Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)
1963-12-28 / 300. szám
Szombat, 1963. december 28. 3 SOMOGYI NÉPLAP MEZŐGAZDASÁGUNK FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY KÉRDÉSE írta: dr. Dirnény Imre, az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztályának vezetője Az 1963. év tapasztalataiból is egyértelműen állapítható meg, hogy az 1957 óta folytatott — a VIII. kongresszus által megerősített — gazdaságpolitikánk eredményesnek, jónak bizonyult. A dolgozók széles tömegeit tette érdekeltté a feladatok maradéktalan megoldásában, és jól ösztönözte őket a termelési célok elérésére. A párt következetes, helyes agrárpolitikája alapján széles körben és többnyire jól használják a személyes anyagi érdekeltséget, és egyre nagyobb gondot fordítanak a mezőgazdaság anyagi-technikai bázisának megerősítésére. Hazánkban ma már általánossá vált az a szemlélet, hogy a mező- gazdasági termelés és árutermelés gyors ütemű fejlesztése össznépi feladat, valamint az a fölismerés is, hogy a mező- gazdasági termelés növelése egész népgazdaságunk fejlődésének kulcskérdése. A mezőgazdaság termelése mintegy 5 százalékkal, a felvásárlás volumene úgyszintén 5 százalékkal lesz magasabb 1963-ban, mint 1962-ben. (A termelés növekedése azonban kb. 6 százalékkal kevesebb a tervezettnél.) Habár ez a fejlődés nem kielégítő, mégis jelentős, különösen akkor, ha figyelembe vesszük az utóbbi két esztendő időjárását. A termelés szerkezete 1963-ban lényegében a terveknek megfelelően alakult. Növekedett az értékesebb kultúrák (cukorrépa, dohány stb.) aránya. Egyes növényféleségekből a több év átlagánál, de a tervezettnél is jobb termésátlagot ért el a mezőgazdaság. A cukorrépa termésátlaga meghaladja a 160 mázsát, a dohányé a 7 mázsát, a rizsé 13 mázsa fölött van kát. holdanként, a kukoricáé 15 mázsa körül. Kiemelkedően jónak mondható a zöldségfélék, valamint a téli alma termésátlaga. Főként az év közepétől növekedett az állatállomány, habár megközelítően sem kielégítő mértékben, ugyanis a második félévben bekövetkezett növekedés ellenére sem értük el az év végére tervezett létszámot sem a szarvasmarhánáí, sem pedig a sertésnél. Lemaradás van a nőivarú állatállományban is. Az állati termékek felvásárlása — a tojás kivételével — nagyjából a terveknek megfelelően alakul; sőt a tej, vágómarha, vágóborjú, méz felvásárlása túl is teljesül. Sikeres volt a szőlő- és gyümölcstelepítéseknél végzett munka. A legnagyobb lemaradás 1963-ban a kenyérgabona termelésében, illetve felvásárlásában jelentkezett. Ebben az évben sem sikerült teljesíteni azt az alapvetően fontos feladatot, hogy kenyérgabonaszükségletünket saját termésből fedezzük. Az 1962—63. gazdasági év nem kedvezett a kenyérgabona termelésének. A korán beköszöntött, hosszűi'a nyúlt kemény tél megsanyargatta a kenyérgabonát. Ehhez még hozzájárult a tavaszi belvíz, majd a június végi, július eleji nagy hőség és az ebből eredő szemszorulás. Természetesen az említett objektív okok mellett a gyenge kenyérgabona-terméshez néhány, főleg a munka megszervezésével ösz- szefüggő hiba is hozzájárult. Mindezek következtében a kenyérgabona-szükséglet csaknem egynegyedét külföldről kellett fedeznünk. A mezőgazdaság dolgozó1, irányítói, fölismerve e tarthatatlan helyzet következményét, hozzákezdtek 1963 őszén a ke- nyérgabonavetés-tervek teljesítéséhez. Elvetették a kenyér- gabonát megfelelő időben, az előirányzatnál 6 százalékkal nagyobb területen, lényegében jó minőségben, kellő műtrágyajuttatással. Ez olyan eredmény, amilyen a magyar mezőgazdaság történetében még nem volt. Ezért elismerés illeti a mezőgazdaság dolgozóit, irányítóit. Hasonló vagy talán még nagyobb előrelátással és szervezettséggel kell hozzáfognunk az 1964. év feladatainak megoldásához is. A napokban jóváhagyott 1964. évi terv alapján a’ mezőgazdaság termelését 4—5 százalékkal, a felvásárlás volumenét 7,4 százalékkal kell növelnünk (1962-höz képest a termelés növelésének volumene 1964-ben 9 százalék.) A tervben foglalt célkitűzések megvalósításához, teljesítéséhez szükséges feltételek biztosíthatók, illetve biztosítottak. A célkitűzések megalapozását nagyban elősegítette az őszi kenyérgabona-vetések sikeres befejezése, valamint az, hogy 3—4 százalék kivételével lényegében befejezték az őszi mélyszántást. Ilyen sem volt még a magyar mezőgazdaság történetében. 1961-ben a terület 10—12 százaléka maradt az ősszel szántatlanul, 1962-ben pedig több mint 1,5 millió kh, mintegy 40 százalék. Természetesen ezzel még nem oldottuk meg valamennyi feladatunkat, még a kenyércsatát sem nyertük meg. Bőven van tennivaló. Mindenekelőtt az szükséges, hogy a télen a gépek, eszközök javítása kellő időben, jó minőségben megtörténjen, valamennyi üzem konkrét, reális tervek alapján, jól készüljön fel a tavaszi munkákra, a fejtrágyázásra, a vetésekre, növényápolásra. Minden gazdaság idejében, jól készítse el 1964. évi tervét. Olyan legyen ez, amely kellően számol a lehetőségekkel, kihasználja a tartalékokat, és megfelelő összhangot biztosít a népgazdasági és üzemi érdekek között, nem maradhat vetetlen terület. Fontos, hogy mind a párt-, mind pedig az állami szervek alapvető feladatuknak tekintsék az 1964. évi üzemtervek készítését. Egyebek mellett segítsék elő, hogy a népgazdaságilag fontos, a tőkés fizetési mérleget számottevően javító növényféleségek, termékek termelése tovább növekedjék (pl. cukorrépa). A tervek készítése idején megfelelően értékeljék az 1963. év tapasztalatait, különösen a dolgozók személyes anyagi érdekeltségének érvényesítésére és a gyenge tsz-ek megszilárdítására fordítsanak nagy gondot. A tervek jóváhagyásakor rögzítsék a jövő évben alkalmazásra kerülő jövedelemelosztási és munkadíjazási formákat. Vegyék számba az állattenyésztés helyzetét, rögzítsék az ezzel kapcsolatos teendőket. Minden eddginél jobban használjuk ki mind az állatállomány számszerű növelésénél, mind pedig, a termelékenység fokozásánál a meglevő lehetőségeket. Nagyobb gondot fordítsanak a takarmányozásra, a rét- és legelőápolásra. Kiemelten, súlyának megfelelően foglalkozzanak a kukoricatermesztés kérdéseivel, minden olyan eljárás maradéktalan végrehajtásával, amellyel biztosítani lehet a nagy kukoricahozamok elérését. Vegyék pontosabb nyilvántartásba a gépeket, eszközöket. Szervezzék meg jobban a szakmunkások képzését. Nagyobb tervszerűséggel és előrelátással készüljenek fel az új beruházások megvalósítására, a hiányzó járulékok pótlására. Erre van lehetőség, főképp azért, mert 1964-ben a mező- gazdaság kapja az összes beruházások csaknem egynegyedét. Egyebek között mintegy 10 000 traktort, 11 000 pótkocsit, 1200 kombájnt és sok más egyéb gépet, 1,7 millió tonna műtrágyát kap a mezőgazdaság. A feladatok megoldásában azonban legdöntőbb a parasztság munkája. E célok, feladatok megvalósítása végett fokoznunk kell a politikai felvilágosító, meggyőző, szervező munkát. Minden vezetőnek — politikainak és szakmainak egyaránt — feladata erősíteni a termelőszövetkezeti parasztság hitét, hogy helyesen választott, amikor a nagyüzemi gazdálkodás útjára tért. A vezetők fontos feladata a termelőszövetkezeti demokrácia érvényesítése, a tagság széles körű bevonása a vezetésbe, a szövetkezetét érintő alapvető kérdések eldöntésébe. Általánossá kell tennünk azt a helyes fölismerést, hogy a szövetkezeti parasztsággal mindent meg tudunk oldani, nélkülük nem sokra megyünk. Több ember mindig bölcsebb, mint egy ember. Ezek megvalósításával a mezőgazdaság meg tudja oldani feladatát, eleget tud tenni kötelezettségének. A parasztság pedig megerősödik a szövetkezetébe vetett hitében, megkapja, amire számított, életkörülménye és jövedelmi viszonya tovább javul. Kauer József, a 123-as üvegárubolt eladója ha': »W négyzetméter táblaüveget szeletel föl. Naponta több mint siáa vevőt szolgál ki. Ki fizeti inee a kárt? - Tévedett az igazgató A Területi Egyeztető Bizottság gyakorlatából Sok ügyet tárgyal hetenként a Területi Egyeztető Bizottság. A számtalan akta közül négyet választottunk ki. Különösen figyelemre méltó a meggondolatlan elbocsátás következményeit bizonyító két munkaügyi vita. Nagyon dicséretes, hogy az egyikben következetesen állást foglalt a vállalati egyeztető bizottság, kiállt a méltatlanul elbocsátott dolgozó mellett. A feleket meg kell hallgatni Zs. J., a Barcs és Vidéke Földművesszövetkezet büféjének vezetője július 26-án arra kérte az igazgatóság elnökét, hogy váltsa le, s helyezze alacsonyabb munkakörbe, mert állandóan leltárhiánya van. Az fmsz ehelyett felmondott a büfévezetőnek augusztus 23-án alkalmatlanság címén. Zs. J. nem nyugodott bele a felmondásba, s a földmű vessző vetke- zet egyeztető bizottságához fordult. Elutasítása után a TEB-hez föllebbezett. A Területi Egyeztető Bizottság megállapította, hogy törvénysértő az fmsz egyeztető bizottságának elutasító pram. Igen, rendkívül tolakodó egy látogató volt. Mindenáron egy különleges zárat akart készíttetni. Természetesen nem is gondoltam rá, hogy ilyen kívánságot teljesítsek. Végeredményben mi népgazdasági szempontból fontos üzem vagyunk. Számunkra csak egy a cél: az üzem tervének teljesítése és túlteljesítése. Csak így járulhatunk hozzá igazán pozitív módon a szocializmus felépítéséhez. De az az ember, akit keresnek, már tíz perce hogy elment. Valami baj van vele? — Még nem hagyta el az ön műhelyét! — válaszoltam, és merően néztem Pahlmannra. Kitért tekintetem elől. — Tíz perc óta senki sem lépett az utcára. — Az is meglehet — mondta Pahlmann vállvonogatva —, végiil is három udvar van itt, az az úr talán bement egy másik műhelybe. — Majd meglátjuk — mondta a tiszt —, mutassa meg, kérem, az irodákat és a műhelyeket. — Tessék. Ez a három szoba az iroda, ez pedig a szerszámkiadás. A műhelyek lenn vannak. — Kinyitott egy ajtót. Egy pillantás meggyőzött róla, hogy ebben a helyiségben, amelyben csak néhány polc állt, senki sem tartózkod- hatik. Pahlmann kinyitott egy másik ajtót. Irodahelyiségbe nyílt. Egy nő ült az íróasztalnál és gépelt. Itt sem bújhatott el senki. — Hol van az a sebhelyes arcú férfi? — fordult a tiszt a nőhöz. — Tíz perccel ezelőtt elment. Egy zárat akart készíttetni. A válasz annyira gyorsan és betanulva érkezett, hogy kettejük bűnrészességének gyanúja szinte bizonyossággá vált bennem. — Menjünk tovább szólította fel a tiszt Pahlmannt. Pahlmann készségesen nyitott ki nekünk minden ajtót. Biztosnak látszott a dolgában. Egyetlen helyiség sem volt alkalmas arra, hogy egy embert elrejtsen. — Meg akarjuk nézni az alsó emeleteket. — Magától értetődik, uraim — jelentette ki készségesen Pahlmann —, a gyáram rendelkezésükre áll. Mindenesetre azt az urat, akit keresnek, nálam nem fogják megtalálni. Mondtam már, hogy elment, mivel nem teljesítettük kívánságát, Mint említettem, fontos termelőüzem vagyunk, és szorosan együttműködünk az állami hatóságokkal. Hangjának gúnyos mellék- zöngéje volt. Szolgálatkészen szaladt előre. — Most a mérőműszerek csarnokába érünk. Főképp finommechanika. Tulajdonképpen meg kellett volna lepődnie, amikor meglátta az őrmestert a lépcsőházban, de alig vett róla tudomást. Biztonsága meghökkentett Csakugyan eltávozott i határozata, mert sem a pana- volna valamiképpen a sebhe-i Szost, sem az igazgatóság ellyes? Mégis van még egy ki-,i nökének a képviselőjét nem jarata ennek az odúnak, akar-9. „ 1 . .. mit is mondott az asztalos? Hallgatta meg, enélkül pedig Néhány lépcsőfokot tettünk |* nem hozhat érdemi határoza- meg lefelé, amikor váratlanul tot a VEB. A jegyzőkönyvben utánunk szólt az őrmester. i1 tő-é. — Itt van még egy ajtó, hadnagy elvtárs! Fölfelé mutatott, ahol hány lépcsőfok vezetett rozsdás vasajtóhoz. Pahlmann gyorsan megszólalt: nem volt sem határozat, sem indoklás. né-# Á TEB utasította a földmű- egy vesszövetkezet egyeztető bizottságát, hogy tárgyalja újra Zs. J. ügyét; hallgassa meg a — Az a padlás, nem tartó-*J feleket, s az elmondottak zik a gyárhoz, semmi hozzá. Eíjben a pillanatban minden világossá vált előttem. A háznak ugyan nem volt másik kijárata, de akinek a padláskulcs birtokában volt, az a padláson keresztül akadálytalanul elérhette valamennyi ház kijáratát. A tisztnek nyilván ugyanez jutott az eszébe. Otthagyta Pahlmannt, és kettesével véve a lépcsőket, felment. A padlásajtó be volt csak támasztva. Gyanúnk beigazolódott, amikor megállapítottuk, hogy a többi padlásokhoz vezető összekötőajtók sem voltak bezárva. — Ezen a padláson át szöktette meg azt az embert! — förmedt rá a tiszt Pahlmannra. Az vállat vont. (Folytatjuk.) közömé alapján határozzon; a jegyző könyvet szabályszerűen készítse el. Törvénysértő elbocsátás H. F.-né több mint négy éve dolgozik pénztárosként az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál. Szeptember 9-én levélben értesítette a vállalat, hogy 26-tól megszünteti munkaviszonyát a Munka Törvénykönyv 29. paragrafusa (1) bekezdésének b) pontja alapján. A felmondást a vállalat, illetve a termelés átszervezése indokolja: a nyári idény befejezése után csökkenteni kell a létszámot. H. F.-né törvénytelennek tartotta az elbocsátást, s megkérte a vállalat egyeztető bizottságát, hogy döntse el mun kaügyi vitáját. A VEB elutasította a pénztárosnőt. H. F.-né } föllebbezett. j A Területi Egyeztető Bizottság megállapította,' hogy törvénysértő volt az elbocsátás. A vállalat szerint a nyári idény befejezése indokolta a létszámcsökkentést, a TEB viszont leszögezte, hogy ez nem vonatkozhatott az állandó dolgozóra. A vállalat több személyt alkalmazott a nyáron, mint engedélyezték, s így túllépte a létszámkeretet. A létszámfölöslegért kizárólag a vállalat a felelős, nem szabad a dolgozó rovására helyrehozni a mulasztást. S kiváltképp átszervezésre hivatkozva, amikor ilyenről szó sem volt: a létszámfölösleget nem a munka jobb megszervezése idézte elő. A TEB megállapította, hogy ilyen esetben csak közös megegyezéssel szüntetheti meg a vállalat a dolgozó munkaviszonyát. Ha a dolgozó nem egyezik bele, a vállalat csak akkor mondhat fel neki, ha szerzett neki más munkahelyet. H. F.-né szakképzetlensége miatt nem tudott elhelyezkedni a felmondás utáni rövid idő alatt. A családos asszony nem kötelezhető arra, hogy lakóhelyétől távol vállaljon munkát. A szeptember 27-e és okr tóber 11-e közti időre 468 forint munkabér járt volna neki. A TEB határozata szerint ezt az összeget a vállalat igazgatójának kell megtérítenie. A dolgosoknak meg kell fizetniük a kárt K. I. gépkocsivezető és R. F. kocsikísérő, a Nagyatád és Vidéke Földművesszövetkezet dolgozói szeszes italt szállítottak május 1-én. Amikor megérkeztek az áruval a rendeltetési helyre, észrevették, hogy eltörött egy tízlitéres demi- zson, a szesz pedig útközben elfolyt. Jelentették a kárt a földművesszövetkezet igazgatóságán. Az elnök felelősségre vonta a két alkalmazottat, mert gondatlanságuk miatt 760 forint kára származott a szövetkezetnek. K. I.-t 303, R. F.-et 241 forint kártérítésre kötelezte. A gépkocsivezető és a kocsikísérő a földművesszövetkezet egyeztető bizottságához fordult. Szavazategyenlőség miatt e bizottság nem tudta eldönteni a munkaügyi vitát. A panaszosok a TEB-hez fordultak. A Területi Egyeztető Bizottság elutasította a két föllebbe- Zést. A Nagyatád és Vidéke Földművesszövetkezet kártérítési határozata nem törvény- sértő. Mind a két d'Vr-'zó tudta, hogy l.ékeny -n a gépkocsin, indulás előtt mégsem győződtek meg róla, hojy biztosan állnak-e a palackon A kocsikísérő nem tartózlg- (iott az áru mellett, beült a v- zetőfülkébe. Ha a. két dolgeö gondosan végzi munka jt, nem törött volna el a der- zson. Helyesen döntött a vállalati egyeztető bizottság H. L., a Kaposvári Közé Üzemi Vállalat dömpervezet je felújított gépet kapott má cius elején. A csoportvezel észrevette, hogy a frissyii -f®. tett keréktárcsa repedezett. A dömpert csak a hiba kijavítása után adták át H. L.-nek. A nyáron munka közben eltört a keréktárcsa. A vállalat igazgatója alkalmatlanság címén felmondott a dömpervezetőnek. Szemére vetette, hogy a rábízott gépet gondatlanul kezelte. A dolgozó a vállalat egyeztető bizottságához fordult. Ott igazat adtak neki, s kötelezték az igazgatót, hogy vegye visz- sza H. L.-t, mert nem tehet az alkatrésztörésről. Az igazgató kijelentette, hogy a dömpervezető becsmérelte őt, nem alkalmazhat tovább ilyen magatartásé embert. Nem nyugodott bele a VEB döntésébe, föllebbezett. A Területi Egyeztető Bizottság megállapította, hogy az alkalmatlanság címén való felmondás törvénysértő. H. L. használtan kapta meg a dömpert, a tárcsa munka közben törött el. Több tanú bizonyította, hogy H. L. mindig gondosan dolgozott, sohasem tört el nála alkatrész hanyagság miatt. A vállalat vezetője egyszer sem figyelmeztette a dömpervezetőt a felmondás előtt. Az igazgató a TEB előtt is elmondta, hogy szidalmazta őt a dolgozó, bizonyítani azonban nem tudta. A tanúk pedig az ellenkezőjét állították. H. L. 1960. november 24-e óta dolgozik a vállalatnál, munkáját eddig megfelelően látta el. A TEB helybenhagyta a vállalati egyeztető bizottság felmondást megsemmisítő határozatát, s megítélt a dolgozónak 352 forint 80 fillért a kieső időre. L. G. Flektrateflwikusl energetikusi munkakörbe fölvesz a Csurgói Faipari Vállalat H178)
