Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-10 / 263. szám

közül már na­gyon sokan be­jelentették, hogy maradni akarnak — mondja a fő­ág ronómus —, lassan az okoz gondot, hogyan helyezzük el őket — Termé­szetesen, aki itt akar élni, dol­gozni, azt meg­becsüljük, és biztosítunk ne­Valántázik a két kein»* tanuló Csatos Dezső irányításával. Harsányi Árpi és oktatója, Tóth József szerelő. sősorban az itteni •»tanítók-« feladata, hogy olyanokká ne­veljék ezeket a gyerekeket, hogy helyükbe állhassanak az idősebbeknek, sőt magasabb színvonalon folytassák azt a munkált, melyet elődeik meg­kezdték. . ; Szerető gondossággal neve­lik őket. Hadd mondjak el egy kedves Ms epizódot. Az egyik első éves tanuló, ami­kor először ment be a szerel ő- .-'nc’víK, összpontosított fi­— Jövőre telepítünk ötven hold őszibarackot, azután még ötvenet — hallom a főagronó- mus hangját —, azt akarjuk, hogy kellő időben meglegyenek a szakmunkásaink..; A két kertésztanuló — Kris­tóf István meg Koponya Er­zsébet — ott szorgoskodott a többiekkel. A kérdések először zavarba ejtik őket, s csak las­san oldódnak fel Csatos Dezső kertész bátorítására. Erzsi el­dicsekszik, hogy testvére, Zsu­zsi is ide jön jövőre, mert itt nagyon jó, nagyon szeretik ezt a munkát. — Hetente kétszer van el­méleti oktatás — mondja Pis­ta —, van egy füzetünk, abba mindent beleírunk, amit csi­nálunk. Nézegetem Erzsi füzetét, ol­vasom, hogyan kell szakszerű­en palántázni, de figyelmem megoszlik, mert közben arról beszél a Ms-lány, hogy hányfé­le munkával ismerkedtek meg eddig, és hogy már várják az iskolát, de addig is mindenna­pos munkások. Pista kis növé­sű gyerek, s ahogy ránézek, Kaponya Györgyné. gyelemmel, nagy érdeklődéssel nézte, hogyan kell szétszedni egy traktort, milyen alkatré­szek vannak benne. Kezét zsebre dugta — a kamaszok nem tudnak mit kezdeni a ke­zükkel Az idősebbik szerelő magyarázott, majd hosszabban pihentette tekintetét a fiún, s így szólt hozzá: — Te, Árpi, ha hazamész estére, mond meg édesanyád­nak, varr ja be a zsebeidet... A gyerek nem értette, miről van szó, de restellte megkér­dezni. Azért inkább az ott szorgoskodó másodéves tanuló­hoz fordult: — Te, miért mondta ezt ne­kem Jóska bácsi? — Miért, miért? Hát azért, mert nem való zsebre dugott kézzel lenni a munkahelyen... Sokszor ugyan esetlen a mozdulat, de azóta gondosan vigyáz a fiú a kezére... * * * BORONGÓS, IGAZI ŐSZI ÍAP VOLT, mikor Szentgálos- §ren jártam. Kerestem eze- st a fiatalokat, de csak hatot ’ ál tarn közülük, a többieket ír elszólította az iskola. Jó- nczai József kertésztanuló Hányban volt, Pintér József, ss István, Gulyás László, rma Árpád gépésztanulók urgón, Siéger József meg eregélyesrn, a bentlakásos hároméves szerelőiskolán... Gréczl Matild a hídmérlegnél. Torma György. eszembe jut, amit mondtak róla, igen komolyan veszi a munká- játt. Szigorúan megtartja, ami- (re tanítják; a paradicsom vá­logatáskor még a felnőttekre is rászólt, ha ész­revette, hogy nem oda való szemet tettek a ládába... Androsooics Jóska szinte már felnőttnek számát a tanu­lók között. Pe­dig csak má­sodéves szerelő. Viszont a kom- bájnolástói a DT-vel való szántásig már mindent csi­nált. Sok dicsé­rő szót hallot­tam róla. Hosz- szú ideig dol­gozott Varga József trakto­rossal két mű­szakban, s há­lával gondol arra, hogy mennyit tanult tőle. — Itt aka­rok maradni, ezt a munkát szeretem. Mert megtalálom a helyemet, szá­mításomat. .. Hárman szor­goskodnak a műhelynél: Tóth József szerelő és két tanítványa, Dá­vid Gyula meg Harsányi Ár­pád. Gyuszi másodéves, a Ms az átszervezéskor elkerült on- Árpi elsős. KönyöMg olajos a naru Akkor döntött úgy, hogy kezük. tanul, és itt marad. Felelős­Ezt kellett legelőször meg- séggel jár, amit eddig végzett, szoMii — mondják nevetve —, de Matildra semmi panasz mert bizony furcsa volt... sem volt eddig. Ez magában Miért választottak mégis véve is dicséret. gy' t u. ..... . , A szomszédos községből, Jobb itthon, mint máshol Rákéiból jár át ide Jovánczai egyszerű afféléiét —-, meg- Magda. Most éppen szabadsá- . ismerős gát tölti. A tűzhely mellett Jovánczai Magda kertésztauuló most ~házi­asszony oskodik-«. szokott a környezet, mindenki, no és ha dolgozik lekvárt" főz! Kertésztanuló ö az ember, megvan a -látszatja másodéves. Sok mindent csináltak már, Ma már — mondja Az elnök és a főagronúi.. u ültek már gépen is, s bár őket egy ne™ elégedhet meg még nem szólította el az isko- aZ altaf la, esténként, ha lemossák az olajat, könyveket bújnak, szó- . *^eres- Ezt a rakozva tanulnak. kettot ,oss,ze,,ke11 kapcsolni, ta­A hídmérleg előtt sorban _ ,, ........ á llnak a kocsik. Megvallom, örültem ennek „ , T .. a velemenynek éppúgy, mint-Sokez, Lak, dobaljai csak annak, amit a két szülő Kapo- M Mole - szol ki a Ms ház- nya Györgyné ^ Tmma bol Greczi Matild. György mondott. Kaponyáné — Munkaegység szerint oszt- elégedett, hogy Mslánya itt- juk a takarmányrépát, most hon maradt, s azon van, hogy éppen Molnár Lajosékét mér- különféle kedvezményekkel legelem — fordul felém. El- minél nagyobb kedvet adjon mondja, hogy az összes cukor- gyermekének a kertészkedés- répát ő mérte le, magtárosta- hez. Torma György meg azzal nuló. Nagyjából ismerős neki büszkélkedett, hogy fia milyen a munka, hiszen korábban ad- lelkesedéssel tanul csurgón, minisztrátor volt az irodán, de hány ötöst szerzett már, és hogy mennyire szereti a gé­peket. Aztán hozzákészülő­dött a levélíráshoz; soraiban talán ismét bent lesz a min­denkori apai intelem: »-Mindig becsületesen álld meg a helyed, pontosan végezd, amivel meg­bíznak. ..« * * « EDDIG TIZENKETTEN VÁ­LASZTOTTÁK, jövőre min­den bizonnyal még több fiatal választja élethivatásának a mezőgazdaságot Szentgáloské- ren. Megbecsülést érdemelnek 'zek a fiatalok, és azok a szö- »tkezeti vezetők, azok az idő- bb szakemberek, akik ilyen 1M ismeretesen, gondosan •glalkoznak velük l beszélgetni a tanulók­kal. Vörös Márta Dávid Gyula. SOK MINDENT HALLOT­TAM az utóbbi időben a szent- gáüoskéri szövetkezetről. Apró Ms hírek voltak ezek, s most akaratlanul is eszembe jut­nak: a kora tavasszal versenyt indítottak; gyakran elsők vol­tak az időszerű teendők végzé­sében a járásban; a vetéskor törekvő szorgalom, szervezett­ség jellemezte munkájukat; év­ről évre töretlenül haladnak előre; egyre szebb, megalapo­zottabb állattenyésztésük. So­rolhatnám még a tényeket, melyek jóleső megnyugvással tolták el az embert, és amelyek kapcsolatban vannak azzal, hogy ebben a szövetkezetben tizenkét mezőgazdasági tanuló van. Tizenkét fiatal, aki hiva­tásának, életcéljának válasz­totta a mezőgazdaságot... Nem tudok szó nélkül el­menni e mellett a szürkének, egyszerűnek látszó számadat mellett Sokfelé találkoztam már ezzel az aggódással telí­tett kérdéssel: »Nincs fiata­lunk, elöregszik a falu, mi lesz itt öt-tíz év múlva?« Bár igaz, hogy az utóbbi időben mór mutatkoznak az egészsé­ges változás jeled: a szakisko­lák egyre népesebbek, de ez az előrelépés még nem olyan mérvű, hogy eloszlassa a falu sorsáért aggódó idősebbek ké­telyeit. S ez a gond — úgy érzem — nemcsak az övék, ha­nem valamennyiünké. Akad­nak hitetlenkedők, aMk erről a problémáról szólva keserű legyintéssel annyit mondanak: »Ez az, amit nem tudunk meg­oldani.-« Az élet azonban cáfol, bizonyít: nincs egészen igazuk azoknak, akik egykedvűen le­mondanak. Mert itt van pél­dául szentgáloskér: közepes nagyságú szövetkezet, ma még nincs nagy, megyére szóló hír­neve, de tizenkét fiatal itt akarja megalapozni jövőjét Szürke szám hát ez? Nem hin­ném! Az irodában Vonyó József elnökkel és Jovánczai István főlagronómussal beszélgetek. Tavaly két tanulójuk volt, az idén tíz írta alá a szerződést. — A mostani nyolcadikosok Androsovics Jóska. M helyet munkaalkalmat — szólal meg az elnök. Megbecsüljük... A hófehér hajú ember szájából a 14—16 éves gyermekekre vonatkozva elismerést, gondoskodást, törő­dést és felelősséget jelent ez a szó. Elsősorban az a megkapó itt, ahogyan bánnak, foglalkoz­nak a fiatalokkal. * * * OTT KEZDTÉK, hogy meg- érdeklődték a szülőktől, gye­rekektől, Mk akarnak itthon maradni, összehívták őket, és beszélgettek velük. Az első lé­péseknél ott álltak mellettük, s ez a gondos, nevelő, szinte szülői szeretet azóta is kíséri őket. Szakágazatonként Mjelöl­ték melléjük az oktatókat, ezenkívül hetente egyszer- kétszer foglalkozik velük az elnök is meg a főagronómus is. Nincsenek egyedül, nincsenek magukra hagyva — és ez döntő. Most lehet és kell leg­jobban formálni a fiatalokat. A szentgáloskéri vezetők jód tudják, hogy az iskolában töl­tött három-három hónapok ezt nem képesek elvégezni. El­A mezőgazdaságot választották hivatásuknak Tanuló fiatalok, elégedett szülők Szentgáloskéren

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents