Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-14 / 266. szám

Csütörtök, 1963. november 14. 3 SOMOGYI NÉPLjM» JLaqzi eL&ft Fotótémát ke­resve * jutottam el Mosdóson Kiss Imréék házába Fényes, langyos őszi délelőtt volt azon a pénteki na­pon. A határban épp hogy befejez­ték a vetést, az asszonyok a kuko- ricagóré körül szorgoskodtak, a férfiak pedig a fo­gatokkal: szántot­tak. Kivéve azt a húsz-harminc me­nyecskét és férfi­embert, aki Kissék portáján foglala­toskodott immár harmad-negyéd napja nem kur­tább jelentőségű alkalomból, mint Imre bácsi kato­naviselt, nagy fiá­nak a lakodalmát előkészítendő an­nak rendje-mód- ja szerint. A lakodalmas házat nem kel­lett sokáig keresnünk, meg­kaptuk a direktívát már a tanácsházán. — Látják azt a menyecskét a kosárral? Menjenek csak utána... Mentünk. A kosárban lábo­sok, serpenyő meg tepsi egy­más hegyén-hátán, s mint meg­tudtuk, ez már »erősítés«, je­léül annak, hogy ami • ben­nük sül és fő majd, nem kis- kanálmyi méretekben kerül a lakodalmasok tányérjára. A menyecske nem valami bőbeszédű. Bizalmatlanul mé­reget; azt azért sikerült meg­tudnunk, hogy a menyasszony batéi, Marikának hívják, a vőlegény pedig gépkocsivezető a kaposvári AKÖV-nél. Meg hogy nem sok vendéget hívtak a lagziba, kizárólag csak a kö­zeli rokonokat; olyan kétszá­zan lesznek a lakodalmi ebé­den, vacsorán. S rm van ak­kor, ha a távolabbi rokonság is hivatalos egy lagziba?!..: Megkérdezni már nincs idő, beérünk az udvarba, ahol nyolc-tiz kötényes, főkötős asszony számlálatlan mennyi­ségű baromfi tolltalanításán buzgólkod ik. Körülöttük há­rom katlan. Hús, szalonna az afoáló lében, tejen sült töpör­tyű a zsírban fortyog, serceg. Odább terpeszben egy jókora hízó. Bántják. Fehérre mosott bőréből messze piroslik a friss comb és karmonádli. Közben avatott kezek éles pengével ka­nyarultának belőle sültnek, szalonnának való szép darabo­kat. Mialatt kollégám lencse­végre kapja a serény böllére- fcet, szíves szóval invitál bel­jebb a ház ura és családja. »Köszönjük, mennünk kell« — mondjuk mi. »Erre tessék, erre tessék« — mondják ők, s hogy, hogy nem, már benn is va­gyunk a szobában. Abban, ahol viszonylag a legkisebb a sür­gés-forgás. Szíves a szó, a marasztalás — és noha útban van ilyenkor a vendég —, így szokás. így il­lik ez már ősidők óta. Sok kéz, sok bemutatkozás, aztán me­gint újabb arcok és kezek, mo­solygós üdvözlések; »Isten él­tesse!« — koccintunk. — Hamar az asztalt, no!... — hallom, s mellé tüstént a szíves biztatást: — Kóstolja­nak egy kicsit., : És néha igyunk is! Koccintunk. Asszonyok térülnek-fordul- nak, s máris előttünk párolog egy-egy tálban a birkapörkölt, abálit hús, friss töpörtyű — még meleg. Savanyú paprika és aprósütemény is kerül az asz­talra, közben koceintgatunk (hogy néha igyunk is), és meg­ered a szó a vendéglátókból. Megtudjuk, hogy fél mázsa lisztből készült kalács és egyéb sütemény; egy borjú, két hízó, egy birka és töméntelen szárnyasállat lelte halálát az utóbbi napokban itt, »mert hát csak szerényen, a közeli leg­szűkebb rokonság részvételével zajlik le a nagy esemény...« Az egyik birkát — többek kö­zött — már tegnap el is fo­gyasztotta a jó étvágyú dolgos rokonság, »de azért még ma­rad valami holnapra is, no, isten éltessen bennünket! — szól a felhívás, és a jólnevelt- ség a pohár oldalára kulcsol­ja tenyerünket. Koccintunk. — De hát miért nem fo­gyasztják, ne hagyjanak már szégyenben bennünket?!;;; A kérdésre tevőlegesen illik válaszolni, szíves köszönöm- mel, majd utána »sose iszunk?« ... Koccintunk; .— Komaasszony, nem le­szünk meg máma!.— aggó­dó, fejkendős középkorú asz- szony -suttogja fojtottan egy másiknak a fülébe, pedig ugyancsak hajtja magát min­denki; főleg a folyosó felől, a konyhai főhadiszállásról hal­latszik ide a nagy sürgés-for­gás. Most egy piros avert, szép szál fiatalember lép a szobába. Megismerkedünk, ő a vőle­gény . A sofőrsapkát homlokára tolja, koccintunk... Kiissza, nagyot fúj és leül. »Jó volna már túllenni az egészen? ...« Egyetértőén bólint. Bizony ezen át kell esnie minden fér­fiembernek. Napok óta »sza­ladj ide, szaladj oda, s ha van egy kis megállása, akkor meg — főleg az asszonynép — ugyan hol köszörüljék a nyel­vüket másutt, mint a vőlegé­nyen? ... Hogy így meg ügy.;. Ehhez illik jó képet mutatni, hiszen a pajzán évődés igen­csak tartozéka a lakodalmi ce­remóniának. Na persze, a szűz lány módra piruló vőlegény újabb céltábla. (Erre is koc­cintunk.) — Jó étvágyat kívánok! — Fehér kötényes, vidám böllér emberke lép a szobába. Kö­szöntjük egymást (koccintunk), és mondjuk: — Része legyen benne..; — Ajaj, nem lehet!... Már eddig vagyok!... (Mutatja.) Jelentik, hogy kisült, a likas kalács meg az első adag linzer-, tészta is Az asszonyok szede- lözköctnek, ki-ki siet a dolgá­ra. Mi is búcsúzunk, és kö­szönjük a szíves vendéglátást. Elfelé menet még arról fűzzük a szót, hogy vajon sokba ke­rül-e egy ilyen »százházas« lakodalom. — Hát bizony ken hozzá sok minden. Persze kerül azért in­nen is, onnan is ... Mert: két­száz a vendég? Igen.' De: tor­tát és baromfit mindenki hoz... Kínál is, visz is haza belőle; jut is, marad is.;; Ez a szo­kás.:: Jó szoíkás ..: S mindebben még nincs benne az, ami a la­kodalom estéjén kétszázszor is felhangzik: »Eladó a meny­asszony!« — meg ami vele jár. Mármint a menyasszony-tánc­cal^ Wallinger Endre A lemaradás mösrött AZ UTÓBBI ÉVEKBEN az Újpesti Cérnagyár Nagyatádi Telepe többször kapta meg az élüzemcímet. S ha néha nem sikerült is megszerezniük, ter­vüket akkor is néhány száza­lékkal mindig túlteljesítették. Arra azonban, ami az idei harmadik negyedévben tör­tént, még a legöregebb dolgo­zók sem emlékeznek: a kisze­relő üzemrész az előírt meny- nyiségnél 5000 kilogrammal kevesebbet termelt, azaz ter­vüket csak 97,74 százalékra teljesítették. * * * — NEM A TELEP DOLGO­ZÓIN MÚLOTT EZ — mon­dotta Szentpáli Tibor műszála vezető, amikor a lemaradás okairól érdeklődtünk. Tele­pünk munkája az Újpesti Cér­nagyár termelésétől, illetve az oda befutott megrendelésektől függ. S mivel igen sokat szál­lítunk külföldre, a tervteljesí­tés elválaszthatatlan a meg­rendelésektől. Sajnos, az utób­bi időben rendszertelenül ér­keztek az exportmegrendelé­sek, s ez nagyon megnehezíti munkánkat. Október végén például még nem volt bizo­nyos, hogy a negyedik negyed­évi tervben szereplő 27 tonna fonalat, illetve cérnát el kell-e készíteni. így bizony elkerülhetetlen a kapkodás, ez pedig rontja a minőséget. Akadályozta mun­kájukat az is, hogy több eset­ben a nagyatádi nyomda a határidős exportszállításokhoz szükséges dobozok elkészíté­sét csak úgy volt hajlandó vállalni, ha a cérnagyár be­szerzi a kartont (!). Előidézte a lemaradást az is. hogy a telep gépeinek többsége el­avult, korszerűtlen. * * * MINDEZEKEN KÍVÜL ke­resni kell azokat áz okokat is, amelyek a nagyatádi telep munkásainak hangulatát ront­ják, és kedvezőtlenül hatnak a termelésre. Több ilyen ok van. Hogy csak néhányat em­lítsünk: Évek óta hiába ké­rik, nem gondoskodnak az ivó- vízellátásról; rosszak az öltö­zők, a mosdók. (Jövőre az utóbbi probléma talán megol­dódik.) Az orvosi rendelő he­lyén irodát rendeztek be. A konzervgyárral közösen fölve­hetnének egy üzemorvost, ha adnának neki szolgálati la­kást. Azt mondják, hogy erre nincs mód, noha az üzem te­rületén a budapesti kiküldöt­tek részére két-három vendég­szobát tartanak fenn, amelyek­ben nagyszerű orvoslakást rendezhetnének be. • * * — NEHÉZ LESZ a negyedik negyedévi tervet teljesíteni, s a lemaradást is pótolni... Hogy sikerüljön, minden üzemrésznek jutalmat tűztünk ki bizonyos feladatok teljesí­tése esetére — tájékoztatott Szentpáli Tibor. Amikor azon­ban a szocialista brigádok helyzetéről, s. arról érdeklő­döm, milyen feladatokat szab­tak meg számukra a tervtelje­sítés biztosítása, a lemaradás pótlása céljából, már nem tud határozott választ adni. — Azt hiszem, hét brigád van... A szakszervezet job­ban tudja. Versenyeznek, dol­goznak, eredményük kiértéke­lése azonban nehéz, mert ke­vesen vagyunk a telep irányí­tásához. Ezért nem találni meg a ju­talmazási feltételek között azt, hogy mit kell teljesíteniük a szocialista brigádoknak. Elfe­ledkeztek róluk, vagy tényleg olyan kevesen volnának a te­lep vezetői, hogy nem érnek rá a szocialista címért küzdő brigádokkal foglalkozni? * * * AZ IGAZI OKOKAT má­sutt kell keresni. A szakszer­vezetnek függetlenített titká­ra van, jobban megszervez­hetnék tehát a szocialista mun­kaversenyt, többet törődhet­nének a brigádokkal, munká­juk irányításával, eredményeik kiértékelésével. Az a baj, hogy a műszaki vezetés és a szak- szervezet között nincs meg az az összhang, amely pedig az üzem eredményes munkájának alapvető feltétele. — A szakszervezet csak ér­dekvédelmi feladatokat lát el. Sokszor úgy érzem magam, mint egy tőkés, akivel szem­ben a munkások érdekeit a szakszervezetnek kell megvé­deni. Javaslattal, kezdeménye­zéssel viszont nem jön a szak- szervezet — mondja a műsza­ki vezető. Balogh Albin szb-titkár vi­szont ezt mondja: — A műszaki vezető aens segíti a szakszervezet munká­ját, hanem a jogos kérések­re is kifogásokat keres. Ilyen körülmények között nem le­het dolgozni, inkább elmegyek innen. * * * SZŐKE PÄL ELVTÄRSSAI* a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának vezető titkárával jár­tunk a nagyatádi telepen. Ő is csak azt állapíthatta meg, hogy sem a műszaki vezető, sem az szb-titkár nem akar rosszat a telepnek, a dolgozóknak. De külön utakon járnak, így pe­dig nem érhetnek el megfe­lelő eredményt! Nemrégen el­romlott egy kazán, sok em­bert haza kellett küldeni. A műszaki vezető és az szb-tit­kár azonban nem azon vitat­koztak egymással, hogyan pó­tolhatnák az így keletkezett kiesést, hanem hogy jár-e fi­zetés a munkából hazakül­dött embereknek — bár ezt a rendeletek világosan kimond­ják. Több mgs dologban is megmutatkozik az , ellentét. A műszála vezető szerint szük­ség van a vendégszobákra, or­voslakást adjon a község — mondja. Az szb-titkár pedig azt állítja, hogy a vendég­szobák nem fontosak, adják oda őket szolgálati lakásul a két üzem orvosának. A műszaki vezető és a szak- szervezet titkára között tá­madt ellentétnek meg kell szűnnie, hogy ne gátolják to­vább a nagyatádi fonalgyár munkáját. Szalai László A csombárdiak szorgalmának dicsérete Elértünk ahhoz a házhoz, amelynek világát messziről láttam. Egy kis kopár helyi­ségbe vezettek, amelyben csak egy asztal és két szék állott. A sarokban egy vaskályha iz- acrtt, és barátságos meleget árasztott. A két ember egye­dül hagyott. Kimerültén ül­tem le, és boldogan mosolyog­tam. Sikerült! Elértem acélt, minden akadály és sötét jós­lat ellenére, győztem, legyőz­tem őt is, akivel egy napon le akarok számolni. Pillantásom egy bekerete­zett fényképre esett a szem­ben levő falon. Egy magas rangú tisztet ábrázolt. Egyen­ruhája furcsán hasonlított a fasiszta Wébrmachtéra. Meg­fordultam, és hirtelen azt hittem, eláll a szívverésem. Behunytam a szemem, és újra kinyitottam, azt reméltem, hogy ez a felfoghatatlan dolog érzéki csalódásnak bizonyul, de a szörnyű torzkép ott ma­radt. Aranyozott keretből, csak­nem életnagyságban festve, Hitler hideg gyilkosszemei meredtek rám... A fasiszták egy határállo­másán ültem. Nem voltam képes megmozdulni. Csak egy gondolat motoszkált bennem: • folyó, a váratlan kanyar — visszamentem, a sötétben el­vesztettem tájékozódásomat, ismét Németországban talál­tam magam. Megint a sebhelyes marká­ban voltam; 4. DR. WERNER UTOLSÓ ÜGYE Késő este van. Dr. Wemer ügyvéd dolgozószobájában az ügyvéd és barátja, dr. Fall- roth orvos ül. Az ügyvédnek egy akta van kezében — ügy­felének, Klaus Sedsemek kéz­irata. A szobában csend van. Oly­kor-olykor egy autó dudálása hallatszik a távolból. Az ügyvéd szórakozottan a do­hányzóasztalra teszi az ak­tát, s a szivarosdobozba nyúl, hogy egy Brasilt vegyen ki belőle. Dr; Fallroth azonban közbelép. — Amíg ezt a kéziratot ol­vastad, nem kevesebb, mint négy szivart szívtál el — tö­ri meg a csendet —, ez mára elég. —1 Egyet még, Günter — könyörög az ügyvéd. — Nem, egyet sem. A Sei- ser-ügy úgyis eléggé felizgat; szerencse, hogy ez lesz az utolsó pered, igazán semmi kedvem, hogy megint vérke­zavaraiddal kínlód­jam. Elegem volt belőle. Furcsa dolog, amikor ezek ketten veszekednek. Dr. Fall- rotih dohányzási tilalma újra és újra vitákat vált ki a két barát között. Dr. Wemer azon­ban ezúttal rezignálton enged, tudja, hogy egészsége már nem a legjobb. Dr. Fallroth egy idő óta ko­molyan aggódik barátjáért. Sürgető tanácsainak tulajdo­nítható, hogy az ügyvéd ezzel az üggyel végleg befejezi ügy­védi gyakorlatát, és .falusi há­zéba akar visszavonulni; A két férfi egyébként csak­nem egykorú, hatvanadik évük­höz közelednek. Sok éve ba­rátok. De. Fallroth felkel, és egy könyvespolchoz lép. Szakava­tott fogással tol félre néhány könyvet A nyílásból kivesz egy konyakosüvegefc és két poharat. — Egy pohár konyak ellen nincs kifogásom, doktorkám. Ámbár látom, hogy már éppen eleget ittál ebből az üvegből. — A vendégeim kedvéért — védekezik az ügyvéd. — Tudom, te csak a vendé­geid kedvéért iszol — jegyzi meg dr. Fallroth szárazon. Megtölti a két poharat. — Térjünk vissza az utolsó ügyedre. Ügyfeled elbeszélése szökéséről nagyon érdekes volt, ha nem is értem egiészen..;. — Még nincs vége — szakít­ja félibe az ügyvéd. — Jó, de az összefüggés mégsem világos előttem. Mi köze ennek a szökésnek mosta­ni letartóztatásához? Azóta, hogy az ablakból kiugrott, a mai napig mindenesetre több mint egy évtized telt el, én itt semmi összefüggést nem látok. — Még én sem — dörmögi az ügyvéd —, habár meggyőző­désem, hogy ügyfelem ma is ártatlanul ül. — Mint mindenki, akinek védelmét vállalod, — Légy szíves, próbálj egy kicsit komolyabb maradni. Seiser kelet-németországi mu­zsikus. Rokonokat látogatott meg itt, és — ami most követ­kezik, az sajnos kissé fantasz­tikus — állítólag felhajtotta ezt a titokzatos sebhelyest. Er­re a rejtélyes ismeretlenre per­sze nem építhetem fel a védel­met, nevetségíessé tenném ma­gam a tárgyaláson, A vád »hírszerzés szabad rendünk el­leni propaganda céljára«; is­mered ezt a paragrafust, ami­be minden belefér. — De a sebhélyes nem Ját­szik kitalálásnak; voltak ilyen vadállatok. — Hogyne lettek volna! Csakhogy ki az a sebhelyes ar­cú, akiről Seiser beszél? Még az idős Horváth József né épp­úgy , mint a fiatalabbak: Var­ga Vendelné, Erdélyi Fér érte­né, Gelencsér Józsefné, Sóto- nyi Györgyné, Lukács József­né, Nagy Lajos-né és a többiek; így a száz hold kukorica hat nap alatt a góréba került — A szár? — Ami a tagoknak a háztá­jiba kellett, azt levágtuk, a többit pedig Orkánnal letépet­tük. Most ezt almoljuk... Az asszonyok és a bedolgo­zók mellett a kocsisokról is nagy elismeréssel nyilatkozik a szövetkezet elnöke. — Égett a kezük alatt a munka — mondja. — Valósá­gos versenyszellem alakult M közöttük. A vetés befejeztével az el­nök összehívta őket. Elmond­ta, hogy milyen nagy feladat vár rájuk; mindenkinek lelki­ismeretesen kell dolgoznia, hogy az egész évi munka gyü­mölcse mielőbb biztonságba kerüljön. Megértették. Amikor megkezdődött a cukorrépa­szállítás, délután négy óráig mindegyik elvitte a hetven mázsát. , — Hajnalban keltek, min­denki elsőként akart kezdeni. * Lukács István már idősebb fernher, de fáradhatatlan volt, csak a nevét sem tudja a nagy f s a fiataloknak: Lukács Jó­ismeretlennek. enosnak, Szabó Pálnak meg Dr. Fallroth néhányszor föl fSzabó Mihálynak ugyancsak és alá megy a szobában. f meg kellett fogni a dolog vé~ — Talán mégis valamiféle rget, ha nem akartak lemarad- üldözési téveszméről van itt ? ni szó — mondja elgondolkozva J A tagok összefogásával egy- —, hipoohondriának nevezhet- ^kettőre bekerült a kaoásnövé- nénk. Az orvostudomány sok Ínyek termése a mezőről. Sza- példát ismer, amikor egylbaddá váltak a földek, s Tóth szörnyű élmény évekig a tu-? Lajos, ifj. Nagy László és Sza- dattalanban szunnyadt, hogy?bő József traktorosok hozzá- aztán egy napon valami látszó-tláttak a szántáshoz, lag jelentéktelen, külső ese-* — Amikor befejeztük a ve­Ures már a csombárdi határ. Csűrben van a kukorica. A burgonya prizmáikban várja a telet. Csak a traktorok zaka­tolnak még. Varga Sándor tsz- elrnök azt mondja, hogy hama­rosan befejezik a mélyszántást, s ezzel, végeznek minden őszi munkával a mezőn. — Hogyan csinálták? Jóleső érzéssel beszél erről. — Szíwel-lélekkel dolgozott a tagság. Sokat köszönhetünk az asszonyoknak. Amikor megérett a kukori­ca, csoportokba álltak, s a ta­vasszal kiparceüiázott tábláról közösen törték a termést. Hét­nyolc család dolgozott együtt. Nemcsak a tagok, hanem a családtagok is ott voltak. Lu­kács Gábor, a Tejipari Válla­lat gépkocsivezetője és Ge­lencsér József vasutas szabad idejében éppen úgy a közös­ben dolgozott, mint a tagok. Megmozdult az egész falu. Száz-száztíz ember vonult ki a határiba. — Kik dolgoztak a legered­ményesebben? — Nehéz lenne megállapíta­ni. Ott szorgoskodott a táblán meny következtében újra elő­törjön. — Ez a muzsikus, ahogy a fogházban tett látogatásomból Kést, ott, az utolsó forduló vé- Jgén adtuk át a traktorosoknak a prémiumot — mondja az emlékszem rá, nem tesz ilyen elnök. — Azóta még nagyobb benyomást. Átadta nekem a) kedvvel dolgoznak. Kettős kéziratot, és úgy vélekedett, műíizakfcaT1 kezdtlék a méiy- hogy mindent feljegyzett ben- . , „ , . . , ne, amire védelméhez és a seb- szántást. Csak az a traktor helyes elleni vádemeléshez t állt, amelyik meghibásodott; szükségem lehet. i Szántottak éjjel-nappal meg — A művészek többé-kevés-? vasárnap délelőttönként is. be fantaszták — fejtegeti ár. \ Ilyen egyenletes szántás még Fallroth mosolyogva —, ámenem volt a csombárdi határ- nyilván az a legjobb, ha to-iban. vábbolvasod, amit ügyfeled írt, f A traktorosok helytállásának a töprengésnek itt nem sok J köszönhető, hogy befejezéséhez értelme van. i közeledik a mélyszántás. Dr. Wemer bólint. i —- S ha végeznek ezzel is? — Kár lenne, ha épp az utol- } — Elcsendesedik a mező; só ügyem kászálódna össze, f Száraz már a dohány, meg­szeretném sikeresen befejezni.^kezdjük a simítást. (folytaljukj Kercza Inna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents