Öreg présházak, szálkásra vénült, fonnyadt sző­lőtőkék között kanyarog a ha­vas földút. A szántalpak, az erdészeti teherautók kerekei mély párhuzamost martak a latyakos hóba; nagyokat bil­lenve döcög a szekér fölfelé, a lovak hátáról ammóniákos bűzt párologtat a verejték. Az emelkedőn túl vörös kér- gú fenyők ágaskodnak a kocsi elé. Az erdő. Hatalmas erdő. Lipótfától Böszénfáig, Szennától Hársá- gyig tizenötezer hektár terüle­tet uralnak a bükk-, tölgy-, hárs-, fenyő- és cserfák. A fák között érintetlen, gyolcsfehér a hó. Olyan az er­dő, mintha pihenne. Halott­nak, élettelennek látszik. Csu­kott könyvnek gondolom, s benne titokzatos, kusza betűk­nek a fákat. Az erdei úton azért szekerezünk most fölfe­lé, hogy »-olvasni« tanuljunk a téli erdőben. . Dróttal kerített ritkásról pufajkás emberek hordják a rönköket az erdei rakodóra. — No — mondja Cser Jó­zsef —, innen már csak egy ugrás a kardosfai erdészház. Jobbról szálegyenes hársfák négy számot formáznak: 1896. Még a millennium évében ül­tették az emlékhársakat, ami­kor Eszterházy herceg domí­niuma volt az erdő. Azt mond­ják az itteniek, a herceg csak egyszer járt a Zselicségben — vadászni. Az erdészházban néhány tró­fea emlékeztet a »hercegi« időkre. Az agancsok alatt dá­tum és a név. A hatalmas, hű­vös szobákat most Török Zse- lensky János lakja, a vadász. Magas, szikár ember, ősz hajú, egészséges arcú. Negy­venegy éve járja az erdőket, hatodik éve él a Zselicségben. • • * A VADÁSZ egy órával mindig megelőzi a na­pot, A sötétség még nem sza­Télen is e kadt el a fáktól, amikor ki­megy az erdőre. A fagyos ha­von nincs csapás, vékony, je­ges szél dermeszti az ágakat. Napkeltéig a magaslesen ül és figyel. Megszakított dobogás a ke­mény kérgű havon: nyúl jön fürge, baktató ugrásokkal. Fo­lyamatos zörgés — a rókáé. Csörtetve, ágzörgetve havat túrva jön a disznó. Emberi léptekhez hasonló kopogás, az­tán csönd, megint a kopogás. A szarvas közelít óvatosan fi­gyelve, meg-megállva. A vadász érti az erdő nyel­vét. Világosodáskor indul haza­felé lassú léptekkel, minden­re ügyelve. — Az erdőben úgy kell jár­ni — mondja nevetve —, mint a Váci utcában, ahol minden csinos lányt megnéz az em­ber ... Mert lehet, hogy az el­ütő színfolt a fa törzse mögött — vaddisznó. A nyomokat nézi, milyen vad váltott keresztül az úton. Ha kis termetű, fejletlen, vagy a fordított, borzolt szőr betegségről árulkodik, kilövi a selejtes állatot. —* Az ilyen vad csak ronta­ná az állományt. Fél kilenckor jön az etető­szám és Domonkos István, a hajtóember Zselickisfaludról. Mennek a takarmánytároló pajtához, ahol erre a télre százötven mázsa pillangóst, háromszázötven mázsa káposz­tát és hatvanhét mázsa vad- gesztenyét tartalékoltak; be­járnak nyoje-tíz etetőhelyet; három nap kell, míg vala­mennyire sor kerül. — Harminc helyen állítot­tunk fel etetőt, olyan részén az erdőnek, ahol nincs fiata­los, mert az egybegyűlt vadak lerágnák a néhány éves fák kérgét. Magasan a fák fölött jár a nap, amikor a vadász haza­tér. A konyhában, barátságos meleget szór a cseréptűzhely. Azt várom itt, az erdők kö­zé ékelt házban, hogy a vadász 7 az erdő majd a városról kérdez, a színházról, filmekről, neoníé- nyes utcákról — de az album is, amit az asztalra tesz, a kardosfai erdő... A fényképek a színpompás tavaszt, a gazdag nyarat, a szarvasbőgéses őszt, a csillogó telet őrzik. — A legszebb? Gyors a válasz. — Az ősz a legszebb, a szarvasbőgés. Szeptember a mi munkánk- aratása. Az erdő hangos a nászát ülő szarvasbi­ka bőgésétől. Fojtott, forró iz­galom remeg a levegőben, ami arra kényszeríti a vadászt, hogy órákig üljön lesben ... * * 4» A Z ERDEI EMBEREK azt mondják, a fák mesélni tudnak. Nem tündérekről és manók­ról, hanem nehéz léptű, sú­lyos kezű favágókról, akik baltával, fűrésszel járták az erdőt, fákat döntöttek és ha­sogattak. Volt, hogy a favágó magára haragította az erdőt. Akkor véresen, a fölismerhe- tetlenségig összeroncsolva húz­ták ki a föklre-emberre csapó­dó törzs alól a szerencsétlent. De a technika itt az erdőn is hadat üzent a természetnek, az embertelenül nehéz, veszélyes munkának Az enyezdi kerületben kél motorfűrész dolgozik. A favá­gók sem egyszerűen favágók már, hanem »komplex« mun­kacsapat. — Űj dolog ez nálunk — mondja az erdészetvezető, Nyers István. Jakab József brigádvézető és Tóth Sándor kezeli a fűrészeket, a darabo­lok hosztolják és szétfűrésze­lik a törzset, a segédmunká­sok a bányafát és a fenyőfát kérgezik, a vastag rönköket legyűrűzik, a két fogatos pe­dig az erdei rakodókra hord­ja az anyagot. A két motorfűrész, a Styl- Contra és a Druzsba fémes si- vítással süllyed a fába; az em­berek megigazítják fejükön a döntősisakot; a földre csapódó fa recsegve csihol fagyos kris­tályokat a hóból. Az erdei rakodókat két TEFU-kocsi járja, a lipótfal állomásra viszik a kitermelt fát. Nehéz a terep, fent az er­dőn még fagyosak az utak, de a dombok hajlatában olvad; gyakran bivalyerős UNIMOG traktor siet a bajba jutott te­herautók segítségére. ,— Nehezen dolgoznak a gép­kocsik, de meg kell fogni jól a munka végét, mert hétszáz köbméter fülledékeny fát — bükköt és gyertyánt termelünk ki, ezt pedig legkésőbb május elsejéig le kell szállítani. Tizenhatezer-ötszáz köbmé­ter az erdészet termelési terve ebben a gazdasági évben. Ren­geteg fa — és ezt mind pótol­ni kell. Nyers István erdészet­vezető irányításával tizenkét erdész járja a kerületeket; ki­jelölik, hol kell gyéríteni, hol kezdődhet az aratóvágás, ide pedig majd új erdőrészt tele­pítenek ... A havon méterbe rakott rönkök, gúlát formázó gyökér­csonkok. Messzire hallatszik a motorfűrészek sírása; az er­dei munkások lendületesen do'górnak. Nemsokára beáll az olvadás, a nagy fák között ne­hezen szikkad a föld, a hu­szonöt-harminc fokos lejtőkön ilyenkor lehetetlen dolgozni A favágók versenyt futnak az idővel. A kemény tél is nehéz volt, amikor jegesre fagytak a fák és a nagy hidegben pattogtak, mint az ostorcsapás. — Hiába nálunk nincs fedett műhely — mondja az erdész. ~■ Nehéz az erdő télen is, nyá­ron is, de gyönyörű! Ha mesélni tudnának a fák, most biztosan azt is elmonda­nák, azért mennyivel köny- nyebb a kardosfaiaknak, mi­óta gépekkel végzik a nehéz munka kilencvenöt százalé­kát ... * * * A Z ESTE hirtelen zuhan i az erdőre. Az erdei emberek hazafelé tartanak a keményre fagyott csapáson, a vadász óvatos lép­tekkel járja a szarvasok és vaddisznók birodalmát. Ágaskodó fekete fák, fehér takaros kövér dombok alatt feltűnnek a zselicségi falvak lámpafüzérei. Vincze Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents