Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-25 / 20. szám

Szombat, 1964. január 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP lliiiili» »erst* 11t ós ippwípljeüíiés Életszínvonalunk szakadat­lan emelkedése attól függ, hogy gyárainkban, üzemeink­ben teljesítik-e a terveket, mindent megtesznek-e a ter­melékenység növeléséért, éí legfontosabb feladatának te­kinti-e mindenki, hogy tudása legjavát adva előmozdítsa társadalmunk fejlődését. Ezt a nagy, közös munkái hivatott segíteni a munkaver­seny is. Különösen a múlt évben volt nagy jelentősége a dolgozók felajánlásainak, vál­lalásainak, hiszen a váratlan rossz idő miatt nagyon sok helyen kezdték az évet anyag­hiánnyal, a szállítás sem volt megfelelő. A munkások önfeláldozóan vállalták az akadályok leküz­dését, sokszor rendkívül ne­héz körülmények között is helytálltak, és a tervet év vé­gére majd minden helyen si­került teljesíteni. A vállalatok gazdasági veze­tői tavaly újra meg újra rájöt­tek, hogy a dolgozók szinte csodára képesek, ha tudják, hogy milyen tét forog kockán. A legtpbb helyen szakítottak azzal a* helytelen szemlélettel, hogy nincs szükség a munka­versenyre, hiszen a tervet amúgy is tudják teljesíteni. Ebben az évben már ilyen körülmények között kezdődött meg a termelés megyénk hu­szonkét helyiipari üzemében. Mindenütt azzal a céllal lát­tak hozzá a munkaverseny szervezéséhez, hogy a dolgo­zók egyéni és kollektív vetél­kedése hatékony előmozdító­ja lesz a tervteljesítésnek, a termelékenység növelésének. Fölkerestük Dolgos Gyulát, a Helyiipari és Városgazdasá­gi Dolgozók Szakszervezeté­nek megyei elnökét, hogy mondja el véleményét az 1964. évi munkaverseny-szervezés- ről és az eddigi tapasztalatok­ról. —* Hogyan ismerkedtek meg a dolgozók a munka- verseny irányelveivel? —Ebben az évben az SZMT és az illetékes tanácsi szervek állították össze a munkaver­senyek irányelveit a helyi adottságok figyelembevételé­vel. Sokkal konkrétabban meg tudtuk határozni a fela­datokat, mint a korábbi évek­ben. örvendetes jelenség volt, hogy jó néhány vállalatnál nem vártak az irányelvek megérkezésére, hanem önálló­an hozzáláttak a munkaver­seny szervezéséhez, mint pl. a Faipari Vállalatnál, a Patyo­latnál, a Finommechanikai Vállalatnál és a kefeüzemben. A szocialista brigádok és a gazdasági vezetők megbeszél­ték, hol van legnagyobb szük­ség a segítségre. A jó példák mellett akad­nak rosszak is. A Kertészeti Vállalatnál a vezetők között évek óta húzódó személyi vi­ták elterelik a figyelmet a munkáról. Az előbb említet­tem a kefeüzemet. Nos, igaz, hogy ott is megelőzték az irányelveket, de ez kizárólag a munkásoknak, a kiváló szo­cialista brigádoknak köszön­hető, ugyanis a gazdasági ve­zetők személyeskedéssel van­nak elfoglalva. — Mit vállalhatnak a dől gőzök a munkaverseny­ben? — Szeretnénk elérni, hogy ne a brigádversenyeken le­gyen a hangsúly, hanem az emberek egyéni vállalásain. Ennek számtalan változata van. Kezdődhet a jó munka­módszerek átadásával, folyta­tódhat a továbbképzéssel, ta­nulással stb. így sokkal érté- kelhetőbb a teljesítmény, könnyebb lesz a kiváló dolgo­zó kitüntetés odaítélése, vagy az egyéb jutalmazás. És még egy fontos dolog: nem szemé­lyi kultusz, ha a kiváló szak­embereket, a nagyszerű mun­kásokat népszerűsítjük a fali­újságokon, közöljük fényké­püket, vagy cikket írunk ró­luk. Megérdemlik ezek az em­berek, hogy példaként állít­suk őket a többiek elé. — A termeléshez nem­csak anyag és munkaerő kell, hanem megfelelő környezet: munkahely, mosdó, öltöző és sok más egyéb is. Az emberek joggal várják el a szak- szervezettől, hogy ilyen esetekben is képviselje érdekeiket, és következe­tesen harcoljon a hibák megszüntetéséért. Mi Dol­gos elvtársnak a vélemé­nye erről? — Engedje meg, hogy egy kis történettel válaszoljak. Az anya sűrűn szól az apának, hogy baj van, a gyerek rosz- szul tanul. Az apa azonban ismeri a helyzetet, hiszen ő írja alá mindig a gyerek el­lenőrzőjét. Nos, egy kicsit így van a szakszervezet is. Mindig ostromoljuk az illeté­kes hatóságokat, hogy megfe­lelő szociális létesítményekkel lássák el az üzemeket, ők azonban jobban ismerik a hi­bát, mint mi. Itt van például a Vas- és Fémipari Vállalat esete. Már a sajtó is foglal­kozott vele, hogy két éve mű­ködik ez az üzem, azonban még a mai napig sincs döntés, hogy marad-e a helyén, vagy máshova megy. A vállalatve­zetői nem mernek építkezni, beruházni, hiszen ki tudja, mikor szólítják fel őket a távozásra. A szakszervezet igen kényes helyzetben van. Az üzemet le kellene állíttat­ni, azonban ki gondoskodik majd munkásairól? Értük és mégis ellenük kellene csele­kednünk. Ezért hadakozunk, hogy az újonnan létesítendő üzemekben már ne adódjon elő ilyen probléma, ne legyen szükség a szakszervezet éve­kig tartó párviadalára egy mosdóért vagy öltözőért. Az ilyen dolgok — noha szívvel- lélekkel a munkások mellett állunk — elaprózzák erőnket, és nem tudunk fontosabb fel­adatokkal — mint például a munkaverseny — eleget fog­lalkozni — mondotta befeje­zésül Dolgos Gyula. P. Gy. m Interjú dr. Halász Jánossal, a Hazafias Népfront megyei titkárával A Hazafias Népfront műkö­dési szabályzata értelmében négyévenként — vagyis ez év tavaszán ismét — újjá kell választani a népfrontbizottsá­gokat. A tavasszal összeül a III. népfrontkongresszus, ez lesz a választási események befe­jező aktusa. Hogyan készül fel a választásokra, milyen vára­kozásokkal tekint e jelentős esemény elé Somogy népfront­mozgalma? — erről beszélget­tünk dr. Halász János elv­társsal, a Hazafias Népfront megyei titkárával. — Fejlődött-e az utóbbi négy évben a népfront­tőivel, szakembereivel. Nép- vannak olyanok, akik koráb- front-kezdeményezés volt az ban csak kisárutermelő gazda­elindítója annak a trágyames- j sásukkal törődtek, ma viszont téri tanfolyamnak is, amelyet j szívesen tevékenykednek a fa­először Göllében rendeztek meg. Tevékenyen közreműkö­dünk a mezőgazdasági szakkö­lu közéletében, ha módot, le­hetőséget teremtünk számukra. Erre a legalkalmasabb fórum rök szervezésében és az isme- a népfrontmozgalom, ahol vi- retterjesztésben. A tömegrzer-! tában, politizálás közben az vezetékkel együtt ott voltak a j emberek felfogása tisztul, vi- népfront aktivistái a könvv-1 lágnézetük a szocialista befo- barátmozgalom elterjesztésé- ! lyás hatására átalakul, ben. A múlt évben 109 Jtöz-j Célunk, hogy aktív, funk- ségben tartottunk békegyűlése- . cióktól túl nem terhelt, példás c »»Wn 07 non ! erköicsű s a szocializmus építé­líj hetilap indul Február elsején új hetilap­pal gazdagodik az ország saj­tója: megjelenik a MAGYAR- ORSZÁG első száma. A ma­gyar sajtó történetében kevés példa van arra, hogy egy vi­szonylag nagy terjedelmű lap — a Magyarország hetenként 24 oldalon jelenik meg — ol­dalainak nagy részén külföldi, politikai, gazdasági és tudo­mányos eseményeket elemez és magyaráz. A Magyarország ilyen lap lesz; segít eligazodni a nemzetközi helyzet eddig ke­véssé ismert kérdéseiben is, igyekszik megvilágítani a nemzetközi politika mozgás- törvényeit, a szocialista világ- rendszer és a tőkés világ min­dennapjaiban felmerülő új je­lenségeket. Természetesen ha­zai kérdésekkel is foglalkozik. A gazdagon illusztrált lap