Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-05 / 259. szám

SommiKißlap A'Z MSZMP' MEGVEI BIZOTTSÁGA’ES A MEGYÉI TANACS LAPJ A j Barcsi változások A TÖPLITZI-TÓ TITKA ^^innnnnnnrri-r— VONATBA ÜLTEM egyik szombaton azzal a szándékkal, hogy Barcson töltöm a hétvé­gét, és megpróbálom a közel­múlttal összevetni a mát. Is­merősök, barátok, rokonok kö­zé készültem, s — a viszony­lag gyakori találkozások el­lenére is — olyasféle vára­kozás bizsergetett, mint aján- tíékváró kisgyermekkoromban karácsony előtt Elhagyva Ka­darkutat megritkultak az uta­sok, mind több ismerős arcot fedeztem föl a vonaton. Né­hány szó: — Hogy vagy...? Merre...? >— és már valahol Belcsapuszta határában döcö­gött a vonat, feltűntek az is­merős faluszéli házak, ké­sőbb a Dráva is a csonka híddal, a fűrészüzem hatalmas rönktere és a téglavörös állo­másépület Szürke, nyirkos szombat délután. Az állomás előtt ott az. autóbusz, végigvinne a községen, de gyalog megyek mégis, megpróbálom rendsze­rezni elképzeléseimet Eszem­be jut: lemérhető-e úgy a változás, hogy a kép, amit a jelenről szeretnék festeni, ne csak árnyalataiban, hanem egészében is más legyen, mint a tíz-egynéhány éves múlt? Mi is volt akkor? És most? Szombaton délután és este sokat töprengek ezen, mert a barcsi változásokat nemcsak a néhány éves művelődési ház­zal, a vadonatúj gimnázium­mal, az »Újtelep« élénk szánű házaival szeretném szemlél­tetni, hanem a mai barcsi fia­talok bemutatásával, a szom­bat—vasárnap néhány epizód­jának és a tíz-tizenöt évvel ez­előtti emlékeknek felvillantá­sával. Így jutok vissza a gyer­mekkorba. MIRE EMLÉKSZEM? Egy napsütéses vasárnap délután­ra: iskolai ünnepélyre készül­tünk éppen —1 anyák napja volt talán? —, amikor ször­nyű robbanás rázta meg a volt csendőrlaktanya környé­két. öt vagy hat korombeli kisfiút tépett darabokra a há­borúból ottmaradt bomba. Sok bomba és gránát robbant, ak­koriban mindem hónapban volt »fekete krónikája«. Kó­cos, kerek fejű fiúkra is em­lékszem, közülük sokan itt sétálnak most a szombat dél­utáni barcsi utcán, a hatal­mas, gyönyörű gesztenyefák: alatt. Felnőtt, komoly embe­rek: technikus, tsz-tag, tanár, agronómus, könyvelő, trakto­ros ... Az iskolára, az 1805- ben épült templom mögötti piactérre emlékszem, ahova minden nyáron tarkára mázolt cirkuszi lakókocsikat vontat­tak a kis tarka lovak;, a nagy sátor körüli téblábolásokra, vagy mozira, hogy előadáson­ként három-négyszer szakadt el a film. Jól emlékszem a sá­ros utcákra is. Ilyenkor ősz­szel még akkor is mély, feke­te sár szegélyezte az útteste­ket, amikor már csak —mint kamaszfiú — látogatóba jár­tam Barcsra nagyszülőimhez. Azóta jó néhány utca bitu­menburkolatot kapott; ha van is, kevesebb, és »nem olyan veszélyes ...« a sár; a mozit — szélesvásznú — a művelő­dési ház nagytermébe költöz­tették. Ott, ahol nemrég ku­koricaföldek között vitt a Szentesi út felé egy keskeny, földes csapás, most nagy ab­lakos, új családi házak sora­koznak, és ott van az új, mo­dem gimnázium is, a tágas, világos tornaterem, az új uszoda. Sok háztetőn tv-anten- na, a művelődési ház előtt és másutt is a községben plakát: a Pécsi Nemzeti Színház jön majd a Sevillai borbéllyal. Hol vannak már azok az évek, ami­kor a tarka cirkuszi lovak, a Tarzan- és a »Zé«-filmek, a fővárosi »-vándorszínház« je­lentették a szenzációt, és hoz­ták a »kultúrát«.:. ? EGT POHÁR SÖR MEL­LETT ülök a Dráva Kisvendég­tet csúsztat a szomszéd asztal­nál ülő szürke ruhás, csizmás öregember elé. Az asztaloknál csöndesen poharazgató embe­rek, inkább idősebbek. A fiata­lok most a művelődési házban televíziót néznek, táncolnak, beszélgetnek, vagy éppen ze­nét hallgatnak. — Búcsú lesz holnap..; — hallom a szomszéd asztaltól. Az a szürke ruhás öregember mondja valakinek. A búcsú... Zsebünkben az otthon kapott forintokkal jár­tuk régen a sátorutcákat, já­tékpisztolyt, kerek tükrös fut- balljáfékot, bábhuszárt vet­tünk, egy forintért felültünk a ringlispilre, céliba lőttünk pár­tás, pruszlikos vagy köcsögka­lapos bádogfigurákra, meleg kolbászt ettünk, és mároot it­tunk ... Ringlispil, céllövölde most is van, és még három másik sátor: a bazár, a bábos és egy »söntés«. Szegényes bú­csú ez. Néhány apró gyerek, három vagy négy felnőtt. A körhinta áll, a céllövöldénél senki. — Hát lassan vége is a bú­csú és a mézeskalács szívek romantikájának — gondolom. A reálisan gondolkodó mai fia­talok másban keresik a »-ro­mantikát«. . Pénzt gyűjtenek motorra, autóra; járják az or­szágot; külföldre utaznak; ha úgy tetszik, délután vonatra ül­nek, és este végignézik a szín­ház előadását Kaposváron vagy Pécsen. Olvasnak, tanulnak, is­mereti körük tágul, szélesedik, s hogy még többet tudjanak az országról, a világról, az iro­dalomról, a filmről, a képző­művészetekről, a zenéről, min­den pénteken és más napokon is összejönnek a Móricz Zsig- mond Művelődési Házban. Dura László művészeti előadó, az ifjúsági klub vezetője arról beszél, hogy a foglalkozásokra szívesen jönnek a fiatalok, elő­adásokat hallgatnak végig, tán­colnak, szórakoznak. A közel­jövőben érdekesnek ígérkező vitadélutánokat is rendeznek, hamarosan megnyílik a játék­lőben, a felszolgáló bécsiszele- terem & ^ terv izgal_ más feladatok, jó tehetőségek, A televízióról szólva... Hűtógép, mosógép, egyéb háztartási kisgépek, televízió, motorkerékpár, autó... mind­ezek nem jelentenek már rit­kaságot falvainkban, de a leg­többször kimaradnak a számí­tásból, amikor egyénileg mé­ricskéljük a paraszti élet, ezen bélül az életszínvonal változá­sait Az emberek általában haj­lamosabbak a panaszkodásra, mint arra, hogy elégedettségü­ket fejezzék ki. Noha van a né­ha jogos panaszkodás mellett dicsekednivaló bőségesen. Itt van például Kánya. Sem a megyében, sem a tahi járás­ban nem lehet úgy emlegetni leányát, mint nagy községet vagy mint - különösen jó gaz­dasági alapokról indult falut. Mégis ha azt nézzük, hogy Ká­nya lakóinak lélekszáma jóval alul mozog az ezren, megszám­láljuk az új házakat, meg­számláljuk az új és régi házak »feje fölött« messzire elnéző tv-antennákat, akkor csak azt állapíthatjuk meg, hogy ha te­remnek is a hétköznapok gon­dokat, problémákat, az életszín­vonal emelkedésével itt nincs baj. Kányán divat lett a tele­vízió, mert divattá lehetett, és egyre gyarapszik a tv-tulajdó- nosok száma. Igen, komoly kultusza kezd kibontakozni en­nek a technikai vívmánynak, ennek az újdonságnak. Mert az a televízió, újdonság! Gondol­junk csak arra, hogy hány pa­rasztember otthonában volt villany és rádió a felszabadu­lás előtt! A rádiótuiajdonosok száma a villamosítással, a pa­raszti élet 1945 után bekövet­kezett fordulatával szaporodott meg, és az utóbbi években kezdődött meg az a fejlődési folyamat, amellyel a televízió. kiszorítja a rádiót. Éppen úgy, makacs előretartással, ahogy a kerékpárt legyőzi, kiszorítja a motorkerékpár, az autó... Ennek, a kultúráltságunkat kedvezően alakító folyamatnak, a gazdagodásnak természetesen vannak megtervezett indítékai is. Mire gondolunk? Az 1962— 63. évi megyei művelődési terv a többi között tartalmazott egy olyan határozatot is, hogy va­lahány községünknek be kell szereznie egy televíziókészülé­ket, s olyan helyiségben kell üzemeltetni, amely mindenki előtt nyitva áll. Községeink zömmel végrehajtották ezt a határozatot a megadott időre, mostanra. A határozat végre­hajtásától, az anyagi mód fo­kozatos szilárdulásától nem függetlenül mind nagyobb lesz az egyéni televíziótulajdano- sok száma is. Kányán tizenöt tv-készülék vált az emberéle­tének részévé. A tizenötből két készülék szolgálja a közjót. Sajnos, egyelőre nem meghatá­rozott klubprogram szerint. De működnek a televíziós helyi­ségek, közönségbázissal is ren­delkeznek, és ezek azok az adottságok, amelyek sürgetik a televíziós klubok működésének tervszerűvé tételét Kányán is, másutt is. Az 1963—64-es művelődési tervek irányelvei hangsúlyo­zottan hívják föl a figyelmet a televízióra, amely okosan fel­használva rangos eszköze le­het a népművelésnek, emelője a népművelési munka haté­konyságának. Használjuk fel a televízió kínálta lehetőségeket, tegyük tervszerűvé a televíziós klubok működését! !>. I és olyan elképzelések, melyek­nek kivitelezéséért »veszeked­ni« kell, nem haragból persze, hanem fiatalos, célratörő len­dülettel. A RÉGI MOZITEREMBEN bál van. A színpadon az öttagú tánczenekar; a teremben, a fa­lak mellett álmos szemű ma­mák ülnek, pontosan úgy, mint tíz, tizenöt vagy akár ötven évvel ezelőtt is. Ritmusos, szép zenére táncol a terem közepén háromszáz kipirult arcú fiatal. Az ajtónál állva eszembe jut: lehet, hogy ők, ez a háromszáz fiatal és a többiek is, nem úgy szemlélik a barcsi változásokat, mint én. Itt éltek mindig, és — mert, mert nem egyszerre, hanem fokozatosan lett más itt az élet — talán nem is látják a változási De ben ne élnek — és ez a fontos. Vincze Jenő Ausztria: Folyamatban van a Max Gruber osztrák állampol­gár, egykori SS katonatiszt vallomása szerint 1945 március—áp­rilisában a TöpUtzi-töba süllyesztett ládák kiemelése. A bel­ügyminisztérium bizottsága megtekinti a tavat. (MTT Külföldi Képszolgálat) Opera? Tánczene? E lőször valami helyi túlbuzgóságra gondoltunk. Ami­kor azonban a harmadik, negyedik község ismé­re terjesztési tervében bukkant fel »Az operától a táncze­néig« című előadás, láttuk, hogy egy téves koncepcióból eredő, »felkapott« előadáscím ez a nagyberki népművelési körzetben. Égy pillanatig sem szeretnénk kétségbe vonni a jó szándékot, amellyel ezt az előadást tervbe vették, még­sem helyeselhetjük. , Mindkét műfajnak megvan a maga sajátos helye, fejlő­dése (stíluskorszakai) a zeneművészetben. Sok érdekeset lehet elmondani mindkettőről, de egy előadásban, egymás­sal összefüggésben (!) — kizárt dolog! Ezt az előadáscímet mielőbb mással kell helyettesíteni. Az ismeretterjesztő elő­adások témaitervében ebben a két tárgyiban is találni aján­lott előadáscímeket: például a 150 évvel ezelőtt született Verdiről, Erkel Ferencről, vagy »Táncos muzsika« címmel az egyes korok divatos táncairól, illetve tánc-zenéjéről. Sőt az sem baj, ha zenei anyanyelvűnkről, a magyar népdalról hallgatnak előadást községeinkben. Egy kissé csodálkozunk azon, hogy a Kaposvári Járási Tanács Művelődésügyi Osztálya — bár a TIT megyei szer­vezete felhívta a figyelmüket — nem intézkedett ebben az ügyben. Érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy a cím téves idézett formájában. Helyesen így hangzik: »A táncze­nétől az operáig.« Sajnos, ez így is fáiból vaskarika!-v. E. Csalódást zott Kennedy el­nök az amerikai hanglemezgyártók­nak. Ne tessék csodálkozni! Ar­ról van szó, hogy az elnök hangja nem alkalmas — énekfelvételre. Legfelsőbb enge­déllyel a Reprise Record cég mégis megoldotta, hogy az elnök ilyen jel­legű hanglemeze­ken szerepeljen. A gyár mérnökei Siriäk kantyUmezM* oko- részleteket emel­tek ki Kennedy egyik beszédéből, aláfestő muzsikát kevertek hozzá, valamint férfikó­rust. A gondosan összeállított szá­mot aztán ezzel a címmel hozták ki: »Sing Along With JKF«, vagyis: Énekeljünk Ken- nedyvel. Mindebből az a gondoláit rögződik meg bennünk, hogy az Egyesült Államok elnöké­nek nincs jó ének­hangja. Ejnye, ej­nye. Ez persze baj. De az ember hajla­mos megbocsátani ezt a fogyatékos­ságot. S ha egy­szer az elnök kösz lesz majd kimon­dani az igent, mondjuk, a lesze­relésre, teljesen el fogjuk felejteni, hogy nincsen cfnek- hangja, s örüln^ fogunk, ha — ■pró­zában teszi ezL X. L Kevesebb adminisztráció az iskolákban A művelődésügyi miniszter rendelkezése A Művelődésügyi Miniszté­rium több intézkedéssel csök­kentette az iskolai. adminiszt­rációt, a pedagógusok megter­helését. Az előírások szerint például jegyzőkönyvet csak a tanévnyitó, a félévi tantestüle­ti, a tanévzáró és a diákok fe­gyelmi ügyeit tárgyaló rendkí­Magyar festmények Ausztriában AM-Aussee: Az elhagyott bányából előkerült magyar festmé­nyek a filmfelvevő gép kereszttüzében. (MTI Külföldi Képszolgálat) vüli tantestületi értekezletről kell készíteni. Az idei oktatá­si évben az igazgatóktól már nem kémek óv végi jelentése­ket, s elmarad a tanév végi sta­tisztikai fölmérés is. Jelentős könnyítés, hogy a félévi ér­demjegyeket csak a tanulók ellenőrző könyvébe kell — számjegyekkel — beírni, külön félévi értesítőt a nevelők nem állítanak ki. A legutóbbi miniszteri utasí­tás kimondta azt is, hogy az igazgatóknak az iskola munka- tervén kívül külön nevelési tervet nem kell készíteniük. Az osztályfőnököket, osztály- vezetőket mentesítik a terje­delmes osztályfőnöiki tervek összeállításának kötelezettsége alól, s megszüntetik az úgyne­vezett nevel teégi szint megha­tározásával, elemzésével kap­csolatos fölméréseket. Nem kell tovább nevelési személyi lapokat, kimutatásokat sem készíteni. A Művelődésügyi Miniszté­rium nyomatékosan felhívta a tanácsi népművelési, illetőleg oktatási osztályok és az isko­laigazgatók figyelmét arra: messzemenően vegyék figye­lembe azt az elvet, hogy a ne­velési terv bevezetése semmi­féle kötelező írásbeli többlet­munkával nem járhat, [MTI) msso&ofc Nem volt elég? Robert Louvier francia vasúti jegyellenőr 34 évi szolgálat alatt összesen 14 200-szor tette meg a Pá- rizs-Marseille utat oda-visz- sza. Nemrég nyugalomba vo­nult, és fölkérték, mondja meg, mit kíván búcsúajéndé- kúL Louvier 20 darab Pá­rizs—marséi lie i ingyen re­túrjegyet kért... * * » Szárnyas csillagászok Nyugatnémet tudósok ér­dekes kísérlettel bizonyítot­ták be a költöző madarak ra­gyogó csillagászati érzékét Egy költöző énekesmadarat, amely kalitkában született, és soha nem látta még az éj­szakai mennyboltot, bevitték- a brémai planetáriumba. Amint felgyűltük a villanyos »csillagok«, a madárka azon nyomban dél-nyugati irány­ba kezdett repülni, vagyis arrafelé, amerre afrikai téli szállása fékszik. Ha viszont a mesterséges mennyboltot úgy rendezték el, ahogyan a csillagok tél közepén állnak — pontosan 77 nappal az énekesmadár normális költö­zési ideje után —, akkor a madárka óriási sebességre »kapcsolt rá«, mintha be akarná hozni az elvesztege­tett időt. Végül olyan csilla­gászati konstellációt állítot­tak be a planetáriumban, amilyenhez a kismadár Abesszíniában szokott hozzá. Erre percnyi habozás nélkül leszállt, • • • Számítás A nagyatádi gimnazisták is segítettek a somogyszobi Aranykalász Tsz burgonyá­jának fölszedésében. Elkísér­te őket egyik tanáruk is. — Aztán mit tanít óz elv­társ? — kérdezték tőle a tsz-tagok. — Matematikát:.: — Igen, ez szép! Eljöhetne hozzánk véglegesen is a szö­vetkezetbe. — Jó, jó, de hat minek? — Minek? Elnöknek! Nem lenne baj, ha összeadni, ki­vonni, szorozni nem is na­gyon tudna, csak osztani tudjon jól..; • • • Oroszlánfej a csomagban Sok furcsaságot szállított már a posta, az utóbbi hetekben azonban nem mindennapi kül­demény került a dombo/árj. postásoik kezébe. A csomagoló­papírba, egyszerű kartondoboz­ba burkolt valami — a tartal­ma szerint hús — förtelmes bűzt árasztott. Nem szívesen vettélt kézbe de mivel a hely­zet tarthaiaJUn volt, kibontot­ták. Elképzelhető ssegény •dom­bóvári post 15 elképedése, amikor a kibontott cs miauból egy oroszlánfej nézett velük »■farkasszemet«. A vizsgálat a következőket 'derítette ki: a Fonyód-fürdőte- lepen járó cirkusz egyik orosz­lánja elpusztult. Az idomító a kiszolgált kedvenc fejét »elvá­lasztotta« a törzsétől, s cso­magként feladta az egyik pé­csi állatkereskedÖ, preparátor címére. Pécsen — két nap múl­va — a círpzettot az amúgy sem illatos oroszlán már használha­tatlan fejét nem vette át. A csomagsérülés jegyzőkönyve­zése után a pécsi postahivatal visszaküldte a feladónak, art?’ azonban már nem érkezett meg. Dombóváron a szabálytalanul feladott küldeményt kibontot­ták, majd látván a tartalom le­romlott állapotát, égy tartály­ban lelakatolták, s minthogy a feladó telefonon hozzájárult megsemmisítéséhez, elföldelték. Somogyi Néplap Az MSZMP So^nogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka Sándor utca ft.

Next

/
Thumbnails
Contents