Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-28 / 22. szám
' . A 2 MSZMP MEG VEI BI7ÓTTS AGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA iE:" Jde/xél egy igazgató-főmérnökhöz i mikor ön, B. T., feleségével megérkezett a SZOT íX balatonlellei Május 1. Üdülőjébe, már javában állt az ismerkedési est. Hogy megérkezésüket ne csak a szolgálatban levő portás vegye észre, önök azonnal magukra irányították a figyelmet. Elsősorban azzal, hogy gépkocsijukkal — bár ez nem szokás — egészen a főbejárati ajtóig hajtottak. S rögtön felháborodásukat fejezték ki, hogy nincs garázs, így kénytelenek outijukat a szabadban hagyni. Nem találták megfelelőnek a szépen berendezett, központi fűtéses szobát sem. Fenyegetőztek, hogy ha nem adnak másikat, visszamennek Pestje. Kaptak. Az üdülő vezetősége remélte, hogy ezzel véget ér panaszkodásuk, s jól érzik magukat, mint a többi üdülő. Másképp történt. Felháborodtak azon is, hogy hetenként csak háromszor és csak reggel 7 órától 12-ig lehet a fürdőszobát igénybe venni. (Minden szobában van hideg és meleg vízzel ellátott mosdó.) — Ügy akarnak prémiumot kapni, hogy fölöslegesen, az üdülők kárára takarékoskodnak — vádolta meg ön a gazdasági vezetőt. Hiába magyarázták, hogy tél van, hogy nehézségekbe ütközik a tüzelő szállítása, ezért kell takarékoskodni ' Kétszáz ember volt önökkel együtt a Május 1. Üdülőben: mérnök, zenetanár, gyógyszerész, atomfizikus, esztergályos. S bár a legtöbben közülük nem ismerte egymást korábban, csakhamar megbarátlcoztak, kellemesen üdültek, szórakoztak együtt. Csak önök viselkedtek úgy a sok vidám ember között, mint két idegen. Igaz, senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy ismeretséget, barátságot kössön valakivel, ha nem akar. Hát önök nem is kötöttek, nem álltak szóba senkivel. Csak az üdülővezetővel és helyettesével, velük is csak akkor, ha panaszaik orvoslásáról volt szó. Üdülőben elkerülhetetlen, hogy idegen emberek üljenek egy-egy négyszemélyes asztalhoz. Két idősebb tanárnő került először önök mellé. — Nem szeretjük a tömeget, ültessenek bennünket másik asztalhoz — kérték. Megtették. Egy hét múlva újabb vendégek érkeztek, s egy fiatal pár került az önök asztalához. Szó nélkül otthagyták őket. Azok nem tudták elképzelni, hogy mivel sértették, mivel bántották meg önöket. Gondolhatja, kedves B. T., hogy milyen véleménnyel volt önökről a többi üdülő! Lehet, hogy eltévedtek önok? Azt hitték talán, hogy magánpenzióban vannak, ahol az alkalmazottak kénytelenek minden rendkívüli kívánságukat ellenvetés nélkül teljesíteni? Nem! Önök szakszervezeti üdülőben voltak, ahol minden embert egyforma jogok illetnek meg. De a szabályok is egyformán vonatkoznak mindenkire, nem beszélve a társadalmi együttélés — együtt üdülés — íratlan, de nem kevésbé kötelező szabályairól. önöket mindez nem érdekelte. Még szilveszterkor is, amikor az egész üdülő együtt szórakozott, együtt köszöntötték az új évet, akkor is elkülönültek, félrevonultak a »tömegtől«. Ügy látszik, nem tartották méltónak a társaságot arra, hogy leereszkedésükkel kitüntessék. ön, B. T, és felesége úgy távoztak el az üdülőből a két hét elteltével, ahogyan jöttek: köszönés nélkül. Még azt sem tették meg, hogy véleményüket beírják a vendégkönyvbe. Amikor megtudtam, hogy ön, B. T., az egyik nagy pesti gyár igazgató-főmérnöke, megdöbbentem. S engedje meg, hogy megkérdezzem: Hogyan feledkezhetett meg ön mint vezető a beosztásához illő és szükséges szerénységről? S hogyan tud ön gyárában őszinte, közvetlen kapcsolatba kerülni az emberekkel, ha egy szakszervezeti üdülőbe képtelen erre? Senkit sem gyötört a nyugtalanság amiatt, hogy önök búcsú nélkül távoztak Lelléről. Csupán egy-két megjegyzés hangzott el: — Ha valaki »egyedül« óhajt üdülni, akkor ne vegye igénybe a szakszervezet nyújtotta kedvezményeket. így két beutalójeggyel több jut azoknak, akik tudják értékelni a SZOT-üdültetést, s akik jól érzik magukat az önök által nem szeretett »tömegű-ben. Szalai László Dl \fdvg\[öirés Nem a közismert »jó nyár jór rája« és más hasonló játékra gondolok, amibe biztosan belegabalyodik az ember, ha gyorsan egymás után akarja mondani. Nem! Jegyzeteimben bukkantam rá egynéhány — értekezleten elhangzott — mondatra, ami legalább ugyanígy gyötri a nyelvet, és korántsem játék. Íme néhány példa: »Célunk, hogy mindjobban megelégedett tsz-parasztság bontakozzon ki... -M Hát én nem tudom. Olyant már hallottam, hogy kibontakozik az alak a sötétből, kibontakozik a tehetség meg a vita, de hogy a megelégedett tsz- parasztság?! . . . »A normák folyamatos karbantartására figyelmet kell fordítani.« Karbantartani általában valamilyen tárgyat szoktunk: cipót, ruhát, gépet, autót stb. De hogy a normát hogyan lehet karbantartani, méghozzá folyamatosad — ez számomra rejtély! A következő, még meglepőbb mondat a háztáji gazdaságok állatállományával kapcsolatban hangzott el: »A. megindult csökkenés álljon meg, sőt fokozódjon.« Ezt végleg nem értem: Álljon meg a csökkenés vagy fokozódjon? Be is csukom gyorsan jegyzetfüzetemet, mert sírdogálást hallok. Azt hiszem, szegény nyelvünk pityerig... !— vm — Budapest kertészeteiben örökös nyár van. Az üvegházakban sok ezer szál szegfű és ciklámen virágzik most is, amikor kint a tél az úr. Halászlegény kiveti a hálót... AZ ÉJJEL nagyon erős északi szél támadt, szétkergette a felhőket, és reggelre, amikor felszállt a pára, olyan tiszta idő lett, mint a legszebb nyárban. A fonyódi halászok ugratták egymást: — Fogadok, ha így marad az idő, kimegyünk a jégre. — Miért ne mennénk? Háló van, jégvágó fejsze is van, meg vezérrúd is van. Csak ember kell. — Van az is! — Ezt az öreg Kiss Gyula mondta, a legöregebb fonyódi halász. A halászok körbeülték a fonyódi telep irodáját, pufajká- san, csizmásán,' a bundasapkák az ölben. Csörgés idő volt kint. A keményre taposott jégkéreg fölengedett az utakon, a háztetőkről gyorsan fogytak a jégcsapok. A halászok szerették ezt a napsütést, mert ha elnéztek a nyárfák fölött, és csak a világoskék eget látták, a nyárba képzelték magukat, hajóra szálltak és énekeltek. »Füred alatt, hol a nap leszáüott, Halászlegény kivett a hálót... « De a hajók most a fonyódi kikötőben vesztegelnek, a két fahajó meg a fonyódi és a szemesi motorosok. A hajók körül léket vágtak, mert a jégnek roppant ereje van, ha elkapja a hajót, kevés ép borda marad. Akkor pedig tényleg mehetnek a jégre halászni. JÉGEN HALÁSZNI nem is annyira veszélyes, inkább nehéz. A rianás sok bajt csinál, az igaz, de a jég alatt húzni a hálót embertelen munka. — A százkettesnél egyszer megnyílt alattunk a jég, alig bírtunk kikecmeregni. Harminchetedik éve járom a Balatont, de olyant még nem értem. Mint az égdörgés, akkora nesszel volt a tó. Az idősebb halászok arra gondoltak, hogy tíz éve nem volt téli halászat Fonyódnál. Azelőtt gyakran kimentek a jégre. Két vasszánkóval mentek ki, másfél kilométerre a parttól léket vágtak, az alattomosan bugyborékoló mélyzöld vízbe leeresztették a négyszáz métferes pótoshálót, húszméterenként kisebb lékeket vágtak, a vezérrudakkal kihúzták a hálót végig. — Hat-hét ember vállát feszítette a hálóhúzó cibék. Amikor kiértünk a sarokig, a hálót befelé fordítottuk a tanyának és kihúztuk . — Üresen, mi?... — nevetett teli szájjal a fiatal halász. — A fejed üres! Négy-öt mázsa, máskor ötven-száz mázsa is volt egy nap alatt. De nincs a világon annyi fogas, harcsa, keszeg meg garda, hogy megérné ezt a testviselő munkát. Az öreg halászmester kihúzott derékkal ült a széken. Fél tizenkettőkor megérkezett a teherautó, az emberek fölkászálódtak. — Lesz-e még; főnök? — Ez az utolsó — mondta Vitális Endre, a telepvezető, és a negyvenegy vagonos jégverem elé irányította a teherautót. Két halász eltűnt a verem apró ajtajában, a kocsira csúszdát illesztettek. Negyed egyre az utolsó darab jeget is elnyelte a hatalmas, szalmatetős verem. Szenvedélyből gyújtogatott A múlt év október 27-én Somogyviszlóban kigyulladt egy szénakazal. A kár csaknem ötezer forint volt Hosszú ideig nyomoztak a tettes után, dé nem sikerült megtalálni. November 2-án hajnali fél négykor a patosfai termelőszövetkezet szérűjén borult lángba egy hatalmas kazal. A kár 12 000 forintra rúgott. A hatóságok végül is megállapították, hogy Dómján Katalin Csököly, Rákóczi utca 17. szám alatti lakos gyújtogatott mindkét helyen. Tettét nem is tagadta. Azt állította, hogy szenvedélyből gyújtogatott Patosfára is azzal a szándékkal utazott, hogy felgyújtson valamit. Mivel a szénakazal tetszett meg neki, azt gyújtotta fel. A gyújtogató ügyét a Barcsi Járásbíróság tárgyalta. A szakértői vizsgálat megállapította, hogy Dómján Katalin tudatha- adásos elmebetegségben szen- ->d. ÚJÍTÓK TANÁCSKOZÁSA — Ettől lesz hideg sör a nyáron! — A halászok fázósan, de elégedetten dörzsölték tenyerüket. A két jégverem megtelt, ilyenformán nem kell már kimenni a tóra jeget vágni. Decemberben jöttek a nagy fagyok; a szalagos jégtáblákon látni, hogyan hízott éjszakáról éjszakára a jég. Minden reggel hét órakor kimentek a tóra. A jégvágó fejszék fagyos szikrákat vertettek, körüllékelték a táblát, kihúzták, felszabdalták, és hozták a két verembe. Este talán elmennek majd, hogy áldomást igyanak a hetvenhét vagon jégre, jó fűszeres forralt bor mellett kacagjanak legnagyobb ellenségükön, a metszőén hideg keleti szélen. KÉSŐBB OTT ÜLNEK MEGINT az irodában: Kiss Gyula, az öreg halászmester, Farkas László, Schmidt Lajos, Tass László, Bucsik János, Erdélyi István és a többi fonyódi halász. Táskából, zsírpapírból ebédeltek. — Forralt bor, az jó volna ... — Azt mondják, a tihanyiak kapnak fél litert... — Persze, azok átjárnak a vízen! Jó azért, hogy süt a nap, és készen vannak a jéggel. A tavaszik javítgatják a hálókat, néhányszor kimennek Szántódra meg Vörsre a halastóhoz, ahol ivadékot nevelnek. — Februárban talán ’ elmegy a tél mérge, és márciusra olvad. — Ha elmegy a jég, kezdünk ... — Korán nem megyünk a vízre, mert megfordul a szél, ránk hozza a jeget, és szétnyírja a hálókat. Körbeülték a halászok az irodát. A kályha jókedvűen szórta a meleget Csorgós idő volt kint, a villák tetején megrokkant a hó, a keményre taposott jégréteg fölengedett az utakon. Vincze Jenő Nemrég tanácskozásra ültek össze a Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyárának újítói. Szalai József újítási előadó beszámolt arról, hogy tavaly 216 újítási javaslat került a bizottság elé. Százhuszonhetet elfogadtak, és száztizenhármat máris alkalmaznak. Az újításokkal és ésszerűsítésekkel tavaly 713 732 forintot takarítottak meg. Az üzem újítói 1963-ban 64124 forint díjat kaptak. Ezen az összegező értekezleten a legjobb újítók közül tizenkctten tárgyjutalomban részesültek, négyen elismerő oklevelet kaptak. Meglopták-vállalatukat Súlyos visszaéléseket fedtek föl a Közúti Üzemi Vállalat barcsi építésvezetőségén. Szalontól István munkavezető és Gödi József anyag-ügyintéző meglopta a vállalatot. Szalon- tái a házát akarta felújítani, persze nem a saját pénzén, hanem a vállalatén. A lopott anyagokat feketefuvarral szállította lakására. Gaál a vállalat szenéből egyszer 9 és fél, egy másik alkalommal pedig 20 mázsa szenet vitetett haza magának. Ügyükben a közeljövőben hirdet ítéletet a Barcsi Járás- bíróság. T enger észbabonák Néhány dán tengerész, miután kimulatta magát a koppenhágai bárokban, a kikötő felé indult, ahol hajójuk már útra készen áll. Az utcán találkoznak egy fehér kötényes háziasszonnyal. Nyilván csak leszaladt egy percre a lakásból, hogy valamit vásároljon. A tengerészek pánikszerűen visszafordulnak, és más útvonalon térnek vissza hajójukra. A dán tengerészek hiedelme szerint ugyanis vihart és hajótörést jelent, ha indulás előtt fehér kötényt látnak. A dél-amerikai tengerészek egy régi hagyomány alapján étkezés közben lehetőleg nem zörögnek az edényekkel, különösen a poharakkal. A pohárcsengést ugyanis egy éppen fuldokló tengerész pusztulását hirdető lélekharang kongásának tekintik. Az argentin és brazil matrózok — hogy megmentsék testvérüket, aki valahol éppen a hullámokkal küzd — ilyenkor gyorsan a markukba fogják a csengő poharat. A tengerészeknek vannak szerencsés és szerencsétlen napjaik. A spanyolok a pénteket tartják a legszerencsésebb napnak: pénteki napon indult el híres útjára Kolumbusz Kristóf. Az angolok és a franciák viszont félnek a péntektől, de baljóslatúnak tartják február 2-át, december 31-ét, április első hétfőjét és augusztus második keddjét is. Ezeken a napokon sok angol és francia hajóval történt súlyos szerencsétlenség. Csaknem minden ország tengerészei azt tartják, hogy ha hétfői napon indulnak el útjukra, ez egyet jelent az öngyilkossággal. A hajóskapitányok, gépészek, a legkülönbözőbb ürügyekkel halogatják az indulást, s lehetőleg kedden 0 óra 1 percnél előbb nem szedik föl a horgonyt A tengerészek majdnem mind ismerik egy Mun- dy nevű angol hajóskapitány történetét, aki meg akarta cáfolni ezt a hiedelmet. A kapitány hétfői napon lépett szolgálatba a hajón, amelyet hétfőn bocsátottak vízre. Hétfőn szerződtette a matrózokat, hétfőn indult útnak a hajójával, és... hétfői napon szenvedett hajótörést ... Minden tengerész jó előjelnek tartja, ha az őt kikísérő leány vagy asszony megsimogatja egyenruhájának gallérját. Amikor a »Szverd- lov-« szovjet cirkáló Angliába látogatott, az angol nők a búcsúztatáskor a tengerészek gallérjának érintésével kívántak szerencsés hajózást a távozó vendégeknek. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megyei Tanáé? lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft Index; 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinka Sándor utca 6