mindig a hét végén jut el a vásárlókhoz és az előfizetők­höz; ára példányonként 2 fo­rint lesz. mozgalom? — A legutóbbi népfrontvá­lasztás óta négy év telt el — kezdte válaszát Halász elvtárs. — Azóta nagyott lépett előre népünk a haladás útján. Er­re az időszakra esett a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa, amely ki­mondotta, hogy hazánkban lé­nyegében befejeződött a szo­cializmus alapjainak lerakása, a szocialista ipar mellett a mezőgazdaságban is leraktuk a szocialista alapokat. Hozzá­kezdünk a szocializmus teljes fölépítésének nagy munkájá­hoz. Ez új feladatok elé ál­lítja fejlődő népfrontmozgal­munkat is. Tavaly februárban új országgyűlési képviselőket és tanácstagokat választottunk. Ebből a munkából a népfront­bizottságok is kivették részü­ket; teljesítettük közjogi funk­ciónkat azzal, hogy részt vet­tünk a kiválasztásban, a je­lölésben, a választási gyűlések és a választási bizottságok megszervezésében. Megyénk népfrontmozgalma erősödött, fejlődött, keretében még in­kább kifejeződött a párttagok és a pártonkívüliek alkotó és gyümölcsöző együttműködése. Mozgalmunk a párt útmutatá­sait követve, a pártszerveze­tekkel és a tömegszervezetek­kel összefogva, jelentős ered­ményeket ért el, és új felada­tok elvégzésére is vállalkozott. Segítettünk a tanácstagi és a képviselői fogadónapok, beszá­molók megszervezésében; elin­dítottunk több, a termeléssel összefüggő akciót. Népfrontbi­zottságunk indította el a he­lyes rét- és legelőgazdálkodá­si akciót; kezdeményezésünkre minden járásban létesítettek kísérleti parcellákat, majd az ezzel kapcsolatos tapasztalato­kat ankétokon, tanfolyamokon beszélték meg a tsz-ek veze­ket, s ezeken 27 000 ember vett részt. Falusi népfrontbizottságaink évről évre javaslatokat tesznek a tanácsoknak a községfejlesz­tési tervek elkészítéséhez, s a tanácstagokkal együtt szerve­zik a társadalmi munkát. Nem lebecsülendő, hogy népfrontbi­zottságaink 40 000 társadalmi munkavállalási lappal keresik föl a falvak lakóit, s kérik őket, hogy működjenek közre az utak, járdák, napközi ott­honok stb. építésében. Öröm­mel tapasztaljuk, hogy nép- frontbizottságainkban évről évre nő a tettrekészség, s mindinkább megértik milyen nagy a szerepük, felelősségük a falu életében. Ebből a meg­értésből fakad az is, hogy a népfrontbizottságok többsége munkaterv alapján, rendszere­sen dolgozik. — Hogyan zajlanak le a választások, mi lesz a feladata a lakosságnak? — Az eltelt négy esztendő alatt a mi sorainkban is vál­tozások voltak. Egy nemrég lezajlott vizsgálat tapasztalatai is arról adtak számot, hogy a népfrontbizottsági tagok közül jó egynéhányan máshová köl­töztek vagy meghaltak. A bi­zottsági tagok száma csökkent, aktívahálózatunk viszont bő­vült. Most az a feladatunk, hogy az elköltözöttek, az elha- lálozottak, az elfoglaltsággal túlterheltek helyébe újakat válasszunk. Megyénkben 265 népfrontbizottságot kell újjá­választani mintegy 9500 tiszt­ségviselővel. Ez nagy feladatot ró ránk. Arra kell töreked­nünk, hogy a népfrontbizottsá­gokat újjáválasztani hivatott falugyűléseken tíz- és tízez­rek vegyenek részt, és hallas­sák szavukat a személyeket illetően, és arról is, mit kelle­ne tenniük, hogy a falu gyor­sabban fejlődjön, gazdagodjon. Falvaink lakói között sokan sét helyeslő emberek kerülje­nek a népfrontbizottságokba. Mozgalmunkban növelni kell a nők, a fiatalok, a pártonkívü­liek arányát. Elsőrendű köte­lességünk, hogy beszélgessünk azokkal az emberekkel, akiket majd a gyűléseknek megvá­lasztásra ajánlunk. Ismernünk kell véleményüket és javasla­tukat: hogyan tehetnénk jobbá a népfrontmunkát. A népfrontbizottságokat meg­választó körzeti és falugyűlések február 1—20-a között lesznek, itt választják meg a járási és a városi népfrontbizottsági ta­gokat, valamint a megyei kül­döttgyűlés részvevőit. A váro­si és a járási népfrontbizottsá­gok február végén tartják ala­kuló ülésüket. A megyei nép­frontbizottságot és a kongresz- szus küldötteit a március 4-i megyei népfront-küldöttgyűlé­sen választják meg. — Mit kellene különö­sen figyelmükbe ajánlani az új népfrontbizottsá­Kijátszott törvények A brazilok szívesen emlege­tik szinte »-egyedülálló« mun­kásvédelmi törvényeiket. Két­ségtelen, Vargas elnök idején több olyan törvényt hoztak, amelynek az volna a hivatása, hogy védje a dolgozó Kisembe­rek érdekeit. A törvények ki­játszása végett egy kis lele­ményességért nem mennek a szomszédba. A munkásoknak a munkaadó köteles kártérítést, végkielégítést fizetni, ha nem a saját hibájából szűnik meg munkaviszonya. Már egy év után is jelentős összeg üti az olyan munkás markát, akinek a munkaadó mond fel, és ez fokozatosan növekedik az el­töltött munkaidővel. Húsz év után a végkielégítés összege olyan nagy, hogy ekkor már akármit csinálhat a dolgozó, nem küldik el. Ha megéri egy munkahelyen a húsz évet... Erre nagyon kevés a példa. Csak egészen kivételes esetek­ben, nagyon jól kvalifikált szakmunkásoknál fordul elő. Mivel a fizetések alacso­nyak, a közvetlen főnökök — művezetők, üzemvezetők — rendszerint szövetségre lép­nek a munkásokkal. A nyomor csalásra kényszeríti őket. S látszathibáért felmondanak ne­kik egy-két év után vagy még hamarabb. Természetesen előbb megegyeznek, hogy ki milyen arányban részesül a végkielégítésből. A •’tán néhány hét múlva ismét fölveszik az elküldött munkást, és kezdheti elölről a végkielégítés meg- szolgálását. Az is gyakori, hogy csupán néhány hónapig alkalmazzák a munkásokat, aztán a nagy tartalékból újak­ra cserélik ki őket. Így olcsób­ban megússzák. Társadalombiztosítás, hát igen, ez sem ismeretlen foga­lom. Valamennyi dolgozót kö­teles a munkaadó bejelenteni a társadalombiztosító intézet­be. Persze külön van a mun­kásoknak, külön a tisztviselők­nek. Igénybe azonban csak ak­kor vehetik, ha már több mint egy éve tagjai. S ha hosszas betegségben szenvednek, na­gyon gyatra orvosi ellátást és nevetségesen kevés táppénzt kapnak. Függetlenül attól, ki­nek mennyi a fizetése, a táp­pénz csupán a salario minimo Éppen a törvények semmi- bevétele miatt tiltakoznak na­gyon gyakran a munkások. Sztrájk sztrájkot ér, hogy leg­alább azokat a jogokat adják meg, melyeket a törvény előír. De sokat kell azért is harcol­niuk, hogy az infláció miatt egyre kisebb értékű fizetésü­ket fölemeljék az árak emel­kedésének arányában. S gyak­ran meghátrálásra kényszerí­tik a tőkéseket, akik a nagy­nyomásra kénytelenek elege' tenni a követeléseknek. A három vigasz Ebben a hatalmas, gazdag országban még jobban észre­vehető a kontraszt a dolgozó osztályok és a gazdagok élete között. Akinek pénze van, tej- ben-vajban fürödhet, kacsalá­bon forgó palotában lakhat. A szegényeknek maguk a brazi­lok szerint három vigaszuk Brazíliai útijegyzetek _______________________ W) A labdarúgó-mérkőzésen ki­békül egymással a felhőkarco­lóban lakó üzletember és a munka nélküli faveládo (így hívják a deszkaviskós nyomor- negyedek lakóit), különösen, ha egy csapatnak szurkolnak. goknak? Elsősorban arra gondolunk, hogy a testületi tevékenységen kell javítaniuk népfrontbizott­ságainknak. Legyen még in­kább véleményező és javaslat- tevő szerv a népfront, mert csak úgy növekedhet közéleti szerepe, így lesz valóban vita­fórum. Különösen sok a kívánniva­ló a községi népfrontbizottsá­goknál. Sok helyen még nem tartják meg rendszeresen ülé­seiket, nem vitatják meg a falu problémáit. Tudunk olyan községi bizottságról, ahol négy év alatt egyszer sem beszél­ték meg feladataikat. A népfrontbizottságok fel­nőttek a feladatokhoz, mégis arra kérjük a pártszervezete­. _ , ,,, két, a tanácsokat, a tömeg­fabnkalnak, amelyekkel cső- 4 ’ , ’ dálatba ejtik a nézőket. Akár-J erezeteket, hogy kísérjék csak a labdarúgó-mérkőzése-^figyelemmel, és nagy munká­kén, a karneválon sincsenek ójukhoz adják meg a tőlük társadalmi különbségek. Ép-# telhető segítséget. Szeretnénk, pen ezekkel akarják feledtetni# választási gyűléseink a ténylegesen meglevő nagyi» . .. , , társadalmi szakadékokat, ame-|Gs olyan látogatottak lenne- lyek egyik osztályt a másiktól l1 rek, mint a múlt évi jelölő elválasztják. ('gyűlések voltak. S miért ne Ám Brazíliában egyre töb- * lehetne így? Ma is rendelke­ben ébrednek erejük tudatara f , __ ___ , m ind több ember jön rá,('zefe allnak ugyanazok az hogyha összefognak, akkor lé-11 erők — mondotta befejezésül nyegesen megjavíthatják éle-( Halász elvtárs —, mint ta­tákét. valy. Gazdagabbak is let- tapasztalatokban, s a lakosság is érti és tudja, Kétségtelen, hogy az elsősünk feladat megszabadulni azí észak-amerikai függőségtől.! ..... , „ ... Ennek kezdeti lépéseit már? hogy sajat ügyéről, gondjarol megtették. A legutóbbi időkig! lesz szó ezeken a tanácskozá- a brazil katonai és polgári lé- S sokon, giközlekedést az ESSO nevű j van: a pinga (cukornádpálin­ka), a karnevál és a futball. Az első kettőt rendszerint összekötik. Isznak, és közben karneváloznak. A labdarúgás, az már egészen más. Ez olyan szerepet tölt be, mint a ró­maiaknál a cirkusz. Sokan saj­nálják, hogy az utóbbi időben már megmotozzák a szurkoló­lókat, mielőtt beengedik a sta­dionba. Lőfegyvert és kést nem szabad magukkal vinni, kénytelenek megelégedni a pe­tárdákkal, amelyeket egy-egy gól alkalmával pufogtatnak el. Sőt, győzelem esetén az üzlet­ember elfogadja a faveládo meghívását, és megiszik vele néhány pohár pingát. Amikor labdarúgó-mérkő­zést játszanak, szinte megáll az élet. Ez a játék talán egyet­len országban sem tart olyan nagy érdeklődésre számot, mint itt. A karneválokra pedig foly­ton készülni kell, mert alig múlt el az egyik, következik a másik. Ilyenkor még a legsze­gényebbek is ki akarnak ten­ni magukért. Olyan jelmezeket észak-amerikai vállalat látta el benzinnel. Ehhez nem kell külön kommentár, ha tudjuk, hogy mindössze harminchét­ezer kilométer vasútvonallal rendelkeznek, és az ország fő közlekedési eszköze a repülő­gép. Ha az ESSO úgy akarta, egyik pillanatról a másikra megbéníthatta az egész ország vérkeringését. A hadsereg már szakított az észak-amerikai társasággal, és a PETROBAS- tól, a nemzeti állami olaj válla-# lattól vásárolja a benzint. Ez# nyilván tovább segíti a fejlő-, dését, és egyúttal a jenkik or-, ra alá is borsot törtek. Még több hasonló példát sorolhat nék. amelyek mind azt bizo nyitják, hogy Latin-Amerikt Gullivere ébredezik. Nincs messze az idő, amikor . óriáshoz méltó meglepetésekéi? okoz a világnak. Bécs István ' V. J. Tímártanulókat felvessünk ált. iskolai végzettséggel. Jelentkez's mérc. 1-ig: PÉCSI BŐRGYÁR. (101283) Várjak önt is február 8-án (/. Dawttifa- frálufrUdH Kaposváron, a Fegyveres Erők Klub­termében. Meghívó igénylése az Idegenforgalmi Kiren­deltségnél. Kapos ár, Májas 1. a. 7. és a Fegy­veres Erők Klubjában, Kaposvár, Április 4. n. 4. _________(98345)_________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents