Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-30 / 279. szám

SamoguiHéplap ■LZ MSZMP MEGYEI RI70TTSÁGA ES A MEGYEI TANACS L APJ A |: ötig, tfizitezek j A HANGSZERKÉSZÍTŐ A tárgyalóteremből Késő bánat... Egy alacsony termetű, fiatal férfi áll a Marcali Járásbíró­ság büntetőtamácsa előtt Ami­kor a bírákra s az egymás után belépő tanúkra pillant, elvörö­södik, szégyenkezve lehajtja fejét. Szavaiból, készséges, gyors válaszaiból is az érző­dik, hogy megbánta már ezer­szer, amit tett, amiért bíróság elé került... A vádlott Hargitai Gyula, a Marcali Községi Tanács volt vb-elnökhelyettese. Azelőtt pe­dig a Fonyód!, illetve a Ka­posvári Járási Tanács vb-tit- káraként dolgozott. Mit követett el? Miért keH felelnie a bíróság előtt? Aziért, mert elfeledkezett arról, hogy mire kötelezte hivatali esküje, választóinak bizalma, s visz- szaélt hatalmával, beosztásá­val, jogtalan előnyt szerzett, zugírászattal foglalkozott. Először Csizmadia György kutasénak segített a házhely- vásárlásban. Tájékoztatta, hogy ha megvesz egy építési tilalom alatt álló telket, a ta­nács megfelelő csereingatlan­nal kártalanítja. Elintézte az adásvételi szerződéseket, ren­dezte a telekkönyvet A vb- ülés pedig hozzájárult az in­gatlancseréhez. Hargitai Gyu­lának kétezer forint jogtalan haszon ütötte a markát Élttől kezdve sokan nem az ügyvédi munkaközösséghez fordultak ügyes-bajos dolgu­kat intézteim, hanem Hargi­taihoz. S ő senkinek sem mon­dotta, hogy nem áll módjában elintézni, hogy nem fogadhat el tőlük pénzt, mert ez ellen­kezik hivatali beosztásával. Nem küldte el őket az ügyvé­di munkaközösséghez, hanem mindent elvállalt Iff. Horváth Ferencék 600 forintot Szettek neki, Mánál Ferenc háromszá­zat Egyik ügyfele a zsebébe csúsztatott 200 forintot Hargi­tai nem tiltakozott. Puska Ká­roly házat akart építeni, csak­hogy a tanács még nem adott rá engedélyt — Legyen szíves megsürgetni — kérte Hargi­tait A »szívességért-« ezer fo­rintot adott néki; Hargitai Gyula azzal véde­kezett a bíróság előtt, hogy ne­héz anyagi helyzete vitte rá arra, hogy jogtalanul fogadjon el pénzt. Vajon elhihető-e ez? Hiszen elnökhelyettesi fizetése elegendő volt arra, hogy há­romtagú családjánál-e tisztessé­ges megélhetésit biztosítson. Érdekes egyik-másik ügyfe­lének tanúvallomása is, hogy miért hozzá, és miért nem az ügyvédi munkaközösséghez fordultak az adásvételi szerző­dések elkészítése végett Csiz­madia Györgyné: »Azért ad­tuk a pénzt, mert tudtuk, hogy nélküle nem csinálja meg a tanács a telekingatlan cseré­jét.« Horváth Ferencné: »Azt gondoltam, így olcsóbb lesz, mint az ügyvédi munkaközös­ségnél. Nem is volt sok az a hatszáz forint.;Szabó Já­nos: »A múltban így csinálták a jegyzők isw.;; Igen, a jegyzők csinálhatták. De a tanács vezetőd nem tehet­nek ilyet, mert törvényeink tiltják. Őket azért jelölték, vá­lasztották meg, hogy minden erejükkel, tudásukkal közsé­gük, városuk előrehaladásáért, fejlesztéséért dolgozzanak. Azért, hogy minden ellenszol­gáltatás nélkül elintézzék a hozzájuk fordulók jogos kéré­seit, ha módjuk van intézked­ni. Puska Károly házépítési kérelmének ügyében például már régien dönteni kellett vol­na, a határidő lejárt. Hargitai azonban nem tájékoztatta a ké­relmezőt, hanem közbenjárá­sát ígérte meg, s eltette a fel­kínált pénzt ... A bíróság az eljárást meg­szüntette ugyan, mert a vár­ható büntetés mértéke nem ha­ladná meg az egy évet, azon­ban kimondta: ha három éven belül valamilyen bűntettet el­követ, ezt az eljárást is le­folytatják, s megkapja méltó büntetését ... Hargitai Gyula sokgyerme­kes munkáscsaládból szárma­zik. Gyermekkorában kulik­nál, uraságnál kocsiskodott. A nép hatalma tette lehetővé, hogy másiként, új emberként élhessen, tanulhasson. Taná­csi iskoláin kívül öt évet el­végzett a Jogtudományi Egye­temen is. Azonban már nem államvizsgázhatott, mert köz­ben letartóztatták, s leváltot­ták elnökhelyettesi tisztségé­ből. Most az egyik állami gaz­daságban segédmunkás. Hogyan történhetett meg mindez? Ügy, hogy Hargitai Gyula többre tartott néhány ezer fo­rintot, mint választóinak bi­zalmát és saját becsületét. Amikor látta, hová visz az út, megbánta. Csakhogy akkor már késő volt Előbb kellett volna gondolkoznia! Sz. L. Ki tud többet? Vasárnap délután 1 órai kez­dettel »Ki tud többet?« cím­mel vetélkedőt rendez az 503-as ipari tanuló-iskola KISZ- és szakszervezete ipari tanu­lók részére. A vetélkedőn több megye ipari tanulói küzdenek az or­szágos döntőbe jutásért. Az érdekesnek ígérkező rendez­vény játékmestere Padisák Mihály, a Magyar Rádió és Te­levízió munkatársa lesz. Ä ve­télkedőt követő műsorban föl­lépnek: Jósé Armandi dél- amerikai diák gitár- és ének­művész, továbbá a Csiky Ger­gely Színház művészei, az If­júsági Ház zenekara, a mo- demtánc-klub és az 503-as ipa- ritanuló-iskola népi tánccso­portja. Két jutalomsorsolás a lottón decemberben A jövő hónapban ismét két jutalomsorsolást rendez a Sportfogadási és Lottóigazga­tóság. 2500 értékes tárgyjutal­mat sorsolnak ki. A nyeremé­nyek listáján kétszoba-hallos öröklakás személygépkocsival, háromszoba-étkezőfülkés, log- giás lakás, kétszoba-erkélyes öröklakás, egyszoba-hallos öröklakás személygépkocsi és sok más értékes jutalomtárgy szerepel. A helyiség, amelyben dol­gozik, csak a legnagyobb jó­indulattal nevezhető műhely­nek. Talán kétszer három mé­teres. Sötét este van, amikor kopogok, az öreg mester oda­benn nem is hallja. Megre­pedt ablakszemek, rokkant, nyikorgó ajtó. Fél évszázada dolgozik itt Papp János, Ka­posvár első hangszerkészítő mestere. Mivel a hely két em­bernek szűk, azt mondja, men­Elmondja, hogy négy évet vett el tőle az első világhábo­rú. Lembergben volt hadimu­zsikus. — Akkor még az a nóta jár­ta, hogy: »Hideg szél fúj, édes­anyám ...« Elénekli az első sorokat, az­tán legyint egyet. — Ma már más a divat... — Szereti a zenét? — Nagyon — mondja, és fel­csillan a szeme. jünk a lakásba. Bent, ahogy leülünk, cigarettára gyújt, és elgondolkodva fújja a füstöt. — A mesteremről csak jót mondhatok, saját fiának te­kintett ... Az életéről, 77 évéről már kevésbé. Munkája mindig a vidámságot szolgálta. Élete mégis olyan volt, mint egy szomorú Schubert-románc. Na­gyobb műhelyre soha nem fu­totta. A kereset csak a min­dennapokhoz volt elég. így sza­ladtak el az évek, a súlyos év­tizedek. Mert súlyosak voltak. — Az élet rám sokat osz­tott ... De erről nem beszél, csak fújja a füstöt, felhőjében alig látom az arcát. — Cimbalmokat csináltam, zongorákat, píanínót, hegedűt. Ez a legszebb szakma a vilá­gon... — És mit szeret mégjobban? A válasz halk: — A munkámat... A szoba fálán oklevelek. Egyiket kiváló munkájáért, a másikat ötvenéves munkássá­gáért kapta. A muzsikán kí­vül nincs más szenvedélye. Egy buksi fejű, kócos kis­fiú viharzik be. — Megjöttem, nagyapám... Az öreg csak nézi, s ebben a meleget sugárzó szempárban minden benne van. A gyerek meg odaül a zongorához, és Bartókot játszik. A szárnyaló dallamok megtöltik a szobát. Búcsúznék már, de még meg­kérdem, hány évig él egy he­gedű. Az öreg mester rám néz, most látok először mosolyt az arcán. — Sokáig. Túléli az embert... És most már mosolyogva né­zi tovább az unokát. N. S. cé rebellis Esztendők óta tart már a csatározás Bódi Vince elnök és Kucor Vendel között. Az okát kutatja azóta is a falu népe — hasztalan. • * * Kucor Vendel az örök rebel­lis. Így tartják számon a falu­ban, ezt a fekete, vékonyéön- gájú, de nagy erejű embert, aki a szövetkezet megalakulá­sa óta egyfolytában a növény­termesztők főbrigadérosa — a tagság legnagyobb megelége­désére. Emberemlékezet óta értő ember hírében állott, és az a szóbeszéd járta róla, hogy csak rápislant valamelyik tábla földre, és már mondja is: ide ezt vessenek, oda meg azt. Az igazság persze az, hogy kerek negyven esztendeje tapossa ■már ugyanazt a földet, és így behunyt szemmel is pontosan tudja, hol jár a határban, s ott milyen a föld összetétele. Érthető, ha a vezetőség adott a szavára, a tagság meg egye­nest szentírásnak vette, amit egyszer Kucor Vendel kinyi­latkoztatott. Hogy miért mégis Kucor az örök rebellis, amikor éppen neki van a legkevesebb oka rá? Övé a legtöbb munkaegy­ség, ő épített elsőnek fürdőszo­bát a házához — egy főbriga- dérosnak így dukál, magya­rázta akkor az embereknek —, ó csapott olyan laJcodalmai a lányának, hogy még a hete­dik faluban is híre, járt. Sokan faggatták már, hogy megtud­ják a titkát — eredménytele­nül. Első »lázadása« egybeesik a szövetkezet megalakulásával. A falu vezetői nem bízván saját erejükben — .mint ké­sőbb borozgatás mellett beval­lották: Kucor Vendel makacs­ságától tartottak leginkább —, segítséget kértek a közeli iha­ros munkásaitól. A kérő szóra egy autóbusznyi vasas érkezett a faluba, és annak rendje és módja szerint nyomban hadi­tanácsra ültek össze a falu ve­zetőivel, amikor egyszer csak kivágódott a tanácsterem ajta­ja, és belépett — Kucor. — Köszönjük, hogy eljöttek — fordult a meglepett munká­sokhoz —, de fölöslegesen fá­radtak. — Azzal negyven be­lépési nyilatkozatot kért, az elsőt ott helyben aláírta, s mint a szövetkezeti mozgalom legfőbb agitátora egyedül in­dult a felvégre, ahol a »leg­nehezebb« emberek laktak... ö, Kucor Vendel, aki addig a leghangosabban ellenezte a közöst. Aznap — a munkások segít­sége nélkül — közös akaratra jutott az egész falu. Hogyan csinálta Kucor Vendel? Mi in­dította rá? Hetekig tárgyalta a falu Kucor pálfordulását, de csak a találgatásig jutották el az emberek. Második »lázadása« az első közös aratáskor történt A gépállomás három, kom­bájnt küldött a nagy esemény­re. Az emberek kíváncsian, de elégedett arccal bámulták a három mindentudó masinát. Csak Kucor Vendel nézett át a gépek fölött. Aztán... Kaszát ragadott, s olyan rendet vágott egymaga, hogy a gép se különbet. Felesége szed­te utána a markot Az elnök bosszúsan förmedt rá: — Mit csinál ott, Vendel? Ha nem vigyáz, még eltapos­sák a gépek! — és cifrázta hosszan, egy szuszra. Kucor türelmesen végigvár­ta az elnököt, csak aztán szólt: — Huszonnégy évig minden nyáron vágtam a rendet. Csak nem gondolja, hogy éppen a huszonötödik nyáron ülök majd ölbe tett kézzel?! — Az­zal feleletet sem várva nagyot suhintott kaszájával, s a dél­ebédig nem is hagyta abba. Harmadik lázadására a nyár végén került sor. Beállított az elnökhöz: — Nagyobb istálló kell, Vin­ce! Nem férnék már be a te­henek! Az elnök kényszeredetten bólogatott, hogy tudja 6 jól, csak éppen nincs mi bői. Kucor végighallgatta, aztán sarkon fordult. Az elnök elégedetten mosolygott, és a tenyerét dör­zsölte: végre, egyszer ő ma­radt felül! Másnap nyoma veszett a Ku- cor-brigádnak meg néhány fo­gatnak is. Hiába nyomozott Bódi Vince a határban, senki sem látta őket, nem tudott senki se róluk. Csak késő este kerültek elő a szövetkezet er­dőjéből. Az élen Kucor Vendel és az erdőkerülő ballagott. Mö­göttük a megrakott szekerek. Az erdőkerülő egyenesen Bódi Vincéhez lépett. — Végrehajtottuk az utasí­tást... — jelentette katoná­san, s azzal, mint aki jól vé­gezte dolgát, távozott. Egy hét múlva már harmin­cán szorgoskodtak az új istál­ló építésénél. Negyedik »lázadása« a na­pokban esett. Kucor éppen az elnöknél járt, amilcor megcsörrent a telefon. Vendel közelebb állt a készülékhez, fölvette. így tudta meg, hogy a megye trak­tort kínál a - szövetkezetnek. Ha a vételár kétharmadát két napon bélül készpénzben kifi­zetik, övék a traktor. Bódi Vince káromkodott, kért, hi­vatkozót és fenyegetődzött, de a telefonáló hajthatatlannak bizonyult, s a kasszában pihe­nő ötezer forint sem fiadzott meg. Kucor Vendel megint csak nem szólt. Elment a kocsmába, leült az egyik sarokasztál mel­lé, a körmét rágta, és meg­ivott két féldecit. Aztán nya­kába vette a falut, és másnap reggel nyolcvanezer forintot szurkolt le az elnök asztalára. Csupa piros hasú bankót. Bódi Vince úgy meredt a re­bellisre, majd a jókora pénz­csomóra, mint aki nem tudja, hogy ébren van avagy álmo­dik. Csak akkor ocsúdott, ami­kor Kucor már az ajtónál járt. — Kiraboltad a bankot? — kiáltotta utána megdöbbenve. Kucor nyugodtan válaszolt: — Majdnem... — azzal a kalapjához bökte az ujját, és kilépett az ajtón. De mielőtt becsukta volna, még vissza­szólt: — Majd elfeledtem: kétszáz forinttal tartozunk az embe­reknek. Kivétel nélkül mind a négyszáznak... Nem várt választ, csak csön­desen távozott. Esztendők óta tárj már a csatározás Bódi Vince elnök és Kucor Vendel között. Akik eddig a titok nyitják keresték, felhagytak vele. Inkább azt ta­lálgatják: mi lesz Kucor Ven­det ötödik »lázadása«. Fakiki Fái SO&OK A női divat hovatovább olyan gyorsan változik, hogy nincs idő megszokni <t fele­ség külsejét. * * * Egy svájci újság írja, hogy a nő általában nyolc okból vásárol: a férje mondta; a férje nem mondta; sová­nyabbnak látszik benne; kül­földről való; az ismerősök megpukkadnak majd; ilyen még senkinek sincs; ilyen már mindenkinek van; csak! * * * Marcel Aymé francia víg­játékíró jegyezte meg: »Az asszonyok nagyon fontos föl­fedezést tettek, mégpedig azt, hogy az életben semmi sem szükségesebb, mint — a fölösleges!« • * * »Édes gyermekem. je­gyezd meg, hogy az életben mindig jó úton haladni ne­héz, mert a jó út szűk és göröngyös. De legalább nem forgalmas ...« • • * A repülőhalak ugrásai né­melykor elérik a 200 méter hosszúságot és a 6 méter magasságot. • • * A földkerekségen napon­ta hozzávetőlegesen 3,5 mil­liárd gyufaszálat használnak el. E gyufaszálak súlya kö­rülbelül egymillió kilo­gramm. » * * Többféle rendeltetés — Anyu, mire való a li­ba? — Miért kérdezed, kis­fiam? — Mert aputól megkérdez­te Jóska bácsi, hogy milyen az új alkalmazottja, s erre ó így felelt: »Liba, de kü­lönben ennivaló...« • * » Kovácsné kapacitálja a férjét a kirakat előtt. — Legalább egy gyöngy­sort végy nekem. — Édes szívem, egy asz- szony legszebb ékszere a hű­ség... — Jó, jó. De mit csinál­jak, ha az idén nem vise­lik?.., • » * Sírfeliratot olvas valaki egy temetőben: *Itt nyug­szik egy csöndes és becsüle­tes politikus.« — Nohát — mondja a te­metőlátogató —, milyen időkre virradtunk, ha már egy sírba kőt embert kell temetni!... • * * Szeressük egymást, malacok! Svédországban feltaláltak egy olyan permetezőszert, amit ha a disznóólban vagy a konda között szétpermete­zik, az összes disznók és ma­lacok egy csapásra megnyug­szanak, nem bosszantják egymást, hanem békés szere- tetben élnek együtt. Az új szer a szagláson keresztül fejti ki hatását, és állítólag még sohasem mondott cső­döt. Nem lehetne talán valami hasonlót.. < ? Két író beszélget — Megvettem a könyvedet. — Ja, te voltál az? mrn mm m*m*»****W> r.n ni—— Somogyi Néplap AZ MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanáé* lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor «. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 3. Telefon 15-1«. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloké.J és postáskézbesitőknél. Előfizetési dij egy hónapra 12 Ft. Index: 25001 Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Katinka Sándor utca '».

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents