Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)
1963-11-26 / 275. szám
SomogyiMéplap • MSZMP MEóVet BIZOTTSÁGA ÉS A MEGVEI TANACS LAPJ A : ! Rendezzék végre a böhönyei zeneoktatás helyzetét! ♦ öttq mzihJttk. I H G JOGOS PANASSZAL fordultak szülők, nevelők a megyei tanácshoz, majd a minisztériumhoz Böhönyéről. Hetven gyermek zeneoktatása a tét. Az évek óta vajúdó ügyben még mindig késik a megoldás. Böhönyén öt évvel ezelőtt zenei tagozat indult az általános iskolában. Az akkori és az azóta módosított rendelkezések értelmében a gyerekek önkéntes alapon rendkívüli tárgyként, illetve tanfolyamként a III. osztályos kórtól hangszeres zenét tanulhatnak, szabadon választva a furulya, a hegedű és a zongora, esetleg a cselló között. A jeles rendűek tandíj- mentesek voltak, a jók, a közepesek 15, az elégségesek 25 forint tandíjat fizettek ezért. A minisztériumtól több mint 25 000 forint értékű hangszert kaptak. Sok szülő megvásárolta a hangszereket. A járási tanács éveken át óradíjat fizetett az iskola zenét tanító tanárainak. Holott egyiküknek sincs megfelelő szakképesítése, illetve ilyen működési engedélye. A járási tanács művelődésügyi osztálya a múlt tanévben rájött, hogy a rendkívüli tárgyak tanítására vonatkozó rendelet módosulása miatt szabálytalan a zeneoktatásnak ez a formája. Ezért év közben megszüntette az óradíjak folyósítását, s utasította az iskola igazgatóját, tartsák magukat az érvényben levő rendelkezésekhez. Ezek szerint a tanfolyam jellegű rendkívüli tárgyak (a hangszeres zene ilyen) oktatásának díja egységesen 60 forint havonta. MIT TEHETTEK a bőhő- hyei szülők és nevelők? Segítségért fordultak a megyéhez. megyei művelődésügyi osztály különféle okok miatt (pl. személycserék) nem tudott állást foglalni. Mentek tovább. A minisztériumból a »rövidesen intézkedünk« szépen hangzó ígérettel tértek vissza. S mivel az intézkedés késeit, október végén a nevelők elhatározták, hogy megkezdik a zeneoktatást. Lemondanak a százalékról, a kezelési díjról; a takarító is lemond a takarítási díjról, így 40 forintra csökken a szülőket terhelő tandíj. Ez azonban kínos a nevelőknek, hiszen míg eddig hivatalosan befizették az összegyűlt tandíjat (és óradíjat kaptak), most saját részükre kell össze- gyűjteniük a csaknem háromszoros összeget (óradíj nélkül). Üjabb — most már hivatalos — küldöttség kereste föl az illetékeseket. A minisztérium a következő választ adta: A megyei tanács hivatalosan kérje, hogy a Böhönyei Általános Iskola zenei tagozata a kaposvári zeneiskolához tartozzék. Ilyen módon a minisztérium vállalja a póthitelkeretet a kiutazó (képesített) zenetanárok óradíjára és útiköltségére. Ezzel megoldódna a zeneoktatás kérdése Böhönyén. A napokban megérkezett a minisztérium válasza: Beleegyeznek abba, hogy a böhönyei zenei tagozat a kaposvári zeneiskola tagiskolája legyen. De pótkeret nincs, erről a megyének kell gondoskodnia. Amikor három éve a (nem kötelező) zeneoktatást megindították, senki sem szólt a személyi feltételek hiánya miatt. Sőt éveken át állami támogatással folyt a zeneoktatás. A szülők most már határozottan igénylik a gyerekek zenetanulását. És jogosan. IDŐSZERŰ VOLNA végre megoldani ezt a problémát! Persze az sem ártana, ha egyszerű és világos rendeletet hoznának, és a rendeleteket egységesen értelmeznék. Nem beszélve az általános iskolai zeneoktatás helyzetének végleges, megnyugtató, országos rendezésérőL XV. E. Elbocsátották az éjjeliőrt ■ mert meghalt a váltótársa Érdekes ügyben döntött a Területi Egyeztető Bizottság. Az AGROKER igazgatója azonnali hatállyal megszüntette Illés Mihály besegítő éjjeliőr munkaviszonyát, meri; egy órával azután, hogy átadta a szolgálatot, váltótársára rádöntötte a kaput egy Zetor, és a szerencsétlen férfi életét vesztette. A felmondást a vállalat igazgatója azzal indokolta, hogy szolgálati ideje alatt Illés kiengedte a Zetort a telephelyről, noha nem a vezető, hanem a raktáros ült rajta. Ha nem engedi ki, akkor nem történik meg a baleset. A TEB nem fogadta el ezt az álláspontot, és hangsúlyozta, hogy az őrnek nem kötelessége ellenőrizni k gépjárművezetők jogosítványát Megállapították, hogy a baleset és az éjjeliőr magatartása között nincs okozati összefüggés, nem lehet Illést felelőssé tenni a szerencsétlenségért. Az éjjeliőrt visszahelyezték munkakörébe, és .intézkedtek, hogy megkapja a neki járó munkabért is. ÚJ KÖNYVEK A Magyar Helikon és a Kossuth Kiadó közös kiadásában jelent meg Marx—Engels A kommunista kiáltvány című műve kür lönleges kiállítású miniatűr kötetben. A Szépirodalmi Kiadó Olcsó Könyvtár-sorozatában jelont meg két kötetben Verne izgalmas, ér- tíekíeszítö regénye, a Prémvadászok, továbbá Tömörkényi István novellas kötete A házasság első éve címmel. Második kiadásban adta közre a kiadó Fekete Gyula A fiatalasszony című nagy sikerű regényét. A Gondolat Kiadó Gondolattár- sorozatában jelent meg Staud Géza tanulmánya Színház és közönség címmel. A Táncsics Kiadó Otikalandok- sorozatában adták ki Vladimír Stuehl Jó estét, Amerika! című útleírását. Az Akadémiai Kiadónál megjelent a Magyar irodalmi lejükön 1. kötete. A Móra Ifjúsági Kiadónál jelent meg Solymár József érdekes könyve Koronázás Csepelen címmel. A legújabb Veme-regényt Észak Dér ellen címmel adták ki. Második kiadásban jelent meg Bodó Béla bűbájos gyermekkönyve Brumi újabb kalandjai címmel. ideg, elutasító a fogadtatás. Vaskezű izomember Körpöly Gábor bádogos. Első látásra becsülöm benne az akaratot. Az elutasítást. Nem a sízavak embere. Hidegen néz az acélk ereibe foglalt üveglapok mögül. Hatvan esztendeje tanulta 3d a »legszebb szakmát«. Za- leszentmihá- lyon. A szabadulás után gyalog ment át Pápára, mert »hallottam a pápai lányok szépségéről«. Igaz, hogy a láaiyok szépek voltaic, de a bádogost továbbűzte az élet. Pápáról Komáromba, onnan meg Budapestre. A Bazilika kupoláját sokszor kör- bemászta. Olyan díszes bádogozást végzett, hogy csodájára jártak a papok. Néhány évvel utóbb Kaposváron kötött ki. Hogy miért itt? Nem tudja. A csataterekre akkor szállították az első regimentet. ' Borföld bádogos is bevonult. Én dolgoztam tovább a műhelyében. Kereken hat évig. A család- alapítás után már kevés a fizetés. Hiába kér többet, nem leap. A jövő kilátástalan. Tizenhat bádogosmea'.er van a \ árosban. A megyei törvényszék épületén dolgozik éppen, amikor elfutja végképp a keserűség. Oda áll a mester elé, és kerteMs nélkül kivágja: »Vagy ad több fizetést, vagy önálló leszek!« A mester nevet: »Miből?« És gúnyosan.tovább kacag. Akkor dühösen oda vágja: »A két kezemből.« — Másnap kiléptem. Volt egy ollóm, egv vas- és egy fakalapácsom. Meg a két kezem... így indultam. Négy évvel utóbb hatmillió koronát vettem föl a banktól, így lett meg minden szerszámom.;. Mászta a háztetőket, a templömtornyokat. Ott fenn 1 a magasban a madarakkal együtt énekelt. Kérdem tőle, melyik madarat szereti. Azt mondja, a kék színű, vil- lafarkú fecskét. Merthogy az bátor. S akkor megszólal az élete párja: — Én mindig féltem, ha a magasban volt. Behunytam a szemem: ö meg vidám volt. . Ma már nem olyan bátor az öreg. Beteges, de még vaskezű. Megtörtént az, ami soha azelőtt: Fonóban az iskolatetőről lezuhanlt. — A létra= Meg aztán nem is nagyon van szükség a bátorságra. Díszíti unkákra, tetőcsúcsckra. domborművekre ma már nincs megrendelés. , — Az ilyen munka ritka, mint a fehér holló. A búcsúzáslcor megkérdem tőle, mi volt a legnagyobb öröme. A legnagyobb bánatáról beszél. Meséli, hogy a fia kitűnő bádogos volt, úgy állá a tetőn, mint a sas. A háború megfélemlítette. — Nem mer a tetőre menni. Térisaonya van.;; Ezt már magának mondja. Mert kemény. A szomorúságot sem akarja mással megosztani. N. S. Gyenes István egy napja A félárbocra eresztett re- dőny átszűrte a reggeli napsugarakat. Fél hat lehetett. Nagyon kellemes hangulatban ébredtem. A kis albérleti szobában ketten aludtunk. Társam nyolcra jár a hivatalba, ő még nem ébredt föl. Dolgom felöl én is ráérnék, mert csak fél nyolckor kezd a brigádunk. Azért van ez a cifra munkakezdés, mert kicsi az öltözőnk, és tumultus lenne, ha mindenki hétre menne. Főleg este volna kevés az egyetlen tus, ha mindenki egyszerre fejezné be • munkát. Ezek csak úgy átfutnak az agyamon, miközben feltápász- kodom. Elpiszmogok még néhány percig csöndben, aztán Icitolcrm a kerékpárt, és elindulok a városba. Vennem kell egy lapot a hirdetések miatt, mert albérleti szobát keresek. Van még egy jó órám a kezdésig, megnézhetek egy-két helyet. Üjévre a feleségem is a városban kap munkát, addig lakást kell találnom. Előkotorászom a kis tintacemzámat, ezt mindig a bal zsebemben tartom. Két címet is kiírok az újság szélére. Most már esak azt kell megtudnom, hogy merre lehet az a két utca. Egy jól öltözött, komoly férfit szólítok meg, ez biztosan idevalósi. Az egyik utcát meg is magyarázza, a másikat nem tudja, ból lehet. Elég lesz mára ez a: egy is, gondolom, mert restellek topább kérdezősködni. Vígan kerekezek tovább, érzem, hogy ma sikerülni fog. Egy félénk fiatalasszonyka nyit ajtót. Csöpp kis szóbát mutat, háromszor négyeset. A leánykát közösen használhatnánk. Mindössze háromszázötvenet kér érte. Ez kész ajándék, az asszonyka is szimpatikusnak tetszik. Semmi sincs benne a házinénik mohó kapzsiságából. Le is foglalom rögtön a szobát. Szombaton még meg kell tárgyalnom a feleségemmel, ha neki is megfelel, ide költözünk. Megteszi, míg saját lakásunk nem lesz. Fütyörészve megyek a műhelybe. Mindenkinek szeretnék valami kedveset, vidámat mondani. — Mennyire kapott ki a Kinizsi?! — kiabálom messziről Koncznak. Tudom, hogy nagy drukker, minden mérkőzésen ott van. »Soha többet nem megyek meccsre« — sziszegi dühösen. ( ) ten vagyunk a brigád- ' 7 ban. Ma vasajtókat készítünk a szeméttárolókra. Ahány szeméttároló van a városban, arra mind a mi brigádunk készítette a vasajtót. A többiek sokszor ugratnak vele, máskülönben nem rossz munka. Ma azonban a hegesztő mellé küldtek. Ez fura egy szerzet, nem nagyon lehet kiismerni a munkamódszerét. Védőszemüvege csak neki van, így oldalt fordítom a fejem, míg tartom a vasat. Mikor azt hinné az ember, hogy befejezte, biztos, hogy villant még egyet, egyenesen a szemem közé. Sokszor egész éjjel nem tudok aludni, úgy káprázik a szemem, és könnyezik. De ennek aztán mondhatja az ember! Hegesztjűk a vasakat az udvaron. Néha meg-mcgkordul az ember gyomra, pedig — szégyen ide, szégyen oda — fél kiló friss kenyeret ettem meg sonkával, zöldpaprikával. Mostaréban nagyon tudok enni, főleg, mióta elvesztettem az ebédjegyemet. Itt a műhelyben van egy kicsi ebédlő. Nem fér bele az egész társaság egyszerre, a lakatosbrigád mindig egy óra felé kerül sorra. Legalább később éhezünk meg újra — gondoljuk. Meg azért is jó ez, mert nem siettetik az embert. Azt ki nem állhatom, ha sürgetnek ebéd közben. Valahol olvastam, hogy az egészségre is ártalmas a gyors evés. Most azonban igyekezni kell. Ebédig jó volna még befejezni ezt a pár ajtót, aztán megyünk az ügyészség kapuját csinálni. Határidős munka, ma meg kell vde lenni. A többiek közben el is indultak az ebédlőbe. Mi is elvégeztünk, megyünk utánuk. Csak még ezt a lét lemezt visszaviszem a helyére, ne legyen itt útban. Úgyis elég nagy a felfordulás egy ilyen műhelyudvaron. \ többiek már a levesnél 1 tartanak, amikor asztalhoz nyomakodunk az egyik sarokban. Ugratjuk Juhász Tónit, mondja el az asztali áldást. Tóninek förtelmes szája van, jókedvében is káromkodik. Oda se hallgat, csak nyeli a levest szorgalmasan. A második fogásnál egy kis kavarodás támad. Mcmdtam már, hogy elvesztettem az ebédjegyemet. Hárman is látták, mikor szombaton kiváltottam, tanúsítani tudják. Eddig még ki is adták az ebédemet rendesen, de ma nem tudom, mi ütött ebbe a nőbe, azt mondta, csak az kap másodikat, akinek jegye van. Mondtam neki, hogy elvesztettem a jegyemet, erre elkezdett hisztizni: »Igen, mert ingyenélők, potyáznak, a másik meg fizessen!« Dühös lettem. A többiek is balhézni kezdtek, úgyhogy bejölt a művezető. »Mi van itt?-— kérdezte. »Nincs jegye, aztán kellene neki a második« — rikácsolta a nő. »Akinek nincs jegye, az nem kap másodikat« — zárta le a vitát a művezető. »Akkor isten áldja, megyek dolgozni« —■ mondtam és felálltam. Szabados Laci szólt, hogy maradjak csak, ad ö pa- ladícsomos káposztát, úgyse nagyon szereti. A húsgombó- cot már megette, abból nem tud adni. »Köszönöm — mond. tam —, majd veszek valamit a büfében.Ügy is volt. A társam leezdte leszerelni a kaput, én meg vettem májkrémet meg egy kis üveg sört. Ö is megkívánta, úgyhogy vettünk még egy-egy üveggel. Jobban jártam, mintha kaptam volna ebédet. Leszereltük a kaput, megjavítottuk a zárat meg a kerítést. A kőoszlopban meglazult az egyik tartó, azt is kicseréltük, Be is malíCTozlam a helyét, mint egy kőműves. Az öreg portás azt kérdezte, nem festsnénk-e be, ha már megjavítottuk. »Miért ne?« Ennyi erővel be is festhetjük. Festő még úgyse voltam.« Hozott az öreg festéket, szépen befestettem a kaput. Nemcsak ott, ahol javítottuk, hanem az egészet. Olyan lett, mintha új volna. Nemcsak szemétgyűjtőket tudunk mi csinálni! (Sokasodnak az úton a já- Tókelők, zsúfoltak, a boltok. Vége a munkaidőnek. Mi is visszabandukolunk a vállalathoz. Egyetlen tus van csupán, sok időbe telik, míg sorra kerül az ember. Azért senki sem idegeskedik. Kellemes zsibbadtság vesz erőt rajtunk. A víz hűvös, mégis jólesik, jó érzés utcai ruhába bújni. Nézegetem az utcán a kurta szoknyás nőket, a feleségem jut eszembe. Még néhány hónap és költözünk. Most azonban igyekezzünk haza — hessegetem el magamtól a gondolatokat. Estére földrajzt kell tanulnom, mert holnap előadás lesz a levelezőknél. A szobában ketten fekszünk. A társam vastag könyvet olvas, címére nem emlékszem. Én is előszedtem a földrajzot, és valami variszkuszi hegységrendszerről olvasok. Néha a feleségem jelenik meg előttem, néha a műhelyt látom magam előtt. A földrajzkönyv lassan csúszik az ágy széle felé. Mire megint kinyitom a szemem, a szobában sötét van. A félárbocra eresztett redőny átszűri az utcai villany beteges, sárga fényét... Komor József SO ft OK A fájdalom öregít A San Franciscó-i orvosértekezleten megállapították: szervezetünk elhasználódását 40 százalékban a fájdalom okozza. A fizikai és erkölcsi fájdalom, valamint az idegkimerülés is beleszámít ebbe az átlagba. Az orvosok számítása szerint fájdalom és gond nélkül 50 év 37- átlagos esztendőnek felel meg. * * * Gyorsabban fejlődnek a mai csecsemők Megállapították. hogy manapság a csecsemők első életévükben 5 centiméterrel nagyobbra nőnek, mint az első világháború előtti gyerekek. Hatéves, vagyis iskolaköteles korukban mind a kisfiúk, mind a kislányok már átlag 10 centiméterrel nagyobbak, mint múlt századbeli felmenőik voltak azonos korban, Dr. Vlbrect Gaupp nyugatnémet professzor szerint a növekedés üteme az érés korában jelentősen csökken. A húszévesek manapság sem nőnek jobban, mint ötven vagy száz évvel ezelőtt. » * * „Tudományos“ kísérlet A párizsi rendőrség »tudományos« kísérleteket végzett, mielőtt új ütőfegyverrel látta el embereit. Kipróbálták a gumibotot, az ólomfütyköst, az egyes faféleségeket hajas és kopasz fejeken, kalappal és kalap nélkül, különböző keménységű koponyákon. A kísérletek eredménye: a rendőrség szükségleteinek a kőrisfa husáng felel meg legjobban. • * * Esőcsináló vegyszerek A penhsylvániai Lehight Egyetem bejelentette, hogy sikerült kidolgozni egy sorozat olcsón előállítható új fel- ; hőképző vegyszert. Az egye- ; tem kutatói rájöttek, hogy a legalkalmasabb felhőképző vegyi anyagok víztaszító jellegűek, illetve felületüknek csak 20—30 százaléka vesz föl vizet, ezért a vízmoleku- lák laza »halmazokban« helyezkedhetnek el rajtuk. Ebből a felismerésből kiindulva sikerült kidolgozni az új felhőképző vegyszereket olyan anyagokból, amelyeknél a vízszívó, illetve -taszító tulajdonság kellő egyensúlyban áll egymással Az ezüstjodidnál sokkal bővebben rendelkezésre álló és olcsóbb anyagokat használnak fel erre a célra, többek között bauxitot, magnezitet, kovasavakat. Speciális eljárással elérik, hogy a szükséges hatást fejtsék ki, és felhőképződést okozzanak. * » * „Leváltják“ a méhhirálynőt Az Olasz Méhtenyésztők Szövetsége nemrég határozatot hozott, hogy a méhállam »királynőjét« ezentúl »anya- méh»-nek kell hívni. A szövetség azzal indokolta döntését, hogy a köztársasági Olaszországban a »királynő« szó túlságosan monarchista csengésű, és már nem időszerű... Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izotísága és a Somogy megyei Tana on lapja, főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 13-11. Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 13-1«. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében Kaposvár. Latinka Sándor utca L
