Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)
1963-11-05 / 259. szám
SommiKißlap A'Z MSZMP' MEGVEI BIZOTTSÁGA’ES A MEGYÉI TANACS LAPJ A j Barcsi változások A TÖPLITZI-TÓ TITKA ^^innnnnnnrri-r— VONATBA ÜLTEM egyik szombaton azzal a szándékkal, hogy Barcson töltöm a hétvégét, és megpróbálom a közelmúlttal összevetni a mát. Ismerősök, barátok, rokonok közé készültem, s — a viszonylag gyakori találkozások ellenére is — olyasféle várakozás bizsergetett, mint aján- tíékváró kisgyermekkoromban karácsony előtt Elhagyva Kadarkutat megritkultak az utasok, mind több ismerős arcot fedeztem föl a vonaton. Néhány szó: — Hogy vagy...? Merre...? >— és már valahol Belcsapuszta határában döcögött a vonat, feltűntek az ismerős faluszéli házak, később a Dráva is a csonka híddal, a fűrészüzem hatalmas rönktere és a téglavörös állomásépület Szürke, nyirkos szombat délután. Az állomás előtt ott az. autóbusz, végigvinne a községen, de gyalog megyek mégis, megpróbálom rendszerezni elképzeléseimet Eszembe jut: lemérhető-e úgy a változás, hogy a kép, amit a jelenről szeretnék festeni, ne csak árnyalataiban, hanem egészében is más legyen, mint a tíz-egynéhány éves múlt? Mi is volt akkor? És most? Szombaton délután és este sokat töprengek ezen, mert a barcsi változásokat nemcsak a néhány éves művelődési házzal, a vadonatúj gimnáziummal, az »Újtelep« élénk szánű házaival szeretném szemléltetni, hanem a mai barcsi fiatalok bemutatásával, a szombat—vasárnap néhány epizódjának és a tíz-tizenöt évvel ezelőtti emlékeknek felvillantásával. Így jutok vissza a gyermekkorba. MIRE EMLÉKSZEM? Egy napsütéses vasárnap délutánra: iskolai ünnepélyre készültünk éppen —1 anyák napja volt talán? —, amikor szörnyű robbanás rázta meg a volt csendőrlaktanya környékét. öt vagy hat korombeli kisfiút tépett darabokra a háborúból ottmaradt bomba. Sok bomba és gránát robbant, akkoriban mindem hónapban volt »fekete krónikája«. Kócos, kerek fejű fiúkra is emlékszem, közülük sokan itt sétálnak most a szombat délutáni barcsi utcán, a hatalmas, gyönyörű gesztenyefák: alatt. Felnőtt, komoly emberek: technikus, tsz-tag, tanár, agronómus, könyvelő, traktoros ... Az iskolára, az 1805- ben épült templom mögötti piactérre emlékszem, ahova minden nyáron tarkára mázolt cirkuszi lakókocsikat vontattak a kis tarka lovak;, a nagy sátor körüli téblábolásokra, vagy mozira, hogy előadásonként három-négyszer szakadt el a film. Jól emlékszem a sáros utcákra is. Ilyenkor őszszel még akkor is mély, fekete sár szegélyezte az úttesteket, amikor már csak —mint kamaszfiú — látogatóba jártam Barcsra nagyszülőimhez. Azóta jó néhány utca bitumenburkolatot kapott; ha van is, kevesebb, és »nem olyan veszélyes ...« a sár; a mozit — szélesvásznú — a művelődési ház nagytermébe költöztették. Ott, ahol nemrég kukoricaföldek között vitt a Szentesi út felé egy keskeny, földes csapás, most nagy ablakos, új családi házak sorakoznak, és ott van az új, modem gimnázium is, a tágas, világos tornaterem, az új uszoda. Sok háztetőn tv-anten- na, a művelődési ház előtt és másutt is a községben plakát: a Pécsi Nemzeti Színház jön majd a Sevillai borbéllyal. Hol vannak már azok az évek, amikor a tarka cirkuszi lovak, a Tarzan- és a »Zé«-filmek, a fővárosi »-vándorszínház« jelentették a szenzációt, és hozták a »kultúrát«.:. ? EGT POHÁR SÖR MELLETT ülök a Dráva Kisvendégtet csúsztat a szomszéd asztalnál ülő szürke ruhás, csizmás öregember elé. Az asztaloknál csöndesen poharazgató emberek, inkább idősebbek. A fiatalok most a művelődési házban televíziót néznek, táncolnak, beszélgetnek, vagy éppen zenét hallgatnak. — Búcsú lesz holnap..; — hallom a szomszéd asztaltól. Az a szürke ruhás öregember mondja valakinek. A búcsú... Zsebünkben az otthon kapott forintokkal jártuk régen a sátorutcákat, játékpisztolyt, kerek tükrös fut- balljáfékot, bábhuszárt vettünk, egy forintért felültünk a ringlispilre, céliba lőttünk pártás, pruszlikos vagy köcsögkalapos bádogfigurákra, meleg kolbászt ettünk, és mároot ittunk ... Ringlispil, céllövölde most is van, és még három másik sátor: a bazár, a bábos és egy »söntés«. Szegényes búcsú ez. Néhány apró gyerek, három vagy négy felnőtt. A körhinta áll, a céllövöldénél senki. — Hát lassan vége is a búcsú és a mézeskalács szívek romantikájának — gondolom. A reálisan gondolkodó mai fiatalok másban keresik a »-romantikát«. . Pénzt gyűjtenek motorra, autóra; járják az országot; külföldre utaznak; ha úgy tetszik, délután vonatra ülnek, és este végignézik a színház előadását Kaposváron vagy Pécsen. Olvasnak, tanulnak, ismereti körük tágul, szélesedik, s hogy még többet tudjanak az országról, a világról, az irodalomról, a filmről, a képzőművészetekről, a zenéről, minden pénteken és más napokon is összejönnek a Móricz Zsig- mond Művelődési Házban. Dura László művészeti előadó, az ifjúsági klub vezetője arról beszél, hogy a foglalkozásokra szívesen jönnek a fiatalok, előadásokat hallgatnak végig, táncolnak, szórakoznak. A közeljövőben érdekesnek ígérkező vitadélutánokat is rendeznek, hamarosan megnyílik a játéklőben, a felszolgáló bécsiszele- terem & ^ terv izgal_ más feladatok, jó tehetőségek, A televízióról szólva... Hűtógép, mosógép, egyéb háztartási kisgépek, televízió, motorkerékpár, autó... mindezek nem jelentenek már ritkaságot falvainkban, de a legtöbbször kimaradnak a számításból, amikor egyénileg méricskéljük a paraszti élet, ezen bélül az életszínvonal változásait Az emberek általában hajlamosabbak a panaszkodásra, mint arra, hogy elégedettségüket fejezzék ki. Noha van a néha jogos panaszkodás mellett dicsekednivaló bőségesen. Itt van például Kánya. Sem a megyében, sem a tahi járásban nem lehet úgy emlegetni leányát, mint nagy községet vagy mint - különösen jó gazdasági alapokról indult falut. Mégis ha azt nézzük, hogy Kánya lakóinak lélekszáma jóval alul mozog az ezren, megszámláljuk az új házakat, megszámláljuk az új és régi házak »feje fölött« messzire elnéző tv-antennákat, akkor csak azt állapíthatjuk meg, hogy ha teremnek is a hétköznapok gondokat, problémákat, az életszínvonal emelkedésével itt nincs baj. Kányán divat lett a televízió, mert divattá lehetett, és egyre gyarapszik a tv-tulajdó- nosok száma. Igen, komoly kultusza kezd kibontakozni ennek a technikai vívmánynak, ennek az újdonságnak. Mert az a televízió, újdonság! Gondoljunk csak arra, hogy hány parasztember otthonában volt villany és rádió a felszabadulás előtt! A rádiótuiajdonosok száma a villamosítással, a paraszti élet 1945 után bekövetkezett fordulatával szaporodott meg, és az utóbbi években kezdődött meg az a fejlődési folyamat, amellyel a televízió. kiszorítja a rádiót. Éppen úgy, makacs előretartással, ahogy a kerékpárt legyőzi, kiszorítja a motorkerékpár, az autó... Ennek, a kultúráltságunkat kedvezően alakító folyamatnak, a gazdagodásnak természetesen vannak megtervezett indítékai is. Mire gondolunk? Az 1962— 63. évi megyei művelődési terv a többi között tartalmazott egy olyan határozatot is, hogy valahány községünknek be kell szereznie egy televíziókészüléket, s olyan helyiségben kell üzemeltetni, amely mindenki előtt nyitva áll. Községeink zömmel végrehajtották ezt a határozatot a megadott időre, mostanra. A határozat végrehajtásától, az anyagi mód fokozatos szilárdulásától nem függetlenül mind nagyobb lesz az egyéni televíziótulajdano- sok száma is. Kányán tizenöt tv-készülék vált az emberéletének részévé. A tizenötből két készülék szolgálja a közjót. Sajnos, egyelőre nem meghatározott klubprogram szerint. De működnek a televíziós helyiségek, közönségbázissal is rendelkeznek, és ezek azok az adottságok, amelyek sürgetik a televíziós klubok működésének tervszerűvé tételét Kányán is, másutt is. Az 1963—64-es művelődési tervek irányelvei hangsúlyozottan hívják föl a figyelmet a televízióra, amely okosan felhasználva rangos eszköze lehet a népművelésnek, emelője a népművelési munka hatékonyságának. Használjuk fel a televízió kínálta lehetőségeket, tegyük tervszerűvé a televíziós klubok működését! !>. I és olyan elképzelések, melyeknek kivitelezéséért »veszekedni« kell, nem haragból persze, hanem fiatalos, célratörő lendülettel. A RÉGI MOZITEREMBEN bál van. A színpadon az öttagú tánczenekar; a teremben, a falak mellett álmos szemű mamák ülnek, pontosan úgy, mint tíz, tizenöt vagy akár ötven évvel ezelőtt is. Ritmusos, szép zenére táncol a terem közepén háromszáz kipirult arcú fiatal. Az ajtónál állva eszembe jut: lehet, hogy ők, ez a háromszáz fiatal és a többiek is, nem úgy szemlélik a barcsi változásokat, mint én. Itt éltek mindig, és — mert, mert nem egyszerre, hanem fokozatosan lett más itt az élet — talán nem is látják a változási De ben ne élnek — és ez a fontos. Vincze Jenő Ausztria: Folyamatban van a Max Gruber osztrák állampolgár, egykori SS katonatiszt vallomása szerint 1945 március—áprilisában a TöpUtzi-töba süllyesztett ládák kiemelése. A belügyminisztérium bizottsága megtekinti a tavat. (MTT Külföldi Képszolgálat) Opera? Tánczene? E lőször valami helyi túlbuzgóságra gondoltunk. Amikor azonban a harmadik, negyedik község ismére terjesztési tervében bukkant fel »Az operától a tánczenéig« című előadás, láttuk, hogy egy téves koncepcióból eredő, »felkapott« előadáscím ez a nagyberki népművelési körzetben. Égy pillanatig sem szeretnénk kétségbe vonni a jó szándékot, amellyel ezt az előadást tervbe vették, mégsem helyeselhetjük. , Mindkét műfajnak megvan a maga sajátos helye, fejlődése (stíluskorszakai) a zeneművészetben. Sok érdekeset lehet elmondani mindkettőről, de egy előadásban, egymással összefüggésben (!) — kizárt dolog! Ezt az előadáscímet mielőbb mással kell helyettesíteni. Az ismeretterjesztő előadások témaitervében ebben a két tárgyiban is találni ajánlott előadáscímeket: például a 150 évvel ezelőtt született Verdiről, Erkel Ferencről, vagy »Táncos muzsika« címmel az egyes korok divatos táncairól, illetve tánc-zenéjéről. Sőt az sem baj, ha zenei anyanyelvűnkről, a magyar népdalról hallgatnak előadást községeinkben. Egy kissé csodálkozunk azon, hogy a Kaposvári Járási Tanács Művelődésügyi Osztálya — bár a TIT megyei szervezete felhívta a figyelmüket — nem intézkedett ebben az ügyben. Érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy a cím téves idézett formájában. Helyesen így hangzik: »A tánczenétől az operáig.« Sajnos, ez így is fáiból vaskarika!-v. E. Csalódást zott Kennedy elnök az amerikai hanglemezgyártóknak. Ne tessék csodálkozni! Arról van szó, hogy az elnök hangja nem alkalmas — énekfelvételre. Legfelsőbb engedéllyel a Reprise Record cég mégis megoldotta, hogy az elnök ilyen jellegű hanglemezeken szerepeljen. A gyár mérnökei Siriäk kantyUmezM* oko- részleteket emeltek ki Kennedy egyik beszédéből, aláfestő muzsikát kevertek hozzá, valamint férfikórust. A gondosan összeállított számot aztán ezzel a címmel hozták ki: »Sing Along With JKF«, vagyis: Énekeljünk Ken- nedyvel. Mindebből az a gondoláit rögződik meg bennünk, hogy az Egyesült Államok elnökének nincs jó énekhangja. Ejnye, ejnye. Ez persze baj. De az ember hajlamos megbocsátani ezt a fogyatékosságot. S ha egyszer az elnök kösz lesz majd kimondani az igent, mondjuk, a leszerelésre, teljesen el fogjuk felejteni, hogy nincsen cfnek- hangja, s örüln^ fogunk, ha — ■prózában teszi ezL X. L Kevesebb adminisztráció az iskolákban A művelődésügyi miniszter rendelkezése A Művelődésügyi Minisztérium több intézkedéssel csökkentette az iskolai. adminisztrációt, a pedagógusok megterhelését. Az előírások szerint például jegyzőkönyvet csak a tanévnyitó, a félévi tantestületi, a tanévzáró és a diákok fegyelmi ügyeit tárgyaló rendkíMagyar festmények Ausztriában AM-Aussee: Az elhagyott bányából előkerült magyar festmények a filmfelvevő gép kereszttüzében. (MTI Külföldi Képszolgálat) vüli tantestületi értekezletről kell készíteni. Az idei oktatási évben az igazgatóktól már nem kémek óv végi jelentéseket, s elmarad a tanév végi statisztikai fölmérés is. Jelentős könnyítés, hogy a félévi érdemjegyeket csak a tanulók ellenőrző könyvébe kell — számjegyekkel — beírni, külön félévi értesítőt a nevelők nem állítanak ki. A legutóbbi miniszteri utasítás kimondta azt is, hogy az igazgatóknak az iskola munka- tervén kívül külön nevelési tervet nem kell készíteniük. Az osztályfőnököket, osztály- vezetőket mentesítik a terjedelmes osztályfőnöiki tervek összeállításának kötelezettsége alól, s megszüntetik az úgynevezett nevel teégi szint meghatározásával, elemzésével kapcsolatos fölméréseket. Nem kell tovább nevelési személyi lapokat, kimutatásokat sem készíteni. A Művelődésügyi Minisztérium nyomatékosan felhívta a tanácsi népművelési, illetőleg oktatási osztályok és az iskolaigazgatók figyelmét arra: messzemenően vegyék figyelembe azt az elvet, hogy a nevelési terv bevezetése semmiféle kötelező írásbeli többletmunkával nem járhat, [MTI) msso&ofc Nem volt elég? Robert Louvier francia vasúti jegyellenőr 34 évi szolgálat alatt összesen 14 200-szor tette meg a Pá- rizs-Marseille utat oda-visz- sza. Nemrég nyugalomba vonult, és fölkérték, mondja meg, mit kíván búcsúajéndé- kúL Louvier 20 darab Párizs—marséi lie i ingyen retúrjegyet kért... * * » Szárnyas csillagászok Nyugatnémet tudósok érdekes kísérlettel bizonyították be a költöző madarak ragyogó csillagászati érzékét Egy költöző énekesmadarat, amely kalitkában született, és soha nem látta még az éjszakai mennyboltot, bevitték- a brémai planetáriumba. Amint felgyűltük a villanyos »csillagok«, a madárka azon nyomban dél-nyugati irányba kezdett repülni, vagyis arrafelé, amerre afrikai téli szállása fékszik. Ha viszont a mesterséges mennyboltot úgy rendezték el, ahogyan a csillagok tél közepén állnak — pontosan 77 nappal az énekesmadár normális költözési ideje után —, akkor a madárka óriási sebességre »kapcsolt rá«, mintha be akarná hozni az elvesztegetett időt. Végül olyan csillagászati konstellációt állítottak be a planetáriumban, amilyenhez a kismadár Abesszíniában szokott hozzá. Erre percnyi habozás nélkül leszállt, • • • Számítás A nagyatádi gimnazisták is segítettek a somogyszobi Aranykalász Tsz burgonyájának fölszedésében. Elkísérte őket egyik tanáruk is. — Aztán mit tanít óz elvtárs? — kérdezték tőle a tsz-tagok. — Matematikát:.: — Igen, ez szép! Eljöhetne hozzánk véglegesen is a szövetkezetbe. — Jó, jó, de hat minek? — Minek? Elnöknek! Nem lenne baj, ha összeadni, kivonni, szorozni nem is nagyon tudna, csak osztani tudjon jól..; • • • Oroszlánfej a csomagban Sok furcsaságot szállított már a posta, az utóbbi hetekben azonban nem mindennapi küldemény került a dombo/árj. postásoik kezébe. A csomagolópapírba, egyszerű kartondobozba burkolt valami — a tartalma szerint hús — förtelmes bűzt árasztott. Nem szívesen vettélt kézbe de mivel a helyzet tarthaiaJUn volt, kibontották. Elképzelhető ssegény •dombóvári post 15 elképedése, amikor a kibontott cs miauból egy oroszlánfej nézett velük »■farkasszemet«. A vizsgálat a következőket 'derítette ki: a Fonyód-fürdőte- lepen járó cirkusz egyik oroszlánja elpusztult. Az idomító a kiszolgált kedvenc fejét »elválasztotta« a törzsétől, s csomagként feladta az egyik pécsi állatkereskedÖ, preparátor címére. Pécsen — két nap múlva — a círpzettot az amúgy sem illatos oroszlán már használhatatlan fejét nem vette át. A csomagsérülés jegyzőkönyvezése után a pécsi postahivatal visszaküldte a feladónak, art?’ azonban már nem érkezett meg. Dombóváron a szabálytalanul feladott küldeményt kibontották, majd látván a tartalom leromlott állapotát, égy tartályban lelakatolták, s minthogy a feladó telefonon hozzájárult megsemmisítéséhez, elföldelték. Somogyi Néplap Az MSZMP So^nogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca ft.
