Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-24 / 299. szám

Kedd, 1963. december 21. 11 SOMOGYI NÉPLAP TAKÁTS GYULA: MEGHITT PERCEK A tóra néz a pinceablak. Kagylószint tükröz az üveg. Mint fröccs a gondra, jön a hajnal. Vitéz-mód állnak a füvek. Mint csipesz közt, a szajkó csőre smaragdszín szőlőt tartogat. Átlátok rajta. Bent a mag töri, szórja a sugarakat... Három sugár e fán minden rügyecske. Lándzsás, egytörzsü sok köteg feszül, mint ék a zord kövekben, 'í s úgy állnak, mint betonban zöld szögek. 4 Kopog... Kerít a szomszéd... Szép, fehér rácsos kaput ölel a lombos alagút s mögötte hullámzó körökben izgul a nyugtalan elem, hogy szinte megfájdul szemem ... 5 Szüretel már a seregély, a borz. Vaddisznó jár, s a nagy kanok rátörnek kertjeinkre, mint a sors reánk!... S a tó, s az ég ragyog. 9 Kínál a szomszéd, s mindig legyőz engem a rizling, e tengernél szikrázóbb tenger. Mint zöld sziget ragyog szeptember. 7 Ml van velemJ — Rakom a sort egymásután. Mint koplaló, kit vendégség fogad, félév robot és Jcenyérgond után Arany Üveg csak töltöm borodat. t Vakító törvény pontos rendjére vonul-vonul a hullámok hada ... Csupán a szél fúj... Egy helyben lohng. Atejt bűvészi hókusz-pókusza. 9 Kobaltkék cethal a cserfás oldal. Hatalmas hátát holddal sütteti. Alszik az éjnek óceánján j őrzik kis csillagok tündérei M Egy pont kígyóit ...A lámpát te gyújtottad... Feljött a csillag... Elindul, billeg kis hajóm, akár a vacsora-illat. Németh Ferenc: JŰ EGY ÉVE DOLGOZTAM zá. Kíváncsi voltam a házára, szel, ágy számította, hogy amit MÁR az öreggel. Napszítta, vagy nem is arra, hanem hogy hoznak, azon kiparkettáztatja szélfútta arcából erősen kiáll- az öreg milyen belül, a háza­tok pofacsontjai és karvaly or- ban, igazán. Éppen volt otthon rának sövénye. Kicsit görnyed- egy mázsányi fűrészeletlen ten, vagy inkább beesetten fám, a vágott pedig fogytán, járt, lábai mintha minduntalan Neki biztosan lesz fűrésze, gon- össze akartak volna akadni. De doltam, hát elkértem, a haja fekete volt, sötéten csil- Reggel, munkából jövet az- logó, hiszen még nem is volt után vele mentem. A város dik üveggel hozza. öreg, csak ötvenes. szélén volt a ház, közel a mű- _ a tanyáról? A nem. Ezt A gépe két lépéssel arrébb úthoz, csupa új épület között, én csináltam itthon. Ott jobb Szótlan, lassú alaposság- Drótkerítés volt előtte. Be- borok vannak. De már nem a másik szobát. — Aztán meg a lányomnak is kéne ezt-azt venni — mondta később —, mert hát idestova abba a kor­ba lesz, hogy férjhez menne. — Kintről hozta a bort? — — Nem én! — Hát adja tizenötért, a fe­ne essen belé! — Nem adom. — Tudja mit? Nézzük meg a disznópiacon! — I-Iát nézzük. — Megkö­szörüli a torkát, aztán felém állt. gal látta el a dolgát, s hogy mentünk az előszobán egy kis ideje lett, fakó hangon konyhába. Megmutatta át van a két szoba, a kamra meg a földek táblás gazdálkodásra kérdem, amikor már a máso- fordul. — Hát nincs igazam? Tizenhatot legalábbis megér. Vagy miért küszködtem vele? — Persze, Bakó bácsi. — Na ugye — nyugszik meg. — Persze, hogy igazam van! Ejh, Béreske — jő tűzbe —, tudná azt maga, mennyire iga­a nagyon lesz ott sg, Idehallgas­merre son> Béreske, nem valók azok átkiáltott hozzám. — Sose gyújtsunk rá? a fürdőszoba aztán leültetett. Ahol a tanyám volt, négy hold zam van! Idehállgasson, meg­Ilyenkor én visszakiáltot- Rágyújtottunk, s bement a voit nekem ott egy tagban, mondom én őszintén, nem sze- tam: — Dehogynem! — Vagy kamrába borért. Egyik végétői ha elindultam a retem, Ha mindig azt a tsz-t ha még meg kellett valamit _ Na, isten éltesse! — töl- másik felé, elmentem egy kő- beszélik. Azért nem hívtam tötte ki a bort a literes üveg- hajításnyira, “tt mágmilyer bóL volt, valami hű csinálnom, a gözcsapot elzárni, vagy éppen kinyitni vagy a méreteket ellenőrizni, akkor meg azt mondtam: — Menjen csak. mindjárt én is megyek, Bakó bácsi! Kosztolni is oda szokott ülni mellém. Lassan evett és több­ször. Ilyenkor rendszerint meg­kérdeztem, amint ez szokásos: — Hát már megint eszünk? — Megint! — nevetett fel csendesen. EVÉS UTÁN RÁGYÚJTOT­TUNK. Kossuthot szívott, én meg Tervet, de azért mindig megkínált, én pedig a maga­méra gyújtottam szokás sze­rint. Leszívta az első slukkot, kifújta messzire, aztán meg­szólalt: — Hát idehallgasson, Béres­ke — mert mindig így szólí­tott —, én most elmegyek aludni, maga meg addig dől gozik helyettem. — Jól van — válaszoltam —, csak menjen. Bakó bácsi. A pénzét ne vegyem fel? — Dehogynem. El is költhet! helyettem! — felelte ilyenkor, és persze sohase ment el. Pe­dig ilyenkor a hosszú .éjszakai műszakok alatt nekem is ólom­ból volt a szemem héja. — Tudja, Béreske, kint vol­tam a tanyán, a gyereknél. It­tunk. Nagyon finom bora van a gyereknek. A nászoméknál disznóölés volt, aztán meg az apámnál is borozgattam. Hát afert vagyok álmos. — Nem léptek be még a tsz-be? — Még nem, Béreske. Szekeres Emil rajza.) heg többször a Borkát se. Itt ült mint most maga, pedig ak­kor még az a jó tanyasi bo­rom volt, de folyton azt mond­ja nekem, miért nem megyek én a tsz-be, hiszen mindig a földben dolgoztam. Meg a csa­lád is. Hát én megharagudtam rá. Még hogy miért nem me­gyek, hiszen azért hagytam ott a gyerekre a földet! Csinálja >! Pedig elhiheti, szerettem a földdel foglalkozni. De én nem szeretem, nem szeretem se- hogyse, ha parancsszóra kell mennem, érti? Itt is csak azt nem szeretem. Ezért inkább jó félórával előbb bemegyek, hogy nekem ne dudáljanak. Ki nem állhatom, hogy én ne úgy csináljam, ahogy nekem jól­esik. — Tudja — kezdi újra az újabb pohár után —, én kato­na se voltam. Megúsztam. Negyvennégyben meg elbúj­tam a behívó elől. El étn. Most már felöltözve jelenik meg a szomszédasszony, hogy induljanak a piacra. Annak is tölt, az persze élénken szabad­kozik, de azért csak megissza. — Na, tizenötért, szomszéd —■ kísérletezik újra. — Tizenhaton alul ne is be­széljen! KÖZBEN KIMEGY a fűré­szért, de előbb rám kacsint, s az asszonyra bök. De az mere­ven az ablakot bámulja. Végre behozza a fűrészt, s azt mond­ja neki: — Lássa, most olcsó, mert nemcsak a tsz-ek vannak, jö­vőre majd húszat is megadna! — Nahát, borzasztó! — szörnyűlködik a szomszédasz- szony. — Még tán magának is be kell lépni? — Mindnyájan cda jutunk Jóízű bor volt, de nagyon azután pedig száraz. Na, lát- Rám nezett fürkészve, talán hideg. Megborzongatott. It- ja... azon töprengett ilyenkor, hogy tunk még egy pohárral, most Rám néz, nyilván nincs miért kérdeztem ezt tőle. — már aztán melegített is. Köz- megelégedve a hatással. Újra Ott meg nem is alakult tsz ben beszólt a szomszédasszony tölt, iszunk, rágyújtunk. Már mondta aztán..' az abiakon zörgetve: — Tizen- kezdem is érezni a fejemben. — Jegyzi meg nagy nyugodtan TUDTAM, HOGY VAN EGY négy ötvenet adok! De ő is: kiszínesedett a hang­KIS HÁZA. Kis ház, az én kis — ^ennyit? ja, csillog a szeme, hevesen házam — így szokta mondani. — Annyit, annyit! gesztikulál, szenvedélyesebben szerszámot, azt mondja: — no, Nemrég építette. Még most is — A, azért nem adom. Nem beszél. De a szomszédasszony Béreske, mit gondol, hogy ad­készül mindig benne valami, én! Akkor inkább levágom ma- újra zörög: hol egyik szoba pallózata, hol gam — mondta aztán nekem. — No, adja-e tizennégy öt- a fürdőszoba, hol lépcső hoz- Négy disznót fogott be az ősz- vénért? —, csak a kamrában legyen. Este, mikor visszaviszem a tam el? Fogalmam sincs róla, hát ka­pásból mondok valamit. XXXXXXXXX500000000000000000000000000000000000 JOOOOOOOOOOOOOOOOOOCKDOOOOOOOOf OOOOOOOCKX)COOOOC<XX)OCOOOO OOOOOOOOOOOGhétérf -' mosolyog* v i dáman? — Ennyiért kelt a piacon? pohár sört Majdnem felvidult —> Köszönöm, majd csak egy nagyot a hideg levegőből!., a gondolatra: csurog a sör a vigyázok. sóhajt utána: pohárba, a habját lecsapják, a Akkor a szomszédasszony — Nekem való volt teli poharat ebbe tolják, szá- kezet nyújt, jó meleg a keze, A siető járókelők megnézik jához emeli, először csak a szorongatja az övét Alig az öregembert: né, beszél ön- azon a napon hirtelen mozdulattal letette, zsugorgó hab hideg ízét ér- akarja elengedni. magában. már önmagé- Persze kimehetae a folyoyra, ^L, aztán a jó kesernyés sört. jjjy — Nekem való volt DCaíáej TAT cglehet: kezdett _____ v al beszélgetni, magános an- mint a megboldogult életében, Nézegette a tízest, életéljen berek hamar rákapnak erre. de most úgy gondolta, gyá- először pillantotta meg a ké­Először csak a napi teendőle- szához tartozik, ha nem pö- pet rajta: nézzék, csak néz­ről, ilyen formán: fékek zék, hiszen ez Petőfi. Elviszi — Na, öregem, most fel- Hát jó. magával kelsz, megmosakszol, beágya- Csak néhány szippantást? pohárral — mi lenne, ha kon­zol, kicsit kitakarítasz; dél- Ismét felvette a pápát Nem, «6* rendelne? ben jön a postás, ma hozzák nem. Majd eltelik az idő, míg Hirtelen hangosan kimond- & nyugdíjat a postás jön a pénzzel, el- ta: Felkelt kinyújtózkodott, ki- megy sétálni, benéz a régi — Ne*» nyitotta a rádiót becsukta, üzembe, közben pipázhat Gyorsan visszatett« a pénzt kinézett az ablakon. Később amennyit akar, így les« ez a jöfrbiho-:. betolta a fiókot éhes lett Jo. Teát főzött, a rendben. Mostantól kezdve iculcsna zárta, a kulcsot zseb­kamrában talált lekvárt, meg- így kell élni, társ nélkül, égé- ÍT dugta, kent egy szelet kenyeret szén egyedül, de a szokáso- , Gyújtsunk rá. Elővette pipá- kát meg kell tartani. Tehát yl mikor kilépést a folyó­ját — most már szabad a la- kinyitja az ablakot szellőz- sora, jól megrázta a __ k ásban eregetni a füstöt — zön az ágynemű, a párnákat kilincset, bezárta-e a lakásaj- volt róla. De sokat nevettek, a szegény boldogult nem en- megveregetni, ahogy a boldo- Jók volt tgy Kezdetben: gedte meg soha. — Eredj ki azzal dal a folyosóra. Forgatta a pipát, zsebébe nyúlt a gyufáért, aztán még- rpeti-vett, kényelmeién, sem gyújtott rá. Pontosan néha a Jdsórára pillan­nem fogalmazta meg, miért tóit De mintha az óramuta- nem. Az érzések nem min- tők megrokkantak volna vagy derűdnél és nem mindig far- köszvényük lenne, az idő dúlnák át szavakba. Azt érez- csak vánszorgott, a percek te csak: rágyújtani most áru- másodpercekké zsugorodtak, lás lenne, vagy kegyeletsér- Végre, nagysokára jött a pos­gult szokta; a teás bögrét el- keli ezt ezentúl Is csinálni, a ni nád- mosni, a kenyeret betakarni, Ugyanakkor nyűt a szomsze- a lekváros üveggel együtt «ék ajtaja. A szomszédasszony visszatenri a kamrába, Megy le a lépcsőházban, 1A/Tár öreg házasok voltak, óvatosan. Ilyen téli déielőttön "'k megtanította kártyáz­sötót a lépcsőház, szegény ni. P/atÄfit irSmitr óm megboldogult is majdnem le- — Ha nyert, úgy nevetett, ttwí íjJ.. _ ifi iráá. esett egyszer. Még fiatal asz- hogy szinte felverte a házat szony volt, valamin nagyot ne- Ha vesztett, akkor is nevetett: vetett, megbotlott a lépcső- — Nem baj, öregem. Ez a ben. pár fillér is a családban ma­Kiért az utcára, sűrű hó ra^- esik, de sebaj. Min is nevet- Család. Család nincs, tek akkor? Esik a hó és nincs semmi. Most az utcán félhangosan Ezt is kimondta, hangosan: beszélt, kérdezte önmagát s — Nincs semmi. Egy térre ért, most min- denütt süppedő hó, a padokon in is nevettek, még ^ magas hópáma. Hangosan: evekkel később is szó _ Itt ^ ültünk, sokszor. A téren egy lélek sincs. Akik átvágnak, azok is sza­pora lépéssel. Körülnéz: Az­tán: — Menjünk el innen. Ide agyonszoríta- se jövök el többé.. s Elment egy kocsma előtt: — Nem... te Kata, a Elővette a répát. Vissaa- Olyan le- tette. az* — Nem. felelt rá M tés. Kiadta nyomban önma- tás, leszámolta a nyugdíjat, jg^eszr gának a parancsot: elment. Bankjegyek, apró­—- Nem gyújtsa rá, őre- Most mat kell tenni? gém és kész. is özvegy, Megállítja: — Hová ilyen időben? — Hát, csak le az utcára. — Hull a hó.H — Hát hull — Igaz egy Ms séta ilyen­kor is egészséges — mondja a szomszédasszony. Aztán hoz­de mór régien. — Csókolj meg. — Hogyisne..? Aztán nevet. — Elkaplak, lak... Csak nevet Mondom neki: nevetéstől hízol, szel, mint egy teli hordó, — A aálját igazítsa meg, ne- Eddig odaadta a pénzt a fe- ^ogy meghűljön, leségének, ossza be, tegye el A2zal már ott babrált kö­Hova is szokta tenni? A sub- vérkés ujjaival a nyakánál, gondolja, félig kimondja, fel­lód alsó fiókjába, a zsebken- elrendezi, tömkődd be a Bált hangosan: a téUkabétba. Közben nézi. — Milyen vidám volt min- ember felé, feltakarja. Né“- dig. Pedig gondok is akadtak. Aztán nézi az öreget. Pedig nagy a kísértés: itt a pipa, jól megtömve dohány- nyál, mégis szelei, meggyújta­ni a gyufát és... Jól kiszí­vott pipa, néhány héttel ez- Hát jó. Tegyük a sublódba. előtt új szárat vett bele. For- a zsebkendők alá. Egy tízest — Hát dók alá tán csak gurítlak. Ezen is nevet. IVehezen, valahogy eltelt Egyszer elsózta a levest. a nap. Este kopognak — Te, erre a levesre egy tíz ajtón. A szomszédasszony, vödör bort megiszok... Szalvétával takart tányért — Még mindig jobb, mint- hoz a kezében. ha cukrot tettem volna bele. — Egy kis kalácsot sütöt- Nevet. tem — kezdi —, hoztam né­Megy az utcán, félig csak hány szeletet. Hozzáteszi: — Mazsolás. Leteszi a tányért az öreg­gáttá, nézegette, nyelt, aztán maftáheg vast telén iszik «V fiám, vigyázzon ma­Csücsőrit! a száját, aztán M- ItefiSSyäÄ % B£Y€&é% S&WNUt N éri. Bedé Béla — Tudja, nem kérhettem többet, mert ennyiért a tsz-ek is adták. — Mondja, Bakó bácsi — kérdem hirtelen tőle —, miért panaszkodik maga annyit, hi­szen most is nyert ezen. — Nyertem — nevet —, ugyan már! — De hiszen úgy látom, elég jól megy magának. Megint nevet, aztán nevetve azt mondja: — Tudja, Béres­ke, még jobban is mehetne, ha többet lehetne... — Aztán nem fizetne arra valaki más rá? — Azt én nem tudhatom — mondja fejét lesunyva. Most én emelem meg a po­harat, félig kiiszom, akkor azt mondom neki: — Most mondja meg, Bakó bácsi, de igaz lelkére, miért panaszkodik maga, mikor még ilyen jó bora is van? v Leteszi a poharat csodálkoz­va. — Miért? Megszokásból! — Felnevet. — Na, gyújtsunk is rá, vagy sose gyújtunk rá? Hallja, mi­nek kérdezi, úgyis tudja maga, Béreske. MEGKÍNÁLOM TERVVEL, most rágyújt belőle. Leszívja az első slukkot, és fürkészve figyel. Talán azon gondolkozik, nem volt-e kár. hogy engem is megkínált a borából? Felne­vet. — Tudja, tudom én, ma­ga is a tsz mellett van, mi? Pedig nem rossz szándékú em­ber és mégis? De hát mi hasz­na van abból magának — Nincs olyan hasznom, mint magának a disznókból, Bakó bácsi. — Akkor meg miért csinál­ja? Lehetetlen, hogy csak úgy... Ezt én nem értem ... És töprengve bámul a boros­pohárba. V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents