Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)
1963-11-28 / 277. szám
Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGVEI TANACS Lf PJ A FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL OPERAEST ■ auaftnaacaaana* _ __ __ _ _ _ . . . AZ ARANYFOG A kémek és az állam- biztonsági szervek egymást kijátszó akciói, meglepő fordulatai peregnek az új bolgár filmben. A titkos kapcsolatok szálait követve bontakozik ki a film főhősének, *»-Arany fog'<-nak a tragédiája. Lipovszki kapitánnyal a hadifogságban fondorlattal elhitetik, hogy családját otthon, Bulgáriában kiirtották, és rá is halálbüntetés vár, ha hazatér. Elkeseredésében vállalja a diverzánsmegbíza- tást, és kalandos úton, illegálisan tér vissza hazájába. Otthon azonban későn ébred rá az igazságra, amikor már sokszorosan elárulta népét, hazáját. Bosszút áll kerítőin, ez azonban már mit sem változtat egyéni sorsán. Az évad első, jelentős sikere után hétfői bérleti hangversenyén a legnépszerűbb operák részleteivel örvendeztette meg közönségét a Közalkalmazottak Szimfonikus Zenekara, iVerdi, Bizet. Puccini muzsikaija és a vendégművészek az el- jsű hangversenyénél jóval né- ipesebb közönséget vonzottak, jűj színfolt is gazdagította ezt )az estét: a Vikár Béla Kórus i közreműködése, ami a hibákétól eltekintve is figyelemre- éjnéltó kezdeményezés. A hall- jgatóságot — a szokásokhoz híjven — kezdeti csalódás érte: j Gencsy Sári és Horváth Edit )nem lépett pódiumra, helyettük Gyulai Vera és KoltayVa- )léria tolmácsolta a remekmű- > veket Szabó Miklós és Radnay ) György oldalán. A hangverseny egyenetlenségei ellenére í kedvező kép alakulhatott ki ) együtteseinkről, a vendégekről. ÍKét ólára sikerült behatolnunk Saz opera birodalmába, s Verődi zenéjében feloldódva áldoz- 3 ni a zeneköltő emlékének. A Traviata-előjátékkal kez- Jdett a zenekar. Nem volt a 51egszerencsésebb indítás, zenekarunk csak igen halványan iidézte a művet s korábbi megszólaltatását. Gyakran járunk jígy, hogy a »fölmelegített« mű- jvek tolmácsolásán elnagyoltság érződik, kevesebb gondot, ^energiát fordítunk rá (»hiszen Pórul járt rablók Három fiatalember üldögélt július 13-án este a marcali íöldművesszövetkezet vendéglőjében: Hottó István és Becs József alig múltak harmincévesek, Szabó Sándor meg most töltötte be 18. évét Sokat ittak aznap. Mégsem az járt az eszükben, hogy hazamenjenek, kialudjak mámorukat, hanem az, hogyan juthatnának pénzhez, amiből folytathatnák az italozást Becs és Szabó előzőleg két pénzügyőrrel iszogatott. Azok fizettek nekik. Amikor látták, hftgy az erősen ittas pénzügyőrök tele vannak pénzzel, felötlött bennük a gondolat, el kellene tőlük venni a sok szálast. — Utánuk is mentünk, szóltunk nekik, hogy álljanak meg, de nem hallgattak ránk, így nem sikerült pénzt szerezni — mondották később a hozzájuk csatlakozó, ugyancsak pénz nélkül lődörgő Hottónak. Csavarogtak egy ideig, majd visszatértek a vendéglőhöz pénzszerzési alkalomra várakozva. Az alkalom hamarosan megérkezett a berúgott H. Gyula motorkezelő személyében. — Akar jó bort és nőt? — szólították meg a cimborák élénken ecsetelve előtte, hogy tudnak egy olyan borkimérést, ahol még a késő éjszakai órákban is lehet néhány litert innia olyan embernek,. akit részegsége miatt máshol már nem szolgálnak kill Gyulának nem kellett sokáig magyarázni, csatlakozott hozzájuk. Közrefogva támogatták a magáról alig tudó embert. Marcali legsötétebb része felé vezették, ahol nemigen járnak éjszakánként. Útközben pénzt csaltak ki tőié borra azzal az ürüggyel, hogy a maguk részét már »összedobták-«. Vettek is egy üveggel, s miközben mendegéltek, H. Gyula zsebéből kilopkodták a pénanek vélt papírdarabokat. Még jobban fellobbant rablása vágyuk, amikor a részeg ember közijlte velük, hogy négyezer forintot keres havonta, s előző nap volt fizetés. — Add ide a pénzt, mert itt a nő, fizetni kell! — állították meg egy sötét, elhagyatott helyen. S amikor a részeg elővette erszényét, Hottó kikapta a kezéből. Dulakodni kezdtek. Bécs és Szabó egy kissé távolabbról figyelte a birkózást. — Megvan, gyertek, segítsetek! — hívta őket Hottó. H. Gyula elvkor döbbent rá, hegy mi is történik vele. A három emberrel már nem mert szembeszállni, elszaladt, otthagyta erszényét, pénzét, és elment a rendőrségre. A 1 iá rom cimbora ott maradt. Először osztozkodni akartak az erszényben talált 120 forinton, majd végül Bécs tartotta magánál azzal, hogy másnap ismét együtt lesznek — orvhal'á- szatra akartak menni —, s akkor osztozkodnak. Reggel azonban, amikor megtudták, hogy a rendőrség keresi őket, visszavitték a pénzt és az erszényt tulajdonosának. A tárgyaláson Hottó elismerte, hogy társai felbujtásá- ra rabolta el a részeg ember pénzét. Bécs és Szabó viszont tagad. — Nem igaz, hogy el áltártuk venni a pénzügyőröknél levő pénzt, s az sem igaz, hogy Hottót felbujtattuk. A járásbíróság azonban nem fogadta el védekezésüket. Hiszen Bécs Józsefet nemrégen ítélték el kukoricalopósért felfüggesztett börtönbüntetésre, s erről társai is tudtak. Hottót viszont pénzlopás miatt bírságolták meg. Mindhármukat visszaesésben elkövetett rablás bűntettében mondották ki bűnösnek. Hottó Istvánt 3 évi börtönre, ugyanilyen időtartamú jogvesztésre, Bécs Józsefet 3 és fél évi börtönre, 3 évi jogvesztésre, Szabó Sándort 2 évi és 3 hónapi börtönre és 3 évi jogvesztésre ítélték. Szalai László 5 játszottuk már«), s ez minőig OOOCXXXXXXXXXXXJOCOCOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXDOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOvisszaüt. Itt Várkonyi Sándor karmesteri munkájában is bizonyos lezsérséget éreztünk, hangzásban és hangulatilag sem volt teljes az előadás. Annál nagyobb meglepetéssel és őszinte örömmel hallottuk a zenekar másik önálló számát, Puccini Manon-közzenéjét. Szentjóbi Miklós, Geibinger Sándor és Lehota Dezső bensőségesen lírai szólói mintegy előrejelzések voltak, melyeknek nyomában összeforrott együttesként — nem túlzás — ragyogó teljesítményt nyújtott karmester és zenekar. Általában elégedettek voltunk az operák részleteinek megformálásával is, együttesünk méltó partnere, egyenrangú társa volt a vendégművészeknek. Talán csak a Nabucco-kórus zavarosan indított s mindvégig botladozó kísérete csorbította élményeinket s néhol az indokolatlan tempólassítások, bizonytalankodás. A Vikár Béla Kórus is (karigazgató Nyakas József) a Nabucco-kórus- ban nyújtott kevesebbet. Talán a zenekar is közrejátszott ebben. Verdi Cigány-kórusa azonban arról árulkodott, hogy fejlődő, jó képességű együttes lépett dobogóra, jóllehet régebbi gondjait még nem tudta megoldani. A férfikar gyengeségére, kiegyenlítetlen hangzására gondolunk, mely különösen a kórusmű zenekari kíséret nélküli részeinél bukkant elő. As est legnagyobb élményé Radnay György szerezte Verdi Rigoletto-részletével. Szinte Új mesterséges hold Cape Canaveralből Föld körüli pályára indítottak egy »IMP« jelzésű mesterséges holdat, ameljtnek műszerei a napkitörések adatainak gyűjtéséire alkalmasait. A kísérlet a tervezett holdrepülés előkészületei közé tartozik. (MTI) nem találni kifejezést ragyogó tolmácsolására. Az egész színháztermet megrázta kulturált, zengő hangja, s emellett operai színpadon ritkán hallani ilyen mélységesen átélt, végigszenvedett Cortigianit. Azt hiszem, nem a kaposvári hangverseny, hanem az operaéneklés csúcsa volt ez, melyet aligha feledhet a közönség. Szép volt és emlékezetes Luna és Germont áriája is. Gyulai Vera bársonyosan mély hangját, kiváló tehetségét ugyancsak megőriztük emlékezetünkben. Bár a Máglyaáriában még kénytelenek voltunk fölfedezni néhány hamis hangot, később, különösen Saint Saens Bosszú-áriájával nagy jövő előtt álló énekes mutatkozott be. Korántsem voltunk elégedettek Koltay Valéria teljesítményével. Bár muzikalitása vitathatatlan, a magas hangok már megpróbáltatást jelentenek számára. Szabó Miklós szereplését is fáradtnak, önmagával szemben is aggódónak éreztük, bár kiváló tenoristaerényei itt-ott megcsillantak. A Rigoletto- kvartettben sajnálatosan mind a négy énekes önálló életet élt s szinte egymástól függetlenül tolmácsolta szerepét. Várkonyi Sándor biztonsággal vezette zenekarát, méltó részese a sikernek. A műsorközlő feladatát ismét Szabó András vállalta; sajnáljuk, hogy most már nem lehet elmenni szó nélkül e korántsem lebecsülendő hivatás vállalójának felfogása, módszere mellett. Az előző hangversenyen még »gyermekcipő ben jártunk a nagy magyar ugaron«, de ugyan mit várunk a közönségtől, ha önmagunk sem vagyunk képesek kilépni e cipőből? Szabó András ismeretterjesztő hivatást vállalt. De a hangverseny-látogató közönség körében ugyan kinek kell elmesélni Violetta tragédiáját, bemutatni »az öreg« Germontot, ki nem ismeri ma már a Trubadúr, a Rigoletto, a Traviata — e legnépszerűbb operák — meséjét? Némi irodalmi ismeretük is van már az embereknek, s uram bocsa’ hangversenykalauz a könyv- szekrény polcán. Miért nem beszélünk a zenéről!? Miért nem hallunk a korról, melyben született, miért nem elemezzük a műveket és részleteit? S ha nem tudunk mondani többet, mint amihez minden ember hozzájutott már, miért nem elégszünk meg a szigorú műsorközléssel? Az emberek szeretik, ha nem nézik őket gyermekeknek, s bizony megmosolyogják — most is ezt tették —, ha kiskorúsít- ják őket. Ezenkívül szeretik a változatosságot is, mert minden ember új színt, új gondolatokat, s ha mást nem, új nézőpontot hozhat a pódiumra... Jávori Béla IJőaL&tt szerelem ír isírt szemű, gyászruhás asszony keres. Ahogy közeledik, egyre jobban látni: arcának ráncait dús csokorba kötötték az évek. Fekete kesztyűjével fehér zsebkendőt szorongat, szemében könnycseppek bujkálnak. Nehezen találja a szavakat: — Ne haragudjon, hogy csak s bajban keresem ... Meghalt az én drága Andorom. Nincs itt se rokonom, se ismerősöm, nincs, aki elbúcsúztainá az én jó férjemet Arcát könnyár önti el, hangja elcsuklik: — Nem tartozott ő már semmiféle egyházhoz, papnak mm szólhatok. Magát kérném, jöjjön el a temetésre, búcsúztassa el tőlem drága férjemet * * * lg gyenletesen zuhog az •*-/ eső a temetőre — Apró szobában fekete állványon urna fehérlik. Két imbolygó gyertyaláng vigyázza. Egyetlen nő zokog mellette. Közelebb megyek.,. Jobban szemügyre veszem ... Nem Simonná. Ki lehet? Igen, egy pillanatig csak rémlik, aztán világosan fölismerem: örvényes Eszter. Mióta ismerem, ö volt Andor szeretője. Szegény Simonná ... Igazán sohasem lehetett boldog, mert férjét meg kellett osztania Eszterrel. Emlékszem, hogy szokta mondani az asszony: — Bohém fiú az én Andorom. Bármeddig marad is esténként Eszternél, a szívével igazán csakis engem szeret. Most mindhárman fordulóponthoz érkeztek. A kétéltű, daliás férjnek nincs gondja többé. Eszter álma szertefoszlott. Nem kaphatta meg az áhított kedves családi házat. Egyedüllétet kapott. Az idő is elrepült fölötte. Simonné nem maradt egyedül: a vigasztalanság élettársul melléje szegődött. Körülnézek... Már heten állnak a szobában. Csupa ismeretlen ember. De Simonné sehol sincs. A gyászolók suttogva beszélgetnek... Nem ismerik az urnához boruló, zokogó Esztert, az egyébként is csak a hátát mutatja feléjük Két fekete ruhás halottvivö érkezik. Eszterhez mennek. Megkérdezik tőle, kér-e még két gyertyát az torna mellé. Eszter bólogat... Hozzák a gyertyákat. meggyújtják, és nyo'mban ’ borravalót kapnak érte. Ügy látszik, elégedettek, mert azt is megkérdezik Esztertől, akarja-e látni a halott hamvait. A fekete kendő ismét bólint. A finom porcelán urnából bádogdobozt emelnek ki, leveszik a tetejét, és Eszter elé tartják a hamvakat. A lány előbb kifejezéstelen, szürke arccal nézi, majd mély zokogás tör fel belőle. Taxi fékez. Simonné izgatottan, egyedül száll ki belőle. Szegénynek most sem volt szerencséje: elromlott az autó, s mire rendbe hozták, csaknem elkésett férje temetéséről. Egyenesen az urnához tart, de mire odaér, a halottvivők lefödik az urnát, és a négy gyertyláng közé helyezik. — Andorom, drágám! Hát még itt is a másé vagy? Mennyi keserűség sűrűsödik egyetlen mondatában! Mindenki könnyezik... Furcsa, nehéz érzések facsarják a szíveket. Eszter feláll, kezét nyújtja Simonnénak, de az észre se akarja venni riválisát. A feleség kezét a mellére szorítja. s az urnára szögezi tekintetét. Mereven áll. Kövér könnycseppjei a kőpadlóra potyognak. Egész testét enyhe rázkódás remegteti. Pap érkezik! Református, evangélikus vagy miféle? Eszteren kívül egyikünk sem tudja ... Furcsa sapkáját fölteszi, széles, fekete köpenyét megigazítja, és beszélni kezd, majd énekel, imádkozik. Bonyolult körmondataival Simonnét nem is érinti. Pedig bizonyára várja az asszony. Fáradt szemét az imbolygó gyertyafényeken nyugtatja. A pap végez. A két halottvivö fölemeli az urnatartó szekrénykét, s lassú léptekkel a kolombáriumhoz viszik. Leteszik, az apró koszorúkat és a hamvas rózsákat mellé helyezik. A pap búcsúztatót mond. Esztertől búcsúztat! Minden elhangzott szó éles tőrként szúr Simonné meggyötört szívébe. Szegény asszonyt már a szó szoros értelmében támogatni kell. Sírni is alig tud már. Inkább csak remeg a fájdalomtól. A pap után én következem. A hűséges feleségtől búcsúztatom a hamvakat. A pap megrökönyödve néz körül. A ha lottVivök is. Simonná elszántan lép az urnához, átöleli, megcsókolja. Eszter akaratlanul is hátrább lép. Pár percig mint tágas kőteremben üresen konganak a szavak. Aztán nyomasztó csend támad. A ha- lottvivök a kőfülkébe helyezik az urnát, és halkan megkérdezik: — A rózsát is mellé tegyük? — Igen, a pirosat — válaszol Eszter. Simonné ránéz... Tekintete szikrát lövell. Mégis csöndben, de határozottan mondja: — A fehér rózsát is tegyék mellé. S a piros szalaggal átkötött fehér rózsacsokor az urna másik oldalára kerül. Cementtel felerősítik a táblát: »Simon Andor, élt 56 évet.« Kis kampóra az asszony apró babér- koszorúját akasztják. Szalagján ez áll: »Siratlak, míg élek, feleséged, Rózsika.« * * * P" inti borongó felhők ka- “ varognak. Benn a lelkekben vegyes érzelmek tolonganak ... A fájdalom, a keserűség a gyűlölet és a szeretet, a szimpátia és az ellenszenv keservesen küszködnék. Könnytermésük eggyé olvad a szemerkélő esővel. Milassin Béla SER SOfiOtC Tele van látogatóval a soproni Fabrícius-ház szobája, ahol az órakiállüást rendezték. Nem is csoda, hisz sok érdekes dolog van itt: zsebóra, falióra, zenélőóra. De — a dolog természeténél fogva — csak óra. Ezért lepődtem meg, amikor ezt mondja mellettem egy nő a másiknak. — Nézd csak, kínzó eszköz 1686-Sól. Én is megnéztem. Ébresztőóra volt. Nyakig gipszben két ember fekszik a kórházi ágyon. Gépkocsivezetők. — Maga hogyan karambolozott? — Nem tartottam meg a követési távolságot, é.s nekimentem az előttem haladó teherautónak, amilzor féltéséit. Pedig a hátuljára fel volt írva: »Tartsd meg a követési távolságot/« — És maga mégsem tartotta meg... — Nem hát, mert apró betűvel volt írva, és nagyon közel kellett menni hozzá, hogy elolvashassam. * * * A szórakozottság rekordja Mommsen szórakozottságban túlszárnyalta a legtöbb német tudóst. Ezzel kapcsolatban számtalan történetet mesélnek róla. Egy ízben például gondolatokba merülve üldögélt a borbélynál, a haját vágatta. A hajvágás befejeztével felállt, a tükörbe pillantott, majd visszaült, és így szólt: »Túl rövid, kérem egy kicsit hosszabbra.« A hét legszerényebb költője Egyik költőnknek néhány költeményét felolvasták a rádióban. — Gyönyörű volt — lelkendezik egy ismerőse az utcán —, igazán nagyon szépek a versek. — Ugyan — mentegetődzik a költő —, hiszen nőm is a rendes rádióra írtam őket, csak tranzisztorosra ... Egy pohár víz Ismerősöm törzsvendég a presszóban. Mindenki ismeri, kedvesek hozzá. Csak az egyik felszolgáló bánik vele kimértem hidegen. Kérdezem, miért — Tanítottam az általános iskolában. Mióta megismert, azóta vizet sem hoz jót » * * Zdhlesndoríban. Nyugat- Besrlin tőszomszédságában pénzbírsággal sújtottak egy 72 éves öregasszonyt, mert rajtakapták, hogy kóbor macskákat etetett. Az ítélet megindokolása: állatvédelem. Nem azért, mert a mámd olyan rosszul főzött, hanem azért, mert van egy nyugatnémet törvény, amelynek értelmében büntetendő cselekedetnek számít az énekes- madarak bármilyen úton történő veszélyeztetése. Somogyi Néplap , Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanáé* lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 4 15-10, 15-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem érzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft index: 2506? Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemébe» Kaposvár, Latinka Sándor utca t.
