Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-02 / 230. szám

Szerda, 1963. október 2. 3 SOMOGYI WÉPfcAY Eredményes, jő munkát végeznek a földművesszövetkezetek szocialista címért küzdő brigádjai A múlt évi megbeszéléshez hasonlóan — mint erről teg­napi számunkban hírt adtunk — ismét összegyűltek a föld­művesszövetkezetek szocialista brigádjainak vezetői, kereske­delmi osztályvezetői és szb- titkárai, hogy számot adjanak a tavalyi tanácskozás óta vég­zett munka eredményeiről, és segítséget nyújtsanak a szocia­lista brigédmozgalom fejlődé­séhez. ' Horváth Jánosnak, a MÉ­SZÖV igazgatósági elnökének megnyitó szavai után Papp Sándorné, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára beszélt a szocialista brigádmozgalom céljáról, jelentőségéről. Elmon­dotta, hogy, hazánkban 1959 második felében alakultak elő­ször a kereskedelemiben szocia­lista címért küzdő brigádok. Megyénkben három év óta vannak a mozgalomnak köve­tői. 1961-ben 52, 1962-ban 59, jelenleg pedig 62 brigád küzd a szocialista cím megszerzésé­ért — A brigádmozgalom a ta­gok önkéntes elhatározása alapján jött létre — mondotta Papp elvtársnő. — Kiemelkedő jelentősége abban van, hogy az eddigi versenymozgalmak­nál jobban segíti a gazdasági eredmény növelését és a dol­gozók szakmai, erkölcsi, politi­kai nevelését. A szocialista brigád cím elnyeréséért folyó verseny célját röviden ez a jelszavuk foglalja össze: »Szo­cialista módon élni, dolgozni, tanúim.« A jelmondat hármas célja szorosan összefügg egy­mással. Szocialista módon csak úgy lehet élni, ha valaki igyek­szik élen járná a munkában, rendszeresem tanul, művelődik. Követelmény az is, hogy a bri­gádtagok segítsék egymást, számíthassanak egymásra. Ba- iatonmárián például a brigád tagjai segítettek egyik társuk­nak családi házat építeni. Mar­caliban az önkiszolgáló élel­miszerbolt brigádja 90 óra tár­sadalmi munkát végzett a, sportpálya rendezésénél. Csur­gón és Homokszentgyörgyöm a tagok részt vettek a parkosí­tásban. — A szocialista brigádmoz­galom egyik jelentős feladata a szocialista munkaerkölcs ki­alakítása — mondotta az elő­adó. — A brigádtagok törek­szenek a vásárlókhoz való vi­szony javítására, védik a tár­sadalmi tulajdont, a vevők és a népgazdaság érdekeit Ame­lyik boltban például szocialis­ta brigád működik, még nem volt leltárhiány. A gazdasága eredményein is lemérhető a brigádmozgalom jelentősége. A marcali áruház méteráru­osztályának brigádja például 128 százalékra, Nemesdéden a Szőcs Mihály vezette brigád 127,1 százalékra teljesítette féléves tervét — Fontos feladat a brigád­tagok szakmai és politikai kép­zettségének növelése, az álta­lános műveltség gyarapítása. A tanulást szükségessé teszi az a tény is, hogy a 370 bri­gádtag közül mindössze 20-nak van középiskolai végzettsége. A marcali áruház kötöttáru- osztályának brigádtagjai ál­landóan képezik magukat A nyolc tag közül négy jár gim­náziumba, egy egyetemre, egy pedig általános iskolába. A balatonmáriai cementüzem brigádjának saját könyvtára van. A múlt évhez hasonlóan az idén is gondoskodnak poli­tikai képzésükről: 34-en vesz­nek részt pártoktatásban, 25-en pedig szakszervezeti politikai oktatásban. A szakmai isme­retek bővítése céljából már másodszor szerveztek ország­járó tapasztalatcserét. — A brigád munkájának, eredményednek, fogyatékossá­gainak, mindennapi életének tükörképet a brigádnaplók. A naplók tartalmára és formájá­ra általában nagy gondot for­dítónak. Példás brigádnapló található többek között a bar­csi iparcikkbolt, a marcali áruház, a tapsonyi élelmiszer­bolt brigádjánál. Papp elvtársik) hangsúlyoz­ta: — Fontos, hogy a gazda­sági vezetők és a szakszerve­zeti bizottságok segítsék a szo­cialista címért küzdő brigádo­kat. Teremtsék meg a vállalá­sok teljesítésének gazdasági feltételöt, ellenőrizzék rend­szeresen a brigádok munká­ját, gondoskodjanak a brigá­dok közötti tapasztalatcseréről, és biztosítsák a verseny nyil­vánosságát. Szükséges erről beszélni, hiszen a múlt évben mindössze 14 kollektíva tudta megszerezni a szocialista bri­gád címet, sok brigád menet közben nem kapott kellő se­gítséget. — Végül a mozgalom feladatairól szólt az előadó. A beszámolót vita követe. A felszólalók elmondották észrevételeiket, beszéltek bri­gádjuk életéről, nehézségeiről, gondjairól. A tanácskozás Hor­váth elvtárs összefoglalójával ért végest. S. M. Több segiíség'ct a isiiiillő munkásoknak ■p gy túlnyomórészt éjsza- kai műszakban dolgozó munkásasszomytól érdeklődtem arról, hogy miért tartja fon­tosnak a tanulást a fárasztó munka, a család, a háztartás ellátása mellett, az alvásból el­szakított idő árán. Es egyálta­lán: hogyan bírja mindezt egy »gyönge« asszony? A válasz nem meglepő, de nagyon el­gondolkoztató: "A gyerekek nevelésében is többet tudok adni önmagomból, meg hát jó lenne elvégezni majd a techni­kumot is« — mondotta Desics Imréné, a Somogy megyei Sü­tőipari Vállalat kaposvári 6. számú sütödéjének dolgozója. Két gyermeke van. A nagyob­bik, Éva, a közgazdasági tech­nikum első osztályába jár. De- sicsné magánúton szeretné el­végezni az általános iskola VI—VII—VIII. osztályát, mi­vel így nincs kötve a konzul­tációhoz. Hetente háromszor egy nyugdíjas pedagógus kor­repetálja havi 300 forintért. Az anyagi áldozatvállalást erős akarat, a műveltség iránti vágy egészíti ki. Munkatársa, Nógrádi József háromgyerme­kes családapa. Neki az általá­nos VII—VIII. osztálya hiány­zik. Egyszer már nekirugasz­kodott, de nem volt elég kitar­tása. Majd... — mondogatta. »Most a lányom hetedikbe jár, nincs kibúvó, nincs mese, el GYAKORLATI ÓRÁN ...%*áL£ somogyi/,obi nyolcadikos tanulók a gyakorlati foglalkozáson a késői paradicsomot szedik. a helyi Bäte Tsz kertészetében kell végezni! Csak nem mara­dok szégyenben előtte?!« — hallottam tőle. Ä Somogy megyei Sütőipa­ri Vállalat kaposvári telephe­lyén rajtuk kívül még hatan vállalták, hogy levelező úton elvégzik az általános iskolát. Több mint hetven közül mind­össze nyolcán vállalkoztak a hjányzó általános iskolai osz­tályok pótlására. Kevés, nagyon kevés ez. Saj­nos, nem sokkal jobbak a ka­posvári munkásságnak a fel­nőttoktatásban való részvéte­lét mutató számok sem.. Több ezer üzemi dolgozónak nincs meg az általános iskolai vég­zettsége. A múlt évben 1120 hallgatóból mindössze 746-an vizsgáztak le. Mi okozta a nagyarányú lemorzsolódást? A városi tanács művelődésügyi osztálya fölmérést végzett en­nek megállapítására. A meg­kérdezettek többsége azt vála­szolta, hogy az üzemben nem mindig teremtik meg az órá­kon való megjelenés lehetősé­gét; körülményei miatt nem jut elég ideje a tanulásra; szándéka ellenére szervezték be a dolgozok iskolájába. T egtöbb üzemünkben az általános iskolai vég­zettséggel nem rendelkezőknek mintegy felét a 40—50 évesek adják. Ilyen korban már ne­hezebb hozzákezdeni a tanu­lásihoz, különösen a váltott műszakban dolgozó fizikai munkásoknak. Sok vállalati vezető szívesen is hivatkozik erre a körülményre. Holott is­meretes, hogy a levelező és es­ti oktatás kiterjesztése végett eltörölték az életkori és mun­kaköri megkötöttségeket. Elő­fordulhat, hogy a termelés és a továbbtanulók érdeke átme­netileg ütközik. Helyes lenne, ha ilyenkor az adminisztratív intézkedések helyett meg­nyugtató megoldást keresné­nek, s ne mindig a felnőttok­tatásban részt vevők húznák a rövidebbet. Az embereknek az alapműveltség fontosságáról való meggyőzését az üzemben kellene elvégezni, s a gazdasági vezetők, a személyügyi előadó, a párt- és a szakszervezet fel­adata ez. Különösen a párt- és a szakszervezeteknek sok a pó­tolnivalójuk. A Sütőipari Vál­lalat központjában elmondot­ták, hogy a felnőttoktatást csak a pártvezetőségi tagok szervezték. »A szakszervezet nálunk inkább a vidéki üzem­egységekkel foglalkozik« — mondották. Beszélgettem a sü­tőipari pártszervezet két veze­tőségi tagjával. Egyikük be­vallotta, hogy nem mozgósított a felnőttoktatásra, a sütőipar­A LÁNGOLÓ KERESZT BANDITÁI (II.) Az elnök felesküszik Stetson Kennedy újságíró, aki egész életét a klán elleni harcra tette föl, egy ízbén hírt kapott arról, hogy a Ku- Klux-Klan második embere, a birodalmi Káplán kilépett a szervezetből. Az újságíró azonnal fölkereste a »Vereke­dő Plébánost«, és magneto­fonszalagra rögzítette szavait. Alton M. Young érdekes té­nyekre emlékezett. A húszas évek alatt él­te virágkorát a klán. Majdnem kilencmillió tag engedelmes­kedett parancsainak. Akkori­ban tartották a washingtoni nagy felvonulást, á Pennsyl­vania Avanue-n reggeltől es­tig özönlöttek a fehér csuklyá- sok. A birodalmi nagygyűlést azért rendezhették a főváros­ban, mert Warren G. Har­ding, az USA elnöke tagja volt a klánnak. Young maga is részt vett avatásán. A Fe­hér Ház zöld termében tör­tént. »Az Egyesült Államok elnöke térdre ereszkedett — emlékezett a renegáttá vált biroda1Tni káplán —, és meg­esküdött,, hogy feltétel nélkül teljesíti a Birodalmi Mágus parancsait.« Ekkoriban a klán még a magasabb politikába is bele­szólhatott. Büszkén vallják, hogy részük volt az úgyneve­zett Johnson-féle törvény ke- lesztülhajszolásában, ami a minimumra korlá tozta a szí­nes bőrűek bevándorlását. De nem feledkeztek el bel­ső feladataikról sem. Sokfélék ezek a tennivalók, és sok em­bert érintenek, hiszen a klá- mosok nemcsak az USA-ban élő 18 millió négert tartják eliLemségüknetk. Simons biro­dalmi mágus meghirdette: »Az angolszász ember a történe­lem mintaképe. Előtte be kell hódolnia a befelé forduló zsi­dónak, a kulturált görögnek, a férfias rómainak és a vallá­si mítoszra hajlamos keleti embernek. Törvényszerű, hogy a különböző fajok nem élhet­nek együtt teljes békében és barátságban, és sohasem lehet közöttük egyenlőség.« A prog­ram nyílt és világos. A néger éppúgy ellenség — bár a leg­főbb —, mint a katolikus amerikai, a japán vagy a zsi­dó. S a Man százesztendős tör­ténete kegyetlen epizódokra emlékeztet. J. W. Sweat néger tanítónő a virginiai Kichmondban olyan házba költözött, amely­ben fehérek is laktok. Másnap ajtaja alatt becsúsztattak egy levelet: »Elment az eszed? Jó lesz, ha vigyázol magadra!« S félreérthetetlen célzásként egy revolvergolyót is mellékeltek a levélhez. A georgiai Fitz- geraldban pedig a . néger I templom kamtjára sz'xterték: »Az első néger kutya, aki I szavazni mer, halálfia.« A lyons-i banditák Ugyanebben az államban, Lyons városá­* ban Robert Mallard szavazni »merészke­dett«. Még haza sem ért, út­közben autós banditák tá­madták meg, természetesen valamennyien fehér csuklyát viseltek. Felesége és gyerme­kei szeme láttára ölték meg a néger farmert. A támadók sohasem kerültek a bíróság elé, ezzel szemben furcsamó­don vádat emeltek Mallard fe­lesége ellen »férje meggyilko­lásának alapos gyanújával«. A klán kegyetlensége ak­kor mutatkozik meg igazi ar­culatában, amikor kampány- munkába kezdenek. 1952-ben Miamiban olyan területen akartak négerék számára há­zakat építeni, amely a fehé­rek részére volt. fenntartva. A Ku-Klux-Klan azonnal akció­ba lépett. Egymás után röpí­tették levegőbe a carveri né- gemegyed házait. Amikor ez sem volt elég, egy-két zsidó­iskola következett, majd egy katolikus templom zárta be a sort. A rendőrség egyetlen­egyszer sem lépett fö.l elle­nük, mert Truman elnök ma­ga is az említett elődjéhez ha­sonlóan kluxos volt, s mindig módot talált arra, hogy az USA első emberének széké­ből meevédjp társait. TItődiát — bár Eiserho'-rr sohasem öltötte magára a fehér csuklyát — a Muxosok szintén barátaik közé számít­hatták. Elnökké választását is nagymértékben segítették elő a déli államok. Bár az uralko­dó párt délen mindig a de­mokratáké volt, a kluxosok 180 fokos fordulattal a repub­likánus Eisenhower mellett horgonyoztak le. Nemcsak mert tudták róla, hogy gyű­löli a négereket, hanem meg­szimatolták azt is, hogy az el­nök-tábornok szította hideg- háborús szellem és a kommit- nistaellenes hajsza jó táptala­ja lesz a faji, vallási és nem­zetiségi csoportok elleni gyű­lölködésnek, vagyis a klán működési területének. A huzamo­sabb ideig tar­tó, ha úgy tet­szik, szoros együttműködés a Man, illető­leg a déli államok vezetői, azonfelül a klán és az Egye­sült Államok legfelsőbb veze­tői között alakította ki azt a helyzetet, hogy bizonyos fo­kig elmosódott a klán »ki­emelkedő szerepe« a utóbbi évtizedek négerellenes akciói­nál. Sokkal többet hallottunk az egyes államok kormány­zóinak tetteiről, s az ő, illető­leg tisztviselőik, bíráik és rendőreik rovására írnak mindent. Akármennvire össze- fenódett is azonsa» a M m az államhatalommal, nem szűnt meg a láthatatlan Birodalom. A klán napjainkban A fehér csuklyást* voltak azok a hírügynökségi tudósí- tásotkbam jelzett »fehér su- hancok«, akik Little Rocktól Alabamáig a néger diákok fe­hér iskolákba való beiratkozá­sát igyekeztek, megakadályoz­ni. Ott voltak az alabamai szabadságutasok elleni tünte­téseken is, mint a Bunte Il­lustrierte című nyugatnémet képeslap egyik felvétele mu­tatta. Legutóbb pedig, ami­kor augusztus 28-án New Yorkban 210 000 néger vonult fel tüntetni jogai érdekében, isimét összehívták — a Paris Match jelentése szerint — a Birodalmi Nagygyűlést. At­lanta mellett, egy erdei tisz­táson. A Man ellen, amely műkö­dési engedélyét jótékonysági egyesületként, kapta, többször és többen próbáltak fö'lépnü. Először 1869-ben tiltották be, aztán Roosevelt, elnök akadá­lyozta működésüket. Ma — bár súlyuk és jelentőségük csökkent — változatlanul mű­ködhetnek a déli kormányzók elnéző politikája miatt. Csak­hogy az idei véres brimingha- mi tüntetések óta a négerek korábbi, passzív magatartásá­ban változás következett be. Az Unió fekete bőrű állam­polgárai tömegesen lépnek föl, és nyíltan (követelik f'grikré A néverek öntudatra ébredé­se. a tömeges felvonulások, az odadobott kesztyű fölvétele sürgős köZe’ségbe hozza a né­gerkérdés megoldását, s min den bizonnval Tölrl r>T6 i--­ti a klánt. ömody György ban nem is látja ennek sok értelmét. A másik pártvezető­ségi tag maga sem végezte még el az általános iskolát, ehhez már idősnek érzi magát; A »vizet prédikálástól« pedig ugyan milyen eredmény vár­ható? " Jobban törődnek a dolgozók tanulásával az Élelmiszer-kis­kereskedelmi Vállalatnál. Itt egy üzemi iskolai VIII. osztály működik 25 hallgatóval, és 17-en jelentkeztek a VII. osz­tályba. A Húsipari Vállalat igazgatója hat dolgozóval be­szélt a továbbtanulásról: hár­man jelentkeztek, is az esti iskolába. Az idén több mint hétszázan iratkoztak be a dolgozók, isko­lájába Kaposváron. Egy ren­delkezés értelmében lehetőség nyílt arra, hogy egy év alatt két osztályt végezzenek el azok, akik vállalják az ezzel járó nagyobb terheket. Több segítséget kellene nyújtani az ilyen dolgozóiknak. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége határozatot hozott arról, hogy a szakszervezeti bizottságok szociális-kulturális alapjukból szükség szerinti ‘ összegeket fordíthatnak a felnőttoktatás­ban részt vevő dolgozók korre­petálására. Több helyen a sze­mélyügyi előadók nem is tud­nak erről. Helyes lenne, ha kü­lönösen a levelező oktatás hallgatói érdekében lehasznál­nák ezt a lehetőséget. A dolgozóik iskoláinak tarra* lói nehéz, sok energiát, kitar­tást, erős akaratot követelő többletmunkát végeznek. Meg­becsülést és messzemenő tárnom gatást érdemelnek. Wallinger Endre Három perc Jpölkapom a fejem: rosz- szül hallok? Nem, a bé­csi rádió bemondónője tisztán tál Marlent mondott. S már kezdődik is a lemez, búgó női hang énekli a hátborzongató dalt: Lü Marlen... Gyerek voltam még, de már láttam a csukaszürke egyenru­hásokat a gépkocsik meg a tan­kok tetején, s arra a napra is emlékszem, amikor a fasiszta német hadsereg megszállta Magyarországot. Ott vonultak el tálcásunk előtt. Szüleim fél« tőén magukhoz öleltek, s ak­kor még nem tudtam, miért. S emlékszem a dalra is: a Lil Marlent játszották szájharmo­nikán. Aztán meg Karády Ka­talin is énekelte a rádióban. »Kívül a kaszárnyán, kint a kapunál...«, meg azi, hogy »... s ő egyre ott áll a vártán, szerelmes szívvel gondol rám.« Mert a Johannok és Kürtők, a Jánosok és Péterek valóban ott álltak a vártán, valahol a Kárpátokban ásták be magu­kat, hogy végső erőfeszítéssel megállítani próbálják a győz­tesen előrenyomuló felszabadí­tó Vörös Hadsereget. A csukaszürke egyenruhások a Lil Marlent és az Erikát éne­kelték, s leözben a haretnezőre vonultak, mert Hitler világ­uralomra tört. S amikor a se­besültszállító vonatok visszafe­lé hozták a Johannokat meg a Kurtokat, már nem énekel­tek ... Most Bécsböl hallom a dalt, és a hátam is borsódzik. Hát elfelejtették volna 1938-at, az Anschlusst, Dolffus meggyilko­lását, az »Ein Volk, ein Reich, ein Führer«-t, és egy tangó meg egy tviszt között most mű­sorra tűzik?! Az Erika nem kpvetkezik vajon? Nem, a továbbiakban már kedves, hangulatos zenét st»- gárzott a bécsi adó. De az a három perc a búgó hanggal, a jól ismert hírhedt dallal — kísérteties volt. Polesz György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents