Somogyi Néplap, 1964. február (21. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

Vasárnap, 1964. február 2. 5 SOMOGYI IfftPLAF Napirenden: az építőipai Megyénk építőipara nem tel- jestteíte tavalyi tervét Közis­mert a lemaradás néhány oka is: anyag- és munkaerőhiány, gyenge munkafegyelem és nem megfelelő műszaki felté­telek. A jelek szerint az építő­ipar kapacitás hiánya tovább­ra is növekedni fog. Már eb­ben az évben olyan százmil­lió forint értékű, teljes doku­mentációval ellátott és pénz­ügyileg biztosított megrende­lést utasított vissza az Építő­ipari Vállalat meg a Tatarozó Vállalat. A lemaradás minden oka önálló fejtegetést érdemelne. Tárgyaltak ezekről az illetékes hatóságok, s megállapították, hogy nagyon határozott és sürgős intézkedésekre van szükség. Ezek közé tartozik, hogy kevesebb építkezést kell elkezdeni, mert így összponto­síthatják az erőket. Meggon- doltabbain, szervezettebben kell előkészíteni a munkákat. Nem lehet közömbös a mű­szaki vezetés színvonalának emelése meg a gépesítés foka sem. A megyei pártbizottság ha­tározatta szerint fontossági sor­rendben kell folytatni az épít­kezéseket. A határozat megje­löli a feladatokat: a húsüzem rekonstrukciója, a lakásprog­ram (262 lakás befejezése, 220 flfikezdése) és új balatoni szál­lodák építése tartozik ide. Ahol több a munkás, mint a nagy vállalatnál Az építőipar helyzetének elemzése furcsa adatokkal szolgál. KI gondolna például arra, hogy a termelőszövetke­zeti építőbrigádok sokkal több szakmunkással rendelkeznék, mint az Építőipari Vállalat? Pedig így van. Az Építőipari Vállalatnál 303 kőműves és 101 ács, a tsz-bri gádokban pe­dig 371 kőműves és 258 ács dolgozik. Okkal vetődött fel a kérdés: Ezek a termelőszövet­kezeti építőbrigádok — egysé­ges irányítással — miért nem végezhetnék el a tsz-építkezé- seket, és az egyéb FM-beruhá- zásokat? Ezzel tehermentesí­tenék az építőipari vállalato­kat, és azok minden erejükkel hozzáláthatnának, a lakásépí­tési program vagy egyéb fela­datok megvalósításához. Bar­cson indult egy ilyen kezdemé­nyezés, megyére szólóan is megoldhatónak látszik. Néhány belső szervezési vál­toztatásra is szükség van azon­ban, hogy alaposabban, meg­fontoltabban (készíthessék elő az építkezéseket. Vajon az Építőipari Vállalat vezetői elé­gedettek-e a termelési osztály munkájával? Aligha lehetnek elégedettek. 'Nagyon határozot­tan és pontosan meg kellene •már szabni a termelési osz­tály feladatát, mert nem visz jóra az a szervezetlenség, amely ott tapasztalható. Az osztály feladatává tehetnék, hogy naponta számoltassa be a munkahelyek vezetőit a fel­adatok elvégzéséről, előre programozzák, grafikonon ve­zessék a tervteljesítést. Ezzel elérhetik, hogy nem kell egyik-másik építkezésen anyag- vagy munkaerőhiány miatt leállni, hiszen jó előre intézkedhetnek, ha valahol ne­hézség támad. A Tégla- és Cserépipari Vállalat minden reggel jelentésit kér a gyárak­tól az előző napi munkáiról, miért nem teszik meg ez,t az építők is? Középblokkal, folyamatosan! A nagyszabású kaposvári la­kásépítés a tavasszal kezdődik. Az északnyugati városrészben építendő házalt középblokkos falelemekből készülnek. Eze­ket a falszerkeze teke*: a tüske­vári téglagyár készíti. A blok­kok mennyiségével nem is lenne baj, hiszen a gyár kapa­citása arányban áll az igé­nyekkel. Az egyetlen gondot az okozza, hogy hol tárolják a íalélemeket. Az építőipar a téglagyárra, a téglagyár pedig az építőiparra akarja hárítani a raktározás gondját. Emiatt akadozik a termelés. Vélemé­nyünk szerint a vitának, a hu­zavonának véget kellene vetni, hiszen ebből nem lesz építő anyagj Pedig erre ugyancsak nagy szükség van Somogybán! A középméretű falelemek fel- használával — és természete­sen a vele járó gépesítéssel — ellensúlyozni lehet a szakmun- káshiányt. A közeljövőben már nemcsak az Építőipari Vállalat, hanem a Tatarozó Vállalat is alkalmazni kívánja ezeket a falszeikezeteket, te­hát újabb nagy mennyiségű blokkra lesz szükség. A középblokkos edemek fel­használásával csökkenteni le­het az építkezések átfutási ide­jét. (Itt említjük meg, hogy or­szágos adatok szerint 1963- ban az egy lakásra jutó építé­si idő 1962-höz viszonyítva — miután az épületenkénti átla­gos lakásszám 21,4-ről 25,4-re emelkedett — 15,2 napról 12,8 napra csökkent. Somogybán ezzel szemben 25 nap (!) az egy lakásra jutó építési idő. S egy másik szám: 1965-ben lakóhá­zanként hét hónapra kell le­szorítani az építési időt —- Somogybán ez jelenleg 404 nap!). Mindez hatékony intézkedé­seket követel. Az északnyuga­ti városrészben minden kö­rülmények között be kell ve­zetni a folyamatos építési mó­dot, ezzel párhuzamosan rá kell térni a kéüműszakos ter­melésre, hiszen ez is hozzájá­rul az átfutási idő csökkenté­séhez. A gépek sem állhatnak kihasználatlanul hosszú-hosz- szú órákig. Az építőiparról festett kép nem valami megnyugtató. Jól tudjuk, hogy a múlt évben igen sok akadály hátráltatta a tervszerű munkát. Nem lehet azonban mindent a zord idő­járás rovására írni. Mórt azon kell fáradozni, hogy megszün­tetve a hibákat — és okulva a tapasztalatokból — minél gyorsabban megkezdődjék So­mogybán is a korszerű építke­zés. Polcsz György DUPLA MUNKÁVAL Az idén 40 000 000 tojást és 25 vagon baromfit kell fel­vásárolnia a Szövetkezetek Somogy megyei Értékesítő központjának. Nem kis fel­adat ez! Hogy teljesíthessék, az év minden napját ki kell használniuk a szövetkezet dolgozóinak. Ezért a szerző­déseket már január l-ével megkezdték, azaz csak meg­kezdték volna. A szerződés- kötéshez szükséges nyomtat­ványok ugyanis hiányoznak. Azok a szövetkezetek, ahol ezt a munkát mégis elkezd­ték, kénytelenek a szerződés­ről ideiglenes papírokat ké­szíteni. Ha a nyomtatványok megérkeznek, a szerződést átmásolják, s újból aláírat­ják a termelőkkel. Dupla munka ez! Egy kis gondos­sággal elkerülhették volna. Néhány szövetkezetnél meg amiatt vesznek értékes na­pok, hetek kárba, mert vár­ják a nyomtatványokat, s amíg meg nem érkeznek, ad­dig fölöslegesnek tartják a szerződéskötés megkezdését. így volt ez a múlt évben is és azelőtt is. A SZÖVOSZ- nak okvetlenül gondoskodnia keli arról, hogy mire a szer­ződéskötések megkezdődnek, a nyomtatványok a földmű­vesszövetkezetek rendelkezé­sére álljanak! S*. L. A békés egymás mellett élés — a Szovjetunió lenini külpolitikája Andrej Gromiko szerkesztésében jelentette meg a Kossuth Kiadó A békés egymás mellett élés — a Szovjetunió lenini külpolitikája c. kötetet. A kötetben jelentős helyet fog­lalnak el a XX., XXI. és XXII. kongresszuson elhangzott idevágó megállapítások. Különösen figye­lemreméltó, tudományos megala­pozottsággal szerkesztett része a könyvnek az utolsó fejezet, amely­ben a szocializmus és a kapitaliz­mus békés gazdasági versenyével foglalkozik. A. Gromiko tényként megállapítja, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok általános rendszerében a külkereskedelem a békés egymás mellett élés egyik legfontosabb tényezője. Ezenkívül világos, meggyőző érvekkel pél­dázza azt a ma már szinte vitat­hatatlan tényt, hogy a kereskedel­mi és más gazdasági kapcsolatok fejlesztésének alapja a nemzetkö­zi munkamegosztás, amely meg­teremti a kereskedelmi kapcsola­tok bővítésének számottevő gaz­dasági feltételeit. SZAKÉRTELEMMEL EREDMÉNYESEBB... A növényvédelmi szakmunkásképző tanfolyamon A barnára festett szekrény ajtaján jókora lakat éktelen­kedik. A legfelső polcon egy felhívás figyelmeztet: »Vigyá­zat, mérgezőA szekrényben egymás mellett apró üvegek­ben növényvédő szerek sora­koznak. Betűzöm a géppel irt neveket: Wofatox, Hungazin. Dikonirt, Sárgaméreg, Arzén és még vagy harmincféle név. A teremben az előadó szavai hallatszanak. Az érveket a gazdaság legújabb eredmé­nyeivel támasztja alá Pólya József, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság főagronómu- sa. Jól bevált náluk a többi gyomirtó vegyszer mellett az új Á—1114 is. Ennek köszön­hető, hogy sárgarépából ta­valy 113 mázsa átlagtermést takarítottak be. Nem megve­tendő a vegyszerezett, tavaszi telepítésű lucernatáblának az a tízmázsás szénatermése sem, melyet az első kaszáláskor adott. irtott gabona és 34 500 a vegy­szerezett kukorica. Az előcsarnokban olajjal le­tisztított gépek sorakoznak. Az RS—09-es és a Rapidtox II. mellett ott van a PC csá­vázó és az S—050-es magas- nyomású permetezőgép is. Firle Ernő, a Balatont) rig ári Állami Gazdaság mérnöke most az elméleti oktatáson hallottakat szemlélteti a nö- vény vény védelmi tanfolyam hallgatóinak. Három napon át ismerked­nek a tanfolyam részvevői a gépek kezelésével és működé­sével. Egy részük ugyan már ismeri ezeket a gépeket, de sokan vannak olyanok, akik­nek még új minden alkatrész. Czigner Ferenc törökkoppá- nyi és Vörös hajós teleki hall­gató még nem foglalkozott növényvédelmi gépekkel, de Vajdud Ferenc felsőmocsolá- di tsz-tagnak már ismerősei, ö a nyáron permetezőmester­ként dolgozott a szövetkezet­Flrle EraS a gépekkel ismerteti meg a hallgatókat Az eredményeket hallva ar­ra gondolok, hogy alig tíz éve a növényvédelem sok helyütt még csak a burgonyabogár el­leni védekezésre és a gyümöl­csösök permetezésére szorítko­zott, ma pedig már a mezőgaz­daság csaknem minden terü­letén meghonosodott Erről beszélnek a megyei számada­tok is. A múlt gazdasági év­ben 18 500 holdon végeztek vegyszeres gyomirtást a gabo­nában és mintegy 23 000 hol­don a kukoricában. S ebben az évben? Az előzetes tervek azt ígé­rik, hogy ismét nagyot lép előre a megye a vegyszerezés­ben. 50 000 hold lesz a gyom­Szeptemberig nem füstöl a nagy kémény ben. Nagyon sok munkája volt, mert a rovarkártevők elleni védekezés mellett egye­dül végezte a vegyszeres gyomirtást is. Csak az aranka­irtásban segítettek neki. A múlt évben először ő próbálta meg a szövetkezetben a vegy­szeres gyomirtást a lenben. — Milyen volt az ered­mény? Pólya József a legújabb ered­ményekről beszél. rezhetik, ha nyolc-tizenkét centi magas a növény. Ilyen­kor nagyon kell sietni. A növényvédelmi kultúra rohamosan fejlődik. A vegy­ipar nap nap után újabb és mind hatásosabb vegyszerek­kel áll a növényvédelem szol­gálatába. Ezeknek a szerek­nek a kezelése egyre nagyobb szakértelmet kíván. — Nem mindegy ám, ho­gyan készíti el az ember a vegyszereket! — mondja Csa- los Lajos rinyakovácsi hallga­tó, majd gyakorlati tapasz­talatairól szól. A somodori tsz növényvé­delmi felelősei meg így be­szélnek: — Nekünk mindig nagyon nehéz volt a vöröshere mag­fogása — mondja Vörös Lajos és Fehér Sándor. — Már elő­fordult, hogy egy szem sem termett, mert a magkártévők elvitték. A múlt évben más­fél mázsa volt az átlagtermés. Az aprómag kb 2 forintot emelt a munkaegységen. Somodoron fölismerték a növényvédelem jelentőségét, ezért indítottak külön nö­vényvédelmi szakmunkáskép­ző tanfolyamot a termelő- szövetkezetben. Horváth Gyu­la tanfolyamvezetőtől tudom, hogy húsz olyan hallgatója van ennek a tanfolyamnak, aki az idén már a harmadik évet végzi. Most egypár napig ők is a balatonbogláriakkal tanulták a növényvédelmi gé­— Nem sajnálom én __ M iért sajnálnám, hogy leállnak a gépek? Már úgyis vágyódtam a kőművesmunka után ... — Azt jobban szereti? Megvakaíja az állát, aztán egy kicsit följebb tolja homlo­kán a svájcit. — Ügy van az, hogy onnan meg ide vágyok mindig a mészkemencéhez — magyaráz­za, hogy itt a cukorgyár mész­égetőjében jó az, hogy többet keres, kevésbé jó, hogy három műszakban dolgoznak (szilvesz­terkor éppen éjszakás volt — hát így búcsúzott az óévtől). Az építkezést meg azért szere­ti, mert ez a szakmája. Till* mann József tehát nem sajnál­ja, hogy megállnak a gépek. Befejeződött a munka, az utol­só vagon répák már az úsz- tatóban vannak — még ma el­fogy az anyag —, a gyár befe­jezte a munkát. Most kezdődik a karbantartás, az új beruhá­zások és építkezések ideje. — Egyformán szeretem mind a kettőt. Ötvenhárom óta va­gyok itt a gyárban, mióta le­szereltem. Idényben a mészke- «encénél, nyáron meg a kő­műveseknél. Hogy mi lesz az első munka, amit a leállás után elkezdünk? Műhelykar­bantartás, a lakóépületek tata­rozása ... Egypár kataszteri hold falat befestünk, annyi a munka. A diffúzióban Hajnal Antal időszaki munkás. Az ő számá­ra a mai nappal befejeződik a gyári munka. — A tsz-be megyek most dolgozni. Visszakövetelnek. Nem nagyon akartak elenged­ni ide szeptemberben ... Har- minkilencben jöttem ide elő­ször télre dolgozni. Negyvenhá­romtól négy évig nem jöttem, mert eltörött a lábam, aztán az oldalam... De negyvenhét­től minden télen eljövök ... — Melyik munkát szereti jobban? — Én minden munkát szere­tek — mondja. Társai ugratják egy kicsit, de aztán komolyra fordítják a szót, és Hajnal An­tal tiltakozása ellenére is el­mondják, hogy munka után ha hazaér, még a tsz-ben is dolgozik öt-hat órát. — Két műszakot csináltam minden nap. A tsz-ben úgy há­romszáz munkaegységem van... Nemsokára lesz a zárszám­adás ... Tudja, és nem jönnék el a tsz-ből ide dolgozni, ha ott télen is lenne sok munka... Nem szeretek tétlenkedni. Jókedvűen nézegeti a hat­vanöt hektóliteres »fazekakat-«. Legközelebb szeptemberben tölti meg őket. Töltés után pe­dig lecsavarozza a födőt ö már sokszor búcsúzott a dübörgő, forró gépektől. Ka­nász János kőműves pedig elő­ször. — Jobban szeretem a saját szakmámat, a kőművességet. Persze jó volt itt is __Ha lesz f agyszabadság, akkor novem­berben megint visszajövök__ K ell a pénz ... Minden hónapi­ban 800—900 forintot adok ha­za anyámnak. Nyugdíjas és be­teg ... A bátyáim is segítik, de ők csak néha. Mindegyiknek van családja. A gépek még zúgnak, darál­ják, főzik a répát. Délutánra elfogy az úsztatóbóL Aztán megállnak. — Elkészítettük a tervezett mennyiséget — mondja Écsy László főmérnök. — Nehézségek? — Voltak. Az ünnepiek előtti nagy hó miatt a MÁV szállí­tásai késtek, nem volt tartalé­kunk. Csökkentett kapacitással dolgoztunk, így nem kellett le­állítani a gyárat. A szén előte­remtése is nehéz volt ebben az időben. A gyárnak napi hu­szonöt-huszonnyolc vagon szén­re volt szüksége. — Milyen jelentősebb beru­házások lesznek az idén? — Beszereljük a »J« diffú­ziós berendezést. Ez a gépsor magyar szabadalom, napi száz­harminc vagon répa feldolgo­zására alkalmas. — A múlt évben panaszol­ták, hogy kevés mokkacukrot gyártottak... — Most a tavalyi mennyiség kétszeresét adtuk át a keres­kedelemnek. Az úsztatok üresek. Leáll a kazánház, a diffúzió; a lúgozott és szárított répaszeleteket is elszállítják a szekerek és a vontatók. Szeptemberig nem Jüstöl a nagy kémény és a mészégető... S. Nagy Gyakorlati oktatás közben. — Számításaink szerint, ha bent hagyjuk a gyomnövénye­ket, akkor 50 százaléka bizto­san elvész a termésnek. Sok munkaegységet takarítottunk meg a betakarításkor is, mert a tiszta táblán géppel arat­hattuk a lent. Amikor munkájáról kérde­zem, így beszél: — Nálunk nem lehet késle­kedni; ha a szükség úgy kí­vánja, vasárnap is dolgozni kell. Példának a lent említi. Azt mondja, csak akkor vegysze­pek kezelésének módszereit. A statisztika szerint tavaly 8 szá. ckal több növényvédő szert használtak fel a mező- gazdaságban, mint 1962-ben. Ez a szám is azt mutatja, hogy a növényvédelem egyre na­gyobb tért hódít a mezőgaz­daságban. Ennek a szép, de felelősségteljes szakmának a művelői készültek most egy hónapon át a feladatok ellátá­sára Balatonbogláron. Nagy munka vár rájuk szövetkeze­tünkben az idén. Kercza Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents