Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-04 / 2. szám
Szombat, 1964. január 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP ÁSiaiagoBÉéiazók a téibsn — Nem tudom, hogyan jutunk ki Nagypusztára — mondja Czmerk István, a ber- zencei Jobb Élet Termelőszövetkezet elnöke. — Autóval biztosan nem, kocsi meg nincs ilyenkor... Nagypuszta, a szövetkezet állattenyésztési központja három kilométernyire van Ber- zencétől. Ráadásul hó borítja az utat, s nincs még kitaposva annyira, hogy autó is járhatna rajta. Nem is jutunk mesz- szire a járművel, gyalog folytatjuk utunkat. A végtelen fehérségben csak a fák és a varjak feketéknek. A mezőről lehámozta a szél a hó egy részét, és az útra sodorta. Méteres hófúvások, szél fodrozta buckák torlaszolják el a csapást. Itt bizony csak a traktor törhet át. Meg a szán. Azt elbírja a hó. A pusztához közeledve a fehér takaró mind vékonyabb. Itt volt a legnagyobb ereje a szélnek, és amit csak bírt, elfújt innen. A kopasz jegenyék mellett már a föld is kilátszik. Sertések túrnak vidáman. — Kell nekik a mozgás — így a gondozók. Jól érzik magukat a süldők, úgy hancúroz- nak, mintha nem is tél volna. A gondozók bezzeg topognak. Az istállókban meleg van, a jószág délelőtti pihenőjét semmi sem zavarja. A takarmány elő van készítve. A pihenőszobában két állatgondozó melegszik a kályha mellett. Napközi ügyeletesek. Naponta váltják egymást az állatgondozók, és ügyelnek a rendre az istállókban. Ma rájuk került a sor. Egyikük, Czmerk György már -két éve jár ki Nagypusztára, a hízómarhák mellé. — Hajnali ötkor jövök ki etetni, és délelőtt kilenckor megyek haza. A délutáni etetésre megint visszajövök — tájékoztat az idős embér. — De ma nem megyek haza, csak este, mert ügyeletes vagyok. Elmondja, hogy amikor leesett a hó, a pusztán töltötték az egész napot, mert a nagy hóban meg hidegben nehéz volt a járás a falutól idáig. Hófúvásban törték az utat, dacoltak az idővel reggelente. Akkor kihozták az ebédet is magukkal, hogy ne kelljen délben hazamenniük. Barbár István a növendékmarhákat gondozza ugyancsak régóta. A hármas számú istállóban végzi munkáját, és most bejött a pihenőszobába melegedni. Ö is ügyeletes ma, mint társa. A jó meleg kályha mellett neki is a hideg reggelek jutnak eszébe: — Olyan négy kilométernyire lakom, s bizony járt úton is nehéz télen a gyaloglás, hát még amikor csapást kell tömi a térdig érő hóban. A takarmányosfogatosokról beszél, akiknek még jobban kijutott a kemény télből. Bil- lege Mihály és Kloncsár János nevét említi. — Mindig készen van a takarmány, sohase késnek be- hordásával —- mondja. — Még a hófúvás se ijesztette meg őket. Biliege Mihály fogatostól megtudom, hogy a rendszeres takarmányszállítás mellett a fejőket is ő hozza ki a faluból, és este hazaviszi őket. A tejet is ő hordja. Vele teszik meg az utat az állatgondozók is. örülnek is nagyon: — Most már nem kell gyalogolnunk, szánnal járunk. Az állatgondozók munkája minden évszakban ugyanaz. Télen mégis nehezebb. Az istállókban meleg van ugyan, de a takarmány-előkészítőben meg az udvaron hideg fogadja őket. Reggel és este átfáznak az úton. És ez így megy napról napra. Munkájuk töretlen helytállást kíván, mert ha nem jól végzik el feladatukat, annak az állatok vallják kárát És ha rosszul bánnak a jószággal, a várt hozam is elmarad. Ez pedig — jól tudják a gondozók — az osztalékot csökkenti. Dehogy akarják ezt, hiszen sok egységük volt a múlt évben, és úgy jó, ha minél több részesedés jut az egy ségre. Most az elnöktől kérdezik, hogy mennyit ér majd az egység. — A számítások azt mutatják, hogy a tervezettet elérjük, körülbelül 24—25 forintos részesedés várható — hangzik a válasz. Czmerk György 700, Barbér István pedig 600 egységet szerzett tavaly, tehát most erre számítgatják az osztalékot. Rövidesen — a zárszámadáskor — kézhez is kapják. Fát tesznek a vaskályhára, kabátot vesznek magukra, és elhagyják a meleg szobát. Az istállóba mennék, megnézik, rend van-e mindenütt. Lépteink alatt csikorog a hó. A falu felé vivő úton az egyik hófúvás tövében megállunk.- Az elnök megjegyzi: — Nagy megnyugvást jelent nekem is, hogy tudom: jó kezekben van az állatállományunk. Ezek az emberek, de a többi gondozó is törődnek a rájuk bízott jószággal. Jó tudni, hogy amíg idekint tombol a tél, az istállókban jó körülmények között telelnek át az állatok. Ez nekik, az állatgondozóknak és a takarmányosok- nak köszönhető. Heraesz Ferenc Aktívabb eszmei offenzívát Az MSZMP Vili. kongresszusa azt a feladatot állította a pártszervezetek, a kommunisták, a közgondolkodás alakításában közreműködő minden szerv és ideológiai műhely elé, hogy nagyobb aktivitást tanúsítsanak a szocialista eszmék terjesztésében, tanítsák meg az embereket szocialista módon élni, dolgozni és gondolkozni. A jelszavak nyelvére lefordítva: a kongresszus meghirdette a szocialista ideológia offenzíváját. Az offenzív ideológiai munka szükségességét maga az élet vetette föl. Az ország bel ső fejlődése fordulóponthoz érkezett: csaknem két évtized megfeszített, áldozatos harcában új rendet teremtettünk a lerombolt régi helyében, leraktuk a szocializmus gazdasági, politikai és ideológiai alapjait, amelyre felhúzhatjuk a szocializmus és kommunizmus épületét. Ebben a munkában politikailag, gazdaságilag és az ideológia legfontosabb kérdéseiben végleges vereséget szenvedtek a régi uralkodó osztályok; az új forradalmi ideológia milliók gyakorlatának vezérfonala lett. A megdöntött társadalmi rend eszmei öröksége azonban még mindig kísért: sok ember MI LEGYEN ELŐBB: TRAKTOR VAGY MUNKAGÉP? Érdekes problémát vetett föl nemrégiben termelőszövetkezetünk gépesítésével kapcsolatban Gőgös Péter bonnyai tsz-einök. Levelében arról ír, hogy náluk, a Zöldmező Termelőszövetkezeiben nincs arányban a traktc- rok'és a munkagépek száma. Annyi a munkagépük, hogy a Karádi Gépállomásnak is kölcsönözhettek a szántás-vetés idejére, sőt még a szállításokhoz is adhattak pótkocsit. Innen a kérdés: Azért kapjon a tsz vetőgépet, ekét, pótkocsit, hogy legyen mit bérbe adnia, vagy pedig azért, hogy saját traktorai után akasz- sza őket? Az első kérdésre eleve nemleges választ adhatunk, hiszen jól bevált' módszer a bonnyai esetnek pontosan az ellenkezője, az tudniillik, hogy a gépállomás gépeit bérlik a termelőszövetkezetek. Ez a módszer a természetesebb, az ésszerűbb és a gazdaságosabb. Miért tapasztalható mégis ennek éppen a fordítottja a bonnyai tsz, illetve a Karádi Gépállomás esetében? Megtudtuk, hogy a bonnyai Zöldmező Tsz 1700 hold szántóján két szövetkezeti traktor végzi a szükséges munkákat. (Az idén kapják meg a harmadikat.) Ehhez a két géphez — egy lánctalpas és egy kiselejtezésre váró G—35-ös —, tucatnyi munkagépük van, köztük vetőgép, rendsodró, műtrágyaszóró stb. Ezeknek a vontatására alkalmatlanok a meglevő erőgépek. Mert ugyan ki próbálná meg például lánctalpas traktorral gyűjteni a szénát, vagy kormos traktorral elvégezni a tavaszi fejtrágyázást a zsenge vetéseken? A bonnyaiaknak tehát van egy csomó olyan munkagépük, amit kénytelenek kölcsönadni a gépállomásnak, mert saját erőből nem üzmeltethetik őket. Meg kell jegyezni azt is, hogy az idén érkező univerzális traktor sem segíti ki őket a bajból egészen, mert még akkor is marad munkagépük, amit nem lesz mivel vontatni. Ez azért is valószínűbb, mert van a szövetkezetnek egy Orkán silózója, aminek működtetéséhez ugyancsak gumikerekű traktor kell. Ezenkívül a silóhordást is meg kell oldaniuk... Egy szó, mint száz: Bonnyán nem kielégítő a gépellátás. Marosi József, a Tabj Járási Tanács vb-elnökhelyettese azt mondta: Előbb munkagépekkel igyekeznék ellátni a szövetkezeteket — ez kevesebb pénzébe is kerül a tsz-nek —, s csak azután jönnek a nagyobb beruházások, a traktorok. Ez így helyes, megfontolt elgondolásból eredő álláspont. De még jobb lenne, ha gondosabb mérlegelés alapján osztanák el a munkagépekét, és jobban megnéznék, hogy az adott gazdaságban van-e any- nyi és olyan erőgép, amivel vontatni lehet a munkagépeket Bonnyán aránytalanság tapasztalható, s ez legyen figyelmeztetés minden illetékes részére. A közmondás szerint: Addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Vagyis annyi munkagép kerüljön a tsz-ek- be, amennyit meglevő erőgépeikkel üzemeltethetnek. II. F. fejében még mindig hat a polgári világnézet, hatnak a nyárspolgári magatartás leg különfélébb maradványai — sokszor békés együttesben a szocialista ideológia elemeivel. Az eszmei offenzíva célja tehát az, hogy a szocialista társadalom fölépítésével együtt és vele szoros kölcsönhatásban a társadalom minden tagjának világnézete megfeleljen a szocialista valóságnak, szűnjön meg a lét és a tudat között még meglevő különbség. Annál is inkább szükség van erre, mert a szocializmus és a kapitalizmus nemzetközi erőviszonyaiban bekövetkezett változás a két rendszer harcának új szakaszát tűzte napirendre: a békés egymás mellett élés körülményei között a harc gazdasági és ideológiai síkra terelődött. S ebben a harcban csak akkor győzhetünk, ha a szocializmus nemcsak a politikai és a gazdasági viszonyokban, hanem az emberek gondolkodásában is uralkodó lesz. Az eszmei offenzíva napirendre tűzését tehát ez a két körülmény diktálja, s egyben megszabja az offenzíva tartalmát és módszereit is. Az eszmei offenzíva mindenekelőtt nem látványos, nem zajos hadjárat, nem bontható le egyes kampányokra, hanem szívós mindennapi feladat, átfogja a gazdasági, a politikai és az ideológiai építőmunka minden területét. Nem merül ki abban sem, hogy időnként hajtóvadászatot rendezünk az ideológia vagy kultúra negatív jelenségei, káros megnyilvánulásai ellen. Az eszmei offenzíva elsősorban aktív, kezdeményező elméleti és ideológiai munka. Olyan megfeszített gondolati tevékenység, amely folytonosan figyeli az élet új jelenségeit, állandóan szembesíti az elméletet és az elvi megállapításokat a változó gyakorlattal, s marxista—leninista választ ad a valóság fölvetette minden új kérdésre, bátran elvetve az idejétmúlt következtetéseket. Az ilyen kommunista magatartás biztosítja leginkább a szocialista építőmunka és a szocialista közgondolkodás fejlődésének szoros egységét és kölcsönhatását. Mert az eszmei offenzíva csak akkor éri el célját, ha visszahat a szocialista építőmunka tökéletesedésére, és a fejlődő társadalmi tevékenységből táplálkozik; másrészt a valóságnak és a tudatnak ez a szoros kölcsönhatása azzal jár, hogy a marxizmus—leninizmusnak éppen a lényege, a lelke: a valóság változásai iránti érzékenység és a rájuk való helyes reagálás válik a szocializmus építésén munkálkodók vérévé. Az eszmei offenzíva azt jelenti továbbá, hogy az életben még meglevő káros jelenségekkel, az emberek gondolkodásában, magatartásában, ízlésében ható elmaradottsággal elsősorban pozitív ellenpéldákat állítsunk szembe. A nevelés és meggyőzés legjobb módja az ideológiai munkában is a példamutatás, az új, a születő vagy a már megerősödött szocialista értékek felkarolása. Az a célunk, hogy elterjesz- szük a szocialista közgondolkodást, a szocialista életeszményeket, a szocialista erkölcsi normákat. Elvont síkon, általános alapelvek hangoztatásával itt nem sokra megyünk. A munkamorál, a szocialista emberség, a társadalmi felelősség követendő példáiban egyáltalán nem szűkölködünk már, de a marxista gondolat, a szocialista irodalom, művészet is sok olyan értéket hozott már létre, amelyeknek közkinccsé tétele és felkarolása nemcsak a szocialista gondolkodás, erkölcs és ízlés elterjedését szolgálja, hanem visszahat az ilyenféle példák és értékek gyarapodására is. Ha az eszmei offenzívának ezekről az alkotó, pozitív ösz- szetevőiről nem feledkezünk meg, akkor — és csakis akkor vehetjük föl az eredményes harcot a köztünk és bennünk élő káros, polgári és kispolgári nézetekkel, megnyilvánulásokkal. Mert helytelen lenne elhanyagolni a marxista—leninista világnézet harcoskritika- jellegét, hiszen az offenzíva szó maga is ezt tartalmazza. Az eszmei offenzíva fontos teendője ugyanis a kritikai közszellem, mindenekelőtt pedig a marxista kritika megerősítése. S itt sok még a megoldatlan feladat. Tisztázni kell a kritikai mércék és normák, az irodalmi-művészeti alkotómunka alapkritériumainak értelmezését. Mindenekelőtt kimozdítva passzivitásukból, csatasorba kell állítani az alkotók és a közönség nevelésében olyannyira fontos marxista kritikusi gárdát, arra kell ösztönözni őket, hogy éber figyelemmel kísérve a születő szocialista értékeket, kezdeményezzenek a nézetek tisztázásában, a nem marxista kritikai és művészeti koncepciók bírálatában. Az eszmei offenzíva nem nélkülözheti a párt által meghirdetett és a gyakorlatban is Ziergiebel SEBHELYES áRCU (61) Még meg kellett írnia a feljelentést. Jegyzeteket készített magának, mielőtt az írógéphez ült... Innsbruck, fogság, Dachau, szökés, polgármester, körzetvezető — lopott bőrönd, Paríu, München, Berlin, kémkedés, zsarolások, Kufrat, az az ápolónő, június tizenhetedi- ke. — Mit közölhet még Sei- ser? Dr. Werner úgy számolt, hogy a valószínűsíthető merénylet Kufrat ellen és a többi tény, végül fenyegetése, hogy az egész ügyet átadja a sajtónak, nem teszi lehetetlenné, hogy letartóztatást parancsot csikarhat ki ‘Jakutek, alias sebhelyes ellen. Egy óra múlva elindult. A íőállamügyész lakása gyalogosan mindössze tíz percnyire volt. Bőven volt még ideje. Az ügyvéd egy kis kerülőt tett az üzleti negyeden át. A főutcában megakadt a forgalom. Dr. Werner érdeklődéssel állt meg, amikor a forgalmi akadály okát felismerte. Néhány száz fiatalember transzparensekkel vonult az utcán. »Tárgyalásokat az NDK-val! — Pokolba az atomrakétákkal!-« — ez állt a papírtáblákon, amelyeket hordoztak. Mosolyogva figyelte az ügyvéd a rendőröket, akik szigorú, hivatalos arccal kísérték a felvonulást. Amikor a menet a közelébe ért, először tett valami szokatlant. Utánozta a többi járókelőt, és tapssal fejezte ki együttérzését a tüntetőkkel. És néhány másodpercre olyan gondolata támadt, hogy maga is elcsodálkozott rajta: azt gondolta és azt kívánta, bár állna valamelyik papírtáblán ilyen felirat is: »Lie a fasisztákkal, fegyházba a sebhelyessel !« Egy férfi szólította meg: — Jó napot doktor úr, gondolatban bizonyára már ezeknek a fiataloknak a védőbeszédét fogalmazza, ugye? — Az egyik ismert napilap szerkesztője volt — Ellenkezőleg, Kunze — válaszolt az ügyvéd mosolyogva —, éppen egy feljelentést gondolok át. Benn van most a főnök a szerkesztőségben? — Természetesen, már három órája. Mi újságírók sajnos nem alkatunk olyan sokáig, mint a más foglalkozásúak. Dr. Werner elengedte füle mellett ezt az ironikus célzást, és hirtelen így szólt: ■— Tudja mit, magával megyek a szerkesztőségbe. Hiszen maga most biztosan visszamegy a taposómalomba, hogy erről a tüntetésről írjon. — A szerkesztőségbe megyek ugyan, de nem azért, hogy erről a gyönyörűségről írjak, ezt elintézi a helyi szerkesztőnk a hetedik oldalon. Jöjjön, Eberhardt örülni fog, ha láthatja. • • * Eberhardt főszerkesztő valóban örült. Már hosszabb ideje ismerték egymást, és olykor össze is jöttek egy üveg bor mellett. Mikor dolgozószobájában helyet foglaltak, a szerkesztő mosolyogva szólt: — Ha ilyen időben keresel fel, akkor nyilván néhány inyencfalat van a tarsolyodban a nyomorgó sajtó számára. — Csakugyan van valamim a számodra — válaszolta dr. Werner. — De ezt az ügyet semmi esetre sem nevezném ínyencfalatnak, ahhoz túlságosan is bűzlik. A főszerkesztő kezét dörzsölte. — Tehát korrupciós botrány, ezt használhatom. A nagyközönség mohón falja az ilyen eseteket. Az emberek valahogy megérzik, hogy az az aranyfolyam, amelyben a mi notabili- tásaink fürdenek, nem eredhet egészen tiszta forrásokból, ezért mindig éreznek némi elégtételt, ha ilyen botrányok igazolják gondolataikat. — Többet érne, ha inkább állandó erélyes tiltakozásuknak adnának hangot, mint ahogyan azt például egyes területeken már gyakorolják. De csalódást kell okoznom neked. Nem korrupcióról van szó, hanem sokkal többről. Egy háborús bűnösre akadtam. A városunkban lakik. — Ügy. — A főszerkesztő igyekezett csalódását leplezni. — Hát egy ilyen história, hm, no, igen, őszintén szólva, kedves barátom, manapság nem éppen szenzáció... — Hagyd abba a szenzációidat! — kiáltott fel az ügyvéd bosszúsan. — Ti újságírók nyilván már csak slágercímekben tudtok gondolkozni. De legyen meg a slágercímed. An- ngk az embernek, akiről beszélek, Jakutek a neve, vagy ha akarod: »A sebhelyes arcú-«. — Jakutek? Csak nem az a gyümölcslégyáros? — Pontosan az. Tessék, fusd át a feljelentésemet. — Dr. Werner átadott egy másolatot. Eberhardt meglepődve kiáltott fel, amikor az átfogó és részletes indokolást elolvasta. — Ez mindenesetre több, mint amit vártam. De hitelt érdemlő mindez, úgy értem, bizonyítható? — Azt hiszed talán, hogy képzelődöm? Szeretném, ha ezt az ügyet egészen feltűnően hoznád ki, lehetséges ez? — Hát persze. Ma este ki is jön az első cikk. Ezt az anyagot részletekben hozom, hat héten át. Remélem, csa'k engem informáltál róla? megvalósult türelmet, baráti í szellemet mindazok iránt, akik fmég nem mindenben értenek — Egyelőre, de az egész saj-regyet velünk. Hiszen a szociatót mozgósítani fogom. Csak? lista közszellem alakulása is egyre kérlek: várj addig a? ellentmondásos folyamat, publikálással, amíg megkapodfamelyben a réginek és az új- tőlem a jelzet. Előbb az ál-fnak az elemei állandó harcot lamügyésszel kell beszélnem,f vívnak egymással. A szocializ- azonkívül lesz még egy érde-f mus eszmevilágához közeledő kés látogatásom a fogházban, emberek nevelése igen nagy Dr. Werner röviden elmond-!itürelmet igényel; a türelmetta a Seiser-ügyet. Kevéssel! lenséS> főle§ Ped^ a rideS le.... ... ... __ Inezes, a dogmatikus merevseg u tóbb elbúcsúzott, hogy a fo- |és a* liberáiis engedékenység államügyészt felkeresse. (, egyaránt csak kárt okozhat. Ahogy dr. Werner elhagyta! Az Ideológiai egyet nem értés a szobát, a főszerkesztő behív-iinem lehet akadálya a politikai ta titkárnőjét együttműködésnek, ha ez az — Edit kisasszony, egy fon-? együttműködés magában fogtos anyagnak kell még ma bekerülnie az első oldalra. Írja, kérem... * • • lalja az idegen nézetek bírálatát. Ennek a bírálatnak azonban csak az szolgáltathat szilárd bázist ha gondosan A íőállamügyész jókedvűen á megmutatjuk és felkaroljuk üdvözölte dr. Wernert. — örülök, hogy végre magát ' is látom, doktor úr. Ma reggel! igazán nem tudtam a telefon-, hoz jönni, iszonyúan zúgott a1 fejem, tegnap este kuglipar-' fim volt, ért engem. Jöjjön, a' reggeli már készen vár. Ízlésesen berendezett ebéd- ( lőben foglaltak helyet. — Szolgálja ki magát, dók-] tor. — Az államügyész zsemmindazt, ami már a mienk a felénk közeledőkben, s közösen örülünk a szocializmus eszméi felé tett minden újabb lépésünknek. Az eszmei harc tehát példamutatást, a valóság szüntelen tanulmányozását, elmélyült gondolati tevékenységet, a szocialista értékek ápolását, aktív kritikai szellemet, ugyanakkor türelmet, bölcsességet lét es pirított kenyeret tolt, , , ,, ,, , .... Követel meg minden pártszervendege ele, es maga toltott , , ... , . , , ’ . ,. ..... vezettol, minden kommumstaneki kávét. Aztán a tolásért ,,, ...................... ..... ,, ... . ..... ,, , tol, az ideológiai es kulturális nyúlt, néhányszor megcélozta s. . , ............. . < front minden munkásától, a kés elevel, es gyakorlott kez- j Baranyai Gyula. az MSZMP KB kulturális zel leütötte a tetejét. (Folytatjuk.) osztályának helyettes vezetőj«
