Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)
1963-11-17 / 269. szám
Vasárnap. 1963. november 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP Méltán kaptak dicséretet Eredményesen dolgozik az Észak-somogyi Erdőgazdaság szakszervezeti bizottsága Az Észak-somogyi Állami Erdőgazdaság több mint 47 000 hektáron gazdálkodik. Ezen a nagy területen több mint 1700 munkás dolgozik. A csaknem kétszáz településem élő időszaki és állandó dolgozó szervezése, irányítása nagy feladatot ró az erdőgazdaság szak- szervezeti bizottságára is. Az aktívahálózat ezeknek a körülményeknek megfelelően épült fel. A tizenöt tagú szakszervezeti, az öttagú szám- vizsgáló bizottságon és a héttagú társadalombiztosítási t a- nácson kívül a tizenegy erdészet területén kétszázharmin- can végeznek sokrétű, rendszeres szakszervezeti munkát. Ennek az aktívahálózatnak köszönhető, hogy az erdőgazdaság területén — a tatai, az újvárfalvi és a tapsonyi erdészet kivételével — a múlt gazdasági évben harminc brigád 347 tagja nevezett be a szocialista brigádmozgalomba, s november 7-én 21 brigád 254 tagjának ítélték oda^ a megtisztelő címet. Közülük 16 brigádnak már másodszor. A szocialista brigádmozgalom fejlődése föllendítette a versenymozgalmat. Az 1962/63. gazdasági évre több mint egymillió forint értékű vállalást tettek a dolgozók. Ä nagy tél ellenére — amikor sok értékes munkanap esett ki a termelésből — a gazdasági év végére 53B 000 forinttal túlteljesítették az évi tervet A központból irányított ésszerű átszervezéseken — a fakitermelő komplexbrigádok megalakításán — kívül nagy segítséget jelentett a gazdaságnak a széles körben elterjedő újító- mozgalom is. A múlt gazdasági évben 34 újítást adtak be. Ebből hetet bevezettek, tizenegy újítással pedig tovább kísérleteznék; A szocialista brigád cím elnyerésének egyik feltétele az állandó tanulás is. A besorolt dolgozókat kötelezték az általános iskola VII—VIII. osztályának elvégzésére. Tavaly a marcali erdészet területén 56 hallgató számára szakszervezeti, politikai iskolát indítottak. Az idén nyolcvanketten járnak általános iskolába, negyvennyolcán középiskolába, hatan pedig felsőfokon tanulnak. A fejlődés, a gépesítés parancsolóan követeli meg a nagyobb arányú szakmunkásképzést. A mostam ütemet figyelembe véve a jelenlegi harminckettővel szemben 150—200 szakmunkásra lesz szüksége az erdészetnek. Az állami szakmunkásképzés mellett 60 dolgozónak motorfűrész-kezelői, 54 hallgató számára pedig fagyártmány-termelői tanfolyamat indítottak. A szakszervezetnek ezek az intézkedései elengedhetetlen föltételei a tervek megvalósításának, a szocialista műszak és a szocialista erdészet cím elnyerésének. Jó kapcsolat alakult ki a gazdaság vezetői, a pártszervezet és a szakszervezeti bizottság között. Zsirai Pál párttitkár azt mondja, hogy Németh István, a szak- szervezeti bizottság titkára gyakori vendég a pártszervezetnél, hogy segítséget kérjen a kommunistáktól, ha valamilyen problémát kell megoldania. Hasonlóképpen nyilatkozik Zelnik István igazgató is. Ugyanilyen jó kapcsolatot akarnak teremteni az erdészetek szakszervezeti aktivistái és a helyi párt-alapszerve- zetek között is, hogy együttes erővel, a helyi ismeretek birtokában még eredményesebben dolgozhassanak a munkások élet- és munkakörülményeinek megjavításáért. A szociális, beruházási, felújítási és karbantartási összegek felhasználásáról a gazdaság vezetősége mindig a szak- szervezeti bizottság javaslata alapján dönt. Az erre a célra szánt pénzt most az elhanyagolt erdészlakások felújítására, villamosítására és az erdőgazdaság üzemeinek korszerűsítésére, porelszívóval és egyéb egészségügyi berendezésekkel való ellátására költik. Ezt a szerteágazó munkát eredményesnek értékelte a MEDOSZ megyei bizottsága is, s ezért az Észak-somogyi Erdőgazdaság szakszervezeti bizottságát és társadalmi aktíváit dicséretben részesítette. Kercza Imre Megemberelték magukat A textilművek Vörös Csillag-brigádjának vezetője, Bogdán Teréz talpraesett, hozzáértő, jó szervező hírében állt. Éppen ezért meglepett, amikor azt hallottam, hogy valami baj van a brigáddal. Maga Bogdán Teréz is beismeri, hogy a nyáron megakadt a brigád szekere. Ezt főleg annak tulajdonítja, hogy sokat jártak strandolni, táncolni, és kevesebb gondot fordítottak a brigád munkájára, életére. Így a termelésben is, a társadalmi munkában is lemaradtak. Ám Kőszegi Istvánná, Zsó- tér Mátyásné brigádtagok azt mondják, hogy egyéb okok is akadályozták a brigád előrehaladását. Egyrészt nem kaptak kellő segítséget Pécs elvtárstól, a művezetőtől, másrészt gyakran előfordult, hogy a brigád egyik-másik tagját edJvjitték más munkaterületre. Nemrégen pl. Kőszeginé négy napig volt helyettesíteni egy másik brigádban. Persze azért ők is elismerik, hogy a brigád sem fogott úgy össze, mint kellett volna, vagyis mint azelőtt. De nem keserednek el, s mint Zsótémé mondja, ha egy kicsit jobban megfogják a dolog végét, kiköszörülhetik a csorbát. Nemrég már ismét végeztek társadalmi munkát, s ha még egy-két délután bent maradnak, teljesíteni is tudják vállalásukat. Hangulatukból, törekvésükből az látszik, hogy megemberelték magukat, okultak mulasztásukból a brigád tagjai. Sz. F. Atom-tengeralattjárók Nagy érdeklődésre számot tartó füzet látott napvilágot a Kossuth Könyvkiadónál Kiss Csaba tollából Atom-tengeralattjárók címmel. A füzet a Thresheer amerikai atom-tengeralattjáró katasztrófájával foglalkozik, de visszapillant a tengeralattjárók történetére, fejlődésére is. A Csurgói Napsugár Ktsz-ben megkezdték az irodabútorok gyártását. Ebben az évben 150 darab íróasztalt szállítanak a Bútorértékesítő Vállalatnak. Képünkön: Bris Ferenc csoport- vezető egy íróasztalt állít ösz- sze. Zárszámadás előtt TYTincs már hátra másfél hónap az év végéig. Ez a néhány hét a fölmérés, az eredmények számbavételének időszaka mezőgazdasági nagyüzemeinkben. Bár a zárszámadó közgyűlésekre csak januárban kerül sor, még sok tennivalót kell elvégezni addig. Mindenesetre már most összegezhetjük azokat a tanulságokat, melyeket a terménybetakarítás befejezéséhez közeledve leszűrhetünk megyénk termelőszövetkezeteinek idei gazdálkodásából. A késői kitavaszodás nem sok jóval kecsegtetett. A nyári aszály pedig arra késztette megyénk szövetkezeti parasztságát, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt még nagyobb erőfeszítéssel dolgozzon. Ennek köszönhető, hogy növelni lehetet az átlagokat, tehát eredményes volt az erőfeszítés. Fontos megszívlelendő tapasztalat ez a jövőre nézve, s mivel ebben az évben bebizonyosodott, hogy lehet szervezetten, átgondoltan gazdálkodni, ezután már csak így szabad dolgozni, és akkor nem marad el a siker. Emellett csökkenni fog gyenge szövetkezetek száma is. Bármilyen furcsán hangzik, de az idei viszontagságos évben is nagyot lépett előre megyénk a gyenge tsz-ek megszilárdításának útján. A