Somogyi Néplap, 1963. október (20. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-12 / 239. szám
Szombat. 1963. október 12. 3 SOMOGY! KÉFCAf* Képek az ádándi Aranymezé' Tsz-bííl Az ádándi Aranymezö Tsz kertészetében 1200 négyszögöl termeten termeltek salátát. Az elvénült salátát magnak hagyták. Pre- zenesán Anna és Ormódi Györgyné rostálja a salátamagot. A három halastó közül az egyikben megkezdték a lehalászást. A tóba helyezett 30—35 dekás ivadékok 1—1,20 kg súlyúra fejlődtek. Ezer ember várja a választ Horvátkúton tatarozzák a tanácsházat, világos, szép szobákban kapnak helyet a falu vezetői november 7-e után, (Akkorra, tervezik az épület átadását.) Még az átalakítás kezdetén felmerült a terv, hogy az egyik helyiségben létesítsenek fiókpostát, ne kelljen a falu lakosainak a tanácsról vagy Marcaliból telefonálni vidékre, a fontosabb postai ügyeket pedig Marcaliban intézni. Kijelöltek egy szobát a posta- hivatalnak, s mindjárt küldtek egy levelet a tanácsról a pécsi postaigazgatóságra, írásba foglalták kérésüket, megindokolták a postafiók szükségességét, s arra kérték az igazgatóságot, jöjjenek el Horvátkútra, vagy küldjenek Kaposvárról valakit, aki ebben illetékes, mondják el a helyiséggel kapcsolatos tennivalókat — hol legyen az ajtó, a kezelőablak, a telefonfülke —, s ők, a horvátkútiak majd eszerint építtetik a szobát. Hetek, sőt hónapok múltak anélkül, hogy válasz érkezett volna Pécsről vagy Kaposvárról. A helyiség kész, már csak padlózni és festetni kell, a horvátkútiak pedig már álig-alig reménykednek, hogy valaha is lesz postájuk. Miért nem érdemesíti őket a pécsi postaigazgatóság arra, hogy válaszoljon? Ügy tudom, »postaszolgálati ügyben« még bélyeg sem kívánkozik a levélre .. s (Vineze) Védjük meg őszi vetéseinket Megyeszerte örvendetesen szaporodnak a már kikeli és jól beállott őszi vetések. A keverékül k a rmány ok, a rozs és az árpa mellett mind nagyobb és nagyobb területen zöldell a búza is. Ha az idő továbbra is kedvező marad, minden reményünk megvan arra, hogy gabonáink megerősödnek a tél előtt. Nagyüzemeink eredményeit azonban évről évre különböző mértékben sok kártevő veszélyezteti. Most a gabonafutrinka lárvájának, a csócsárlónak fokozott mértékű károsításától kell tartanunk. Kisebb mértékben a mocskospajor, a drótféreg és a búzalegyek kártételével is számolhatunk. Ott, ahol a hungazinözás után nem tartották meg a kétéves várakozási időt, mutatkozik a Hunga- zin káros hatása is az őszi gabonában. A csócsárló csaknem megyeszerte károsítja a vetéseket. Fő fertőzési helye a nagyatádi járás, itt például helyenként egy négyzetméteren száznál többet találni belőle. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a tabi járásban sem. Tab határában például egy 30 holdas árpatábla egészén védekezni kellett Hungária DL 5-ös porozószerrel. Amikor az eredményességet vizsgálták’ meg a Növényvédő Állomás agronó- musával, akkorra az egy négyzetméteren talált 62 db csócsárló egytől egyig elpusztult. Ez arról tanúskodik, hogy a porozást szakszerűen végezték. A délutáni órákban, hűvös időben poroztak azért, hogy a szer a napon ne bomoljon szét gyorsan. A somi Béke Őre Tsz holdanként 25 kg HCH-val szüntette meg a fertőzést. Jobb lett Ésszerűbb munkaszervezést, jobb traktorkihasználást volna, ha HCH helyett Hungária DL 5-ös porozószerből használnak föl 25 kg-ot holdanként azért, mivel ez szagtalan, és az utána 3—i évre termelt gumósnövények nem veszik át ennek a szernek a szagát. A Növényvédő Állomás szakemberei a termelőszövetkezetekben járva a helyszínen adnak felvilágosítást a kár megelőzésére, földerítésére, és a legmegfelelőbb * védekezési módszer alkalmazására. Azt tanácsoljuk a termelőszövetkezeti vezetőknek, hogy szervezzék meg a figyelőszolgálatot, s ha a vetés után a gabonatáblákon rendellenességet észlelnek, azonnal kérjenek segítséget a növényvédelemhez. Fülöp Mihály, a Növényvédő Állomás főagronómusa 1 1/ bbem az évben a mező- gazdaság tízezer új traktort kap. Ezzel a traktorok száma — a selejtezéseket leszámítva — ötvenötezerre növekszik, s az egy üraktciregys égre eső szántóterület a korábbi 160—170 holdról lecsökken -130—140 holdra. Egy traktoregységre évi ezer normálhold teljesítményt véve alapul — célszerű kihasználással ennyit el lehet érni, sőt, sokan ennél jóval többet is elérnek —, ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló fogatokat nem is számolva minden hold szánkónkra több mint hét normálholdnyi gépi munka jut. Sajnos, a gépkihasználás nem valami jó, s egyelőre nem mutat javuló, irányzatot, sőt inkább romlik. Bizonyításként álljon itt néhány számadat: 1961-ben országos átlagban egy traikrtoregységre 912 normálhold esett, a múlt évben alig 860, és ez évben is alig mutatkozik javulás. Súlyosbítja a helyzetet, hogy amikor gépállományunk gyenge kihasználtságáról beszélünk, ugyanakkor fontos, alapvető mezőgazdasági munkákkal elkésünk (talán az idén ez nem következik be), vagy az sem ritka, hogy azokat egyáltalán nem végezzük el. Az utóbbi négy évben például évi átlagban számítva egymillió hold őszi mélyszántást nem végeztünk el, és a vetési tennivalókkal is sorra-retradre elkéstünk. Ezt az ellentmondást valahogyan föl kellene oldanunk. Jó lenne, ha ezen az őszön már idejében a földbe kerülne a kenyérgabona, és nagyon kívánatos lenne, ha teljesen elvégeznénk az őszi mélyszántásai is. Az állandó lemaradások okát sokan abban jelölik meg, hogy még kevés a gép a mezőgazdaságban. Ezzel azonban addig nem nagyon érvelhetünk, amíg a gépállományt megfelelően ki nem használjuk. VI elyek a gyenge gépki- használás okai? A mezőgazdasági üzemeket járva, a kérdést vizsgálva általában a következő fő okokra hivatkoznak: traktorcshiány; kevés a munkagép; üzemzavar esetén lassú, nehézkes a gépjavítás, a kijavított gép sok esetben nem válik üzembiztossá, nemritkán pár hét múlva újra elromlik. Sőt az , is megesett, hogy javítás után a gép munkába sem állhatott. Mindezekhez tegyük hozzá, hogy megítélésünk szerint a fő okok közé sorolható még az is, hoigy sok üzemben okszerűtlen a gépi munkák szervezése. Mégis, a fenti okok ellenére is a mezőgazdasági üzemek egy részében miért tudják évről évre idejében elvégezni a vetést, az őszi mélyszántást és más munkákat? Miért tudja például ezt megtenni a tisza- földvári Lenin Tsz, amely most versenyre hívta lei az ország összes termelőszövetkezetét? Túlságosan sok géppel rendelkezik talán? Dehogy! Vannak nála jobb vonóerő ellátottsággal bíró termelőszövetkezetek, amelyek rendre elkésnek a szántás-vetés tennivalóival. A tiszaföldvári Lenin Tsz-ben a siker‘titka inkább abban rejlik, hogy a rendelkezésre álló gépeket a legcélszerűbben igyekeznek dolgoztatni, és ebből eredően természetesen a gépek kihasz- náltsági foka is megnő. A mit az alábbiakban el kívánunk mondani e kérdésről, az nagyrészt megtalálható a tiszaföldvári Lenin Tsz-ben is. Vegyük először a traktoroshiányt vagy a kettős műszak megszervezését. A mezőigazdasági munkák természetéből fakad, hogy olykor a rendelkezésre álló gépeknek a nap huszonnégy órájából legalább húsz órát üzemelniük kellene, különösen az olyan kötött talajú, szárazra hajló éghajlatú vidéken levő üzemekben, mint a tiszaföldvári Lenin. Különben elszalasztják azt az időt, amikor a talaj a legkevesebb erővel, a legeredményesebben művelhető. Talán éppen ezen a vidéken született meg az a paraszti szólásmomdás: »Aki szikes, kötött talajon gazdálkodik, az a nagy munkák idején ne aludjon.« Jó-jó — kérdezhetné valaki —, de hát honnan vegyünk traktorosokat ahhoz, hogy éjjel-nappal menjenek a gépek? Itt is azokra az üzemekre hivatkozhatunk, amelyekben már megoldották ezt a problémát. Az állandó, kétműsza- kos munkát végző traktorosbrigád szervezése sehol sem képzelhető el. Ez a mezőgazdasági munkák idónyjellegé- ből fakad. Néha még az egy műszak biztosítása sem lehetséges, például télen, amikor az eke már kifagyott a földből. De tavasszal sem biztosítható két műszak, csak aránylag rövid ideig és akkor, ha a földeken ősszel jól dolgoztak, nem maradt szán- tanivató tavaszira. Márpedig_a traktoros állandó munkát, állandó elfoglaltságot kíván. Földünk felületének kétharmad részét tengerek borítják. A szárazföldek nagy része — leszámítva a sivatagokat és a havasokat — zöld övezet, a növényvilág birodalma. Ha kellő távolságról és a légkör zavaró hatása nélkül láthatnánk bolygónkat, feltűnő lenne a kontinensek zöld színe, a Föld »zöld köpenye«. Mint a szamárbőr? | Balzac híres regénye, a Szamárbőr anról szól, hogy valakinek minden kívánsága teljesül, csak éppen közben mindig kisebb lesz a szamárbőr, s ezzel együtt fogy az élete. Hasonlatunk jó is, rossz is, ahogy a következőkben látjuk. Kétségtelen, hogy alig két-háromezer évvel ezelőtt sokkal nagyobb volt a zöld köpeny. Gondoljunk csak Európa térképére. Franciaország. Anglia, Németország területén hatalmas erdőségek zúgatták lombjukat. Az emberi települések, városalapítások mindig erdőirtással kezdődtek, illetve Afrikában, Dél-Amerikában ma is úgy kezdődnek. Ugorjunk át a mába. A nagy, milliós példányszámban megjelenő világlapok egy-egy számához átlagosan 40—50 hold- ' nyi élő fa szükséges. Néhány óra alatt újsággá alakulnak át a 60—70 évig növekvő fenyő- ■ fák tízezrei. Párizs híres parkját, a Bois de Boulogne-t tizenkét nap alatt fölemésztené egyetlen világlap, a mi Vdrosch IL%A „ZÖLD KÖPENY“ FOLTJAI (2) ligetünk pedig ugyanilyen célra egy-két napig lenne elegendő. Ijesztő számok — és mégsem. A természet bőkezűsége határtalan, s a Föld méretei is lenyűgözőek az emberhez képest. Ugyanezt a fogyasztást tekintve a világ erdei akkor is sok száz évig ellátnák a sajtót papírral, ha az ember nem gondoskodna új telepítésekről. Az erdőültetés minden ország gazdasági programjában elsőrendű helyet foglal el — egyelőre azonban az irtás miatt csökken a zöld köpeny felülete, nagyobbodnak a »foltok«, zsugorodik a »szamárbőr«. Hasznos foltok | Nézzük most az ellenkező folyamatot. Képzeljünk el egy repülőgép-utazást a szárazföldek fölött kétezer évvel ezelőtt. Azt látnánk, hogy a földművelés teljesen »háztáji« jellegű. Aránylag kis területeket műveltek meg a távoli korokban, mert kevesebb volt az ember, ennek arányában kevesebb az igény és a fogyasztás. Az emberiség létszáma azonban az utóbbi évszázadban a kétszeresére növekedett. Ehhez mérten nagyobb területeket kellett művelés alá venni. A régi, képzeletbeli repülőút ma már bárki számára valóság lehet: TU—104-es gépen — nem is szólva az űrhajókról — úgyszólván órák alatt átrepülhetünk minden kontinensen. És mit látunk? Nagyüzemi táblákat, óriási kiterjedésű kul- túrnövényzetet, búzát, kukoricát, burgonyát. A mezőgazdaság megbontotta a természetkópet, ez kétségtelen. A vadon termő — kis hozamú — növényeket arra kényszerítette az ember, hogy nagy területen és bőségesen teremjenek. Elegendő táplálék, ruházkodási, építkezési és egyéb anyag nélkül nem maradna más az ember számára, mint a nomád, vándorló élet, a rablógazdálkodás. A kultúrnövények tehát hasznos foltokként mutatkoznak a tóid köpenyen; Természetellenes? | Az állatvilágról következő cikkünkben lesz szó. Most csak abban az összefüggésben említjük, hogy a növénytermesztés az ál^ttenyésztéssel együtt a legmélyebb beavatkozás a természet működésébe. A vadnövények száz- és százmillió éven át fennmaradtak minden gondozás, ápolás nélkül. Amelyik nem tudott megbirkózni a kedvezőtlen környezettel, az elpusztult a már ismert természetes kivá- logatódás törvénye értelmében. Az ember tevékenységével — munkájával és értelmével — új mozzanat jelent meg a földön: a mesterséges kiválogatás. Az ember észrevette némely növények előnyös tulajdonságait (gyors érés, bőséges termés stb.), s az ily módon hasznos egyedeket és fajokat részesítette előnyben a többiekkel szemben. Ezeket gondozta és szaporította. Nem szükséges sorolni a példákat: a növényápolás és -nemesítés napi munkánk és gondunk. Legföljebb nem gondolunk közben arra, hogy ezt a munkát a természet ellenére végezzük. Saját céljainkért mindinkább eltávolodunk a természeti folyamatok szintjétől, azok fölé emelkedünk; ▲ mag nélküli dinnye és szőlő vagy a keresztezéssel létrehozott, soha nem létezett gyümölcsök nem szerepelhettek a természet, még kevésbé valamilyen »felsőbbrendű lény« terveiben. Ilyen »tervek« egyébként sincsenek, hanem az anyag örök mozgásának és önszabályozásának vagyunk cselekvő részesei. Az ember alkotó, ha úgy tetszik: »teremtő« tevékenységében nincs megállás. Az izotópok alkalmazása a mezőgazdaságban, a radioaktív besugárzással végzett, növekedést és terméshozamot serkentő kísérletek új, talán még alig sejtett lehetőségek útját egyengetik. A természet — okosan kényszerítve — lassan mindem erejét átadja az embernek. öreg földünk nem tarthatja meg »zöld köpenyét«, ahogy azt évmilliók kiszabták. Itt erdőket irt az ember (igaz, néhol még felelőtlenül), máshol kultúrnövények új, hatalmas tábláit méri ki. A szovjet szűzföldek kopársága helyén néhány év óta az ember keze munkájától növényi élet pezs- dül. Vagy a magunk háza táján: nemrég olvashattuk, hogy Vas megyében 600 milliós költséggel jelentős területeket tesznek újra termővé. Még sokoldalúan látni fogjuk, hogy a természet mindinkább nyersanyag az ember kezében. (Folytatjuk.) Gj enes István Ezen úgy segítenek a traktorosok helyzetét megértő gazdaságokban, hogy amikor nincs traktorosmuinka, más. elfoglaltságot biztosítanak számukra. Ha pedig szükség van iá, azonnal traktorra ülnek. (Ez így történik a tiszaföldvári Lenin Tsz-ben is,) A kétkedők erre ismét- ' azt mondhatják: Hat igán, de milyen szakember az, aki egyszer kapál, máskor traktorosmunkáit végez, sem képesítése, sem megfelelő gyakorlata nincsen? Valóban, hogy valaki igazán jó, gyakorlott szakemberré váljon, ahhoz egy szakmában el kell töltenie 10—15 évet. Ám minden. gépre nem ülhet ilyen szakember, mert nincs. Az iparban sem áll minden gép mefflett mérnök, sőt hosszú gyakorlattal rendelkező szakember sem, de miután megfelelő a munka szervezeti formája, a gépek különösebb zökkenők nélkül üzemelnek. Az ipar példája nyomán egyre több gazdaságban térnek rá arra a szervezeti megoldásra, amelyben a gépeket nem szórják szót a határ különböző pontjaira — mint az kisüzemi művelésnél szinte elkerülhetetlen volt, — hanem a géperőt egy táblára koncentrálják, és szinte futószalag, szerűen végzik a munkát. Nagyon sok előnye van az ilyen, mumkaszerveziésnek, és , tegyük hozzá, hogy ez már a nagyüzemi gazdálkodáshoz illő, illetve annak megfelelő szervezeti forma. És ahol egyszerre 15—20 traktor dolgozik egy táblán, ott már ibe lehet állítani 8—10 kisebb képzettségű traktorost is, akik nem értenek ugyan a szereléshez, üzemzavar esetéin a hiba megkereséséhez, a javításhoz, de már megtanulták a traktor vezetését, kezelését, s elsajátították a baleset-elhárítás tudnivalóit. Az ilyen traktorosokra az említett szervezeti keretek között vigyázhatnak, hogy szakszerűé» üzemeltessék a gépeket, sőt ily módon kifizetődő az is, hogy egy mozgó műhely egy-két szerelővel ott álljon készenlétben a tábla szélén. így a munkákat is könnyebben átcsoportosíthatjuk, ha azt látjuk, hogy valamelyik munkaszakasz lemaradt, és akadályozza a többit. Ha például a szállítási munkák gátolják a szántás-vetést, egy-két középnehéz traktort gyorsan átirányíthatunk a szállítás területére. Ha közel dolgoznak egymáshoz a gépek, az üzemanyag kiszállításához is jóval kevesebb erő kell, és így a talajmunkákat is a termés le- takarítása után mindjárt elvégezhetjük. Addig, amíg ehhez a talaj állapota a legkedvezőbb, amíg a termés szár- részének árnyékolása által visszatartott nedvesség ki nem párolog a talajból P épállományunk jobb ki- használását illetően természetesen vannak olyan kérdések is, amelyeket az üzemen belüli szervezéssel nem lehet megoldani, de ötletes, szemfüles, előrelátó gazda ezeket is nagymértékben tudja ellensúlyozni, enyhíteni. Az idő sürget bennünket, és a betakarítás, a vetés meggyorsítását kívánja tőlünk. Ezért minden okos módszert, minden hasznos tanácsot érdemes elfogadni. Teszkó Sándor Erdészeti szakmunkástanulók szüreten A Somogy zsitfáhoZ tartozó Szőcsénypusztai Erdészeti Szakiskola 35 tanulója társadalmi munkában segít a környező termelőszövetkezeteknek a betakarításban. A nemesvi- di tsz 35 holdas gyümölcsösében gyümölcsöt szedtek, a so- mogysámsoni tsz-nek pedig a szőlő szü Felelésében segítenek. A fiatalok ezzel teljesítik az Ifjúság a szocializmusért-moe- galom egyik követelményét,
