Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-24 / 274. szám

Tasámap, 1963. november 24. 3 SOMOGYI NÉPLAP A jó szó erejével XT ét tsz-elnökkel beszélgettem nemrégiben. Mutatták névre szóló meghívójukat. Egyikük az utolsó mon­datnak örvendezett: »Ebédről gondoskodunk.« Másikuknak a tetszését a megszólítás nyerte meg: »Kedves Elnök Elv­társ!« Furcsa, szokatlan, újszerű ez a második idézetben sze­replő három szó? A járási körleveleket eddig nem így szok­ták kezdeni? — töprengtem. Kérdés nélkül is választ kaptam rá. Elmondták, hogy rendszerint megszólítás nélküli aktá­kat címeztek nekik. Ha egyik-másik papírra ráírták is az elnök vagy az elvtárs szót, a jelzőt bizony elhagyták róla. — Kedvesnek, úgy látszik, nem voltunk kedvesek — ma­gyarázták —, mert leginkább azért hívtak össze értekezletre bennünket, hogy jól megmondogassanak nekünk. Itt sem megy jól a munka, ott is elmaradás van, szokták sorolni. A valóság természetesen sokrétűbb minden formulánál — nem kellett egy járás tsz-vezetőit mindig, mindenért és mindenben sommásan elmarasztalni, hiszen többségük ko­rábban is példásan és eredményesen dolgozott, ezért akit megilletett, meg is kapta az elismerést. De kövessük két elnökismerősöm gondolatmenetét. Most a vetés járásszerte jól sikerült. Nagy dolog ez, méltán kap érte dicséretet min­den vezető, aki tudása legjavával munkálkodott: szervezett, irányított, ellenőrzött, buzdítotf, pirongatott, átcsoportosított, vagy ha a szükség úgy kívánta, néhány órára ugyan, de traktorra ült vagy vetőgépre állt. Igen. az a jellemző, hogy az elnökök túlnyomó többsége megtette a magáét a vetés­kor. S a járásiak most az elismeréssel sem késlekedtek. Ezt a tsz-vezetők így fogják fel: »Észrevették, becsülik ám, amit csináltunk.« Persze, hogy észrevették, és nemcsak most, hanem máskor is. Csak hát most átütő sikerről, álta­lánosan jó eredményről van szó. Ezért lett az elismerés is osztatlan és általános. Jól is van ez így! De valamit tegyünk még hozzá. Látjuk, hogy a vetési kampány rendkívüli erőfeszítést követelő si­kere eredményezte azt is, hogy a szóban forgó járás mező- gazdasági osztályán melegebb hangú meghívókat szövegez- tek. Tudatosan-e vagy anélkül, de mellőzték a korábbi, ri- degen-hivataloskodó fogalmazást. Ezt a levelet szívesen ol­vasták a címzettek — és nem elsősorban az ígért ebéd miatt. Hanem azért, mert érzik, tudják, és örömmel nyugtázzák, hogy az egymás közti hivatalos érintkezésben is — csakúgy, mint a közvetlen, kötetlen, baráti eszmecserében — van he­lye a kedves jelzőnek. Van helye most, és legyen máskor is. Ne csak akkor amikor mindenki dicsér mindenkit, hanem akkor is, amikor le kell írni, vagy meg kell mondani: »Ked­ves Elnök Elvtárs! Megállapítottuk, hogy rosszul, hanyagul dolgozik...« Mert nagy ereje van az emberi szónak, akár dicséretet, akár bírálatot fejez ki. K. J. Hatszáz párton kívüli aktíva segít a pártszervezeteknek a tabi járásban aktívák igen nagy érdeklődést (Tudósítónktól.) A tatod járás községeiben mintegy 600 párton kívüli ak­tíva segíti a pártszervezeteket feladataik megvalósításában. A pártszervezetek többsége rendszeresen tájékoztatja az aktívákat az időszerű politikai és gazdasági kérdésekről. Kü­lönösen Gamáson, Karádon és Nágocson alakult ki jó kap­csolat a pártszervezetek és az aktívák között Tanácskozásai­kon sok javaslat, kezdeménye­zés hangzik el. Az aktívákat az idén két ízben járási értekezletre is összehívta a pártbizottság. Az tanúsítottak községük problé­mái, feladatai iránt. Nyíltan és őszintén elmondták észre­vételeiket, tapasztalataikat, bírálataikat. Néhány pártszervezet azon­ban nem támaszkodik a pár­ton kívüli aktívákra. Bony- nyán, Miklósiban, Somban, Zalán és Zicsen pl. az idén még egyszer sem hívták ösz- sze őket. Több’ helyen kívá­natos az aktívahálózat szám­szerű erősítése elsősorban a szövetkezetekben példamu­tatóan dolgozó asszonyokkal (29) Furcsa volt a helyzet, mert zás nélkül leadott egypár lö­az amerikai csapatok legfel- vést. jebb ötven kilométerre álltak — Átkozott disznó amik! — a lágertől. Kételkedtem benne, szitkozódott a sebhelyes, mi- hogy valóban itdtkos megbíza- alatt fedezéket kerestünk, tásról van szó. Meglepő útra- Autónkat találat érte. kelésünk inkább menekülés- — Nem ériem meg — vélte nek festett. Másrészt a sebbe- Fartu kicsit később —, hogy lyes nélkülem is vállalkozha- hadvezetőségünk miért nem tott volna erre a szökésre, épített ki itt egy második és Alapjában véve teljesen kö- harmadik harcvonalat. Ha az zömbös volt számomra ennek amik áttörnek, akadály nélkül az autózásnak az indítéka, vonulnak Münchenig, örültem, hogy civilt hordhatok, — Mert ezek a büdös pa- és ebből a lágerből elkerülhe- rasztok fenét sem törődnek a teik. háborúval — mérgelődött a Mintegy harminckilométeres sebhelyes —, az előbb még ut után egy kis falu közelében egy egész sereg parszt a mezőn megszakítottuk utazásunkat. A volt, hogy krumplit ültessen, motor kihagyott, és hiába pró- Biztos vagyok benne, hogy báltuk rendbehozni. A távol- ezek a gazemberek már kiké- ban lövegak dörögtek, ^ ame- szítették a fehér zászlót. Pedig lyékről a sebhelyes azt állítat- a Führer parancsa szerint ta, hogy a mieink. Mindeneset-» minden falut, minden házat re f veszelyessn. közel végsőikig kell védelmezni, volt, München pedig még vagy — a polgármesternek kelle- hetven kilométerre. Mikor be- ne törődni vele. alkonyodott, a sebhelyesnek — Felkeressük ezt a Jankót, sikerült egy parasztot rábeszél­nie, hogy autónkat két ökörrel bevontassa a faluba. gondoskodnia kell valami jár­műről, vagy az autónkat kell rendbe hozatnia. Rajta, gyer­tek! Éppen elértük az első háza- A sebhelyes egy járókelőtől kát, amikor néhány vadász- megtudta a polgármester cí- gép zúgott el fölöttünk, és cél- mét A falu végén lakott, A burgonya tárolásának, szállításának problémáiról Minél több terményt válogassanak át a tsz-ek AZ UTÓBBI HETEKBEN kivált a burgonyatermelő vidé­keken számtalan panaszt lehe­tett hallani: nincs szállítási le­hetőség, nem veszik át a ter­ményt, egyre növekszik a be­vételkiesés veszélye. Aggódtak, panaszkodtak, tanácstalanok voltak a szövetkezeti vezetők, mit tegyenek, hiszen nem ke­vesebbről volt szó, mint arról, hogy a megtermelt értéket ne érje károsodás. Nem egyszerű szállítási gond, hanem bonyo­lult probléma ez. Közismert, hogy a kedvezőt­len időjárás következtében az idén kevesebb és .gyengébb mi­nőségű burgonya termett, mini amennyit és amilyet vártak. Ez arra intette a termelőszövetke­zeteket, hogy igen nagy gond­dal kezeljék terményüket. A szövetkezeti felvásárlókkal — az fmsz-szel és a MÉK-kel — 5109 vagon őszi érésű burgo­nyára kötöttek szerződést. Ed­dig összesen mintegy 2100— 2200 vagon termést adtak át. Az adatok magukban is figyel­meztetnek: november utolsó harmadában a szerződésben foglaltaknak még a fele sem valósult meg — elsősorban a szállítási, elhelyezési nehézsé­gek miatt. De szólni kell más­ról is. Októberben például más megyébe 500 vagonnal szállít­hattak volna a gazdaságok ked­vezőbb értékesítési lehetőség mellett Ettől azonban két ok miatt elestek: egyrészt az ok­tóberi csúcsmunkaidőben nem állt rendelkezésre elegendő va­gon, másrészt a szövetkezetek nem győzték a szedést, a válo­gatást A vetőburgonya szállítása elé is akadályok gördülnek. A megyében 464 vagon csere vetőgumóra van megrendelés, 280 vagonnal szállítottak el. más megyékbe a 202 vagonbói 141 ment el. Szaporításra szer­ződéses alapon a 466 vagonból 241 vagonnal szállítottak. Az igaz, hogy a megrendelt burgo­nyát elviszik, de a termés egy része a szövetkezetekben ma­rad tárolásra. Az idén, mivel gyengébb minőségűek a bur­gonyák, nagy kockázattal és felelősséggel jár ez. Éppúgy, minit az étkeziési burgonya tá­rolása. HOGYAN LEHET ORVO­SOLNI a jogos panaszokat? A közelmúltban kötőitek e=y megállapodást, hogy a MÉK kínált összes burgonyát Az átvételnek két formája van: a teljesen kiválogatott étkezé­si burgonyát átveszi és kifizeti a MÉK, s így saját tulajdoná­nak tekinti. Ahol viszont az étkezési burgonyáit nem győ­zik elválogatni a vető- és az apró krumplitól, ott más szempontokat is figyelembe vesznek -az átvételkor. A MÉK felvásárolja az ilyen termést is, és a tárolásra szerződést köt a szövetkezettel. A tárolás költségét és a burgonya érté­két kifizetik, de az esetleges romlásért a szövetkezet vállal­ja a felelősséget Ez az intézkedés megszünte­ti a barcsi, a nagyatádi és a kaposvári járás gondjait; a me­gye többi részén eddig sem okozott súlyosabb problémát a burgonya. A három járásban mintegy 800 vagon termény vár még értékesítésre. Körül­belül 600 vagonnyi lesz az, amit nem tudnak elválogatni a tsz-ek. Szátokban 180, Három­fán 80, Segesden 20, Csokonya- visontán 80 vagon terményt szándékoznak így átadni. Szükségesnek tartjuk megje­gyezni: törekedjenek a gazda­ságok arra, hogy saját érde­kükben az értékesítés első formáját válasszák, hiszen a lehetőségük megvan rá. Amennyi burgonyát csak tud­nak, válogassanak ki, mint ahogy többek között Bolhón, Nagykorpádon és a lábodi Le­nin Tsz-ben teszik. Azt is na­gyon gondosan válogassák át, amit nem tudnak étkezési bur­gonyaként elszállítani. Igen ügyeljenek a tárolás előírásai­nak megtartására, nehogy a tél veszteséget, kárt okozzon a tsz-nek. ÉVRŐL ÉVRE VISSZATÉ­RŐ GOND az ipari burgonya értékesítése. A megyében évéként hozzávetőleg 1000 va­gon az ipari burgonya mennyi- rége. Értékesítése, felhasználá­sa rendszerint akadálya.-, ütközik, s ennek köveíkezi non egy része kárba vész. A megyében levő négy szesz­gyárból november 18-ig csak r belcsapusztai üzemelt. Most ndult meg — eléggé megkésve — a kálmáncsai és a somogy- udvarhelyi üzem. Ezek egy­goznak fel naponta. A két utóbbi üzembe mindössze há­rom-három vagon szén érke­zett, aimá tíz napig elégendő. Sürgősen gondoskodni kell az utánpótlásról, hiszen még úgy is, ha mind a három gyár dol­gozik, mintegy 200—250 va­gonnyi termés sorsa bizonyta­lan! Valaki megkérdezhetné, hogy gazdaságos-e a szeszgyá­rak munkája. Mi erre azt kér­dezzük: hagyhatjuk-e kárba veszni ezt a burgonyát? Idő­szerű lenne egyszer s minden­korra elrendezni ezt a problé­mát. Ez azonban csak úgy si­kerülhet, ha mint más egye­bet, ezt is közös ügynek te­kintjük. ÖSSZEFOGLALVA: voltak és még vannak szállítási ne­hézségek. Az új intézkedés vi­szont lehetővé teszi, hogy gyors ütemben meginduljon a burgonya átadása. De ismétel­ten hangsúlyozzuk: a terme­lők nagy felelősséggel, igen gondosan végezzék el a vetö- és az étkezési burgonya válo­gatásának és tárolásának igen fontos munkáját. Vörös Márta 11 lengyel párt- és kormányküldöttség vezetőinek távirata Kádár Jánoshoz Wladyslaw Gomulka, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára és Józef Cyrankiewicz, a Len­gyel Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke útban hazafelé a különrepülőgép fedélzetéről táviratban mondott köszönetét KV’Ar Jánosnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága első titkárának* a Minisztertanács elnökének a magyarországi vendéglátásért. (MI) Külföldi cikkek a karácsonyi vásáron A KONSUMEX árucserefor- galmi vállalat az idei kará­csonyra is nagy mennyiségű háztartási és használati cik­ket, divat- és játékárut ho­zott be külföldről, hogy ezzel is növelje a választékot. Nyu- gat-Németországból és Auszt­riából több mint 80 féle ház­tartási cikk, konyhaeszköz és sok ötletes apróság érkezett. A Szovjetunióból modem vonalú órák, Ausztriából kö­tött műanyag pulóverok és bé­lelt mintás tüllszatyrok, Ang­liából férfi- és női szövetek érkeznek. Az NDK különféle technikai játékokat szállít, másfélszer annyit, mint ta­valy. A napokban a csehszlo­vák, a keletnémet és az oszt­rák gyártmányú női divatfű­zők és harisnyatartók, továbbá az angol gyátmányú paróka­sapkák is nagy választékban jelennek meg boltjainkban. (MTI) felvásárolja az étkezésre fel- egy vagon ipari burgonyát dói­A kollektíva előtt A Finommechanikai Válla­lat írógéprészlegóben ott lóg a falon egy eredmény tábla, raj­ta a rubrikák: termelés, ön­költség, minőség, baleset, munkafegyelem. Az utolsó ro­vatba valaki beírta krétával, hogy »olyan nincs«, mármint munkafegyelem. Pedig igenis van ebben a csupa fiatalokat foglalkoztató részlegben, s jól­esik hallani azt is, hogy ter­vükéit minidig túlteljesítik. Zpés hangulatban lehetett va- ki, amikor felírta vélemé­nyét, vagy talán ironikus cél­zattal tette, megunva, hogy gyakran szapulják a fiatalsá­got. Tény, hogy hiába híresz- telik önmagukról a fegyelme­zetlenséget, ezt senki sem hi­szi el nekik. Még az a néhány napos vihánoolás is elmúlt, amely akkor kezdődött, ami« kor egy fiatal lány került a részlegbe. Kosztolánczi János szak- szervezeti titkárral benézünk a műhelyekbe. Feltűnik, hogy árválkodnak a munkaverseny eredményét propagáló táb­lák, és még a kapu alatti fa­liújságon is a szeptemberi a legfiatalabb cikk. Pedig bizo­nyosan lenne mit megírni. Négy brigád versenyez a szo­cialista címért, születtek szép eredmények az utóbbi időben jócskán. De sehol egy sor ró­luk, sehol semmi híradás a mindennapi életről. Valahogy suttyomban folyik a verseny, és nagy meglepe­tés, ha a termelési tanácsko­zásokon megemlí tik az ered­ményt. Persze hivatkozhatnak az átszervezésre meg az egyéb ]l gondra, bajra, de azért úgy — Ha ez a szamár krumpli- meg a faluból. Mi pedig még Egyedül hagytak a polgár-(»véljük, hogy a fürdőruhás ültetés helyett tankcsapdákat élni akarunk. Vagy talán azt mesterrel. Fejét két kezére tá- képe mellett elférne egy építtetne, és főleg, ha ez min- hiszi, hogy a mi falunk feltar- masztotta, és maga elé meredt, faliújság is a műhelyrészek- den faluban megtörténne, az tóztathat egy hadsereget? Megsajnáltam. ben. Hírül adhatnák rajta a amik nem jutnának ilyen gyár- — Azt hiszed, szarj ankó, — Ne vegye olyan tragiku- termelési eredményeket meg san előre. hogy számítotok valamit? Túl san — vigasztaltam —, nem fáz egyéb tudnivalókat. És _ Aickor még ma is a Raj- akartok élni minket, mi? Eb- hiszem, hogy bántani fogják, fényképeket is lehetne közöl­n ánál vesztegelnének_ helye- b°l semmi sem lesz. Azonnal Ki tudja, talán holnap vagy J ni a kiváló dolgozókról vagy s eit Partu. összehívjátok a falu ^minden holnapután már mindenen túl fa notórius munkakerülőkről _ Vagy Franciaországban, férfiját, hogy a falu előtt száz- vagyunk. f (ha egyáltalán ven ilyen), E lértük a polgármesteri hi- ötven méterrel tamkzarat épít- — De miért csinálják akkor ? hadd lássa mindenki, hogy vatalt. Közben besötétedett. A senek, értve. ezt a cirkuszt? Miért tartóztat-? kikkel dolgozik együtt; kire sebhelyes kopogás nélkül be- Nem mondta a polgár- ie? jviit csináltam én? A? lehet büszke, vagy ki miatt lépett. A polgármester egy mester nyugodtan. ElT® fiam elesett a fronton, engem?kell a közösségnek szégyen­kisasZtalnál ült, és írt valamit. Jv = v»wuSf tol Sránátszilánk ént, mankón já- ? keznie. Jól megfér a dicsérő Hatvanadik év. Jelé Jivhatoft ff “*? . ^ J f* * bMM magas volt es testes. A falhoz J .... Retteees es kciteAaheesp*! iilt.élí két mankó volt támasztva. Rosszallóan nézett ránk. __ , élelmiszeri egyeket én parancsolok, akarnak,^ holnap kell jonmuti v£gre hell hajtani! néha kissé indulatos. Milyen Menjen a párt körzetve- ember a körzetvezető? Magá embe­mondta. Nem jegyeket akarunk! autószerelő, és a faluban sen­ki sem ért hozzá, parasztok vagyunk. — Sültparasztok vagytok — szitkozódott & sebhelyes —, árulók! Miért nem építtet tankcsapdákat ? — Kérdezze meg a körzet­ki pisztolyát »Én nem lövök, nem, ebben nem veszek részt!« — gondol­tam, miközben lassan elővet- vezetőt, itt lakik szemben, és tem a pisztolyomat, és bizto- sértegetni sem kell minket. s{tva lefelé tartottam. — Mind árulók vagytok — De a sebhelyesnek más volt ismételte a sebhelyes rossz- a terve. indulatú nevetéssel. — Nem — Maga őrzi ezt az embert, akartok tankcsapdákat építeni, Kufrat, nem mozdulhat a he­— Nem — mondta a polgár­mester nyugodtan. — Erre fjarn elesett a fronton, engem ? kell írom vagyok illetékes. Az eránátszilAn,k «nt. mímtrun utsításmak a kerületi főnöktől vagy a katonai körzeti pa- _ „ ......... . rancsmoktól kell jönnie. Rettegés cs kétségbeess ult 1 lett, es igénylik is az _ jjn' vagy0k a feljebbvaló 83 arcan< ah<>gy ram nezett a rek. A faliújság osztonzo len­— ordított a sebhelyes —, és — A sebhelyes, akarom mon. | ne az üzemrészek között fo­azt dani, az Untersturmführer) versenyre is, hiszen ott leolvashatnák az eredménye­ket, s megtudnák, hogy hol kell erősíteni. Aztán vannak a szocialista brigádmozgalomnrk olyan ap­rónak látszó, mégis emlí'ésre- méltó eredményei, amelyeket meg kell ismertetni minden­kivel. Kosztolánczi elvtárs új em­ber ezen a társadalmi posz- nem csat­tanhat rajta az ostor, amiért a munkaverseny nem kapja meg azt a nyilvánosságot, melyet megérdemelne. Ö már látja, hogy ez így nem jó, és kellene a zetőjéhez, ő talán meg tudja val tart? A sebhelyes egy igazolványt tenni, én nyomorék vagyok. — — Az? — mondta megve-1 mutatott. — Meg:ma München- Mankóira mutatott. téssel. — Nem is idevalósi, < ben kell lennünk. Gondoskod- a sebhelyes nem vette fi- senki nem állhatja. Csak! jék róla, hogy az au tomcat gyelemtoe ezt a mozdulatot, azért maradt eddig nyugton,1 megjavítsák. ^ Borzadva láttam, hogy előhúz- mert az egész falu ellene volt,' De hogyan? Nem vagyok ^ pisztolyát és mert nem volt kire támasz-' Tehát vonakodsz? polgármester hallgatott. kodnia. örülni fog, ha maguk meliéállnak. Hallja, otthon fe- ^ — Ez az ember le van tar- leségem van, engedjen elmen- ? fr.n érthető hn«v tóztatva, Kufrat húzza ki a ni, kérem..? * ’ ertheto> hogy Tétováztam. Könyörgő hang­ja összeszorította a torkomat. Eddig azit hittem, hogy az egész merő fenyegetőzés a sebhelyes részéről, de most már magam is a legrosszabb-) hogy változtatni tói tartottam. Nem volt-e) mindig a »vele vagy ellene« a s sebhelye3 egyedüli mértéke? .egyedül nem tud segíteni. az amikra vártok már, mialatt lyéről. ’ Szökési kísérlet esetén fgy Pillanatig arr.a gondol- j hazánk fiai kinn megdögle- azonnal lőni, megértette? nek. — igen — mondtam száraz — Ostobaság amit beszél — hangon, tiltakozott a polgármester. — Ha itt tankcsapdákat épí- megyünk a körzetvezetőhöz, tménk, egy ház sem mardna ott majd meglátjuk. tam, hogy egyszerűen megszö-; köm a letartóztatottal együtt.' De egy ilyen elhatározás ná- „ „ . . , lám különb embert kívánt vol-, Gyere, Partu, mi most át- na_ (Folytatjuk.) Munkájához szüksége lesz a vállalat vezetőségének, párt­szervezetének meg KlSZ-szer- vezetének támogatására is. Bizonyosan megkapja. p. Gr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents