Somogyi Néplap, 1963. december (20. évfolyam, 280-303. szám)

1963-12-19 / 294. szám

Z’'ÍWSZMP MEGVET BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEÍ “TANÁCS L^PJA filmszínházaink műsorából HálézdbSvífiés, majorvillamesítás Eleklromcsltalozal-szerelési tervét 2,4 millió Icrinital teljesítette túl az Urdrostolgíliató vállalat — Harminctilenc isz-majon villamDsitottak az idén — fdbii ezer kilowattórával növelik az energiafogyasztást a háztartási gépek asm. A SZELHAMOSNO Kellemes, könnyed nyári történet a Markos Miklós novellájából Kalmár László rendezésében készült film.' Karikó Éva feltűnően csi­nos, fitosom! lány, aki jól tudja, bogy a szépség nagy­hatalom. Ki is használja ezt a kincset, mégpedig arra, hogy — mint a háztömb la­kóbizottsági elnöke — elő­nyöket, lakást. Iparenge­délyt szerezzen a rászoruló lakóknak. Közben többen beleszeretnek, még többen körülrajongják; tvisztel, randevúzik, és sok fordula­tos kaland részese. A cím­szereplő Szilvássy Annamá­rián kívül több fiatal, új ar­cot láthatunk (Nagy Attila, Telessy Györgyi) KáUay Fe­renc és Sztankay Istváné mellett. ■ ■■isiiaiskuasiia . V ^ J ^ V V ^ A benzinkút hercegnője Az utolsó somogyi falvak — Görgeteg, Kun telep és Sér- »seäcszöHos — villamosítását h9Gl-ben fejeztek be az Áram­szolgáltató Vállalat dolgozói. »Azóta jórészt a külső telepü­lések bekapcsolása, a tsz-ma- Sjorok villamosítása és háló- jzatfejlesztés volt & feladatuk. Ebben az évben a megye | villamosenergia-hálózata 11,5 )’.alomé teres kisfeszültségű és »3,5 kilométeres nagyfeszültsé- >gű szakasszal bővült. Villanyt [kapott Kivadár, Pálmajor, Ii- J pótfa, Sömyepuszta, Alsóta- Jpazd és Vadépuszta. 21,6 kilo- iméterrel bővítették a már »villamosított területen a nagy­feszültségű hálózatot Hálózati rekonstrukcióra 8,5 ?mil£áó forintot fordítottak, s >::-zzel hozzájárultak az elek- Jbromos háztartási ft’pek za- ) VBrtialamalbb üzemeltetéséhez. Az Áramszolgáltató Vállalat íalektromoshálózat-szerelési »tervét a tervezett 35,6 millió j forinttal szemben 38 millió fo- ! rintra teljesítette. Azért is i dicséretrcméltó ez az ared- >móny, mert kizárólag a ter­melékenység növelésével, új munkaerők beállítása nélkül érték cé. Tavaly a vállalat harminc­két tsz-majort, az idén har­minckilencet villamosított. Jö­vőre líjább negyven majorban gyullad ki a fény. Érzékenyen reagálnak a vállalat mérőmű­szerei az elektromos háztartá­si gépek működésére. Egy-egy este Kaposváron több ezer kilowatt energiát fogyaszta­nak a televíziók, a vülany- melegítők, a mosógépek és a padlókefélök. Űjabb transz­formátorállomásokat helyez­nek üzembe, hogy megszün­tessék a háztartási gépek használatának korlátozását. Az év hátralevő részét is szorgalmas munkával töltik az Áramszolgáltató Vállalat dolgozód. A napókban megtör­ténik a kaposvári villanyháló­zat áttérítése 15 000 voltról 22 000 voltra, s ezzel üzembe helyezik a városi kábelhálóza­tot. 1964-ben folytatják a kábe­lezést Kaposváron, és űjabb utcákban kerül föld alá a villanyvezeték. Ljuda kislánykor» ót» va­lami rendkívüli foglalkozás­ról álmodozott. Legújabban jégtáncos szeretne leírni, és mélységesen elkeseredik, amikor visszautasítják. Nem adja föl a reményt, de az újabb próbálkozásig is ál­lást vállal. Egy távoli or­szágút benzinkútjának a kezelője lesz. Sok a munká­ja, de csakhamar rájön ar­ra, hogy ennek is megvan a szépsége, érdekessége. Ud­varién vetélkednek a szí­véért, s bár még nem tud választani, észreveszi, hogy az élet itt, a sztyeppén is szép és érdekes. A címsze­repet Nagyezsda Rumjance- va játssza. CXOXXXXXXXXlOOOOCOOOOCCODOCXDOCCOOCOOOOOOOCOOOOOOCiCOOCCOOOCOOGOOOOOCt Hangverseny Lellén A metsző hideg szél kavar- Sgó hóförgeteget hajt maga > előtt a tó felől. A hókristályok > hangos koppanással verődnek fáz üdülő hatalmas ablakaihoz. »Kint tombol a vihar, az üdü- hó halijában azonban lelkes »hangulattól izzik a levegő. 'Szól a zene, s a bűbájos dal- »lámák a boldogság melegét »varázsolják a szívekbe. A leü­ltei SZOT-üdülőben vagyunk. A Közalkalmazottak Szak- szervezetének Szimfonikus Ze- »aokara minden évben elláto­gat ide, hogy szép muzsikával »szórakoztassa az üdülő, pihenő 3dolgozókat. December 16-án »különös izgalommal készültek <a zenekar tagjai az útra. A hó kora reggeltől szüntelenül esett, s az utakat vastag hóré­teg borította. A meteorológia és az AKÖV előrejelzései ko­rántsem voltak megnyugta­tóak. Vállalni kellett a koc­kázatot, hogy a zenekar tag­jai hófúvás miatt esetleg au­tóbuszban töltik az éjszakát. Háromórás út után mégis jó hangulatban érkezett meg a zenekar. Várkonyi Sándor ve­zetésével, Pálfy Aliz és Rózsa Tibor lcözieműködésével más­fél órás hangversenyt adott A jól sikerült est nemcsak szórakoztatott, hanem a jó zene terjesztését is előmozdí­totta. G. S. A biagoevgrád! nyomdá­ban egy közepes terme­tű, mosolygós szemű, élénk mozgású férfi perdült elénk a szedőasztal mellől. — Szervusz, mágyár! Hogy vágy? — köszöntött bennün­ket. — ön beszél magyarul? — Csák kicsi... kicsi — mosolygott, s hogy szókincsét bizonyítsa, így folytatta: — Kenyér van? Keszenem szé­pen. Szép kislány. Hány kilo­méter? Éljen a bolgár—ma­gyar barátság!,.. — Hol tanulta ezt? — Én jártam maguknál. Szentlőrinc, Erdőcsokonya, Pécs, Harkány, Sásd, Kadar­kút, Nagybajom, Nagykanizsa, Eszteregnye, Szepetnek — so­rolta a nekünk oly ismerős helységneveket. A ma 41 éves Peter Nakov Djulgerov gépkocsivezetőként szolgált a hazánk felszabadítá­sában részt vevő I. Bolgár Hadsereg közvetlen páncélos dandárában. Sok kedves és részben szomorú emlék fűzi hazánkhoz. — A Drávánál harcoltunk — idézett emlékeiből —, amikor politikai biztosunk motorke­rékpárral hozzánk igyekezett. A támadás előtt a kommunis­tákkal akart beszélni. Peter Bojcsevnek hívták. Nagyon szerettük. Mindig együtt volt velünk. A katonákat arra ta­nította, hogy ne a magyar né­pet, hanem csak a fasisztákat tekintsék ellenségnek. Har­kány és Drávaszabolcs között aknára futott a motorkerék­árjával. Amikor halálhírét ^hallottuk, sírtunk mind­Qjó igiu tájak — bő Lejár mibei eb. 2. ükik a szabadságunkért harcollak annyian. Hamarosan dalt is költöttünk róla. Mielőtt táma­dásra került a sor valahol, mindig a Peter Bojcsevről szó­ló dalt énekeltük. Djulgerov ezután arról be­szélt, hogy gyakran öt-hat na­pon át kellett vezetnie az után­pótlást szállító gépkocsit akna- és ágyútüz közepette. Sorra megemlékezett a mi földünkön elesett bajtársairól, majd a derűsebb epizódokra terelte a szót — Nagyon sok magyart megismertem. Ügy tapasztal­tam, hogy a lakosság szeretett bennünket. Sok helyen szinte családtagnak tekintettek, meg­hívtak az asztalukhoz, elláttak étellel-itallal. Egyik helyen — a falu nevére már nem emlé­kezem — megbetegedtem. A háziasszony úgy ápolt, mintha a fia lettem volna. Diétás éte­leket főzött, teát adott, s ami akkor nagyon nagy szó volt, még cukrot is szerzett nekem. Május elsejét Nagykanizsán töltöttem. Az egyik laktanya mellett volt egy sporttelep. Megvan még? — Igen. Az NTE és a Hon­véd csapata használja. — Nagyszerű. Azon a május elsején mi is futballoztunk a nagykanizsaiakkal, meg motor­kerékpáros bemutatót tartot­tunk. Hosszabb ideig Esztereg- nyén laktam. A ház a tűzoltó­szertár közelében volt. A házi­gazda fiát Lajosnak hívták, húsz-huszonkét éves lehetett. Sok dalt tanultam tőle. A Fe­kete Pétert is. Szerettem ezt a dalt, a házigazdák el is nevez­tek engem Fekete Péternek. Vajon emlékeznek-e rám? Jó lenne levelezni velük, s egy­szer talán még személyesen is ellátogatnék hozzájuk. Djulgerov innen, a blegoev- grádi nyomdából indult a há­borúba, és ide tért vissza. Most a megyei lap tördelője. Ljubi­ce, a felesége is itt dolgozik a nyomdában. Két kisfiúk, Nacsko és Vaszil 13, illetve 11 éves. ö 85—90, az asszony 80— 85 levát keres havonta. Nem­régen szép kétszobás-összkom­fortos szövetkezeti lakást vá­sároltak. — Az asszonynak meg a gyerekeknek sokat beszélek Magyarországról — mondotta. — Állandóan figyelemmel kí­sérem a magyar vonatkozású híreket. A moziban minden magyar filmet megnézek. Leg­utóbb pedig egy magyar re­gényt olvastam, a Kopjásokat. Nagyon tetszett, nálunk most nagyon sokan olvassák ezt a regényt Az egykori tizedes, számos bolgár és szovjet hadikitünte­tés tulajdonosa jövő elképze­léseiről is beszélt: — Dolgozni, békében élni, szépen fölnevelni a gyereke­ket Ez az én programom. S bízom benne, hogy sikerül is megvalósítani, hiszen ha az emberek összefognak, többé nem lehet háború. Eszteregnyéről Lajossal, At- taláról pedig Ferivel szeretne kapcsolatba kerülni. Megírjuk a címét, hátha a kezébe jut az érdekelteknek: Peter Nakov Djulgerov, Bulgária, Blagoev- grád, Hriszto Szmiminszkij ulica 3. Bulgáriai utunkon azonban nemcsak Djulgerowal talál­koztunk. Nálunk harcolt Geor- gi Bacsev, a blagoevgrádi Gó­cé Delcsev Textilkombinát pártszervezetének titkára is. Legnagyobb meglepetésünkre a petricsi konzervgyár főmér­nöke, Sziiaka Tomora asszony is arról számolt be, hogy mer­re járt nálunk a háború ide­jén. Ö haditudósítóként dolgo­zott az egyik hadosztály tör­zsében. S amikor egy borove- ci lakodalomban a zenekar klarinétosa is bejelentette, hogy »magyar harcos«, már nem is csodálkoztunk. ök és a többi veterán vala­mennyien nagy szeretettel és érdeklődéssel kérdezősködtek életünk, munkánk eredményei felől, örömmel számoltunk be nekik mindenről. Megmutat­tuk a zalai falvak, továbbá Za­laegerszeg és Nagykanizsa fej­lődését tükröző fényképalbu­mainkat. S ők gondolatban is­mét végigjárták azt az utat, amelyet a háborúban a mi sza­badságunkért megtettek. Az egyik egykori bolgár ka­tona, amikor átlapozta albu­mainkat, s az új nagykanizsai városrészben épülő I. Bolgár Hadsereg útjáról és a bolgár hősi temetőről való fényképe­ket talált bennük, csöndesen megjegyezte: — Nagyon jólesik, hogy nem feledkeztek meg rólunk. Két­szer sebesültem meg a ma­gyarországi harcokban. Ügy; érzem, jogom van több bajtár-' sam nevében is köszönetét mondani azért, hogy ily nagy; szeretettel megőrzik hősi ha-' lottaink emlékét. Kcrkay László—Tímár Ede Következik: TEXTIL ÉS DOHÁNY Swszettd Húrom hómunkás baktat föl­felé az Április 4. utcán. Ko­rán kezdhették a munkát, me­net közben is hónuk alatt me­lengetik a kezüket. Az egyik megszólal: — Hova megyünk most tu­lajdonképpen? ... — Tudod, oda, ahol az osz­tályvezető lakik ... Ott kell először rendet csinálni... Az emberek utáltok fordul­nak,•• SBsÁmmmmaJntÁ SO fi OK Szolidaritás 1. Egy magas, barna hajú lány álldogál a csemegeüzlet pultja előtti sorban. Ujján jegygyűrű, kezében egy Jean Marais-képet szorong«:. Azt nézi egyre, mit sem törődve a külvilággal. Már kétszer rákerült volna a sor. A mö­götte álló hölgy egy ideig fi­gyeli, majd keresgélni kezd a táskájában. Kiveszi igazol­ványtartóját, amelynek egyik oldalán sok kép sora­kozik az idős művészről. Ki­emeli az egyiket és oda- nyújtja. — Tessék. Látom, rnaga is őt gyűjti — mondja —, tegye el, nekem maradt még. Sorstársaik... Budapestről utazik haza Kaposvárra az Ifjú Férj. A vonaton összetalálkozik ba­rátaival, s elhatározzák, hogy ezt mepünneplik az ál­lomás restijében. — Jó, jó — vakargatja fe­jét az Ifjú Férj —, de mit szál hozzá a feleségem, ha későn megyek haza? Egy kis ideig töri a fejét, majd megtalálja a megol­dást. Bizalommal fordul a kalauzhoz, aki szintén nős ember lévén készségesen se­gít, s elkészül iziben egy hi­vatalos papír a vonat másfél órás késéséről. Segíts felebarátodon... * * * — sin — Hosszúfülű brjnokok Szokatlan bajnokok talál­hatók Angliában. Az ország­ban száznál több olyan klub működik, amelyben a nyúl- tenyésztőik rendkívül hosszú fülű nyulak tenyésztésére specializálják magukat. 1879- ben Anglia nyúlbajnoka 55 centiméteres füleket viselt, 40 évvel később mór 80 cen­timéteres fülekkel ékeskedő nyúl lőtt a bajnok. * » * Lehet-e idorcitsni a halakat ? Kiderült, hogy lehet. Otto Lüger osztrák amatőr hal- tenyésztő szivárványszínű pisztrángjai hallgatnak a ne­vükre; utasításra átugorjak a víz fölé tartott pálcát; po­hárból esznek kukacokat; óvatosan bekapják gazdájuk uíját, és nem félnek, ha gaz­dájuk a vízből néha rö"'d időre kiszedi őket, és a ke­zébe veszi. Remélhetjük, hogy a közeljövőben a cir­kuszok porondján az idomí­tott négylábúak mellett szép, nagy akváriumokban halak is »föllépnek« majd. * « * Kéuyszerleszállás sasok miatt Érdekes eset történt egy svéd sportrepülővel. Körül­belül ezer méter magasság­ban váratlanul két sas tá- mádta meg gépét. Az egyik rettenthetetlenül rávetette magát a pilóta kabinjára, és erősen megrongálta. A piló­tának kényszerleszállást kel­lett végeznie, hogy megsza­baduljon a ragadozó mada­raktól. A sasok csak akkor maradtak el mellőle, amikor a gép már a földhöz közele­dett A repülőgépet valószí­nűleg vadászterületükre be­törő ismeretlen ellenségnek nézték. Somogyi Nép'ap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanác* lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, La; ink a S. w. 2. Telefon 15-1«. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem érzünk meg, és uem adunk viss'^a. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivatnloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 2506? Készült a Somogy megyei Nyomda* Ipari Vállalat kaposvári üzemébe» Kaposvár, Latin ka Sándor utca L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents