Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-26 / 21. szám
Tsz-erősUő játék Elkészült az Erdészeti Lexikon — Erre csörög a dió... Erre meg a mogyoró ... (Szegő Gizi rajza) Erdei Masnő: — Engem biztosiul kifelejtettek! Ahol rossz a kiszolgálás (Gerő Sándor srajza) Elfogult tanár — Dolgozata elégtelen, de külalaldból kitűnő. Kísérleti robbantás Kérem - ■> >-naszikönyvet, ez a itakarmánysiló egész je« ges! (Endiödi István) A téli kincs A HÍVATLAN PRÓKÁTOR Mint megrögzött agglegény teljesen a köz- étkeztetéstől függök. Nincs a város ban egyetlen olyan étterem, hol ne fordultam volna meg. A szóban forgó ön- kiszolgáló étteremben először voltam. A ró- zsaszmű katyvalék — az étlapon borsosként szerepelt — azonnal elvette az étvágyam. Odamentem a tálaló- ablaknál álló leányzóhoz, és őszintén közöltem vele tapasztalataimat. Megvetően rám villogtatta szemét, majd pillantást vetett a sorbanállófcra. Tekintete egy egészségtől kicsattanó, kerek arcú, 45 év körüli férfin állapodott meg. —• Pantyelejmon Za- harovics — csicseregte legédesebb hangján —, ön állandó vendégünk. Mondja meg a polgártársnak, hogyon főznek nálunk. Pantyelejmon Zaha- rovics rám pillantott, és határozottan kijelentette : — Ez örökké panaszkodik. Ismerem már. Ettől a szemtelenségtől majdnem kiesett a tányér a kezemből. Pantyelejmon Zaharovicsot életemben először láttam. Ezek után szilárdan elhatároztam, hogy soha többé nem panaszkodom. Ebben az étteremben itt van Pantyelejmon Zaharo- vies, a csemegeüzletben Marija Petrovna, a kávéházban pedig rilppolit Szamojlovics. Mindenütt sok az ilyen hívatlan prókátor. Ha az ember beír a panaczltönyvbe, ők megcáfolják. Ha azt mondom, fekete, ők azt mondják, hogy fehér. Nos hát jobb nem kötözködni. Ezzel talán be is fejeződött volna a dolog, ha nem jön közbe egy szerencsés véletlen. Két héttel a kellemetlen beszélgetés után megyek az utcán, és — ó, micsoda öröm! — egyszer csak megpillantok egy kis csoooríot. s középen — őt! Mit gondolnak, kit? Pantyelejmon Za- barovicsot, akit épp egy rendőr őrmester leckéztet. »Ismerősöm« arckifejezése igen szánalmas volt. Mellét verdesve hevesen magyarázkodott: — De hát, rendőr elvtárs, én sohasem szoktam megsérteni a rendet. •. Szívem erősen zakatolt. Közelebb fura- kodtam. Pantyelejmon Zaharovics ekkor támogatást keresve körbejáratta tekintetét a jelenlevőkön, és szemét reményteljesen rajtam felejtette. — Majd ez a fiatalember megmondja — mondta behízelgően. — A fiatalember látta. — Igen, mindig botrányt csinál — feleltem meggyőződéssel. — Ismerem már. Ha láttak volna Pantyelejmon Zaharovics arcát! Rózsaszínűből tűzpiros lett, tűzpirosból pedig teljesen fehér. — Aljas rágalmazó! — üvöltött fel. — Életemben először látlak! — Polgártárs, a sértésért felelni fog — figyelmeztette szigorúan az őrmester. Sarkon fordultam, és önérzetesen folytattam utamat. Ha Pantyelejmon Zaharovics rablónak nevez, akkor sem sikerül neki elhomályosítani boldogságomat! D. KANYE V SZKI Fehér vagy fekete holló? Két fiatal, dicsőségre áhítozó művéss folytatott elvi vitát — A legfontosabb ma, hogy az ember rendkívüli legyen — jelentette ki az első —, elvileg persze. — Csipiszt az orrára... — szögezte le a második művész még elvibben. — Kolléga úr, ön egyszerűen szamár, ha ilyesmiket mond. Az első éppen veszekedős kedvében volt. A másik ugyancsak. — Egyebekben — javasolta a másik — próbát is tehetünk. Játssza ön egy délutánon át a rendkívülit, én pedig a hétköznapi embert. Este majd találkozunk, és kicseréljük benyomásainkat. Helyes? — Helyes. ... — Tyű, a mindenül — kurjantott boszúsan az első művész. — Kolléga úr, Önnek, úgy látszik, igaza volt. Nem kifizetődő rendkívülinek lenni. Fekete tógát öltöttem, parókát tettem a fejemre, s hallgatagon, keresztbe font karokkal sétáltam az utcán. Már több száz métert tettem meg, amikor végre megállított egy rendőr, »Mit csinálsz?« kérdezte. »Sétálok...« válaszoltam. »Vagy talán nincs jogom sétálni?« A rendőr egy kissé bizonytalanul bólintott azután utamra bocsátott de telefonon mindenestre értesítette a városi elmegyógyintézetet. Megjöttek, összecsomagoltak, és... alig sikerült megmagyaráznom, hogy az egész csak... játék. — Tyű, a mindenül — rikkantott a másik művész. — Éppen arra készültem, hogy őszintén 'megvalljam önnek: nem érdemes hétköznapi embernek sem lenni. Fölkerestem egy nagy lap szerkesztőségét, és követeltem, hogy írjanak rólam. Azt mondották: »Mi csak rendkívüli emberekről írunk.« Hiába magyaráztam nekik, hogy művész vagyok, és már évek óta tisztességesen végzem munkámat. »Ja művész... hát... önről is írhatunk. De.., ölje meg a /eleséséi, raboljon ki egy bankot, vagy szaladgáljon félmeztelenül az utcán... Még le is fényképezzük...« Most már mindkét művész ellenkező álláspontot vallott, s házzá annyi elvszerűséggel, hogy végül összeverekedtek. Másnap a lapok tudósítottak ... verekedésükről. Miodrag Todorovics Hogyan fogalmaznak a természettudósok ? Cardiff technikai főiskolája érdekes fölmérést végeztek arról, hogyan fejezik ki gondolataikat és eszméiket a természettudósok írásban és szóban. Megállapítottál«, hogy azok a szakemberek, akik egész életükben a természet pantos rendjét és mérhetetlen rendszerességét kutatták, általában logikátlanul és homályosan fogalmaznak írásban és szóban egyaránt. Több mint száz laboratórium, kutatóállomás, egyetemi tanszék és tudományos intézet beszámolóit átvizsgálva jutottak erre a következtetésre. Az okát főleg abban látják, hogy a mai igen fejlett természettudomány elsajátítása, illetve gyakorlása mellett a tudósoknak nemigen maradt idejük, hogy kifejező- készségüket is fejlesz- szék. A Cardiff! intézet további kutatásokkal akarja kiegészíteni az eddigieket: elhatározták* hogy elektronikus számítógépekkel átfogó elemzését adják a természettudósok használta leggyakoribb kifejezéseknek. Az érdekes vállalkozás célja bebizonyítani a természettudósoknak, hogy szavaik legtöbbször szükségtelenül homályosak. Ha mondanivalójukat világosabban fogalmaznák, a laikusok jobban megértenék a modem természettudományi kérdéseket. Szuggesztióval akarják leszoktatni a dohányzásról a dánokat Dániában mintegy kétszázezer ember hallgatta meg a koppenhágai rádió első előadását, amely szuggesztióval próbálja leszoktatni az embereket a dohányzásról. A 45 perces műsor elején figyelmeztették a közönséget, hogy a műsor szándékosan unalmas, monoton lesz, sőt esetleg bosszantani fogja mindazokat, akiknek nem áll szándékukban abbahagyni a dohányzást. Paul Kofod hipnotizőr és Yoga tanár utasítása alapján a dohányzásról leszokni vágyóknak elsötétített szobában, kényelmesen elnyújtózva kellett végighallgatniuk a> műsort, amely azt próbálta bebizonyítani, hogy nem is akarnak többé dohányozni, sokkal jobban érzik magukat nélküle, sőt undorodnak, ha még egyszer rá kellene gyújtaniuk. A dán rendőrség egyébként majdnem megakadályozta a különös kísérletet, mivel Dániában is tiltja a törvény, hogy a nyilvánosság élőtt hipnotizáljanak. W.WW.VKW.VV ^i^cWole mimferi&eät W/.W.y.V.V/.V.VAV.V.V.V.V I • a a a t» • a e •••••• w.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v. Nyuga'tmba késié! az ország egyetlen Mim Ezerkétszáz egér egy budapesti egérfarmen Orvosok, vegyészek, kutatók a kísérleti állatok egész sereget vonták be a tudomány fejlesztésének szolgálatába. Az arra _ illetékes 3-as számú földműveszövetkezet évente 100 000 egérrel, 30 00Ö fehér patkánnyal és 8000 tengeri- malaccal látja el a gyógyszergyárakat és a kutatóintézeteket. A szövetkezet legfőbb szállítója Homoki Árpád, aki a múlt év áprilisában egérfarmot létesített Kőbányán, Barabás utca 27. szám alatti házában. Az értékes tenyészet bőséges egérszaporulattal örvendezteti a Homoki családot. A ketrecekben 1200 fehéregér lakmározza vidáman a tejbe áztatott kenyeret, főtt kukoricát, borsót, árpát és zabot. Az anyaegerek túlzott falánkságukkal némi gondot okoznak, mert ők nem érik be az említett könnyebb ele- séggel, »laktatóbb« táplálék után kutatva, néha saját ivadékaikat is felfalják. E túlkapásoktól eltekintve, az állatkák láthatólag jól érzik magukat. Még kazánt is fölszereltek részükre, hogy a tény észteremben a legnagyobb télben se csökkenjen a hőmérséklet 22 fok alá. Az itteni jó ellátást azonban nem sokáig élvezhetik, mert négyhetes korukban, mire elérik a 18—20 grammos súlyt, elköltöznek végleges helyükre, nagyrészt a Chinoin-gyárba. Csupán az ányák maradnak még négy-öt hónapig, hogy ez idő alatt további két- három generációt hozzanak a vi" lágra. Évente körülbelül tízezer kisegér indul a Barabás utcából a gyógyszergyárak laboratóriumai- ; ba. A farm apró lakóinak nagy többsége makkegészséges, életvidám, de azért selejt is akad, amit a ház három macskája jóízűen elfogyását, Joe Newfield majomtulajdonos, aki három majmával föllépett a Fővárosi Nagycirkusz porondján is, saját bevallása szerint már sokfelé, évek óta kereste Szegedi Gábor főidomárt, hogy megkérje: oktassa a Jimmy, Eszter és JuLika nevű csimpánzokat új produkcióra. Meg is történt. A három majom megtanulta Budapesten az autóvezetést, és vezetés közben még bámulatos tóm aszmutatván y o kkal is szórakoztatják a közönséget. Frissen szerzett tudományukkal minden valószínűség szerint sok sikert aratnak. Szegedi Gábor idomárt tehetsége — mint ez a példa is mutatja — elismert a cirkuszvilóg- ban. »Dolgozott« már igen sok vaddal; »tanított« oroszlánokat, medvéket, kígyókat, elefántokat, a legszívesebben pedig majmokat. Igaz, hogy erre a különös mesterségre már születése »predesztinálta«. Édesapja Egyiptomból került a Barmun Barley Cirkusszal Európába mint teveidomár, édesanyja pedig műlovar volt. Gyermekkorának idejét édesapjának állatsereglete körül töltötte. Hamarosan megtanulta a farkasok idomításáte, »barátságot« tartott fenn még a krokodil üssal is. Tizenhárom éves korában már segédidomár az akkori Angol Park majomcirkuszában. Kalandos utak következnek: föllépés majmokkal török, ciprusi bárokban, látványos bódékban. Aztán megállapodott: 1936-ban az állatkertihez került. Annyira megkedvelte a hét csimpánzt, hogy azokat idomította, mégpedig igen nagy sikerrel. A majmok a szabadban produkálták magukat az Állatkert nagyérdemű közönsége előtt. Élmény akad bőven Szegedi Gábor tarsolyában. Az egyik nagy siker: bemutató kilenc oroszlánnal. Annyira jól neveitek voltak ezek az oroszlánok, hogy a főidomár — véleménye szerint — még egy zsebkendővel is féken tarthatta őket. Persze akadt meglepetés is. Megfigyelte, hogy az egyik nőstény oroszlán zordul, ellenségesen tekintget rá. Amikor próba közben a Cézár nevű hímoroszlánnal birkózott, az ellenséges nőstény egy óvatlan pillanatban feléje ugrott. Az ó figyelmét ez elkerülte, nem úgy a Szulejka nevű oroszlánét, amely ugyancsak részt vett a produkcióban. A Szulejka ráugrott az ellenséges nőstényre, és elhárította a veszedelmet. Van tehát az oroszlánokban is hála és hűség a gazdájukhoz. Egész csokorra való történetre emlékezik Szegedi Gábor, de beszél arról is, mi az idomítás titka. Nem az erőszak, nem a korbács, hanem az állatismeret. Ki kell ismerni a vadat, és a legfontosabb: jutalmazni. Minden produkcióért cukrot a medvének, nyershúst az oroszlánnak, 6 a jutalom reményében még Jobben végzik »feladatukat«. S mindig csak olyan produkcióra kell tanítani, ami természetüknek megfelel. Szegedi Gábor még egy nagy — vegyes állatszámot — szeretne bemutatni, de már nyugalomba készül. Könyvet akar írni. Bemutatja majd benne az idomárt mesterség fortélyait, amelyet mindenki kipróbálhat — saját felelősségére — s a biztonság kedvéért egy foxi kutyával Vérátömlesztés halottból élőbe * Egy michiganJ kutatócsoport a vérátömlesztéssel elért szovjet eredmények alapján kísérleteket végzett, hogy miként lehet halottak vérét közvetlenül átömlesz- teni élő sebesültek testébe. Ennek az eljárásnak óriási jelentősége '-het nemcsak ah* éren, hanem az eienü csapások sújtotta vidékeken is. A michlgani Ponti- acban Jack Kevorkian és kutatócsoportja bejelentette, hogy sikerült végrehajtaniuk az első direkt transzfúziókat holttestekből élő emberekbe. Kevorkian szovjet orvost szaklapokban olvasott olyan kísérletekről, hogy közvetlenül a halál beállta után vért vettek, konzerválták, majd élő emberek testébe juttatták. Kevorkian és társai megismételték ezeket a kísérleteket oly módon, hogy önkéntes vállalkozóknak a testébe átömlesztették 12 —15 nappal korábban elhalt emberek vérét* amelyet a szokásos vegyi anyagok hozzáadása nélkül tároltak. Ezt követte az újszerű kísérlet: a közvetlen, vérátömlesztés elhalt személy testéből élőbe. A laboratóriumi kutatók valamennyien önként vállalkoztak, hogy rajtul« hajtsál« végre a kísérletet, s abban egyeztek meg, hogy akinek a vércsoportja először alkalmas rá, az kapja a transzfúziót. A kutató- csoport egyik tagjánál ilyenformán négyszáz köbcentiméteres vérátömlesztést alkalmaztak fél órával a véradó elhalálozása után. Gépalkatrészek fűrészporból Az ufai (Szovjetunió) házépítő kombinátban üzembe helyezték a faplasztik üzemet, ahol csapágyakat, olajterelő gyűrűket, fogaskerekeket, elektrotechnikai cikkeket stb., összesen 30 féle terméket állítanak elő. Nyersanyagként közönséges fűrészport és gyantát használnak. A faplasztik készítmények 2—3-szor annyi ideig eltartanak, mint a fémkészítmények. Egy tonna plasztikpor 8— 10 tonna fémet helyettesít. Az üzem már felülmúlta tervezett kapacitását. Az egész termelési folyamat automatikusan megy végbe. Az előállított plasztikpornak csupán egy részét használják fel a helyszínen, a fennmaradó részt félgyártmányként más alkatrész- gyárakba küldik. Az üzemben jelenleg 9 présgép működik, 1964 végéig számukat 24-re növelik.