legutóbbi fölmérések szerint a barcsi, a siófoki, a nagyatádi és a fo- nyódi járásban nem lesz mérleghiányos tsz az idén. A megye körülbelül huszonnégy szövetkezetében várható mérleghiány. De ez — a szövetkezetek számát és a pénzösszeget is figyelembe véve — kevesebb a tavalyinál. Mi más ez, ha nem az erősödésnek, a fölfelé haladásnak a jele? Mindez azért vált lehetővé, mert a szövetkezeti vezetők és tagok megértették, hogy jól jövedelmezően csak szorgalmas, szervezett munkával lehet gazdái kodni. Tanulságot vonhatunk le a hibákból is. Ilyen hiba volt néhány termelőszövetkezetben az egyoldalúság. Az ilyen közös gazdaságokban egy vagy két növény hozamára alapozták a jövedelem zömét, s miután az időjárás áthúzta számításukat, súlyos, a munkaegység értékét tetemesen csökkentő kiesés keletkezett. Nemesdéden például több mint másfél millió forint »úszott el« a burgonyából, és ez bizony csökkenti a tervezett részesedést. Sajnos, a nemesdédiek esete nem egyedülálló a megyében. A szövetkezetek többségében azonban még idejében gondoskodtak a kiesés pótlásáról. Több műtrágyával növelték némely növények terméshozamát, több állatot értékesítettek, és többet termeltek a semint egy szerelmespár. Megálltam, csüggedten, bátortalanul, tele keserű csalódottsággal. Valaki szólt hozzám: — Nos, kisfiú; . i — Mit alkar? — Értetlenül néztem a lányra; — Nem volna kedve etgy iki- esit együtt szórakozni? Csak most ismertem fel foglalkozását. Belém karolt. Gorombán és undorodva toltam el magamtól. — Marha, állat! — mondta, és másik lovagot keresett magának. Továbbmentem Egy bolond ment el mellettem, és meredt tekintettel, monoton hangon, szünet nélkül ezt motyogta: — Cigaretta, nemezpapucs, cigaretta, nemezpapucs, cigaretta .; s Egy kocsmáiból részegek éneke hallatszott ki: »Van Münchenben egy kiskocsma, hájjá, hájjá...« Nem tudtam hova megyek, mindig rá kellett gondolnom. Milyen üres volt most minden, milyen értelmetlen. Holnap indul egy traszport a táborból. Az lesz a legjobb, ha ez a város mögöttem lesz. Másnap nélkülem ment el a transzport. Egy régi telefonkönyvből kikerestem telefon- számát és címét. Megkerestem az utcát, és vártam a túlsó oldalon. Négy óra hosszat. Mikor végre elhagyta a házat, Mm mertem megszólítani. De a közelében maradtam, hogy lássam őt. Beállt a sorba egy élelmiszerüzlet előtt. Mikor végre én is beálltam, már más nők álltak közöttünk. Nem vett részt a többiek beszélgetésében^ Csak egyszer helyeselte az asz- szonyok tiltakozását, amikor valaki előre alkart furaikodni. Egy méternyire állt tőlem, világos ruhában. Ügy helyezkedtem el, hogy profilja mindig látókörömben legyen. Közelsége megzavart. Hogy átkoztam ebben a pillanatban a körülöttünk levő embereket, aikifcmek napi pletykáit a leveskockákról, az árakról és a férjekről méltatlannak és nyersnek éreztem. Aztán ki kellett lépnem a sorból, mert nem volt nálam élelmiszerjegy. Megvártam, amíg kijön az üzletből. Ugyanazon az úton ment vissza, jobbjában a bevásárlóhálóvaL Éreztem, hogyan dobog a szivem a gondolattól, hogy most megszólítom. Még megtehettem, még volt húsz lépés a lakásáig. Valami érthetetlen félénkség visszatartott. Gyávaság volt ez? Nem hiszem? Hiszen számomra ő már nem az a fiatal lány volt, akinek képét egykor megőriztem magamnak. Nem volt köztünk többé távolság, szimpátiám emésztő tűzzé vált, amelyet nem kívántam oltani. Hogyan is léphettem elé, hogyan is beszélhettem volna vele elfogulatlanul? Minden érzés, amit az elmúlt évek kék-fehér csíkos valósága elfedett, most egyszerre feltört, lángira lobbant»tta képzeletemet, és láthatatlan sorompót emelt közénk. Menekültem előle, beírattam magam a hazatérők közé; Amikor az utazás órája közeledett, elhatároztam, hogy beszélek vele. Egy telefonfülkébe mentem, tárcsáztam a szárnál összeszorított ajakkal hallgattam a búgást. Aztán egy hang jeleentkezett, idegenül és nem természetesen: — Maria Hufenreiter? Egészen nyugodtan beszélt. Visszatartottam a lélegzetemet, és egy szót sem bírtam kinyögni. — Halló, Id beszél, kérem? — kérdezte. Minthogy nem válaszoltam, letette a kagylót. Egy órával később felmásztam a teherautóra. Jó volt ez igy. Csak egy fájdalmas emlék maradt meg. megfoghatatlan, mint Mária varázsos játéka; * * • A transzport-autó Becsbe ment, onnan Innsbruckba. Osztrákokat és olaszokat vitt vissza hazájukba. Először láttam szabad emberként az Inn melletti várost. Elfogódottan jártam a szűk utcákat, és végül ott álltam a fogház előtt, amelynek cellái most üresek voltak. Magam sem: tudtam, mi hajtott oda; csak délután mertem a fgédüzemekben, mint amennyit fogházba belépni. Innen talán ? terveztek. Az innen eredő ahhoz, f többletbevételekből egyenlítet- fték ki a másik oldalon mutatvezet valami nyom akit kerestem.;. — Nézd csak, a Seiser! _ fkozó hiányt Belegen, Kapos- köszöntöttek — Tavasz van, és'méröben- Kaposfüreden ésmá- a vándormadarak visszatérnek ?sutt is. meleg fészkükbe. f A növénytermesztésben a ____ ,, __ ^legnagyobb veszteség a kaposO T t vári, a marcali, a tabi és a ganak ezt a trefau A fogház#siófoki járás szövetkezeteit ér egész személyzete az igazgató-, val együtt hivatalban volt,, akárcsak régien, és úgy látszott, \ valamennyien új lakókra vár-, tak. te, de főleg az állattenyésztés' sei és -hizlalással — éltek az exportlehetőségekkel is — pótolták, amit pótolhattak. Alta Iában könnyebben tehették ezt — Maga mér a második, aki /azok, akik annak idején ked- visszamaradt ingóságait igény-ívezőtlen eshetőséggel is széli — mondta az igazgató —, ‘‘moltak, reálisan terveztek, így de a maga holmiját a Gestapo a tervezett és elért termésát- aasnafc idején átküldte a KZ- nem nagyon tért el egy#, mástÓl be. Bänderrel másképp volt, ö\ Ez az év egyébként abból is 1- - leckét adott, hogy milyen jó, dolvissza is kapta tőlünk a gait.js f ha szükség esetén tartálékok— Bänderrel? Csak nem *hoz nyúlhat a szövetkezet. A Karl Bändert gondolja a 34-es cellából? — De, éppen öt. Hiszen ő annak idején megszökött, három nappal ezelőtt járt itt.;; Karl Bänder, barátom és baj társam a szenvedésben, túlélte! Ez a hír kárpótolt, amiért hiába ibutattam a sebhelyes után. Mettinger börtörőrhöz irányítottak, aki aznap szabadnapos volt. Ö és egy fogorvos voltak jelen, amikor Bänder elmenekült (FolytatjukJ v biztonsági alap hasznát legjobban a barcsi járásban érzik. Csaknem 17 000 000 forintot tartalékoltak tavalyi jövedelmükből a járás tsz-ei, s most az időjárás okozta kiesés nem okoz különösebb gondot nekik, mert a múlt évi tartalék egy részét a tervezett részesedés kifizetésére fordíthatják. Ebből bárki megtanulhatja, hogy vagy szükség van a biztonsági alapra. Ezenkívül azt is kimondhatjuk, hogy alaposan meg kell nézni: miből mennyit osztanak ki. Ehhez számba kell venni á szövetkezet vagyoni helyzetét. Ezt a célt szolgálja a zárszámadás előtti, mindenre kiterjedő fölmérés. Még mindig van lehetőség arra, hogy ahol a körülmények engedik, minél több árut értékesítsenek a tsz-ek. Ezzel elérhetik vagy legalább megközelíthetik a tervezett jövedelmet. Ahhoz, hogy a betakarított termés mennyiségét pontosan megállapíthassák, mérni kell. Mérni és számolni lelkiismeretesen, mert enélkül hamis zárszámadás születik, és a szövetkezet önmagát csapja be a valótlan adatokkal. A jövő hónapban megye- szerte elkezdődik a leltározás. Lebonyolítására Bala- tonbogláron most oktatják a tsz-főkönyvelőket, majd később az ellenőrző bizottsági el_ nököket. Feladatukról, tennivalóik elvégzésének módjáról kapnak részletes tájékoztatást azért, hogy a leltározás a legtisztább képet adhassa a termelőszövetkezetekről. Az utóbbi években néni egy tsz próbálta szépíteni eredményeit azzal, hogy a zárszámadás előtt a valóságtól eltérő adatokkal tűzdelte tele számvetését. Azok a vezetők, akik ezt csinálták, szövetkezetük tagságát vezették félre — és tapasztalhatták, mi lett ennek a következménye. Nem szabad hát másként feltüntetni az eredményeket, mint amilyenek * valóságban. A leltározók listát készítenek a szövetkezet vagyonáról, és ha alapos munkát végeznek, a fölmérésből semmi sem marad ki. A termények egy része prizmában, a többi padláson vagy góréban van. A betakarításkor megmérték a behordott gabonát, burgonyát, kukoricát. Erről okmányok vannak, és arról is, hogy azóta mennyit és milyen célra használtak föl belőle. A maradékot meg kell találniuk a leltározóknak. Mérlegelésre nincs mindig lehetőség, ezért köbö- zéssel — különösen a burgonyánál — kell megállapítani a készlet nagyságát. A bizottság tagjai között lesznek olyanok, akik először vesznek részt ilyen munkában, tehát a könyvelők már most kezdjék meg — miután a tsz-ben kiválasztották az erre a célra megfelelőbb embereket — az oktatást, az előkészítést. A tenyészállatok számbavétele, a hízók és a növendékek mérlegelése ugyancsak lelkiismeretes munkát követel. Köztudomású, hogy állatok mérésére alkalmas mérleg nincs minden termelőszövetkezetben. Ilyen helyeken a szomszédos tsz-t kérjék meg, hogy az ő mérlegüket használhassák — de mindenképpen pontosan állapítsák meg az állatok súlyát. Az anyakocáknál például csak meg kell számolni az állományt, a számolás azonban nem lehet felületes. Csakis pontos számok kerülhetnek a leltározási ívre. A múlt évi leltározáskor előfordult megyénk egyik tsz- ében, hogy kevesebb kocát talált a bizottság, mint ameny- nyinek kellett volna lennie. A leltárhiányt eltussolták, ám később fény derült rá. Az ellenőrző bizottságnak és a tsz vezetőségének az a dolga, hogy utánanézzen a leltározóknak, és idejében szóljon, ha hibát észlel. Sajnos, az ellenőrző bizottság még sok helyütt nem működik, tagjai megoldottnak vélik feladatukat azzal, hogy őrzik a mezőn a terményt, vagyis csőszködnek. Nem ez az ő dolguk, hanem az, hogy ellenőrizzék a munkát, a közeljövőben különösen a leltározást. Ezzel segítik igazán a közösséget. özeledik az év végi számvetés ideje. Csak az a szövetkezeti vezető mondhatja el majd meggyőződéssel zárszámadási beszámolót, csak az az elnök lehet biztos a dolgában, aki most, a felkészüléskor mindent megtesz azért, hogy a számvetés valódi legyen. Ezt a célt szolgálja a decemberben kezdődő leltározás. . Ez egyúttal választ ad majd arra a kérdésre, hogy mit tettek, mennyivel erősödtek, gyarapodtak, illetve mire vitték ebben az évben megyénk termelőszövetkezetei. Hernesz Ferenc K‘
