Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-03 / 1. szám

Péntek, 1964. január 3. 3 SOMOGYI NÉPLAP B. ú. é. k. —1964 Megjelent a Béke és Szocializmus Elmúlt a hosszú ünnepsoro- rat, a karácsony meg az újév: üresen áll egy új naptár az asztalomon. Háromszázhatvan­hat napot rejt magában — egy szökőévet —, és bejegyzésekre vár. Az ünnepi hangulatban gyakran gondolt az ember fcrra, hogy vajon mit hoz az új év, 1964, milyen örömök és gon­dok várnak valamennyiünkre. A szilveszter^féli jókívánság azonban egyformán hangzott: boldog legyen az új év! S azt már embere válogatja, hogy kinek mi jelenti majd a boldogságot. Kaposvár kétezer- négyszáz lakásigénylője ab­ban reménykedik, hogy az új év meleg otthont hoz; a gyen­gén fizető termelőszövetkeze­tek tagsága többet fizető mun­kaegységet akar; a tervező mérnök pedig papírra álmod­ja elképzelését a holnap isko­láiról, lakóházairól. Egy dologban azonban min­denki egyetért, ha a boldog új évre gondol: béke legyen, bé­ke maradjon a földön. Ez is benne van az újévi jó­kívánságban — mégpedig a legnagyobb nyomatékkal. Mert élni és örülni az élet­nek a legfőbb dolog. Jó érzés az iskolák csivitelő gyermek-, hadát látni, azokat a kedves kislányokat és kisfiúkat, akik­nek egyedüli gondjuk a tanu­lás; jó érzés tavasszal elme­rengeni az andalgó szerelmes­párok láttán, akik hosszú hall­gatásaik közben a holnapot tervezik; kedves látvány a ba­bakocsit toló ifjú asszonyok sokasága, és az ifjúságára gon­doló nyugdíjas. Persze az élet nem csupán lírából áll, kedves képekből. A munkás hétköznapok gondo­kat és bajokat is teremnek. Ma már újra teljes erővel dol­goznak a gyárakban, és nehéz ez a munka, nem tagadja sen­ki. önmagunknak kell formál­nunk, alakítanunk jövőnket, s ebből a munkából egyformán ki kell vennie a részét min­denkinek. Éppen a napokban látott napvilágot népgazdaságunk ez évi terve. Okos terv, reális terv — mindannyiunkon áll, hogy megvalósuljon. Szerepel benne egy kitétel — a sok egyéb között —, amely arról szól, hogy 1964-ben nagy fi­gyelmet kell fordítani a gaz­daságosság és a minőség kö­vetelményeire. Valóban. Meny­nyi bosszúságot okoz minden­kinek, ha látja, hogy némely helyeken herdálják, Csáki szalmájának tekintik az állam vagyonát — mindannyiunk vagyonát —, felelőtlenül, bű­nös módon gazdálkodnak a rá­juk bízott pénzzel. És mennyi keserűséget okoz egy rossz mi­nőségű, leváló talpú cipő, egy újonnan épített ház lakásainak hullámzó parkettje, hulló va­kolata. Arra is figyelmeztet az idei terv, hogy ne mindenáron — a minőség rovására — telje­sítsék kötelezettségeiket az üzemekben, a szövetkezetek­ben. Sokat segíthet a terv teljesí­tésében a szocialista munka­verseny, a szocialista brigá­dok kiváló tevékenysége. A párt és a kormány — és az egész nép — számít rájuk, bí­zik ezekben a kis közösségek­ben. Jól tudjuk, hogy a textil­művek vagy a TRANSZVILL szocialista címért küzdő bri­gádjai úgy élnek és dolgoznak majd az év minden munka­napján, ahogy kell: szocialista módon. Az újévi jókívánságok már elhangzottak. Az új év meg­kezdődött. Az üzletek újra fel­töltik kiürült raktáraikat — volt mit enni meg inni az ün­nepek alatt —, az emberek pe­dig elteszik emlékbe a papír­trombitát meg a csákót. Né­hány nap még, és a diákok is visszaülnek az iskolapadokba, hogy tovább ismerkedjenek az irodalom kincseivel, • a mate­matika világával, a tudomány és a technika újabbnál újabb szenzációival. Az emberek előretekintenek. És formálják a holnapot. decemberi száma A folyóirat vezető helyen közli Luis Corbalaimak, a Chilei Kom­rríunista Párt főtitkárának a nem­zetközi kommunista mozgalomban folyó vita egyik központi kérdésé­ről, a szocializmusra való békés át­térés problémájáról int cikkét. Santiago Alvarez, a Spanyol Kommunista Párt Végrehajtó Bi­zottságának tagja hasonló téma­kört dolgoz fel, amikor — a for­radalmi helyzet lenini meghatáro­zásából kiindulva — megvizsgálja, mi volt e fogalom (tartalma a múlt­ban, és hogyan értelmezhető nap­jainkban. Henri Claude tanulmányának cí­me A Párizs—Bonn tengely gazda­sági vonatkozásai, a szerző rövi­den vázolja a francia-német gaz­dasági együttműködés történetét, és bebizonyítja, hogy a Párizs— Bonn tengely politikája végered­ményben a francia érdekek eláru­lását jelenti. Az olasz mezőgazda­ságban kialakult helyzetet elemzi Arturo Colombi Az olasz munká­sok és parasztok harca a monopó­liumok ellen című cikkében. Pieter Keuneman, a Ceyloni Kommunis­ta Párt főtitkára cikket írt A mun­kásosztály egységéért címmel. Is­merteti a kommunisták küzdel­mét, melynek eredményeként lét­rejött a ceyloni baloldali erők egy-, ségfronya. A. Konó cikke beszámol arról a hősies harcról, melyet a kameruni nép Ahidjo diktatúrája ellen foly­tat. Stanley Ryerson érdekes ta­nulmányt közöl az ún. nyűt társa­dalmak paradox jellegéről. Polesz György A KENYÉR A falvakban még ma is szertartásszámba megy a kenyérsütés. Képünkön: Csurgói asszonyok viszik haza a friss, jó illatú ke­nyeret. (60) — A siralmas darab marad, a statiszták maradnak, a ren­dezők maradnak... — Miért ez a hirtelen pesszi­mizmus? — mondta a felügye­lő nyugodtan. — Nem isme­rem ugyan az összefüggéseket, de ha csakugyan valami disz- nóságnak jött nyomára, szá­míthat a támogatásomra. — Köszönöm felügyelő úr — válaszolta az orvos —, ma este valóban kissé sok minden jött össze, ez a gyilkossági kísérlet is, de lásson hát saját szemé­vel. A felügyelő elé tolta a Sei- ser-aktát, és néhány szóval el­mondta tartalmát. Aztán leír­ta Ki!Irat látogatását és vallo­mását a sebhelyesről. — Értse meg, HaSselberg úr, a sebhelyes és Jakutek egy és ugyanaz a személy ... Hasseíberg egy pillanatig el­gondolkozva lapozgatott az ak­tában. — Hajlandó volnék elhinni — mondta némi szünet után — minden szót, ami itt le van írva, és azt is, amit Kufratról mesélnek. Kérdés azonban, el­fogadja-e a bíróság ezt a bizo­nyítást? — Kételkedik ebben? — tu­dakolta dr. Fallroth. — Legalábbis nehézkes lesz, mert én nemcsak a főállam- ügyészt, hanem Jakuteket, ezt a kiváló gyümölcslégyárost is ismerem. Ismerik egymást a múltból, és amennyire tudom, barátságban állnak egymással. A főállamügyész különben negyvennégyig egy prágai kü­lönbíróságnál volt — Dobjuk ki hát Michael Kohlhaast, Günter — gúnyoló­dott az ügyvéd. De rögtön újra elkomolypdott. — Ez a felfo­gásbeli rokonság nem új szá­momra, Hasselberg. Valamit mégis kell kezdenünk. Ahogy a dolgok most állnak, első kí­sérletre nehéz lesz Jakuteket őrizetbe vétetni. Módjában áll­na támogatni engem? Annyi­ban, hogy a sebhelyest megfi- gyeltetné... Hasseíberg a fejét csóválta. — A legfontosabb lenne, hogy esetleges szökését meg­akadályozzuk. Megpróbálok a nyomában maradni, doktor, és megtudni valamit róla, és szű­j kebb társaságáról. Nem lesz könnyű, mert a saját szakál­lamra kell cselekednem. — Rendben. — Az ügyvéd hálásan szorított kezet Hassel- berggeL — Azt hiszem — mondta dr. Fallroth-hoz for­dulva —, most valamivel nyu- godtabban nézhetünk a követ­kező események elébe. HÁROM LÁTOGATÁS Kora reggel volt. Az elmúlt éjszaka eseményei után dr Wemer fáradtnak és gyengé­nek érezte magát. Még fürdő­köpenyben lépett a dolgozószo­bájába, leült az íróasztalához, és egy telefonszámot tárcsá­zott. Eltartott egy ideig, amíg kapcsolást kapott. Egy női hang válaszolt. Az ügyvéd a főállamügyésszel akart beszél­ni. A főállamügyész úr még al­szik, Volt a válasz. — Akkor keltse föl, kérem — jelentette ki erélyesen —, fontos ügyről van szó. Az a gondolat, hogy ellenlá­basai álmából riasztotta fel, örömet okozott neki. Egy fél­Új év ­új lendület a vezetésben Szeretnénk, ha szeren­csések lennék ebben az új év­ben. Hogy ne lenne túlságosan kemény a tél, és túlságosan száraz a nyár, ne lenne sem árvíz, sem jégeső; kövérebbek lennének a mezőink, gyümölcs- érlelőek a kertjeink, hogy hoz­zánk szegődne a természet jó­indulata. Szeretnénk, ha több lenne a papsütés és kevesebb a borús ég. Valóságosan és jelképesen is — ha arra a nagy nemzetközi horizontra gondolunk, amelyet éppúgy hol bizakodva, hol pedig aggo­dalommal figyelünk, mint la­kóhelyünk látóhatárát. Szeret­nénk, ha beválnának terveink, kifogástalan lenne az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem vérkeringése, hogy mindazt, amit juttatni terveztünk az embereknek, juttathassuk is; amit építeni terveztünk, azt felépítsük, és egy kicsit meg, is toldhassuk, amit elosztani lehet. Szeretnénk, ha mindaz az óhaj, szívből jövő kívánság, amellyel most egymást kö­szöntjük az 1964. év kapujá­ban, sorra-rendre beteljesed­nék. De hát az óhaj, remény, ha fölmelegíti is a szívet, nem tölti meg a kamrákat: csak az a munka teheti, amelyet jól terveztek és szerveztek, okosan irányítanak, amely egy kicsit kényszeríti is a szerencsét, hogy mellettünk maradjon egész évben. Kétségtelenül eljött az ideje annak, hogy minden eddiginél több figyelemmel, nagyobb igénnyel tekintse át munkáját a vezetés minden szintje; ele­get tegyen a várakozásoknak, s arányba hozza eredményein­ket a lehetőségekkel. Mert most, amikor munkában és szorgalomban nincs hiány, amikor az országos célok jók és reálisak, amikor végre túl­jutottunk a nagy strukturális változások szakaszain — kiala­kultak falun és városon az egységes szocialista termelővi­szonyok —, a helyzet kulcsa annak a sok tízezer embernek a kezében van, akik a munkát irányítják. Az ő képzelőerejük, szakértelmük, határozottságuk és demokratikus érzékük — a tömegek akaratával egybeforr­va — képes arra, hogy új győ­zelemmé érlelje mindazokat az előnyöket, amelyeket a szocia­lizmus biztosít a társadalom­nak. A helyzet kulcsa bi­zonyos értelemben most az ipari üzemek gazdasági és po­litikai vezetői, tsz-elnökök, könyvelők és agronómusok, ta­nácsi szervek, közigazgatási emberek kezében van letéve. Vagyis azokat a nagy változá­sokat, amelyek e néhány moz­galmas esztendőben végbemen­tek, most méltó igazodásnak kell követnie az állami és a gazdasági munka minden te­rületén. Nemcsak azért, mert minél szerényebb eszközökkel rendelkezik egy ország, azo­kat annál szükségesebb ki­egyenlíteni korszerű és racio­nális vezetési módszerekkel, hanem azért is, mert a közös­ségi társadalom legkevésbé engedheti meg magának az ilyen értelmű fogyatékosságo­kat. Hiszen most végre való­ban kezükbe adta a nép mind­azokat az eszközöket, amelyek­kel anyagi és szellemi gazda­godásunkat szolgálhatják, s ilyen módon nálunk a vezető társadalmi rendünket is meg­személyesíti. Hibái és eredmé­nyei is túlnőnek személyén, a munka lényegére hatnak. Nem feledve és nem is lebe­csülve az erőfeszítéseket, reá­lisan számba véve a vezetés minőségi változásait, még ko­rántsem számoltuk fel azt az ellentmondást, amely általá­ban mai feladataink és veze­tésben gyengeségeink között van. Általános és jogos véle­mény, hogy az új viszonyokhoz mérten még túlságosan is költ­séges és nehézkes az ügyinté­zés nálunk; néha a szakszerű­séghez is kétség fér; bármily jók is terveink, a megvalósí­tásban még túlságosan sok a tétovaság, és túl kevés a gya­korlatiasság. Már csak azért is kell és le­het erről ma őszintén beszél­ni, mert nem vagyunk a mun­ka kezdetén: most már a leg­több helyen megvannak a vál­tozás tárgyi és személyi felté­telei, a gyakorlat és tapaszta­lat éppúgy, mint a képzettség és szakértelem, a politikai szi­lárdság éppúgy, mint a helyes irányvonal, amelyet követni kell. És .ami szintén nem lé­nyegtelen: ma megvan az az elfogulatlan és tárgyilagos lég­kör, amelyben szembenézhe­tünk a viszonylagos gyengesé­gekkel. Felkutathatjuk, hogy miért vannak olyan szövetke­zeteink, amelyek jó gazdasági adottságokkal rendelkeznek ugyan, mégsem képesek utóí- érni önmagukat, kezdeménye­zéseik elolvadnak, terveik ab­bamaradnak, s túlságosan is lassan küzdik át magukat a kezdeti nehézségeken. Meg­vizsgálhatjuk, hogy miért rög­ződik még ma is helyenként annyi »kincstári« vonás a ta­nácsi ügyintézésben, annyi nehézség az iparvezetésben, miért érvényesül annyi parti- kularizmus a vezetési szemlé­letben. Merészebben és határo­zottabban foglalkozhatunk az új évnek minden bizonnyal egyik legidőszerűbb feladatá­val, a vezetés színvonalának emelésévet ' Igazságtalan és irreá­lis lenne természetesen ezt a kérdést nagyobb összefüggései­ből kiszakítani, eltekinteni pél­dául attól, hogy a vezetés gyengesége nem mindig azo­nos a vezetők gyengeségével. Itt éppúgy szükség van az egy­másnak ellentmondó, a huza­vonának tápot adó gazdasági és igazgatási jogszabályok fe­lülvizsgálására, mint például a gazdasági ösztönzők jobb összehangolására, az állami és gazdasági szervek önállóságá­nak és felelősségének kiter­jesztésére. Egyáltalán nem tekinthetünk el attól, hogy mennyi minden van még, ami valósággal megköti a vezető kezét, bürokratikus buktató­kat helyez az útjába. Meddő és hasztalan dolog lenne vi­szont, ha csak ezekre a ténye­zőkre hivatkoznánk, s közben nem látnánk meg azokat a sürgető tennivalókat, amelye­ket senki más nem végezhet 1, és nem oldhat meg, mint a elyi vezetés. Ebben az össze­függésben pedig különöskép­pen a szocialista vezetési elv, s demokratikus centralizmus szenved ma leginkább csorbát* is itt kell keresni számos hiba forrását. Vagyis nem tanul­tunk meg még kellőképpen él­ni a kollektív gondolkozás* tervezés lehetőségeivel, min­den lehetséges erő bevonásá­val a közös feladatokba, de nem tanultuk meg jól azt a föltétien fegyelmet és egyönte­tűséget, azt a következetessé­get sem, amely nélkül nem le­het semmiféle tervet, határo­zatot végrehajtani. Azokra 3 vezető szervekre, amelyek nem jól dolgoznak, éppen az jel­lemző, hogy munkájukban sem a demokratizmus, sem a köz- pontosítás nem elég hatékony. Amíg egyik oldalon nem ké­rik és nem igénylik a munka végrehajtóinak véleményét* döntéseiket nem előzi meg ér­demi vita és tanácskozás, a másik oldalon nem követelik meg a végrehajtást elég állha­tatosan. Ezt a hibát könnyű tetten érni, ha/valaki nem saj­nálja a fáradságot, és megné­zi, hogy hányféle és milyen határozatot hozott egyik-má­sik tanács vagy szövetkezeti vezetőség, s ebből mennyi az* amit megvalósított. Ha meg­vizsgáljuk, hogy miként szület­tek meg például a munkaszer­vezésről, a premizálásról, a tsz rendjéről szóló, az egész tagságot érintő határozatok, és mi lett a további sorsuk. De kiterjeszthetnénk ezt az üzemi demokrácia és a termelési fe­gyelem összefüggéseire ipari vonatkozásban is. Nem lényeg­telen összefüggéseket lehetne földeríteni ily módon akkor is,- ha az emberi és a technikai kapacitás felhasználását vizs­óra múlva ott akart ülni vele szemben, hogy átnyújtsa neki a Jakuték elleni feljelentést. Csak ez után a tárgyalás után szándékozott látogatást tenni a fogházban. Kufrat még az éjszaka bele­halt sérüléseibe. Dr. Werner dűlőre akarta vinni a dolgot; arra törekedett, hogy a sebhe­lyes letartóztatását már most ki kényszerítse. A női hang újra jelentke­zett. — A főállamügyész kéreti, hogy tíz órakor reggelizzék vele. — A fene egye meg, én nem akarok vele reggelizni! — kiál­tott fel dr. Wemer, elvesztve önuralmát, de aztán meggon­dolta magát, és valamivel ba­rátságosabban mondta: — Jó, hát akkor tízre ott leszek. Rosszkedvűen ment a kisasz­talhoz, amelyen házvezetőnője éppen felszolgálta a reggeli ká­vét. A kávé mellé egy pohár vizet és egy kis orvosságos üveget tett. — A doktor utasítására — fűzte hozzá — meghoztam ma a cseppeket. Dr. Werner undorral nézte a tinktúrát. — Igya meg ő maga a koty- valékat — dörmögte, és undor­ral tolta el magától az üveget. — De hallgatnia kellene dr. Falírothra — tanácsolta a házvezetőnő —, ő csak jót akar, és doktor úr ma egy cseppet sem tetszik jól kinéz­ni gálnánk, ha a szubjektív ele- ímeket, esetlegességeket ven­— Ügy, nem vagyok jó szín-fnénk számba, amelyek bizony ben? Fáradt vagyok, ennyi az egész. A tegnap este hosszúra tárgyilagosság, a tudományos pc volt nyúlt, és kellemetlen volt. De most már kérem, hagyjon ma-1 gamra, Kleinné még sokszor érvényesülnek a vezetési módszerek rovására. E rövid cikkben még Amint a házvezetőnő ki- , csak: jelezni sem lehet annak a ment, az ügyvéd egy falitükör- . sokrétűségét höz lépett, és alaposan szem-f problémának a sokrétűségéi, amely a vezétés színvonalának emelésével függ össze. Annál J) elevenebben és összetettebben érezzük viszont időszerűségét ügyre vette magát. — Öregszel, cimbora — szólt1 tükörképéhez. — Csaknem1 negyvenévi gyakorlat van a váltadon, és mit értél el? Sem-' mit, a világ ugyanolyan mocs-?az életben. Annál inkább tud- kos és aljas, mint akkor, ami-? juk, hogy most hosszú ideig ez kor Wemer gyakornokban? jgss a soros> nagy feladat, 61 kel1 mélye“f lesz most áttérni a rózsater-? £ amelyre nagy energiákat mesztésre. Egy kis házacska,' sok vízs és némi termőföld —! aztán felejteni. De lehet-e fe-J lejteni? Nehéz kérdés, ha az: ember még nem próbálta.; kell fordítanunk. Láncszeme ez a tsz-ek gazdasági és poli­tikai megszilárdításának épp­úgy, mint a szocialista igazga­Egyelőre azonban várjunk ve-\tás megjavításának, s ama bo­le; a következő napokban min-?ny0ju^ nagy történelmi íel­denesetre még egyszer csatábaJ , teiiecítésének hoev a megyünk, a fiút ki akarom ?adat teljesítésének. Hogy a szabadítani, azt a másikat pe-?termelésben utolérjük es el­dig lakat alá teszem ... \ hagyjuk a legfejlettebb kapi­Äz ügyvéd sóhajtva ült asz-1 talista országokat. S egy kicsit ä üjä“»; ,,s- *!rn­ftaiists lé- * ____________________.án?annak . . i degenkedve nyúlt az orvossá-Jságaink, terveink, vágyaink ne gos üvegért, és elolvasta aj maradjanak pusztán csak óha- használati utasítást. NéhányjjQk. hogy jobban, biztosabban cseppet tett belőle kávéskanál- dolgozhassunk év. ra, aztan egy fintort vagva,? . vízzel lenyelte. 4 ben is. (Folytatjuk.) i Rózsa Lászlf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents