Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-14 / 10. szám
Kedd, 1964. január 14. 5 SOMOGYI NÉPLAP KÉT HÉT LELLÉN VAN-E GONDOLATÁTVITEL ? A SZOT balgtonlellei Május 1. üdülőjébe utazva azon töprengtem, hogy mjt lehet csinálni egy téli »nyaralóban« a Balaton mentén. Amikor azonban megpillantottam a vidáman korcsolyázó, fakutyázó üdülőtársakat, megnyugodtam nem fogok unatkozni. Nászutasok Csaknem ötven ifjú pár töltötte itt mézesheteit. Többségük karácsonykor házasodott össze. Egy középtermetű, szőke fiatalasszony és férje Pestről jött. Három hatalmas bőrönddel, két sportszatyorral érkeztek. Alig pakoltak ki szobájukban, máris szaladtak le a portára. — Telefonálni szeretnénk Pestre.. A telefonfülkéből kihallatszott az asszonyka kétségbeesett hangja: — Jaj, anyukám ... Az asztal alatt maradt egy csomag. Benne a hálóing, a pizsama és Feri borotvakészlete. Küld utánunk sürgősen! Vajon ha hazamennek, mit felejtenek itt? ... A cukorbeteg Különleges, feltűnő házaspár. Az asszony férfias, erőteljes, a férj pedig bátran indulhatott volna az »év legsúlyosabb üdülője« cím elnyeréséért. — Cukorbeteg a férjem — magyarázta az asszony mindenkinek. Elmondotta, hányféle orvosságot kell szednie; hogy ezenkívül baja van a férje veséjének, májának, szívének is, s hogy csak diétás kosztot szabad ennie, mert feltétienül fogyni akar. Betegünk — valamikor birkózó és súlyemelő — pedig a felszolgálónak azt magyarázta lankadatlan hévvel, hogy milyen ételt miért szerek S nem volt olyan zsíros kolozsvári töltött káposzta, rakott krumpli vagy más étel, amiből ne kért volna repetát. Mert ugyebár fogyni akart. Érkeztekor 133 kiló volt, a távozás előtti napon 138... Ne nevess korán ... Újra és újra felcseng az önfeledt kacagás. Kinn jeges szél süvít a Balaton felől, de az üdülő társalgójában forró hangulatot teremt Csenki János kultúros. — Hogy a bab? — hangzik a vidám társasjáték ismétlődő kérdése. Majd újabb játék következik: — Mit visz a postakocsi? — Az üdülők gondtalanul játszanak, szórakoznak. Zálogkiváltás. A »bíróság« döntésére egymás mögött sorban állnak a »bűnösök« s mindenki azt csinálja az előtte levővel, amit vele a mögötte álló. Egy meglett korú, angol— francia szakos nyelvtanár azon derül, hogy amíg az ő fülét gyengéd női ujjak hú- gálják, a néhány lépésre előtte álló filozófus tanársegédét erőteljes férfiujjak marko- lásszák. Csak akkor komorul el, amikor cserélni kell, s újabb »büntetés« — kézcsók — következik. A filozófusnak illatos női kezecske jutott, neki pedig egy gyengédnek egyáltalán nem nevezhető szőrös, inas férfikezet tartottak orra alá. Áthallás A szomszéd szobában egy nászutaspár lakik. Vacsora előtti szunyókálásomból éles női hang ver föl. — Becsapsz ... Nahát, nem vártam tőled, hogy ennyi idő után már csaljál... — Te beszélsz? Tőled tanultam! Láttam az első pillanatban ... — No, ezek sem esznek meg együtt fél kiló sót — tűnődöm magamban, de ekkor a női hang újból — most már örvendezve — felkiált: — Kanaszta ... Mégis én nyertem, úgy kell neked. Hajnali bolyongás A Becsali Csárda kedvelt »kirándulóhelye« volt mindenkinek. Halászlé és zamatos borok vonzották oda az üdülőket. Néhány kiruccanás azonban furcsán végződött. Hajnali két óra. Az üdülő folyosóján egy magányos férfi dülöngél. Kabátját a földön húzza, töltőtollával hiába próbálja kinyitni az ajtókat. — Kit keres? — kérdik tőle az álmukból felriasztottak nem éppen kedvesen . — A feleségemet... Nem látták? Nem tudják, hol van? Udülőtársunk még a nevét is elfelejtette, s azt is, hogy melyik szobában lakik. A második emeleten megszánják, levezetik a portára, megnézik igazolványát, megállapítják, hogy melyik szobában lakik, s úgy vezetik aggódó feleségéhez, aki már el sem tudta képzelni, mi történhetett élete párjával. Otthon melegebb van ■■■——«--------------------------------M agas, vékony, fekete 'fiú. Alig lehet elmozdítani a fűtőtest mellől. Onnan nézi a havas Balatont, a jégen korcsolyázó, csúszkáló emberereket. Még felesége sem tudta rávenni, hogy megpróbálja, milyen is a fakutyázás. — Otthon melegebb van... Napsütés — mentegetődzik tört magyarsággal. — Otthon? Hol? — Kuba ... Havanna. A jégtől, a hidegtől félő vendég Gusztavo Salmero Pesten tanuló kubai egyetemista. Megismerkedett egy pécsi kislánnyal, s feleségül vette. A nap, a forróság hazájából jött. Érthető ,hogy a téllel nem nagyon szimpatizál. * » * Sokat írhatnék még a két hét kellemes élményeiről. A fakutyázás örömeiről, vagy a pesti művészek felléptéről: a hegedű- és a zongoraestről, a táncdalénekesek sikereiről, az operadélutánról, a sportrendezvényekről és más eseményekről. És árról a gondosságról, amellyel Mikus István, az üdülő helyettes vezetője és valamennyi dolgozó fáradozott, hogy minden vendég jól érezze magát. Amiért Székely Benőné budapesti pedagógus távoztakor ezt írta a vendégkönyvbe: »Sokáig, szeretettel fogok önökre gondolni.« — Mit lehet ilyenkor a Balaton mentén csinálni. — kérdezték a távozásunkkor érkező új üdülők. — Ugye, unalmas, hosszú volt a két hét? Hogy milyen hamar elszalad, majd ők is megtudják. Szalai László II francia ellenállók az oraÉuri tinker kiadatását követelik Párizs (MTI). A Francia Ellenállók Országos Bizottsága az Argoud-ügy- gyel kapcsolatban nyilatkozatot tett közzé. Ebben rámutat: Az OAS-vezetőt ugyan nem legális módon tartóztatták le Münchenben, a nyugatnémet hatóságok kiadatási kérelme azonban voltaképpen arra irányul, hogy a nemzetközi neo- fasizmus egyik vezetője szabadlábra kerüljön. Argoud összeesküvést, merényleteket szervezett, a hitlerihez hasonló fasiszta diktatúrát akart Franciaországban létrehozni. A bonni hatóságok éppúgy védelmére kelnek, mint ahogy a háborús bűnösöknek is menedéket nyújtanak. Az ellenállók országos bizottsága utal arra, hogy az oradouri és tulle-i vérfürdőért felelős Heinrich Lammerding SS-tábornokot, akit a francia katonai bíróság halálra ítélt, nem adták ki Franciaországnak, szabadon él Nyugat-Németországban. A francia ellenállók — hangoztatja a nyilatkozat — nem adják fel harcukat, hogy Lam- merdinget felelősségre vonják bűneiért Létezik-e gondolatátvitel? Kitalálható-e távolból egy másik ember gondolata? Olyan kérdések ezek, amelyek nagyon régóta foglalkoztatják az emberiséget, és mindjárt a bevezetőben szögezzük le: a kérdés még nem oldódott meg véglegesen. Nemrégiben egy kedves, idős barátom azt bizonygatta, hogy ő és fele ' kitalálják egymás gond , és ha egyikük például í ,álamra gondol, a másikn. .s éppen az a zenei motívum jut eszébe. A hasonló esetek megértéséhez egy érdekes kísérlet elvégzésére utalok. Igaz, ez egy állattal kapcsolatos, de a gondolatátvitel mechanizmusa azonos. A produkció során egy ló tudósok előtt bizonyította be »számtantudását«. Cirkuszi produkciókból meglehetősen ismeretesek a »számoló« állatok. Dobogással, nyerítéssel, ugatással és más jelzésekkel tudatják, hogy »fölismerték« a mutatott számot, elvégezték a számtani műveletet. Az is eléggé ismeretes, hogy ez az állatok az idomítok feltűnést nem keltő I jeleire hagyják abba a számolás jelzését. Az említett ló azonban másféle produkciót nyújtott. A számtanpélda eredményét nagy tekintélyű tudósok előtt dobolta ki úgy, hogy ga2dája nem is volt a helyiségben! Honnan szerezhette matematikai képességét ez a ló, hiszen köztudomású, hogy az állat agya nem alkalmas arra, hogy számtani műveleteket végezzen? Ez a ló »számolt«, de csak addig, míg az ellenőrző bizottság a helyiségben volt, amikor viszont a szomszéd szobából, ablakon át mutatták meg a megoldandó feladatot, ez a »csodaparipa« is éppen olyan semmitmondóan bámult, mint »matematikailag képzetlen« lótársai. A ló idomító ja elmondotta, hogy a számtani feladatok megoldásánál az állat, amikor pontosan dobolta ki a megoldást, cukrot kapott. Igen ám, de a feladatok sorrendjében nem volt semmiféle törvény- szerűség. A ló feltételes reflexe nem a példa megoldásának helyességére épült, hanem valami olyan jelet érzékelt az idomítón, ami akkor jelentkezett, amikor a dobolásos jelzéssel elérkezett a helyes megoldásig. Bizonyára ezt az izgalmi állapotot érzékelte a tudós ellenőrző bizottságon is. Hogy mi váltotta ki ezt a reflexet, eddig nem sikerült pontosan megállapítani, de ezt nem kell feltétlenül a gondolatátvitelhez kötni, mint ahogyan a bevezetőben • említett idős házaspár gondolatmeg • egyezése is valószínűleg csupán feltételes reflexeken alapszik. Hosszú éveken át éltek együtt, és az azonos körülmények között kialakuló feltételes reflexeik is bizonyára meg lehetősen hasonlóak. Ennek viszont az a következménye, hogy bizonyos külső ingerekre, amelyeket tudatosan nem is érzékelnek, idegrendszerük azonos választ ad. A gondolatátvitelnek azonban akadnak sokkal bonyolultabb, máig sem megoldott problémái, melyeket sokan az agyban keletkező elektromágneses hullámokkal hoznak ösz- szefüggésbe. Tény, hogy elekt- rokefallográffal az agyi bioelektromos áramokat érzékeltetni lehet, bár ezek jelentőségét egyáltalán nem ismerjük, és csak néhány szélsőséges esetről tudunk következtetéseket levonni. Az agy elektromágneses terének feszültsége viszont olyan alacsony, hogy mai tudásunk szerint több mint tízezer kilométernyi kiterjedésű antennát kellene az emberi agyban elhelyezni, hogy ezeket a jelzéseket fel- foghatóvá tegye ... A gondolatátvitelnek azonban tagadhatatlanul tárgyi alapja is van. Erre utal egy négy évvel ezelőtt elvégzett kísérlet. Június 25-én egy ismeretlen ember szállt a »Nautilus« amerikai tengeralattjáróra. A hajó a víz alá merült, és minden napon, két előre meghatározott időpontban a titokzatos vendég öt ábrát rajzolt egy papírlapra, majd a kapitánynyal együtt aláírta, és átláthatatlan borítékba zárta. A borítékra már a kapitány vezette rá a pontos dátumot és a »szigorúan titkos« megjegyzést. Augusztus 10-én véget ért a különös út. A kikötőben felbukkanó »Nautílus«-t már kü- lönrepülőgép várta, s az a Légierők Kutatóhivatalának Biológiai Központjába vitte a borítékot. Ebben az intézetben — pontosan a tenger alatti kísérletek időpontjában — gépi úton kevertek meg több ezer kártyát, melyeken az említett öt ábra volt látható. A gépből kidobott lapokat egy személy mereven nézte, és megpróbált csak a látott ábrákra gondolni. Amikor összehasonlították a gép által kevert kártyák jegyzékét a tengeralattjáróban készült listával, kiderült, hogy a rádióhullámok hatósugaraiból kikerült helyen, a valószínűségszámítás adatait messze túlhaladva, a titokzatos gondolatolvasó minden száz kártyából hetvenet eltalált. Mi lehet ennek a kísérletnek a tudományos magyarázata? Ha a harmincszázalékos hibát sem mellőzzük el, akkor is egészen rendkívülinek kell tartanunk az eredményt. A kísérlet leírása nem közli, hogy ki volt a »vevőállomás«, márpedig ez a továbbiak szempontjából egyáltalán nem közömbös. Mind több bizonyíték jelentkezik ugyanis arra, hogy a gondolatátvitel, képessége, ha szerfölött ritkán, de némely megzavart idegrendszerű egyéneknél előfordul. A Science et Vie című francia újságban egy tudományos kutató beszámolt arról, hogy 47 éves elmebeteg testvére, akinek szellemi képességei egy tizennyolc hónapos gyermek adottságainak feleltek meg, folyamatosan beszélni sem tudott, de a jelenlevők gondolatait közölte. A megfigyelést közlő azzal magyarázza a jelenséget, hogy az alig fejlett értelem nem volt képes ellenőrizni és megváltoztatni a kapott érzékeléseket, A távolból kapott érzékelésekről érdekes kísérletek alapján számolt be I. A. ■ Fabri szovjet professzor. Hosszú éveken át tanulmányozta egy ritka, éjjeli lepkefajtán a »'biológiai távösszeköttetéseket«. Nyári éjszakán drőtkalitkába zárt ebből a pillangófajtából egy meg nem termékenyített nőstényt. Fél óra múlva valósággal körüldongták a hímek. Három este 64 hímlepkét fogott, és közülük néhányat festékkel megjelölt, majd 6—8 kilométer távolságban szabadon eresztette ezeket a pillangókat. A lassú repülésű lepkék 40—45 perc múlva ismét a drótkalitka mellett voltak, ami azt jelenti, hogy a legrövidebb úton tértek vissza. A nőstény szdg- jelzést nem adhatott, mert a széljárással szemközt is érzékelték a hímek a hívó jelt. Feltehetően elektromágneses sugárzásokról lehet szó, melyet valószínűleg az antennaként használt csápjaikkal fogtak fel, mer.t e részük eltávolítása után azonnal elvesztették kapcsolatukat a nősténynyel. Ennek a lepkefajtának feltétlenül szüksége volt távoli jeladásra, a nőstény »gondolatát« érezték meg a hímek. Ez a képességük a fajták fejlődése során azonban szükségtelenné vált. A magasabb rendű lényekben mindinkább elcsöke- vényesedik ez a képesség — így véli Fabri professzor megoldani a kérdést. Mint bevezetőnkben is említettük, a kérdés még nem oldódott meg. A jelenségek alaposabb megfigyelésére van szükség, és tudományos érvényességű általánosításra csak ezután kerülhet sor. Veres Pál CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ Du. 3 órakor: Karenina Anna. Táncsics ifjúsági bérlet. VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ A nagy volgai csata. Korhatár nélkül. (Január 15-ig.) Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. filmszínház SZABAD IFJÚSÁG élet kapujában. Korha- t. léikül. (Január 15-ig.) Előadások kezdete: 4, 6, • órakor. I|égi WM gyártmányú 2—3-as lópatkószeget minden tételben átvesz: LÓSPORT VÁLLALAT gazdasági osztálya Budapest, VIII., Kerepesi u. 9. Tel.: 134-808. (207)
