Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-05 / 3. szám
Hfl **' Ellenőrzés A szokás hatalma Csalódott külföldi — Ügy! Szóval kiállításon voltál? Lehelj rám! Miből lesz a cserebogár; — Nem keli visszaadni. Félkész étel Kép szöveg nélkül Napom r Gyakorlati beszélgetés az élet értelméről — Bizony mind meghalunk egyszer! Meghalok én is. Maga is. — Valóban, de ne siessük el! Maga is várjon, én is szeretném még húzni. — Szeretné, szeretné! De ez nem magán múlik. Megy az utcán, építkeznek, elmegy az állvány alatt, és magára dől a miskulancia. — Hé, ember! Ne idegesítsen! Mi a fenének rémisztget! .... De jó, hogy mondja, nem megyek el a miskulancia alatt. — De csak menjen. Legföljebb írja alá ezt előbb. — Nem ettem meszet! Mi az a papír, amit nyújtogat? Attól még rám dől! — De biztosítva lesz! — Fütyülök rá! Dől, vagy nem dől? — És az utódokra nem gondol? — Rájuk is fütyülök! Nem rájuk dől! Rám! A biztosítástól még agyonlapitliat! — Na és ha agyonlapítja?! Mit önzősködik! Maga agyon lesz lapítva, a család meg fölvehet ennyit meg ennyit. — A család ne húzzon hasznot az agyonlapításom- ból. A család inkább vesződjön velem! Így, ahogy élek! Nézze el a rigolyáimat. De életben! — Nem kell mindjárt rémeket látni! A családnak nem lesz annyi pénzre szüksége. Ráesik magára a miskulancia. Nem a fejére, csak az egyik karjára. Le kell amputálni. Azért is szép pénzt kap! — A karomért, mi?! És ha hülye leszek? — Azért is kap. Persze közel se annyit, mintha elpatkolna. Azért húszezer forintot fizetünk magának, illetve a családjának. — Ne idegesítsen állandóan a családommal! Én békés öregkort akarok megérni! Ágyban párnák közt meghalni! Elhervadni, mint a virág, melyet titkos féreg foga rág! De semmi se essen rám! — És ha az autóbusz gázolja e?! Akkor is fizetünk! Lelép a járdáról, sutty! Máris statisztikai adat lenne, ha mi nem volnánk. Látja, ezért érdemes élni! Legalább tudja, miért él! Ezt kevés ember mondhatja el magáról! Csak alá kell írnia! No, kartársam! ... — Megörült?! Azért éljek, hogy meghaljak?! — Dé ez nem haszontalan halál! Maga, uram, akarom mondani, kartársam, maga tudja, miért él, és miért hal. Ott lesznek a szerető utódok. Bontogatják a papírokat. Megtalálják a személyazonossági igazolványa mellett a mi kötvényünket. A közönség elkezd suttogni: »Ez igen, ez ember volt. Gondolt a családjára/« — A közönség ne sugdosson! Majd inkább én megyek el a temetésükre. Esküszöm magának, én nem suttogok az ő temetésükön! ők se sugdossanak az enyémen! — Nem a sugdosás a fontos. Hanem az, hogy megtalálja az élet értelmét! — Miután meghaltam! Köszönöm. Arról nem is beszélve. hogy állandóan az a papír járna az eszemben. — Az a megnyugtatói Ha nem ezt csinálná, még a sírban sem lenne nyugta! A családja a legnagyobb nélkülözést szenvedné. Mehetnének az utcára kéregetni. Körbenéznének az éléskamrában. Semmi! Se egy kis zsír, se egy kis szalonna. ~A nyomor pedig kopogtatna az ajtón nagy szőrös kezével. — Ember, hol él maga?! A feleségem is dolgozik, és a nyomor nem kopogtat. Semmi se kopogtat a nagy szőrös kézével. Semmi! Legföljebb maga csöndben becsukja az ajtót és elbúcsúzik. Még sokfelé lehet dolga. — Nincs szívem itt hagyni magát, míg meg nem tudja, miért él. Véletlenül lezuhan magával a repülőgép. Halála pillanatában eszébe jut ez a papír. Elmosolyodik... Befizette a részletet... Nem élt hiába ... Hé, hova megy?! Álljon meg, kartársam! Hé!... A fene megette, hát nem elszaladt! Csak tudnám, mi nem tetszett neki? Anglia a macskáknak köszönhette világbirodalmát o »A gazdátlan macskák nem ártalmasak c madárvilágra« — állapította meg ítéletében a nyugat-berlini városi bíróság. Az egész per úgy kezdődött, hogy egy idős hölgy etette a gazdátlan macskákat. A végén már húsz-egyné- hány macska verődött össze egy bizonyos helyen, s leste a jó falatokat. A macskák »tömörülése« nem tetszett a madárbarátoknak, perbe fogták az asszonyt, s első fokon 25 márka pénzbírságra ítélték. A hölgy fellebbezett, erre december 17-én megtartották azt a nevezetes tárgyalást, amely »macskajogot« adott a gazdátlan cicáknak. A pereskedők szakértőket is hívtak: a madárpárliak Müller berlini professzort kérték föl, a macskák érdekeit pedig Ronge, Nyugat-Berlin egyik leghíresebb védőügyvédje képviselte. A bíróságnak el kellett döntenie, vajon az idős hölgy által etetett macska veszélyesebb -e a madarakra vagy az éhes. És vajon a macskák »tömörülése« nagyobb veszélyt jelent-e a madarakra, mint egy macska, mivel az kisebb feltűnéssel űzheti vadászatát? Már-már úgy látszott, hogy a madárbarátok győznek, mert Müller professzor bebizonyította, hogy a jóllakott macska éppolyan veszélyes a madarakra, mint az éhes. A vadászösztön, játékkedv stb... Aztán szólásra emelkedett Ronge ügyvédcsillag, s váratlanul a brit macskákra hivatkozott. Az ámuló bíráknak odakiáltotta, hogy Anglia kizárólag a macskáknak köszönheti hatalmát és virágzását. Miért voltak erősek és szívósak az angolok? Mert kiváló marhahúst ettek. A kiváló hús pedig kitűnően táplált marháktól származik. A marhák elsőrendű lucernát esznek. A lucernának azért olyan nagy a tápereje, mert a dongók beporozzák. S "■ki« a dongók halálos ellensége? A mezei egér. A mezei egeret pedig a macskák pusztítják, tehát ők azok, amelyek hozzásegítették a brit impérium létrejöttéhez... A bíróság ennek az érvelésnek nem tudott ellenállni, és meghozta szenzációs döntését: Mivel bebizonyosodott, hegy a »tömörült« macskák ugyan egy helyen több madarai pusztítanak el, mint egyébként, de másutt kevesebb pusztul, a mc.dárvilág létszáma — per szaldó — nem csökken! A macskák azóta még magasabbra tartják farkukat... Néhány szó bajuszügyben Kié hazánkban a leghosszabb bajusz? A büszke ékesség tulajdonosát nem könnyű megtalálni, hiszen ma már faluhelyen is csak az öregebbek orra alatt díszeleg cílykor-oly- kor igazán tekintélyes, hegyesre fent vagy lekonyuló szőrpamacs. Városban még a sokkal szerényebb »angol bajusz-« is nagyon megfogyatkozott. Mégis hol viselik Magyarországon a legtöbb bajuszt? Alighanem a Nemzeti Színház színpadán. Igaz ugyan, hogy a mai tárgyú darabokban ez a fontos maszkkellék is fölöslegessé vált, de a klasszikus repertoár kötelez — különösen a Bánk bán és a Macbeth grasiag bajuszos szerepekben —, s így a színház fodrászatán tucatszámra várják a bajuszok, hogy este megjelenhessenek a dicsőség rivalda fén vében. A sokkal nagyobb gonddal őrzött parókákból leltárija# is 3033 darabot tartanak nyilván. A bajusz azonban kevésbé időt álló jószág. A Ezitavá<sznat a rácrősftett, először még formátlan szőrcsomóval együtt a színész orra alá ra'rn^zt'ák, ott kanja meg igazi alakját. Az előadás után benzinnel távolítsák el érzékenyebb művészeink nem csekélv fintorgása közepette. E tortúra nratt azonban egy-egy bajusz legföljebb csak 8—10 előadást bír ki. Ez az oka az állandóan megújuló szükségletnek. Évente a színház fodrászata körülbelül száz bajuszt ’fogyaszt-«. És hogy kié a leghosszabb bajusz? Természetesen az Úristené — mármint Madách Ember tragédiájában. Egy-egy szára kereken 44 centiméter. Az utolsó példány Bessenyei Ferencnek készült, és a fodrá- laatnflk ma is büszkeség©. Könyvek nagyítóüveg alatt A ritka és érdekes kiállítású könyvek gyűjtőit a Magyar Helikon és a Kossuth Könyvkiadó a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tavalyi évfordulója alkalmából a Kommunista Kiáltvány miniatűr kiadásával örvendeztette meg. A Franklin és a Gyomai Nyomda közös vállalkozásaként kézi szedéssel, bibliapapíron, ízléses bőrkötésben készült el a 38x48 milliméter méretű, 328 oldal terjedelmű könyvecske, melynek betűi még szabad szemmel is köny- nyen olvashatók. Azt azonban már kevesen tudják, hogy Magyarországon a miniatűr könyveknek milyen hagyományai vannak. Harminc évvel ezelőtt kilenc taggal alakult meg a Nyomdai Művészet Barátai elnevezésű társaság legkiválóbb nyomdászaink részvételével. Ez a lelkes kis kör készítette el 1940-ben a könyvnyomtatás feltalálásának 500. évfordulójára a Codex Nyomdában A nyomdászat dicsérete című könyvecskét ugyancsak bibliapapíron, bőrkötésben, szép illusztrációkkal, százoldalnyi terjedelemben, 30x40 milliméter nagyságban. A betűket akkor még Németországból rendelték, de csak olyan kevés betű érkezett, hogy a könyvecskét két részletben kellett kiszedni. A felszabadulás után a társaság négy kiváló nyomdász tagja a Zrínyi Nyomdában Székely Artúr nyomdásztársuk 50 éves munkásságának jubileumára elkészítette a legkisebb magyar könyvet — amely valószínűleg a világ legkisebb könyve is egyben — 10x13 milliméter nagyságban, 84 oldal terjedelemben. Ennek betűit nagyítóüveg nélkül már szinte alig lehet olvasni. 1968 augusztusában még egy emlékkönyvecskét készítettek nyomdászaink egy nyomdásztársuk 50. születésnapjára 32x32 milliméter nagyságban. A liliputi könyvek készítése nem magyar találmány. A külföldön készült legkisebb könyvet. amely Galileinek Christina di Lorenahoz 1615-ben írt levelét tartalmazza, Salmin nyomdász alkotta meg 1896-ban Paduában 11x16 milliméter nagyságban. A XIX. század legismerttebb apró könyve egy 1876- ban napvilágot látott Dante-kiadás, az úgynevezett Dantino, amely 500 oldal terjedelemben, 34,5z54 milliméter nagyságban készült. A Lipcsében gyártott híres miniatűr Koránkiadások 18x24 milliméter nagyságúak, és fémtokban, na- gvítóüveggel fölszerelve sokat exportáltak belőlük az iszlám országaiba. Talán nem érdektelen, ha a könyvnyomtatás törpéivel a világ legnagyobb könyvét állítjuk szembe, egy 1660-ból származó holland atlaszóriást, amely 1,75x1,75 méter nagyságával ma is a British Museum egyik büszkesége. 99:1 az élők javára A legújabb statisztikák. szerint a főváros temetői körülbelül 1303 holdnyi területet fogtálnak el, Budapest egész területének körülbelül egy százalékát. összesen 11 temetője van a fővárosnak; a legnagyobb a rákoskeresztúri, ez 600 holdnyi kiterjedésével majdnem akkora, mint a többi tíz együttvéve. A halálozások száma évről évre csökken, ez azonban a temetők zsúfoltságán mit sem változtat, mert 30 esztendeig nem hántolják ki a régi sírokat, sőt a 30 év eltelte után is az esetek 70 százalékában a hozzátartozók fenntartják a síremlékeket. A zsúfoltság növekedését némileg csökkenti, hogy a halottaknak - körülbelül 17 százalékát ma 13ár nem temetik, hanem Debrecenben hamvasztják, s ez az arány növekszik majd: a budapesti hamvas- tó létrehozásával. A főváros 22 kerületének egyesítésekor körülbelül 80 kis sír kertben megszüntették a temetkezéseket, a síremlékek nagy része •azonban itt is még évtizedekig megmarad. A Nemzeti Panteon évszázadokig is orz nagyjaink emlékét. A legrégibb síremlék Birli Flórián egykori orvostudoré, akit 1854 ben kísértek utolsó út jára. Eigressy Gábor emlékét is majdnem 100 év óta őrzi a Mező Imre úti temető. Magyarországról származik a grúz ábécé G. Sz. Csitaja tbiliszi egyetemi tanár, aki részt vett a közelmúltban lezajlott néprajzi kongresszuson, elmondotta: — Nagy öröm volt számomra — mondotta —, hogy megismerkedhettem a népi demokratikus országok közt vezető szerepet játszó magyar néprajztudomány művelőivé!. De ezt a Jó alkalmat arra Is föl szeretném használni, hogy hazám művelődéstörténetének nyomait kövessem ebben a távoli országban. A magyar és a grúz müvelődésttörté- net az elmúlt századokban számos ponton találkozott. A magyar kultúra történetében is nevezetes szerepet Játszó Misztótfalusl Kis Miklós állította össze a grúz ábécét, és ugyancsak magyar, egy Istvánovlcs nevű fametszö (xUlográfus) állította íet 17ló-ben az első grúz nyomdát Tbilisziben. — Magyarországon talán kevéssé ismertek Zichy Mihály kapcsolatai Grúziával. Pedig ez a nagy festő a cári udvarban eltöltött ideje alatt igen sokat tett Grúziáért, örülök, hogy fölkereshettem a kastélyt, amelyben született, és ahol kéziratait, vázlatait őrzik. Zichy Mihály sokáig élt a Kaukázusban, vázlatokat készített készülő müveihez, és gyűjtötte • grúz. művelődéstörténet emlékeit.
