Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-22 / 17. szám

SomogyiNéplap Négy és fél millió forint kártérítést kaptak a biztosítótól a tabi járás közös gazdaságai TÉLI ÁLMÁT ALUSSZA A JÓKAI LIGET ft*i (Tudósítónktól.) Mihály Sándor, az Állami Biztosító tabi járási fiókjának vezetője a járási tanács vb legutóbbi ülésén elmondta, hogy a járás 28 termelőszövet­kezete közül egyedül a lullai nem kötött vagyonbiztosítási szerződést. A járásban csak­nem 3000 háztáji biztosítás van érvényben. Tavaly a többszöri jégverés és az állatelhullások okoztak nagy károkat a termelőszövet­kezeti, a háztáji és az egyéni gazdaságokban. Biztosítás hiá­nyában az elemi csapások több gazdaságot igen súlyos hely­zetbe sodortak volna. Ám a biztosító a termelőszövetkeze­teknek 4 571 000 forint kárösz- szeget térített meg, egymillió­val többet, mint amennyit biz­tosítási díjként befizettek. Számottevő összeget fizettek ki a kalászosokban és kapá­sokban bekövetkezett károkra és árvízkárokra. A zicsi Búza­kalász Tsz például egymaga 1244 000, a gamási Aranyka­lász, a mik! ősi Zöldmező, a nagyberényi Űj Barázda, a ná- gocsi Üj Hajnal és a törökkop- pányi Koppányvölgye Tsz 360 —380 000 forint kártérítést ka­pott A termelőszövetkezeti ta­gok a háztáji biztosítás kereté­ben 884 000 forint kártérítés­ben részesültek. A termelőszövetkezeti önse­gélyező csoportok 18 000 forint segélyt fizettek ki tagjaiknak. Negyven tsz-tagot budapesti városnéző kirándulásra vittek, húsz tagot pedig Harkányban tíznapos gyógyüdülésben ré­szesítettek. A fiókvezető a továbbiakban arról tájékoztatott, hogy az át­dolgozott termelőszövetkezeti csoportos biztosítások alapján a jövőben balesetekre is fizet­nek majd kártérítést Fejlesztik, az állattenyésztést Öreglakon A könyvelők és az admi­nisztrátorok rajzlapnyi karto­nokkal bajlódnak az öreglaki tsz-irodában. A számok ren­getegéből lassan kialakul az évi mérleg. A tintával írt tavalyi ter­vek mellett már ott sorakoz­nak — egyelőre még csak ce­ruzával bejegyezve — az idei elgondolások is. Laki István főagronómus már ezekkel a A BEKESSEG KEDVEERT Monológ — Ha mondom, nekem el­hiheted, hogy csakis a bé­kesség kedvéért nem szólok a feleségemnek. Most is kará­csonyra vett a gyereknek egy barlangvasutat teljes föl­szereléssel, hát vegyen. Csak nem veszem el a kedvét, csak nem rontom el a kará- léSdtij/i hangulatot? Nem igaz? Persze én egy elektro­mos építőjátékot jobban sze­rettem volna, mert Slezak- nak már az van, de első a családi béke. Nem igaz? Mit vitatkozzon az ember min­den kicsinységen a feleségé­vel? ... Hát ezért mondom én mindig nektek, hogy a bé­ke sbkat, nagyon sokat je­lent, nemcsak világviszony­latban, hanem a négy fal kö­zött is. Én ezt vallom ... Majd jövőre például az én szavam... az én kívánsá­gom ... lesz; persze, ha az asszony mégis mást akarna, akkor megfontolhatja az em­ber, de csakis a békesség kedvéért, mert nagy úr a bé­ke, barátocskám! Mert én meccsre is akarok menni márciusban, és murcit kós­tolni az ősszel, barátocs­kám, és ha egyszer enged az ember a feleségének, akkor azt érdekből tegye. Nem igaz? Persze a hivatal, az más. Ott figyeljen meg min­dent az ember, járjon nyi­tott szemmel. Például éppen a napokban észrevettem, hogy az a nyavalyás Lajos a statisztikából lopja a ceru­zákat. No, mit gondolsz, ki­nek vitte? Elsős lányának vitte! Aztán meg észreveszi ugyebár az ember, hogy a szőke Liliké, az a lenszőke démon bejár a főnökhöz. Nem, barátocskám, még vé­letlenül sem a bicegős Ficze- réné, hanem pont Liliké. Fi- czeréné dolgozik helyette, amíg a démoni Liliké bent, a párnázott ajtó mögött a fő­nökkel ... de én nem is mondom tovább. Szóval csak annyit, hogy én mindent lá­tok, mindent hallok, ami a hivatalban történik. De nem szólok, nem én, barátocskám! Csak nem képzeled, hogy ki­kezdek a főnökkel?! Egyszer még kitalálja rám, hogy nem értek semmihez, és mehe­tek a fenébe. Nekem kenyér­kérdés a békesség, barátocs­kám. Inkább hallgat az em­ber, süket és vak az ember, és akkor békén hagyják. Én nem leszek mártír Liliké ol­tárán. Én egyszerű, szürke dolgozó vagyok, aki csak ak- or szóU ha nem lehet be­le semmi baja. Persze ha 1aki fúrogatna, az más ... i/ mondtad? Az a nyisz­lett Miriszlay, az a földön­csúszó, az a semmirekellő alak, az a szoknyavadász, az a ... És mit mondott? Ezt mondta a főnöknek, és te mind végighallgattad egy szó nélkül? Ö, a szemtelen, pe­dig ha egyszer én kinyitom a számat, és kitálalom. hogy miket mondott tavaly a strandon a főnök feleségéről, akkor egy napot se dolgozik tovább a vállalatnál, de én nem vagyok olyan, mert sze­retem a békességet. Nem, ak­kor se szólok, ha te eljössz tanúnak, nekem te ne sze­rezzél kellemetlenséget. Hagyj békén, menj a csudá­ba, és ne piszkálj, mert vedd tudomásul, hogy rólad is megvan a külön bejáratú vé­leményem, de sohase hallod tőlem, mert a békesség híve vagyok... Szervusz. Gáldonyi Béla számokkal dolgozik. Az új gazdasági évben is élőbbre akarnak lépni. Szeretnék má­jusig kicserélni a szarvas­marha-állományt hogy új, egészséges tehenészettel még több tejet adhassanak közfo­gyasztásra. A tenyésztésre al­kalmatlan állatokat meghiz­lalják. A pozitív tenyészegye- deket pedig ha lehet, olyan gazdaságoknak adják át, ame­lyek még nem kezdik meg a tbc-től való mentesítést. Már megkezdték az előkészülete­ket hogy a kicserélt, egészsé­ges jószágot elkülönítsék a pozitív állománytól. Számítá saik szerint 62 szarvasmarhát cserélnek ki, de gondoltak ar­ra is, hogy egy újabb vizs­gálat még deríthet föl fertő­zött állatokat Milyen igényeik lesznek a vásárláskor? Legelő marhákat szeretnének venni, mert az állatokat nyáron csak a lege­lőn takarmányozzák. Ha kap­nak megfelelő öntözőberende­zést, akkor már az idén öntö­zik a legelőt és szakaszosan legeltetnek. Sertéstenyésztésükben is for­dulatot hoz ez a gazdasági év. Terveik szerint ellés után hizlalni kezdik a kiselejtezett anyakocákat, és másik állo­mányt vásárolnak tenyésztés­re. Ezért fölemelték a hizla- lási tervet. Ha sikerül kicse­rélniük a tenyészanyagot, ak­kor 40 sertéssel többet hiz­lalnak meg a tervezettnél. Balatonbogláron zajlott le a MEDOSZ szellemi vetélkedőjének megyei elődöntője A MEDOSZ elnöksége a nyáron országos szellemi ve­télkedő megrendezésére hívta fel a mezőgazdasági üzemek dolgozóit. A felhívás eredmé­nyeképpen megyénk öt álla­mi gazdaságából és két er­dőgazdaságából jelentkeztek részvevők erre a népszerű szellemi sportra. Mintegy száz dolgozó vett részt eddig az üzemekben megrendezett for­dulón, majd január 19-én, va­sárnap délután a balatonbog- lári művelődési házban ren­dezték meg nagy érdeklődés mellett a vetélkedő második összecsapását, a megyei elő­döntőt. A háromfordulós selejtező közben az Országos Rendező­iroda művészei — Bársony Ani­kó operetténekes, Kisgyörgy János énekes, Korcsák László bűvész és Dalmadi László — gondoskodtak a közönség szó­rakoztatásáról. A vetélkedőt Horváth Emil, a Népművelési Intézet munkatársa vezette, öt témakörben — politikában, irodalomban, földrajzban, munkásvédelemben és mező- gazdaságban — kellett helyt­állnia az öreglaki, a Balaton- boglári és a Balatonfenyvesi Állami Gazdaság összesen ti­zenegy versenyzőjének. A helyi tanárokból és szak­emberekből álló bizottság döntése alapján végül is az Öreglaki Állami Gazdaság két dolgozója, Bősze István agro- nómusgyakomok és Szirom Rózsa kertészeti dolgozó, az öreglaki leányotthon tanuló­ja érte el a legmagasabb pont­számot, és jutott be a megyei döntőn részt vevők sorába. A megyei döntőt áprilisban Kaposváron, a Latinka Mű­velődési Házban bonyolítják le a dunántúli megyék álla­mi gazdasági versenyzői kö­zött. Az országos döntőt a fő­városban májusban rendezik meg. Ezt az eseményt a tele­vízió is közvetíti. CSURGÓN, a Széchenyi ut­ca 11. számú házban él három öregasszony. Amikor oda ke­rültek, mindhárman úgy gon­dolták, hogy békességben, nyu­galomban tölthetik hátralevő napjaikat. Lakásuk ugyan már megkopott, de nekik még meg­felelt. Ügy látszott, hogy el­képzelésük valóra válik. De­rűs, napsütéses lesz öregkoruk. Pihentek, emlékeztek ifjúsá­gukra. Örömmel szemlélték a körülöttük megújhodó világot. A fejlődést szőkébb környe­zetükben is megfigyelhették. A velük egy épületben lakó Hofferka Gyula is azok közé tartozott, akik éltek a lehető­séggel, s igyekezett szebbé, ké­nyelmesebbé tenni életét: há­zat épített. A három öregasszony szeme láttára nőtt a gyönyörű csa­ládi ház mind magasabbra az udvar utca felőli részén. S elérkezett az a pillanat, amikor Hofferkáék a három öreg szomszédságából, a régi tö­mésházból átköltöztek az új otthonba. Szép, fölemelő per­cek voltak ezek! Egy család célba ért, emberibb körülmé­nyek közé került. A három asszony ekkor még nem sejtette, hogy egyszer még milyen keserűen fognak tekinteni erre az új házra. Ak­kor még nem gondolták, hogy Hofferka Gyula, aki magának és családjának meleg otthont teremtett, másokat otthonta­lanná tesz. Pedig ezt történt. Hofferka nemsokára hozzáfo­gott a három öregasszony ott­Borúra épületrésznek, korábbi lakásá­nak lebontásához. Ennek kö­vetkeztében az idős asszonyok már amúgy is megviselt laká­sa még könnyebben rongáló­dott. A tetőt egyre bizonyta­lanabbul tartották a rozzant falak. De az asszonyok még mit sem sejtettek a leskelődő veszélyrőL • • • VARGA MARGIT, a Pa­mutfonó-ipari Vállalat kapos­vári gyárának dolgozója, az egyik idős asszony leánya vet­te észre nemrég, mily nagy bajba kerültek hozzátartozói. Rémülten nézett a lógó ge­rendákra, amikor hazament. Valamit tenni kell — határoz­ta el — mégpedig azohnal. Elment a tanácshoz. Ott azonban sajnálattal közölték, hogy nem tudnak másik la­kást adni. Margit nem hagyta annyiban a dolgot. Érvelt, vi­tatkozott. Azt mondta, a ta­nács is felelős azért, hogy hoz­zátartozói életveszélybe kerül­tek. Ha ugyanis Hofferka Gyu­lának nem adnak bontási en­gedélyt, akkor a régi lakás még most is lakható volna. Ha pe­dig már kiadták az engedélyt, s elmulasztották megnézni, hogy a bontás következtében nem kerülnek-e mások kelle­metlen helyzetbe, gondoskod­tak volna az öregek számára honábM «sorosan kapcsolódó megfelelő helyről. A tanács vezetői elismerték, hogy Varga Margitnak igaza van. De hát ők — mondták — nem felelősek azért, amit elő­deik három évvel ezelőtt el­hibáztak. — Kérem — mondta Mar­git —, a járási tanács illetékes osztálya kötelezte Hofferka Gyulát, hogy 1963. december 20-ig dúcolja alá anyámék la­kását. A felszólításnak azonban nem tett eleget. Varga Margit azonban hiá­ba érvelt, hiába kért segítsé­get. Dolgavégezetlenül tért haza. Szívét nyomta a bánat. Az öregek fölött beborult az ég. Ügy érezte, egyedül van mellettük, s hogy reá neheze­dik a düledező ház teteje egész súlyával... » • • SZOMORÚAN ÜLT VO­NATRA másnap, amikor munkahelyére indult. Mit le­hetne tenni? — ezen töpren­gett még most is. Talán be kellene menni a gyár vezetői­hez — gondolta —, és tanácsot kérni tőlük. Így is cselekedett. Az üzem vezetői meghallgat­ták. — Lakást ugyan nem ad­hatunk — közölték —, de ami tőlünk telik, megtesszük. Fölvették a telefont, és a Csurgói Faipari Vállalatot kér­ték. — Halló, faipari vállalat? — Igen, itt Kenderes: Sán­dor igazgató beszéL Tessék! — Kenderesi elvtárs — mondták a gyár vezetői —, egyik dolgozónk hozzátartozói­ra rá akar dőlni a ház. Meg kell ezt akadályozni. A mun­kások segítségét szeretnénk kérni. Hogy hol lakik? Szé­chenyi út 11... Varga Margit letörölte köny- nyeit, és elbúcsúzott az üzem vezetőitől. Ugyanis azt taná­csolták neki, hogy most ne dolgozzon, menjen haza. Amikor belépett a házba, megkönnyebbülten sóhajtott fel. A leszakadni készülő ge­rendák már aládúcolva, biz­tonságosan tartották a tetőt a tehetetlen öregek feje fö­lött. Megerősítettek mindent, ami gyengének látszott. Margit boldog volt. Kik jár­tak itt? — Négy munkásem­ber jött — mondták az idős asszonyok, s rendbe hozták a lakást. Pénzt nem kértek. Az öregek nem jegyezték meg a segítőkész emberek ne­vét. Margit kérdezte meg, ami­kor elment megköszönni a se­gítséget. Fábián István, Ne­mes Károly, Fábián Béla és Balázs János volt az a négy munkás. A Széchenyi út 11. számú házban ismét bátran lehet lép­ni. Nem kell folyton a padlást nézni, nem kell attól tartani, hogy leszakad. Lakói újra vé­delmet éreznek a hideg ellen. Hisszük, hogy a tanács nem szemléli tétlenül a három asszony sorsát, s megfelelően gondoskodik róluk. Szegedi Nándor SOKOK Tragédiával v gződött egy j^imezbáli tréfa az ausztriai Steyrben. Egy húszéves fiatalember női ruhában vett részt a bálon, { s jelmeze olyan jól sikerült, hogy udvarlót is talált, aki bőséges konyakrendelések­kel készítette elő a terepet a »kislány-« meghódításához. Amikor partnere leleplezte magát, tettlegességre ke­rült sor, és a feldühödött udvarló megfojtotta a nő- imitátort. A gyilkost, aki áldozatát egy elhagyott fo­lyómederbe akarta elrejte­ni, elfogták. A bécsi Volkstheaterben e héten mutatják be Rolf . Houchtnak, a fiatal nyugat- | német írónak A helytartó című híres színművét. A ! dráma alap-mondanivalója: XII. Pius pápa azzal, hogy nem emelte föl tiltakozó szavát, részesévé vált a hitleri zsidóirtásnak. A da­rab nyugat-berlini bemuta­tója, majd baseli és párizsi premierje viharos jelenetek­hez. tüntetésekhez és ellen­tüntetésekhez vezetett. Ezért is előzi meg különös érdek­lődés a bemutatót Bécsben, ahol a második világháború idején a katolikus egyház néhány vezetője — elsősor­ban Innitzer érsek — hall­gatással, sőt rokonszenwel kísérte a náci megszállók működését. Hirdetések humora Nevetésre ingerlő hirdeté­seket rajzszögeznek olykor a kapukra. Olvasom pél­dául: »Szűk fekete női nad­rág eladó. Bővebbet a ház­felügyelőnél.« Aztán egy csábító ajánlat: »özvegy­asszony gázrezsóval férjhez menne.« A iegmeghökken- tőbb szöveget az Ady End­re utca elején olvastam, egy fényképész kapura akasztott vitrinjében. Egy fakult ké­pen ez állt: »Különálló sze­mélyek összedolgozása.« Te jó ég, fordult meg a fejem­ben, mi lenne, ha azt ren­delném meg: dolgozzon egy­be Brigitte Bardot-val, vagy esetleg Sophia Lorennel?! — lg — Kiábrándulás... Halvorsen, a norvég al­koholellenes liga elnöke egy tengeri utazás közben kiesett a hajó korlátján. Eszméletlen állapotban men­tették ki a vízből. Az el­nököt egy jó adag konyak térítette magához. Halvor­sen, akit fölöttébb megle­pett a konyak jótékony ha­tása, kijelentette, hogy mi­vel saját magán tapasztalta az alkohol kedvező hatását, lemond az alkoholellenes li­ga elnöki tisztségéről. Jayne Mansfieldet meg­kérdezték az amerikai tele­vízió riporterei: — Minek tulajdonítja óriási filmsikereit? A válasz gyors volt és la- konikus: — A testalkatomnak. Somogyi Néplap Az MSZíWUP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanáé» lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és post,áskézbesí tőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft* Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári tizemében Kaposvár, Latinka Sándor utca i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents