Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-10 / 287. szám

Somogyi Néplap 7. MSZMP MEGVEI BÍZÓT TS ÁG A ÉS A' -MEGYÉI TAN ACS L/kPj A FALL LEÓ: Szfambui rózsája Az 1963—64-es színházi év­nek ez volt a harmadik bemu­tatója. Ezúttal sem csalód­tunk. Három előadás, mindhá­rom más és más volt. Az ide kívánkozó méltatással takaré­kosan bánva is: érdekes, izgal­mas, új. Valóban, a három be­mutató arculata — hozzá kell fűznöm, művészi arculata más és más. Szívemből mondom, nem emlékezem, mikor ragadott olyan könnyedségében is ne­mes szórakozásra színházi pro­dukció, ami tökéletesen felsza­badítja a jókedvet, nyilvánva­lóan a képzeletet is, mint most Készülhettünk ilyen színházi élményre? Legfeljebb vártunk rá. De nem sejthettük, hogy nemcsak közönségként, odafi- gyelöként kell jelen lennünk, hanem a színpaddal értőn ösz- szekacsintókként is; a játék csak részben passzív szereplői­ként A mi dolgunk a nevetés volt S ki merné állítani, hogy a közönség nem tett ki ma­gáért? Kitehetett, mert a ját­szók és a rendezés leporolta ezt a műfaj ismert gyöngéiből adódóan ostobácska meséjű operettet Üjra alkotta, felfris­sítette. Sőt, hibátlan éleslátás­sal azt bizonyította be, hogy oda figyelnünk a színpadi me­se bonyolódására csak addig érdemes, amíg s nézőtéren ülünk. Nos, valóban ritka do­log, hogy a színház nézőterét megtöltő közönség az első sza­vaknál megérti már miről lesz itt szó, és készségesen hunyo­rít össze a színpadi hősökkel. Létre kell, hogy jöjjön ez az összekapcsoló és nemes cin­kosság, mert nyilvánvaló a já­ték. A játékot pedig — termé­szetéből fakadóan — minden­féleképpen lehet venni, csak komolyan nem. El is hangzik már a prológban és az idevá- góan groteszk záróképben, hogy az őszinte derültséget fel­szabadító magunk-kinevetése és az operetthősök kinevette- tése a cél. Ha tetszik. az ope­rett pamflettje komoly-ko­molytalanul, de nagyon átgon­dolt mértéktartással. Hallottam méltatlankodó hangokat olyanoktól, akik a bécsi operett korábbi virágko­rát élve találkoztak ezzel az operettel.. Ök természetesen elégedetlenek. Senki sem sze­reti, ha kicirkalmazott portré helyett karikatúrát raknak az orra elé: — tessék, ez vagy. Ilyent A görbe tükör olyan va­lami, amit szívesen ajánlgai az ember másnak, magának soha. Gondolom ezért van az, hogy a rég- és közelmúlt fenntartás nélküli operettra­jongói fanyalognak. Persze, hogy nem tehetnek mást, hi­szen végeredményben a szín­művészet iránti sekélyes igé­nyeiket bizonyítja rájuk az az újra alkotott és nagyon jól újra alkotott Fali-operett, ami­nek, uram bocsá’, még a zené­jét is »felforgatták« a tehet­séges felforgatok, amennyiben nem átallották a finálékat »tvisztesiteni«. A kelletlenkedők azonban kevesen vannak. Azok vannak többen — hála a szerencsés rendezésnek és tolmácsolás­nak —, akik megértették a Sztambul rózsája színpadra vi­vőinek művészi hitvallását: — aki ezt elhiszi, magára vessen! Nem hittük el! S ami külö­nösen jó ebben a játékosan előadott mesében az az, hogy a megszólaltatott alakok, a színészi alakítások mégis hi­bátlan alkotómunkaként áll­nak az emlékezetünkben. Szel­lemes, a kínálkozó túlzásokat nemes mértéktartással kerülő együttes valósította meg Sán­dor János rendező elképzelé­seit. Gratulálunk! Hogy ez a kritikákban szokatlan gesztus valósabb értékű legyen, hadd jegyezzük meg: az elmúlt években nem volt különösebb izgalomra ok, várakozásra sem igen egy-egy operettbemutatót megelőzően. Most viszont, hogy láttuk már a* Mária fő­hadnagyot, s mindén bosszan- kodás nélkül szórakozva végig nézhettük a Sztambul rózsája előadását, akarva-akaratlan helyet kér színházi érdeklődé­sünkben az elkövetkező ope­rettbemutatók sorai Kétszer kaptunk megbízható jó érvet arra, hogy' lehet ezt a műfajt is tisztelni, fellelni benne a megjelenítés rossz hagyomá­nyainak szálait eltépő, az ope­rettet is rangra emelő művé­szetet. Sándor János rendezé­séről ezért szólunk az elisme­rés hangján. A Sztambul ró­zsája kitűnő előadás, és ez el­sősorban a rendező érdeme, aki megtalálta az egyensúlyt: egyként szólt azokhoz, akik megértik a tréfát és azokhoz is, akik ma még úgy figyelnek az operettre, mintha legalább­is isteni kinyilatkoztatás len­ne... Szép művészi teljesítményt nyújtott az operett szerelmes- párja, Hubay Anikó és . Rózsa Tibor, Desirée társalkodónő szerepében az itt bemutatkozó Szabó Ibi. Sok kellemes percet szerzett Komlős István alakí­tásában Müller úr, a hamburgi kereskedő, aki a fiát nősítve befutja a fél világot, és ahol megjelenik, ott komolyság nem terem. Holl János mértéktar­tóan állítja elénk a fűzfapoé­ta hoteligazgató alakját. S vé­gül, de nem utolsósorban: ha Kun Vilmos nem hódította volna már meg a kaposvári közönséget, most el lehetne mondani az általa megformált Flóriánra, hogy: Flórián jött, látott, illetve láttatott és győ­zött! Sokan képviselik a hu­mort, az elgondolkodtató gro­teszket ebben az előadásban, de mesteri módon, igaz tiszte­letet kiváltó művészi igénnyel így csak Kun tud operálni. Korándy Dénes és Pálfy Aliz szintén rangos helyet fog­lalhatnak el a Sztambul rózsá­ja együttesében. Jók, stíluso­sak Tarr Béla díszletei, Bata Ibolya képzeletgazdag és kor­hű jelmezei. Sajnos a Várko- nyi Sándor vezette zenekar ez­úttal sem jeleskedett. László Ibolya Közmondások — ma Nyelvünket sok száz közmondás gazdagítja. Eredetüket, nyelvészek, irodalmárok keresik, kutatják, s erről szóló munkáikban leszögezik, hogy a közmondások a nép tapasz­talatait és bölcsességét fejezik ki: a nép játékos képzelete, jó megfigyelőképessége és tréfálkozó kedve húzódik meg bennük. Én most mai nyelvre fordítanék néhány közmondást, il­letve a régiek helyett néhány újat javasolnék. Valamikor azt mondták: »Legjobb az egyenes út.« Ma a beszeszelt gépjárművezető azt mondja: »Legjobb az olyan út, amelyen nincsen közlekedési rendőr.« Régen: »Szereti, mint macska a forró kását.« Ma: »Sze­reti, mint színházigazgató a televíziót.« Régen: »Lassú víz partot mos.« Ma egynémely gebines ezt mondja: »Egy kis víz hasznot hoz.« Gyakran hallottuk a »Ki korán kel, aranyat lel« bölcs Intelmet. A munkából rendszeresen elkésők viszont azt tart­ják: »Aki korán kel, az egész nap álmos.« Már régóta tüdjuk, hogy »Sok beszédnek sok az alia.« A mai ember ezt így módosítja: »Sok értekezletnek nincs sok eredménye.« Milyen szép: »A nyűgbe vetett ló nem messze nyargal.« Ezt a mai 25—30 évesek megerősítik azzal, hogy ló helyett motorkerékpárra és gépkocsira gyűjtenek. Az »Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!« helyett az új inget felvevők ezt mondják: »Ügy nyújtózkodj, hogy le ne szakadjon az inggombod!« A »Ritka, mint a fehér holló« mai változatának talán a »Ritka, mint az üzletben a T-dugó« felelne meg leginkább. A »Több szem többet lát« közmondás ma főleg az önki­szolgáló boltokban igaz: néhány eladó és boltvezető úgy fi­gyeli a vásárlókat, mint a sas. A »Sok lúd disznót győz« igazságáról a Fradi-drukkerek győződhettek meg leginkább az idén, akik az egyfordulós bajnokság befejezése előtt bajnokcsapatként üdvözölték a zöld-fehér gárdát. Végül a Honvéd, a Szeged és a Dorog, azaz a »sok lúd« a másik zöld-fehér csapatot, a Győri ETO-t »se­gítette« a bajnoki címhez. Ilyesmi egyébként már más csa­patokkal is előfordult. Talán igazuk van azoknak a szurko­lóknak, akik ezzel a közmondással intézik el az egész ügyet: »Nincsen új a nap alatt«. F. L. Repülőszerencsétlenség Amerikában Nyolcvankét halott A hétfőre virradó éjjel sú­lyos repülőszerencsétlenség történt az Egyesült Államok­ban. A Pan American légifor­galmi társaság egyik Boeing 707-es tipusp sugárhajtásé sze­mélyszállító repülőgépét a Ma­ryland állambeli Kürtőn fö-i lőtt, magyar idő szerint né-i hány perccel hajnali három! óra előtt, körülbelül másfél kilométeres magasságban vil­lámcsapás érte. Kigyulladt és lezuhant. A gép a Puerto fTT- co-i San Jüanból indult el és Baltimora érintésével, fedélze­tén 74 utassal — közöttük két gyermekkel — és nyolc főnyi személyzettel Philadelphiába tartott A delawarei repülőtér irányítótornya néhány másod­perccel azelőtt kapta az utolsó rádióüzenetet a gép parancs­nokától, aki az időt és helyet megadva közölte: »lángolva zuhanunk«. A katasztrófát senki sem élte túl Több szemtanú látta a sze­rencsétlenség bekövetkezését Az egyik elktoni lakos elmon­dotta, hogy hatalmas villám­lást látott Néhány » ásodperc- cel később tanúja volt annak, hogy a gép egyik szárnya le­válik a törzstől. Az idézett szemtanú még azt is megfi­gyelte, hogy emberi testek zu­hannak ki a lángolp gépbőt (MTI) Könyv készül Kennedy meggyilkolásáról Az UPI és az American Heritage kiadóvállalat beje­lentette, hogy könyvet adnak ki Kennedy elnök meggyil­kolásáról. A könyv felöleli a gyilkosság négy drámai nap­ját, tehát a néhai elnök Dal­lasba érkezésével indul és az arlingtoni temető szertartá­saival végződik. Az illuszt­rált könyv januárban jele­nik meg. ICOCXDOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXX OOOOOOOC CCOOOOOCOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXOOOOOOCXXXXXXXXXXXIOOOOOOOOOO SEMMERINQI OTIKÉPEK LOVAGVÁR ÉS SÖRMÁRKA... As Osztrák Kommu­nista Párt kiadója, a Glóbus nyomda vendé­geként három napot töl­töttünk Ausztriában. Három nap nagyon ke­vés volt ahhoz, hogy megismerjük az orszá­got, az osztrák embere­ket, egy vagyon kicsit azonban bepillanthat­tunk életükbe, futólag körülnézhettünk Becs­ben, és majdnem egy egész napos kirándulást tehettünk a Semmering- hágóhoz, Alsó-Ausztria egyik legszebb tájára. Haragasszürke felhők, sze­merkélő eső kísérték szombat délután autóbuszunkat Buda­pesttől Bécsig. Vasárnap reg­gelre nyoma veszett az őszie­sen komor »útitársnak«, ragyo­góan sütött a nap, az előző nap piszkosszürke felhőtakarójá­ból néhány, az ég egyszínű kékjét tarkító fehér foszlány maradt. Jókedvűen gyülekez­tünk szállásunk előtt, s a jó­kedvet az sem csorbította, hogy szorosabbra húztuk ma­gunkon a könnyű felöltőket, mert az októberi reggel napja csak ragyogott, de nem mele- ített. Keskeny utcákon, ha- Imas, szürke házak között másik oldalán kocsi na, templom és — laktanya ... ... Elhagyva Wienemeustadtot rátérünk a neunkircheni útra. Fenyvesierdőkkel, gyönyörű fa­sorral szegélyezett tizenöt ki­lométeres, nyílegyenes útsza­kasz. Messze, ahol már kes­keny csíkká látszik olvadni a széles autótút, kéklik a párá­ba burkolt Alpok egyik csúcsa. Megállunk. Kattognak a fény­képezőgépek A látvány íelejt­vőlgy, a sziklákon — mesekönyv­ben látni ilyent — középkori rab- lólovagvár »őrzi« a békés völgyet. A völgy bejáratával szemközt magasló hegyoldal már a Semme­ring. A lankák kaszálóit egyenes fa­sorok tagolják kis parcellákra. Fe­hér falú hegyi házak, parányi templom. Rendszertelen, de meg- ragadóan szép Tiegyi település. Szerpentinen kapaszkodunk a Semmering felé. Visszanézek. Egy pillanatra fehéren a szemembe villan a dolomitcsúes. Látom még a lóvagvárat is, aztán eltakarja egy zöld hegyoldal. Csodálatoson szép a táj, de ott... A fák között, a 2 ; * >x"-- -wmv.va/A": >> t Tizenöt kilométeres nyílegyenes útszakasz Wienerneustadt és Neunkirchen között. Az út végén a iák fölé magasodik az Alpok egyik ködbe boruló csúcsa. futott az autóbusz. Triester- Strasse ... Aztán a Wiener? n eustad t-Semmer ing felé ve­zető út... * * * WIENERNEUST APT. Ismerős és mégis ismeretlen város. Ismerős, mert tizennyolc évvel ezelőtt, 1945 nyarán már átutaztam egyszer a városon. Városon . . .? Akkor csak üszkös romokat, élettelen, háború pusztította települést láttam. Oszt­rák útikalauzunk, a Globus egyik dolgozója mondja, hogy a háború a város 59—70 százalékát romba döntötte. Ha nem tudnám, hol járunk, most bizonyára nem ismernék rá Wienemeustadra. Az új házak kö­zött alig van foghíj és romos épü­let. Talán ez, és semmi más nem emlékeztet a szörnyű világégésre. Azaz mégis... Az itteni egyszerű emberek gondolatainak »soha töb­bé«-je. Ezt látni nem lehet, érezni igen. A város szivében, a műút mel­lett egy kedves kis liget van a hősi emlékművei. Aa aseíaltcsík A Semmering-hágó alatti völgy szakasz a hágóhoz vezető szer­pentinnel. A hegyoldal kaszálójában a fűbe égetett betűk hirde­tik: »GASSER BIER.« betetlen: az ősz pazar színei­ben pompázó fasor végét ha­talmas, párás-kék hegycsúcs zárja el... ’ SCHOTTWIEN. Az utat még va- gyár. la mikor a középkorban vájták a meredek, kopár dolomitsziklák közé. Túl a műúton barátságos zöld legelőn mintha betűket lát­nék, kiégetett »fűbetűket«. Betűzni próbálom, osztrák kísé­rőnk azután felvilágosít. — Rek­lám — mondja nevetve. Egy köz­kedvelt sör nevét égette ki fűből a SOR.OK Elite jelzik i llltagtsl? A szovjet tudományos aka­démia fizikai intézetének munkatárs.A szerint elvileg napokkal előre lehet tudni, hogy földrengés lesz. A bá­nyaomlást két-három héttel' előbb jellegzetes föld alatti moraj előzi meg. A földren­gést a földkéreg reccsenései jelzik; ezek tanulmányozása lehetővé teszi majd, hogy biztos előrejelzést adjanak. Rakétaposta Francia és olasz techniku­sok rakétát szerkesztettek a posta továbbítására. Az első kísérletre februárban kerül sor Párizs és Róma között. A tervek szerint a »repülő postakocsi« naponta 12 utat tesz meg. A posta-rakéták húsz perc alatt jutnak el Ró­mából Párizsiba. A 30 kilo­gramm teherrel közlekedő »repülő postakocsik« 22 000 méter magasságban közle­kednek, a repülőgiépek'kel történő összeütközések elke­rülésére. a mintának nem akadt gazdája Az olaszországi Viareggió- ban egy vidám műsor során a konferanszié kijelentette, a rendezőség azonnal kifizet egymillió lírát a jelenlévők közül annak a férfinak, aki magánál hordja anyósa fény­képét. A milliónak nem akadt gazdája. „Robbanás" a világűrben A legkülönösebb látvány a világegyetemben: a csillagok kődfoltjainak robbanása. Ezt első ízben fényképezte le dr. Allan R. Sandage, a Mont Falomar ötméteres telesz­kópján keresztül. A Göncöl- szekér M—82-es galaktikája, amely tőlünk tízmillió fény­évre fekszik, már többször magára vonta a csillagászok figyelmét A csillagászok már régóta valamilyen ké­szülőben lévő óriási kataszt­rófára gyanakodtak. A most lefényképezett robbanás tíz­ezer fényévnyi területre ter­jed ki; az M—82. galaktika magjának robbanása egymil­lió csillag robbanásával egyenértékű. Gépesített nyávogás A japánok olyan gépmacs­kát gyártottak, amely elem­mel működik, és elriasztja a patkányokat, egereket. A gépmacska percenként tíz­szer nyávog, s közben félel­metesen villogtatja a szemét. A gépmacskának még az az előnye is megvan, hogy so­hasem alszik... i Az egyik hivatalban egy '• nem éppen szálonlcépes vicc '■ mesetésébe kezdenek. A >, gépírónő az ajtó felé in­dul ... — Na, én akkor kimegyek — Nem olyan csúnya. Meghallgathatja maga is. — Én már hallottam, csak akkor nem volt itt az anyukám. ^ (Folytatjuk) NL Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei SizoUsága és a Somogy megyei Tanác.* lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. * Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 2508? Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinka Sándor utca A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents