Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-20 / 270. szám

Szerda, 1963. november 20. 3 SOMOGYI NßPLA* Számottevő tényező a kor­szerű nevelőmunkában a szü­lői munkaközösség. Eredmé­nyei elvi tat hatatlanok, felada­tai igen sokrétűek a család és az iskola együttműködésében, s az idén a magyar pedagógia történetében először alkalma­zott nevelési terv megvalósítá­sában. Ez az átfogó feladat nem nélkülözheti a szülők be­kapcsolódását a tervszerű ne­velőmunkába. Nem árt fölidéz­ni az 1962/63. tanév tapaszta­lataiból néhányat a jobb, gyii- . rnölcsöző'bb kollektív nevelés előmozdítására. A megyei pártbizottság jú­niusban több községben meg­vizsgálta a szülői munkaközös­ségeik munkáját. Az erről szó­lójelentések a pedagógus és a szülő kapcsolata, valamint a közöttük levő nevelési munka- kapcsodat szempontjából külö­nösen figyelemre méltóak. Ml j6l'6!ilZÍ a pedagógusok és a szülők kapcsolatát? Ez a leggyakoribb, a jelenté­sek is ezt tükrözik: »A neve­lőtestület megbecsülésnek ör­vend. A szülőkkel való kapcso­latuk fejlődött, nevelési kérdé­sekben azonban a szülőknek csak egy részénél tapasztalha­tó ez. A szülők többsége a gyerek érdemjegyén túl még nem lát... (Csokonyaviston- ta)«; »A községben szeretik, tisztelik a pedagógusokat. Tar­talmi, nevelői együttműködés azonban nincs közöttük, erre nem is törekedtek egyik oldal­ról sem.;. A szülők többsége az iskola felelősségét hangsú­lyozza, és igyekszik a sajátjá­ról elterelni a figyelmet (Bö- hönye)«; »A pedagógusok és a szülők emberi kapcsolata ki­elégítő. Hiányzik azonban az őszinteség egymással szemben. A szülőik értekezleten nem mernek véleményt nyilváníta­ni. Csak hazafelé sugdolóznak, hangoskodnak... (Szólód)«. Ügy gondolom* elfogadható, reális ez a kép. Csak kevés helyen jutottak előbbre, mint például: »... A kölcsönös bi­zalom eredménye, hogy a szülők nevelési kérdésekben is megkeresik a pedagógusokat. Mások gyermekeinek problé- .mái iránt is érdeklődnek. Se­gítő szándékuk sokszor m eg­nyilvánul« — olvassuk a ka­darkúti jelentésben. Általánosan jellemző tehát: a szülők megbecsülik, tisztelik és szeretik gyermekeik tanító­ját, nevelőjét, ez azonban sok helyen jobbára külsőségekben (pedagógusnap megrendezése, érdeklődés a gyermek előme­netele, magatartása iránt) nyil­vánul meg, és sajnos, meg is elküldte Mettingerrel a fogor­voshoz. Valószínűleg tudott a küszöbönálló elszállításáról. A matróz elbúcsúzott Kari­tól. Ez valamivel fél négy előtt volt. Legkésőbb ötrevisz- sza kellett érkezniük. Kari összekuporodva gub­basztott a priccsen, és várta a toronyóra ütéseit. Az egész­ségügyitől kapott némi seb­hintőport, úgyhogy kínjai el­viselhetőbbekké lettek. Ami­kor a városban ütött a torony­óra, izgatottan ugrott fel. »Si­került — mondta félhangosan —, elment a második. Csak az a kár, hogy én most már nem használhatom ezt az utat...« Kinn lépteik közeledtek. Va­laki feljött a lépcsőn. »Megint faggatni fognak, hogy tud­tam-e a szökésről« — gondolta Kari homlokát ráncolva. A lép­tek megálltak a celaajtónál. A zár csikordult, az ajtó kinyílt. A maltróz lépett 'be, mögötte bezárult az ajtó. Kari rámeredt bajtársára, aki lehorgasiztott fejjel állt az ajtónál. — Féltem, Kari. Minden úgy volt, ahogy mondtad, de nem tudtam megtenni. Rám lőtt volna, még mielőtt sikerül ki- ugranom az ablakom. — így hát mások fognak rád lőni, te szamár — mondta Kari dühösen. — Talán ez volt az utolsó lehetőséged, vagy még egyszer odarendelt? — Nem, végleg betömte, itt lerm, jobbra. Átkozottul fájt. Valahányszor megfordult, min­dig azt gondoltam: »Most meg kell tenned« — de egyszerűen nem voltam rá képes. Ütköz­ően beszéltem Mettingerrel. Ö is úgy gondolta, hogy nyújtsak be a bíróságnál kegyelmi kér­vényt Talán életben hagynak. Meg fogom nekik mondani, hogy a büntetőszázadban te­szem jóvá bűnömet, Istenem, Gyermekeinkért áll ezen a ponton. Valami fél­szeg merevség, tartózkodás gátolja a szülők legnagyobb részét abban, hogy segítőtársa legyen gyermeke nevelésében a pedagógusnak. Az őszinteség hiánya okozza azt, hogy a szü­lő eltitkolja a gyermek otthoni hibáit, mert attól fél, árt neki vele. A múlt hagyatéka ez a tartózkodás. A mai nevelőre azonban nem . jellemző az, hogy »vadászik« a tanítványok gyöngeségeire; hogy »pikkel«, vagy »haragszik« .bárkire is. Ellenkezőleg: becsületes, gerin­ces embereket akar nevelni. Ehhez viszont minden oldal­ról -— a családban való helyze­tének, magatartásának, neve­lésének oldaláról is — teljesen ismernie kell a gyermeket. A szülőknek meg kell érte­niük: gyermekük nevelése az iskola és a család kollektív munkája. Ezért a feltétlen bi­zalom közegében fel kell ol­dódniuk a pedagógus iránt, és meg kell keresniük őt nevelési kérdésekben. Eredményre, a tervszerű nevelés sikerére csak így számíthatunk. Hol és milyen eszközöNke! alakítható ki a pedagógus és a szülő nevelési kapcsolata? Általában szülői értekezlete­ken, családlátogatáson, ren­dezvényeken, fogadóórákon ta­lálkoznak a szülők gyermekük osztályfőnökével, nevelőivel. Sajnos, ritka a legfontosabb: az, amikor önként érdeklődik a szülő, s ilyenkor is csupán a gyermek előmeneteléről és nem közös nevelési kérdések­ben kíván tájékozódni. Az em­lített jelentés szerint Lengyel­tótiban a fogadóórák rendsze­re nem vált be. Ez érthető, hiszen a szülő bizalmasan, négyszemközt akar beszélgetni a pedagógussal, ha egyszer el­jut idáig. Bolhán a szülői ér­tekezleteken az érdekeltek fe­le vett részt a múlt tanévben; Kéthelyen a szülők egyharma- da foglalkozik lelkiismeretesen gyermekének nevelésével. »A többiek a pedagógusok taná­csát helyesnek tartják, egyéb­ként mennek a maguk megszo­kott útján...« Nagyon fontos, hogy a peda­gógusok fölkeltsék a közös ne­velési kapcsolatok iránti ér­deklődési meggyőző, tartalmai szülői értekezletekkel és egyé­ni beszélgetésekkel. Nem kö­vetve a múlt tanévben tapasz­talt igali példát: a szülői érte­kezleték itt — a szülők vélemé­nye szerint — közlő jellegűek voltak, és nem gondolatiad tő, nem vitára alkalmas előadá­sok. A nevelőtestület alábe­csülte a szülői munkaközösség szerepét is. Főleg rendezvé­nyek szervezéséihez kértek tá­mogatásit, figyelmen kívül hagyva az oktató-nevelő mun­kában nélkülözhetetlen szülői segítséget. Remélhetőleg azóta megváltozott a helyzet. A kapcsolatok elmélyítésé­nek szép példáját adták Ka- darkúton. Meghívták olvasás- arára az első osztályosok szü­leit, s utána elmondták, ho­gyan foglalkozzanak a gyere­kekkel otthon, s tájékoztatták őket a követelményekről. Köl­csönösen megbeszélték tapasz­talataikat, s a nevelői eljáráso­kat, tevékenységi formákat egybehangolva eredménye­sebben folytatták az oktatás és nevelés kollektív munkáját. Egy szó, mint száz: a szü­lőkre sem kis feladatok hárul­nak az iskolával közös nevelé­si kapcsolatok megteremtésé­ben, ápolásában. Ebben fon­tos szerepe van a szülői mun­kaközösségeknek. Különösen most, az 1963/64. tanévben, amikor a nevelési terv megis­mertetésével sok szülő végre el­jutott az iskola és a szülői ház nélkülözhetetlenül közös neve­lőmunkájának fölismeréséhez, igenléséhez. Gyermekük, gyermekeink érdekében, Wallinger Endre Vajon ha ezeket a gyümölcsöslá- d-ákat valaki el­emelné, keres­nék-e a jogos tulajdonosok? A zamárdi tsz szán- tódpusztai szil­vásában körül­belül 250 láda hever szanaszéj- jeL Nem lehetne jobb helyet ta­lálni ezeknek a ládáknak, vagy oly sok van be­lőlük, hogy nincs szükségük rá senkinek sem?! §:p : ■ • 5# d : P: i V./'.v, csak belátással lennének. Nagy marhaság volt, hogy meglép­tem, • t Kari nem felett. Gondolod, hogy kegyelmet kapok? Hiszen ma délben ma­gad mondtad. Mondd hát, mit gondolsz? — Kívánom neked, matróz. Mindenesetre, ha ón ma a he­lyedben lettem volna, megkoc­káztattam volna a szökést. — Ezt te mondod! Téged nem fenyeget hadbíróság. Ha rám lőtt volna, vagy később elcsípnek, nem használ a ke­gyelni! kérvény. Akikor min­dennek vége lett volna. — Nem szívesen bízom ma­gam a hóhéraim kegyelmére. Jobb, ha magunk vesszük ke­zünkbe sorsunkat, — Vagyis te sem hiszel a ke­gyelemben. Mindjárt gondol­tam. De én hiszek benne, és nem engedem, hogy ezt a hi te­met elvegyék, Kari, 'beszél­hetsz, amit akarsz. Csak hírt küldhetnek az anyámnak. Ö közbenjárna értem ... — Maradj csendben, a va­csorát hozzák. —■ Ilyen koráin? A matróz az ajtó mellé állt, oda, ahol középen egy csapó­ablak Volt fölszerelve. Az ét­kezés idején kívülről kinyitot­ták, és beadták a kenyeret. De most elmaradt a teás bádog­kannák meghitt és sóvárogva várt zörgése. Az ajtót kinyitot­ták. Egy őrmester lépett be. — Schneider, velünk jön, és mindent magával hoz. Elszál­lítják. A matróz arca halofctfehérre vált. — Magukkal kell mennem, elszállítanak? — ismételte ijedten. — Máris? Egész testében reszketni kezdett. Könnyben ázó arccal fordult cellatársához. — Értem jöttele, Kari — da­dogta zokogva —, de hisz nem követtem el semmit, mindent jóvá akarok tenni»,, — Ne rendezzen itt színhá­zat, Schneider maltróz! — kiál­tott egy idegen hang az ajtó­ból. Egy tengerészaltiszt és egy tengerészhadnagy lépett be, hogy az őrizeteslt elvezessék. A matróz fogta törülközőjét és fogkeféjét. Nem szólt többé, csak remegő keze árulta el, hogy mi megy végbe benne. Le­hajtott fejjel lépett ki. — Isten veled, matróz, fel a fejjel! — kiáltott utána Kari. Nem kapott választ. Mintha nem is ember, hanem egy élet­telen árnyék ment volna ki. Valamivel később hozták a házimunkásoAt a kenyeret és a langymeleg teát. Két adagot adtak be a cellába, mert a matrózt nem jelentették ki ide­jében a konyhán. Kari a két­szeres adagot jókor érkezett erősítésként vette át. Most vi­lágos cél lebegett szeme előtt, A FOGORVOSNÁL Mebtingier őrmester, néhány nappal később ugyanazokon az utcákon vezette őt, amelye­ken a matróz is végigment, amikor a fogorvoshoz jelentke­zett Az útvonal meg volt ad­va az őrszemélyzet »eligazítá­sában,«, előírás volt, akárcsak Kari kezén a bilincs. Az idő ködös volt káromko­dott is miatta Mettinger bősé­gesen, minthogy neki ez foko­zott légszomjat aközött. Kari úgy tett, mint áld nagyon ag­gódik érte, amennyiben megle­hetősen lassan ment, és ismé­telten felszólította, hogy szu­szogja ki magát. Így az út va­lamivel tovább tartott, mint rendesen. Á ház, amelyben a fogor­vos rendelt, még a múlt szá­zadban épült, és átélte a tiro- liak szabadságharcát, amelyet Andreas Hofer Napóleon ellen vívott. Dr. Mahlert, a fogor­vos, egy idősebb, bécsi szárma­zású férfi, sok éve kezelte a fogház lakóit. A fogház sze­mélyzete is betegei közé tarto­zott, és legtöbbjükkel bizal­mas viszonyban állt. Így az al­kalmazottak többnyire be­hunyták szemüket, ha dr. Mah­lert kezelés közben a foglyok­nak olykor egy doboz cigaret­tát vagy egy vajas kenyeret du­gott oda. Az orvos nem részvétből adott ilyen ajándékokat, ha­nem valamiféle rokonszenvből, amelyet — éppen úgy, mint az antipátiát — néha egy mozdu­lat, szó vagy egy tekintet vált ki bennünk. Talán'saját énünk egy árnyalatát ismerjük fel, és ez sző két ember között-látha- taitlan szálakat, anélkül, hogy tudnánk róla vagy akarnánk. Elég az hozzá, hogy az orvos üdvözölte Mettingert, és Karit a székbe tessékelte. Mettinger ,a szoba sarkában foglalt helyet úgy, hogy a fogoly előtte le­gyen. Egy képeslap után nyúlt és olvasott, A fogorvos megnézte Kari fogait, és így szólt: ■— A zápfogat ki kell húz­nunk, itt nincs mit csinálni. A másik kettő tömést kap. Kari meggondolta, hogy jut­hat leghamarabb az ablakhoz. Csak három lépés volt odáig, de közben ott állt a bádogasz­tal az orvos műszereivel, és egy üvegszekrény gyógyszerek­kel és injekciós fecskendőkkel, amelyek közül az egyiket dr. Mahlert éppen előkészítette. Csak egy lehetőség volt: mind­két bútordarabot fel kellett löknie. Ha kissé előrecsúszott, ezt könnyen megtehette a lá­bával. Valószínűleg ezért nem volt mersze a matróznak — gondolta. Persze, ha az ember előbb meg alkarja kerülni eze­ket az asztalokat, akkor kissé kevés az idő, ................... ( Folytatjuk.) ő- ú CLii lijö zzájnk. i/iűndkjaJLáljLQ.i... A z első világháború már végéhez közeledett. Nem­csak a katonák, az egész nép megunta a szenve­dést. Oroszországban győzött a forradalom, lángot tápláló szele végigzúgott Közép-Európán. Magyarorszá­gon 1918 októberében az »őszirózsás forradalom« csak fél­megoldást ígért, polgári demokratikus köztársaságot. A nép ösztönösen érezte, hogy ez kevés, a következetes for­radalmárok meg is fogalmazták a célt: olyan államfor­mára van szükség, mint amilyet Lenin és hívei hoztak létre, szocialista köztársaságot kell teremteni. Ma negyvenöt éve, 1913. november 20-án Budapes­ten, előbb egy Városmajori utcai lakásban, majd a Vi­segrádi utca 15-ben — ebben a történelmi nevezetessé­gű épületben — jöttek össze a főváros üzemeinek kül­döttei. több vidéki delegátus, az agrárproletariátus és szegényparasztság képviselői — alig százan —, hogy meg­alapítsák az új pártot, a Kommunisták Magyarországi Pártját, a szocialista Magyarországért indított harc zász­lóvivőjét. N épünk történetében szinte páratlan az a robbanás- szerű változás, amelyet az évszázados tespedtség- ből ocsúdó Magyarországon az új párt megjelené­se előidézett. Az agitátorok és szervezők — Kun Béla, Szamuely Tibor, Karikás Frigyes, Korvin Ottó, Sallai Imre, Mosolygó Antal és a többiek — néhány rövid hét alatt tömegpárttá emelték a KMP-t, és szervezetei sorra- rendre alakultak meg Budapest üzemeiben, a kaszár­nyákban: Győrben, Salgótarjánban, Miskolcon, Pécsen — a Dunántúlon és a Duna—Tisza közén, a Viharsarok és Somogy falvaiban, soraikba tömörítve a nép legáldozat­készebb, legbátrabb fiait. S már négy hónappal később, amikor az ország proletariátusa — a magyar történelem­ben először s a Világtörténelemben Oroszország munkás- osztálya után másodikként — kezébe vette a hatalmat, kikiáltotta a Tanácsköztársaságot, olyan erőpróba elé ke­rült, amilyennél pártnak ebben az országban még so­hasem kellett megbirkóznia. Négy és fél hónap hősi küz­delme, a háborúban elvérzett ország talpraállítása, a ter­melőmunka megindítása, a szocialista viszonyok kiala­kítását szolgáló első, de rendkívül figyelemreméltó in­tézkedések után az országra rátört külső imperialista erők elleni élethalálharc, a honvédő háború igénybe vet­te a forradalmi ország minden erejét. Az 1919-es május —júniusi hadjárat, a külső és a belső ellenforradalmi erők ellen vívott harc eredményei bizonyítják: a párt és a nép eggyé vált a haza védelmében, az új világ meg­teremtéséhez szükséges feltételek megteremtéséért foly­tatott erőfeszítésekben. A tragikus bukás megtizedelte a párt sorait, az el­lenforradalom tobzódása vérözönt, mérhetetlen szenvedést zúdított az országra. Ilyen körülmé­nyek között kezdte meg a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja az illegalitás golgotás, hősi küzdelmekkel teli negyedszázados időszakát, amelyről Romját Aladár, a nagy proletárköltő így írt; A Kommunista Párt! Ö hábórog a kesergő kenyérben, ö hány tűzszikrát a garasos bérben, ő kiált bosszút a fakadó vérben, ő tudja, mink fáj, mink hibádzik. Hűséggel ő van hozzánk mindhalálig... Valóban, sem bőrtőn, sem bitó, semmilyen kegyetlen üldöztetés nem tudta útját állni, hogy a kommunisták harcba vigyék a kizsákmányoltakat és elnyomottakat kö­veteléseikért: a kenyérért, a földért, a szabadságért. Ami­kor a második világháború mérhetetlen szenvedései és pusztításai után hazánk felszabadult, megkezdődött a párt életének harmadik szakasza. A kommunista párt állt elsőként talpra, hogy felrázza, cselekvésre ösztönözze a város és a falu dolgozóit. Pártunk lett az újjáépítés vezető ereje. Céltudatos politikájának volt elsősorban köszönhető, hogy az or­szág viszonylag békés körülmények között tért rá a szo­cializmus építésének útjára. És ha most számot vetünk a négy és fél évtizedes küzdelmes, dicsőséges út tanulsá­gaival, örömmel és büszkeséggel állapíthatjuk meg: meg­alakulásának első percétől kezdve — -a személyi kultusz néhány áldatlan évétől eltekintve — pártunk a nagy Lenin által kijelölt utat követte, mindenkor következete­sen és megalkuvás nélkül kitartott — és ezt teszi ma is — a Szovjetunió Kommunista Pártja és a marxizmus— leninizmus mellett. Őrizte és erősítette a nemzetközi for­radalmi munkásmozgalom, a kommunista és munkás­pártok egységét, összeforrottságát. S ha ma, a negyvenötödik évfordulón összegezzük munkánk eredményeit, azt is látnunk kell: vala­mennyi eredményünket annak köszönhetjük, hogy pártunkban mind következetesebben érvényesül a lenini vezetési stílus, megvalósult a kommunisták és a párton- kívüliek kölcsönös bizalomra épülő együttműködése. Ezt az utat kell járnunk továbbra is, következetesen szem­befordulva azokkal a hibákkal és nehézségekkel, ame­lyek eredményeink gyarapításának útjában állnak. Így válik majd valóra népünk életében mindaz a nagyszerű cél — a szocializmus, a kommunizmus világa —, amelyet pártunk négy és fél évtizeddel ezelőtt tű­zött maga elé, s amelyért népünk legjobbjai hoztak mér­hetetlen áldozatot Uj rizsfajtát termesztettek ki Lengyelországban A lengyelországi Gorzowban le­vő növénytermesztési intézetben új, nagyon értékes rizsfajtát termesz­tettek Iá. A »Tetra-Gorzow« nevű rizsfajta az egyenlőtlen sejtmag osztódásaként létrejövő fajták kö­zé tartozik. Az ilyen növények setjeiben egy helyett három sejt­magelem található, amelytől az át­öröklés függ. Az új rizsfajta meg­felelő trpyázással hektáronként 36—50 mázsa termést hoz. A riz; szem rendkívül nagy: ezer dar; rizsszem súlya átlagban 4( 50 százalékkal magasabb a Le gyelországban széles körben me honosodott más rizsfajtákénál. i elemzések azt' is bebizonyította hogy ezek a rizsszemek naj mennyiségű i'itamini és fehérj tartalmaznak, ami jelentősen em li a rizs tápértékét, ízletességét,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents