Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-16 / 268. szám

feombat, 1963. november 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP KÖRÚTRA AKAROK IN­DULNI a Közúti Üzemi Vál­lalat igazgatójával, Czellár Lászlóval és főmérnökével, Tanács Istvánnal. De még ti­zenegy órakor is Kaposváron veszteglőnk a vállalat Május L utcai szerelőműhelyében. Az igazgató azt mondta, hogy csak «-beugrik« megnézni, hogy a szerelők elkészítet­ték-e mór azt az UTOS-sal vontatott útfelszakitó gépet, amellyel az eddiginél gyor­sabban felbontható a szélesí­tésre váró úttest szegélye. A «•beugrásából azonban bosz- szúsággal teld, hosszú-hosszú órák lettek. A műhely vezetői és dolgozói ugyanis — akik közül többen hetekkel ezelőtt Kecskeméten voltak tapaszta­latcserére abból a célból, hogy az ottani példa alapján elkészítsék az újításként al­kalmazott útfelszakítónak a mását — el tétlenked tek az időt. Amikor a telepre értünk, ágyán dolgoztak már a gé­pen, de olyan kínos lassúság­gal s olyan sok tárgyi ne­hézségre hivatkozva, hogy az igazgató rögtön látta: ha így megy, akkor a gép még a jö­vő héten se kapcsolódik be a munkába, noha már dolgoz­nia kellene. Maga vette hát kézibe a szerelés irányítását. Nem nehéz megállapítani, bogy a telepen nagy a fejet­lenség, és kicsi a lelkesedés meg a szaktudás. Még arra is az igazgatónak kell gondol­nia, milyen szerszámokat rak­janak a ládába, meg hogy me­lyik lyukba tegyék a csapsze­get. A telep dolgozói csak a munkában ilyen lassúak és bizonytalanok, ha fizetést kell kérni, gyorsak, noha elég magas órabért kapnak. Akkor ie jeleskednek, ha saját mo­torjukat kell rendbe hozni munkaidőben. A félszakítógép a délfi órák­ban végre elkészült. így re­mény van arra, hogy még ma Eharosberénybe ér, és dolgoz­ni kezd. Addig azonban nem hagyjuk el a telepet, amíg a gépet vivő UTOS él nem in­dul Iharosberény felé. Ez is megtörténik. Egy ideig követjük az or­szágúton, majd elkerüljük. Ügy számítjuk, hogy Iharos- beréhy környékén ismét ta­lálkozunk vele, s megnézzük, beváltja-e a hozzáfűzött re­ményt Barcs felé kanyarodunk. Lábodig sima úton haladunk. Itt egyszerre csak rázni kezd a gépkocsi. Az át mellett ka­vics. — A Kaposvárt Barccsal összekötő útszakaszt Kapos­vártól Lábodig és Csokonya­töfoben nem is igen akartak ró­la hallani. Bűntudat volt ez vagy rossz lelkiismeret? Az amerikaiak vizsgálóbi­zottságot szerveztek a hadifo­golytáborok átszűrésére: így akarták felkutatni a háborús bűnösöket. Részt vettem ben­ne abban a reményben, hogy azt az egyet megtalálom, azt a sebhelyes arcút. Nem talál­tam. Csak egyszer hittem, hogy nyomon vagyok. Késő este volt. Az utcákon bandukoltam, hir­detéseket, plakátokat és arco­kat tanulmányoztam. Egyszer­re csak két férfit pillantottam meg a másik oldalon, akik fel­keltették figyelmemet. Nehéz megmondanom, miért, mert el­ső pillanatban nem is igen lát­tam az arcukat. De azután fel­tűnt az egyiknek széles, cson­tos arca, és hirtelen egy homá­lyos emlékkép villant át raj­tam. Nemcsak az egyikkel, nem, mind a kettővel találkoztam már. Lépést tartottam velük, és igyekeztem rájönni, honnan, ismerem őket. Foglyok voltak? Minduntalan felidéztem isme­rőseim körét abból az időből, amíg egyszerre jeges rémület nyilallt belém. Ezek ketten nem csíkos ruhát viseltek, ha­nem egyenruhát. Kercsztülsiettem az utcán. A két férfi látta, és hirtelen meggyorsították lépteiket. Nem volt kétséges: két őr ment előt­tem, és az egyik az volt, akivel • sebhelyes egy napon eltűnt. ÚTON visontától Barcsig már kor­szerűsítettük — mondja az igazgató. — Most kap burko­latot a Lábod—Csókonyavi- sonta közötti szakasz. A tél okozta felfagyások miatt en­nek az útvonalnak az építése megkésett, áthúzódik a kö­vetkező évre. Ez persze nem jelenti azt — teszi hozzá —, hogy most már ráérünk vele, hisz jövőre az ideinél is na­gyobb feladat vár ránk. 1963- ban 106 millió forint értékű munkát kell elvégeznünk, jö­vőre 140—150 millió forintot fordítunk útépítésre. Éppen ezért a jó időt, amely novem­berben már ajándéknak szá­mit, ki akarjuk használni'. A Memyénél dolgozó munkások felajánlották, hogy — noha másnap ünnep van — jönnek utat építeni. Szeretnénk Bá­bodon is minél nagyobb sza­kaszt rendbe hozni, mire meg­jön a rossz idő. Jó lenne, ha legalább a túlsó faluvégig si­kerülne megcsinálni a sze­gélyt és a burkolatot. A MUNKÁSOK AZ ÁROK­PARTON ÜLNEK. Azt állít­ják, hogy kellő időben vé­geznek a szegélyezéssel. Szép ígéret, ám úgy gondoljuk, hogy valóra váltásához több szorgalom, nagyabb lendület kellene Egy községgel odább, Görgetegen ismét lehangoló kép fogad bennünket. Az út­henger tétlenül vesztegel. Kezelője, Besenyői György közűi, hogy nem mehet, mert elfogyott az üzemanyag. A vállalat vezetői fejüket csó­válják. Bosszúságukat csak növeli, hogy néhány kilomé­terrel« odább Nagy László bri­gádja padkaigazítással fogla­latoskodik ahelyett, hogy az utat építené Lábodnál. Hisz most ez a fontosabb. Az út szélére homokot szórni lehet majd rosszabb időben is, ami­kor már nem tudnak kövezni. Kellemesen érinti viszont a vállalat vezetőit a Nagy-bri­gád tagjainak az a bejelenté­se, hogy másnap, az ünnepen is dolgoznak. Ez sem téríti el azonban az igazgatót attól a szándékától, hogy a barcsi építésvezetőséget keményen megbírálja a munka szerve­zetlensége miatt. Már éppen indulni készü­lünk Barcsról, amikor a jár­dáról egy idős férfi integet fe­lénk. Az igazgató oda siet, melegen üdvözlik egymást. — Rokona? — kérdezem á vállalatvezetőt. — Nem! — mondja. — Egy nyugdíjas út- őr. Somogyi Feri bácsi. Nemrég műtéten esett át. Nemsokára úrja dolgozni fog. A téesz bekötő útját gondoz­za kitűnően. Hát nőn ázott-fázott ele­get Somogyi Ferenc fiatalko­rában, még nyugdíjban is dol­gozik? A csurgó—kaposvári úton dolgozó Nó/i-J}rigódnak nem minden tagjában lakozik olyan nagy munkaszeretet, mint Somogyi Ferencben. Egyiküket-másikukat nem ér­dekli, hogy a vállalatnak még pótolnia kell a lemaradást, nőn tartják fontosnak, hogy kihasználják a jó időt. Hosz- szas vita után végül is azok kerekednek felül a brigádban, akiknek az a véleményük, hogy ki kell használni az ajándéknak számító jó időt, fiz elhalasztható tennivalókat ráérnek akkor elvégezni! ha szakad az eső, s az úton nem lehet dolgozni. Esteledik, amikor Iharosbe­rény felé robogunk. Sietünk, mert a vállalat vezetői na­gyon kíváncsiak arra, hogy az UTOS megérkezett-e rendel­tetési helyére az útfelszakító- val, és beváltja-e a hozzáfűzött reményeket. A cél előtt mun­kásokat szállító gépkocsival találkozunk. Megállítjuk. A brigádvezető és az UTOS ke­zelője ugrik le a ponyva allóL — Azért megyünk előbb ha­za — mondja a brigádvezető —, hogy az UTOS kezelőjét elvihessük a vasútállomásra. — Az útfelszakítót kipró; balták? — kérdezzük. — Nem — magyarázkodik az UTOS vezetője. — Tet­szik tudni, igazgató elvtárs, amikor önök elkerültek, el­szakadt az ékszíjam. Vissza kellett mennem a műhelybe. Ott meg nem volt ékszíj egy darab se, így későn érteni ki. A műhely rossz munkájá­nak káros következménye te­hát idekint is érződik. Hibás az UTOS kezelője is, hiszen tudnia kellene, hogy pótékszíj nélkül nem szabad elindulni ilyen hosszú útra. HAZAFELÉ TARTUNK, öröm száguldani a csurgó— kaposvári úton, amelynek korszerűsítését ezekben az órákban fejezik be. Most már rövidesen teljesül az a terv, amely előirányozta, hogy a megyeszékhelyet minden já­rási székhellyel jó útnak kell összekötni. Hogy sikerült a járási székhelyekre vezető utakat korszerűsítem, az jó­részt azoknak a munkások­nak érdeme, akik Nagy Lász­ló brigádjának tagjaihoz és Somogyi Ferenc bácsihoz ha­sonlóan becsülettel helytáll­tak, s most is minden percet kihasználnak. Még előbbre le­hetnénk, ha a kőrútunkon ta­pasztalt hibák, szervezési fo­gyatékosságok nem gátolnák azokat, akiknek szívügyük a jó munka. „ .. _ _. , Szegedi Nándor ŰJ LAKÁSOK MARCALIBAN Nyolc új ikerház épült a közelmúltban Marcaliban. A községi tanács építtette őket. Egy-egy ház 220 000 forintba került. Tizenkét lakásba már beköltöztek, a többi négyet november végére adják át. Olyan munkaszervezés és lendület kell most is( mint a vetés idején Hogyan halad feladatai teljesítésével a Karádi Gépállomás ? Az. őszi kalászosok október 22-ig földbe kerültek a Kará­di Gépállomás körzetében. A vetéskor végzett jó munkáju­kért és egész évi szorgalmú- leért nemegyszer dicsérte meg a gépállomás vezetőit és dol­gozóit a megyei igazgatóság. A karádiak éjt nappallá téve igyekeztek — sikerrel — ide­jében elvégezni tennivalóikat. A fiatal vezietők állandóan sar­kallták a gépek kihasználására a trakorosokat, gyorsabb javí­tásra a szerelőket, ők maguk pedig ott voltak mindig, ahol éppen probléma adódott. Prekáczka László igazgató, Tippel Henrik íőagronómus meg Horváth István főmérnök most mégis — önkritikusan — megtorpanásról beszél. A korábbi ütem megsza­kadásáról tanúskodnak a gép­állomás szerelőcsarnokában ál­ló gépek is meg a körzet né­hány tsz-ében hallott vélemé­nyek is. Pecze Lajossal, a me­gyei igazgatóság föagronómusá- val megnéztük, hogyan halad­nak a karádiak feladataik tel­jesítésével. Azt állapítottuk meg, hogy sem az őszi mély­szántás, sem pedig a silózás nem megy úgy, ahogy kellene. — Csaknem tíz és fél ezer hold mélyszántást terveztünk, de november első dekádjának a végén ennek még a felénél sem tartottunk — mondja az igazgató. A lemaradás okait így summázzák: vontatottan megy a kapások betakarítása és a trágyahordás, gyakori a mű­szaki hiba. Ottjártunkkor öt traktort javítottak a műhely­ben. Ez nem sok, hiszen majd­nem száz traktor dolgozik a körzetben. Ám egypár nappal előbb még húsz állt bent, és ez a húszszázalékos kiesés, ha rövid időre is, de hátráltatta a munkákat. — Nehezíti a tervszerű gép­javítást, hogy nem tudjuk, mi­kor hozzák be traktoraikat a tsz-ek — panaszkodik a főmér­nök. — Sok téesz alkalomszerű­en javíttat, anélkül, hogy an­nak idején szerződött volna gépjavításra. Ilyenkor bizony összefut a munka. Nem hibáztatja a traktoroso­kat, azt sem mondja, hogy al­katrészhiánnyal küzdenek, ha­nem kimondja, amivel egyéb, ként is számolni kellett: év vé­géhez közeledve egyre gyakoribb a meghibásodás — Hé, halló, várjanak! — ki­áltottam. Nyilván őik is felismertek en­gem mert még gyorsabban mentek, menekültek, és elme­rültek az embertömegben. , Napokig kutattam ebben a városnegyedben. Hiába. És mé­gis mindig újra nekilódultam: szakadatlan hajszában sodor­tattam magam a nyüzsgő utcai árral. Egy belső hang azt súg­ta, hogy akit keresek, még mindig a városban tartózko­dik. Hová, melyik patkánylyuk­ba rejtőzött el? Idegőrlő volt ez a támpontok nélküli kuta­tás. Mégis, ki tudja, nem ko­ronázta volna-e siker, ha nem látom meg azt a plakátot. \ Egy szabványos alakú, feke­te-fehér nyomat volt. Egy ka­marazene estet hirdetett. Ügy­szólván a zene volt az egyet­len terület, amelyet nem szál­lott meg ezekben a napokban a feketepiac cserepszichózisa. Már több ízben előfordult, hogy egy-egy koncerteste néhány órára megzabolázta nyugtalan­ságomat. Most azonban nem a műsoron szereplő mesterek ne­ved bilincselték le, hanem az egyik előadóművész neve »Maria Hufenreiter« Chopint és Lisztet játszott. Megijedtem a hirtelen feltörő érzelmektől, amelyeket egy ér­telmetlen ábrándkép lobban- tott fel bennem. Mária! Liszt! Egy vendéglő, fehérre sikált asztalok és a szomszédban az a fiatal nő, varázsos játékával... Hogyan védekezhettem a forró, lüktető vér ellen, amely perzselni kezdte ereimet? Akar­tam-e egyáltalán védekezni? Egy ostoba rögeszme kerített hatalmába. A sors szeszélye másodízben hozott össze ezzel a nővel. Ami a bennem élő álomszerű alak és e név azo­nosságát illette, kételyeim egyre gyengültek. Jegyet váltottam, és egy pil­lanatig tétováztam, ne kérdez­zem-e ki a pénztárosnőt erről a Máriáról. A félelem, hogy vá­gyaimmal ellenkező felvilágo­sítást kaphatok, visszatartott ettől. Nagyon is korán és dobogó szívvel léptem a kis terembe, és csak most, amikor égő kí­vánságom néhány pillanat múl­va vagy beigazolódik, vagy megsemmisül a dobogón, csak most támadt rám ismét kétség és aggodalom. A műsor szerint kétszer kel­lett fellépnie. Közben Brahms, Haydn, Schuman és Schubert műveit adták elő. Kissé szé­gyelltem magam, hogy minden más oly kevéssé érdékelt. Egy megmagyarázhatatlan hatalom mindig újra a leányra irányí­totta gondolataimat. B. professzeor nyitotta meg az estet. Tapssal köszöntötték, mert a legismertebb zongora­művészek egyike volt. Nagyra becsültem, de ma nem tudtam rá eléggé figyelni, #a törés, a kopás, egyszóval Aztán Haydn vonósnégyese f megnőtt a javításra szoruló gé- következett. Neki most a szín- #pek száma. A huszonegy mű- pad mögött kellett állnia és i'hélvszerelőre meg a brigádve fellépésére várakoznia — neki, * * zetőkre' hárul a feladat, hogy Máriának »használhatóvá tegvék az elrom­De ha mégis egész másvala- traktorokat. Most minden ki lesz? A taps megint elcsen- ’ desdett a tervben, amikor a {foglalatoskodnak, doboséra lénett \ A műhelyben helyes szerve­dobogora lepett. ('zéssel egyszerűbb az átcso­Ereztem, ahogyan a vér má- f portosítás; kint a területen sodpercekig szinte fájdalma- fazonban, ahol problémák van­san dobolt a halántékomban. A lr-ak a kihelyezett traktorok „ ■ %. .... . . ... yteliesítmenyevel, kihasznalasa­zongorahoz ult, es ismét ugyan- már nehezebb. So­úgy láttam magam előtt, mint f niogyácsán például Gerbovics akkor. Ugyánaz a kép volt, t Jenő íőagronómus szóvá teszi, amelyet mindezek alatt a hó- f hogy két hét alatt alig szántott napok alatt, mint egy tüné- * náluk valamit a gépállomás, kény álmot, megőriztem ma- Pedig hét gépet kaptak a mos- gamban. Szinte ájultan ültem , tani munkákhoz. Ezek a trak- székemen, képtelen voltam já-i torok azonban terményt horda­t nak. Még négyszáz holdon kellene a tavasziak alá mély­tékára figyelni. Enyhén kivá­gott, piros selyemruhát viselt. Haja a színpadi világításban, tompa aranyfénnyel csillogott. Vajon megismer-e? És ha már rég egy másik... Husznöt éves korában már nem kamasz az ember. Mégis, milyen ostoba tud lenni néha egy férfi. Támolyogtam az iz­galomtól. A szünetben szinte | szántani a földet, ebből három- 'száz holdról már letakarították a terményt, ez a terület üres, (várja az ekét. Hogy a betaika- Irítás is meg a mélyszántás is 'gyorsabban mehessen, trakto­rokat kellene átcsoportosítani (Somogyacsára, máskülönben 'bajosan végeznek az őszi mun­______._. fikákkal november végéig. m erveszegulten futottam az ut- f „. „ _ - ■ „ , , » Szembe kell nézni a helyzet­cara, a fejem tele volt csoda- Jtel> & ki kell mondani> hol latos gondolatokkal. Minden ^vannak nehézségek. De ezt csak körülötte forgott. »ügy lehet megállapítani, ha a fgépállomás vezetői ismerik (Folytatjuk.) körzetük helyzetét Márpedig a karádiak ismerik, hiszen a vetés idején átfogták, kézben tartották a munkákat Most is az kellene, hogy mérjék föl a tenni valókat, csak így tudják eldönteni, hogy hova kell gépet átcsopor­tosítani. Törökkoppányban Horváth József főagronómus elmondja, hogy még ebben a hónapban be akarják fejezni a mélyszántást A rendelkezésre álló gépállomási és saját trak­torokat számba véve azonban napi öt hold teljesítmény vár minden egyes gépre addig. Mi­vel géphibával is és kedvezőt­len időjárással is számolni kell, kétséges, hogy fel tudják szántani novemberben a még hátralevő mintegy ötszáz hol­dat Egyik-másik traktoros ita­lozása is hátráltatja a szántást Mielőbb meg kell szüntetni ezt az állapotot akár azon az áron is, hogy az iszákos embertől elveszik a traktort a gépállo­más vezetőd. Ahhoz, hogy ilyen esetekről és a hátralevő ten­nivalókról idejében tudomásuk legyen, átfogó fölmérésre van szükség, és arra, hogy gyak­rabban tárgyalják meg a fel­adatokat a termelőszövetkeze­tek vezetőivel. A vetési időszak art bizo­nyítja, hogy megoldhatják a problémákat a Karádi Gépállomás vezetői, traktorosai és szerelői. Nemcsak Scmogyaesán, Tö­rökkoppányban, hanem Gamá- son és másutt is nagy területen kell még elvégezni az őszi mélyszántást. Üres terület csaknem minden szövetkezet­ben van, szánthatná a traktor. Most — akárcsak a vetéskor ,— nagyon sok függ attól, ho­gyan szervezik meg, hogyan kísérik figyelemmel a tenniva­lókat. Nem szabad belenyugod­ni abba, amit például Somogy­acsán hallhatott a gépállomás főagronómusa: a szövetkezet­ben már most bizonyosra ve­szik, hogy mintegy 150 hold mélyszántással nem tv-’nak végezni az ősszel. Nincs helye az ilyen lemondó, ‘beZrtö tódéi szemléletnek, hiszen összefo­gással, gyors és célravezető in­tézkedésekkel eddig is nagy eredményeket lehetett elérni, A megtorpanást — így ígérik a gépállomás vezetői — most ismét lendületes munka köve­ti, és célprémiumot fizetnek majd a szerelőknek, hogy gyor­sabban javítsák ki az elrom­lott gépeket. A több mint öt­ezer hold mélyszántás — emel­lett a silózás és az is+állótrá- gyahordás — nagy erőfeszíté­seket követel még. Arra törek­szenek, hogy ne iar'son tovább a megtorpanás, s jó szervezés­sel igyekeznek biztosítani a további tennivalók folyamatos elvégzését. Hernesz Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents