Somogyi Néplap, 1964. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-22 / 17. szám
Szerda, 1964. január 22. 3 SOMOGYI NRPLAI* 2322 vagon műti*ág^a az első félévre SZÁZMILLIÓK TANÍTÓJA Decemberben pontosan fölmérték a szükségletet — Több mint 1200 vagonnal már átvettek a tsz-ek — A megyei mezőgazdasági osztály gondoskodik az elosztás egyenletességéről — Vasárnaponként is szállítsanak a szövetkezetek Már a tavaszra való felkészülést szolgálja napjainkban a műtrágyaszállítás. Az első félévre a tavalyinál 30 százalékkal többet, 2322 vagon műtrágyát kapnak tsz-eink. Ezt már meg is rendelték. Még decemberben minden szövetkezetben fölmérték — tábla szerint, tételesen —, hogy mennyi műtrágya kell a kenyérgabonáknak a tavasszal. Azt vették alapul, hogy a hazai búzák 80—100, az intenzív fajták 120—150 kiló műtrágyát igényelnek holdanként A fölmérés szerint a megyében a kenyérgabonákra 1140 vagon nitrogénműtrágya szükséges. Okulva az őszi tapasztalatokból úgy határoztak, hogy ezt a mennyiséget február 15-ig minden tsz-be elszállítják. A napokban elkészített ösz- szegezés azt mutatta, hogy eddig több mint 1200 vagon műtrágyát kaptak meg szövetkezeteink. Ha csak magát a tényt néznénk, azt látnánk, hogy a fejtrágyázáshoz szükséges mennyiség — sőt annál több is — itt van már. Részleteiben a valóság mást mutat. A megye 18 tsz-e még nem kapott műtrágyát. A barcsi járásban kettő, a csurgóiban öt. a fonyódiban kettő, a kaposváriban négy, a marcaliban három, a nagyatádi és a siófoki járásban pedig egy-egy szövetkezetbe nem érkezett műtrágya. Akadnak olyan tsz-ek is, melyek ugyan kaltak már, de az igényelt mennyiséghez képest • keveset. Többek között a babócsai Üj Világ 650 mázsát kért a tavaszra, de csak 333 mázsát ‘kapott; Bizére 450 helyett 310, a nagyatádi Szorgalomba 300 helyett 180 mázsát szállítottak. Ez az aránytalanság főképpen abból adódott, hogy 35 százalékos nitrogénműtrágyát szállítottak, s ez 20,5 százalékosra átszámítva nagyobb mennyis ';'~-t jelent, így következhetett be, hogy némely gazdaságokban jóval több műtrágya van, mint amennyi a tavaszra kell. Péter- hida például a fejtrágyázáshoz kért 400 helyett 739, Iharos 400 helyett 590”, Gálosfa 370 helyett 450 mázsa műtrágyát kapott. A megyei vezetés az] országos szervekkel tárgyalva j már intézkedett, hogy ezek azj aránytalanságok megszűnje-: nek, és valamennyi gazdasági megkapja február 15-ig az igé-1 nyelt műtrágyát. Szólni kell arról is, hogy —: főként vasárnap — a szövetkezetek nem rakják ki idejében a vagonokat. Igen helytelen ez! Hiszen azon túl, hogy a tsz-nek a vagonállás tetemes költséget okoz, népgazdasági kár is, mert akadályozza a vagonok ésszerű kihasználását. A szállítások zavartalansága azt kívánja, hogy a szövetkezetek saját érdekükben is késedelem nélkül rakják ki a műtrágyát. NEB-vizsgálat a termelési tanácskozások eredményességéről A Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bizottság országos munka- terv alapján megyénk húsz üzemében, állami gazdaságában és gépállomásán tart vizsgálatot január 20-<ól február 20-ig. Azt vizsgálják, hogy a termelési tanácskozások betöltik-e hivatásukat, a gazdasági vezetők biztosítják-e a feladatok végrehajtásának föltételeit, és hogy a termelési tanácskozásokon megszabott feladatokat A vizsgálatban csaknem kilencven népi ellenőr vesz részt. Már megvitatták a tájékozódás módozatait, hogy az egy hónapig tartó vizsgálat minden fennakadás nélkül záruljon. Az ellenőrzéskor a legszorosabb kapcsolatot kívánják kiépíteni a vizsgált üzem dolgozóival, estért már az első napokban ismertetik mindenkivel a vizsgálat célját és miként valósítják meg. várható hatását. A z emberiség történetében nem volt olyan forradalmár, tudós, politikus, akinek tanításait annyi ember sajátította volna el, követte, alkalmazta és va- | lósítoíta volna meg, mint Le- nin tanításait. »Az egész világ | — mondotta Lenin 1910-ben, a Kommunista Internationale II. kongresszusán — nagyszámú ' elnyomott népre és elenyésző ! számú elnyomó népre oszlik. i Ha a Föld lakosságát egy és j háromnegyed milliárdra tesz- [ szűk, az egy és egynegyed ; milliárd főt számláló óriási többrég, azaz a FöTd lakosságának kb. 70. százaléka az elnyomott népekhez tartozik.« Mi sem bizonyítja jobban Lenin tanításainak jelentőségét és szerepét a világ megváltozó | tatásában, mint az, hogy most, ; amikor halálának 40. évfordulóján {1924. január 21-én halt ! meg V. I. Lenin) méghajtjuk | fejünket emléke előtt, a Föld j hárommilliárdra tehető lakos- : ságának harmadrésze, egymil- | liárd ember a szocializmust építő országokban él. Egy má- I sík, majd harmadot kitevő I rész három földrészen az im- ! perializmus gyarmati uralma alól felszabadulva saját, nem tőkés fejlődési útját keresi. Ezek az országok az el nem kötelezettség külpolitikáját folytatják, és szemben állnak az imperialista agresszió politikájával. Egy sor kisebb kapitalista ország szintén az el nem kötelezettség álláspontján áll. A még gyarmati sorban vagy félgyarmati függőségben élő népek elkeseredett harcban állnak az imperializmussal. Csak a nyugat-európai kapitalista országok, az Északamerikai Egyesült Államok, Japán, Ausztrália, Kanada és a Dél-afrikai Köztársaság az emberiségnek mintegy 15 százalékát kitevő lakossággal állnak szilárdan az elnyomó országok agresszív táborában. A világ mai képét döntő módon a leninizmus győzelmes előretörése, a szocializmus győzelmei alakították ki. Korunk egyetlen többé-kevésbé 1 jelentős nemzetközi társadalmi, gazdasági és kulturális eseménye sem érthető és magyarázható helyesen annak a befolyásnak a figyelembevétele nélkül, amelyet a szocialista világrendszer gyakorolt a világra. A szocialista világrend- szer növekvő mértékben az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. A z emberiség történetében első ízben az erőviszonyok terén a szocializmus a kapitalizmus fölé kerekedett. A dolgozó emberiség ezt a beláthatatlan jelentőségű változást, amely végeredményben a kizsákmányolás és elnyomás teljes felszámolásához és a háborúk veszélyének teljes kiküszöböléséhez fog vezetni, a le- ni'k^tis jegyében harcolta ki N-niaink eseményei világosan és egyértel- íiűen bizonyítják az alkotó marxizmus—leninizmus nagy tudományos szerepét és társadalmi hatékonyságát. Csak a leninizmus képes megvilágítani az emberiség harcos, nehéz, de felemelő útját a szocializmus világába. Az imperialista reakció és mindenféle fullajtárja, rendőre, terroristája és kútmérgező tollnoka a világ nem szocialista részében végbemenő haladó megmozdulásokat »a kommunista ragállyal« magyarázza, és nem látja, vagy nem akarja látni, hogy ez a »ragály« a kizsákmányolás, az elnyomás talaján születik mint egyetlen hatékony védekezés. »A kommunizmus — írta Lenin — a társadalmi életnek kivétel nélkül minden területén ,kicsírázik’ hajtásai megvannak kivétel nélkül mindenütt, ez a .ragály igen tartósan hatolt be a szervezetbe, és átitatta az egész szervezetet. Ha az egyik kijáratot különös gonddal betömik, akkor a ragály talál magának más, néha teljesen váratlan kivezető utat. Az élet eléri, amit akar.« A szocialista tábor, amelyben az élet elérte, amit akar, a gazdasági építőmunka, a szocializmus és kommunizmus teljes győzelméért folyó harc területe. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai Lenin tanításait kö,e./a országaik fölemelkedésének és az egész dolgozó emberiség felszabadulásának ügyét szolgálják, amikor a különböző gazdasági és társadalmi rendszerű országok közötti békés versenyre irányítják a figyelmet. Az új társadalom építőmunkájának eredményei érvelnek a legmeggyőzőbben a szocializmus mellett. »Mos: gazdaságpolitikánkkal gyakoroljuk a legnagyobb befolyást a nemzetközi forradalomra.« — mondotta Lenin. A szocialista tábor, amely ma a világ ipari termelésének már 37 százalékát adja, eredményesen fejleszti a szocialista közösség országainak gazdasági együttműködését. A Szovjetunió és más szocialista országok katonai erejének megfelelő színvonala féken tartja az imperialista kalandorpolitikusok agresszivitását. A szocialista országok a béke biztosításának és a leszerelésnek a követelésével alapot teremtenek a nemzetközi politikában a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítása számára. Nekik köszönheti az emberiség, hogy a második világháborút nem követte a harmadik világháború. A béke megőrzéséért folytatott harcban a szocialista országok egyre aktívabb segítséget kapnak elsősorban a volt gyarmati országok, az új független államok oldaláról. Ezek az országok gazdasági, társadalmi és kulturális téren óriási feladatok előtt állnak. A gyarmati uralom mélységes nyomort, hihetetlen elmaradottságot hagyott örökbe az új független államoknak. Felemelkedésük útja nehéz és fáradságos. Lenin tanításai ezeknek az országoknak is utat mutatnak. Lenin rámutatott: »Nem helytálló az a föltevés, hogy a fejlődés tőkés szakasza az elmaradott népeknél elkerülhetetlen.« A győztes munkásosztály segítsége, a szocialista országok segítsége megkönnyíti a fejletlen orszá- jgok útkeresését, megkönnyíti a tőkés fejlődés szakaszának elkerülését és a szocialista út választását. A nemzetközi helyzetet befolyásoló mindeme tényezők nem maradnak hatás nélkül a vezető tőkésországok életére sem. A kommunista és munkáspártok feladata ezekben az országokban nagyon nehéz, mert hatalmas burzsoá állam- gépezettel, jól megszervezett tőkés gazdasággal és óriási ideológiai befolyásoló apparátussal állanak szemben. Mindezekkel szemben és mindezek ellenére kell kikovácsolni a dolgozó rétegek legszélesebb összefogását a reakciós rendszerek, a fasiszta provokációk, a háborús uszítás ellen, a demokratikus szabadságjogok védelméért, a béke megvédéséért. Ez a nagy néptömegek mozgósításának és harcba vezetésének útja a tőkésországokban. És ezen az úton is Lenin tanításai vezetik a dolgozókat. Lenin azt tanította, hogy a tőkés rendszer megdöntése bonyolult, nehéz feladat, amelyet nem lehet sablonosán megoldani, de amely nem oldódhat meg a munkásosztály vezetőszerepe nélkül. H alálának 40. évfordulóján az emberek százmilliói gondolnak hálával és határtalan tisztelettel Leninre, aki megtanította az embereket a világ megváltoztatásának tudományára. Leninre és pártjára, a Szovjetunió Kommunista Pártjára, a lenini tanítások folytatójára, a béke, a szabadság, és a szocializmus legnagyo.bb harcosára tisztelettel tekint az egész dolgozó emberiség. Ez a párt tette a legtöbbet az egész emberiségért, és ezzel érdemelte ki, hogy az emberek világszerte Lenin pártjának nevezik. Komor Imre 5E5HStraaSB5aSHS3E5a525aSHSiasasa5HS2SH5H5HS3?J25E5a5a5aS25asaEffi5ÍSHSH5a52S2SI'25H5a5H5a5aSE525H5ESZSHSHSHSH5SSESHS2525H5ZSHSHSHSH5E5a5a5ESt!SHSa5aSa5aSasa5H5HSSK5a5HSa5E5Z5aFaSH EBREDO GULLS VI Eltűnt dollár oh A szíves közreműködés a kávé értékesítésében egyáltalán nem önzetlen. Az USA egy zsák kávét negyven dollárért vásárol meg Brazíliában. Mire a közvetítők láncolatán az észak-amerikai nagykereskedelembe jut, már kétszáz dollár az ára. A jenki polgárok csészéjébe még e’nnél is drágábban töltögetik a presszókávét. Mario Simon- sent — egy vállalkozó szellemű ültetvényest — már fö- löttéb bosszantotta a sok-sok millió »eltűnt« dollár, s megalakította a Vasim nevű nemzeti kávéértékesítési céget. — Célunk, hogy ne a vásárlók diktálják az árakat, hanem magunk határozzuk meg, mennyiért adjuk el kávénkat — mondta a megalakuláskor. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy lelkesedéssel fogadták kezdeményezését. Kezdetben senki sem bízott benne de ma már a jenkiket is aggasztja működése. A Vasim ugyanis, még mielőtt vásárlót találna, kiszállítja a piacra, idegen földrészekre •— elsősorban Európába — a kávét. Számos raktárt létesítettek az országon kívül, sőt a Német Szövetségi Köztársaságban már »kávébárokat« is nyitottak. Kétszáz üzletben maguk a brazilok árulják a brazil kávét, s természetesen ők vágják zsebre a busás hasznot is. Noha a kávét alaposan »lefölözik« a jenkik, nem csupán ez bosszantja a nemzeti burzsoáziát. Se szeri, se száma az iparban az észak-amerikai érdekeltségeknek, amelyeknek haszna csaknem teljesen »kivándorol« az országból. Igaz, a brazil törvények alapos adót vetnek ki a külföldi érdekeltségekre, de a. törvények kijátszásának is megtalálták ezernyi formáját.' Űjabban vegyes vállalatokba fektetik a dollármilliárdokat. így a horribilis összegű adótól megmenekülnek, mert a vegyes tőkeérdekeltségeket már nemzeti vállalkozásnak számítják. Persze arra azért gondosan ügyelnek, hogy a brazilok csak olyan mértékben részesüljenek a részvényekből, hogy az irányítás és az ellenőrzés jenki kézen maradjon. A »fölözés« másik módszere a »fölöslegekből« nyújtott áruhitel. Az USA néhány év alatt kétszázmillió dollár értékben szállított »fölösleget« Brazíliának. Az USA segélye az első pillanatra látszólag nagyon lojálisnak, sőt jóindulatúnak látszik. Az egyezmény szerint a hitel egy részét a brazil kormány saját pénzével, cruzeiróval fizetheti vissza. Kezdetben ebből tizenöt százalékot a brazíliai amerikai nagykövetség kapott költségeinek fedezésére. A többi nyolcvanöt százalékot pedig csak negyven év múlva kell visszafizetni, igaz, dollárban. A jenki »Róbert bácsi« azonban meghatározta, hogy a pénzt mire használha- ják a kölcsön kiegyenlítésének időpontjáig. Az összeg fölött a brazil Fejlesztési Bank rendelkezik. A pénzintézet a szövetségi államoknak hitelt nyújthat belőle közberuházásokra és városfejlesztésre. Persze ezeket a munkákat is nagyrészt észak-amerikai érdekeltségek végzik, tehát a haszon végső soron itt is az ő pénztárcájukat duzzasztja. A nyolcvanöt százalékból azonban rövid idő alatt csak hatvan lett. A jenkik »rra hivatkozva, hogy a brazil pénz inflációval küszködik, és emiatt követségük költségei megnövekedtek, a diplomáciai testület járandóságát húsz százalékra emelte. Ugyancsak húsz százalékot bocsátott pluszként a nagykövet rendelkezésére »belátása szerinti dotációk« céljára. Magyarán: a jenki politika propagandájára, a jenkibarát politikusok támogatására, aknamunkájára az önálló nemzeti politika kialakítása ellen ... Így rövid idő alatt sok milliárd cruzeiro fölött elvesztették az ellenőrzés lehetőségét a brazilok, amit a gabonáért cserébe az USA-nagykövetség rendelkezésére kell bocsátaniuk. A kormány kénytelen volt beleegyezni ebbe a csöppet sem tiszta ügyletbe, mert a gabonabehozatal esetleges kiesése komoly éhínséggel fenyegetne. Tizenhét éves földreform Goulart elnök egyik beszédében kijelentette: — Aki ismeri a brazíliai helyzetet — bármilyen ideológiát valljon is —, nem tagadhatja ma az agrárreform szükségességét. A brazil parasztok nyomorúságos viszonyok között élnek. Különösen az északi államokban, az úgynevezett éhségövezetben. Az országban nagyon visszás a birtokviszony. A földtulajdonosok 3,4 százaléka birtokolja a földterület 62 százalékát, s ha ehhez hozzávesszük, hogy az összlakosságból 38 millió a falvakban él, és többségük nincstelen, akkor látjuk sanyarú helyzetüket. Szinte egymást érik a különböző parasztmegmozdulások, amelyek közül még a földfoglalások sem hiányoznak. Gyakran kísérte siker a parasztok harcát, és hiába próbálkoztak az elkergetett földesurak visszaszerezni birtokaikat, nem sikerült nekik. Hiába vezényeltek ki katonaságot a földfoglalók ellen, meghátrálásra Brazíliai útijegyzetek (2) kényszerítették az egységesen fellépő új földtulajdonosok, akik nemcsak a föld megszerzésére, hanem megművelésére és megvédésére is szövetkezeteket alakítottak. A parasztmozgalmak az egyes szövetségi köztársaságok vezetőit arra kényszerítették, hogy részleges földreformokat hajtsanak végre. Mato Grosso és Goias államban 1962- ben földet kapott a parasztság egy része. Maga Goulart elnök is — aki egyébként hatalmas birtokokkal rendelkező földesúr — jó példával járt elöl. Rio Grande do Sul állambeli birtokából 1254 hektárt felosztott. Noha ez dicsérendő cselekedet, de hogy mennyire nem a jószívűség diktálta, mutatja, hogy nemrégen viszont ötször akkora birtokot vásárolt, mint Hollandia és Belgium együttvé- "e, persze nagyon olcsón, és olyan helyen, ahol ma még őserdőt találunk. Tudni kell ugyanis, hogy Brazília csak akkor válhat valóban nagyhatalommá, ha meghódítja az ország nyugati részét is. Ennek első lépéseként az őserdő közepén fölépítették az új fővárost A kezdeti lépéseket persze továbbiak követik. S ekkor nagyon kapóra jön majd az országnak beillő földbirtok még akkor is, ha földreformot hajtanak végre. Ez a hatalmas ország az egyéb, részben már említett okok miatt többek között azért fejlődik lassan, mert elavult törvényei gátolják. Ezek a törvények akadályozzák az egész országra kiterjedő földreform, városfejlesztési és egyéb társadalmi reform végrehajtását. A választásokat is régen elavult szabályok szerint tartják. Csak kevesen kapnak szavazati jogot. A felnőtt lakosság ötven százalékának nincs választójoga, mert analfabéta. A kongresszus hovatovább tizenhét éve vitatkozik a földreformról, de eddig még nem sikerült dűlőre jutniuk. A földreform törvénytervezete egyébként nagyon haladó. A harmadik fejezet 12. paragrafusa szabályozza, mikor lehet kisajátítani a földet: 1. Ha nem művelik megfelelően. 2. Ha nem korszerű eszközökkel művelik, és emiatt a földet nem úgy használják ki, mint ahogyan kellene. 3. Ha a terményeket nem a közeli városok lakosságának adják el. 4. Ha sok olyan kisparaszt és mezőgazdasági munkás él a birtok környékén, akiknek földet kell biztosítani. 5. Ha a föld értéke növekedett a legutóbbi időben a szóban forgó vidéken. 6. Ha olyan nagy földbirtokról van szó, amelynek egy kézben hagyása nem felel meg a modern idők követelményeinek. Az első pillantásra ez nagyon szép. De a reformtervezet térítéses földosztást akará tehát a parasztoknak fizetniük keik A parasztok különösen az északkeleti részen élnek nagy nyomorban, ahol a klíma is sokkal rosszabb, mint délen. A rosszul táplált embereket hamarabb megtámadják a trópusi betegségek, a lakosok ötven százaléka meghal harmincéves kora előtt. Jártam ennek az északkeleti résznek a centrumában, Recife városában. A város fényűző, közvetlenül az Atlanti-óceán mellett fekszik. Nemzetközi légiós hajókikötője hatalmas forgalmat bonyolít le. Az idegenforgalom is jelentős. Mégis a város lakosainak ötven százaléka munka nélkül tengődik. Ugyanakkor a közép- és felsőréteghez tartozók luxusklubokban szórakoznak szinte naphosszat, munkájuk csupán abból áll, hogy nyereségüket zsebre vágják. Becs István Következik: LUSTAK-E A BRAZILOK?
