Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-11 / 8. szám

Szombat, 1964. január 11. 3 SOMOGYI NÉPLAP Üj. hasznos kezdeményezés: T$Z-SZ^KKÖR ALAKULT HOMOKSZENTGYÖRGYÖN TERMELŐSZÖVETKEZETI KLUB illetve ahogy elnevez­ték, szakkör alakult HOmok- szentgyörgyön. Lehet, hogy a mindennapi munkába siető vagy elfáradt, gondokat hordo­zó ember elsiklik e fölött az újsághír fölött, s legföljebb már a következő sorokat ol­vasva nyugtázná magában: igen, alakult, rendben van. Pe­dig — úgy érzem — érdemes elgondolkodni az első pillanat­ban talán nem nagy jelentő­ségűnek tetsző híren. Érdemes, sőt szükséges is... Ha végigmegyünk egy falun, csupán a külsőből is sok min­dent megállapíthatunk. Sorra tünedeznék el a régi, földhöz lapult házacskák, s helyettük újak épülnek. Eltűnőben van a hajdani különbség a falusi és a városi ember öltözködése kö­zött, s mindjobban fejlődik a lakáskultúra is: perzsaszőnyeg, divatos bútor, képek, rádiók és egyre több televízió ... Mi más ez, ha nem az igények növeke­dése, a kulturált életkörülmé­nyekre való törekvés? Miért mondom ezt? Mert a fejlődő, alakuló falu jellemzői ezek —- viszont többé-Revésbé külső megnyilvánulások, örvendetes, hogy így van, de az előrelépés csak úgy teljes, ha legalább ugyanígy törekszik a falusi ember a belső átalakulásra is. Mert ha jól utánanézünk, lát­juk, hogy a szellemiek iránti érdeklődés még nem ilyen mértékű, néni minden család­ban törekednek az ismeretek bővítésére úgy, mint pL egy mosógép megvásárlására. FIGYELTEM AZ EMBEREK ARCAT, amikor beléptek a harminc személy befogadásá­ra alkalmas, korszerűen be­rendezett klubba. Félrehajtva az ajtót takaró nehéz körfüg­gönyt, egy pillanatra megáll­tak, arcukon mosoly, tekinte­tükben csodálkozás. A mon­dottakat és a gondoltakat két asszony, Vámosi Ferencné és Tóth Pálné szavaival idézem: — Az ember hirtelen nem is tud lépni. Hogy milyen szép lett ez a helyiség! És milyen jó, hogy, már ez is van! Jó, hogy van .... Igen. Régen is működtek falun különféle körök. De csak egy-egy réteg, egy-egy csoport tartozott hoz­zájuk. Olyan szakkör azonban csak most alakult, amely az egész falut összefogja. — Közgyűlési határozatra, azzal a céllal hoztuk létre — mondta Berki József tsz-elnök —, hogy erről a helyről is ter­jesszük a szakismereteket. Azt szeretnénk, ha az előadásokon, a kötetlen beszélgetéseken, vi­tákban fellendülne a szellemi élet. Tudja mindenki azt, hogy mit, miért csinál. A szorgalom­mal nincs baj, de eredménye­sebb a munka, ha tudatosan végzi az ember.., ÖNKÉPZÉSSEL PÓTOLNI, ami hiányzik — új dolog ez ilyen formában, és feltétlenül fontos. Harminc-harmincöt ember fér a helyiségbe, s en­nek , megfelelően határozták meg a negyedéves programot. Exner Zoltán és Papp János szakmérnökök, dr. Szerb Imre állatorvos, aztán az elnök, a járási és megyei előadók mon­danak majd vitaindítót. — Jó ez a módszer — je­gyezte meg Bojtor János —, mert bár lehet, hogy a megje­lentek közül csak három em­ber beszél, de olyasmiről, ami esetleg problémája a másik húsznak is... S miről lesz majd szó? A nö­vénytermelés agrotechnikájá­ról, a talajerő-gazdálkodásról, az állattenyésztés időszerű kér­déseiről, a növényápolás tud­nivalóiról, az állategészségügy követelményeiről, a gépesítés­ről, a közös gazdaság céljáról és alapelveiröl, a pénz- és hi­telgazdálkodásról, a tagok jo­gairól, kötelességéről, a nők munka járóL KÖNNYEBB A VEZETŐK­NEK, eredményesebb a ter­melés, ha például a műtrágyát szóró tsz-tag nemcsak azt tud­ja, hogy ezt a mennyiséget ek­kora területre el kell osztania, hanem tisztában van a miér­tekkel is, tudja, hogy a szuper­foszfát vagy a kálisó milyen hatással van a növény fejlődé­sére. A termelőmunkában nemcsak a fizikai erőre, ha­nem mindinkább a tudásra is szükség van. A tudás megszer­zését hivatott előmozdítani a homokszentgyörgyi termelőszö­vetkezeti szakkör. Az első al­kalommal vezetők és meghí­vott tagok vettek részt a szak­köri összejövetelen, azért, hogy a programot jóváhagyják. Máris hangzottak el hasznos tanácsok, ésszerű javaslatok: — Üljenek össze néha a csa­patvezetők, a brigádvezetők egy-egy munka megkezdése előtt, s vitassák meg, mit és hogyan kellene csinálni, hi­szen rengeteget lehet tanulni egymástól — mondta Szájdli Géza. — Bár ilyen klub nincs, de a tervben szereplő beszélgeté­sekre kerüljön sor Marietta- pusztán is, mert az ottani tsz- tagok igénylik ezt — vetette föl Jég er János. VALAMI ÜJ, NAGYON HASZNOS kezdődött el Ho- mokszentgyörgyön azzal, hogy berendeztek egy helyiséget, szerveztek egy szakkört. Ha a célokat sikerül elérniük — az érdeklődés megvan —, akkor eredményes lesz a tagságnak ez a kezdeményezése. Föllendí­teni a szellemi életet — öröm­mel nyugtázhatjuk, hogy a Zöldmező Tsz-ben ily módon is hozzáfogtak ehhez. Vörös Márta A bolgár lakásépítés idei terve Huszonhétezer-négyszá/5 lakás- avatás egyeilen év alatt — 75 bol­dog családi ünnepet jelent napon­ta és persze ugyanannyi új lakást is. Színhely: Bugária, idő: 11)64. _ A nyolcmillió« ország hallatlan ütemben épül és építkezik. 1945 óta az egész lakosságnak jóval több mint egyliarmada új lakásba költözött, az új évben pedig újabb 27 400 lakás készül el. Az idei ál­lami költségvetés 33 millió levát • fordít lakóház-építkezésre; a , Bankok további 107 millió levát j kölcsönöznek azoknak, akik szö- I ve.kezet:, társas- vagy egyéni © KJ kezesekbe kezdenek, a munka egyébként korszerű módon, az előregyártott elemek széles körű alkalmazásával folyik. A főváros­ban a lakóházak 46,7 százaléka ké- . szül így. Osztályszemlélet, osztályharc, szövetségi politika Ma már nálunk a politikai gondolkodásban közhelynek számít, hogy az osztályharc a munkásosztály politikai hatal­mának megteremtésével nem szűnik meg: a szocializmust osztályharcban kell fölépíteni. Ezt az elméleti tételt a mi ta­pasztalataink teljesen igazol­ták; a kizsákmányoló osztá­lyok hatalmuk elvesztése után is szívós ellenállást fejtettek ki, és a szocialista építés so­rán a régi világ erőit gyakran csak igen kemény küzdelem­ben tudtuk leküzdeni. Ebben a küzdelemben az osztályfronto­kat elhomályosító, ködösítő nacionalista, revizionista né­zetekkel szemben a kommu­nisták mindig a tudományos és forradalmi osztályszemléle­tet képviselték. A jelenlegi szakasz sajátosságai A politikai irodalomban, új­ságokban, beszédekben és elő­adásokban az utóbbi években sok szó esik a szövetségi poli­tikáról. A párt VIII. kongresz- szusa a szocialista nemzeti egység megteremtésének lehe­tőségéről és szükségességéről beszélt; a kongresszus megálla­pította, hogy államunk a pro­letárdiktatúra államából foko­zatosan egyetemes népi állam­má, az egész nép államává alakul át. Sokakban felmerül a kérdés: mindez hogyan egyeztethető 'össze a forradal­mi osztályszemlélettel, az osz- táyharc elvével? Sok, régi kommunistában, párton kívüli munkásban és volt szegénypa­rasztban, aki az osztályhare- tan nevelkedett, és saját bő­rén tanulta meg az osztályharc törvényét, megszólal az aggo­dalom: nem adtuk-e fel forra­dalmi elveinket? Mások, akik korábban szembeszálltak a marxizmus forradalmi osztály­szemléletével, megpróbálják korábbi hibás álláspontjukat igazolni; no lám — mondják —, még sincs szükség osztály­harcra, osztályszemléletre, az osztályharc és az osztályszem­lélet csak bajt és nehézséget hozott. Akik így gondolkoznak, mélységesen félreértik a mar­xizmus tanítását az osztályok­ról és az osztályharcról, s egy­általán nem értik meg társa­dalmunk jelenlegi helyzetét meg a szocialista építés mos­tani szakaszának sajátosságait. Először: Az osztályhárc a kommunisták számára soha­sem volt öncél; az osztály harc elvét a kommunisták sohasem tekintették valami örök elv­nek, amely a társadalom fej­lődésére minden időben érvé­nyes. Ellenkezőleg, a marxis­ták célja a kizsákmányoló osz­tálytársadalom megszüntetése és az osztály néküli társada­lom megteremtése, egy olyan társadalomé, amelyben nin­csen kizsákmányolás, nincse­nek osztályok, következéskép­pen nincsen osztályharc sem. A marxisták azonban föismer- ték azt is, hogy ezt a célt csak a munkásosztály osztályharcá­val lehet elérni, ha a munkás- osztály szövetségben más dol­gozó osztályokkal legyőzi és megsemmisíti a régi uralkodó osztályokat. Az osztályharc te­hát nem öncél, nem örök elv, hanem történelmi szükségsze­rűség, amely a társadalom adott szerkezetéből, a szocia­lizmusért folyó harc feltételei­ből következik. Ezért a forra­dalmi szemlélet azt követeli, nogy mindig konkrétan vizs­gáljuk ezeket a föltételeket, és a ténylegesen ható osztályerők alapján vonjunk le következ­tetéseket az osztályharcra. Másodszor: A földreform, az államosítás és a ' szövetkezeti mozgalom győzelme következ­zetében, az osztályviszonyok­ban végbement átalakulások­kal hazánkban nagy lépést tet­tünk előre az osztály nélküli társadalom felé. Társadal­munkban nincsenek többé ki­zsákmányoló osztályok. A dol­gozó osztályok és rétegek — az ország lakosságának elenyé­sző kisebbségétől eltekintve —• társadalmi helyzetüket nézve szocialisták, szocialista állami üzemek, intézmények . vagy szövetkezetek dolgozói. A volt kizsákmányoló osztályok tag­jainak és leszármazottainak a többsége is fokozatosan beil­leszkedik a társadalom új rendjébe. A szocializmussal szemben ellenséges erők mind­jobban visszaszorulnak és el­szigetelődnek. Az osztályellen­ségnek ma főlég a múltból örökölt és megcsontosodott szokásokban, a polgári és kis­polgári ideológia maradvá­nyaiban, az emberek gondol­kodásában vannak pozíciói. Éppen a marxista osztályhar­cos szemlélet követeli, hogy vegyük figyelembe az új hely­zetet: ne szítsuk a harcot ott, ahol már nincs alapja, mert az ellenséges erőket alapjában vé­ve megvertük, és irányítsuk oda a harc tüzét, ahol az el­lenséges erők még ellenállnak; ne növeljük az ellenség tábo­rát azokkal, akik helyzetüknél fogva a mi szövetségeseink, vagy azok lehetnek, és szige­teljük el a tényleges ellensé­get. A párt forradalmi politi­kája csak a valóságos helyzet pontos számbavételére és mar­xista elemzésére épülhet. Az osztályharcos szemlélet ezt kö­veteli meg, nem pedig üres frázisokat, az osztályharc jel­tében a társadalmunk szerke- | szavának elvont ismételgetését. Néhány következtetés A valóságos helyzet józan elemzése több fontos következ­tetés levonását tette lehetővé a VIII. kongresszuson a párt szövetségi politikájában és az osztályharc vitelében. Ziergiebel (67) — Elvonulnak. — Mi történt? — kérdeztem csodálkozva. Ferenc kinyitotta a lakásaj­tót. Néhány asszony és férfi állt előtte, és kezét nyújtotta. István szólalt meg: — Ezek a szomszédaink, egy­hangúan sógorom védelmére keltek. — Nem tudták, hogy kom­munista? — Természetes, hogy tudták, mindenki tudja ... Megkönnyebbülve és meg­nyugodva búcsúztam félóra múlva barátomtól és hozzá­tartozóitól. * * * Kinn nem változott a kép. Az utcákon még mindig teher­autók száguldoztak, sihederek lengették a kitépett círnerű zászlókat. A hangszóró a Him­nuszt közvetítette. Néhány nappal előbb még nem tudtam meghatottság nélkül hallgatni ezt a dallamot. A magyar Himnusznak mind szövege, mind dallama meghatóan szép. Most, hogy az utcán két- órárvként természetellenes ér­zelgősséggel elkántálták, leg­szívesebben befogtam volna a fülemet. Kimerültén érkeztem éjfél után a szállodába. A portás feltartóztatott: — Már érdeklődtek ön után, Seiser úr. A zenészküldöttség holnap tíz óra tájt elhagyja a várost, legyen készenlétben. Autóbusz viszi önöket az oszt­rák határra. — Köszönöm. Szobámba mentem, felöltöz­ve feküdtem a heverőre. A Duna túlsó partjáról lövések zaja és tüntetők rekedt kiál­tozása hatoltak fülembe. So­káig nem tudtam elaludni. A barátomnál átéltekben volt va­lami megnyugtató. Egyszerű emberek léptek közbe érte, egy kommunistáért... Holnapra talán már el is múlik az egész rémlátás... • * • Hajnalban ébredtem. Tíz óráig elég időm volt még, hogy Ferenctől elbúcsúzzam. A por­tás figyelmeztetett, hogy ve­szélyes az utcára lépni, szov­jet csapatok jöttek a városba páncélosokkal. — De a bíbo­ros szabad — tette hozzá. A bíboros — amikor még a jelentéktelen Pehm névre hallgatott, Horthy megbízható szövetségese volt. Később ma­gyarosított, és felvette a Mind­szenti nevet. Azt remélte, hogy így könnyebben megnyerheti az egyszerű hívőket. Minthogy nyílt gyűlölködéssel uszított a munkáshatalom ellen; börtön­re ítélték, és egy kastélyban volt őrizetben. Az egyház annak idején ke­vésbé szelíden járt el ellenfe­leivel szemben — erre a célra hozta létre az inkvizíciót. — A pápa levelet írt a bíbo­rosnak — mondta a portás. — Vajon mit ír a jó Isten titkára? — kérdeztem ironiku­san. Rosszallóan nézett rám, még­is elővette az újságot, és for­dított: — Tehát Pius pápa így ír: »Szeretett fiunk! A történelem orgonáin az Isten játszik...« Nem jutott tovább, mert eb­ben a pillanatban heves rob­banás következett be a szálló közelében, mintha csak »a tör­ténelem orgonáit« akarná kommentálni. A portás sietve elbújt fülkéje mögé, és egy­előre nem lehetett rábírni, hogy az isteni üzenet folytatá­sát továbbolvassa. A pesti Duna-parton csak bukdácsolva juthattam előre. Szakadatlanul lövések vagy becsapódó lövedékek záporoz­tak az utcán. Befordultam egy mellékutcába, és néhány lépés után elszörnyedve álltam meg. Az emberségéből kivetkőzött tömeg két férfit lincselt. Né­hány lépéssel odább sajtófény­képészek álltak és egy ameri­kai autóbusz. Egy filmvállala­té volt. Eljött a fasiszta szabadság »Isten kegyelmével« megáldva. Két utcával odább egy csator­nafedelet nyitottak ki. Kommu­nistákról beszéltek, akik a csa­tornarendszerben rejtőznek. Egy fegyveres bandita gáz­bombákat hajított a csatorná­ba. A másik oldalon egy ház­ból kiáltások hangzottak — tombolt a fehér terror. A bel- és külföldi fasiszták jól készítették elő a puccsot. Amerikai televíziósautók szá­guldozta^ és filmeztek az ut­cákon, ahol embereket gyilkol­tak; külföldi rádióbemondók kommentárokat mondtak sza­lagra. A Rákóczi úton, az egyik sarkon két teherautó állt. Te­le voltak kézifegyverekkel. Né­hány huligán fegyvereket osz­O Az egyik ilyen következ­tetés az, hogy új lehető­ség nyílt a dolgozó osztályok szövetségének kiszélesítésére és elmélyítésére. Népi demok- , ratikus rendszerünk alapja 5 mindig is a munkásosztály és togatott az autorol. Akárki sze­rezhetett magának fegyvert.. ...... , , Tizennégy, tizenöt éves fiúk, |a többi dolgozo réteg szövetsé- tele romantikával és hamis »ge volt. Addig azonban, amíg ideálokkal, karabélyokat ésjtársadalmunkban voltak a szo- géppisztolyokat aggattak ma- cializmussal szemben ellensé- gukra, utcalányok nyúltakJ . , , fegyverért — vissza akarták \®es osztályok es retegek, ki­szerezni elveszett »szabadság zsákmányoló osztályok és ma­gukat«. (iradványaik, ez a szövetség ^ terjedhetett ki az egész nemzetre, a társadalom vala­let a Körút és a Rákóczi út.ke­reszteződésénél, tegnap reggel még a legmodernebb és legta- karosabb boltok egyike, ki­fosztva és összetörve állt az égő házak között. Egy ruháza­ti boltból füstfelhők törtek elő. Az összezúzott kirakatüvegen keresztül fegyveres alakok ug-, róttak be, és ruhadarabokkal tértek vissza, megvolt a sza­badságuk, de másnap vagy a következő héten az egész nép­mennyi rétegére. A szocializ­mus alapjainak lerakása után, miután a kizsákmányoló osz­tályok felszámolása befejező­dött, a dolgozó osztályok szö­vetsége nemzeti egységgé szé­lesedik. Ez a nemzeti egység csak a szociaizmus alapjain jö­het létre. Ameddig a szocia­nek kellett százszoros árat fi-i lista viszonyok nem voltai» ál­zetnie érte. Lehetetlen volt továbbjutni, i Feldöntött villamoskocsik mö-jj gül fasiszta csapatok lőttek] mindenkire, aki mutatkozott. 5 talánosak a népgazdaság min­den ágában, addig még a dol­gozó osztályok soraiban is ér­vényesültek olyan ellentétes ... . , ...............törekvések, amelyek akadá­f] u ,, , _ Jlyoztak a szocialista nemzeti elő, és lőtték a barikádokat. Egy kapu alá menekültem. Tele volt emberekkel. Magyar, német és angol beszédtöredé­kek kavarogtak össze-vissza. Honfitársaimat kerestem, és egység kialakulását. Ami pe­dig a jövőt illeti: a szocializ­mus teljes győzelme és a ném- Jzeti -egység összekovácsolódása f'Jegymástól elválaszthatatlan. M »Mindaz, ami a szocializmus felfedeztem őket, amint kéti^ íölépitését fékezi aka angolul beszelő civillel társa- j dályoz2a a nemzeti é ki. 1 Arftolr A rí ArfíYÍ Ír r,l « fCnrr, Y.1 W lógtak. Az egyik elsőemeleti lakásból rádiózene hallatszott. — Egyszerűen ostobaság az angoloktól, hogy pont most tá­madtak rá Egyiptomra — hal­lottam, amint honfitársam ép­pen szenvedélyesen magyará­zott —, hogyan viselkedjék alakulását is. A szocializmus 1 teljes győzelméért vívott harc a szocialista nemzeti egy­ség kialakításának fő eszköze. A A másik fontos követ­keztetés az osztályharc formáira, eszközeire és mód- ' szereire vonatkozik. A társa­most a szabad világ? Fog-e az\dalmunkban végbement váltó­önök elnöke csapatokat külde-J^s?/c^°^ a. szocializmus épi- - . \ te seben élért sikerekből és a ni Magvarorszagra? f f megoldandó feladatokból kö­(Folytatjuk.) *vetkezik, hogy az osztályhárc súlypontja ma a gazdasági épt- tőmunkara és a tömegek tie ve­lősére, az eszmei harcra te­vődött át. A szocializmus el­lenségei ma ezeken a területe­ken tudnak leginkább ártani, és nekünk is ezeken a terüle­teken kell eredményt elérni ahhoz, hogy teljesen megver­jük, legyőzzük a kapitalizmust. Ez a harc jóval bonyolultabb, mint amikor a szocializmus hívei és ellenfelei politikai pártokba tömörültek, vagy amikor fegyverrel kellett har­colni a munkáshatalom védel­mében. A szocializmus ellen­ségei ma már csak ritkán lép­nek föl nyíltan. A szocializmus teljes fölépítését azonban nemcsak a szocializmus tuda­tos ellenfelei fékezhetik; az eredményes gazdasági munkát nehezíti, hogy a régi világ sok szokása még ma is tovább él, sok dolgozó fejében még hat­nak a kapitalista világ eszméi. Ezekben az esetekben nem a szocializmus ellenségeiről van szó, hanem a szocializmus hí­veinek gondolkodásában meg­levő káros nézetekről, a szo­cializmustól idegen és ellenté­tes szokásokról. Éppen azért itt nem emberek ellen kell harcolni, hanem az emberek megváltoztatásáért. Ennek megfelelően a harc fő módsze­rei a szervező munka, a neve­lés, meggyőzés. Az elmondottak tanúsítják, hogy a párt politikáját válto­zatlanul a marxizmus forra­dalmi szelleme hatja át, ami megköveteli azt is, hogy a marxizmus tanítását mindig a változó körülményekhez alkal­mazzuk. Hazánk az elmúlt évek sikeres munkája eredmé­nyeként közel került a szocia­lizmus teljes győzelméhez. Eb­ben a helyzetben az egyetlen lehetséges forradalmi politika az, amely elősegíti a szocializ­mus teljes fölépítését, és en­nek a célnak az elérésére, tö­möríti népünk minden erejét. Wirth Ádám, ’ Társadalmi Szemle munkatársa

Next

/
Thumbnails
Contents