Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-06 / 284. szám

A Tenhes kapitánya M.t MS'2MP MCGYCt n!?OTTSAGA ES. A MEGYÉI TANÁCS L A tárgyalóteremből: Elítélték a gyermekgyilkos mosdósi asszonyt JŐ AKCÜ, HUSZONHAT ÉVES ASSZONY. Senki sem gondolná róla, hogy gyilkos, tulajdon gyermeke életének ki­oltója. Sír, zokog, arcát te­nyerébe rejti. Így vall: — Nehéz körülmények kö­zött éltünk. Hat gyermekünk volt, férjem keveset keresett, ivott, ütött-vert engem és a gyerekeket is. Július 18-án reggel másfél éves fiamat etet­tem, s közben az ölembe pisz- kitott. Ez meg a sok ideges­kedés, nélkülözés. s az, hogy kéthónapos terhes voltam, olyan dührohamot váltott ki belőlem, hogy szinte eszemet vesztettem... , Nem is tud­tam, mit teszek. Nagyobbik fiam és leányom mondta ké­sőbb, hogy Jánoskát kétszer mellbe vágtam, földhöz csap­kodtam, rátiportam, majd víz­be mártogattam, hogy magá­hoz térjen... Nem emlékszem, de megbántam... Ezt hangoztatta Huszárné az utolsó szó jogán is. Arra hi­vatkozott, hogy nagyon szeret­te megölt gyermekét, szereti az élő Öt apróságot is, s ezért enyhe büntetés kiszabását ké­ri. • * • HIHETETLEN SZEGÉNY­SÉGBEN éltek Huszárék — mondották a tanúk, s erről győződtek meg a helyszínen az ügyészi nyomozás alkalmával is. Egy apró, három és félszer kétméteres kunyhó, benne egy nagyobb és egy kisebb gyerek­ágy. Ebben aludtak nyolcán. Székük nem is volt. — Mindez azonban nem mentség — hangoztatta vád­beszédében dr. Szalay István ügyész. — Egy anya, aki iga­zán szereti gyermekét, nem in­dulhat fel annyira, hogy egy magatehetetlen csöppséget földhöz vágjon, megöljön... A tárgyalás szünetében egy Szerdán tárgyalta a Me­gyei Bíróság dr. Révy György tanácsa Huszár József né mosdósi lakos bűnügyét. Huszárné' — mint annak idején meg­írtuk — ez év nyarán megölte másfél éves gyer­mekét. idős, fekeie kendős asszony és egy egyszerűen öltözött férfi ül a vádlott mögötti székekre. Huszárné Szülei. Megengedték nekik, hogy lányukkal beszél­jenek. Szólni azonban percekig nem bírnak, csak sírnak. Mit érezhetnek ők, az egykori cse­lédek, akik öt gyereket nevel­tek föl? Látni rajtuk, hogy nem lányukat siratják. Azt az ártatlan apróságot, unokáju­kat, akit tulajdon \lányuk, a gyermek anyja ölt Aneg. * * * A FÉRJ, HUSZAR , JÓZSEF NEM JÖTT EL A TÁRGYA­LÁSRA. Nem volt kíváncsi ar­ra, hogy feleségét mire ítéli a bíróság gyermekük megölésé­ért. Pedig a mosdósiak szerint a tárgyaláson neki is részt kel­lett volna vennie — vádlott­ként! Hiszen olyan gyakran és súlyosan bántalmazta gyerme*- keit, hogy nemegyszer orvos­hoz kellett vinni őket. Az egyi­ket például szíjjal kékre-zöld- ■->’ re verte. Egyszer ököllel csa- pott nagyobbik fiának szemé­be. A gyermeket kórházba kellett vinni. Huszár felelőtlensége mel­lett nem lehet szó nélkül el­menni. Gondolnia kellett vol­na arra, hogy keresete, a sze­gényes kunyhó nem elég hat — sőt a hetediket várták — gyermek fölnevelésére. A ne­gyediknek és ötödiknek szüle­tett ikerpár állami gondozás­ban volt egy évig. Huszár a két gyermeket visszahozatta. Miért volt erre szukáiig? Ha ezt nem teszi kisebb gondot jelent a család eltartása, s ta­lán nem történik meg a tra­gédia. * * * KÜLÖNÖS KEGYETLEN­SÉGGEL ELKÖVETETT GYILKOSSÁG és ifjúság el­leni bűntett címén emelt vá­dat az ügyészség Huszár Jó- zsefné ellen. A Megyei Bíró­ság dr. Révy György-tanácsa — elfogadva az orvosi szak- véleményt, azt ti., hogy az asszony tudatszűkülés követ­keztében hajtotta végre tettét — emberölés bűntettében mon­dotta ki bűnösnek, s ötévi sza­badságvesztésre, ugyanennyi jogvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. Szalai László Elkészültek az utó-szinkron!elvételek, és decemberben műsorra tűzi a televízió örsi Ferenc -A Tenkes kapitánya« című tizen­háromrészes, kalandos témájú tv-filmjét. A film nagy részét a siklósi várban forgatták. Főszereplői: Vajda Márta főskolai hallgató és Zenthe Ferenc. Sok külföldi vendég kereste föl Kaposvárt az idén és Angliá­(Tudósítónktól.) Eredményes évet zárt az IBUSZ kaposvári kirendeltsé­ge. Kaposvárról öt autóbusszal mentek turisták Szlovákiába, négy csoport utazott a Szov­jetunióba, és két autóbusz in­dult a megyeszékhelyről Becs­be. Jártak az idén somogyi tu­risták Bulgáriában, Romániá­ban, Lengyelországban, az NDK-ban, Olaszországiban, z"" Franciaországban ban. Kaposvár idegenforgalma is fellendült. Bolgár óvónők egy csoportja megtekintette a város nevezetességeit. Szovjet turisták a TRANSZVILL-t néztek meg, szovjet úttörők pedig a kaposvári pajtások életével ismerkedtek. Osztrák vendégek is jártak nemrég Kaposváron. Az IBUSZ-nál már a jövő évi programon dolgoznak. Most szervezik az utazást a téli olimpiára. A nyolcnapos ausztriai út részvevői négy belépőjegyet kapnak az olim­pia eseményedre A nyári ter­vekről egyelőre annyit árul­tak el, hogy Koppenhágába is indítanak csoportot. STEINBECK MAGYARORSZÁGON John Steinbeck, a világhírű Nóbcl-díjas pókban hazánkba látogatott. Képünkön: előtt. amerikai író a na- Az író a Parlament (MTI-foto) cA hegyőr JT issé hajlott hátú, piros tán minden megy tovább a *, arcú, sűrű bajuszú, maga útján. Egyszer innen, szíurás tekintetű ember. AU másszor onnan szólítják, és fcallgatózik a harmatillatú, — Te, Károly! Gyere, se- sáros szőlősorok között; fi- gítsd kiemelni a hordókat, gyei, itt ezen a tájon minden szeretném kimosni őket. engedi meglátni, hogy itt van-e a borz, vagy ezután ér­kezik. Az erdő szélén még ott áll a kukorica. — Ott mozog valami... ■— De a Fickó már ugrik is, és a nagy hárs alatt eszeveszett marakodásba kezd. — Fogd meg, fogd meg! — biztatja az öreg. — Csak el évben ,sok a borzkár... Ingó lépésekS^el ballag, és nézegeti a lassan őszbe kóstoló sárguló szőlőfürtoket. — Na, már itt is itt volt az éjjel... A\ dög vitte volna el., Alig érnek a munka végére, ne ereszd addig, amíg oda­a kocsiútról beszól valaki: — Itt van a csősz? Gyere, légy szíves, dobjál föl nekem ide a kocsira három petrence szénát. — S mikor elvégez­tek, borral kínálják. Egyet érek! Futás közben csetlik-botlik, aztán elemlámpáját kotorász- sza, és rávilágít a morgó, ver gődő csomóra. Egy borzzal van összekapaszkodva a Fic­A gyepszet/élyű szőlő szélé- iszik, többet nem lehet, mert hó. A hegyőr üt egy nagyot, ben az erdő fútlé fenyeget. —i Na, majd'- estére gyer­tek..-. Akkor :aem mentek el innen!... Sze gény ember, mennyit dolgozU'x vele egész nyáron, ezek mefl most, ami­kor már majdnon, a hordó­ban van, lebitangdúják... Csóválja fejét, még egyszer visszanéz a bántalmazott sző­lő felé, és elindul szolgálati útjára... Huszonhá rom év óta járja ezt az utat, százhet­ven gazda adta neki a kenye­ret. Majd egy negyedszázadot leélni itt nem volt könnyű. Ki tudná megszámlálni, hogy ennyi idő alatt mermyi Vázét hordott föl ide a dombra az erdei szakadék bővizű forrá­sából... Ügy mamája, ide kötötte a szőlő, az erdő. Nem használó­dott él jobban, mint mások, jó erőben van most is. Pedig Borsa doktor úr megtiltotta... de mellé. A másikat megint És ballag tovább a megszo- mellé. A harmadikkal eltolói­kéit úton. Egy asszony szólít- ja a borz derekát, de a Fickó ja, jöjjön, nézze meg, a bor- lába is kaphatott, mert jel­zők mennyire belekaptak a nyüszít. De a szőlő veszedel- szőlőjébe. mes tolvajának vége ... Meg­— Na, estére a Fickóval veregeti kutyája fejét: megpróbálok egyet-kettőt el- — Jól van, Fickó! Jól van, nézd, már megdöglött. Hej, nem ázik be a télen a csiz­ma! Kisütöm a zsírját, és be­kenem vele a csizmát, aztán jöhet a hó!... Jól van Fickó, jól van, kiskutyám... Útnak indul a feketéllő he­kapni — mondja megnyugta­tásul. A Ikonyodik, a sáros úton egy gépkocsi ring vé­gig. Vendégek érkeznek... Hívják őt is, de nem akar kötélnek állni. mennyit segített másnak!... inot elhajtana Kivált nyáron meg kora ősz- Beszélgetnek erről, arról, szel, mikor a gazdák kezét, végül a nyugdíjra terelődik a erejét lenn a mező, a határ szó'., kéri. Permetez, kaszál, holott ,-á Szeretne-e elmenninyug- bulákan fel, hol ott... díjbc\? Aztán jön a szőlőőrzés ide- — Bizony, most már kezd je. A szüreti előkészületek, nehéz lenni a szolgálat. Meg Akkor leginkább a magukkal sok gazdám nem is fizet. — Ne menjen el, öreg! 01- pehupák között, s addig sé jön ide közénk... tálgat a Fickóval újabb tol­— De én már úgyse ihatok, vajokra lesve, amíg a Göncöl­■— Miért? szekér nem lógatja lefelé a — Nekem már igen hamar rúdját jelezve, hogy fél négy megárt. körül járhat az idő. Egy nap­— Mennyit ihatott megmér nak megint vége... életében? Reggel leballagott a faluba, — Nem akarok nagyot mon- jiiva*fák a nyugdíjügyben, doni, de egy kis vizes mai- Tudtára adták, hogy hatszáz tehetetlenebb öregek mellé áll. Mert a vén dombon mindig van egy-Jcét munkából kiko­pott öreg, aki már csak fia­talkori emlékeiből él. Ennek az egy-két csoszogó, botozó öreg embernek támasza ö... — Az fáj a legjobban — le­hajtja fejét —, amikor hosz- szabb ideig zárva találom gyiknek-másiknak a pinceaj­— Ék maga mégis zik? — Kérem... szeretek itt lenni. Egyszer megpróbáltam, egy évig faluban dolgoztam, de ott olyan hosszú volt az egy esztendő, mint itt a hu­szonhárom . „. Aztán mecxtörli sörte baju­szát, és csöndben dünnyögi: — Mennem kell. Már a nap forint körül kap majd. JP gy hónap múlva for- dúlt be a postás az el­ső nyugdíjjal Fehér Károly­hoz. A hegyőr éppen a szőlő­sorok között volt. Ott, ahol huszonhárom évig dolgozott, ott vette át először a nyugdí- dolao- A. postás már messze járt, y ő még mindig kezében tartot­ta a pénzt, és hosszan nézett a falu felé. Tekintete mintha elcsodálkozott volna a kótai erdő sárguló kársainak és bronzszínű bükkjeinek láttán. Ki is buggyant belőle: — Észre sem vettem, és máris ősz van. — Végignézett magán. — Mi van?! Megöre­Kék fény — szeret, piros = nem Hát ezt is megértük! A ja­pánok zsebben hordozható hazugságmérő készüléket gyártottak annak földerítésé­re, hogy a szerelmes fiatalok meggyőződhessenek kedve­seik őszinteségéről. A készü­léknek két elektródája van, az egyiket a kedves bal mu­tatóujjára, a másikat pedig a bal középujjára kell helyez­ni. Ha a »szeretsz?« kérdés­re azt válaszolja, hogy igen, és ezt valóban hiszi is, ak­kor a műszer mutatója a kék jelre ugrik. Ha a válasz bi­zonytalankodó, akkor a mu­tató a sárga jelen áll meg, ha viszont »igen« a válaíz, közben arra gondol az illető, hogy »van eszemben«, piros a jelzés. Ez mind szép és jó. De mi történik akkor, ha éppen — rövidzárlat van? — P — ... Vigyen kígyót magéval, ha védekezni akar a tolva­jok ellen! A dél-afrikai asz- saonyotanak ez a legújabb jelszavuk. Á nők táskájuk­ban a pénztárcán, a rúzson és más apróságom kívül egy kis kígyót is visznek maguk­kal. Amikor a tolvaj kinyitja a táskát, a kígyó kidugja fe­jét s harap. A dél-afrikai hölgyek »védekezése« gyor­san terjed. Johannesburg,ban például az autótulajdonosok is kígyóval őriztetik kocsiju­kat. ... Különös világrekord Peter von Leer holland fő­iskolai hallgató sportdicső­ségre szomjazott. A hagyo­mányos sportágakban tett kísérletei azonban nem sok eredményt ígértek. A vállal­kozó szellemű holland ifjú ekkor bejelentette, hogy meg akarja dönteni a négykézlá- bon járás nem hivatalos vi­lágrekordját. Sikerült is hét kilométert négykézláb meg­tennie. A sajtó a legkomo­lyabb hangon közölte, hogy a rekord felállításához szük­séges valamennyi feltétel rendben volt. Ahol Roger Martin du Gard volt a ruhatáros A nemrég elhunyt Jacques Cocteau francia író alapítot­ta annak idején Párizsban a Vieux-Calombier ßzinhäzat az akkori avantgardista színművészek számára, és ehhez ragyogó fiatal művé­szeket gyűjtött maga köré. A kasszában Gaston Gallirnard, a későbbi ismert kiadó ült; Louis Jouvet volt a rendező, és a ruhatárban Roger Mar­tin du Gard dolgozott, a ké­sőbbi Nóbel-díjas író. Súgó­ként pedig egymást váltotta Marcel Achard és Georges Duhamel, a két fiatal író. aját. Mondják, hogy megbe- is leszállt, és tXzek a egedett... Kezd begyöpösöd­ni a csoszogó léptek útja, és egyszer lélekharang szót hal­lok a faluból... Ilyenkor elsétál a "bezárt ± T szőlők felé. Lassan, pinceajtó felé, leül a rozzant óvatosan megy, de a sorok fatuskóra és emlékezikAz- közé tódult sötétség: már nem borzok gedtél te is, Fehér Károly? erőlködnek ám! Most meg, az eső után még jőbban... Jó szórakozást!... j\J agy léptekkeí elindul a Zsebre tette a pénzt, lehaj­totta fejét, és mintha sókkal fáradtabban indult volna el a szőlősorok között, mint más­kor ... Cséplő József Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár* Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesí tőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ffc Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca 1»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents