Somogyi Néplap, 1963. november (20. évfolyam, 256-279. szám)

1963-11-19 / 269. szám (270. szám)

Kedd, 1963. november 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP cÁ páránesnűk (>qij nap ja EZ A NAP IS ÜGY KEZDŐ­DÖTT, mint a többi. Varjú Márton, a siófoki József Attila munkásőrszázad parancsnoka Horváth Lászlónak, az ügyele­tes munkásőrnek: jelentését hallgatja. — Köszönöm, rendben.;. Szóval semmi különös ese­mény nem történt. — Aztán beül irodájába, előkerül a bar­na, kemény táblájú határidő- napló, s megkezdi aznapra ter­vezett feladatainak tanulmá­nyozását. A telefon csengése megzavarja. A Kőolajvezeték Vállalattól értesítik, hogy az egyik munkásé r, Tamás Imre kiképző néhány nap óta beteg. Ezért először a beteg munkás­őrhöz indul. Tudja, mindenki­nek jólesik ilyenkor az érdek­lődés, a baráti, az elvtársi szó. Néhány perccel később már a tanácselnök irodájában ül. Olcsó, hántásból származó építkezési anyag felől érdeklő­dik. Bognár János munkásőr, a kenyérgyár dolgozója ugyanis igén rossz lakásban lakik csa­ládjával, a hosszú tél nagyon megrongálta házukat Ezért nemrég elhatározták, hogy tár­sadalmi munkával bontási anyagból megfelelő lakóházat. építenek Bognároknak. Szom­bat-vasárnap hosszú órákat dolgoznak majd, hogy Bogná­rék még a tél beállta előtt el­foglalhassák új otthonukat A ház terve is társadalmi mun­kával készült, s Szimcsák Ist­ván munücásőr, építésztechni­kus ügyességét dicséri. A ház alapjának kiásásakor Orbán Wire, Fenyvesi János és maga a parancsnok, Varjú Márton voltak a legszorgalrhasabbak. Sikerült bontási anyagot sze­reznie, de még nem távozhat dolga végezetten a tanácsról. Benéz a munkaerő-közvetítő­höz, hogy megkérdezze, milyen munkaalkalom van. Kajái György munkásőr — fiatal há­zas — azt kérte, hogy segítsen neki feleségének elhelyezésé­ben, Ez is sikerül, az asszony­ka néhány nap múlva mehet dolgozni a háziipari szövetke­zethez. RÖVID MEGBESZÉLÉS kö­vetkezik ezután ár. Regőcz Miklós orvossal. Az egészség- ügyi kiképzés anyagát és a szemléltetőeszközöket állítják össze. A mai napon még Tabra is el kell mennie: helyettesíti az ottani parancsnokot, az ugyanis iskolán van. Előbb azonban néhány szót vált a ha­józás pártszervezetének titká­rával P. J. munkásőr, a ha­józás dolgozója nemrégen it­tas Volt, fegyelmezetlenkedett Javasolja, hogy a pártszerve­zet vonja felelősségre. Néhány órát tölt Tabon, in­nen Balartönendrédre megy. A járási pártbizottság ti.. őt je­lölte ki, hogy segítsen a tsz vezetőinek a politikai munká­ban. Innen Balatonőszödre lá­togat. S Bognár József tsz-él- nökkel, munkásőr-szakaszpa- rancsnokkal fölkeresd néhány munkásőr családját, Bezdai Lajosékat, Boáa Józseféket. Estére jár, amikor visszaér­kezik Siófokra. De most sem hazafelé tart, hiszen a Kőolaj­vezeték Vállalat kommunistái taggyűlésen várják. Az itt dol­gozó tizenkét munkásőr tevé­kenységéről kell beszámolnia a vállalat kommunistái előtt. Csak jót tud mondani róluk. Szabó Sándorról, idősb Szabó Andrásról és fiáról meg a töb­biről is. Azt, hogy lelkiismere­tesen látják el feladatukat. Vége a taggyűlésnek, most már hazamehetne, de előbb még benéz a parancsnokságra, vált néhány szót a szolgálat­tal, Sebestyén Lajos munkás- őrrel. FÁRADT MÁR, mikor a ké­ső esti vacsora után könyvet vesz kezébe, hogy néhány ol­dalt elolvasson, tanuljon, ké­szüljön a marxista—leninista esti egyetem második évfolya­mának vizsgájára. S mielőtt nyugovóra tér, újból előkerül a barna, kemény táblájú ha­táridőnapló. Sorra kihúzza be­lőle az aznapra tervezett és végrehajtott feladatokat. Szalai László Uj szállodák épülnek Siófokon Siófokon a Balaton Szálló mellé két hatemeletes, egyenként 138 szobás szálloda épül. Az épületek húsz-húszmillió forint költség­gel készülnek. Az egyik szállót 19G4. június l-én, a másikat jú­nius 15-én adják át rendeltetésének. MODERN IFJÚSÁG Tl/T ilyen is a mi ifjúságunk? Ha tucatszám sorakoz­tatnám egymás mellé a. jelző­ket, véleményt kérnék az ifjú­ságról a legkülönbözőbb fog­lalkozású emberektől, ha érte­kezletek feszólalóit, néhány ol­dalas kiadványok mondatait idézném, eleget mondhatnék-e akkor az ifjúságról? Biztosain nem, mert hamis és hiányos lenne a kép. Az íróasztal mélyéről előha­lászok hát néhány régi jegyzet- füzetet; a már halványuló ce- ruzasorok között próbálom megkeresni mindazt, ami — tudom, hogy még így sem tel­jes, de legalább valós — válasz lehet arra a kérdésre, hogy mi­lyen is a mi ifjúsíáigunk. Milyen az ifjúság, mely be­leszületett a történelem leg- szömyűbb katasztrófájába, s ha a gyermekkor kedves kis emlékeire gondol, egyszerre csak újra hallja a szrrénavijjo- gásit, és otromba, szürke tan­kok dübörögnek át az emléke­Érdemes a fejlesztésre (Tudósítónktól.) Tíz évvel ezelőtt alapították meg Kiskorpádon a földmű­vesszövetkezet betonüzemét. Azóta sokat fejlődött, s min­dig teljesítetté feladatát Az idén már november 13-án je­lentették, hogy az 1 050 000 fo­rintos évi tervüket 50 000 fo­rinttal túlteljesítették, s az év végéig előreláthatólag 100— 150 000 forint értékű készárut gyártanak. Az üzemben naponta 600— 700 cementlapot, ezenkívül be­tonoszlopokat, kútkávát, kút- gyűrűt, átereszeket vályúkat és más árut gyártanak. Leg­utóbb a teleki termelőszövet­kezet megrendelésére készítet­tek nagy mennyiségű beton­oszlopot Az üzemiben bét brigád dol­gozik. Kutas Gyula, Hoffmann József és Jüngling János ce­mentlapot készít Munkájukra jellemző, hogy nemcsak a kör­nyékről, hanem még Dombó­várról is érdeklődnek terme­teik iránt Hibája az üzemnek, hogy nem elég korszerű. Sok mun­kát kézzel kell elvégezni, s emiatt több megrendelést visz- sza kell utasítaniuk. Fölötte- ssák már többször megígérték, hogy gépesítik az üzemet. Ez azonban csak ígéret maradt .Pedig a kiskorpád! cement­üzem megérdemli, hogy fej­lesszék. zetén? Ök a húsz-egynóhány évesek A fiatalabbak — ti­zennyolc esztendősig — már a mába születtek. Az »idősebb ifjúság« emlékeinek legmélyén talán még ott bujkálnak a fé­lelmetesen szirupos Karádi- dállamok, az ifjabbak pedig már készpénznek vették a tele­víziót Az ember úgy gondolná, hogy kell legyen valami egé­szen halvány választóvonal a két ifjúság között aztán ha összességében szemléli a fiata­lokat rádöbben, hogy nincs, elmosódott: ez a két korosztály egyszerre tanulta meg csodál­ni a világűrt meghódító raké­tákat Soha ifjúság nem élte még át a történelem, a tudomány, az élet ilyen változásait, és so­ha ifjúságról nem vitatkoztak annyit, mint manapság. A jegyzetfüzet lapjai megele­venednek. — Közéjük állna? Mondja meg őszintén, közéjük állna?! — Látom újra, ahogy felém villan az okos, komoly tanár­arc. Július vége. Balaton — a bogiári Halászkertben szédítő ütemű zenére trapéznadrág­ban, strandpapucsban vagy mezítláb vonaglik néhányszor tíz fiatal. — Modem fiatalok... — A tanár' hangja csípősen gúnyos. Akitar csak motyogtam valamit, most ezt mondanám: — Nem, kedves tanár úr, ezek nem modern, csak modemke- dő fiatalok. Szűklátókörűek, élik a maguk kis külön világát, és nézze csak őket, most leállt a zene, nincsenek is olyan so­kan. Húszán, huszonötén talán itt. Hússzor, huszonötször eny- nyien az egész Balaton-parton. Közülük is sokan rádöbbennek majd, hogy vakvágányon sza­lad az életük, hogy a mának élés, a szélsőséges individua­lizmus és cinizmus, a vélt »mo­dernség« majmolása mennyire hamis. T gazán modem fiatalokat láthatni nem is kell olyan messze menni. Boglártól Siófokig a széles balatoni mű­úton száguld a gépkocsi, on­nét csak egy futamodás — igaz, már rázós makadámúton — Ságvár. A falu végén sátortá­bor, azon túl, jó félórai járás­ra vége szakad a poros földút- nok, s ott, a vasúti sínnel pár­huzamosan kanyargó Kopnány- patak töltésén dolgozik három­száz néger-barnára sült, jóked­vű fiatal. Középiskolások, vi­dámak, harsány humorú diá­kok. Pedig a munka nehéz, a lapátnyél hólyagot tör a te­nyérre, de mégis __Az ország m inden részéből összesereglett középiskolások 64 800 köbméter földet termeltek ki, a végzett munka értéke 810 000 forint... dául a II. A-sok olyan nagy­szerű KlSZ-taggyűlést bonyo­lítottak le, hogy a jelenlevő járási párt- és KISZ-bizottsá« gi vezetők is megcsodálták; Ugyanezek a diákok ráérő ide­jükben helytörténeti anyagok gyűjtésével foglálkoznak, ér­tékes néprajzi és régészeti lele­teket visznek az iskoláiba. Ha­marosan talán saját kis mú­zeumuk is lesz... Nemrég a barcsi változások­ról írtam, s akkor azt is meg kellett volna említenem, hogy az ifjúsági klub fiatal vezetői szenzációs újításon törik a fe­jüket: a televízió képernyőjét szeretnék nagy mozivászonra kivetíteni, hogy élvezhetőbb, nagyobb, vonzóbb legyen a kép. S ha már itt tartok, felso­rolhatnék jó néhány ipari és mezőgazdasági üzemet, ahol fiatalok — KISZ-tagok és szer­vezeten kívüliek — sok millió forinit megtakarítást jelentő újításokon dolgoznak sokszor éjjel is, vagy megemlíthetném a felsőbogátpusztai KISZ-szer­vezet tagjait, akik nagyon szép programot dolgoztak ki a tél­re, mert tanulni, művelődni szeretnének, a lehetőségekhez mérten utolérni ,a városi fiata­lokat. J ártam ipari üzemekben — éjjel. Láttam a Ka­posvári Ruhaiüzem szédítő gyorsasággal pergő varrógépei mellett este tízkor dolgozni a boszorkányosán ügyes kezű fia­talokat. Beszélgettem a cukor­gyár éjszakai embereivel, fia­talokkal, akik titokban talán szívesen ülnének egy söröző vagy presszó sarkában »Vala­kivel«, mert kampány van, többet teljesítenek, mint a könnyebb feltételek között dol­gozó nappali műszak. A textil- művek sebesen pörgő orsói, zúgó gépcsorai között is túlnyo­mórészt fiátal lányok hajla­doztak akikor éjjel. Teljesítmé­nyük 101 százalék volt. Szép eredmény, s az, hogy az egyik alapszervezet KISZ-tagjainak nyolcvan százaléka szocialista brigádban dolgozik, már párat­lanul szép eredmény. Folytathatnám tovább. A KlSZ-bizoitíságon a napokban megjutalmazták a megye öt­ven legjobb KISZ-aktíváiát. A jutalmazás előtt a fiatalok be­szélgettek: munkáról, tanulás­ról, kulturális munkáról, sport­ról. Élmény volt hallgatni az őszinte, nyílt vitát, azt, hogy minden mondat mögött ott búj- kálft a jobbat akarás, a segíte­ni kész lendület Az élmények sokasága aztán összeolvad. Nincs már diák, üzemi dolgozó, tsz-tag — csak ifjúság, fiatalság van. A sebhelyes szét terpesz tett lábbal Kari mellé állt. — Felállni! — parancsolta, és csizmája orrával vesetájon rúgta nyögdécselő áldozatát. — Rajta, rajta, felállni! Majd felehetsz a gázkamrában! Kari felemelkedett. Arca ha­muszínűre vált. Megtántorodott és az irodaszekrényiben kellett megkapaszkodnia. — Hova szökött a vörös cim­borád? Na, mi lesz? Kari hallgatott. — Felelj te átkozott kutya! •— üvöltött a sebhelyes magán­kívül. Mint egy megszállott, kezdte verni újra. Kari már nem érezte az ütéseket, mert amikor visszazuhant a padlóra, elvesztette eszméletét. Dél­tájt visszavitték a fogházba. Mettinger és egy másik alkal­mazott vitte fel a sebesültet a lépcsőn. Cellatársa, a matróz ismerte ezeket a jeleneteket. Óvatosan segített levetni ka­bátját és ingét, majd egypár takaróból fekhelyet csinált Karinak. Aztán sebeit hűsítette egy vizes ronggyal. — Megint az a sebhelyes volt? — kérdezte aggódva. Kari bóhntbtt. Fájdalomtól eltorzult arccal felemelkedett. — Nem tudok feküdni. Minden porcikámat összeverte. — Miért vert meg? — Tudni akarta, hova szö­kött Klaus. — És nem mondtad meg ne­ki? — A matróz nem kapot t vá­laszt. Kart kezével a falnak tá­maszkodott. — Ezt nem bírtam volna ki, Kari. Ha engem kérdezne, én;.. — Téged nem fog kérdezni, és így tarthatod is a szád. Ami­kor rám ütött, először azt gon­doltam, nem árthatok Klaus- nak, ha valami hamis irányt adok meg. De aztán úgy meg­undorodtam attól a baromtól, hogy megfogadtam, nem szólok egy szót sem, még ha agyonüt sem. — Ezt nem értem. Mi hasz­nod most a büszkeségedből? Hisz ők az erősebbek. — Ma én voltam erősebb. De ezt csakugyan nem értheted. Bár nincs benne semmi külö­nös. Mások máglyára mentek, de nem törtek meg. És ezek a gazemberek sem fogják elham­vasztani az igazságot, és belő­lem sem fognák kutyát csinál­ni — soha! A matróz nem feleit. Egy percig lehajtott fejjel járt föl és alá, aztán megkérdezte: — Nagy fájdalmaid vannak még? — Megjárja, matróz. Ne okozz magadnak fölösleges gondokat. A hegyekben ilyen­ékor nagy a hó. Klausnak nem lesz most könnyű átjutni a ha­táron. — De szabad, az a fő. ó, ha egy módom volna, hogy kike­rüljek innen! Kari, mialatt az előbb kihallgatáson voltál, szóltak nekem, hogy még ezen a héten értem jönnek. Hadbí­róság elé állítanak... Szinte könyörögve rebegte ezeket a mondatokat, és közben segítséget várva nézett baj tár­sára. Kari megváltoztatta ké­nyelmetlen helyzetét, és leült a priccsre. A fájdalomtól egy pillanatra összeszorította a fo­gát.* Aztán így szólt: — Ez még semmit sem je­lent, matróz, talán megűszod büntetőszázaddal. — Csakugyan azt hiszed? — kérdezte a matróz remény­kedve. — Annak idején is megszökött tőlünk valaki, és egy tengeralattjárón bevetésre küldték. — És? Visszatért? — Nem, ez egy különleges akció volt, a tengeralattjárót elsüllyesztették. De legalább volt valami reménye. Rettene­tesein féléik, Kari. A lőálláshof viszik őket, egy baj társam me­sélte. Az utolsó, amit az ember lát, egy fenyőerdő. Előtte áll­nak a fegyverekkel. Csak ne ítélnének halálra! Mindent megtennék, amit kívánnak tő­lem, csak ne haljak meg. Bár­melyik büntetőszázadba el­mennék, vagy akár egy úszó koporsóba is. Istenem, csak in­nen kijuthatnék, ha most Kla- usszal vcánék, másodszor nem hagynám magam elfogni..: — Nem könnyű meghalni, matróz. Én is szeretném túlél­ni ezt a fasiszta bandát. De ha egyszer odáig jutnék, hogy a falhoz állítanának, akkor leg­alább elmondhatom: »Nem ezért a sebhelyes arcúért pat- kolsz el.« Ez a halált nem teszi kellemesebbé, de kis életem­nek legalább volt valami értel­me. ■— Fütyülök az értelmére — válaszolt a matróz hevesen — élni akarok, nem akarok meg­halni! Otthon szeretnék ülni, a szobában, és az anyámmal be­szélgetni. Ha sejtettem volna mindezt! — Nem tudtad előre? Minek szöktél meg? — Mert féltem. Nem akar­tam többé bevetésre menni. Is­meretlen céllal kebelt kifut­nunk, azért szöktem meg. Svájcban túléltem volna a há-| borút. Bár maradtam volna. És amikor megkérdezem a Koppány-parti diákokat, tvisz- telni szeretnek-e, harsány igen a válasz. Kinek van trapéz­nadrágja? Legalább negyven kéz lendül a magasba. Ki érzi annak idején Bohrában. Ez volt ^ « az utolsó nagy utam a háború vd előtt, ki tudhatta ezt har-í „ ^ , mánckilenc elejéin? j -Bizony! Trapéznadrágot, ri­— Én tudtam — mondta ^kító, nyári ruhadarabokat öl- Karl keményen —, és minden- # temek magukra. Talán nem tet- ki tudhatta volna. Harminc-#KZÍk_ furcsa frizurát három előtt szüntelenül hír-# . , , „ dettük: »Aki Hitlerre szavaz, a # vise™ek. Ez sem tetszik. De háborúra szavaz!« Hat évvel#az már igen, hogy az »egzoti- később itt volt. De ti mind csak #kus« külső embert takar olyan a saját hasatokra gondoltatok, #embert M tudja, hol a helye rmmri. is matirr*?. Msváf iiVn n'J ’ J a társadalomiban, s ha ősszel 'már »polgári« ruhában talál­kozol vele, elmúlik a különle­ges viselet okozta esetle­ges idegenkedésed, mert ezek a fiatalok természetesek, tisz­mind, te is, matróz. Most jön a< nagy kijózanodás. Nem akarta­tok politizálni, most a nácik csinálják veletek a politikát. — Mi közöm hozzá — for-i tyant fel a matróz. — Én min­dig a háború ellen voltam, én' nem akartam háborút. — És mit tettél ellene? —ftelettudóak, okosak; beszél- kérdezte Kari könyörtelenül.—\hetsz velük politikáról, iroda­i lomról, zenéről vagy atomii- sebbet nyom a latban, csak az\ _ . , , számít, hogy mit teszek #zikarol. Modem fiatalok. — Mit is tehettem volna? A ' K « 5á,r,ok' Nem tudok röpcédulákat i Minden heten talalko­nyomni, mint te és Klaus, egy-i20111 .neh«'n>' kozepiskolas es szénién nem értek hozzá, azon-iuze™- vallalatifiatallal, akik kívül nem is sokat használt »szabad idejükben más alap­volna. Hisz látod, hogy járta- >““**“**?** ’ tok magatok is. !vaSy a sajátjuk eletet figyelik T . , , \ fürkésző, éles szemmel. Aztán Igen, igazad van, csak- f tollat fognaík, és szép, kerek ugyan nem értesz semmit az \tudósításokat, riportokat írnak egészből, még a szabadság és a KISZ megyei tájékoztatóié- rabszolgaság közti különbséget#1“', * Somogyi Ifjúságba. Tár­sem ertet-ed meg. Talán nem” a marcali gimnázium diák­is a te hibád. Ezek a hyomo-, rúságos életviszonyok eltom-, pítják az embereket, hiába.' Beszéljünk valami másról. Meg1 jai... Komolyak, megfontol­jak, őszinték. Az osztályokban, de az egész iskolában is olyan összeforrott, jó a kollektíva, olyan szoros, baráti szálak mernéd kockáztatni a szökést, J fűzik egymáshoz a tizennégy i tizennyolc éves fiatalokat, hogy (ezt látva az ember egészein ter­mészetesnek veszi, hogy pél ha alkalom adódna rá? (Folytatjuk.) Gokat szidott, sokat di- ^ csért, sokat vitatott if­júság. Milyen? Ezerarcú. Nem hibátlan, da igyekvő. Vélt »modernséget« hajszoló, de nem elveszett em­ber a társadalom számára. És mégsem ezerarcú ... Kö­zösségi ember, becsületes, szor­galmas, tisztelettudó, megfon­toltan okos ... Lenne jelző tu­catszám! És ezeket a jelzőket akkor is oda lehet — és kell! — illeszteni, ha némelyek bo­rúlátóan nyilatkoznak ifjúsá­gunkról. Oda kell illeszteni, mert — ennek igazolására ta­lán nem is kell több példa az említetteknél — ezejs a fiata­lok megtanulnak szocialista módon élni, dolgozni és gondol- kodul — eő — Fenyőfaaratás karácsonyra Ebben az évben az Országos Erdészeti Főigazgatóság erdei­ből 1 400 000 méter fenyőfa ke­rül piacra. A fenyőfák »aratá­sé.« november végén kezdő­dik meg, és december első napjaitól karácsonyig folya­matos lesz a szállítás. Buda­pestre — a tervek szerint — 4G0—470 000 folyóméter fenyő­fát szállítanak. Már kiválasz- tották a Parlament kupolacsar­nokában felállításra kerülő óriásfát is. Ebben az évben a Bükki Erdőgazdaság adja az úttörő ünnepségre a 17 méter magas óriásfenyőt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents