Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-09 / 6. szám

Csütörtök, 1964. január 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP A tagság számadása A MINAP ARRÓL AD­HATTUNK TÁJÉKOZ­TATÁST, hogy befejeződőbén van termelőszövetkezeteinkben a zárszámadás első munkáját jelentő leltározás. S a följegy­zések bekerülnek az irodára. Ott a könyvelők számokba rögzítik a termények, a jószág, a gépek, fölszerelések és az épületek mennyiségét is, pénz­értékét is. Elkészül a kimuta­tás a vagyonról, a jövedelem­ről, a részesedésről, elkészül az év végi mérleg, a zárszám­adás. Ez azonban mindeddig csak számszaki munkának tetszik. Pedig a zárszámadás több ennél. Ez az összegezés tételes és személyes számadás is. Számadás arról, hogy mit tet­tek a szövetkezeti gazdák — az elnök, a brigádvezetők, az ál­latgondozók, a traktorosok, a növénytermelők — együttesen is és egyénenként is a terme­lés és a gazdálkodás alakulá­sáért. Mert a papír aljára írt szám csak végeredmény, a szö­vetkezet közössége egész évi tevékenységének egy vagy né­hány adatban kifejezett érték­mérője. Már ebből is kitűnik, hogy a zárszámadást a köny­velők gyakorlatilag ilyenkor állítják ugyan össze, de azt valójában mégsem most, egy­két hét alatt, hanerri január 1- től december 31-ig készíti min­dennapi munkájával az egész tagság. A számszaki mérlegre támaszkodó részletes beszámo­ló, szöveges értékelés — így teljes a zárszámadás, így tölti be múltat elemző, jövőbe mu­tató szerepét a zárszámadó közgyűlés. TV APJAINKBAN AZ A 11 LEGFŐBB BESZÉDTÉ­MA .falvainkban, hogy mennyi is jut munkaegységenként. Nincs az a szövetkezeti tag, aki a gazdasági beszámolónak ezt az egyetlen adatát meg ne jegyezné. Érthető ez az érdek­lődés, hiszen most válik bizo­nyossá, hogy ki mennyiért dolgozott éven át. Erről tanács­kozott legutóbbi ülésén pél­dául a kapospulai Ezüstkalász Tsz vezetősége is. Jó eredmé­nyeket vehettek számba, s megállapíthatták, hogy siker­rel jártak erőfeszítéseik. Pedig közismert, hogy az időjárás beleszól a termésmennyiség és a jövedelem alakulásába. S a tavalyi év olyan volt, hogy bizony a kedvezőtlen termé­szeti körülmények sorozatosan bele-beleszóltak a dolgokba'. S ahol — és most már nem Ka- pospuláról van szó — a kései kitavaszodás meg a nyári aszály elvitte a termés egy ré­szét, ott emiatt nem lehet egy­értelműen és személy szerint a vezetőket, az elnököt okolni. Ezt egyébként jól tudják, és még is értik a józanul gondol­kodó parasztemberek. De azt is tudják, hogy a kukorica meg a burgonya aszerint is fi­zet, hogy az ember — a tsz- ben ki-ki a maga posztján — mit tett meg a termelés sike­réért. Itt jutottunk el a sze­mélyes számadás jelentőségé­hez. Vizsgálnunk kell, vizsgál­juk is hát az egyének, a csapa­tok, a brigádok, a közösség helytállását a munkában. Vizsgáljuk meg, hogy melyik tsz-gazda hogyan látta el fel­adatát, hogyan igyekezett, vagy egyáltalán igyekezett-e jobb munkájával ellensúlyozni a kedvezőtlen időjárás termés­csökkentő hatását; elkövetett-e mindent, amit elkövethetett, amit el kellett követnie azért, hogy adja meg a föld, a jószág mindazt, amit emberi törődés és gondosság árán megadhat még mostoha évjáratban is. TLYEN ELEMZÉSRE, az -*• ilyen összefüggések megkeresésére és megmutatá­sára van szükség. A marcali Vörös Csillag Termelőszövet­kezet vezetősége — a pártszer­vezet kezdeményezésére — már az ősszel hozzáfogott a személyenkénti számadáshoz. Akkoriban arra kötelezték a vezetőség tagjait, egyenként mondják el, hogy személy sze­rint mivel járultak hozzá a ve­tés és a betakarítás idejében való elvégzéséhez. A beszámol­tatást általánosítják és állan­dósítják a marcaliak. Módsze­rüket mások is átvehetnék. A téli időszak most mindenütt alkalmat kínál egyéni és cso­portos beszélgetésekre. Ezeken a szűkebb körű eszmecseréken meghányhatják-vethetik a ta- yalyi év megannyi tapasztala­tát, mérlegre tehetik tagok, munkacsapatok, brigádok munkáját. S e beszélgetések legfontosabb tanulságainak benne van a helyük a közgyű­lési beszámolóban. Szóljanak a dicséret és az elismerés hang­ján a legjobbakról, a példa­adókról, azokról, akikre min­dig és mindenben bizton szá- níthattak, bármilyen nehéz feladatról volt is szó. A hanya­gokat, a hátrahúzódókat, a kényelmeskedöket is nevezzék nevükön, próbáljanak rájuk hatni személyes beszélgetéssel is, közgyűlési bírálattal is. Mondják el például a lengyel­tótiak, hogy a háztájiban na­gyon elfoglalt emberektől az idén többet vár a szövetkezeti közösség. Ügy mondják el, hogy Helyes József is, Poszha- mel Ferenc is és mindenki, akit illet, magára ismerjen. A ZÁRSZÁMADÁS tehát nemcsak a közös va­gyont veszi mennyiség és ér­ték szerint számba, hanem egy esztendő legjelentősebb tapasz­talatait is összegezi. Isihétel- fen hangsúlyozzuk: elengedhe­tetlenül szükséges ehhez, hogy a szövetkezeti vezetők a beszá­moló elkészítése előtt szinte valamennyi családdal váltsa­nak szót, s közösen értékeljék mindenkinek a munkáját. A téli eszmecserék összegezett tanulságait aztán tárják a köz­gyűlés elé. Ott nyilvánvalóan nem beszélhetnek mindenki­ről, hiszen arra több nap is kellene, ám azokról emlékez­zenek meg, akikről a beszámo­lóban elismerően lehet vagy elmarasztalóan kell szólni. így kapják meg a legjobbak az őket megillető erkölcsi megbe­csülést ezen a fórumon is, és így válik példájuk mások szá­mára is vonzóvá. A leghanya­gabbakra, azokra, akik köte­lességük teljesítésével a legin­kább adósak maradtak, éppen ennek az ellenkezője vonatko­zik. Végtére is meg kell monda­ni a tagság színe előtt a nyílt igazságot. Ez a módja annak, hogy a valóságnak megfele­lően értéköljünk jó termelési eredményt vagy gyenge hoza­mot, többletjövedelmet vagy bevételi hiányt, szorgalmat vagy ténfergést és példás helytállást vagy tessék-lássék munkát. Mert a munkaegység értékét 50 vagy 17 forintra - az időjárást is figyelembe vé­ve — ezek alakították. Ha a vezetők és a tagok — a párt- szervezet irányításával — mindezeket a kérdéseket jó előre tisztázzák, akkor nem fulladhat zajongásba, hanem megfelelhet a munkaértekez let követelményeinek a zár­számadó közgyűlés. Az előze­tes és alapos tájékozódás, köz­véleménykutatás és szókimon­dó eszmecsere a biztosítéka annak, hogy a közgyűlésen az őkos szó, a megfontoltság kap­jon hangot. Ez a biztosítéka annak, hogy megalapozott vé­leményt nyilvánítson a tagság a vezetésről, s ne engedje, hogy a közügyért fáradozó el­nököt, brigádvezetőt egy vagy néhány meggondolatlan em- be” oktalan kikezdje. TVTINDENKI VEGYE KI RÉSZÉT képessége sze­rint a közös munkából — ez a szövetkezet törvénye. Ugyan­ilyen törvény az is, hogy ki-ki munkája arányában kapja meg az őt megillető részt a közös jövedelemből, s kapja meg az elismerést is vagy az elmarasztalást is. Érdeme sze­rint. Kutas József Asztalunknál elnémult a tár­salgás. A prímás ismerte mesteri hegedűjátékának hatását Min­den este tucatszor kipróbálta idegeneken, és szerelmespáro­kon; én sem tudtam kivonni magam hegedűjének szuggesz- tív hatása alól. A hangszeréből kicsalt hang mind halkabbá vált, egyre lágyabbá, és még­sem veszett el egyetlen árnya­lat sem. Hegedűje most olyan közel volt fülemhez, hogy a húrok minden rezdülését hall­hattam. Nem tudom, mit ját­szott, valami régi népdal volt Rám nézett, ajkát keskeny, fe­kete bajusza alatt állandó mo­solyra húzva. Vonója már csak alig érintette az e-húrt. Megpróbáltam szabadumi játékának démoni hatása alól, és átnéztem a többi asztal felé. Egy tucat szempár irányult fe­lém és a prímás felé. Egyszer­re összerezzentem. Kísértet bolondított, vagy a cigányprí­más játéka zavart meg? A harmadik asztalnál a seb­helyes ült. Néhány másodpercre be­hunytam a szemem. Túl van­nak feszítve az idegeim, mond­tam magamnak, ez a nap túl­ságosan megerőltető volt szá­momra. Amikor újra átpillan- t.ottam, ő is rám nézett. Siet­ség nélkül helyezett egy papír­pénzt az asztalra, és a kijárat felé ment. Lázas izgalomban néztem utána. Az ajtónál még egyszer megállt, felém nézett, önkéntelenül fel akartam ug­rani, de a prímás utamban állt. Ferenc nem tévesztette szem elől nyugtalanságomat. Követ­te pillantásomat, ám a sebhe­lyes már elhagyta a pincét. Üj vendégek jöttek be. A prímás abbahagyta a já­tékot. Meghajolt és várt. Fe­renc egy tízforintos adott neki. Üjabb meghajlások, aztán mintegy külön köszönetként egy intés a zenekarnak, és most a Császárkeringőt into- nálták. — Mi bajod? — kérdezte Fe­renc aggódva. — Sápadt vagy, rosszul érzed magad? — Nem, kérlek bocsáss meg egy pillanatra ... A kijárathoz siettem. Az ut­cán néhány sétálót meg szerel­mespárokat láttam, a sebhe­lyesnek nyoma sem volt. Még­is tévedtem volna? Mennél to­vább gondolkodtam rajta, an­nál valószínűtlenebbnek tűnt az, amit láttam. Visszamentem és megköny- nyebbülve meséltem el bará­tomnak tévedésemet. Azt el­hallgattam, hogy mi is a hely­zet a sebhelyessel, valószínű­leg úgysem értette volna meg. — Talán nem is volt tévedés — vélte Ferenc. — Az utóbbi időben sok turista jön' Ma­gyarországra, Nyugat-Német- országból is, talán mégis egy ismerősöd volt...'? — Nem, Ferenc, tévedtem, egész biztos tévedés volt, egé­szen biztosan... Azért mondtam ezt ilyen határozottan, hogy magamat megnyugtassam. MAGYAR RAPSZÓDIA* Három nappal ez után a kü­lönös élmény után Ferenc fel­hívott irodájából. A Gellért Szállóban lakjam, közvetlenül a Szabadság-hídnál. A Liszt­versenynek már három napja vége volt, bőröndjeim készen állottak a visszautazásra. Ferenc nagyon izgatottnak látszott. Sürgősen beszélni akart velem. Megbeszéltük, hogy délben találkozunk egy kis budapesti vendéglőben. Magyar barátom egy buda­pesti napilap szerkesztője volt. Pár évyel korábban ismerked­tünk meg Lipcsében, néhány napig mint vásári tudósító tar­tózkodott ott. Boldog család­apa volt, mindennél jobban szerette feleségét és két gyer­mekét, egy kislányt meg egy fiút Különös, sistergő feszültsé­get éreztem az utcákon, ami­kor találkozónkra indultam. A diákság már napokkal előbb bejelentett tüntetését rendőri intézkedésre betiltották. Ehe­lyett most kis csoportok gyü­lekeztek, és röpcédulákat osz­togattak vagy ragaszttotak a házfalakra. Megkérdeztem egy idősebb urat, mi áll ezeken a cédulákon. Németül válaszolt: — Ostoba fecsegések. Egé­szen mérsékelt követelések, amelyek) semmin sem változ­tatnak. — Mit akar ezzel mondani?' — Azt, hogy egészen más nyelven kell beszélni. A kor­mány szét van zilálva, ‘most kell odaütni, általános sztráj­kot kezdeni. Magyarországnak vissza kell kapnia azt a terüle­tét, amelyet negyvenötben el­raboltak tőle. Üj tavasznak kell jönnie, októberi tavasz­nak ... Nem bírtam tovább hallgat­ni ezt a locsogást, és faképnél hagytam. A Majakovszkij ut­cában nem jutottam tovább. Különböző irányokból tűnte­Gondolatok egy levélről Szeretném szó szerint, elejétől a végéig idézni egy fiatal agronómus, F. J. levelét, mert tanulni és okulni lehet belőle; példaként állhat sok községi vezető előtt, hogyan nem szabad dolgozni, és ho­gyan lehet az emberek hitét elvenni. F. J. nem nekem írta a le­velet, úgy kaptam meg a járá­si KÍSZ-titkártól. »Bizonyosan érdekel. És talán magyaráza­tul szolgál, hogy miért megy nehezen az ifjúsági munka fal­vainkban.« Tömören talán'annyit, hogy egy KISZ-taggyűlésről szól a levél, aminek délután három órakor kellett volna megkez­dődnie. Előtte azonban filmve­títés volt, és az elhúzódott öt óráig. Fél hatra viszont béke­gyűlést hirdettek meg, tehát sietni kellett, mert az előadó nem várhat. Megkezdődött a taggyűlés, de a tanácselnök ki- hívatta a fiúkat — és tűzoltó­gyűlést tartott nekik. Mire ez véget ért, a KISZ-es lányok már elmentek. »Ezek után, azt hiszem, ki fogok lépni a KISZ- ből, mert az ilyen munkának nincs semmi értelme« — írta F. J. Levelének elolvasása Után okkal vetődik fel a kérdés: Valóban, lehet-e ilyen körülmények között dolgozni? Nagykorúnak tekintik-e né­mely helyeken a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, van-e — úgymond — szavazati joguk a fiataloknak az üzemek, a ter­melőszövetkezetek és a falvak életét érintő kérdésekben? Ahol csak holmi gyerekgyüle- kezeühek tartják, és székhor­dásra meg műsorrendezésre »használják« őket, érthető, hogy elmegy a kedvük a kö­zösségi munkától. Nem vélet­len, hogy a jól szervezett út­törőcsapatokból KlSZ-alap- szervezetekbe kerülő fiatalok csalódnak, másként gondolták a munkát. Hiába próbálnak valamit kezdeményezni, ha — s ez még a jobbik eset — csak legyintenek próbálkozásukra: »Gyerekek vagytok még, nem értitek a dolgot.« Könnyen ketté lehet törni az emberek alkotókedvét, len­dületét egy-egy meggondolat­lan mondattal. A fiatalok túl­nyomó többségére az jellemző, hogy hisz abban, amit csinál, hinni akar munkájában. Miért kell e hitét elvenni? F. J. ki­látástalannak ítéli meg közsé­gében a KISZ munkáját, mert minden más fontosabb az if­júsági szövetségnél. És hány F. J. van falvainkban, üze­meinkben, hivatalainkban! Szeretne valamit tenni, de nem engedik. Talán nem is szánt- szándékkal, rosszindulattal. Egyszerűen maradiságból és bizalmatlanságból fakadóan. Jól ismerünk olyan embereket, akik csak azt tartják fontosnak, amit ők csinálnak, amit ők hagynak jóvá. Rossz vért szül ez a módszer, és semmi szükség sincs rá sem az ifjúsági szö­vetségben, sem másutt. Pár­tunk éppen az ellenkezőjére tanít, és bizalmat hirdet. Vé­letlen-e, hogy pártfunkció ki­vételével minden más beosz­tást elfoglalhatnak pártonkí- vüliek; véletlen-e, hogy szálló­igévé vált az »Aki nincs elle­nünk, az velünk van« mondat? Bizalomról tanúskodik pár­tunk Központi Bizottsága első titkárának kijelentése, és en­nek szellemében kellene dol­gozni. Egyáltalán nem azt akarom ezzel mondani, hogy nincs szükség ellenőrzésre, irányí­tásra. Fontos dolog ez nagyon. Éppen a napokban olvashat­tuk a Népszabadság egyik ér­dekes cikkét »Interjú a bör­tönben« címmel. Az ellenőrzés elmulasztásának következmé­nyeit tárta nyilvánosság elé. De bábáskodni azért mégse kell, hiszen rossz hatással van az emberekre, ha minden mozdulatukat, minden lépésü­ket figyelik. Ifjúsági szövetségünk tagjai­nak élete, munkája — mint mindenki másé — amúgy is a nyilvánosság előtt zajlik le. Engedni kellene őket saját be­látásuk szerint fiatalos módon dolgozni. A DISZ-nek éppen az volt az egyik hibája, hogy nem vette figyelembe az if­júság életkori sajátosságait, emiatt laposodott el a tevé­kenysége nagyon sok helyen, ötletekkel, javaslatokkal lehet és kell is segíteni. De megfele­lő mértékkel. A KISZ szervezeti életének^ a taggyűlésnek F. J. levelében leírt semmibe vevése aligha nevezhető segítségnek. A fiata­lok önmaguktól is megkérde­zik: Hát ennyire »fontosak« vagyunk? Gyakran panaszkodnak falu­si KISZ-titkáraink, hogy nincs helyiségük, ahol összejöhet­nének. »Előbb bizonyítsák be, hogy megérdemlik a termet« — mondják a községi meg a termelőszövetkezeti vezetők. De hol bizonyítsanak? Csak a munkahelyen? Ott is kell, azonban ez nem minden. A kérdést pedig úgy is föl lehet tenni, hogy »Adjanak helyisé­get, majd bizonyítunk«. Mindezeket elmondva persze korántsem akarok min­denben igazat adni F. J.-nak. Különösen azzal nem értek egyet, hogy ki akar lépni a KISZ-ből. Ez nem megoldás. Harcolni lehet és kell, okosan érvelni. Mert az érvek elől nincs kitérés, c&ak visszavonu­lás, meghátrálás. Van párt- szervezet is a világon, ahol nyugodtan el lehet mondani, mi nyomia, mi bántja a KISZ- esek szí Tét, mit látnak jónak, mit rossznak. Van járási KISZ- bizottság, és végső esetben já­rási pártbizottság. . A pesszimizmus nem lehet jellemzője ifjúságunknak, no­ha gyakran van ok az elkese­redésre. De hol tartana a fej­lődés, ha mindenki elkesered­nék, visszavonulna az elefánt­csonttoronyba, és csali lesné, hogyan zajlik az élet? F. J. komor pillanatban ra­gadhatott tollat. Nem baj, hogy megírta levelét. Rámuta­tott azokra a bajokra, amelyek gátjává váltak falusi KISZ- szervezeteink fejlődésének. És amelyeket nagyon sürgő­sen orvosolni kell! Polesz György Hég egyszer a gépkocsivezető-képzés feltételeiről tők jöttek. Feliratokat hordoz­tak, némelyik transzparensen1 Lenin nevét betűztem ki. Lehetetlen volt eljutnom a megbeszélt találkozóhelyre. Az| utcák egyre inkább tele lettek1 emberekkel és autóoszlopok-1 kai. A Petőfi-szobornál, a Du- na-parton csődület támadt. Va­laki felugrott a talapzatra és' szavalt. Aztán elénekelték a' Himnuszt. Megpróbáltam el-! jutni a Belvárosba, ahol Fe­renc lakott, de újra meg újra\ tüntetők zárták el utamat. Az* irodák bezártak, dolgozóik! csatlakoztak a tüntetőkhöz. Honnan kerültek elő ilyen', hirtelen a piros-fehér-zöld ko-? kárdák, amelyeket . mindenfe­lől a hajtókákon hordtak? Ki Halló, tanács, halló, Buda­pest! címmel nemrég arról írtunk, hogy a KPM Kaposvá­ri Autóközlekedési Tanintéze­te nem indíthatja meg a kü­lönféle szakmai előadássoroza­tokat, a gépkocsivezető-képző tanfolyamokon pedig kényte­len megrövidíteni a foglalko­zások idejét, mert nincs meg­felelő helyisége. Hogyan le­hetne változtatni ezen az ál­datlan állapoton? — tettük fel a kérdést Somogy vári József­nek, a Kaposvári Városi Ta­nács V. B. Igazgatási Osztálya vezetőjének, valamint dr. Előd Zoltánnak, a KPM Autóközle­kedési Központja pénzügyi osztályvezetőjének. Talán még emlékeznek ol­vasóink arra, hogy a városi tanács osztályvezetője a kér­désre adott válaszában közölte, hogy a tanács nem tud segíte­ni az autóközlekedési taninté­zetnek. A tanintézet központ­agitációs csoportok száguldoz­tak keresztül-kasul a város­ban, és jelszavakat kiáltoztak? Miért nem avatkozott be ai rendőrség? Jeges borzongás futott végig rajtam, amikor közelemben tűz lángolt fel. Egyesek vörös zászlókat éget­tek. Mások a piros-fehér-zöld zászlót lengették, a zászlókból az állami címer ki volt tépve. Valaki magyarul szólt hoz­zám. — Nem tudom magyarul — feleltem. (Folytatjuk.) bocsátotta rendelkezésre a te-, herautók százait, amelyeken , jának pénzügyi osztályvezető­ílO'ítÓoiÁc' vurilo+lrrtTrtf'f • * Ebben a fejezetben a szerző az 1956-os ellenforradalom egyes ese­ményeivel foglalkozik. A történtek­kel ismerős magyar olvasó számá­ra feltűnhet, hogy az író néhány nap eseményét — helyenként a történések időrendjének felforgatá­sával is — mindössze, két napba tömöríti. Minthogy ezzel nyilván drámai sűrítésekre törekedett, v Pi0aóó1orpm eredeti szöveget lényegében váltó-* neKelou előadóterem Katlanul hagytuk. (A fordító.) je kedvezőbben nyilatkozott: — Nincs mód arra, hogy Ka­posváron új tanintézetet épít­senek — mondotta. — Azon­ban rossz állapotban levő épü­let vagy helyiség rendbe hozá­sához tudna a KPM pénzt biz­tosítani. Jó lenne tehát, ha a kaposvári tanács adna egy fel­újításra szoruló helyiséget a tanintézet számára. A városi tanács a pénzügyi osztályvezető nyilatkozatára nem reagált. Nemrégen a tan­intézet gépkocsivezető-képző tanfolyamának hallgatói leve­let küldtek a városi tanács vb- elnökének. A levélben, ame­lyet valamennyien aláírtak, közölték, hogy szeretnének jó gépkocsivezetők lenni. Ehhez azonban megfelelő körülmé­nyekre van szükség, minde- kellene. Tisztában vannak azzal, hogy kérésük nem egykönnyen tel­jesíthető, úgy vélik azonban, hogy egy kevésbé jó állapot­ban levő helyiséget adhatna a tanács. Ezt á helyiséget társa­dalmi munkával ők is segíte­nének rendbe hozni. Dr. Szilágyi Lajos, a városi tanács vb-elnöke arra a kér­désre, hogy a tanács teljesíti-e a levélírók kérését, a követke­zőket válaszolta. — Majd csak akkor tudunk a KPM Autóközlekedési Tan­intézetének helyiséget biztosí­tani, ha a nagykereskedelmi vállalat a Széchenyi térről el­költözik. A tanácsban tehát megvan a jó szándék, akar segíteni. Ügy véljük azonban, hogy a nagy­kereskedelmi vállalat elköltö­zésénél előbb kellene helyisé­get adni a tanintézetnek. A tanfolyam színvonalát ugyanis haladéktalanul emelni kell, hogy olyan gépkocsivezetők ül­jenek volán mellé, akik érte­nek a járművekhez, jól isme­rik a közlekedési szabályokat, tudnak vigyázni önmaguk és mások testi épségére, ’ vala­mint a rájuk bízott értékekre. Ha a tanács felkutatna egy olyan helyiséget, amelyet a tanintézet központja által ígért pénzzel és a hallgatók felaján­lotta társadalmi munkával rendbe lehet hozni, akkor megoldódna a tanintézet prob­lémája. Ha ezt a szerintünk járható utat választaná a ta­nács, azzal nemcsak a gépko­csivezető-képzés színvonalának emelését mozdítaná elő, ha­nem mentesülne attól is, hogy teljes értékű helyiséget kelljen adnia a tanintézetnek, s a Szé­chenyi téri helyiséget más, ugyancsak fontos célra hasz­nálhatná fel. S ez sem utolsó szempont. Sa. «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents