Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-29 / 278. szám

Somogyi Néplap MOTOROSOK ELMÉMÉIBŐL ÜNNEP ELŐTT A hagyományok szerint ünnepi kulturális hét kezdődik Kaposváron december 2-án. A város évről évre ünnepség- sorozattal emlékezik meg felszabadulásának évfordulójáról, s ezzel — immár a negyedik alkalommal — állít méltó emlé­ket 1944. december másodikénak. Ezúttal a szokványostól el­térő, bízvást émlékezetes, sokszínű ünnepi események tanúi lehetünk. Évente december elején — a felszabadulás emlékére — kaposvári irodalmi napokat rendeztek. Nyolc-tíz ismert vagy kevésbé ismert nevű író jött el ilyenkor városunkba, hogy két-három napon át üzemekben, vállalatoknál, illetve anké­tokon találkozzék az olvasókkal. Az újszerűség fénye azon­ban évről évre halványodott. Hogy úgy mondjuk, kinőttük ezt az ünneplő ruhánkat. Szükségessé vált, hogy valami új, más, nagyobb, a jubileumra méltó ünneplőben tisztelegjen felszabadulásának évfordulóján Kaposvár. Ez az elgondolás vezette a városi tanácsot, amikor el­határozta, hogy a felszabadulási napok időtartamát meg­növeli, kereteit bővíti, programját gazdagítja. Ennek az el­gondolásnak köszönhető a kaposvári kulturális hét változa­tos, ötletes és gazdag műsora. Egy héten ót — december 2-től 9-ig — minden nap új eseményt, meglepetést tartogat. A város kórusainak önálló koncertje; bábcsoportok szereplése; a »Nappali sötétség« című film díszbemutatója és ankétja; irodalmi színpadok bemutató estje; színházi és irodalmi ankétok s mindennek koronájaképpen az Űj Írás irodalmi estje, hogy csak a legjelentősebbeket említsük a sorra kerülő eseményekből. A felszabadulási emléknapok felhívják a figyelmet még valamire. Jelzik, hogy vannak a városnak eddig kevéssé is­mert vagy csak ritkán felcsillanó értékei, kulturális erői. Biztató, egészséges erjedés kezdete az idei kulturális hét; ígérete régi adósságok törlesztésének. Ilyen adósságunk _ — többek közt — kórusaink, irodalmi színpadaink működése. Jogos kívánság évek óta az, hogy lássuk, hallhassuk őket. Adjunk pódiumot nekik! Joggal reméljük, hogy nem csalatkozunk, s hogy közön­ségnevelő és ízlésformáló kulturális munkájában most előbbre lép a város. W. E. XXXX)OOOOOC<XXXX>OOOOOOOOOOCOOOOOOOCOCXXXXXXXXX Megkönnyítik a házi kályhajavításokat Többször előfordul, hogy olyan kisebb javításokra szo­rul a kályha, amelynek elvég­zésére nem kell szakember. A házi javítások azonban eddig többnyire meghiúsultak, mert a vásárlók nem jutottak hoz­zá a szükséges anyagokhoz, hiánycikk volt a samottliszt, az agyag, a vízüveg, a bécsife­hér s-tb. A kereskedelem erre a télre jobb ellátást ígér ezekből a cikkekből. A samottliszitet és az agyagot forgalomba hozó FAÉRT áruellátása lényegesen jobb, mint eddig bármikor volt. A Ferroikómia Ktsz váltakozott a vízüveg palackozására, és rö­vid idő múlva így kerül forga­lomba fél- és egyliteres lezárt üvegekben. Előrecsomagolással teszik jobbá a nitrolakk- és az emyvellátást. A bécsdfehérből a kereskedelem igényeinek meg­felelő mennyiséget szállítottak az üzletekbe. (MTI) Bodoni Az emberek többségének nem sokat mcmd ez a név, azonban a népes nyom­dászcsaládban mindenki jelkapja fejét hallatára. A nyomdásztanulQkat Bodo- Tú-típusú betűk rajzolására tanítják, a szedőszekrények túlnyomó többsége Bodoni- betűt rejt. Mert különle­gesen szép írást metszett Gianbattista Bodoni, a pár­mai nyomda igazgatója, és nemes formájú antikva meg kurzív betűtípusai nélkül ma is elképzelhe­tetlenek a nyomdák. A klasszicista betűk minden különösebb díszítést mel­lőzve, szinte felülmúlha­tatlan szépséggel pom­páznak a fehér papí­ron — mint e megem­lékező írásunk címén is látható. Ma 150 éve, hogy G. Bo­doni meghalt. Működésé­nek kiemelkedő szakasza­ként emlegetik a pármai éveket, hiszen nyomdájá­ból görög, római, olasz és francia klasszikusok, Ho­mérosz, Vergilius, Hora­tius, Dante stb. művei ke­rüllek ki. E leönyvek nagy­szerű kiállítása még ma is méltán leélt csodálatot,' a szépet szerető emberek kö­rében. Bodoni nagy művésze volt a- betűmetszésnek. Összesen 143 betűnemet vésett. Amikor halálának év­fordulójára emlékezünk, meghajtjuk fejünket a szé­pet és maradandót alkrftó mester előtt. Mert Bodo­ni betűi nékülözhetetlenek. P. Gy. Ruiss György kiállítása Budapesten Holnap délben nyitják meg a Képcsarnok Vállalat rendezésé­ben Ruisz György kaposvári festő­művész kiállítását Budapesten, a Derkovits Gyuls-teremben. Az ün­nepi megnyitó beszédet dr. Fehér Zsuzsa műtörténész mondja. Az alábbi történeteket a me­gyében hallottuk szavahihető emberektől, motorosoktól — tehát hihetünk nekik. És örül­jünk velük együtt annak, hogy most mint humoros és nem mint fájó, csonttöréses epizó­dokat emíítihetjük ezeket az eseteket. Mintha kS lett volna... — Nem mentem gyorsan, sohasem szerettem zavarni a gépet. Figyeltem az utat. A motor egyenletesen búgott. Gondolkodtam erről is, arról is, hiszen oly sok minden eszébe jut az embernek, mi­közben az utat járja... Egy­szerre megijedtem! Valami közeledett felém, irtózatos se­bességgel, sötét színű, tojás- nagyságú ... A fejemmel ép­pen egy vonalban! Mintha kö lett volna! A következő pilla­natban a homlokomhoz vágó­dott, és elvesztettem lélekje­lenlétemet ..: Amikor feltá- pászkodtam, és megtapogattam a fejemet, véres lett a kezem. A motorkerékpár mellettem feküdt. Nem lett baja a gép­nek se és nekem se azon kí­vül, hogy felhasadt a bőr a homlokomon attól a titokzatos valamiből. Sehol senki a közel­ben, aki kővel hajigáit volna... Szétnéztem az úton, kerestem bukásom okozóját. Meg is ta­láltam. Ott feküdt teljes élet­nagyságban, mozdulatlanul. Egy szarvasbogár volt. Eltűnt a nyúl — Sötét este volt. A motorke­rékpár lámpája messzire bevilá­gította az utat. Észrevettem, hogy a fénycsóvába szaladt egy nyúl. A lámpába bámult, és csak né­ha tett olyan mozdulatot, mint­ha el akarna iramodni. De nem ment semerre sem. Az első ke­rék egy pillanatra a magasba emelkedett, kezemben megbillent a kormán”, de sikerült egyen­súlyban tartani a gépet. Amikor megálltam, és megnéztem a mo­tort, a sárhányón találtam né­hány szőrszálat, de a nyúlnak se híre, se hamva. Kerestem a gá­zolás helyén, az árokban, mind­hiába. Jóval távolabb leltem meg, az árok egy messzebb eső részén, a fűben. Már nem volt benne élet. Odáig elszaladt még... Saj­náltam. De örültem is, hogy rám nézve ilyen szerencsés kimenete­lő volt ez a gázolás. A kutya visszatért — Ha tőlem függne, minden­kit megbüntetnék, aid a ku­tyáját póráz nélkül az utcára engedi. Nincs nagyobb veszély a motorosra, mint a szabadjá­ra engedett kutya. Egyszer volt egy bukásom, azóta félek tőlük ... Mentem az úton. iga­zán lassan, első sebességgel. Egy kutya megugatta a moto­romat, aztán elmaradt mögöt­tem. Egyik pillanatról a má­sikra azonban előttem termett, és még annyi időm se volt, hogy féürefardítsam a kor­mányt ... Nagyot buktam, de szerencsére semmi bajom sem történt. Kiszámíthatatlan ál­lat a kutya, nem lehet megbíz­ni benne. És még ha csak 5 váltaná kárát, de a motoros is majd mindig felborul, ha ku­tya ugrik eléje... • Gyertyahiba — Kezdő motoros voltam. Azt som tudtam, hogy ha liiba adó­dik, hova is nyúljak először. Vizsga és jogosítvány nélkül in­dultam el annak idején első utamra. Ültem a motoron, és él­veztem, amint a szél csiklandoz­ta az arcomat. Annál kellemetle­nebb vo-lt, amikor a masina egy­szerre elhallgatott, és csak ad­dig szaladt, ameddig a lendület vitte. Szégyelltem tanácsot kérni másoktól, nekirugaszkodtam hát, és toltam a motort jó pár kilo­méter hosszan, egészen. hazáig. Megértem kifújni magam. Egyik ismerősöm kölcsönkérte a gépet, és az ablakból kárörvendve néz­tem, hogyan bajlódik az indítás­sal. De nem volt szerencsém. Rövid próbálkozás után nem indult ugyan, de valamit gyor­san csinált vele, és máris ment Ekkor tudtam meg. mi volt a baj. »Beköpte« a gjrertyát, emiatt kutyagoltam kilométereket... A táltos — A motorkerékpárt, amivel rövid utat akartam megtenni, kölcsönkértem erre az alka­lomra. Kezdetben nem is volt vele semmi baj. Egyszer azon­ban veszettül felbúgotit, és hiá­ba akartaim csökkenteni a gázt, a szabályozó szerkezet nem engedelmeskedett. Mindenkép­pen ' igyekeztem lassítani a tempót, és mihelyt sikerült, le­ugrottam a nyeregből. De így meg a lábfék szabadult fel.;. Szaladtam a motor mellett li­hegve, egyre fáradtabban. Nem bírtam tovább, eldöntöttem az út mellett A gazdája később felvilágosított, hogy a beszorult »gázbowden« volt az oka az egésznek. de vele nem fordult volna elő, mert ő ismeri mo­torjának ezt a »szokását«. Hiá­ba, mindig tanul újat az em­ber.,, Hernesz Ferenc A STUART MÁRIA ELŐADÁSÁBÓL Kelten beszélgetnek: — És tudod, ez olyan régi ügy, hogy már szerepeli a bábeli toronyépítők faliúj­ságján is... * * * Kiszámították, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság 56 millió lakosából két és fél millió a tisztviselő. Ez azt jelenti, hogy minden 22,4 la­kosra jut egy hivatalnok. * * » Alkoholszegény ßört hoz­nak forgalomba Ausztriában. Az új eljárás szerint készült sör alkoholtartalma csupán 0,5 százalék a szokásos 4 szá­zalékkal szemben. Nátrium és kalcium megfelelő adago­lásával szomjúságcsökkentő hatást érnek el vele. * * * A napokban egy milánói háziasszony húszlírás pénz­darabját beleejtette a szennyvízcsatorna nyílásába. Azonnal riasztotta a tűzoltó­ságot. Amikor a készültség kivonult, és látták, hogy mi­ről van. szó, a parancsnok dü­hösen magyarázni kezdte, hogy az államnak ez a riasz­tás 15 000 lírájába került. »Számomra ez a húsz líra többet jelent, mint az állam­nak a tizenötezer« — vágott vissza az asszony, és csak akkor nyugodott meg, ami­kor a parancsnok a saját zse­béből kifizette a húsz lírát * * * Városi lány A négyéves Marika anyu­kájával falura utazott a ■nagymamájához. A megérke­zést követő napon a szom­széd — Imre bácsi — magá­val vitte Marikát a mezőre. A kislány nak nagy élmény volt a kirándulás. Útközben jól szemügyre vett mindent. Különösen nagy érdeklődést tanúsított a leocsit húzó lo­vak iránt. Még a mezőn is figyelemmel kisérte szinte minden mozdulatukat. Egy­szer csak látta ám. hogy a Manóinak, az egyik lónak a fejéről lecsúszott a szemel­lenző. — Imre bácsi — kiáltotta a kicsit távolabb dolgozó ko­csisnak —, lesett a ló nap­szemüvege! — szn — Mulatságos apróságok Egy londoni elemi iskolá­ban megkérdezi a tanító a gyerekektől: — Hol szenvedett Anglia legsúlyosabb vereséget? A kis nebulók sokáig hall­gatnak, majd az egyik nagy nehezen jelentkezik, és azt kérdezi: — Tanító úr, kérem, fut­ballban vagy teniszben tet­szik gondolni? * * « Egy londoni napilapban je­lent meg a következő hirde­tés: »Nyelvtanárt keresek papagájomhoz. Oxfordi kiej­tés kívánatos.« * * * A hitvestársi kritika — hozzáértők szerint — a férj felfogásában jog, .a feleség felfogásában kötelesség. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: A Fortharingay-vűr csodála­tos szépségű királyi rabja fö­lött ítéletet mondott a parla­ment. Á skótok és a franciák volt királynőjének, az angol trón várományosának meg kell hal­nia, mert amíg él, Erzsébet nem ülhet nyugodtan trónján, összeesküvés összeesküvést ér. már, hányadszor — a szabadu­lást. Üj erőre kap a megmene­külés reménye, és soha jobb­kor, hiszen törvényellenesen halálra ítélték Stuart Máriát! (1. kép: Olsavszky Éva és Var­ga Tibor.) Leicester gróf — aki megta­gadva korábbi szerelmét a vi­kor szeretett nőt vérpadon lás­sa viszont. Rábeszéli a ki- nőt, hogy keze maradjon tisz­ta Stuart Mária vérétől; csak akkor hajtsák végre a halá­los ítéletet, ha Stuartért új összeesküvést szőnek. Csel­vetéssel arra is rászedi a hiú és Öregedő Erzsébetet, hogy ta­lálkozzék ellenfeléveL Csak ké­Nincs más kiút: menekülni kell. A találkozóról vérig sértve távozó Erzsébetet meg­sebesítik. összesküvés! Morti­mer figyelmezteti a veszélyre Leicester grófot, akitől meg­menekülését Mária várja. A kegyenc, hogy bőrét mentse, elárulja aa ifjú Mortimcrt, lennie Stuart Mária kivégzésé­nél. .. (3. kép: Forgács Tibor és Varga Tibor.) o * * (Fölvételeink még altkor ké­szültek, amikor a Stuart Mária címszerepét Olsavszky Éva Jászai-díj as játszotta. Azóta, mint ismeretes, a címszereplőt WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor ti. 2. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-1«, Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési dij egy hónapra 12 Ft. Célja mindnek az: kiszabadí­tani börtönéből Stuart Máriát. Mortimer, a zordon rabtartó unokaöccse ígéri « ki tudja Iág legszebb asszonya iránt, s most a hatalmáért reszkető Erzsébet kegyence — még nem oly elvetemült, bogy as egy* söbb derül ki, hogy © találko­zás* milyen végzetes... (2. kép: Takács Anna és Forgács Ti- bot* elárulja szerelmét is. De an­nak, hogy visszaférkőzzön a haragvó királynő kegyeibe, nagyobb ára yaa: jelen kell ért baleset miatt Stuart Máriát Meggyesy Mária, a Veszprémi Petöa Színház tagja alakítja otaerreáj Cndex: 53067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemébe* Kaposvár, Latinka Sándor utca t.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents