Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-11 / 8. szám

M P'<! M'EG^'É f B l/öt'T S ÁG A ES A M EGYE I TANACS L/VPJA Ma este TV-bemutató A TENTKES NYA Gyermekkorunk olvasmányai kö­zűi mindig szíve­sen emlékszünk vissza azokra, me­lyek a szabadság- harcok eseményeit idézik. A mai fia­talok szerencsé­sebbek: ők a tá­volbalátás korsza­kában vizuális él­mények birtokába is juthatnak. De bizonyára mi, fel­nőttek is élvezet­tel, izgalommal fi­gyeljük a képer­nyőn a fiatal pé­csi írónak, Örsi Ferencnek a for­gatókönyvéből ké­szített A Tenkes kapitánya című,ma induló 13 részes, folytatásos tv-já- tékának adásait. A darab cselekménye a kuruc szabad­ságharc idején játszódik, a Pécs környéki Tenkes­hegy vidékén; ren­dezője Fejér Ta­más, főszereplői: Zenthe Ferenc, Só­lyom Ildikó, Sza­bó Gyula, Barsi Béla és sokan má­sok. A sorozat iránt külföldön is nagy az érdeklő­dés. Az angol tele­vízió például még a hazai bemutátó előtt lekötötte át­vételre. Kaposvár után Budapesten is... Tennessee Williams legkol- iőibb színmüvét közvetítette szerdán este a televízió. A Jó­zsef Attila Színház művészei tolmácsolták stúdióelőadásban az Uvcgl’igurákat. Az utóbbi három évben divatos szerző lett Tennessee Williams Budapes­ten. Orfeusz alá száll című drá­máját a Vígszínház, A vágy vil­lamosa című színmüvét a Ma­dách Színház vitte sikerre. Az utóbbi még mindig műsoron van, táblás házakat vonz. Ne felejtsük azonban el, hogy Magyarországon a kaposvári közönség tapsolt először Ten­nessee Williamsnak és az *" 3g- figuráknak 1938-ban. A Csiky Gergely Színházé az érdem, ö fedezte föl hazánk számára a világhírű amerikai drámaírót. Amikor a József Attila Szín­ház tavaly áprilisban bemu­tatta az Uvegfigurákat, Deme­ter Imre nem feledkezett meg a kaposvári színház úttörő vál­lalkozásáról, s a Film, Színház, Muzsikában megjelent kritiká­jában megállapította: »►Jó, hogy a világ és KaposVár után Bu­dapesten is bemutatták az Uvegfigurákat.-« S nemcsak az Uvegfigurákat közvetítette Kaposvár a fővá­rosnak, hanem Brecht Svcjk a második világháborúban című színmüvét is. A televízió pedig továbbadta mind 'a kettőt az ország összes színházkedvelő és színházzal most ismerkedő nézőjének, U G. firsós Imre favágó na­V' gyot köszönt, amikor belépett a lábodi erdészet iro­dájába. Szeme Szászy Elemér műszaki vezetőt kereste. Ami­kor meglátta, hogy a szobájá­ban van, bement hozzá, s meg­ismételte a köszönést; — Jó estét! — Magának is. Kis csend állt be. Orsós Im­re idegesen gyűrögette kezében a sapkát. Fogalma sem volt róla, miért rendelték be az irodára, öt éve dolgozik az er­dészetnél, de eddig még soha­sem hívatták ilyen időben. Va­jon mit akarhatnak tőle? ö megteszi a dolgát, reggel el­megy a nagysalléri erdőbe, s estig dönti a fákat. Amikor végez a munkával, vállára ve­szi a fejszét és az irtókapát, s hazaindul Rinyabesenyőre. Ott­hon már várja az asszony meg a nyolc gyerek. Talán nincse­nek megelégedve a munkájá­val? Azt ugyan nem mond­hatják rá, hogy büdös neki a munka, mert cigány. Huszon­hat napot dolgozott december­ben, bizony nem sokan voltak ennyiszer az erdőn, ö a legna­gyobb hidegben is nekiveselke­dett a favágásnak. — Hát megjött, Orsós elv­társ! — törte meg a csöndet a műszaki vezető. — Meg — bólintott a favágó. Szászy Elemér egy csomagot vett elő az íróasztalból, s mo­solyogva nézte, milyen zavar­ban van a középtermetű, ba­rázdált arcú munkás. 'döat fn kaj l ái — Az erdészet szakszerveze­ti bizottsága ajándékozza meg ezzel... — az szb-titkár meg­köszörülte a torkát. — Rendes munkát végez, nagycsaládos ember, gondoltuk, hogy meg­jutalmazzuk. Cipő, zokni, me­legítő van a csomagban... a gyerekeknek. Orsós Imre csak állt, mintha szél ütötte volna, nézte megle­petten a csomagot, a műszaki vezetőt, zavartan húzogatta a bajuszát. Hirtelen megindult belőle a szó, köszönte a fele­sége, a gyerekek nevében, há­lálkodott. Majd hóna alá csap­ta a gyerekholmit. — Aztán nehogy... — ha­rapta el a mondat végét az szb-titkár. — Ugyan, hova gondol! — húzta ki magát önérzetesen a favágó. Fejébe vágta a sapkát, s elindult haza. Szászy Elemér másnap ösz- szetalálkozott vele. — Na, örültek a gyerekek? — Meghiszem azt — újsá­golta a favágó. — Csak nehéz volt elosztani a holmit. Hiába, nyolc gyerek, a kilencedik meg útban van... Szászy Elemér már el is fe­lejtette az ajándékozást, ami­kor beállított hozzá Orsós Im­re. Megállt előtte, a zsebébe nyúlt, s letett az asztalra hat fakanalat. — Na, ne bolondozzon! — értette meg szándékát a mű­szaki vezető. — Ezt nem fo­gadhatom el... Nem tőlem kapta az ajándékot, hanem a szakszervezettől. Orsós Imre ott topogott az íróasztal előtt, de nem vette vissza a kanalakat. — Én faragtam — mondta, s elindult kifelé. Az ajtóból még visszaszólt: — Viselik ám a gyerekek a holmit! Lajos Géza .. Jletöél AZ EMBERI JOGOKRÓL A postás gyakran kézbesít önnek levelet, kedves Mencseli Dezső, Hencsébe, a Kossuth Lajos ut­ca hetvennégybe. Igaz, ön is nagyon gyakran ír. Meg­kereste már levélben az Elnöki Tanács elnökét is. Évek óta szidalmaz, átkoz, gyaláz, feketít, ön sze­rint mindenki rossz, egyedül maga jó. »Miért kivétel Magyarországon Mencseli Dezső?« — kérdezi egyik be­adványában, és mindjárt hozzáteszi: »Minden ember­nek joga van az élethez és a személyes biztonsághoz.-« De hát valóban kivétel ön? Talán nincs ugyan­olyan joga az élethez és a személyes biztonsághoz, mint más embernek. Szó sincs róla! A beadványaiban felsorolt vádak sorra megdőltek a kivizsgálások al­kalmával. ön és Jolán leánya jól "ismerik a jogot, mégis újra és újra felsorolják vádjaik egész listáját. Én azonban nem ezzel kívánok foglalkozni. Csak un­tatnám vele az olvasókat ön az emberi jogok napjára hivatkozva újabb be­adványt terjesztett elő. Idézek belőle:' »Minden embert megillet a szabadság, a gondola,t és az emberhez méltó élet joga.« Leánya írta vallomásában a következőket: »A becsületnek, az őszinteségnek, nyíltszívűségnek, igazmondásnak akarok élni.« Hát itt sántít a dolog. Mert önök évek óta visszaélnek a fenti szép szavakkal. „ nem haragszik meg, az ön példáival érvelek. Először talán a szabadságról néhány szót. ön kijelen­tette, hogy nem hajlandó a szövetkezetben dolgozni. Állja is szavát. Egy kapavágás nem sok, annyit sem tett. Bántotta ezért valaki? Nem. A tanácsválasztás napján bezárkózott, és nem szavazott. Szóvá tették ezt? Nem. Csupán a falu lakói nevettek: »Micsoda maradi ember!« A gondolat jogáról talán ennyi is elég: Ön örö­kös ellenzéki volt. Most is az. Az emberhez méltó élet jogánál álljunk meg egy pillanatra. Azt írja beadványában, hogy koldusnak áll be, mert máshogyan már nem tud élni. És utána mind­járt fenyegetés. Ha nem adnak önnek igazat, kényte­len lesz kivándorolni, és más hazát választani. Valóban koldulnia kellene? Nem. Szépen beren­dezett otthona van, anyagi helyzete megengedi, hogy haladjon a korral. Lakásában van rádió, televízió, vil­lanykályha. A bírósági tárgyaláson jól öltözötten je­lent meg leányával együtt. A málnacsemete- és az eperpalánta-termesztés jó megélhetést biztosít. Ehhez hozzájön az az összeg, melyet ön mint kőművessegéd keres. És az sem megvetendő. Hol van hát a hiba? Miért vádol és kesereg? Azért, mert kontárkodás miatt a Kaposvári Járási Ta­nács pénzbírság megfizetésére köztelezte. Azért mert a »nagyüzemi« málnacsemete és eperpalánta értékesí­tése után »elfelejtett« jövedelmi adót fizetni. Miért mást hibáztat? önnek megadták a jogokat, -ön vi­szont elfeledkezett a jogokkal járó kötelezettségek tel­jesítéséről. ön törvényen kívül helyezi magát, és úgy viselkedik, mint egy rossz kisgyerek. Ne haragudjon, de leírom: nem illik ez egy ötvenkét éves emberhez. Próbáljon végre egyszer őszintén magába nézni. Nem azért tanácsolom ezt, mert tartok attól, hogy be­váltja fenyegetőzését. Biztos vagyok abban, hogy ilyen kitűnő anyagi viszonyok mellett nem áll be koldus­nak. Mégiscsak furcsa lenne eladni a jó ruhákat azért, hogy a kolduláshoz szükséges rosszakat beszerezze. És attól sem tartok, hogy más hazát választ. Lehet, hogy most tollat ragad, és feketére mázol engem is. Bértollnoknak nevez, és más effajta jelző­kel illet majd. Én nem félek ettől, s ismét csak azt mondom, hogy nézzen magába, és jöjjön már rá arra, hogy o jogokkal élni lehet, de visszaélni nem. Németh Sándor Gondatlanságból súlyos tűzkárok Részletesen szabályozza a la­kóházak tűzrendészetét a Bel­ügyminisztérium 196:5. augusztus 5-én kiadott rendelete. Ennek el­lenére mind gyakrabban üt ki tűz lakóházakban. Néhány hete pl. gyors egymásutánban kétszer vonultak ki a tűzoltók lakóház­ban keletkezett tűzhöz. A tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy a lakók nem tartják meg a tüz- rendészeti előírásokat. A Vörös- hadsereg útja 221. számú házban a kéménybe épített gerenda gyul­ladt meg, és okozott tüzet. A rendelet kimondja, hogv a ké­ményfalba épített gyúlékony te­tőszerkezetet lei kell cserélni, s hogy a tüzelőberendezésektől égy méter, a füstcsövektől 50 cm tá­volságon belül éghető anyagot nem szabad tartani. Az Ezredév utca f>. és a Kanizsai utca 14, szám alatt mé?is hasonló körül­mények idézték elő a tüzet. Az I. fokú tűzrendészet: ható­ság a lakóházi tűzesetek megelő­zése végett felhívja a lakosság figyelmét az alábbi előírások megtartására: A tüzelőberendezéseket ne igyják felügyelet nélkül. A füstesöveke* csak kéménybe szabad bevezetni. A füstelvezető csöveket szét­esés ellen csőbilinccsel rögzítsék. A használaton kívüli füstcsö kéménytorkolatát jól záródó fémdugóval kell eltorlaszolni, vagy be kell falazni. Folyékony tüzelöanyagú be­rendezést (pl. olajkályha) égő vagy meleg állapotban és nyílt láng közelében feltölteni tilos. Tűzveszélyes folyadékkal vagy egyéb hevesen égő anyaggal ti­los tüzet éleszteni. Tűzgyújtó eszközt és tűzveszé­ly es folyadékot nem szabad olyan helyen tartani, ahol gyer­mek hozzáférhet. Padlástérben csak éghetetlen vagy nehezen éghető tárgyat sza­bad elhelyezni, úgy, hogy az minden oldalról megközelíthető és szükség esetén könnyen eltá­volítható legyen. Az I. fokú tűzrendészeti ható­ság felhívja a háztulajdonosok, a bérlők és a házfelügyelők fi­gyelmét a rendelet megtartásá­ra. Enyhébb esetben szabálysér­tési eljárást, súlvosabb esetben bűnvádi eljárást incPít a rendelet megszegőivel szemben. pp Nehéz kérdések pp A kérdezz-felelek játékban 15 fiatal ausztráliai vett részt. Hárman egyetemi hall­gatók voltak, és heten már főiskolai felvételi vizsgát tettek. A többieknek közép­iskolai végzettségük volt. Fele már elérte azt a kor­határt, amely szavazati jo­got biztosít, a többiek pedig néhány hónap múlva érik eL Néhány »igen nehéz kér­dést« tettek föl nekik. — Ki volt Oroszország szövetségese a második világháborúban? Négyen helyes választ ad­tak. Kettőnek nem volt ha­tározott véleménye, egy pe­dig semmit sem tudott mon­dani. Nyolcán azt állították, hogy Németország volt Oroszország szövetségese. — Hol van Vietnam? Ghana? Kuba? öten azt hitték, hogy Viet­nam Koreában van. Gháná­ról senki nem tudott egy szót sem mondani. A to­vábbi beszélgetés közben ki­derült, hogy a vietnami és a ghanai politikai események mély titkok az ausztráliai fiatalság számára. (A tipikus válasz az volt, hogy »félig forradalom, félig földrengés volt náluk«). Kubáról min­denki tudta, hogy hol van, de az itt végbement esemé­nyekről teljesen ferde képük volt. — Melyik ország hasz­nált először atombombát háborúban? Néhányan azt mondták, hogy Németország. Csak hár­man (a tizenötből!) adták azt a helyes választ, hogy az Egyesült Államok dobott le először atombombát, Hirosi­mára. A többség magától ér­tetődőnek tartotta, hogy a bombát a Szovjetunió dob­ta. — Kicsoda Sibelius? Hegedűművész, tudós? Csak ketten válaszoltak, és azok is hibásan. — Kicsoda John Stein­beck? Csak ketten tudtak vála­szolni erre a kérdésre. — Ki Einstein? Csak néhányan adtak he­lyes feleletet. — Mi az, hogy »fasisz­ta«? Teljes volt a zűrzavar. Az egyik egyetemista makacsul azt állította, hogy a fasiszta a náci ellentéte. Hárman úgy vélték, hogy a fasiszta szó németet jelent. — Mit jelentenek szá­motokra az Auschwitz és Buchenwald szavak? Ketten tudtak valamit vá­laszolni erre a kérdésre. — Ki Sukarno? öten adtak helyes felele­tet. F. Adams ausztráliai mun­káspárti politikus, aki a kér­dezz-felelek játékot szervez­te, amikor a szánalmas ered­mények miatt kesergett, utalt azokra a körkérdések­re, amelyeket 1959-ben Nyu- gat-Berlinben az amerikai katonáknak tettek föl. Arra a kérdésre, hogy ki Nyugat- Németország kancellárja, az amerikaiak többsége azt feleite, hogy Eisenhower. Sok nyugatnémet katona pe­dig — írja Adams — azt hitte, hogy Adenauer az Egyesült Államok elnöke. Adams, aki a kérdezz-íele- lek játék eredményeit közzé­tette az ausztráliai Overland című folyóiratban, . nyugta­lankodik amiatt, hogy az ausztráliai fiatalokat ilyen rosszul tájékoztatják a vi­lág eseményeiről. Az auszt­ráliai fiatalok közül sokan még azt sem tudják, hogy mit jelent a hidegháború ki­fejezés. Mint Adams írja, mindez olyan körülmények között történik, amikor a nemzetközi kapcsolatok min­den egyes válsága után — akár Szueznél, Berlinben, Laoszban, akár Vietnamban, akár Kuba vidékén volt az — »minden felhő bomba ala­kú formát öltött, minden hírügynökség az emberiség halálos ítéletét továbbította, és az újságcímek sírfelira­tokként hangzottak«. Ausztrália korántsem vad dzsungel. Mint ismeretes, az országban vannak egyete­mek, főiskolák, rengeteg új­ság, folyóirat és kiadó. De úgy látszik, kevés pontos s főképp kevés hű képet nyúj­tanak arról, hogy mi törté­nik a világban. N. B. Konkurencia kerestetik Az új-zélandi Greymouth városka két praktizáló fog­orvosa hirdetést tett közzé a fogorvosi szaklapban, és szinte könyörögve kérte, hogy még egy tetterős fia­tal fogorvos kezdjen orvosi gyakorlatot a 10 000 lakosú városkában, mert ketten nem győzik a rengeteg munkát. » * * Fernande!, a világhíres francia filmkomikushoz azt a kérdést intézte egy újság­író, hogyan vélekedik a nők koráról. — A nő kezdetben cse­csemő — felelte állát va- kargatva a lófogú komikus —-, aztán kislány lesz, majd nagylány, azután fiatalasz- szony, azután fiatalasszony, azután fiatalasszony... * * * Roy Blake, az East Ang­lian Regiment katonája többnejűségért felelt a doncásteri bíróság előtt. 1955-ben Berlinben felesé­gül vette Irma Kramert. A házasságból két gyermek született. 1958-ban Angliá­ban oltár elé vezette Pau­lina Anna Longot. Ebből a házasságból is két gyer- meg származott 1963-ban a hollandiai Arnhember Ever- dine van Drimmelent vette feleségül. Akkor tartóztat­ták le, amikor éppen ne­gyedik eljegyzését ünne­pelte. Védekezése: Valahányszor nősült, új életet akart kez­deni. * * * — A mai férfiak teljesen megfeledkeznek a lovagias­ságról — így panaszkodott Francoise Sagannak egyik idősebb nőrokona. — Téved! — válaszolta a világhírnévre szert tett Író­nő. — Éppen ma láttam egy férfit, aki karonfogva vezet­te feleségét, amikor az asz- szony kivitte a házból a szemetesvödröt. » * * Egy texasi lelkész aziszá- kosság káros hatásáról pré­dikált az egybegyúlt hívők­nek: — Túl sokat isztok, test­véreim! És mit tesz vele­tek az alkohol? Majd én megmondom! Gonoszok lesztek, haragosak, fölkap­játok a puskát, és rálőtök legjobb barátotokra is. A lelkész itt szünetet tar­tott, majd így folytatta: — Rálőtök... és mi tör­ténik? Természetesen elhi­bázzátok — lám, így hat az emberre az alkohol. * * * Hazajön a főtisztviselő külföldi tanulmányútjáról, és bemutatja elszámolását. — Ez mi? — kérdezi igazgatója, és rámutat egy tételre. — Szállodaszámla. — Máskor ne vegyen szállodát, ha tanulmányútra küldjük — mérgelődik az igazgató. Ultizok — Mi értelme van egész álló nap ultizni? — Nagyszerű szellemi frisseséget biztosít. — És minek neked az a szellemi frissesig? — Az ultihoz. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk: meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft- index 250F7 Készült a Somogy meu; Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinka Sándor utca %.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents