Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-09 / 6. szám

* SOMOGYI VßPLAP Csütörtök, 1964. január 9. 5 Iskolatelevízió Nem szürke hír. Jelentős kulturális mérföldkő. Már az első visszhangjai is örömmel üdvözlik. Tulajdonképpen alapos elemzést érdemelne az a tudósítás, hogy február 5-én megkezdődnek az Iskolatele­vízió adásai. Mi ez? Őse különféle formákban a rádió volt. Nyelvtanfolyamo­kat, tudományos előadásokat, a kis- és a nagydiákok ered­ményesebb tanulását előmoz­dító adásokat hallottunk a rá­dióban eddig is. Az Iskolate­levízió minőségileg összeha­sonlíthatatlanul fejlettebb változata ugyanennek az igénynek és törekvésnek. Az­zal, hogy a hangot párosítja a képpel, a filmszerűséget a fel­nagyított szemléletességgel, a tanítás egyik legmodernebb és leghasznosabb eszközévé vá­lik. Fejlődésének lehetőségei beláthatatlanok. Bármilyen rohamosan gaz­dagodik is új életünk, azt még nem sikerült elérnünk, hogy kivétel nélkül minden iskolánk telítve legyen a leg­modernebb iskolai szemlélte­tőeszközökkel és fizikai kísér­letezésre alkalmas berendezé­sekkel. Az Iskolatelevízió, ha nem véglegesen lezárt formá­ban is, de kielégítően megold­ja ezt a problémát. Az Iskolatelevízió adásait száz iskola kötelezően veszi át, de minden iskola beiktat­hatja tantervébe, ha tv-ké- szülékkel rendelkezik. Az il­letékes fórumok a tapasztala­tokat feldolgozzák, s ezek alapján a megkezdett munkát szakadatlanul tökéletesítik. Az iskolák február 5-én reggel 8 óra 5 perckor veszik át az első adást: egy 20 per­ces orosz nyelvleckét. A kö­vetkező óra anyaga a környe­zetismeret. Minden adás után elegendő idő marad a téma helyi megbeszélésére. Havon­ta egyszer — szerdán — gyár- látogatásra invitálja meg a hetedikeseket és a nyolca­dikosokat az Iskolateleví­zió. Ez a módszer részleteseb­ben tárja fel a hasznos tudni­valókat, és mindig premier plánba állítja azt, amire a diáknak érdemes és szükséges felfigyelnie. Az iskolateleví­zió a gyárlátogatások kivéte­lével a délelőtti adásokat dél­után megismétli. A tanulásnak ez az új for­mája — nemcsak perspektívi-, kusan— az előnyök egész so­rát tartalmazza. Magasfokú a szemléltető ereje. Hatásosan segíti a pedagógusokat mun­kájukban. Állandó és rend­szeres tanulásra ösztönöz kez­dőt és haladót egyaránt. Al­kalmazkodik az iskola tanme­netéhez. Eljuttatja a legma­gasabb fokú tudást akár a legtávolabbi tanyaközpontba is. Ezért kívánatos, hogy a művelődési otthonok figyelje­nek föl a lehetőségekre: tájé­koztassák közönségüket az adásokról. Üzemeink és gyáraink klubjaiban szintén betölti hivatását az Iskolate­levízió, amelynek adásait a felnőttek számára vasárna­ponként megismétlik. Nem túlzás azt mondani, hogy kulturális forradalmunk új lendületet kap az Iskolate- levíziótól. Üjabb tömegek szá­mára nyitja meg a tanulás le­hetőségét, és kedvvel is szol­gád hozzá. Megint tettünk egy nagy lépést előre, a szocialista ha­za és művelt nép ideáljának teljes megvalósítása felé. Fontos oktatásügyi dokumentumokon dolgoznak az Országos Pedagógiai Intézetben Több fontos oktatásügyi re­formdokumentumon dolgoznak az Országos Pedagógiai Inté­zetben. Az »utolsó simításokat« végzik az új gimnáziumi tan­terven és a hozzá tartozó tan­tervi utasításokon. A másik nagy feladata az intézetnek az általános iskolai reformtankönyvek második csoportja kéziratainak vizsgá­lata, egybevetése a tantervek­kel, a pedagógiai tervvel, hogy megfelelnek-e minden tekintet­ben a reform támasztotta kö­vetelményeknek. A közelmúlt­ban hagyták jóvá a negyedi­kes és a hatodikos magyar nyelvtan, az ötödikes számtan és földrajz, a hatodikos fizika és a hetedikes kémiakönyvek kéziratát. Ezekben az az új­szerű, hogy csak a legszüksé­gesebb és leghasznosabb isme­reteket tartalmazzák. Az Országos Pedagógiai In­tézetben előkészület alatt áll a középiskolai nevelési terv tervezetének összeállítása. Ezt a tanév második felében kö­zépiskolai tanárok körében or­szágos vitára bocsátják. (MTI) F ©Időtlenség Megyeszerte nagy igyekezet­tel állították össze az fmsz-ek a háztáji programokat. Az év első negyedében az a cél, hogy megteremtsék e programok megvalósításának szervezeti formáit. Így gondolkodtak — igen helyesen a nagyatádi fmsz vezetői is, amikor sok tsz-tagot és más, gyümölcsös­sel rendelkező lakost hívtak meg december 29-én este 6 órá­ra az fmsz irodájába, hogy megbeszéljék a szórványgyü­mölcsfák növényvédelmének megszervezését. E célból társu­lást alakítottak volna, A gazdák a névre szóló meg­hívóból látták az ügy komoly­ságát, és sokan elmentek a megbeszélésre. Vártak türelme­sen, nyugodtan hét óráig, de hiábá. Az fmsz elnöke, vezetni becsapták az embereket. Sen­ki sem jelent meg az fmsz dolgozói közül, aki ismertette volna a feladatokat. Azt, hogy mit kíván tenni az fmsz a háztáji gyümölcstermesztés elő­mozdításáért. Vajon miért? El­felejtették tán? Nem ériek rá? Mindenképpen nagy felelőtlen­ség! Bizonyos, hogy azokat az embereket, akiket egyszer fél­revezettek, másodszor már na­gyon nehéz lesz rábírni arra, hogy hasonló megbeszélésre el­menjenek. Végső soron az a legnagyobb hiba, hogy’ mind­ennek a háztáji gyümölcster­mesztés és nem utolsósorban a gazdák vallják kárát. D. Z. 1800 éaes fattíwalfamás Pompeji, a tra­gédiák városa is­mét vallott Ezer­nyolcszáz évvel ezelőtti sorsáról még mindig újabb és újabb részletek látnak napvilágot a ré­gészek kitartó vizsgálatai foly­tán. A hajdani római kereske­dővárost, mint is­meretes, a Vezúv pusztította el. Pompejit azóta nagy területen feltárták már; a városka utcáin manapság kirán­dulók járnak, mint az olyan színpadon, ahol a legkegyetle­nebb valóságra emlékeztetnek az eredeti díszletek: a tűzhalált halt és lávába fúlt polgárok házai. A mai turista végig­megy a volt vá­ros piacán, a Fó­rumon, tudja, hol voltak a templo­mok, hol a kocs­mák, a pékek üzletei, mert a régészek mindent pontosan kide­rítettek. •Legutóbb pél­dául azt derítet­ték ki, hogy a képen látható há­rom alak — aki menekülése és halála utolsó órái­nak kínzószobrát őrzi megkövült testével — Quin­tus Fabius Rufus és két gyermeke volt. Csaknem két évezreden át sem­mit sem tudott róluk a világ, most viszont tör­ténelemmé vál­tak. Egy borzal­mas tragédia né­maságában is so­katmondó tírnúi- vá. K. E. .yyyyyyyvyyyyyyvvvyyyvyyyyy y yyyyyy yyy aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa A hosszú ködfelhők komo­ran támaszkodnak a dombok taraján álmodó erdőkre. Fe­hér fátylaikkal végigömlenek a szélesre tágult völgy fiatal bükkerdeje fölött. Az Örökké csacsogó, fürge kis patakot el­némította a föléje telepedett vastag hó. Szétrugdalom a tér­dig érő havat, és figyelem a hajtást. Ebből az irányból kell jönniük. A nagy vaddisznó­nyomok tekergő összevissza­sága reménykeltő nemcsak az öreg, hanem a kezdő vadászok­nak is. A hajtők már széthúzód­tak az erdő szélén, és kemény csattogással vonulnak a fagyos kérgű hóban a puskásvonal fe­lé. De jó lenne, hogy ha ma itt azok tudnának szépen szó­rakozni, akiknek eddig nem­igen volt szerencséjük ... Né­ha egy kis fázós borzongás fi­gyelmeztet arra, hogy kabáto­dat le ne tedd, mert tél van... De az utána érzett izgalom megint felfűt. Egy barátcinke ugrándozik előttem egy meg­száradt bokor nyári virágbu­gáin. Odább egy fakopács tíz­órait keres. Messze, jól lenn kék tollú szajkók rikácsolnak. • biztosan a hajtókát látják. S valóban, nem sokkal később már kopogás, fütyülés és hó­ropogás jelzi, hogy az első haj­tásnak vége ... Lehúzom a a nyakamat, itt semmir Pedig mennyi nyom... A puskások :jabb löállasra vonulnak, a hajtők felfejlődnek a megadott irányba. A második hajtás lassan in­dul, mert a hajtők fáradtan érkeztek. Egyikük kiált egy nagyot: »Te, Lajos! Miért nem pisszentettél ?!« Lajos keservesen mondja: »Azért, mert nem volt erőm, meg mit ér itt egy pisszegés, úgyse hallod... De azért majd vi*alútjálok, a disznók ott lesz­nek a katlanban. Itt láttam tegnap őket.« Valóban, sok nyom vezet eb­be a katlanba. A hajtás már lenn van a fenéken, de semmi se mozdul... Egy öreg va­dász, akit szakértőként emle­getnek, megjegyzi: »Itt úgyse lesz semmi, majd ott, a túlsó oldalban.« Csakugyan a rezgő levelű kis bükkökön, a havas erdőn. a nyiladékokon némán ták a bundáját, de azért ő is elment... A szembefordult hajtás már kedvezőtlenül éri a hajtókát éppen úgy, mint a puskásokat. Az országos szövetkezet kül­dötte gyorsan egyik oldalról a másikra teszi kis csibukját és megjegyzi: »Azt hittem, hogy gazdagabb vadban a Zselic, a Vörösalmai erdő . . . « De azért a hajtők nyomul­VÁDÁ ÁLMÁI hallgatózó magasleseken kívül nem is látunk egyebet. A harmadik hajtás a disznó­ra beígért terület. Itt még több a nyom. A hajtás kezdete után nemsokára megindul egy disz­nó a nyiladék felé. Mintha fittyet hányna a vele szembe­néző puskásoknak, olyan ma­gabiztosan sétál ki a tisztásra. A kezdő vadász közelében megáll. Magasra tartott orral szimatot keres. Vadásztársunk már az irányzék tüskéjét he- lyezgeti a disznó oldalára, és biztosra veszi első sikerét. A lövés eldördül. Csak most szep- pen meg a disznó, s gyorsan eliramodik. Gyerünk utána! Keresi a vérnyomot a reszke­tő hangú kezdő. Talál is a környéken ... De felvilágosít­ja a tapasztalt öreg, hogy az nem disznóé, hanem rókáé. A komának, ugyan kilyukasztot­nak előre. Egyszer csak egy­beolvadó csoszogást hallok. Ezek disznók! Merre jönnek ki? A túlsó oldalon egy fiatal vadász már céloz is. Három disznó ugrik át a nyiladékon. Csak á fiatal vadász tapaszta­latlanságának rovására lehet írni, hogy egy esett el. Az újabb hosszú hajtás sok időt. enged a puskásoknak. Már meg is unták a topog ást, amikor lenn a völgyben egy puska megtöri a csöndet. Az­tán mindjárt a mflsik puska elé, mint egy élő hóeke, köze­ledik egy hatalmas kan. Lövés. A kan visszasétál. Kezdő va­dászunkat is kezdik rohamozni a disznók. Ő csak lő szakadat­lan! De a disznók Vígan vág­táznak tovább. Az erdő egész szélességében mozgg, ömlik a vad... Itt-ott már vér festi a fehér havat. Megsebzett és kimúló disznók nyöszörgése, éles visítása hullik. A harci játék nem szünetel. Megint a kezdő mellett sorakoznak a disznók. — Miért nem lősz? — kiált­ja oda neki szomszédja. — Elfogyott a patron! — válaszolja. Ezután nincs mit tenni, mint keserűen nézni a vadászpará- dét. Már egy szarvas is fek­szik. Ismét megjelenik a nagy kan. A lövések záporában át­vágtázik a puskásvonalon, és ismét visszatér... A vadá­szok riadt arccal keresik az okát, hogy miért nem esik el. Ennyi lövés közül egy se ta­lált volna? Hát nem, mert ak­kor vérezne ... De megint újabb disznó- és szarvasförge­teg következik. Aztán széle­sen szóródó, vastag vérpermet jelzi, hogy újabb életek múl­tak ki az erdőn... Gyorsan mesélik a ritka va­dászparádé élményeit egymás­nak a puskások. Azok, akik délután benn maradtak, öröm­mel várta,k bennünket, mert hallották, hogy jól szórakoz­tunk. Vacsora közben csak kezdő vadászunk szomorko- dot, mert neki ebből a sokból semmi se jutott, csak a patro- na fogyott el. Ki is tart ko­rábbi kérésénél, hogy ezután tegyenek mellé egy öreg va­dászt. örül, hogy megígérték neki. De csak nem tud napi­rendre térni az események fö­lött. Csalódásából fakadó iz­galmának fokmérője az is, hogy a vadászházban felejti salját, zakóját. Pedig odakinn a téli szél keresgéli útját az erdő zuzmarás ágai között. Apró pelyhektől dagad a fe­hér takaró, s betemeti a haj­tők, a vadászok és a vadak út­ját, az áldozatok vérfoltjait. Cséplő József Kórusmozgaimunk fejlődésének kulcsa TOVÁBBKÉPZÉSÜK VOLT A MINAP a megye kórusve- zetőinek Balatonbogláron, a karnagyi klub foglalkozásán. Az érdekeltek megjelentek — a negyven-egynéhány közül tizennégyen, s állítólag ed­dig ezt a rendezvényt látogat­ták a legtöbben. A program szerint kórusművekkel ismer­kedtek, majd a mozgalom to­vábbfejlődéséről tárgyaltak a részvevők. Egyebek között rá­mutattak a továbbfejlődés több akadályára és egy fon­tos lehetőségére is. A foglal­kozásnak ez a része újat adott, biztató, előremutató volt, ezért érdemes néhány szót ejteni róla. Milyen problémákról, mi­lyen lehetőségekről kell be­szélnünk? Kórusainknak s magának g kórusmozgalomnak a helyzete jelenleg nem kedvező. Orszá­gos tapasztalatok szerint a sok szép eredmény ellenére is mindinkább az egy helyben iopogás, a perspektívátlanság jelei mutatkoznak. Ezen rész­ben egy új intézkedéssel, az egész mozgalmat átfogó mi­nősítőrendszer bevezetésével kívánnak segíteni. A MEGYÉNKBEN MŰKÖ­DŐ 45—50 KÓRUS legtöbbjé­nek fejlődését is több vissza­húzó erő lassítja. Kevés a szakképzett karnagy, s még kevesebb a szakmai képesíté­sért folyó vagy más tovább­képzésben részt vevő kórus­vezetők száma. Kórusaink működését sokszor nehezíti a kórustagok sokirányú esti el­foglaltsága; a túlszervezett események sorozata egy idő­pontban; a karvezetőknél a megfelelő kórusművek isme­retének, a tagoknál a mini­mális zenei képzettségnek a hiánya, és így tovább. Külön probléma a kórusokat • fenn­tartó szervek közönye, passzi­vitása 50—60 ember lelkes, fáradságos társadalmi munká­jával szemben. A »patronáló« szerv és a kórus kapcsolata gyakran csupán adminisztra­tív jellegű, és kimerül a kar­vezetői tiszteletdíj átutalásá­ban. (Ha kimerül...) Nagy­részt hasonló okok miatt két kórusunk — a lellei és a barcsi — feloszlóban van. A barcsi KISZÖV-kórus figye- lemreméltóan szerepelt egy találkozón a múlt évben. Most, bár határozatot hoztak arról, hogy a helyi szövetke­zetek felkarolják és patronál­ják a kórust, mégis az érdek­lődés, a törődés hiánya miatt a felére csappant az együttes tagjainak száma. Lellén a körzeti fmsz-nek Balatonbog- lárra való átcsoportosítása elég volt ahhoz, hogy ötévi eredményes munka után — ismét a »patronáló« szerv kö­zönye miatt — a megmaradó néhány tag kénytelen volt más »gazda« segítségét kérni, és sorait így rendezni. Siker­telenül. Ilyen »patronálás« mellett kérdés, milyen távla­tokat láthat maga előtt me­gyénk jó néhány együttese. A legnagyobb baj talán mégis az, hogy ha együtt dolgozik is egy kórus hosz- szabb időn át, ritkán válik igazi baráti, szocialista neve­lőközösséggé. A kórustagok csupán a próbákon és a ke­vés számú szereplés alkalmá­val találkoznak egymással. Itt pedig szinte mindig érté­kes negyedórák, félórák tel-' nek el az egymásra, a próba megkezdésére való várakozás­sal. Eleve nincs idejük arra, hogy feloldódjanak, kikapcso­lódjanak, egy kicsit egymás­nak, a maguk örömére dalol­janak, szórakozzanak. PEDIG EZ KELLENE. Meg­kezdeni és kibontakoztatni a kórus belső életét klubest, tár­sas . összejövetelek, közös ki­rándulások, zenehallgatás stb. formájában. Így lehetőség nyílna arra, hogy a kórus kö­zösséggé forrjon össze: Olyan közösséggé, amelyben a kar­vezető igényes és következe­tes zenei nevelőmunkával biz­tosíthatja az együttes tovább­fejlődését. Ehhez persze a kórusvezetök képzettségét is fokozni kell. Egy belső élet kibontakozta­tását szemléltető bemutatónak is tanúi lehettünk a karnagyi klub bogiári foglalkozásán. Őrizem a szemed címmel a helyi irodalmi színpad és a Balatonboglári Vasipari Ktsz énekkarának közös műsorá­ban a szerelmi líra és a kó- rusmű-irodalom gyöngysze­meiből avatott és hangulatá­ban egységed irodalmi színpa­di válogatást hallhattunk. A műsor a célját — bemutatni, hogy milyen lehetőség nyílik irodalmi színpadok és kóru­sok együttműködésére — el­érte, és általános tetszést keltett. Joggal, hiszen művé­szeti csoportok, irodalmi szín­padok sokfelé működnek, és közös szereplésük kitűnő le­hetőség egy-egy klubestre, a kórustagok társas összejöve­telére. S minthogy ilyen klubrendezvényekre a próbá­kon nincs igen idő, alkalom, ezért szombati, vasárnapi mű­soros családi esteken (pl. ha­vonta, kéthavonként egyszer) lehetne hozzákezdeni a kórus belső életének kialakításához. Egyszerre, egy csapásra azon­ban nem megy ez sem. A cél az, hogy minden kórus hoz­zájusson egyszer a közös ze­nehallgatás és a zenei neve­lőmunka egyéb formáinak le­hetőségéhez. Az említett bemutatóhoz csupán egy gondolatot fűz­nénk még hozzá. Nemcsak a kórusok munkáját mozdíthat­ja elő az irodalmi színpad, ha­nem fordítva is áll ez. Így a boglári kórustovábbképzés elmulasztott lehetőség volt az irodalmi színpadok vezetői számára, és nem is egészen értjük, hogy őket miért hem hívta össze a Népművelés' Tanácsadó továbbképzés cél­jából. KÓRUSAINKNAK több er­kölcsi — patronálóitól meg­bízható és rendszeres anyag' — támogatásra, törődésre lenne szükségük a fenntartó szervek, a tanácsi és egyéb művelődésügyi irányító szer­vek részéről. Kórusaink fej­lődésének kulcskérdése to­vábbá az, hogy közösséggé váljanak, s hogy a karveze­tők vállalják, tegyék szív­ügyükké a rendszeres szak­mai továbbképzés áldozatát. Wallinger Endre Művelődés — szórakozás CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ Este 7 órakor: Anna Kare­nina. Arany-bérlet. Balatonbogláron: A potya­utas. VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ Boccaccio 70, I. Csak 18 éven felülieknek. (Január 13- ig) Előadások kezdete: 5, 7, 9 órakor. SZABAD IFJÚSÁG FILMSZÍNHÁZ Robinson család. Korhatár nélkül. (Január 12-ig.) Előadások kezdete 4, 6, 8 órakor. LATINRA SÁNDOR MŰVELŐDÉSI HÁZ Este 6 órakor: A festészet és szobrászat a XX. század­ban. (A művészettörténeti elő-' adássorozat VI. előadása.) Közöljük megrendelőinkkel, hogy a fürdőkádak megérkeztek. A fürdőkádakat rövid idő alatt beszereljük. Megrendelésükkel keressék föl szövetke­zetünket. A Kaposvári Vegyesipari Ktsz vízvezetek-szerelő részlege, Kaoosvár, Áchim András utca 2. Telefon; 14-62. (98277) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents