Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-17 / 243. szám

Csütörtök. 1983. október 17. 3 SOMOGYI SÜKM Traktorosok „A város gondja a mi gondunk” Tapasztalatok a „Hírős város“-bál igazgatója ugyanolyan precuá» A HATART JÁRVA észre j lehet venni, hogy mennyivel jobbak most — szemre is tet­szetősebbek — a talajmunkák, mint az ötvenes évek elején voltak. Amerre csak megnézi az ember, mindenütt azt látja, hogy ma már többet adnak a szakszerűségre, ügyelnek erre a mezőgazdasági nagyüzemek­nek nemcsak a vezetői, hanem — ami korábban nemigen volt tapasztalható — a traktorosai is. Ki ne emlékezne az ékte­lenkedő vakbarázdákra, a be- dűlőzetlen táblákra meg a hiányosam leikéit vetésekre? Pedig géppel dolgoztak akkor is, s a gépet akkor is traktoros irányította Igaz, az még a me­zőgazdaság gépesítésének kez­deti időszakában volt, hiány­zott a kellő szakértelem, a bő­séges tapasztalat, és sok he­lyütt a lelkiismeretesség hiá­nya is meglátszott. A mai határt szemlélve nem ilyen kép tárul elénk. De nem is volna jó, ha a tíz évvel ez­előttiekhez hasonló hibákat ta­pasztalnánk napjainkban, is. Jobbak, szebbek a vetés ala elkészített táblák, mint annak idején voltak. Különösen a termelőszövetkezetekben, ahol a megyénk mezőgazdaságának átszervezése óta élteit néhány év alatt vált igazán elásmerés- reméltóvá a gépek munkája. Legtöbb közös gazdaságunk az idén érkezett el a negyedik közös őszhöz, traktorosaink negyedszer szántának, vetnek szövetkezeti táblán az egész megyében. Közülük sokan már korábban megszerezték a trak- torvezetéshez szükséges isme­reteket, sokan pedig a tsz-ben tanulták meg a gépek kezelé­sét. Hogy hogyan sajátították el a tudnivalókat, azt a mezőn bizonyítják, napi munkájuk­kal vizsgáznak. Az idei ősz is egy ilyen vizs­gatétele a traktorosoknak. Sok kalászost kell elvetni, de még nagyobb területen várja a föld a szántóekét, hiszen az őszi mélyszántás, amibe csak a ta­vasszal kerül mag, ugyancsak fontos része a mostani tenni­valóknak. De legfontosabb az őszi kalászosok, köztük is a kenyérgabona mielőbbi elveté­se. Ma már, amikor jelentékte­len területen, csak géppel jár­hatatlan földeken vetik kézzel a magot, nagy feladat vár a zömben korszerűbb, nagyobb teljesítményű traktorokra és vezetőikre, a traktorosokra. JÓL, ÉS GYORSAN kell dol­gozniuk, szaporábban, mint eddig Nem az egyik sebesség­ről a másikra való átkapcso­lást értjük ezen, hanem azt, hogy a munkaidőt a lehető leg­jobban használják ki, és nyújt- ság meg a műszakot, szántsa­nak és vessenek kora reggeltől késő estig ott, ahol a két mű­szakot nem sikerült megszer­vezni. Álljon itt példaként Se­tos alkotás. Egy érdekességet hallottunk e szoborról, ugyan­is a fejein szarv van. A szo­bor Mózest akkor ábrázolja, mikor (lejön a Sinai-hegyről, s haragjában összetöri a táb­lákat. A héber biblia szerint ekkor fény volt a fején. A fény és a szarv fogalomra a héber ugyanazt a szót hasz- n'lja, s a rómaiak szarvnak fordították. Így lett Mózes fe­jén fény helyett szarv. A le­láncolt nevet a templom on-, nan kapta, hogy itt őrzik azo­kat a láncokat, melyekkel Szent Péter a fogságban volt megláncolva. Érdemes meg­említeni a St. Maria Maggo- ce-templomot is, melynek dí­szítése színaranyból van. A spanyolok ajándékozták a pá­pának a sok aranyat, melyet Amerikából raboltak el az in­káktól. Itt őrzik ereklyeként Krisztus jászlának egy darab­ját, ami vonzó a zarándokok számára. A ézent Péter-bazüika be­járatánál svájci gárdista áll őrt a'abárdjával, bent ková­csolás zaja fovad bennünket. A zsinati készülődés előtt ér­keztünk Rómába, s a bazili­kában emeivénveVet, páholyo­kat építettek a bíborosok szá­mára. Ez a fő ható e^v részét foglal la el. s ha ront ja is az összké^t. nem takar el min­dent. A bazilika R-’-ent Péter ■írja fölött emelkedik. Aszáz­lyem Lajos nemesdédi tsz-1 traktoros szorgalma. Zetoxával nagy távolságokra szállít. Ka­posvárra, Bö'hömyére jár heten­ként többször is. Ám amikor este hazaér, lekapcsolja gépé­ről a jótkocsit, és ekére, tár­csára vagy vetőgépre fog, s éj­jel 10—11 óráig is dolgozik. Nem csoda, ha két-három munkaegységet keres naponta. S ami igen nagy hasznára van a közösséginek: lebonyolítja a fuvarokat, s emellett segít a talaj-előkészítésben meg a ve­tésben is. Áldozatvállalás? Több keresetre való törekvés? Mindkettő számottevő eredmé­nyekkel jár, s ha ezt még te­tézi a jövő évi kenyérért ér­zett felelősség is — ami a Mar­cali Gépállomás kommunistáit jellemzi —, akkor előbbre le­het hozni az őszi vetések befe­jezésének idejét. Nem kívánja senki, hogy a traktorosok éjt nappallá téve dolgozzanak, éjjel-nappal gé­pen üljenek, azt viszont jog­gal elvárja tőlük mindenki, hogy a gégékét alaposan ki­használják, és most, amikor nagyon kell, minden tőlük tel­hetőt megtegyenek a vetés si­keréért Addig, ameddig az időjárás is kedvező. Mert októ­berben már nem várhatunk tartós verőfényt, az esőzések gyakran megzavarhatják a munkát. Sőt azzal is számolni kell, hogy tartós rossz idő sza­kadhat ránk, és akkor már nem lesz miihez kezdeni, csak arról adhatunk számot, amit elvégeztünk. Tehát addig ké­szítsünk elő minél több földet, vessünk el minél nagyobb te­rületen, amíg a természeti kö­rülmények megengedik. MAJDNEM MINDEN TER­MELŐSZÖVETKEZETBEN van olyan traktoros, akire azt mondhatják a vezetők: »még a templomot is elhúzatná", vagy­is annyira igyekvő, hogy nem hátrál meg a nagy feladatok, nagy nehézségiek elől sem. Az ilyen emberről tisztelettel be­szélnek trak.torostársai, és ahol dolgozik, elismeréssel adóznak néki a szövetkezeti gazdák. Ilyen traktoros Né­meth János, a Balatonkiliti gépállomás dolgozója is. Bú­zát vetett Kőröshegyen, ami­kor találkoztunk vele. Honti István t&z-elnök és Major Bé­la tanácselnök hosszasan di­csérte szorgalmát. Már vagy másfél száz hold őszi kalá­szost elvetett Kőröshegyen. Ti­zenkét év óta minden eszten­dőben ebbe a községbe küldi a gépállomás, s most már úgy is­meri a határt, mint a tenyerét. Jó munkájáról évről évre megbizonyosodhattak a szö­vetkezet és a község vezetői. Érthető, hogy azt mondják: »Sok ilyen Németh Jánosra lenne szükség, akkor nem fáj­na a fejünk az őszi munkák két méter magas kupola alatt van egy baldachin. A Magyar Televízió híradója mutatott erről képet János pápa teme­tésekor. A katakombákban vannak az ókeresztény sír- kamrák, a pápák sírjai. Friss virág van János pápa sírjá­nál, melyet naponta sok ez­ren keresnek föl. A bazilika legnagyobb műkincse Miohel- anigelo Pietája. A fehér már­ványszobor Krisztus levételéit ábrázolja, amint anyja, Má­ria ö'ében fekszik. A bazilika kupolájára fő­útig felvonóval, majd teker- vényes csigalépcsőkön me­gyünk. Fentiről pazar kilátás nyílik Rómára. A Vatikán fa­lain levő szobrokat is közel­ről szemlélhetjük. Idegenveze­tőnk vidám szenteknek neve­zi őket. A reneszánsz a hús­ból, vérből való embert áb­rázolta, s a szentek is derű­sek, emberiek. Azt talán fölösleges is mon­dani, hogy nem a mi csopor­tunk az egyedüli látogató. Amerikaiak, svédek, hollan­dok. japSnrik, spanyolok, a vi­tádnak szinte vatamennvi or­szágából vannak itt. s jól kell vígváznunlk. ho«v el ne sza- t-adürnk csoportunktól, ment ’hamar elkeverednénk a tarka ford? tpplhart. A bazilika előtt hatalmas autó- és autók:iszoark van. De e modem nagyvárosban nem Mi más ez, mint dicséret? De kifejezi azt is, hogy van ugyan becsületes, törekvő traktoros szép számmal, de a többire nem mondható el ugyanez. Mert minek nevezhe­tő, ha nem gondatlanságnak, felelőtlenségnek az, ami nem­régen Ságváron történt? A tábla szélére öntötték le a műtrágyát, onnan hordták szét a fogatok, és szórták ki a vetések alá. Olyan hat mázsa még ott volt kupacban, ami­kor az egyik gépállomási trak­toros odaért a szántással, s ahelyett, hogy kikerülte volna, leszántotta a megmaradt mű­trágyát. Mindezit akkor csinál­ta, amikor a műtrágyára min­denütt nagy szükség van, s közismert, hogy milyen gon­dot okoz előállítása is, a gyár­ból való elszállítása is. Vajon tudott-e ez a traktoros arról, hogy mit jelent a szuperfosz­fát a búzának? Ilyen traktorosok is ajkad­nak, szerencsére azonban szá­muk kevés, és egyre kevesebb lesz. A hanyagságot ma már nemigen- nézik el a szövetkeze­ti vezetők, és nem tűrik a fe­lületes talajmunkát sem. Azt a gépállomási traktorost, aki jól dolgozott, szívesen látják máskor is a szövetkezetben, sőt mint Balatonendréden, kö­vetendő példaként állítják a tsz-traktorosok elé. Endréden két . gépállomási gép dolgozik, mindkettő két műszakban; A szövetkezeti traktorosok is jó munkát végeznek, nincs baj a minőséggel annak ellenére sem, hogy kevés a gyakorlatuk — de a munkaidőt jobban megnyújthatná mindegy ikük. Különösen Zsiga Józseftől, a Balatonkiliti Gépállomás trak­torosától tanulhatnának sokat arról, hogyan kell a gépet ki­használni. NAGYON PONTOS MOST, hogy ne álljanak tétlenül a gé­pek, hanem dolgozzanak, nö­veljék teljesítményüket min­denütt. Az idő sürget, sehol sincs helye a ráérős hangulat­nak. A gyalogerőre főként a termények betakarításánál van szükség, a kukoricatörők, a burgonya- és a cukorrépasze­dők gyors munkájával szaba­dul fel a terület a szántó-vető traktorok előtt. A traktorveze­tőktől, akikre az őszi munkák dandárjában a legnagyobb fel­adat vár, nagyon sok függ ezekben a napokban. A jövő évi kenyérről van szó, és en­nek biztosításából részt vállal­ni felelősséggel jár, de megtisz­telő feladat is. A traktorosok mostani munkájáról szóló bizonyít­ványba a jövő évi termés írja majd be az osztályzatot. És ez akkor lesz kitűnő, ha jól és idejében készítik el a mag­ágyat, és minél előbb földbe teszik az őszieket. ment ki a divatból a fiáker sem. A fiákeros idegenvezető is, poroszkáló lovával az idő­vel bőven rendelkező utast kényelmes városnézésre viszi. A mi időnk kevés, autóbu­szunk a forgalom adta lehe­tőségek szerint visz szállás­helyünkre, majd a római part­ra, a Lídóra. Itt megízleljük a sós vizet, fürdünk a tenger­ben. A Vatikán Izgatottan készültünk erre a látogatásra. S ez természe­tes. A vatikáni múzeumról, a könyvtárról, a képtárról, a Sixtusi-kápolna kincseiről már sokat hallottunk. A fél nap, amit itt töltöttünk, igen ke­vés volt. Mégis nagy élményt jelentett Én naív, itt beszél­tem meg találkozót egy ka­posvári házaspárral Hogyan is találkozhattunk volna, ami­kor saját csoportunkkal is bajos volt együtt lenni, olyan tömeg hullámzott? A múzeumot II. Gyula pá­pa alapította, s az őt követő pápák gazdagították, gyarapí­tották. Töméntelen kincs hal­mozódott itt össze: a görög- római művészet remekei. A szoborgyűjteményt néztük meg A címben három nap ta­-Á nulságát szeretném összegezni, ez a gondolat ra­gadta meg leginkább figyel­memet, amikor a közelmúlt­ban Kecskeméten jártunk. Ka­posvár vezetői, a városi ta­nács és a városi pártbizottság képviselői utaztak el a »Hírős város«-ba, mely az utóbbi két esztendőben már nemcsak kon­zerviparával, gyümölcsével, pálinkájával jeleskedik, hanem egészen más oldalát mutatja, s magára vonja az ország figyel­mét. A krónikásnak nincs könnyű dolga, hisz csak mor­zsákat szórhat el abból, amit kísérőként összegyűjtött. Még­is érdemes e morzsákat közre­bocsátani, íriszen tanulni aka­runk egymástól, követni a jó példát Testvérvárosi kapcso­latok alakulnak ugyan külön­böző országok városaival, hasznos, gyümölcsöző kapcso­latok ezek. De most' látom csak, milyen sokat meríthet­nénk néha az országhatáron belülről, ha meg akarjuk gyor­sítani a fejlődést.:; ,_A küldöttséget szeretettel fogadták, nem burkolóztak sejtelmes titkolózásba, ellenke­zőleg. Kutató szenvedői vünk klelégüIlletett, s a tárgyalá­sok alaphangját egyszerű kö­vetkeztetés fejezte ki: »Hozzá kell látni, ti is megcsinálhat­játok ...« 1962-ben nagyarányú fejlő­dés indult meg Kecskeméten. Munkások, értelmiségiek, szö­vetkezeti parasztok, állami és pártvezetők imponáló egyét- akarással varázsolják várossá a »várost«: AT i történt hát, mi mozgat- ta meg az embereket, hogyan csinálták? A város elmaradott volt, ut­cáin földutak, por, szenny és sár, közlekedési nehézségek. Útépítési programot hirdetett a város. És egyetlen év alatt számunkra szokatlan összefo­gással huszonkét és fél kilo­méter hosszban hatvan utca útburkolatát készítették el. (Mi még nem jutottunk túl az évi két és fél kilométeren.) A programot újságban hirdétték meg, térképet közöltek. És kérték a város lakóit, válassza­nak ők, melyik utcáit burkol­ják előbb. Harmincegyezer le­vél érkezett! Óriási szám, fel­dolgozása nagy munka volt Megérte. Tanácstagok járták a házakat, társadalmi munkát szerveztek. Nem lapátolást, nem kőhordást: a nagy munka gépesítést követel, nincs idő várni, míg valaki ráér teljesí­teni felajánlását. Nyolcórai társadalmi munka értéke öt­ven forint, S a pénzzel köny- nyebb gazdálkodni ... A városi tanácson a KÖFA- csoport mellett külön útépítő részleget létesítettek. Vezetője kiváló szakember. Kétévi fize­először. Eredeti ókori szob­rok: istenek, császárok, tudó­sok, bölcsek márványkő-be zárva. Tökéletes formák, az arc szinte él, a szobor mint­ha mozdulna, megfogjuk, s csak akkor érezzük a hideg márványt Sok a másolat is a múzeumban, de többség­ben vannak az eredetiek. Láttuk a Laokon-s zobrot, a tengeri szörnyekkel viaskodó Laokomt és gyermekeit A szo­bor eredetijén hiányzik a jobb kar. Mellette áll a restaurált másolat a vitatott helyzetben .tartott jobb karral. Egy szo- borcsankmál állít meg ben­nünket az idegenvezető. Ezt egy cipésznél találta Michel­angelo. A mester bőrt kala­pált a csonknak a karján. A művész olyan szépnek találta, hogy így csonkán hagyta meg, s mikor már vak volt, akkor is odavezettette magát a szo­borhoz, hogy gyönyörködjön benne kézzel tapintva for­máit A könyvtárban a vitrinek alatt Vergilius kéziratát lát­hattuk, Boccaccio dedi'ríiciójá^ Petrarcának. A IV. századból származó kéziratok olvanok szénen cirka!mázott, szabálvos sorokba rajzolt betűikkel mintha nyomtatottak volná­nak. (Folytatjuk.) Berváth János tés nélküli szabadságot ka­pott a KPM-től, addig a tanács alkalmazottja. Vállalat nem működik közre az útépítésnél, a városi tanács 170—180 tagú saját rezsis »brigádja« dolgo­zik; olcsóbb, könnyen mozgat­ható, ellenőrizhető. A brigád gépparkja tíz vontatóból, há­rom úthengerből, s egy útbur­koló gépből áll. Honnét? Visz- szatérek rá. Korábban tíz utca terve másfél évig készült a tervező- irodánál. Kilenc év kell hát a hatvan utcához? Nem! Kilenc­tagú önálló tervezőcsoportja van a tanácsnak, a munkát mellékhivatásként vállalták a mérnökök és technikusok. Olyan ütemben dolgozzák ki a teljes tervdokumentációt, ahogy az építés megköveteli. Olajozott a gépezet, minden megy. mint a karikacsapás. 1962-ben 80 000 köbméter földet mozgattak meg, s újí­tást vezettek be: őrölt kohó­salakalapra borítják az aszfal­tot, s így négyzetméterenként 56—58 forintba kerül {!). Ol­csó és kitűnő munka — meg­néztük, a szakemberek is így nyilatkoztak. ‘p’ z azonban csak szerve- zés, technikai felké­szültség, hozzáértés dolga. De mi az alap, honnét indulhat­nak, mi ösztönöz határtalan összefogásra, mert hiszen itt mindenki egyet akar?! Az alap szemléletből fakad s a lakossági érdek képviseleté­nek őszinte óhajából..: A konzervgyár igazgatójával beszélgettünk. Nagyon megje­gyeztem szavait, mert azok nemcsak az ő álláspontját tük­rözték, hanem az egész váro­sét. A kérdés az volt, hogy egy ilyen nagy minisztériumi üzem (5400 munkást foglalkoz­tat) hogyan segít a városfej­lesztésben. Hiszen nem városi, még csak nem is megyei az irányítás.;; — Igaz, az útmutatást, a tér­veket a minisztériumból kap­juk. De ezeket a terveket itt hajtjuk végre Kecskeméten! A mi munkásaink itt élnek eb­ben a városban, csoda hát, ha a város gondja a mi gondunk? — A városfejlesztést mi két irányban segítjük. Egyrészt felmértük, hogy mit tud adni az üzem, s azt adjuk. Másrészt dolgozóinkat is arra ösztönöz­zük, szervezzük, hogy minden­ki saját érdekében járuljon hozzá lakóhelyének fejlődésé­hez. — Véleményünk szerint kü­lönben sincs külön város, kü­lön gyár, külön megye. Vagy tán nem a megye biztosítja számunkra a nyersányagot? Nem mi segítünk a városnak, ha munkaerőt kell elhelyezni? Természetes egymásrautaltság ez. Módszerünkben — higgyék el — nincs semmi különös. Egyet akarunk: mindig többet az embereknek.. .. Megkapó szavak. Igazak, őszinték, s nyomukban tények sorakoznak. A konzervgyár két vontatót adott a városnak, ve­zetőkkel együtt! A Gépállomá­sok Megyei Igazgatósága nem selejtezett ki nyolc már hasz­nálhatatlannak vélt traktort, bérbe adta évi 1000—1000 fo­rintért a városnak. Az üzemek, intézmények, párt- és tömeg- szervezetek közösen szervezték az akciót; a vasutasok nem la­pátolnak, hanem biztosítják a nyílt pálya rakodást. A városi tanácshoz csak öt jelentősebb üzem tartozik, de ha a fejlő­dés, a program úgy kívánja, a városi tanács saját vállalata­ként kezeli valamennyit, a mi­nisztériumi iparhoz tartozót is. Pontosan emlékezem: Vég­vári elvtárs, a konzervgyár tással tájékoztatott az útépítés részleteiről, mint Reile Géza tanácselnök. Közös elhatáro­zásból fogant , termékeny cse­lekvési egységet bizonyít ez! Ű-s folyik tovább a műm« ka. Az idén az egésa város útburkolását befejezik. S ez a városfejlesztési program­nak egy része csak. Nagymé­retű járdaépítési akciót indítot­tak, 1964-re 50 kilométer jár­daépítést terveznek. Csatorná­zás folyik a városban, temető­ket szüntettek meg, s új közte­metőt létesítettek. Huszonöt éves fákat ültetnek át Kecske­méten, tervszerűen halad a la­kásépítés, s a vízproblémát is megoldották: két év alatt két­szeresére nőtt a víznyerés az­által, hogy a mélyfuraitú kutak tövén sok új kisebb kutat fúr­tak. A város lakód lelkesednek a programért, büszkék eredmé­nyeikre. Büszkék az új, mo­dern Aranyhomok Szállóra is, de ahogy Soós Pali bácsi, az öreg konzervgyári párttitkár mondotta: »Szükség volt rá, de azért a mi munkásainknak ezerszer többet jelent a köves­ét, a járda...« T akásgondjaík vannak még, de nincs torzsal­kodás, elégedetlenség. A lakás- elosztás olyan kifinomult, szo­cialista társadalomra jellemző módszerét alkalmazzák, ami a tömegek legnagyobb egyetér­tésével találkozik. Ä városi ta­nács mellett héttagú társadal­mi lakáselosztó bizottság mű­ködik. Tagjai között hat mun­kás van, egy jogász s egy meg­hívott az igazgatási osztályról; A bizottság minden kedden fo­gadónapot tart a tanácsszék­házban. Nem a város, a megye vezetőit ostromolják: egyszer­re hatvan, hetven, száz vagy több ember ül a bizottság előtt, s á panaszos, az igénylő a töb­biek előtt mondja el kívánsá­gát. Társadalmi ellenőrzés ez egyben? Igen! A bizottság tag. jai helyszíni szemlére mennek a vállalatok e célra rendelke­zésre bocsátott személygépko­csi jai val (!). Aztán beterjesz­tik határozatukat a városi ta­nács elnökének, ő már nem továbbítja név szerint a javas­latot, csak azt, hogy milyen okból hány lakást utalnak ki, s ezt a megyei tanács szentesí­ti. Hányféle haszna, előnye van e módszernek! Demokratikus, igazságos, s ahogy Reile elv­társ elmondta, a vezetőknek nincs dolguk a lakáselosztás­sal, több idejük marad á vá­ros, a megye fejlesztésére, az ipar- és szőlőtelepítés nagy­arányú programjának végre­hajtására. Minden nagyobb megmozdulást széles körű ta­nácskozás előz meg Kecskemé­ten. Ha iparfejlesztésről, me­zőgazdasági programról, vá­rosfejlesztésről van szó, a vá­ros, a megye vezetői hosszas vita után, körültekintően hatá­rozzák meg a célt, az eszközö­ket. s határozatuk kötelező ér­vényű mindenki számára. S amikor már megszületett az elképzelés, olyan meggyőző egyetakarással lát munkához ki-ki a maga területén önál­lóan, felelősséggel, hogy az akció nem eredményezhet mást, mint az emberek osztat­lan egyetértését és fokozott bi­zalmát, mely az ígéretek telje­sítéséből, az égető gondok megoldásából fakad. pnnyit hát, amit röviden ^ följegyezhet a krónikás a kecskeméti tapasztalatokról azzal a meggyőződéssel, hogy semmi földöntúli, semmi cso­dálatos nincs ebben, így termé­szetes ..; Jávori Béla A MÉK kaposvári kirendeltsége FÉRFI ÉS IVÓI MUNKAERŐKET vess föl sxexon munkára xöldség, gyümölcs tárolásáhos. Jelentkezni a MÉK kaposvári kirendeltségén, Ady Endre a. 30. _______________________________________________________(78645) m iatt.« Hemes* Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents