Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-28 / 300. szám

Somogyi Néplap AZ MSZMP. MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL A tárgyalóteremből Elismerjük, hibáztunk... Vörös Csillag JÁN ŐSIK A XVII—XVHL század fordulóján játszódik le r színes, szélesvásznú cseh­szlovák film története. Jure Janó sík, a szlovák nép le­gendás hírű hőse már gyer­mekkorában gyűlölte az igazságtalanságot A nép elnyomóit az ő falujában az uraságban és pandúrjai­ban látta. Amikor városi tanulmányai után fvissza­tér falujába, személyes összeütközésbe keveredik az urasággal. A gyengék vé­delmezőjeként lép föl, ezért el kell bujdosnia. Beáll a szegénylegények közé, és kérlelhetetlen harcot foly­tat a szlovák nép elnyo­mói ellen, A film címsze­repét Frantisek Kuchta Játssza. ■ A félelem bére F. Mária nemrégen azzal a panasszal fordult a Kaposvá­ri Járásbírósághoz, hogy volt férje inkább egyik vállalattól a másikhoz megy, csak ne kelljen a két gyermeke után ^megítélt tartásdíjat fizetnie. — Hónapokig nem kaptam ^egyetlen fillért sem tőle. Sze­rencse, hogy szüleimnél él­etem gyermekeimmel együtt, 5máskülönben igen nehéz hely­zetbe jutottam volna. Szerin- jtem a volt férjemet foglalkoz­ható vállalatok mulasztást kö- Svettek el, amiért a bíróság ál­ltai megítélt tartásdíjat nem < fizették ki nekem, illetve nem 5 vonták le tőle ... Kérem a já- Jrásbíróságot, marasztalja el Sezeket a vállalatokat, és fi­zettesse meg velük a kereset sután járó gyermektartás di­áját — mondotta a panasztevő. Így-került bíróság elé a So- Smogy megyei Építőipari Vál­lalat, valamint a Somogy és iZalá megyei Tégla- és Cserép- Jipari Vállalat jogi képviselője. 5 A tárgyalás nem tartott so­nkáig. A vállalatok képviselői ^tudomásul vették F. Mária be­adványát, s csupán ennyit jmondtak: — Elismerjük, hibáztunk... 5Hajlandóak Vagyunk a tartás- ■$díjat megfizetni... Az ítélet szerint az Építő­ipari Vállalat 641, a Somogy <és Zala megyei Tégla- és Cse- Jrépipari Vállalat pedig 1047 ^forintot tartozik F. Máriának ^kifizetni. A vállalat eleget is tett a bí­rói ítéletnek: F. Mária meg­kapta az elmaradt tartásdíjat. Mégsem lehet egyszerűen na- piréndre térni az ügy fölött, Ugyanis a bíróság, amikor helyt adott F. Mária kérésé­nek, megállapította: — Mindkét vállalatnál sú­lyos mulasztást követtek el. Az építőiparinál azért, mert bár kezükben volt a munka­könyvhöz csatolt munkaadói igazolási lap, s láthatták ben­ne a nagy összegű tartozást, mégsem vonták le. A tégla­gyárnál pedig azért, mert az apát MILL-lap nélkül alkal­mazták, s így nem tudhatták, hogy milyen tartozásai van­nak. Vajon milyen pénzből fe­dezték az .F. Máriának kifize­tett összeget? S hogyan fogják az apától behajtani követelé­süket, amikor az nem áll ve­lük munkaviszonyban? Jár­hatnak majd a "bíróságra, hogy a pénzt visszaszerezzék a vál­lalatnak. Ezért nem volt elég a két vállalat jogi képviselőjének az a nyilatkozata: »Elismerjük, hibáztunk ...« Valamit még hozzá kellett volna tenni. Azt, hogy a jövőben lelkiismerete­sebb munkára serkentik azo­kat, akik a MTLL-lapon sze­replő tartozások levonásával, illetve á munkások fölvételével foglalkoznak. Sz. L. Csaknem egy évtizede világsikert aratott a G. Aroaud regényéből Geor­ges-Henri Clouzot rende­zésében készült francia film. Témája egy küzde­lem — 200 dollár reményé­ben — az életért: kas Piedras közép-amerikai vá­roskától 500 kilométerre ki­gyullad az olajtársaság egyik kútja. Két teherautó nítro glicerint kell eljuttat­ni a tűz megfékezésére. A vállalkozók közt ott van Mario is, a fiatal korzikai. Crtközben az első teher­autó a levegőbe röpül, s megkezdődik a bajok so­rozata. De a korzikai győz­ni akar... Mariót, a film főhősét Yves Montand ala­kítja. Hasznos és érdekes Politikai könyvnapok ezeregyszáz községben örvendetesen növekszik az ér- Ddetelődés országszerte az ideoló- sgiai, ismeretterjesztő és politikai 5művek iránt. A Kossuth Kiadó ^ éppen ezért 1100 községben ren­dezvények, kiállítások, filmvetíté- <sek, an két ok és író—olvasó tál ál- okozók keretében mutatja be a sgazdag anyagot, hogy ezzel is )megkönnyítse a választást. A marxizmus—lenüiizmus klasz- ^szikusai közül különös figyelmet 0 érdemel Marx és Engels müveíneK )2ü. kötete, az új Lenin-sorozat 2. ^kötete és a Pártélet normáiról c. ^gyűjtemény Lenin tanításaiból. Megvásárolhatják az érdeklődők ^Fehér Lajos, Fock Jenő és Szir- <mai István cikkgyűjteményét, jCzóbel Ernő válogatott írásait, DRipp Géza »Demokratikus szocia­Jlizmus«* — marxizmus című kötö­ttét. A filozóifa körébe vág Szabó ■<Gábor A modern atomfizika ne- érdemlő kiadványok. hány filozófiai problémája és Leo Taxii Szórakoztató biblia című müve. V. Pavionda és Vilmos Jó­zsef közgazdasági problémákat dolgozott i'eL Nagy érdeklődésre tarthat számot a Világtörténet 4. kötete, Soboul A francia forrada­lom története, Hajdú Tibor Az őszirózsás forradalom című műve. A népszerű tudományos és egyéb művek sorából kiemelkedik Kiss Csaba Atom-tengeralattjárók, az Újságolvasók zsebkőnyve és más művek A Kossuth szépirodalmi kiadvá­nyai: Jan Obconasok Brych pol­gártárs, Földes Mihály Viharos tavasz, Kőműves Imre Vasaltnad- rágosok, Galabárdi Zoltán A vi­lág rendje, Kazakevics Vendégség, Putrament Noé bárkája című kö­tete. Mindezek: új és ügyeimet vwwvwvwwwvvywyvvvvwvvvwvvw ww'wwwwwwwyvYWWvwvwwwwww A hatalmas hegyekkel övezett völgybe bejutni csak egy kanyargós, keskeny úton lehet. Favázas, kis abla­kos, emeletes, tömör falú, öreg, kopott házak. Még a harcias években építették őket. Mind­egyik egy-egy kis erőd volt a maga idejében. — Ez Melnik, a világ »leg­nagyobb« városa — jegyezte meg mosolyogva kísérőnk és kolléganőnk, Heléna. Melnik, noha csak 500 lako­sa van, mégis város. A törté­nelmi emlékek iránti kegyelet meghagyta városi státusát. Vá­rosi tanácsa van, s város mód­jára kezelik a hivatalos fóru­mok. Egy fiatalember szegődött mellénk. Felmásztunk a város legmagasabb pontján álló épü­lethez, Nemrégen fejezték be restaurálását. Érdekes épület. Pincéje messze a hegy alá nyú­lik. Jól elrejtett titkos szobája van. Ablakok és lőrések a négy világtáj felé. Kalabaki- dosz görög borkereskedőé volt. 1754-ben építtette. Üzleti ösz- szeköttetésben állt magyar bor- kereskedőkkel is. Erre utalnak azok a régi magyar aranypén­zek, melyeket itt az épületben találtak. A Kalabakidosz-ház lesz a melniki múzeum. S az emlí­tett fiatalember, aki a város történetét kutatja és dolgozza fel, a leendő igazgató. A Kalabakidosz-ház erkélyé­ről tekintettünk le a völgybe. Festő ecsetjére kívánkozó a Qjö (g,ái< tá jak — bűlgÁv mii) erek. Kié az utolsó szó ? A londoni Daily' ífiirror cí­mű újság közli egyik olvasójá­nak levelét. Az írás ezekkel a szavakkal fejeződik be: »Odahaza mindig engem il- ntt meg az utolsó szó joga. F.zt oktam mondani: Igen, árá­vá, látvány. Színes, érdekes, jel­legzetes kép. — Hogy mikor alapították a várost, azt nem lehet kiderí­teni — mondotta a leendő mú­zeumigazgató. — De a XI. századbeli krónikák Melnikfől már mint régi városról emlé­keznek meg. A későbbiekben Melniket bolgár, török, görög emberek lakták. Bortermő központ volt. A környékbeli vörös bor ma is a leghíresebb itál Bulgáriá­ban. A városban 75 pravoszláv templom, illetve mohamedán mecset volt. A legtöbbnek a maradványa ma is látható. A lakosság száma 1912-bén még mintegy 12 000 volt. — Mi okozta a virágzó bor­termelő és kereskedő város el- néptélenedését, pusztulását? — A görögök 1912-ben visz- szatértek hazájukba, s ugyan­ebben az évben a f iloxéra el­pusztította a szőlők nagy ré­szét. Aki csak tehette, más vi­dékre költözött. A lakatlan há­zak sorrá tönkrementek. Melnik azonban hamarosan újjászületik, és a meglevő há­zak visszakapják régi pompá­jukat. A bolgár állam ugyanis védetté nyilvánította a várost. Évről évre mind nagyobb ösz- szegeket áldoznak restaurálá­sára. Turistaközponttá akarják fejleszteni. Kitűnő gondolat. A hely érdekessége, különleges látványosságai bizonyára népes turistacsoportokat vonzanak majd ide. S akkor majd busá­san megkapja jutalmát az az ötszáz ember, aki inkább vál­lalta a nehéz életviszonyokkal való küzdelmet, de hű maradt városához. * * * Szurdokok, szerpentinek, se­besen rohanó patakok, szipor­kázó vízesések. Az útmenti er­dőkben arany-, vörös és zöld színekben pompázott az ősz. Nyolcvan-száz méterrel följebb azonban már hófoltok, a csú­csokon pedig összefüggő hóta­karó fedte a hegyeket. Gyakran meg kellett állni. Gépkocsinkkal hol magasba törő sziklafal mellé, hol pedig mély szakadék szélére húzód­tunk, hogy helyet adjunk a szembejövő járműveknek. Iz­mos, napbarnította arcú fiatal­embereket láttunk. Kezükben ügyesen forgott a lapát, a csá­kány. Katonák építenek utat a Pirin hegyei között. S ahol ed­dig csak a csacsi, az öszvér meg az apró hegyi ló vontatta szekér volt a közlekedési. esz­köz, most már a gépkocsi és az autóbusz is eljárhat. Az egyik széles aszfaltút mentén fenyőerdőtől övezve korszerű, tetszetős épületek bukkantak elénk. — Ezek az első üdülőépüle­tek — magyarázta kísérőnk, Borisz Kalandzsiev. — Tíz év alatt hetven 200—250 szemé­lyes üdülőt akarunk még ide építeni. Aki csöndre, nyugalomra, jó levegőre vágyik, és szereti a természetet, annak a Pirin he­gyeinél jobb üdülőhelyet sehol sem lehetne ajánlani. Bizonyo­san élénk idegenforgalmi bá­zissá válik hamarosan ez a vi­dék is. Razlog és Banssko. Két szomszédos város. Jóformán csak egy sebes hegyi folyó vá­lasztja el őket egymástól. A két városka utcái rendezettek, lépten-nyomon parkokat talál­tunk. A házak anyaga a ter­méskő. Az újabb épületeknél modern formákban használják fel ezt a hagyományos építő­anyagot. Razlog, Banszko és a kör­nyékbeli kis települések lako­sai nagy szerepet játszottak Bulgária történelmében. Részt vettek közülük sokan az 1923. évi szeptemberi fegy­veres fölkelésben, amelyet a kommunisták vezettek a reak­ciós Cankov-kormány ellen. S amikor 1941. június 24-én — két, nappal a hitleristáknak a Szovjetunió ellen intézett tá­madása után — a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bi­zottsága határozatot hozott, hogy megindítja a tömeghar­cot a kormány és a német megszállók ellen, Razlogban és Banszkoban alapítottak meg az első partizáncsoportot. A cso­portot a razlogi N. Parapu- nov, a bolgár nép hőse vezet­te. Bármerre jártunk, ezen a vidéken mindenütt találkoz­tunk a hősies partizánharc emlékeivel. Razlog előtt pél­dául láttunk egy emlékművet. Tizenhárom partizán harcolt itt a német fasisztákkal. Csak egy partizán maradt életben, de ő is elvesztette egyik lábát. Banszkoban Nikola Vapca- rov szobra előtt hajtottuk meg fejünket. Vapcarov 1909-ben ebben a városkában született. Szülőháza, amelyben anyja és nővére él, ma múzeum. Mun­kás volt, és az illegális kom­munista párt tagja. A cáriz­mus és a fasizmus elleni harc­ban nőtt a bolgár nép egyik legnagyobb költőjévé. — Ö a mi József Attilánk — mondta büszkén a magyar irodalomban is jártas Borisz barátunk. — 1942-ben, saj­nos, a cári rendőrség kezére került. Kivégezték. Kocsinkkal felhajtottunk a banszkói nemzeti parkba. Egy­re ritkább lett a levegő. Zú­gott a fülünk. S aztán mintegy 1700 méter magasságban a ko­csi elakadt a hóban. Nem jut­hattunk fel a csúcsra. Vissza kellett fordulni. De azért így is sok mindent láttunk a Pi- rinben, amelynek különleges, vad és mégis felemelő szépsé­geit nem lehet elfeledni soha. Kerkay László—Tímár Ede Következik: A KILSZKU-KOLObiOR SOfiOK Beirutban egy különös, a maga nemében páratlanul álló egyesület alakult: a megcsalt férjek klubja. Az egyesületnek hét tagja van. Elnöke Hindi Amran beiruti ügyvéd, aki mindössze há­romnapi házasélet után vált el feleségétől. * * * Egy görög gyáros nemré­giben Londonban járva a ködös, esős hideg időjárás miatt elkeseredetten fordult londoni ügyfeléhez: — Az isten szerelméért, van ebben az országban egy­általán szép idő, nyár? — Nyár?... A válasz nem is olyan egyszerű. Tavaly például szerdára esett. Az ohiói egyetem rektorá­tusa telefonkörkérdést szer­vezett. Tíz egyetemi hallga­tó apját hívták föl este ki­lenc órakor, hogy megkér­dezzék, tudják-e, hol van ebben az időpontban a fiuk. A rektori hivatal telefoná­ló tisztviselői a szájukat is eltátották meglepetésükben, amikor a tíz apa helyet a tíz fiú vette föl a telefon- kagylót, és kivétel nélkül azt válaszolták, hogy fogalmuk sincs, hol van az édesapjuk. * • • Jackie Glisson ismert ame­rikai karnagy egy televíziós fölvétel közben eltörte a bal karját. Amikör már gipszbe tették a sérült kart, Glisson felsó­hajtott: — Szerencse, hogy a bal karom tört el, s nem a jobb, amellyel a poharat szoktam tartani. • * • Egy New York-i újságíró visszatérve a déli államok­ban tett körútjáról, beszá­molt tapasztalatairól. Töb­bek között ezt mondotta: — A régimódi lovagiasság nem üres szó délen. Megis­merkedtem egy férfiúval, aki hat hónapon át nem csó­kolta meg a feleségét, de megölte a legjobb barátját, amikor megpróbálta. * * * Clarena Sanford amerikai író egy folyóirat munkatár­sának kérdésére válaszolva ezt mondta: — Az, íróember legjobb barátja a törlőgumi. * * * A múlt év őszén egy törött szárnyú vadgalamb ereszke­dett le a 70 éves Kaufmann Antal pécsi képkeretező ud­varára. Az idős mester me­leg műhelyében helyezte el a madarat, sebesüléséből ki­gyógyította, majd a tavasz- szal szabadon engedte. Ka­rácsony előtt visszatért meg- mentőjéhez a vadgalamb, s most ott ül a műhely szorí­tófáján. * » * A Mecsekben szedett erdei virágokat árusítottak Pécsen a hagyományos karácsonyi virágvásáron. A hóvirág, a barka, a fehér és sárga fa- gyöngy mellett megjelent a virágvásáron a téli Mecsek legszebb növénye, a piros termésű , »csodabogyó«, amely az országnak csak ezen a vidékén honos. Somogyi Nép'ap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács: lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-lfi. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca t>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents